Elöször Ferihegyen

Ősszel került szóba egy olyan túra lehetősége amelyen a Ferihegyi repülőteret járnánk körbe.Ez egy jó tíz kilométeres kör lenne.Novemberben jött elő az ötlet még talán Gergő fejéből pattant ki a dolog (írtam is róla novemberben).Annyira belemerültünk a dologba,hogy egyre jobban kezdett tetszeni a dolog mígnem már teljesen rákattanttunk.El is határoztuk,hogy bevesszük az idei bakancslistás túrába.Sőt az a megtiszteltetés érte a dolgot,hogy bakancslistás túrának neveztük ki.Májusra terveztük megvalósítani.Ám a sors közbeszólt...Gergő elment én meg itt ragadtam egyedül,ilyen és ehhez hasonló álmokkal...

Mindenképp azon vagyok azért,hogy ezt a túrát lehetőség szerint még az idén megvalósítsam,tartozom ennyivel Gergőnek és az ő emlékének,hiszen nagyon elakart erre is jönni.Vizsgálom az útvonal lehetőségeket és a megfelelő időpontot.

Ám nem ez lett volna az első eset,hogy Ferihegyen járunk.Mai történetem ezt az első esetet meséli el.Amennyire persze emlékszem rá.Ugyanis 2004-ben járunk,talán annak tavaszán.

A repülőtér napjainkban

Még hírből sem hívták Liszt Ferenc repülőtérnek és én már nem elöször jártam itt ekkor,hiszen a nyolcvanas évek második felében rendszeresen feljártunk a haverokkal a le és felszálló reppülőket csodálni és egyszer a kilencvenes évek második felében is voltam itt mégpedig Gergő édesanyjával Mónival.Gergő viszont ekkor jött elöször.Egy családi kirándulás jegyében látogattunk el ide.A belvárosból metróval jöttünk ki Kőbányáig,amely egy igen hosszú metróutazás.Emlékszem Gergő ekkor ült elöször metrón és eleinte nagyon is élvezte azt,de aztán rohadtul beleunt.Nem győzte kivárni míg Kőbányára értünk.Érdekes viszont,hogy aztán a következő években imádott metrózni.Kőbányáról aztán busszal mentünk ki tovább és persze egyből Ferihegy 2-re mentünk.Ezt már Gergő is jobban élvezte,engem meg elkapott némi nosztalgia,hiszen egy nem is olyan nagyon régi szerelem ehhez a környékhez fűzött...na de ezen aztán hamar átléptem,arra koncentráltam,hogy Gergő jól érezze magát.

A repülőtéri skanzen,tán ezt nevezik manapság Aeroparknak?

Kiérve némileg esős borús idő fogadott,de ez nem akadályozott meg minket semmiben.Amennyire jól emlékszem két fő épület volt,nem értek hozzá,talán ezeket nevezik terminálnak?Bementünk a baloldaliba,tán ez volt a 2/A ,a jobb oldali meg a 2/B...a jóég tudja már így volt-e,de ez rémlik.Történetünk érthetőségének kedvéért mindenesetre most így nevezem őket.A pár évvel ezelőtti ide látogatásomból én csak egy fő épletre emlékeztem,gondolom a másikat azóta építhették.Bementünk tehát a 2/A terminálba,persze körbejártuk és egyből utána a kilátó részre mentünk.Ki is jutottunk,de a kilátás nem igazán hozta azt amit elvártam tőle,nem beszélve arról,hogy én teljesen másra emlékeztem.A távolban ugyan látszódtak a felszálló repülőgépek,meg itt közel a parkoló gépek,de ezenkivül semmi extra nem volt.Nem is időztünk itt sokat.

Repülő a repülők felett

Átmentünk hár a 2/B-be.Ez valahogy jobban tetszett.Itt is a kilátórész felé vettük az irányt.Jobb is volt innen a kilátás,hiszen tökéletesen lehetett látni a leszálló gépeket.Ezeket aztán el is néztük vagy egy órán át.Gergő ötéves volt és roppantul élvezte ezt az egész milliőt.Kigyönyörködtük magunkat a kilátó teraszon,de a kalandnak még nem volt vége.

Kimentünk az épületből és a közeli repülőtéri skanzen felé vettük az irányt.Ez egy jó ötletnek bizonyúlt,hisz a repülő múzeumot nagyon élveztük.Több régi tipusú gép parkolt itt,amikre fellehetett menni,belehetett ülni...ezt természetesen nem hagyhattuk ki.

Gergővel az egyik repcsinél

Pont egy éve volt annak,hogy a pécsi,akkor mégmünködő,vidám parkban is volt egy repülő.Akkor is fűztem Gergőt,hogy üljünk fel rá,aki némi hezitálás után fel is jött,de odafenn megijedt (ne feledjük,ekkor négy éves volt) valamitől és orditva rohant le az anyjához...Ám most egy év elmúltával kitépve magát a kézfogásunkból rohant fel az első ott álló repülőre.Elképesztően élvezte.Odafentről kiabált,nevetgélt.Beült a pilótafülkébe,játszotta,hogy ő a pilóta.Meg is voltam lepődve,hisz az egy évvel ezelőtti pécsi kaland után ezt nem vártam.Mi is felmentünk a repcsire az anyjával és belementünk a játékba.Gergő volt a parancsnok én az első tiszt,az anyja meg stewi.Elvoltunk mint a befőtt.

Remek móka volt

Persze utána a többi gépet is kipróbáltuk,aztán mindet meg is néztük,körbejártuk,fotózkodtunk.Remek móka volt.Ez volt a ferihegyi kirándulás legélvezetesebb része.Fél napot el is voltunk Ferihegyen.Gergő nem is nagyon akart innen eljönni,de persze elkellett.Indutunk vissza hasonló módon mint ahogy jöttünk.Busszal Kőbányáig,majd metróval a belvárosig.Onnan pedig kimentünk a Margitszigetre.

Ez volt ez első Ferihegyi kaland és Gergőnek sajnos az utolsó is.Terveztük többször is az évek alatt,hogy újra eljövünk,de ezért-azért ez mindig elmaradt,halasztódott.Aztán mint írtam,tavaly novemberben immár véglegesen megcéloztuk,hogy eljövünk ide,ha a terminálokat ki is hagytuk volna a skanzent egész biztosan nem...és hát egy körtúra adta volna a dolog pikantériáját az egésznek.Sajnos ez így ebben a formában már nem válhat valóra,de mondom én még mindenképp elfogok jönni a túrát megcsinálni.Gergő velem lesz most is!

Ez a csoda már nem ismételődhet meg...