Túratárs történelem

Bár már voltam előtte is,de úgy gondolom túrázásaim története 1982 húsvétjától indul ki.Akkor kezdödött minden,akkor indultam el a kilométerek ezreire csodásabbnál csodásabb élmények felé.Ugye ez volt  az a túra amikor Sándor felvitt engem elöször ahhoz a bizonyos Nyárádi kunyhóhoz amely túrázós történelmem egyik legmeghatárózóbb helye lett aztán.Tehát ha jól számolok 37 éve nyomom,lassan négy évtizede járom ezeket a fantasztikus utakat és...szerintem több és szebb élményeim vannak,mint egy olyannak aki Thaiföldre megy nyaralni,vagy aki a görög riviérán sütteti magát... Túrázásaim majd lassan négy évtizede alatt minössze kétszer fordult eddig olyan elő,hogy egyedül mentem el egy túrára.Elképzelhető sajnos így Gergő halála után főleg,hogy a jövőben lesz még ilyen.Ám az esetek döntő többségében akadt legalább egy túratárs.Mai bejegyzésemben ezek legjelentöseibbet próbálom bemutatni.

Egyedül nem jó...Jó ha akadnak az embernek társai

Természetesen a két legnagyobb királyt senki és semmi nem tudja felülmúlni.Sándor és Gergő blogom állandó főszereplői és nem csak a blogomnak,hanem az életemnek is.Na de haladjunk legalábbis megpróbálok időrendi sorrendben haladni,bemutatni kicsit azokat akikkel túráztam az elmúlt 37 évben.

Természetesen minden Sándorral kezdödött.Ő szoktatott és vitt bele ebbe a világba.Aztmondják leszületésünk előtt kiválasztjuk életünk szereplőit...hát ő telitalálat volt.Nem találhattam volna jobb szereplőt az életemben.Sándor akinek a vezetékneve a Sándor igazából a nagybátyám volt,a keresztneve pedig János volt.Édesanyám öccseként természetesen kiváló kapcsolatban állt a két család egymással.Ők mivel a Mecsekben laktak rendszeresen lejártunk hozzájuk (vagy ők jöttek hozzánk).Mivel Sándor hobbija a túrázás volt,így az egyik ilyen látogatáskor 1982 húsvétján elvitt magával egy körre a mecseki erdőbe.Hogy ez hova vezetett azthiszem látható ebben a blogban....

Ekkor mentünk fel elöször az emlitett kulcsosházba.Sándor személyisége,az erdő az erdei kunyhó,a források a remek hangulat...mindez azt eredményezte,hogy elindultam azon az úton ahová úgy érzem mindig is tartoztam.Innen indult ki minden.Na de most a túratársakról van szó.Sándor pedig 1938-ban született a tavasz első napján.Tehát 82-ben ő 45 éves volt.Ettől kezdve két és fél évtizeden kereszetül vele túráztam a legtöbbet,hiszen amikor csak tehettem eljöttem hozzá a Mecsekbe és jártuk az erdőket.

Fantasztikus ember volt,rendkivül jószívú,jókedélyű.Egyből elfeledtem mindig minden gondomat ha vele lehettem.Ha jól emlékszem 2005 környékén kezdett el betegeskedni,bár betegen is el-el járkáltunk még néha egy-egy túrára,de 2008-ra a rák legyőzte őt.

Többször is tiszteletemet tettem a sírjánál és sokáig tervezgettünk egy emléktúrát is a tiszteletére.Akik olvassák a blogomat azok számára a történtek ismertek.Nem sikerült ezt megvalósitani és aligha sikerül immár...

Nem gondoltam,hogy lesz még olyan ember az életemben aki őt is felül tudja múlni,de lett.Na de erről majd később...

Balra Sándor,középen én.A jobb oldali úriemberre már nem emlékszem ki volt.

Nem tudtam mindig Sándorral lenni az évek alatt és hát azért én idehaza is vágytam a túrázásokra már tizenévesen és bármennyire is szerettem a Mecseket,szerettem volna máshová is eljutni.Igy jött a képbe gyerekkori legjobb barátom: Lajos.Hozzá köthető a közelmúltbéli bakancslisták elődje.Hisz vele is havi szinten mentünk el túrázni,előre megtervezett célokhoz.A nyolcvanas évek végére már rendszeressé váltak ezek a túrák,amik aztán a sorkatonai kötelezettségeink miatt maradtak félbe.Leszerelés után pedig már nem volt ugyanolyan.Csatlakoztak hozzánk aztán haverok az évek alatt,de velük évi egy mecseki nyaralást tudtunk csak összehozni.Így a Lajossal való közös bakancslistás túrák megszüntek.Szerencsémre ekkor még ereje teljében volt Sándor,hozzá letudtam járni túrázni a Mecsekbe.

Lajossal együtt nöttünk fel,hiszen mindössze két év kor külömség volt köztünk.Így aztán adva volt egy barátság.Ennek voltak köszönhetőek a közös túrázásaink.Sajnos aztán ő leszerelés után kicsit elment rossz irányba méghozzá az alkohol irányába.Ez is közrejátszott benne,hogy aztán már olyan sokat nem túráztunk...

Lajos barátommal a mecseki Cigány-hegyi kilátón

Mint írtam az évek alatt voltak haverok akik időnként eljöttek velem/velünk túrázni,persze mondom főleg az évi egy mecseki nyaralásokhoz volt ez köthető.Álltalában ezek mindegyike remek buli volt és néha olyan is akadt,hogy egy-egy haver eljött velem máshová is.Sajnos azonban ezeket nem tudtam rendszeressé tenni.

Aztán persze akadtak szerelmek is.Volt egy-egy szépség aki el-el jött velem túrázni.Ezek legemlékezetesebb túrája az a bizonyos királynői túra volt a Visegrádi-hegységben,vagy a szoknyás túra a Bakonyban.Vagy egy harmadikkal a Karancs-Medves vidékein.Ezekről találni bejegyzéseket ebben a blogban is.

Sőt éppen idén akadt,hogy egy volt exemmel kerültem újra kapcsolatba(barátilag)és már két közös túránk is volt,ám úgy tűnik ezek remélhetöleg csak ideiglenesen,de abba maradtak.

Sajnos rendszeressé ezek sem váltak,így örültem,hogy egyáltalán valóra váltak.

Haverokkal/barátokkal szintén a Mecsekben

Aztán kellett nekem ugye...de még az ezredforduló előtt megnösültem.Minek is...na de a lényeg,hogy kedves nejem is eljött velem olykor-olykor.Hozzá fűzödik életem legnagyobb eltévedése amelyről szintén olvasni ebben a blogban (nem mondom meg hol,meglehet keresni...).Nem igazán volt ez az egész milliő az ő világa,de azért voltak jó pillanatai is.Például a Zengő megmászása ahol a legmerdekebb helyen felmenve olyant produkált,hogy kivivta barátaim elismerését is (erről is van bejegyzés).

Ő is ott volt egy mecseki bulin amikor a haverokkal ott jártam.Aztán el-el járkáltunk barátokkal meg ketten is a kilencvenes évek végén és a kétezresek elején.

Gergővel nem nagyon szerettük ha eljött velünk,hiszen nem bírta úgy a tempót mint mi,alaposan visszatartott egy-egy túrát,de persze olykor-olykor lehetőséget biztositottunk neki és elvittük magunkkal.Mégiscsak Gergő édesanyja volt....

Aztán Gergő távozása után fejébe vette,hogy próbál fia nyomdokaiba lépni és vinni azt a vonalat amit Gergő képviselt.El is jött idén jópár túrára.Most is akadnak erőléti gondjai,de próbálja végig vinni amit beválalt.

Móni Gergő édesanyja a mecseki Lámpás-völgyben

Gergő 1999 nyarán született...még ki sem lépett a polyából én már tervezgettem hova-merre fogunk majd elmenni.
A legnagyobb meglepetésemre és örömömre ezek nagy része valóra is vált!Gergő le sem tagadhatta,hogy az én vérem...Persze szinte tudatalatt is erre neveltem,de nagyon nem kellett nevelni,hiszen a vér nem válik vízzé...A vérében volt ez a világ,a túrázás a természet volt a mindene.Elképesztő fejlödésen ment keresztül (itt most csak a túrázásokról beszélek),elérte azt,hogy sok túrára már térkép sem kellett neki hiszen eltalált annélkül is mindenhova.

Kinőtte magát életem legjelentősebb túratársának.Persze a fiam volt,de a kapcsolatunk túlmutatott ezen,mert mi a legjobb barátok is lettünk aztán.Vele túráztam az életemben a legtöbbet,biztosítva volt minden hónapban legalább egy-két túra.Sose kellett kérni vagy könyörögni neki,mert állandóan menni akart,sose volt olyan,hogy neki most aztán nincsen kedve.Rengeteg élményünk és kalandunk van.Spirituális érdeklödésemnek hála tudom,hogy odaát csak egy valami számít igazán: az,hogy mit viszünk magunkkal,milyen élményeket milyen hatással voltunk másokra...Ha ez így van,akkor nincsenek gondjai odaát...

Gergő 2018 decemberében ment el...Soha nem tudom ezt a tragédiát feldolgozni,hisz vele a mindent vesztettem el.Amikor már szegény halott volt és én még próbálgattam újra éleszteni,a könyörgésen kivül persze,még egy gondolat motoszkált bennem,mégpedig az,hogy vége a csodáknak...vége mindennek...

De ugye álmodjuk a szépet azt,hogy soha semmi nem ér véget....

Gergő volt a legjobb ember akivel összehozott a sors,hála a mindenhatónak tán,hogy pont a fiam lehetett.Ő volt az aki még Sándoron is túltett,mint jóságban mint túrázásilag.

Bár elment,ezentúl is ő lesz az állandó túratársam,mert úgy tekintem,hogy ő most is velem tart minden túrára!
Sőt azthiszem ezt tudom is.

Gergő mindig velem lesz!

Mivel egyre többen és többen érdeklödtek a túrázásaim iránt és egyre többen jelezték,hogy szívesen velem-velünk tartanának,így a 18-as év elején a legismertebb közösségi oldalon létrehoztam egy csoportot,lehetőséget biztosítva,hogy aki akar az eljöjjön velünk.Ám kevés kivétellel aztán úgy tünt csak szájkaratézás ment,mert amikor lehetöség volt rá,nem igazán akartak már velünk tartani.Így aztán a csoportot félév múltán megszüntettem.Én remekül elvoltam Gergővel is.Hisz vele tudtam a legjobbakat túrázni,az ő társasága volt a legjobb.

A csoport egyik túráján

Aztán a jelenlegi legjobb barátom csatlakozott hozzánk és fokozatosan kezdett tetszeni neki a dolog és egyre több és több túrára jött el velünk.Gergő távozása után pedig ő lett a legjelentösebb túratársam.Amikor tud eljön velem,persze nem ér rá mindig.Most a legutóbbi túránkon pedig csatlakozott hozzám egy másik haver,akivel eddig még sosem túráztam.

Hát itt tartok most.Gergőt sem pótolni,sem helyettesiteni nem lehet,de örülök neki,hogy akadnak még akik el-el jönnek velem,de kész vagyok ha úgy alakul,néhány túrára egyedül is elmenni.Sőt pl.a Nagy-Kopasszal ugye tartozom Gergő emlékének,így várok még,mert húzodik egy ideje,ha úgy alakul ennek egyedül is nekivágok,persze semmi sem rosszabb mint egyedül menni... Ha lehetséges azért ezt elkerülném.

Manó és Zoli,jelenlegi túratársaim

Szóval ők azok akik velem tartottak az elmúlt 37 évben,természetesen voltak olyanok is akik csak egy túra erejéig voltak velem.Bocs ha most nem mindenkire térek ki és nem mindenkit emlitek meg név szerint.Ebben a blogban levan írva minden,lehet böngészni és megtalálni őket is.Természetsen Sándor és Gergő az etalon én csak az ő nyomukban próbálok járni...