Az utolsó túra

Arra emlékszem,hogy paráztunk tőle.Nem is kicsit.Nagyon.De mintha valami vonzott minket oda,mint egy mágnes.Aztán az életünk alighanem legjobb túráját hozta a Salabasina-árok.Életre szóló élmény volt,tudtam ez a túra majd végigkiséri az életünket.Arra aztán legrémesebb ámaimban sem gondoltam,hogy ez lesz az utolsó túránk Gergővel...

Így aztán az eddigieknél is nagyobb jelentőséggel bír ez a túra...

Mentünk és mentünk a Salabasina-árokban átélve a csodákat és ahogy haladtunk előre emlékszem azt akartam,hogy soha ne érjen véget,soha ne legyen vége...

Most is ezt akarom.Soha ne legyen vége...

Kerek fél évvel ezelőtt volt az utolsó túránk Gergővel 2018 november 3.-án.

Ma erre emlékezem.

Gergő és mögötte a Salabasina-árok

Egy hasonló youtuber oldalán mint én,annak egyik videóját nézve hallottunk elöször a Salabasina-árokról.Félelmetes helynek tűnt,ugyanakkor rendkivül izgalmasnak.Tudtam ez a hely hív.Egyszerűen hívott magához.Többször megnéztük azt a videót,majd kutatgattunk új infók után,bármi ami a Salabasináról szólt.Minden leírás,kép és videó félelmetesnek írta vagy mutatta be...volt ahogy úgy nevezték.Rém-szakadék.Kissé féltünk,de úgy voltunk vele,ezt nem szabad kihagynunk.Megszerveztük hát ide a túrát amely része lett a 2018-as bakancslistánknak.A túráról persze annak idején részletesen írtam úgyanúgy mint mindegyikről amelyeken részt vettük.Ezt ide kattíntva megnézheted,elolvashatod.Most félév távlatából próbálom leírni az eseményeket az utolsó túrát ahogy ma emlékszem rá.

A csodás arany erdőben,ott lejebb van a Salabasina

Azthiszem nem találhattunk volna tökéletesebb időpontot a túrához mint november harmadika.Ilyenkor november elején a legszebb a természet,ilyenkor a legjobb túrázni.Az aranyló erdőben a kellemes őszi időben elfelejti az ember minden baját,szinte megújul...

Youtuber barátaim filmjében meglehetősen nehezen találtak rá a Salabasina-árokra.Ehhez képest mi Gergővel pofon egyszerűen ide találtunk.Fontos tudni,hogy ide nem vezet turistajelzéssel ellátott út.Nem véletlen.Veszélyes,csak profi túrázóknak való hely.Persze akiknek van kis sültnivalója és érzéke ehhez az ide talál.Mondanom sem kell,hogy nekünk volt.A Salabasina-árkot egy út szeli ketté,amely egy kőgátra épült.És nem mértem ugyan meg,de maga a szakadék a gát tetejétől legalább lehet 20-25 méter mélyen,ha nem több.

Odaérve le is esett az állunk.Láttuk már képen,videón,de Rockenbauer szavaival élve,ugye mindennél többet jelent a személyes élmény.

Én a kőgáton,alattam az árok felső része

A gáttól (azaz az úttól) lefelé -délre eső része az ároknak szinte említést sem érdemel.Szép szép persze,de lenézve sem tűnt veszélyesnek és az alsó rész nem is volt olyan mélyen,lejutni sem volt éppen nehéz.Ám a felső az északi rész...csak álltunk a kőgáton lesett állal.Egyrész felülmúlhatatlan szépségű volt...másrészt valóban olyan félelmetes és izgalmas ahogy azt a képeken,videókon láttuk.Úgy döntöttünk leülünk a kőgátra és megreggelizünk mielött belevágunk a nagy kalandba és gyönyörködünk a fenséges Salabasina-árokban.Evés közben is láttam Gergő arcán az izgalmat,mintha aztmondaná:úristen hova kerültem.Talán ez az alábbi kép is érzékelteti ezt:

Gergő arcán a félelem,itt még nem tudhatta,hogy élete legklasszabb kalandja várja...

Persze megkajáltunk és Gergőn is a félelem után végre az egészséges izgalom lett úrrá.Oldalt ereszkedtünk le az árokba,ami nem volt egyszerű.Meredek volt és csúszos is.A végén mindketten csúszva érkeztünk le.Lentvoltunk.Fantasztikus volt már ez is.A kőgát alján egy cső jött át az árok alsó része felöl,amelyen végül is átlehetett jönni.Youtuber barátaim amott erszkedtek le és a csövön át jöttek.Én ezt nem akartam bevállalni,hisz lehettek a csőben akár patkányok is,meg a közepén mintha kissé kezdett is volna beomlani.Na meg lemaradtunk volna a csúszos kalandról is.Igy volt jó.Elindultunk hát a Rém-szakadékban.Visszaút már nem volt.Ott nem lehetett felmenni ahol lejöttünk.Max a kőgát kővein lehetett volna visszamászni,persze eszünkben sem jutott,már Gergő is élvezte az egészet!

A kőgát

Leérve.Gergő mögött az a bizonyos cső

Miért is oly félelmetes e szakadék híre,miért is emlegetik Rém-szakadékként?Hát talán maga az út ami vezet benne.Szikla és fa akadályokkal teli.Van ahol összeszökül úgy a járat,hogy éppen csak elférni benne.Sziklákat kell mászni amik nem is alacsonyak,hogy tovább tudjon az ember haladni.Két oldalt helyenként magas falak vesznek körül.Ám csodaszép...Egyszerű Rám-szakadékhoz szokott mümájereknek nem ajánlom.Ez veri a Rám-szakadékot!Egyrészt veszélyes valóban,egyszerű földi halandó itt elvész.A másik,hogy egyedül senkinek sem ajánlom.Balesetveszélyes is,igy ha éri valami az embert a másik még mindig tud neki segiteni és igen ajánlatos az is,hogy legyen az embernél egy mobiltelefon.Mi azonban nem a mümájer fajtából valók voltunk,így elindultunk a fantasztikus szakadékban tovább.

Visszanézve a gátra

Az első akadály

Nem kellett sokat menni az első akadályig.Tán jó harminc méternyire ott volt elöttünk egy kb.két és fél - három méter magas szikla.Ezt megkellett mászni a tovább haladás érdekében.Szerencsére valaki nagyon okosan tett oda egy kötelet ami nagy segitségünkre volt a feljutásban.Tanakodtunk ki menjen elsőként.Végül is úgy döntöttünk Gergő megy,ha visszacsúszik vagy esik ott leszek mögötte és vigyázok rá.Kissé nehézkesen ment fel,de legyürte.Felérve láttam is,hogy büszke volt magára,én is az voltam rá!Én valahogy sokkal könnyebben felmásztam mint Gergő,pedig álltalában kettönk közül ő volt az ügyesebb.Most a kivétel erősiti a szabályt tipikus esete forgott fenn...Felérve jöttek az újabb csodák...

Úton az újabb csodák felé...

Nagyon szép részek következtek.Csodás sziklafalak szükülö járatok,aranyló erdő ölelt minket...akadályokat csak a faágak jelentették ezen a szakaszon.Már rég nem féltünk..ez lenne a félelmetes Salabasina-árok,de hiszen ez leírhatatlanul fantasztikus!Mitől kell itt félni?Ugyan már...Rendkivül élveztük.Nincs szó ami le tudná írni ezt a csodát ezt az életérzést amit itt átéltünk...Életünk legjobb döntése volt,hogy ezt a túrát bevettük a bakancslistánkba.Később enyhe szikla akadályok jöttek,de ezeken könnyen átverekedtük magunkat.Élmény volt minden egyes miliméter a szakadékban.

Csodák között...

Egy ponton ketté ágazott az út.Tudtam mert láttam a filmbe és olvastam is róla.Balra a minden eddigieknél komolyabb akadály,egy jó négy méter magas sziklafal.A jobb oldali vájat pedig kivezet az erdőbe jól járható szakaszon.Ti melyiket választottátok volna?Hát persze,hogy mi a bal oldalit választottuk.Nem azért jöttünk,hogy könnyen letudjuk ezt a fantasztikus kalandot.Szóval elöttünk volt egy négy méteres szikla.Faágak (vastagok) voltak neki támasztva.Ezek segitettek a felmászásban.Most én mentem előre.Megint a vártál könnyebben és simábban feljutottam.Utánam jött Gergő,ő is legyürte az akadályt,de azthiszem most megint én voltam az ügyesebb.De ennek semmi jelentősége nem volt.Élveztük ezt is.Diadal érzet fogott el ennek a sziklának a megmászása után.

Gergő mászik felfelé

Lassan felér

Odafent következett az eddigi legszükebb járat.Dagadt emberek ne jöjjenek erre mert beszorulnak!Én is éppen elfértem benne.Itt is csodálatos volt minden,noha erre a szakadékot ölelő falak nem voltam már olyan magasak.Már nem voltak olyan vészes akadályok előttünk,voltak ugyan de azok maximum ha az egy méter magasságot elérték.Mentünk,haldtunk.Voltak olyan helyek ahol újra magas volt a sziklafal.Aztán lassan-lassan kezdett szelidülni a dolog.Egyre kevesebb volt az akadály útközben,egyre kisebbek a falak amelyek aztán már nem is sziklafalak voltak hanem az erdő doborulata.A végéhez közeledett a Salabasina-árok.

A Salabasina varázsa

Ahogy haladtunk az egyre jobban megszelidülő Salabasina-árokból kifelé emlékszem úrrá lett rajtam egy érzés: nem akartam,hogy vége legyen.Nagyon nem akartam.Ez egy olyan csoda volt,egy olyan élmény aminek nem akartam,hogy valaha is vége legyen..Ma sem akarom!Ott akarok lenni a Salabasina varázsában az én gyönyörű kisfiammal.Menni végig,legyürni az akadályokat átélni a csodákat.Ott akarok lenni vele,örülni,nevetni,szeretni...Örökre.

Soha ne érjen véget a Salabasina-árok.

Soha nem is fog véget érni,mert örökre itt maradt a szívemben...

A megszelidült Salabasina-árok

Kiértünk a Salabasina-árokból annak felső szakaszán.A túra még tartott tovább.Elmentünk a Szentkútig és a Dera szurdokba is.Minden csodás volt persze,de a Salabasina varázsát soha semmi nem tudja már felülmúlni.Akkor is tudtam,hogy ez nem mindennapi élmény volt.

Gergő is élvezte és úgy gondolom boldog is volt.

Aztán 38 nap múlva meghalt...

Ez volt az utolsó közös túrám állandó túratársammal az én legjobb barátommal a gyönyörú drága édes kicsi fiammal...Soha nem felejtem el ennek az egész túrának a varázsát a fillingjét a csodáját...és az,hogy ez volt az utolsó túránk eleve sok jelentőséggel bír.

Gergő a Dera szurdokban,ez az utolsó túrázós kép róla.Ez volt kinn az osztályában is végig a halála után...

Ma már tudom,hogy van túlvilág.Fény,odaát,menny...nevezzük akárhogy.A lényeg,hogy van.Tudom,hogy a lélek számtalan életet él... újraszületik,meghal.Talán arra is van esély,hogy ugyanazokkal hoz újra össze a sors,max másmilyen formában.Aki most a fiad volt,következő életedben lehet,hogy az apád lesz és így tovább...

Tudom azt is,hogy Gergő jön amikor tud és meglátogat.Tudom azt is,hogy ott van velem azóta is a túrákon.
A lelke nem hagyott teljesen magamra engem.

És azt is tudom,lehet életünk száz is vagy akár ezer is.

Újra fogunk majd találkozni és együtt leszünk minden életben!

Ott majd folytatjuk!