Nem a legjobb idők járnak mostanság mifelénk,az egyre nagyobb drágaság és az elmaradt béremelés miatt májusra némileg kritikussá vált a helyzet...Sorba mondtuk le a túrákat amiket oly szépen megterveztünk...Aztán Zolika kapott észbe,hogy nehogy már mindenről lemondjunk,miközben pár fönökünk a görög tengerparton sütteti magát a mi béremelési pénzünkön... Szóval ha törik ha szakad,legalább az erdetileg is május végére megálmodott Halápi túrát hozzuk össze valahogy.Hát nem volt egyszerű,de május utolsó szombatjának reggelén neki indultunk.Végig busszal kellett menni amiért annyiért nem rajongók,de különösebb probláma azért nem volt ezzel.Végül is veszprémi átszállással fél tízre érkeztünk meg Tapolcára.Egy új város került ezzel be túrázásaink krónikájába.Emlékszem mindig Gergőre voltak nagy hatással ha egy-egy új várost fedeztünk fel.Biztos örült volna Tapolcának is,annál is inkább mert már elsőre remek helynek tűnt!Ugyan meglehetősen borús volt a délelőtt Tapolcán és még nagyon meleg sem volt,a város így is legszebbik arcával mutatkozott be nekünk!
Tapolca főtere
Tapolca a túrakiindulópontok paradicsoma,hiszen mind a négy fő jelzésű turistaútat megtaláljuk itt és a szélrózsa minden irányába tehetünk remek túrákat.Így valószinűleg a jövőben mindenképp számolunk ezzel a remek várossal túra tervezéseinknél!Ennek már ez a halápi túra volt az első állomása.Tervünk szerint ugyanis Tapolcáról indulva kitúrázunk a feletébb érdekes Haláp hegyre amellyel majd egy közeljövőbeni bejegyzésemmel részletesen is fogok foglalkozni.A Halápon aztán bejárjuk a tanösvényt és megnézzük a magyar Stonhenge néven elhíresült Ébredő szoborpakot is,majd túránkat Zalahalápon fejezzük be!Mi a piros jelzést követtük,hiszen ez vitt ki a Haláp felé.Nem kellett sokat menni és már ott is voltunk Tapolca főterén.Itt felfedeztünk egy kisebb játszóteret ahol olyan hírességek voltak kiállítva mint Vuk,Frakk vagy a Kockásfülő nyuszi.Nem szándékoztam itt megállni,de eszembe jutott,hogy Gergő kedvence volt a nyuszi,így löttem egy közös fotót vele Gergő iránti tiszteletből..
Nem ez életem legjobb képe,de nem is ez a lényeg...
Ezután egy árkád alatt mentünk be a főtéri ház belső udvarára ahol aztán szemünk elé tárult az ország egyik legszebb helye! Itt volt ugyanis a Malom-tó.Addig az út mellett és mentén volt pár szobor,ezek legszebbike a négy évszak szobra volt.Ez mellett elhaladva jutottunk ki a Malom-tóhoz,ahol amolyan mediterrán hangulat uralkodott.Mintha nem is Magyarországon lettünk volna,hanem valahol olaszba vagy horvátba vagy görögbe..csodás hely volt!Persze körbejártuk a tavat amelynek lejebb volt még alsó része is,egy vízimalommal és egy kis vízeséssel fűszerezve.Nem semmi hely volt,korábban még sosem jártam ilyen jellegű helyen.Még mindig borús volt az idő,de ez sem tudta elrontani a hely szépségét!
Gyönyörű helye Tapolcának és az országnak!
A Vízimalom és az épület ami egy hotel
A tó alsó része
Még a szökőkút is akkor indult be amikor a tó mellett sétáltunk.Rendkivüli hatással volt ránk ez a gyönyörű hely!Akár órákat is ellehetett volna itt lenni.Természetesen több vendéglő is volt itt meg mindenféle bazár,hütőmágnesekkel,bizsukkal,képeslapokkal ahogy azt kell.Nehezen indultunk el innen,de túrázni jöttünk és még volt előttünk bőven út.Minden valószinűség szerint jövünk még ide az elkövetkezednő években,de az is lehet,hogy még az idén,tehát készül majd jó időben is fotó itt!De mondom nem a legszebb időben is csodás volt a hely! Visszamentünk a Fő utcára ahol a piroson folytattuk tovább a túrát!
A szökőkút a tó közepén
A piros aztán nem soká letért a Fő utcáról.Egyből itt volt Tapolca másik nagy híressége a Tavasbarlang.Ide most nem mentünk be,de talán majd egyszer ide is benézünk.Kicsivel arébb egy takaros park volt nagy székelykapuval.Központjában pedig egy Trianoni emlékmű állt.Persze ezt megnéztük,majd folytattuk a túrát a piroson.Az kisebb utcákba tért be,majd rövidesen elhagyta Tapolcát!A várost elhagyva nyugat,észak-nyugat felé egyből feltűnt a Haláp.Azonnal megimertük annak ellenére,hogy még soha nem láttuk.Persze mert ehhez elég volt az amit tudtunk róla.A piros nyugat felé haladt,kevés kivételtől eltekintve jól járható is volt.Tudtuk majd egy ponton lekell térni róla,A Véndek-hegy alatt ha minden igaz lesz egy kereszteződés,ott kell letérni a jelzésről és így 1-2 kilométert megsporolva érhetjük el Zalahalápot.Visszanézve egyre jobban kibontakoztak először csak a Balatoni tanúhegyek csúcsai,majd egész alakjuk is!
Előttünk a Haláp
Mögöttünk a tanúhegyek
Közben egy erdei szakasz következett ahol valahol benéztük azt a kereszteződést amire vártunk,így kerülövel értük el Zalahalápot,de elértük!Nem kellett bemenni a központba,mert a falu elején található temető mellett indult fel az út a Halápi tanösvényre.Ezen kapaszkodtunk felfelé a hegyre,már az út elején pazar kilátásaink voltak a Balatoni tanúhegyekre amelyet elneveztünk "a nagy ötösnek" hiszen jól látszódott a Csobánc,a Tóti-hegy,a Gulács,a Badacsony és a Szent György-hegy.Ezenkivül a Keszthelyi-hegység vonulata is jól kivehető volt.Ez a kilátás felfelé menet fokozatosan fokozódott és lett egyre szebb és szebb!
A nagy ötös a Haláp alsóbb részéről nézve
Felérve a Halápi tanösvényre láttuk azt amiről eddig csak tudtunk.Nevezetesen a hegyből 10 millió tonna követ elbányásztak!Az eredeti kb.360 méteres magasságából 291 méterre süllyedt a legmagasabb pontja...Mit lehet erre mondani?Mondom majd részletesen fogok vele foglalkozni mert a téma egyszerre megdöbbentő és érdekes!Elindultunk a tanösvényen amelyen 10 állomásról tudtunk.Az első állomás közel volt és egy bőséges tájékoztatást adó tábla volt itt.Ez aztán így volt a többi állomáson is.Mindegyik tábláról a hegyről tudhattunk meg hasznos információkat.Azonban az első állomás után láttunk feljebb padokat és asztalkákat csodás kilátással.Pompás helynek tűnt megkajálni!Igy is tettünk,letettük magunkat ide és megkajcsiztunk.
Pihenőhely
Ezután folytattuk a túrát a tanösvényen,amelynek volt egy teljes hegyet bejáró megkerülő szakasza és egy rövidebb amely kb.a felét járja csak be.Mi persze a hosszabikon mentünk,eleinte ment minden rendben.Egy ponton nyugat felé is volt kilátásunk,ez azért volt kellemes,mert az országnak ezt a részét még soha nem láttam.Így aztán tátott szájjal bámultam nyugat felé.Beértünk egy erdőbe,ahol kisebb nagyobb kövek voltak a hegyoldalon és néhol az úton is.A tanösvény megfelelően kivolt jelezve,de egy ponton mintha belevitt volna a semmibe.Mi mentünk persze egyenesen tovább az úton,ahonnan eltűntek a tanösvény jelzések,helyettük kék szalagok voltak a fára kötve átlag olyan húsz méterenként.Ám ez az út is belevitt a semmibe és mivel eltűntek az állomások is,magától volt értetendő,hogy nem ez a tanösvény.Visszamentünk oda ahol az utolsó jelet láttuk.
Erdei köves szakasz
A pont ahol az utolsó jelzés volt
Itt aztán kiderült,hogy a tanösvény a kövek között felfelé vezetett a hegyen!Felkapaszkodtunk hát,nem volt olyan vészes mint amilyennek elsőre tűnt.Sőt feljebb már lépcsők is voltak.Végül felértünk a Halápra.Egy fensík szerűségen voltunk,körben kisebb hegycsúcsok,ezek legnagyobbika szemben volt,az lehetett a 291 méteres legmagasabb pont.Előtte azonban ott volt egy hatalmas kráter.A kövek javát innen bányászhatták ki.Persze szép volt minden,főleg a hegyből kibukkanó bazaltformák.Megkerültük a krátert.Láttuk,hogy a legmagasabb kiszögelés aljában ott van a magyar Stonehenge! Mentünk oda.
A kráter és a legmagasabb pont
Megkerülve a krátert és a kis hegyet ott voltunk Stonehenge-nél! Ez egy több köböl álló szoborpark volt.Ébredő szoborpark hivatalos nevén.Valóban az eredeti Stonehenge-t idézte!Mondhatni szép volt és tökéletesen beleillett ebbe a környezetbe.Hiányoltam viszont mellettük egy-egy tájékoztató táblácskát mert így fogalmunk sem volt róla melyik kőnek mi a neve,feltéve ha volt egyáltalán (de majd ennek is utánajárok).Itt is volt pad és asztalka pompás kilátással.Kellemes hely volt ahol akár órákat elüldügélne az ember!Jó negyedórát azért biztos voltunk itt,majd elindultunk a felettünk lévő csúcsra!
A magyar Stonhenge
Hát ide is eljutottam...
Csodás Magyarország...
Nagy lépcsőfokú,de jól járható lépcső vitt fel.Ketten nem lehetett elférni a szűk járaton,így akik jöttek lefelé úgy tudtak csak,ha félre álltunk.Persze nem volt ezzel gond.A legfelső pont alatt is volt egy kilátóhely,innen először a túrán észak felé láttunk ki.Szomszédos falvak tűntek fel,valamint a Balaton-felvidék vonulata.Szép volt ez is!Gyerekjáték volt innen felkapaszkodni legfelülre.Szerencsére éppen nem volt itt senki,mert azért mozogtak a könyéken.Odafenn aztán teljes 360 fokos körpanorámánk volt a csodás vidékre.Minden irányban.Talán amit még nem emlitettem,hogy a távolban halványan látszódott egy újabb tanúhegy amely valószinűleg a Somlyó lehetett.Közelebb pedig egy hegyesebb hegy volt,alighanem ez lehetett a Hegyesd,amely szintén szerepel az álmainkban...A többi részt már emlitettem,ezek legszebbike természetesen a nagy ötös volt,innen volt rájuk a legszebb kilátásunk!Alattunk pedig látni lehetett a teljes krátert.
Kilátás északra
A nagy ötös legfelülről
A kráter,a távolban halványan felfedezhető a Somlyó
Végül aztán jöttek fel mások is.Mivel mi már kinézelődtük magunkat és igen kicsiny volt a hely,oda engedtük őket mi meg leballagtunk a kráter szintjéig.Itt Szent Borbála a bányászok védőszentjének szobra volt.Mi meg mentünk egy kört a kráterben hiszen ott vezetett a tanösvény is.Három állomás volt itt.A falban pedig elképesztő szépségű bazaltformák köszöntek szembe.Körbejárva a krátert egy csapra akadtunk ami adott vízet! Ez meglepő volt itt fenn,de annál kellemesebb.Így frissitettük a vízkészletünket,majd kilyukadtunk a tanösvény elején ahol kezdtük körbejárni a hegyet.Megvoltunk hát.Pompás élmény volt!
Bazaltcsodák a kráterben
Búcsú...
Nem maradt más,elindultunk lefelé Zalahalápra.Még egy utolsó pillantást vetettünk a nagy ötösre.Feledhetetlen élmény volt innen látni őket.A Badacsonyt már ismertük,reméljük nem kell sokat várni a Csobánc és a Szent György-hegy közelebbi megismerésére sem.Lefelé menet az egyik utcánál észrevettünk egy táblát amely egy közeli borászathoz invitált.Zoli javasolta kóstoljuk meg a helyi specialitást.Így is tettünk.Egy rendkivül kellemes környezetben fogyasztottunk egy kis helyi csúcs minőségű bort meg egy jó kávét és kedves szimpatikus házigazda kiszolgálásával fűszerezve.Kellemes volt itt mostmár az igen meleggé vált időben megpihenni.
Borozás Zalahalápon
Ez igen jól esett!
Ezután leballagtunk Zalahalápra.Nem találtunk kocsmát,de nem is nagyon kerestünk.Igy a legközelebbi busszal visszamentünk Tapolcára.Ott vettünk kis harapni valót meg beültünk egy kocsmába mivel ott találtunk.Aztán már más nem volt,megvártunk a buszt és elindultunk haza.Veszprémben és Székesfehérváron kellett átszállni,a fehérvári volt necces mivel éppen elértük a dunaújvárosi buszt.Végül is fél 11-re értünk haza.Jó buli volt csodálatosan szép és klassz helyekkel.Tapolca gyönyörű a Haláp pedig nagyon érdekes.Mindenképp jönni fogunk még a környékre,következő célpontunk alighanem a Csobánc lesz majd.
Ez volt az év 11-ik és a tavasz utolsó túrája.Hamarosan jövök majd a tavaszi összefoglalóval is.Most 17 kilométert mentünk.Ez összesítésben 156,6 kilométer ami túránként 14,23-as átlagot jelent!Következik a nyár,a helyzetünk továbbra is nehéz,így nem tudom hol és mikor folytatjuk...
Hamarosan egy új helyszín,egy új megye lép be túrázásaim történetébe.Elöször fogunk túrázni Zala megyében,sőt elöször fogunk járni is Zalába.Még soha nem jártunk itt,se én se Zolika és Gergő sem jutott el ide soha életében...Pedig hát számtalan csodát rejt ez a környék is.Első számú célpontunk a tőlünk még viszonylag könnyen elérhető Keszthelyi-hegység lesz.Egy nem túl hosszú túrát csinálunk itt,ennek elsődleges célja az lesz,hogy kicsit képet kapjunk a környékről,mégis milyen az itteni világ.Miközben én a neten kutakodom,ismerkedem a megyével,természetesen számtalan érdekesség és látnivaló köszön szembe.Ezek közül sok megragadott,de legjobban a Bazaltfolyosó keltette fel az érdeklődésemet.Hát nézzük meg miről is van szó,aztán elkezdhetek agyalgatni egy ide vezető túra lehetőségén majd...Mivel még soha nem jártam itt,így a szöveg és a képek is a csodálatosmagyarorszag.hu-ról valóak.Remélem egy szép napon majd saját élményekkel is szolgálhatok!
Ha csak ennyi látnivalót rejtene akkor is érdemes lenne megnézni...
A bazaltorgonák hallatán bizonyára mindenki a Szent György-hegyre gondol, vagy valamelyik méltán népszerű tanúhegyünkre, amelyek nem csupán letűnt földtörténeti korok néhai magasságáról tanúskodnak, hanem ritka földtörténeti pillanatképeket is őriznek azokból az időkből, amikor a Pannon tenger hullámzott itt, és a vulkáni tevékenységek során szigetszerűen emelkedtek ki belőle kedvenc hegyeink. A tapolcai medence tanúhegyei ismert és népszerű kirándulóhelyek, ahova már csak a kilátásért is megéri felmászni
Reméljük a hölgy megvár majd minket....
A kicsit nyugatabbra elterülő Kovácsi-hegy, amely a Keszthelyi-hegység legnyugatibb része, szinte ismeretlen még a környéken élőknek is, pedig igazán páratlan élményt rejteget. Innen nem látszik ugyan a Balaton, viszont a vadregényes, elvarázsolt erdő, ami akár egy filmkulissza is lehetne, igazi kikapcsolódást és feltöltődést nyújt mind az erdő szerelmeseinek, mind pedig felfedezőkedvű kalandoroknak.
Nagygörbő, Vindornyaszőlős és akár a zalaszántói Béke sztúpa felől is megközelíthető – attól függően, mekkora túrára vállalkozunk.
Aki csak gyorsan kiruccanna egyet ebéd után valahova, ahol csend van, annak érdemes Nagygörbő felől érkezni. A faluban mindenhol a Sziklafolyosó táblát kell követni, ami hegynek felfelé halad.
Útbaigazítás
A falu határát elhagyva a műút egyre rosszabb, de kocsival simán járható. Körülbelül 1 kilométer után sorompóba ütközünk, itt nagyon rossz az út, a szélén lehet óvatosan parkolni.
Egy öt perces meredek kapató után a kavicsos bányaút, amin haladunk, balra kanyarog tovább fel a hegyre, jól láthatóan ki van táblázva, hogy kilátó és forrás balra. Ez ne tévesszen meg minket, mi itt válasszuk az erdőbe jobbra kanyarodó kisember jelzést, és térjük rá a keskenyebb erdei ösvényre.Húsz perc lassan emelkedő gyaloglás után érjük el a bazaltfolyosót.
Kétségtelenül szép,de talán nem a szoknya a legmegfelelőbb öltözet ide...
Már útközben is az lehet az érzésünk, hogy rendmániás anyukánkat ne hozzuk ide soha, mert olyan az erdő, mintha óriások széjjelhajigálták volna a kőkockáikat, ám a bazaltutcába érve az ámulat csak fokozódik. 5-15 méter magas, helyenként kettéhasadt sziklák, és óriási szikladarabok közt eltörpülve haladunk. A fák helyenként magasan a fejünk fölött, a sziklákon kezdődnek, és határozottan olyan az egész, mintha maga Indiana Jones ronthatna elő bármikor akárhonnan.
Kövessük a túrajelzést amely a Vadlány-barlang tábla után hamarosan meredeken,de jól járhatóan kissé balra,felfelé ível.
Fantasztikus sziklaképződmények között és fölött haladva valószínűtlenül bontakozik ki a fák között a piknikezésre kialakított tűzrakó hely padokkal.
A piknikezőhely
Itt gyakorlatilag azoknak a bazaltorgonáknak és sziklaszirteknek a tetején járunk, amelyek közt az ösvényen haladtunk. És az erdő titokzatos, legendás teremtménye is állítólag itt húzta meg magát egy tragikus szerelmi történet után egy bazaltorgonák közt lefelé nyíló barlangban. Ide nem merészkedtünk le a sötét, szűk lejáraton, ám állítólag egy több helyiségből álló, körülbelül 24 méter hosszú barlangodút rejt.
Ha nem arra megyünk vissza, ahonnan jöttünk, a jelzést követve egy régi kőfejtőt is megkerül a túraútvonal. Babakocsival ugyan nem ajánljuk (lehetetlen), de nehézségét tekintve relatív könnyen járható túra, nyilván fokozottan a lábunk elé kell nézni!
A helyről egy videó van fenn a you tuben a Bazsi túráktól,őt viszont nem reklámozom itt,hiszen eleget reklámozza magát a közösségi hálón és népszerűsége így jóval nagyobb mint a többi hasonló videókkal foglalkozó túratársaké,mégsem jobb a többiektől (...) szíves elnézést érte!
a szöveg forrás: csalatosmagyarorszag.hu
képek: Noé Veronika (alighanem ő van a képeken)
Én pedig elkezdek dolgozni egy ide vezető túra tervén...
