Tavaszi összefoglaló

A télen darabokra hullott életemet éppen a megmaradt túrázások tartották még össze.Gyermekem decemberi halála után ezekben találtam némi kapaszkodót.... Persze ezen túl lenni,feldolgozni egy élet nem elég.A kezdeti elkeseredés után a túrák tudtak némileg kimozdítani a mély depiből.Tudva azt,hogy Gergő is azt akarná,hogy folytassam azt az útat amin vele is elindultunk,haladtam tovább csodás útjainkon.Igyekeztem úgy csinálni a dolgokat,hogyha Gergő lát,akkor büszke legyen rám.Ennek ellenére sikerült a tavasz folyamán kapitális hibákat csinálni,de talán ez még a megbocsájtható kategória volt.Tudtam ha nem is látom,Gergő ott van és velem tart továbbra is!

A Csepel-szigeti Zichy kápolna

Bár a bakancslistánk a korábbi formájában megszűnt,azért terveim voltak továbbra is.A dolog másik része meg az volt,hogy szerencsémre találtam megfelelő túratársakat,viszont ők természetesen nem tudták azt az iramot,tempót és nehézséget bírni amik minket jellemeztek Gergővel.Így a túraterveimet hozzájuk kellett igazitanom és nem túl nehéz,de lehetőleg látványos túrákat igyekeztem összehozni.

Tavaszi első utunkon visszamentem a Csepel-szigetre.Persze ez csak nekem volt visszatérés,hiszen túráztunk erre is bőven Gergővel,a többieknek Móninak és Zolinak új volt minden.Engem persze megrohantak a fiammal való együtt megtett túrák emlékei amiket itt tettünk meg,de igyekeztem jól érezni magam.A csodás Zichy kápolna a többieket is rabul ejtette.Aztán a sima úton egy nem nehéz túrán egy csodálatos hóvirágmezőt felfedezve értük el Makádot,majd szinte a szántóföldeken keresztül jutottunk vissza a lórévi révig.Rengeteg őzet láttunk a Csepel-szigeti mezőkön.Jól sikerült kevésbé megerőltető túra volt.

Emlékezés Gergőre a Csibrik-réten

Mint már többször is írtam ebben a blogban,február végén egy szeánszon voltunk ahol remélhetőleg Gergő lelkével tudtunk kommunikálni némiképp...Gergő arra kért,hogy folytassam a túrázást (de ha nem is az ő lelke volt hanem csak egy jó médiumi szinészi produkció,akkor is tudtam,hogy ezer százalék,hogy Gergő ezt szeretné).Gergő ezen a szeánszon még arra kért,hogy egy közeli túrán a közelben egy megfelelő helyre közösen az anyjával menjünk ki és emlékezzünk kicsit rá...Ez volt a tavaszi második túrám és keresve sem találhattam megfelelőbb helyet a közeli pálhalmai Csibrik-rétnél (ami lehet,hogy Csiprik inkább -  a jó ég tudja) a három fa alatt ahol Gergővel is mindig pihentünk ha erre jártunk.

Ide túráztunk ki és a három fánál valóban Gergőre emlékeztünk szívünk legeslegmélyebb szeretetével.Ott készült a fenti kép is.Amúgy ez egy Dunaújváros-Pálhalma-Nagyvenyim túra volt.A környék kinőtte magát az elmúlt hónapokban egyik kedvencemmé.Szeretek erre járni.

Úton a budai zöldön

Gergő halálát követően keresett meg egy régi exem Julcsi,aki értett némileg a spirituális dolgokhoz így nagy-nagy segitségemre volt abban,hogy ezt az időszakot valahogy át tudjam vészelni.Újra összebarátkoztunk és már februárban volt egy közös túránk,amit márciusban folytattunk.Ugye a Tündérsziklás sztori ismert,ha nem akkor keress rá áprilisi első bejegyzésemre.Most a Szent Gellért tértől induló zöld jelzést követtük egészen a Tündérszikláig... A túra nagyon szép helyeken vezetett keresztül,ám elképesztő mennyiségű lépcsőkön vitt fel a hegyre.Ennek ellenére jó volt és jól éreztük magunkat.Ez a túra már a harmadik volt nekem márciusban és lett még egy negyedik is a hónap utolsó napján.Igazán nem panaszkodhattam tehát a márciusra.
Március végén újra Mónival és Zolival mentünk túrázni és újra egy olyan helyre amelyen jártunk már Gergővel.Szinte az útvonal is ugyanaz volt csak visszafele irányban.Az Adonyi-szőlőhegyet jártuk be az adonyi vasútállomásról indulva,Elöször a csodás Lívia tavakat akartam megmutatni a többieknek,mert ők még nem jártak itt,de egy faszkalap agyoniskolázott szarházi kizavart minket onnan,mondván,hogy ez zárt illetve magán terület...mikor Gergővel jártam itt még tán nem volt az?

Az Orbán-kápolna az adonyi szőlőhegyen

Így maradt a Szőlőhegy az Orbán-kápolnával,a pincesor a Czigler-tó és bevettük az utunkba,mint útolag kiderült nagyon helyesen a Dajapusztai-árkot is.A kizavarás ellenére ez is egy klassz buli volt,viszont ezen a túrán jött ki elöször,hogy a többiek nem bírják annyira mint mi Gergővel bírtuk,ugyanis a túra utolsó szakaszán lett volna még egy látnivaló:a Szent Mihály erdő.Ez most így kimaradt.Apró kellemetlenség volt még,hogy a túra végén Mónit megharapta egy kutya.De mondom minden kellemetlenség ellenére jó kis kirándulás volt ez is.
Áprilisban első túránkat Németkérre terveztük Dunaföldvári indulással.Gyönyörű idő volt a túrán,gyönyörű tájak is,ám mégis eltévedtünk.Itt gondoltam arra,hogyha Gergő lát akkor most biztos nem büszke rám,de azt arra gondoltam,hogy őt ismerve csak nevetne az egészen...Aztán mégis sikerült úgy alakitani a túrát,hogy egy remek buli kerekedett belőle.Visszatértünk Dunaföldvárra egy körtúra keretében bliriáns szépségű tájakon át!Leleményességemért talán mégis büszke lehetett rám Gergő...

Földvár felé félúton..

Következett végre egy igazi hamisitatlan mecseki túra.Azon a bizonyos szeánszon Gergő még arra kért,ha mást nem is,de ezt a túrát valósítsuk meg.Úgy kérte,hogy az ő kedvenc helyét semmiképp se hagyjuk ki.Tudtam az ő kedvence is a Mecsek.A bazsarózsás túrát már régóta megakartuk csinálni,évek óta...Novemberben már biztosra vettük Gergővel,hogy része lesz a 2019-es bakancslistánknak.A történtek ismertek...Gergő elment elvive magával a bakancslistás terveinket is...ám mivel erre kért Gergő és megigértem neki és már régóta terveztük,úgy döntöttem ezt a túrát megvalósítjuk úgy ahogy terveztük is.Mondhatni tehát,hogy ez volt az idei első bakancslistás túránk...ahogy azokat Gergővel neveztük.
Mint a földvárira,erre a túrára is Móni és Zoli kisért el és hát mondhatni,hogy gyönyörü túra volt,de ez sem volt mentes a kapitális hibáktól.Úgy tűnt ez az április ilyen.Hibát-hibára halmozok csak...Mentségemre szolgál,hogy ide a bazsarózsák földjére nem vezetett jelzett út (nem is értem miért).Ennek ellenére ha üggyel-bajjal is,de megtaláltuk a bazsarózsákat,így teljesítve Gergő kívánságát.

A bazsarózsák földjén

A bazsarózsák után még a szokásos medvehagymást is megakartuk nézni.El is jutottunk oda,de korán jöttünk,még nem virágzott.Igy hiába zengtem ódákat a többieknek erről a szépségről megmutatni nem tudtam azt nekik.Ráadásul az erőnket kiszívta a bazsarózsák utáni hajsza,igy a tervezett püspökszentlászlói látogatáshoz már fáradtak voltunk,ezúttal én is.Visszamentünk Hosszúheténybe ahol viszont klasszul megkajáltunk és söröztünk egy jót.Remek buli volt ez is.
Április végére maradt még egy buli,pont ez miatt hoztuk előre egy héttel a bazsarózsás túrát (ami utólag kiderült hiba volt).Újra teniszversenyre mentünk Zolival.Most az ATP tour vendégeskedett Budapesten valahol Budafok - Budaörs határán.Április vége ellenére rendkivül hideg volt és maga a meccsek is eléggé unalmasnak bizonyúltak.Így ez annyira nem nyerte el tetszésemet.Persze azért elvoltunk.

Majával a méhecskével a tenisz touron

Május elsején következett újra a Csibrik-rét.Ugye tavaly Zolival és Gergővel mentünk egy városkört a Dunaújváros-Pálhalma-Nagyvenyim-Dunaújváros útvonalon.Most ugyanezt tettük meg Zolival,csak ellenkező irányból,tehát Nagyvenyim jött előbb.

A túra szépségét a sárga repcék adták amik rendkivül gyönyörűvé varázsolták a tájat mindenfelé.Roppantul élveztük a dolgot,az élnék szélben igy aztán kellemes túra kerekedett az egészből.Még annak ellenére is,hogy Nagyvenyimen nem találtunk nyitva tartó kocsmát,hogy egy sört lenyomjunk.A Csibrik-réten persze most is megálltam.Úgy tekintek erre a helyre mintha ez lenne a mi szent helyünk Gergővel.Jövök majd még ide!

Repcék között

Egy túra maradt még tavaszra.Egy új túratárs került képbe,mégpedig Manó haverom aki amúgy a munkatársam.Kiderült róla ő is nagy túrázó így csak idő kérdése volt mikor hozunk össze egy közös túrát.Ez május közepén valósult meg és Manó tervei alapján a magyar sivataghoz készültünk menni,természetesen Zoli tartott még velünk.Mégpedig a Kiskunság közepére valahova Fülöpháza környékére.Bár ezen a túrán sem ment minden simán,itt is sikerült el-el tévedni,de magához a sivataghoz oda találtunk.A Kiskunság pedig egy álltalam eddig nem ismert csodás arcát mutatta.A Kiskunság amelyről azthittem teljesen sík,ezen a részen bizony dimbes-dombos volt.Na és rendkivüli szépségű...

Remek buli volt ez is,bár a célt elértük,de utána alaposan eltévedtünk.Persze csak jót nevettünk rajta és Szabadszálláson leöblitettük fejenként két-két nagyfröccsel.

A sivatagban fotózzuk egymást Manóval

Ez volt tehát a tavasz,ezek a bulik segitették elviselni az elviselhetetlent:Gergő elvesztését.Összeségében nem lehet panaszom a tavaszra,úgy gondolom többet kaptam mint amire előzetesen vártam.Gergő nagyon hiányzik persze,de több jelet-jelzést is fogtam az évszak folyamán ami arról biztosított,hogy Gergő velem tart továbbra is...!

Hiszek ebben rendületlenül!

Még egy buli maradt ugyan a tavaszból,de a túráknak ez már nem része,a buliknak talán igen.E sorok írásakor délelött van és este azaz délután megyünk Zoli kedvencéhez.Egy Csondor Kata koncertet fogunk megnézni Óbudán ahol remélhetőleg találkozom egy másik barátommal is,aki épp ott lakik.Majd erről is lesz természetesen blog bejegyzés.

Valami hasonló követkeik...