Két nap az élet

 Fura dolog az osztályozó.Az égig emelhet,kaput nyithat egy magasabban jegyzett ligába,de tönkre is tehet egy egész évet.

Az asztalnál ülő futballhoz fabatkát sem értő nagyurak nagy találmánya.A mai napig nem tudják úgy leszervezni a magyar 

bajnokságok menetét,hogy egy bajnok alanyi jogon indulhasson egy magasabb ligában.

Egész tavasszal ott voltunk a csapatunk minden meccsén amely megnyerte a bajnokságot,de nem indulhat alanyi jogon a felsőbb ligában.Újra osztályozót kell játszanunk.Amely lutri.Vagy sikerül,vagy nem.A hétvégi és a jövő hétvégi meccseken dől ez el.Addig is álljon itt,hogyan alakult városunk csapatának osztályozói a történelemben.

Az a bizonyos első osztályózó 1983-ban

Mióta én követem és szurkolok a helyi csapatnak öt alkalommal volt osztályozó.

A mérleg pedig negatív...Kétszer sikerült,háromszor pedig nem.

Az elsőre az 1982/83-eas idény végén került sor.A már akkori nagyurak is olyan remekül megszervezték a bajnoki kiírást,hogy 1982-ben az NB II.-ből hatodik helyezést elérve is kiestünk az NB III.-ba (akkor Területi bajnokságba)!Más kérdés,hogy az utolsó fordulóban pár ellenfél hathatós bundája is közrejátszott ebben...Na,de akkor az első öt maradt benn az NB II.-ben,mi pedig 82 őszét már a harmadik ligában kezdtük.A bajnokságot nagy fölénnyel,helyenként látványos játékkal sikerült megnyerni.Hála az akkor hatcsoportos bajnokságnak osztályozóra kényszerültünk.Ráadásul összesorsolták a két legerősebb gárdát a Dunaújvárost és a Veszprémet (akkor még Bakony Vegyészt).Az első találkozóra Veszprémben került sor és ötezer néző előtt némi meglepetésre 2-0 arányban leszívtunk.Ez nem szegte kedvét a dunaújvárosi drukkereknek.A visszavágóra Dunaújvárosban 10 ezer (!) ember ment ki.Köztük jómagam is.Minden eddigi idők legjobb meccse volt...és a Dunaújváros rendes játékidőben ledolgozta a hátrányát!Kétszer 15 perces hosszabítás következett,elképesztő izgalmak közepette.Bár voltak lehetőségeink,nem sikerült belőni azt a gólt amely az NB II.-be való jutást jelentette volna.Tizenegyesek következtek ahol....elbuktunk.Óriási kimondhatatlan hatással volt rám a mérkőzés,kisgyerekként ott sírtam a régi Kohász stadion lelátóján.Hatalmas trauma volt...

Így a 83-as ősz is a harmadik ligában talált ránk.A bajnokságot most is megnyertük ha nem is akkora fölénnyel mint egy évvel korábban.Annyiból szerencsésebbek voltunk,hogy a szegedi Délép SC "személyében" nem a legerősebb ellenfelet kaptuk ezúttal.Az első mérkőzésre Szegeden került sor ahová szurkolói busszal lementünk mi is.Kétezer néző előtt úgy tűnt megismétlődik az egy évvel korábbi veszprémi mérkőzés,hiszen a Délép már 2-0-ra vezetett.Hát megint elbukunk? Aztán a 86.percben góllá érett a fölényünk és sikerült egy gólt szereznünk.A 2-1-es vereség azt jelentette,hogy otthon elég 1-0-ra győznünk.Akkoriban még számitott az idegenben szerzett több gól.A hazai mérkőzésre ismét megtelt a stadion,újra 10 ezer néző szorongott a lelátón!Nem volt olyan jó meccs mint az egy évvel ezelőtti Veszprém elleni,de izgalmakban nem volt hiány.Sokáig 0-0 volt az állás.Hiába voltunk fölényben nem sikerült megszerezni azt az egy gólt.A csereként beállt Mártait aztán a 80.percben a tizenhatoson belül buktatták.Tizenegyes! A büntetőhöz az a Gróf András állt aki jelenleg a Dunaújváros edzője.Félve néztünk oda,de Gróf nem hibázott és a hálóba lőtte a labdát! Megvan!Szűk 10 perc volt hátra csak az eredmény tartására kellett figyelni.Évekkel később Mártai egy beszélgetés alkalmával megemlítette,hogy akkor ott a 16-son belül nem ért hozzá a kapus!De vissza 1984-be.A Délép mindent egy lapra téve elkezdett rohamozni mi pedig beszorultunk.Aztán a végén egy kontra alkalmával Ress Józsi feltette az i-re a pontot és betalált a Délép kapujába,2-0! Sikeres osztályozó.Mehettünk végre az NB II.-be.

Szegeden 84-ben

Hat év telt el,jöhetett az újabb osztályozó.Az NB II.Nyugati csoportjának másodikjaként az NB I.leggyengébb nem kieső csapatával kellett osztályzót játszanunk az NB I.-ért .Ez az osztályozó kimaradt az életemből mégpedig azért mert katona voltam.Ellenfelünk a Debreceni VSC volt az első meccs nálunk Dunaújvárosban volt.Ugyanaz a Gróf lőtte a gólunkat aki pár éve hősként vonult be a helyi foci történelmébe.Azonban ez is kevés volt,mert a hazai 1-1-es döntetlen után Debrecenben 1-0 arányban kikaptunk és nem sikerült a feljutás.Mint a hazain,mint a debreceni mérkőzésen 4-4000 néző volt.

Hét év telt el a következő osztályzóig és ekkor már az NB I.-be jutásért kellett osztályozót játszani!Mégpedig újra az NB I.leggyengébb nem kiesőjével az akasztói Stadler FC-vel!Ezúttal hazai pályán kezdtünk és 9000 néző most is ott volt az utolsó éveit élő Kohász stadionban 97 nyarán.Bűn rossz mérkőzés volt a párharc első felvonása.Nem is játszott jól az Újváros.Végül a 2-2-es döntetlen és a csapat gyatra játéka nem sok jót ígért a visszavágóra... Nem tudom miért,talán mert nem bíztunk már benne,de nem mentünk el az akasztói visszavágóra.Pedig bejuthattunk volna az ekkor még híres Stadler stadionba.Háromezer ember ment ki a visszavágóra amelyet a Stadler 2-1 arányban megnyert nővelve ezzel elbukott osztályozóink számát.

Eltelt 16 év mire jött a következő osztályozó.Ekkor már a Dunaújváros PASE néven futott a helyi foci.Újra az NB II.volt a tét.A Soproni VSE csapatát kaptuk.Újra itthon kezdtük az összecsapást.Mindössze 2200 néző volt kinn a mérkőzésen és szintén egy görcsös döntetlen született csak.Az 1-1-es eredmény nem sok jót ígért ugyan a visszavágóra,de mindenki érezte a mi csapatunkban több van ennél.Közben kiderült,hogy vesztes osztáyozó esetén is feljutunk majd...De a soproni visszavágót megtudtuk nyerni 1-0 arányban.Jöhetett újra az NB II.!

Eddig tehát két sikeres és három elbukott osztályozó van a dunaújvárosi foci történetében.

A jelenegi csapat,vajon sikerül-e az osztályváltás?

Most "csak" az NB III.-ért osztályozunk,de ez is fontos mérföldkő lehet.Siker esetén elindulhat egy pozitív irányú folyamat,ami el is indult már,de az,hogy teljesebb legyen ehhez kellene ez a siker.Ha elbukunk félő,hogy örökre elhalhat a foci a városban.Tehát hiába csak NB III.-ért megyünk a tét ennél sokkal nagyobb!

Hogy mi lett az osztáyozó végkimenetele,majd a Véget érő szezon bejegyzésemben számolok be,ha már mindeezeken túl leszünk.

Régi augusztusok

 A legismertebb közösségi oldal dobja fel rendszeresen az elmúlt évek emlékeit,egy-egy adott napra.Innen jött az ötlet,hogy készítek én is egy visszatekintős sorozatot,havi szintekre lebontva,szigorúan csak a túrázásokra fókuszálva.Persze egy-egy más eseményt nem lehet függetleniteni a túrázásoktól,így azokra időnként kitérek.A mai részemben az eddigi augusztusi túrázási eseményeket próbálom felidézni.

Nem tudom konkrétan melyik a legrégebbi augusztus amelyikre visszaemlékszem.Alighanem 1978 lehet...ekkor nyaralhattam a szüleimmel még kisgyerekként a Balatonnál és ekkor volt a velük megtett egyetlen túrám amikor is a Tihanyi apátsághoz kapaszkodtunk fel.Persze 43 év távlatából nagyon homályosak ezek az emlékek,de az valahogy megvan ahogy sétálunk felfelé...Hajóval jöttünk amúgy Siófokról.Arra is emlékszem,hogy nagyon klassz volt...

Tihany ahol 1978 óta nem jártam,de úgy néz ki ebben a hónapban visszatérek

Aztán a gyermekévek Mezőfalván.Rendszeresen kinn töltöttük a nyarakat a hétvégi kertünkben.Igy valószinűleg a nyolcvanas évek elejének minden augusztusában a mezőfalvi szőlőhegyen nyaralgattam,ahol akkor rengeteget bicikliztem 5-10 kilométeres körzetben.Ma már ezeket alighanem biciklitúráknak nevezném,akkor csak szimpla biciklizésnek hívtuk.Gyakran velem tartott gyerekkori barátom Lajos is,hiszen két házzal arébb volt a telkük.

Közben 1982-ben Orosháza-Gyopároson nyaraltam szintén a szüleimmel.Hogy mire emlékszem ebből?Hát volt egy biciklitúrám itt is.Igaz ez vizibiciklivel történt.Apámmal bicajoztuk körbe az itteni több száz méter hosszú tavat.Arra emlékszem,hogy nagyon jó volt.

Aztán alighanem 1986-tól kezve emlékszem vissza már jobban az augusztusokra.

Rendszeressé váltak a mecseki nyaralások a haverokkal

86 augusztusától kezdve nyaraltam rendszeresen a Mecsekben,nagybátyámék és túramentorom Sándorék kulcsosházában a Nyárádi kunyhóban.Ha nem is minden évben,de sokban lejöttem ide.Hol haverokkal,hol egyedül,aztán már Gergővel is.Ezekben az években rendszeresek voltak a mecseki túrák.Ekkor 86-ban jártam először a Máré várában,87-ben az Óbányai-völgyben,89-ben pedig a Zengőn.Ezek a nyaralások egészen Sándor haláláig tartottak,sőt még utána következő évben is eljöttünk.Tehát 2009-ben volt az utolsó,ekkor már Gergő is velem nyaralt itt.Sajnos Sándor távozásával ezek a nyaralások abbamaradtak,a kunyhó is a pusztulás útjára lépett és ezek a haverok akikkel itt nyaralgattam,is szétszéledtek.

Haverokkal és Sándorral Kisújbányán,ha jól emlékszem az év: 1996

Közben is történtek események.Pl.1989 augusztusában vonultam be katonának.Aztán 2000-be ekkor nyaraltunk már Mónival a Bükk hegység közelében,ekkor jutottam el először a Szalajka-völgybe,voltunk a Kis-kőn és Egerben is.Következő esemény 2003-ban az első chat találkozó volt Veszprémben ahová elvittem az akkor még csak négyéves Gergőt is.Szerencsére volt más kisgyerek is ott,így remekül elvolt.Közben lementünk Balatonalmádiba is.2004 és 2005-ben Siófokon nyaraltam nem akárkivel,de az,hogy kivel most maradjon az én titkom.Aztán a mecseki nyaralásokat következő érában talán 2014 amire visszaemlékszem.Valószinű 2009-14 között is volt egy-egy túránk,de ezek konkrétan most nincsenek meg az elmémben hova és merre is... Tizennégyben kezdődtek az újkori meccstúráink,amikor is Gergővel kísértük el a csapatunkat Fehérvárra.Majd 2015-ben a váci meccstúra volt alighanem a mérföldkő,mert ettől kezdve túrázgattunk úgy,hogy előre gondosan bakancslista szerűen terveztünk meg mindent.

A régi utcánk Mezőfalva Szőlőhegyen,így festett a 17-es nagykarácsonyi túrán

2016-ban Gergővel és Mónival szeltük át a Kelet-Mecseket kelettől-nyugatig.17-ben "csak" Nagykarácsonyba túráztunk ki örök túratársammal,majd 2018-ban végigmentünk a számunkra utolsó ismeretlen Kelet-Mecseki völgyön a Sín-gödrön.Ezt a túrát közel negyven fokban csináltuk végig és érintettünk még olyan nevezetes helyeket mint a Máré vára.A hőségben másztuk meg a rendkivül meredek Szöge-hegyet,majd Komlón fejeztük be ezt a nagyszerű túrát.Ez volt az utolsó mecseki túránk Gergővel,aki aztán már sajnos többet nem jöhetett velem ide...Ebben a 18-as augusztusban volt még a valaha volt legjobb meccstúránk Gergővel amikor Dunaharasztiba mentünk el.

Gergő a Sín-gödörben

2019 augusztusában Gergő elvesztését kővetően először próbálkoztam egyedül egy túrát megtenni.Egy ősklasszikust elevenítettem fel.Kulcsra túráztam ki.Nem volt jó egyedül...nagyon éreztem itt (is) Gergő hiányát,de próbáltam magam felkészíteni,hogy lehet lesznek ilyen túráim is a jővőben.Aztán amit már nem reméltem egy meccstúrára mentünk el Csepelre Mónival és Zolival,de úgy,hogy itt is próbáltam megvalósítani Gergő egy régi tevét.Így felmentünk a Sas-hegyre ami csalódást okozott.Hiszen egy alig 1 km-es tanösvény bejárásért 1200 forintot kértek,de hajlandóak lettünk volna rá,azonban a látogató központ szabadság miatt zárva volt (...) Innen lementünk a Farkasréti temetőbe egy csomó híres ember sírját megnézni,ezt is tervezte Gergő,hogy majd eljövünk ide...a temető után mentünk ki Csepelre a meccsre,ahol győztünk is.Annyiból jólesett a dolog,hogy Gergő elvesztését kővetően már nem reménykedtem meccstúrákban többé..Aztán újra Gergő egy elveszett álmát valósítottam meg amikor is a hónap közepén eljöttünk a Monostori Erődbe Komáromba.

A monostori erődben

A Monostori Erőd egészen fenetikus élmény volt!Borzasztóan fájt a szívem,hogy ezt nem Gergővel élhettem át,vagyis hát azért,hogy nem lehet itt velem.Mónival és Zolival jöttünk ide.Na és hát szavak nincsenek rá mekkora élmény volt az erőd.Elindultuk és egy egészen elképesztő folyosórendszerben találtuk magunkat.Szinte borítékolható volt az eltévedés.Ám ügyesek voltunk és nem tévedtünk el.Közben sok-sok csodát és érdekességet láttunk.Az erőd után pedig átmentünk Komárnoba ami kellemes meglepetés volt.Amikor utoljára itt voltam 1990-ben egy lepusztult porfészek volt.Most pedig...egy valóságos kis mesevilág,csodaszép városka.Szóval jó kis buli volt,nagyon fáj a mai napig,hogy Gergővel közösen ezt már nem tudtuk megvalósítani...

A hónap végén még Mónival eljöttünk a százhalombattai Sánc-hegyre és az érdi Ófaluba amely szintén Gergőnek volt egy régi terve.A 19-es nyáron tehát Gergő sok tervét/álmát valósítottuk meg,bízva abban,hogy a lelke azért velünk volt...

A Köröshegyi-völgyhídnál

A 2020-as év augusztusa egészen fantasztikusra sikerült.Először a kórházból éppen kijövő Zolikával néztük meg a közeli Sigray kúriát,majd mikor már erőre kapott a következő héten elmentünk a Köröshegyi-völgyhídhoz.Mondanom sem kell,ez is Gergő egy régi terve volt.Jó kis túra volt ám technikai malőr miatt az itteni videóm nem sikerült,így a túra ismétlésre vár!Az ezt kővető hétvégén Mónit vittem le Bajára egy várostúrára,mert szüinapjára ezt kérte.Majd eztkővetően pedig újra Zolikával újra a Balaton felé vettük az irányt.Most Fonyód kilátóit kerestük fel.A hónapnak még mindig nem volt vége,hiszen az utolsó napján a Népligetbe mentünk meccstúrára ahonnan vesztesen távoztunk.

Móni Baján 2020 augusztusban

Itt tartunk most és ha egészségünk engedi a történet folytatódik tovább.Erre a hónapra egy újabb várostúra van betervezve,most Szolnokra.Majd újra irány a Balaton és akkor elkezdjük a Tihanyi-félsziget felfedezését.Most csak egy könnyedebb túrával,aztán majd jővőre egy komolyabbal.Tervezzük még a Badacsonyt is,ezt most még nem tudom,hogy megtudjuk-e valósítani,azon leszünk,hogy igen...ezek is Gergő régi tervei és én ugye a nyomában járok.

Gergővel útban Dunaharasztiba megállva a Grosics szobornál

Hátizsák történelem

 Túrázásaim elmaradhatatlan kelléke a hátizsák,sőt nyugodtan mondhaton,hogy a legfontosabb kelléke.A kezdetektől fogva azaz a legelső túrától számítva minden túrámon ott volt a hátamon egy hátizsák.Természetesen nincs már meg az elmémben hol és mikor milyen hátizsákom volt,egy-egy darabot meddig használtam,de próbálok visszaemlékezni,hogy legalább a jelentősebbek előjöjjenek... Ugye a hátizsákban cipelünk mindent ami egy-egy túra alkalmával fontos lehet - ki ne tudná ugye -, pl. az élelmiszert az innivalót,esetleges váltóruhákat,távcső,szeműveg,térkép,iránytű,fényképező,pénztárca amire útközben szükségünk lehet.Nagyobb túráknál akár a hálózsák,sátor vagy takaró szállítására is alkalmas lehet a zsákunk.Mindig nagy öröm bepakolni,hiszen ez mindig is azt jelentette,hogy indulunk.Kövezkezik egy újabb túra.

Minden túra alapja: a hátizsák

Megmondom az őszintét,nem tudom melyikkel kezdtem.Nem igazán tudom milyen hátizsákjaim voltak a kezdeti időkben.Egyre emlékszem,a zsákomon a moszkvai nyári olimpia kabala állata volt,persze mert anyám egyik ismerőse hozta nekem az akkori Szovjetunióból ajándékba.Igaz inkább iskolatáskának használtam,de alighanem velem jöhetett egy-egy túrára is.Aztán lehettek szimatszatyraim is,másra meg gyerekkoromból nem emlékszem.Biztos voltak valamilyen zsákjaim,külömben hogyan mehettem volna?Fontos mérföldkő volt hátizsák ügyben a nyolcvanas évek közepe.Akkoriban láttam,hogy Sándornak túramentoromnak,milyen jó zsákja van és valamilyen hasonlót szerettem volna én is.Ezt sikerült is megvalósitani.Arra már nem emlékszem,hogy én vettem-e vagy ezt is hozták szovjetből,vagy a szüleim ajándéka volt-e,mindenesetre megvolt álmaim hátizsákja,ami már fémvázas is volt.Mehettem bátran Sándorral túrázni!

Az a régi zsák... (89-ben készült fotó,én vagyok rajta)

Hosszú évekig ezzel a zsákkal jártam túrázni,ebbe minden belefért.Velem volt sok-sok klassz helyen.Ebbe aztán minden belefért és hála adottságainak,hozzá lehetett csatolni sátrat,hálózsákot vagy takarót is akár.Akkoriban voltunk többnapos túrákon is,így ezeket ki is használtam.A zsák mindent kibírt,még azt is amikor beleestem a sárba és csupa sáros lett.Ez a zsák volt velem életem egyik legklasszabb túráján is amikor a királynővel túrázhattam (lásd: a blogban).Szóval ez a zsák alaposan kiszolgált az évek alatt,szerettem is.Aztán a katonaság után egy időre kicsit leült a túrázási lázam.Kevesebbet jártam ekkor.Sándornak meg egyszer tönkrement a zsákja.Úgy döntöttem akkor,hogy meghálálom azt a sok jót amit már addig is kaptam tőle,így neki ajándékoztam a jó kis hátizsákom.Nagyon örült neki.Ez valamikor tán 97/98 környékén lehetett,mert emlékszem a 97-es mecseki bulin még velem volt a zsák.

Gergő kisebb túrahátizsákja,mert volt egy nagyobb is.Ilyen volt az enyém is,csak színre más.

Az ezredfordulóra nem volt álltalánosított túrahátizsákom,pedig akkoriban is járkáltam túrázni.Egy-egy otthoni zsákot,melós zsákot/táskát vagy másoktól kapott kisebb zsákokkal mentem a túrákra.Aztán volt,hogy Gergő iskolatáskáját fogtuk be a cél érdekében,valamint volt egy zöldes színű kisebb zsákom.Nem tudom,honnan vagy kitől de volt.Na,egy-két évig azt használtam.Aztán valahonnan lett egy nagyobb zsákom.Gergővel való túrázásaink pedig kezdtek beérni,szinte ugymondd mindennapossá válni.Ehhez pedig hátizsák kellett.Eleinte még a régi zsákokat használtuk,majd úgy döntöttünk újakat veszünk.Egy nagyot és egy-egy kicsit.A közeli vagy helyi túrákhoz használtuk a kicsiket (fenti kép),a nagy bakancslistás túrákhoz pedig a nagyot.

Nem zsákfesztivál,csak egy túra.A régi zsákjaink,jobb oldalt szélén az enyém.

Ennek a dátuma sem emlékszem pontosan mikor volt,de jó sok túrát tettünk az új hátizsákokkal.Ha messzebbre mentünk,ha nagyobb túrát tettük,akkor ugye több minden kellett,így olyankor a nagyobb zsák volt velünk,viszont itt a környéken elég volt a kicsi is.Gergő mikor elment megmaradtak a zsákjai.A nagyobbikat odaadtam az anyjának,de az idővel vett egy újat,így oda lett adva a mamának.A kicsi ami a fentebbi képen is látható,itt maradt emlékbe és ki tettem a falra,Gergőre emlékezvén erre is.Az én zsákjaimmal pedig folytattam a túrázásokat,mi mást tehettem volna?A zsákok állták a sarat,ahogy a kicsi,úgy a nagy is.

Napjainkban ezt használom,de mostmár csak a nagyobb túráknál

Aztán a nagy zsák,főleg nyáron igen csak volt,hogy melegítette a hátam,be-be izzadtam alatta.Bár jó szolgálatot tett a zsák,de úgy döntöttem veszek még egyet,egy valamivel kisebbet.Persze a régi is megmarad,ha több cucc kell,vagy messzebbre megyünk akkor az jön velem továbbra is.A legújabb pedig ma érkezett meg,hozta a futár.Holnap már fel is avatom a túrán,meglátjuk mit bír,milyen vele túrázni.Ami jó benne,az az,hogy jól ellehet pakolni benne.Hát ez durván a hátizsák történelmem.Azthiszem új zsák megvásárlását már nem tervezem.Ötven éves elmúltam,olyan nagyon sok nincs már hátra,remélhetőleg addig ezek a zsákok kibírják majd.Csak abban az esetben vásárolok újat,ha valamelyik tönkre találna menni.

A legújabb versenyző

Minden zsákhoz felejthetetlen élmények fűzödnek.Dehát zsákot nem nagyon tartogat az ember,mégha a szívéhez is nőtt.Gergő kis szákját őrzöm meg mindörökre.A többi addig marad míg kitart.

Túratárs történelem

Bár már voltam előtte is,de úgy gondolom túrázásaim története 1982 húsvétjától indul ki.Akkor kezdödött minden,akkor indultam el a kilométerek ezreire csodásabbnál csodásabb élmények felé.Ugye ez volt  az a túra amikor Sándor felvitt engem elöször ahhoz a bizonyos Nyárádi kunyhóhoz amely túrázós történelmem egyik legmeghatárózóbb helye lett aztán.Tehát ha jól számolok 37 éve nyomom,lassan négy évtizede járom ezeket a fantasztikus utakat és...szerintem több és szebb élményeim vannak,mint egy olyannak aki Thaiföldre megy nyaralni,vagy aki a görög riviérán sütteti magát... Túrázásaim majd lassan négy évtizede alatt minössze kétszer fordult eddig olyan elő,hogy egyedül mentem el egy túrára.Elképzelhető sajnos így Gergő halála után főleg,hogy a jövőben lesz még ilyen.Ám az esetek döntő többségében akadt legalább egy túratárs.Mai bejegyzésemben ezek legjelentöseibbet próbálom bemutatni.

Egyedül nem jó...Jó ha akadnak az embernek társai

Természetesen a két legnagyobb királyt senki és semmi nem tudja felülmúlni.Sándor és Gergő blogom állandó főszereplői és nem csak a blogomnak,hanem az életemnek is.Na de haladjunk legalábbis megpróbálok időrendi sorrendben haladni,bemutatni kicsit azokat akikkel túráztam az elmúlt 37 évben.

Természetesen minden Sándorral kezdödött.Ő szoktatott és vitt bele ebbe a világba.Aztmondják leszületésünk előtt kiválasztjuk életünk szereplőit...hát ő telitalálat volt.Nem találhattam volna jobb szereplőt az életemben.Sándor akinek a vezetékneve a Sándor igazából a nagybátyám volt,a keresztneve pedig János volt.Édesanyám öccseként természetesen kiváló kapcsolatban állt a két család egymással.Ők mivel a Mecsekben laktak rendszeresen lejártunk hozzájuk (vagy ők jöttek hozzánk).Mivel Sándor hobbija a túrázás volt,így az egyik ilyen látogatáskor 1982 húsvétján elvitt magával egy körre a mecseki erdőbe.Hogy ez hova vezetett azthiszem látható ebben a blogban....

Ekkor mentünk fel elöször az emlitett kulcsosházba.Sándor személyisége,az erdő az erdei kunyhó,a források a remek hangulat...mindez azt eredményezte,hogy elindultam azon az úton ahová úgy érzem mindig is tartoztam.Innen indult ki minden.Na de most a túratársakról van szó.Sándor pedig 1938-ban született a tavasz első napján.Tehát 82-ben ő 45 éves volt.Ettől kezdve két és fél évtizeden kereszetül vele túráztam a legtöbbet,hiszen amikor csak tehettem eljöttem hozzá a Mecsekbe és jártuk az erdőket.

Fantasztikus ember volt,rendkivül jószívú,jókedélyű.Egyből elfeledtem mindig minden gondomat ha vele lehettem.Ha jól emlékszem 2005 környékén kezdett el betegeskedni,bár betegen is el-el járkáltunk még néha egy-egy túrára,de 2008-ra a rák legyőzte őt.

Többször is tiszteletemet tettem a sírjánál és sokáig tervezgettünk egy emléktúrát is a tiszteletére.Akik olvassák a blogomat azok számára a történtek ismertek.Nem sikerült ezt megvalósitani és aligha sikerül immár...

Nem gondoltam,hogy lesz még olyan ember az életemben aki őt is felül tudja múlni,de lett.Na de erről majd később...

Balra Sándor,középen én.A jobb oldali úriemberre már nem emlékszem ki volt.

Nem tudtam mindig Sándorral lenni az évek alatt és hát azért én idehaza is vágytam a túrázásokra már tizenévesen és bármennyire is szerettem a Mecseket,szerettem volna máshová is eljutni.Igy jött a képbe gyerekkori legjobb barátom: Lajos.Hozzá köthető a közelmúltbéli bakancslisták elődje.Hisz vele is havi szinten mentünk el túrázni,előre megtervezett célokhoz.A nyolcvanas évek végére már rendszeressé váltak ezek a túrák,amik aztán a sorkatonai kötelezettségeink miatt maradtak félbe.Leszerelés után pedig már nem volt ugyanolyan.Csatlakoztak hozzánk aztán haverok az évek alatt,de velük évi egy mecseki nyaralást tudtunk csak összehozni.Így a Lajossal való közös bakancslistás túrák megszüntek.Szerencsémre ekkor még ereje teljében volt Sándor,hozzá letudtam járni túrázni a Mecsekbe.

Lajossal együtt nöttünk fel,hiszen mindössze két év kor külömség volt köztünk.Így aztán adva volt egy barátság.Ennek voltak köszönhetőek a közös túrázásaink.Sajnos aztán ő leszerelés után kicsit elment rossz irányba méghozzá az alkohol irányába.Ez is közrejátszott benne,hogy aztán már olyan sokat nem túráztunk...

Lajos barátommal a mecseki Cigány-hegyi kilátón

Mint írtam az évek alatt voltak haverok akik időnként eljöttek velem/velünk túrázni,persze mondom főleg az évi egy mecseki nyaralásokhoz volt ez köthető.Álltalában ezek mindegyike remek buli volt és néha olyan is akadt,hogy egy-egy haver eljött velem máshová is.Sajnos azonban ezeket nem tudtam rendszeressé tenni.

Aztán persze akadtak szerelmek is.Volt egy-egy szépség aki el-el jött velem túrázni.Ezek legemlékezetesebb túrája az a bizonyos királynői túra volt a Visegrádi-hegységben,vagy a szoknyás túra a Bakonyban.Vagy egy harmadikkal a Karancs-Medves vidékein.Ezekről találni bejegyzéseket ebben a blogban is.

Sőt éppen idén akadt,hogy egy volt exemmel kerültem újra kapcsolatba(barátilag)és már két közös túránk is volt,ám úgy tűnik ezek remélhetöleg csak ideiglenesen,de abba maradtak.

Sajnos rendszeressé ezek sem váltak,így örültem,hogy egyáltalán valóra váltak.

Haverokkal/barátokkal szintén a Mecsekben

Aztán kellett nekem ugye...de még az ezredforduló előtt megnösültem.Minek is...na de a lényeg,hogy kedves nejem is eljött velem olykor-olykor.Hozzá fűzödik életem legnagyobb eltévedése amelyről szintén olvasni ebben a blogban (nem mondom meg hol,meglehet keresni...).Nem igazán volt ez az egész milliő az ő világa,de azért voltak jó pillanatai is.Például a Zengő megmászása ahol a legmerdekebb helyen felmenve olyant produkált,hogy kivivta barátaim elismerését is (erről is van bejegyzés).

Ő is ott volt egy mecseki bulin amikor a haverokkal ott jártam.Aztán el-el járkáltunk barátokkal meg ketten is a kilencvenes évek végén és a kétezresek elején.

Gergővel nem nagyon szerettük ha eljött velünk,hiszen nem bírta úgy a tempót mint mi,alaposan visszatartott egy-egy túrát,de persze olykor-olykor lehetőséget biztositottunk neki és elvittük magunkkal.Mégiscsak Gergő édesanyja volt....

Aztán Gergő távozása után fejébe vette,hogy próbál fia nyomdokaiba lépni és vinni azt a vonalat amit Gergő képviselt.El is jött idén jópár túrára.Most is akadnak erőléti gondjai,de próbálja végig vinni amit beválalt.

Móni Gergő édesanyja a mecseki Lámpás-völgyben

Gergő 1999 nyarán született...még ki sem lépett a polyából én már tervezgettem hova-merre fogunk majd elmenni.
A legnagyobb meglepetésemre és örömömre ezek nagy része valóra is vált!Gergő le sem tagadhatta,hogy az én vérem...Persze szinte tudatalatt is erre neveltem,de nagyon nem kellett nevelni,hiszen a vér nem válik vízzé...A vérében volt ez a világ,a túrázás a természet volt a mindene.Elképesztő fejlödésen ment keresztül (itt most csak a túrázásokról beszélek),elérte azt,hogy sok túrára már térkép sem kellett neki hiszen eltalált annélkül is mindenhova.

Kinőtte magát életem legjelentősebb túratársának.Persze a fiam volt,de a kapcsolatunk túlmutatott ezen,mert mi a legjobb barátok is lettünk aztán.Vele túráztam az életemben a legtöbbet,biztosítva volt minden hónapban legalább egy-két túra.Sose kellett kérni vagy könyörögni neki,mert állandóan menni akart,sose volt olyan,hogy neki most aztán nincsen kedve.Rengeteg élményünk és kalandunk van.Spirituális érdeklödésemnek hála tudom,hogy odaát csak egy valami számít igazán: az,hogy mit viszünk magunkkal,milyen élményeket milyen hatással voltunk másokra...Ha ez így van,akkor nincsenek gondjai odaát...

Gergő 2018 decemberében ment el...Soha nem tudom ezt a tragédiát feldolgozni,hisz vele a mindent vesztettem el.Amikor már szegény halott volt és én még próbálgattam újra éleszteni,a könyörgésen kivül persze,még egy gondolat motoszkált bennem,mégpedig az,hogy vége a csodáknak...vége mindennek...

De ugye álmodjuk a szépet azt,hogy soha semmi nem ér véget....

Gergő volt a legjobb ember akivel összehozott a sors,hála a mindenhatónak tán,hogy pont a fiam lehetett.Ő volt az aki még Sándoron is túltett,mint jóságban mint túrázásilag.

Bár elment,ezentúl is ő lesz az állandó túratársam,mert úgy tekintem,hogy ő most is velem tart minden túrára!
Sőt azthiszem ezt tudom is.

Gergő mindig velem lesz!

Mivel egyre többen és többen érdeklödtek a túrázásaim iránt és egyre többen jelezték,hogy szívesen velem-velünk tartanának,így a 18-as év elején a legismertebb közösségi oldalon létrehoztam egy csoportot,lehetőséget biztosítva,hogy aki akar az eljöjjön velünk.Ám kevés kivétellel aztán úgy tünt csak szájkaratézás ment,mert amikor lehetöség volt rá,nem igazán akartak már velünk tartani.Így aztán a csoportot félév múltán megszüntettem.Én remekül elvoltam Gergővel is.Hisz vele tudtam a legjobbakat túrázni,az ő társasága volt a legjobb.

A csoport egyik túráján

Aztán a jelenlegi legjobb barátom csatlakozott hozzánk és fokozatosan kezdett tetszeni neki a dolog és egyre több és több túrára jött el velünk.Gergő távozása után pedig ő lett a legjelentösebb túratársam.Amikor tud eljön velem,persze nem ér rá mindig.Most a legutóbbi túránkon pedig csatlakozott hozzám egy másik haver,akivel eddig még sosem túráztam.

Hát itt tartok most.Gergőt sem pótolni,sem helyettesiteni nem lehet,de örülök neki,hogy akadnak még akik el-el jönnek velem,de kész vagyok ha úgy alakul,néhány túrára egyedül is elmenni.Sőt pl.a Nagy-Kopasszal ugye tartozom Gergő emlékének,így várok még,mert húzodik egy ideje,ha úgy alakul ennek egyedül is nekivágok,persze semmi sem rosszabb mint egyedül menni... Ha lehetséges azért ezt elkerülném.

Manó és Zoli,jelenlegi túratársaim

Szóval ők azok akik velem tartottak az elmúlt 37 évben,természetesen voltak olyanok is akik csak egy túra erejéig voltak velem.Bocs ha most nem mindenkire térek ki és nem mindenkit emlitek meg név szerint.Ebben a blogban levan írva minden,lehet böngészni és megtalálni őket is.Természetsen Sándor és Gergő az etalon én csak az ő nyomukban próbálok járni...