Alaposan átírta az élet a márciusi forgatókönyvet.Eltelt úgy egy hónap,hogy nem tudtunk túrázni menni,pedig most sem anyagiak,sem egészségügyi problémák nem igazán hátráltattak.Aztán április beköszöntöttjével végre útnak indulhattunk! Gergővel 2018 augusztusában hatalmas kánikulában jártunk a Sín-gödörben,a Kelet-Mecsek egyik eldugott,kevésbé ismert ugyanakkor nehezen járható völgyében.Akkor a Vár-völgy és a Máré vár felöl jöttünk,majd Komlón fejeztük be a túrát. A hatalmas meleg és a mecseki völgyben tapasztalható,szúnyog és légy invázió miatt aztán az a túra nem volt annyira élvezhető mint szerettük volna.Már akkor elhatároztam,hogy egy kevésbé meleg időszakban majd visszatérünk.Sajnos ugye ismert,Gergő elment,így a visszatérés gondolata jó pár évre lekerült a napirendről.Aztán a 2026-os túraterveknél újra előjött a dolog,hogy csak visszakéne már térni,megnézni és végre élvezni milyen is a Sín-gödör.
Zobákpusztáról kellett indulni
Eredetileg úgy terveztem a túrát ahogy Gergővel is mentünk.Ugyanazon az útvonalon.Aztán módósítani kellett. Nagypénteken olyan fokon minősíthetetlenül szar volt a tömegközlekedés,hogy magyaregregyi Vár-völgyi buszmegálló teljesen elérhetetlen volt Dunaújvárosból úgy,hogy legyen az embernek ideje még egy túrára is.Borzasztó az ország ilyen fokú tönkretétele is...Így nem maradt más változtatni kellett.Legnagyobb sajnálatomra a Máré várról lekelett mondani.A túrát pedig úgy szervezni,hogy az Komló-Zobákpusztáról induljon.Így is lett.A terv az volt,hogy Zobákpuszta után bemegyünk a Hidasi-völgybe,majd a Csurgónál felkapaszkodunk a Hidasi-hátra és onnan ereszkedünk le a Sín-gödörbe.Innen pedig már ugyanaz az útvonal mint Gergővel 2018-ban.
Csodás mecseki rétek Zobákpusztánál
Patakátkelések színesitették a túra első métereit,de ez csak a kezdet volt!
A szép mecseki réteken és a Völgységi-patakon átkelve jutottunk be a Hidasi-völgybe.Ugyanúgy mint másfél éve a Kelet-Mecseket átszelő egyik túránkon is.Volt csapadék bőven az elmúlt napokban,ezt jelezte az itt-ott sáros utak és a patakokban a szokásosnál több vízmennyiség. A dél-dunántúli kéken haladtunk.A Hidasi-völgy az ébredező tavaszban is lenyügőző volt! Rögtön két patakátkeléssel nyitott a völgy.Üggyel-bajjal ezeket le is gyűrtük Zolikával,majd sima út vezetett a Csurgóig.Nem volt az a tömeg mint legutóbb amikor erre jártunk,sőt egy fiatal páron kivül senkivel sem találkoztunk.Itt-ott élénk szél volt tapasztalható,de a völgy nagy részére azért nem fújt be.Hamarosan elértük a Csurgót.
Valahol a Hidasi-völgyben
Zolika a Csurgónál
Jómagam a Csurgónál
Itt tartottunk egy kajaszünettel egybekötött kis pihenőt,majd búcsút vettünk a völgytől.Most itt nem mentünk tovább! Kitértünk az innen induló sárga+ jelzésre.Ez pedig felfelé vezetett a hegyre,fel a Hidasi-völgyet a Sín-gödörtől elválasztó Hidasi-hátra,amely 443 méter magas volt.Régen másztunk már hegyet,ehhez képest viszonylag simán felértünk a gerincre.A csúcsponton kereszteztük a Komlóra vezető kék+ jelzést.Mivel túra vége felé is lesz majd egy pont ahol keresztezzük úgy gondoltam majd azon megyünk be Komlóra,ám másképp lett,de erről majd később.A gerincről nem igazán volt kilátás,némileg felsejlett a nem túl távoli Hármashegy.Így megkezdtük az ereszkedést a gerinc másik oldalán,le a Sín-gödörbe.
A Hidasi-háton
Lefelé a sárga+ -on igazi dagonyába botlottunk.Jó kétszáz méteren elég nehéz volt haladni a nagy sárban,de aztán normalizálódott a helyzet.Hangulatos tipikus mecseki út vezetett le a völgybe.Leértünk és innen a piros kör jelzésre tértünk le,ez vezetett végig a völgyön.A sárga+ ment tovább a Máré vára felé.Innen újra egy Gergő nyomábanos útvonalon voltam,erre mentünk vele is 2018-ban...Most nem kellett rovaroktól tartani.Ám sűrűsödtek a patakátkelések,amelyek a bővízű helyeken egyre nehezebb lett,ugyanakkor rendkivül kalandos.Néha eltűnt az út meg a jelzés is.Adta magát a dolog,a patakot kellett csak követni.A jelzésfestők meg a nehezen járható szakaszok miatt gondolom nem merészkedtek be...az út meg a patak mellett vagy épp a mederben mehetett.Mindegy haladtunk azért elég jól.
Egy patakátkelés a sok közül
Közben Zolikának egyszer,nekem kétszer is sikerült esni.Szerencsére puhára,így nem ütöttük meg magunkat.Továbbra is patakátkelések színesitették a túrát,majd elértünk alighanem a völgy legszebb részéhez,ahol csodás zubogók és vízcsobogás szolgált látnivalóul.Itt le is gyökerezett az ember lába.Fantasztikus hely volt! Nehéz szívvel indultunk tovább a csodás völgy pedig hamarosan véget ért.Valóban nehezen volt járható,de ugyanakkor a kalandos út fantasztikus élményt adott!Jó volt visszatérni.A túra innen aztán teljesen más jelleget öltött.
A völgy legszebb részén
Nehéz szívvel lehet ezt itthagyni...
Újra a Völgységi-patakhoz értünk,amelyen nem volt egyszerű átkelni,jóval több víz volt benne mint a Hidasi-völgy és a Sín-gödör patakjaiban.Nehezen,de sikerült.A túlparton pedig ott volt a Barna-kő,a Mecsek egyik híres sziklafala.Írtam róla a mecseki mondák sorozatomban,keress rá ha érdekel,most nem térek rá ki részletesen.Kicsit ebbe is gyönyörködtünk,majd következett az újabb hegymászás.A Szöge-hegyet kellett megmászni.Ezt másztuk meg Gergővel is akkor rég,közel negyven fokban.Akkor a tökeimet elhagytam olyan meleg volt és felérve vagy félórát kellett pihennem.Most sem volt egyszerű a felfelé út,de nem volt meleg legalább,az út viszont a felsőbb részeken sárossá,dagonyássá vált.Tarvágás folyt itt és gondolom a gépjárművek is használták az utakat,ez meg a sok eső a napokban hatalmas sáros szakaszokat eredményezett.Most tíz perc pihenő elég volt odefenn.
A Barna-kő
Felérve a Szöge-hegyre
Innen szinten mentünk tovább,de nagyjából egy kilométeren át továbbra is rendkivül sáros,dagonyás út vezetett minket.Ez pedig jobban kivette az erőmet mint a két hegy megmászása,vagy a patakátkelések a völgyben.Egy ponton úgy éreztem nem is tudok továbbmenni.Hat kiló sár volt már a lábamon...Aztán fokozatosan kezdett jobb lenni az út és én kezdtem visszanyerni az erőmet.Itt már piros+ jelzésen haladtunk fenn a Szöge-hegyen.Egy ponton gyönyörű kilátásunk nyílt a Hármashegyre és a Zengőre.Lehet ez volt ennek a túrának a legszebb pontja.Innen fokozatosan ereszkedett az út és már jól járható is volt.
Szemben a Zengő
Itt már jók az utak!
Lassan leereszkedtünk Komlóra.Kereszteztük újra a kék+ jelzést,de az felfelé vezetett.Eredetileg úgy terveztem azon megyünk majd be Komlóra,de már nem voltam friss így maradtunk a lefelé haladó piros+ jelzésen. El is értük rövidesen a várost.Hamar beértünk a belvárosba,ahol egy éttermet kerestünk.Némi keresgélés után és erőm végén rá is akadtunk egyre,ahol aztán tudtunk enni egy babgulyást és megittunk egy kávét.Végül visszasétáltunk a buszállomásra és elindultunk haza,busszal Dombóvárig,onnan pedig vonattal.Este kilenc előtt már itthon voltunk.Nagyszerű,kicsit kemény túra volt!
Elértük Komlót
Megérdemelt jutalom a túra végén
Komlón szerettem volna még ezt-azt megnézni,de kikészültem a végére az erőmmel,így ez elmaradt.Majd leközelebb.Hát sikerült végre újra túrázni és ez volt az év negyedik túrája.Nehéz terep ide,vagy oda,mindössze 12km-t mentünk most.Összesítésben így tartunk 64 kilométernél ami kerek 16 kilométer/túra átlagot jelent az idén. Mint írtam nehéz,kemény túra volt.Ugyanakkor kalandos és látványos! Összeségében jó volt! Folytatjuk!
A nagyjából 200 forrással rendelkező Mecsek hegységben akármerre is mész komoly esélye van,hogy útközben legalább egy forrás keresztezi utadat.Itt a legkisebb az esélye annak,hogy szomjan maradsz.Ebben a sorozatomban ezeket a forrásokat próbálom bemutatni.Sajnos évente jó esetben is max.háromszor jutok el a Mecsekbe.Így aztán képtelenség minden forrásnál személyesen ott lenni.Előfordulhat,hogy ennek fényében internetes segítségre szorulok.Ahol már jártam,ott a saját élmények dominálnak.
A hegységben három Cigány-forrást is találunk.Mivel kettővel már megismerkedtünk jöhet a harmadik,amelyet a Kelet-Mecsek nyugati részén találunk meg.
Így néz ki a Cigány-forrás
Zobákpusztától keletre, a Gyopár kulcsosházat elhagyva, a kék négyzet jelzésű turistaút mellett található foglalt forrás.
Helyi kőzetanyagból emelték támfalas foglalását, amelyből egy vascső beépítésével vezették ki a napfényre az itt jelentkező rés- és hasadékvizet. A foglalás középső részében található a felirata. A nem jelentős hozamokkal jelentkező forrás előterében kb. 0,5–0,7 m-es vastagságú, közel 20 négyzetméteres nagyságú forrásmészkő lerakódást lehet látni. A kivált mésztufa igen laza állagú, helyenként csak erős bekérgeződést jelez, miután a forrás alacsony hozamai következtében nincs lehetőség az ellenállóbb részek kialakulására. A foglalás közelében, attól nyugatra egy folyamatosan túlfolyó dagonya van, ahol szintén erőteljes bekérgeződés jelentkezik. A forrásnál és a mellette található helyszíneken a jura időszak liász márgáiból történik a repedésvíz jelentkezése, 3-10 liter/perc értékek között változva. A forrás mellett jobb oldalon több "szökevényforrás" is található, melyek legalább annyi vizet szolgáltatnak, mint kiépített társuk.
Cigány-forrás
Hellényi Miksa szerint Csokonay Sándor foglalta. A pontos dátumát nem tudjuk, viszont az 1960-ban íródott Pécsvárad és környéke kalauz nevén említi: "..ismét taligaúton a Cigányforrás mellett megyünk el, mely a közeli lejtőpihenőn elhagyott cigánytelep részére szolgáltatott ivóvizet." lsd. érdekességnél.
- Valamint az 1967-es "11 forintos" térképen szerepel. - Ezen kívül a belső felépítését sem tudjuk pontosan, hogy üllepítő medencés vagy nem.
2005-ben a forrásfalazatot felújították és új táblával látták el.Aforrás közelében a volt erdészházat alakították át kulcsosházzá. A bőrgyár temészetjárói 1972-ben tették lakhatóvá a házat és ez időtől fogva fogad vendégeket. A házat újravakolták, villanyszerelés, festés-mázolás készült és még a padlózatot és ki kelett cserélni.
1985-ben fürdőt és angol WC-t is beépítettek az addigi "pottyantós" helyett.
Nemrégiben újra felújították, jelenleg 20 főt tud egyszerre fogadni.
Több Cigány-forrás/kút/ is van a Mecsekben, Sás-völgyben, Jakabhegyen, Kis-mély-völgyben mindegyik közelében cigány település volt valamikor innen kapták nevüket.
Ismét egy régi kirándulás jutott eszembe amiről még nem írtam.Az időpont 1998 nyár,annak is a vége felé.Az augusztus 20.-i tűzéjáték után másnap reggel indultunk a Mecsekbe,Szászvárra nyaralni nagybátyámékhoz Sándorékhoz.Úgy terveztem a lehető legtöbb időt töltöm majd kint a természet lágy ölén,a Nyárádi kunyhó és környékén.Ám ember tervez isten végez... a sors alaposan keresztülhúzta számításaimat és a kellemesnek induló nyaralás szinte rémálom lett.Na azért nem éppen a szó legszorosabb értelmében,de keserű szájizzel tértünk haza.Mégpedig azért mert 1998 agusztus 21.-vel kezdödő hetének szinte minden napján szakadt az eső...
Felszálló pára az esős Mecsekben
Na és nem kicsit...mindennap alapos kiadós eső volt,ami szobafogságra ítélt minket.
Leendő nejemmel jöttünk ekkor ide és hát hiába volt Sándorék vendégszeretete,már kezdtünk unni a banánt.Emlékezetem szerint hétfőn érkeztünk és csütörtökre lett olyan idő,hogy ki lehetett mozdulni kicsit.Másnap péntekre újabb esőket jósoltak.Így az egyetlen valamire való napot nem akartuk kihagyni...de ki a hegyekbe menni lehetetlenségnek tűnt.A három napos esőzések után aligha lehett volna sár mentes útakra lelni.Evett is a penész,nem kicsit..Mi legyen hát?Úgy döntöttünk jobb híján elmegyünk a közeli Komlóra.Buszra ültünk hát és elindultunk...
Komló-Zobákpuszta
Úgy tünt ezen az egy napon legalább azért jó idő lesz.A következő probléma már a buszon adódott...kiderült,hogy az nem megy be Komlóra,hanem Zobákpusztán áll csak meg,úgy megy tovább Pécsre.Zobákpuszta Komló egyik külső része a várostól nagyjából 5-6 km-re keletre.Ismerős lehet néhány korábbi bejegyzésemből,hisz néhány túránknak ez volt a végállomása.No sebaj,majd Zobákpusztáról legyalogolunk Komlóra,legalább kicsit olyan lesz mintha túráznánk...mégha végig a betonúton is megyünk.Leszállva Zobákpusztán elindultunk hát Komló felé.Végig lefelé vezetett az út legalább...
Megérkezés Komlóra
Minden helységnév táblánál fotó
Hamar elértünk a Komló városát jelző táblát,ahol fotózkodtunk.Már akkor megvolt az a jó szokásom,hogy minden olyan helyen csinálunk képet ahol valamilyen helységnév tábla van.Az út aztán kanyargósan mondhatni szerpentín szerűen vezetett le a városba.Helyenkén remek rálátást bíztosítva a mecseki tájak felé.Valami emlékmű is útunkba került,de arra már nem emlékszem,hogy ez most szabadság-emlékmű volt-e vagy pedig bányász.Haladva lefelé alighanem a helyi tezsvírek házai mellett haladhattunk el,hisz nem sok fehér embert láttunk...szerencsére semmiféle inzultus nem ért minket.
Lefelé jövet
Sosem szerettem betonon túrázni.Nem is jó.Hosszabb túrákon kikészíti az ember lábát,nem olyan mint az erdei útak.Így meglehetősen kifáradva érkeztünk be a város központjába.Én ekkora már sokadszorra voltam itt,leendő nejem pedig ekkor volt elöször.Nekem sok újat nem tudott mutatni a város,de mindig is kedveltem ezt a települést így jól esett itt lenni újra.A dombokra és völgyekbe épült város szerintem az ország egyik legszebb városa.Bár nincs jó híre.Manapság már nem nagyon van erre munkalehetőség,egyre többen költőznek el,egyre több a színesfém gyüjtő tezsvír...Ekkor 98 nyarán ez még nem is tűnt oly vészesnek,de mindenképp lehetett érezni az elő szelét.
Virágos Komló
A város (alighanem) fő utcáján sétálgattunk,erdő és völgyek helyett a kirakatokat csodáltuk.A város szép virágos parkjai viszont kellemesek voltak.Felmentünk valami dombra ahol sétány volt,padokkal és remek kilátásokkal a városra.Erre felé is volt valami emlékmű tán a felszabadulási(?) már nem emlékszem,lehet vagy a bányász.A dombos séta után lementünk vissza a központba,valahol ettünk,hogy mit meg hol az már nincs meg.Bementünk egy áruházba majd újfent a városba sétálgattunk.Felmentünk egy darabon a szemközti hegyre is.Onnan is király volt a rálátás a szép városra.
Komló napjainkban
Aztán már nem emlékszem,hogy mentünk-e valahova,biztosan.Délután ültünk buszra.Szerencsére nem kellett visszamenni Zobákpusztára,volt a városból busz Szászvárra.A 98-as nyaralásnak egyetlen valamire való napja tehát így zajlott.Azóta se jártam Komlón úgy,hogy csak a városba bóklászni.Átszállni,átutazni voltam csak erre.Lehetséges,hogy a közeljövőben újra felkeresem ezt a szép várost,hisz bentvan a kedvenceim között.
