A sötétben véget ért mérközés

Ha jól emlékszem 1977 óta írodó meccsrejárós történetemben egyetlen egyszer fordult elő,hogy a mi régiónk egy másik csapatával játszodtunk bajnoki márközést.Mégpedig emlékezetem szerint 1983 táján amikor is a Mezőfalva csapatával találkoztunk az NB III.-ban.Itthon 7-1-re idegenben pedig 8-1-re nyertünk akkor.Azóta sokminden megváltozott.

A mi csapatunk életében/történelmében ugyan nem sok dolog...úgyanúgy liftezünk a bajnokságokban mint akkor,hol NB I.,hol NB II.,hol NB III. Csupán a nevünk változik időnként.Harminnchárom év elmúltával hozott össze újra a sors a régiónk egyik csapatával mégpedig az újonc NB III-ba most feljutott Iváncsa KSE-vel.

Már felhösödik Dunaújvárosban.Vonatra várunk...

Iváncsa közel van Dunaújvároshoz,adta magát a dolog,hogy ide elmegyünk.Egész tavasszal drukkoltunk nekik amikor még a megyei bajnokságban szerepeltek,hogy jussanak fel és akkor majd találkozhatunk...A korábbi években noha közel van,még soha nem jártam/jártunk Iváncsán.Idén a Három falu túráján jártam ott életembe elöször.Már akkor láttuk a helyi stadiont,de nem gondoltuk még,hogy pár hónap múlva itt játszunk majd bajnoki mérközést.Nos ez a nap is eljött.Szombati nap volt,délelött még jó idővel,de délutánra figyelmeztetést adtak ki,felhöszakadás várható sok esővel...

Persze ez nem tartott vissza,elindultunk mégpedig vonattal a közeli Iváncsára.

Megérkezés Iváncsára

Nagyjából negyven perc alatt értünk az Iváncsai vasútállomásra.Még kellemes volt az idő amikor leszálltunk a vonatról.A falu az állomástól nagyjából 1km-re lehetett,de a település nagyon hosszú volt és innen az állomástól a focipálya jó 5km-re volt.Tehát várt ránk egy kisebb túra...Elöttünk ment a dunaújvárosi szurkolótábor ultrái,mi igyekesztünk lemaradni tőlük és a saját utunkat járni.Hamar beértünk Iváncsára.Az első kocsmánál ránk kiáltottak: -"meccsre jöttetek?" - mondtam igen, erre a csávó: - "Dunaújváros?" -igen! Erre ő -"hajráááá"! Mondhatni a fogadtatás kedvesre sikerült.Némi séta/túra után lassan-lassan elértük a stadiont.A bejósolt eső kezdett megérkezni.Ha nagyon nem is,de elkezdett esni...

Szerencsére felkészültünk esőköpennyekkel,aztán úgy döntöttünk a stadion fedett lelátós részére megyünk majd.Ám ebben megakadályoztak...

A legnagyobb jóindulattal stadionnak nevezett Iváncsai focipálya

A bejáratnál amikor is jegyet akartunk venni,egy ribanc biztonsági őr ránk szólt - Ti dunaújvárosiak vagytok,itt nem jöhettek be!Nem tudom,honnan tudta,hogy mi dunaújvárosiak vagyunk,tán nálunk is ő volt a belépő kapunál,sosem figyeltem erre...Szóval elirányitottak a vendég szektor felé,ahol természtesen nem volt fedett lelátó,de még lelátó sem...Na nem baj,itt legalább a mieinkkel voltunk,hiszen meglepöen sokan érkeztek Dunaújvárosból a mérközésre.Az eső továbbra is esett,de nem olyan vészesen,az esőköpenyek védtek minket.

Melegítenek a mieink

Fél 6-kor kezdödött a mérközés,hála a felhőknek már a kezdéskor sem voltak ideálisak a fényviszonyok.A stadionban volt ugyan pár reflektor,de ezek nem igazán voltak alkalmasak arra,hogy villanyfényes meccset lehessen rendezni,de rásegithettek volna valamennyire ha sötétebb lesz később,hogy némi fény azért legyen.A meccs aztán elkezdödött,meglepetésre az újonc Iváncsa szerzett vezetést,amit aztán hamar sikerült kiegyeliteni,igy döntetlennel zárult a félidő,Az eső is elállt a szünetben és a második félidő úgy ment le,hogy nem is eredt el újra.Valamiért a mi csapatunk a második félidőben teljesen megzavarodott,nem is játszottunk jól és 2-1 arányban elvesztettük a mérközést.Az újonc Iváncsa pedig első NB III.-as győzelmét aratta.

Zajlik a mérközés

Minél inkább közeledtünk a mérközés végéhez annál inkább kezdett sötét lenni,az utolsó percek szinte már-már teljes sötétségben teltek..nem sikerült az egyenlítés,így vert seregként távoztunk a stadionból.Választhattunk vagy ki startolunk a vonathoz ami 1óra múlva jön,vagy megvárjuk a buszt ami szintén egy óra múlva megy Dunaújvárosba.Az állomásig nagyjából 1óra az út gyalogszerrel,igy természetesen a buszt választottuk.Ez viszont abból állt,hogy még valamivel több mint 1óránk volt azt elkell valahogy tölteni.Az eső meg elkezdett újra esni időközben és teljesen be is sötétedett.No nem baj,beültünk egy közeli kávéházba,sajna kocsmát nem találtunk a közelben,ott ettünk egy krémest és megittunk egy üditőt.Majd még mindig volt idő,elidultunk sétálni az esőben...A stadion felé mentünk vissza,ahol meglepödve láttuk,hogy égnek a reflektorok...

A stadion a meccs után félórával,esőben,kivilágítva...

A kérdés már csak az volt,hogy a sötétbe torkolló mérközésen vajon miért nem lehetett őket felkapcsolni?Biztos valami iváncsai illetékes tudná a választ.Még sétáltunk egy kicsit a környéken,elmentünk ahhoz a diszkúthoz,amelynél tavaszi túránk során tartottunk pihenőt.Most nem lehetett leülni a szakadő esőben.Iváncsán megkapó volt a hangulat.Az eső az este a megfelelöen világított utcák és a nyugalom és a csend varázslatos hangulatot teremtett a településnek...

Este Iváncsán

Sokmindent már nem lehetett tenni,bár még mindig volt vagy húsz percünk a buszig.Az eső egyre inkább rájött,nem volt más választásunk mint elsétáltunk a buszmegállóba ahol némi menedékre leltünk az eső elöl.Mind a hazai mind a vendég szurkolók már rég szétszéledtek,a mi ultráink pedig a vonatozást választották,így a megállóban már csak ketten maradtunk Gergővel.A busz jó tíz percet késett is.Aztán rendben hazaértünk.Dunaújvárosban viszont özönvíz szerű eső fogadott és a megállótól hazáig tartó szakaszon áztunk meg igazán...

Esti hangulat a hosszú Iváncsai főutcán

Szóval elég rég voltunk idegenbeli meccsen,most ez összejött.A vereség ellenére most is jól éreztük magunkat.A vereség meg hát...istenem ez benne van.Persze sosem esik jól,de a sportban benne van ez is.Volt már és lesz is még,ahogyan majd győzelmek is.Továbbra is hajrá Dunaújváros!

Éjszaka a Nyomákói-kútnál

Úgy emlékszem ez volt az első alkalom,hogy a Nyárádi kunyhónál nyaraltunk.Fiatalok voltunk éppen elkezdtünk kamaszodni.Az élet szép volt.Túraatyám Sándor is még élete teljében volt.Ekkor még csak egy haveromat vittem le a Mecsekbe.Én ekkor már jártam itt többször is,de ez volt az első alkalom,hogy több napot is eltöltünk a kunyhóban.A sors úgy alakitotta,hogy ezen első alkalomkor többen is ott pihentünk a Nyárádi kunyhóban,hisz Sándor egész családja is ott volt velünk és barátja aki a szomszédja is volt meg annak társa.Így aztán remek hangulatban teltek azok a napok.A kunyhó körüli erdők ekkor még dúsak voltak,nem voltak úgy megritkítva mint manapság.Egyedül szinte gyerekfejjel nappal is félelmetes hatást keltettek az amúgy gyönyörü erdők...

A Nyárádi kunyhó és  Vörösfenyő kulcsosházak,
a kép nem ezen a kiránduláson készült!

Hát még este!Baljós árnyak ereszkedtek ilyenkor a környékre és az egész egyben fenségesen szép volt,de félelmetes is!A napközbeni események úgy alakitották,hogy mi a városi fasza gyerekek vagy inkább a városi puhányok fogadtunk Sándorral,hogy éjszaka mindenféle lámpa nélkül lemerünk menni a közeli forráshoz vízet hozni.A közeli forrás a Nyomákói-kút volt a kunyhótól hát mit is mondjak,kb.700 méter távolságra.Tehát az út oda-vissza majdnem másfél kilométer volt.Igen ám,de az ekkor még dús,sűrű erdő szinte nappal is félelmetesnek tűnt mint írtam,hát még éjszaka!Nem tudom már mi volt a tét,tán az,hogy a másnapi túrán majd a vesztes fizeti a sört.Tehát ha lemerünk menni és hozunk vízet akkor Sándor,ha meg nem akkor mi.Jó kis kalandnak tűnt egészen addig amig el nem jött az este 10 óra és elkellett indulni a elöttünk tornyosuló fenséges de félelmetes erdőbe... mindenféle lámpa és világító szerkezet nélkül....

A Nyomákói-kút az erdő mélyén

Nem akartunk beégni,hisz a többiek is ott voltak ugye,így közönségünk is volt.Elkellett indulni.A nappal még jó kaland félelmetesnek tűnt...de nekivágtunk.Behatoltunk a sürű sötét erdőbe,mind a mai napig jól járható jelzéssel ellátott út vezet amúgy a Nyomákói-kúthoz.Egyre inkább kezdtünk nem látni semmit.Az út enyhén lefelé vezetett be egyre jobban a sűrűbe.Persze beszarás közeli állapotban voltunk,hogy eltereljük figyelmünket a félelmünkröl elkezdtünk beszélgetni,főleg csajokról.Abban a korban voltunk amikor odahaza éppen elkezdtünk csajozgatni,így adta magát a téma.Jó ötlet volt,hisz a sötét erdőben egyszer csak elértünk a forráshoz.

A fenséges gyönyörü erdő néhol nappal is félelmetes

Ám ez persze nem volt elég,megkellett várni amíg a kanna megtelik vízzel,ami legjobb esetben is kb.10 perc... A forrás pont egy még mélyebben fekvő helyen volt,így az eddigi koromsötétséget még szorozzuk meg hárommal,na olyan sötét volt itt.Már éppen hozzászokott a szemünk a sötétséghez amikor ezen a helyen még háromszor olyan sötét volt!A forrás csövét sem volt egyszerü megtalálni,de míg ezzel foglalkoztunk addig se féltünk...Megtaláltuk a csöböl folyó vízet alá tettük a kannát és leültünk mellé várva,hogy megteljen.Persze továbbra is beszélgettünk a csajokról.Bár féltünk,de ott az erdő mélye a sötétben is leírhatatlanul fenséges és kellemes volt!Annak ellenére,hogy féltem remekül éreztem magam.Nem is tudom éreztem-e ehhez foghatót még életem során.

A kanna végül megtelt vízzel mi pedig elindultunk vissza a kunyhóhoz,ezúttal kissé felfelé menetben egy teli kanna vízzel amit felváltva cipeltünk.

Sötét erdő

Akkor nem tudtunk,de Sándorék elbújtak valahol a közelben,csendben lapítottak úgy figyeltek minket.Persze nem volt egyszerü dolguk,hogy megállják röhögés nélkül.Ha valaki elröhögi magát lebuktak volna,de ügyesek voltak.Olyannyira,hogy ráadásul aztán elöbb értek vissza a kunyhózoz mint mi.Persze Sándor ismerte az erdő minden zegét-zúgát,éjszaka is feltünés nélkül tudott ott menni.Mi visszafele is majd beszartunk a félelemtől,de folyamatosan beszélgetve haladtunk és így nem nagyon figyeltünk a félelmünkre,persze alig vártuk már,hogy visszaérjünk a kunyhóhoz.Aztán egyszer csak visszaértünk.Diadal érzet fogott el.Megcsináltuk.Sándorék meg eddig bírták,itt aztán már kitört belölük a nevetés.Ekkor mesélte el,hogy figyeltek azt majd beszartak amikor mi a csajokról beszélgettünk meg arról,hogy milyen fasza gyerekek vagyunk,hogy lemerünk menni a sötét erdőbe.Persze aztán mondta,hogy ügyesek voltunk.Mi pedig marhára büszkék voltunk saját magunkra.Így vált aztán ez a sztori az egyik legkedvesebb ifjú kori emlékemmé amely Sándor halála után csak még jobban felértéklelödött.

Rövidke éjszakai túránk (pirossal) az évek alatt az egyik
legkedvesebb emlékemmé vált

Az eltévedt fiú

Mihez kezdenél a sötét erdőben egyedül?Mikor már felfogtad,hogy eltévedtél?Pánikba esnél?Mennél amerre a lábad vagy a sorsod visz?Megtudnád örizni a józanságod,hogy megfelelö döntést hozz a következő lépéseddel kapcsolatosan?

Vagy jobbat tudok.

Mit tennél ha este egy erdőből elöboklászló fiú kerülne az utadba?

Aki láthatóan megvan ijedve,de még ura önmagának?

Hagynád a sorsára vagy segítenél neki?

Vagy tudok egy még jobbat:

Volt már,hogy egy nap megtetted szinte ugyanazt a túrát kétszer?

Az alábbi történetből megtudod mi,hogyan cselekedtünk.A történet minden szava igaz,megtörtént eseményt mesél el.Sajnos ebből a sztoriból nem maradt,nem is maradhatott fényképem,hiszen a szituációnál nem a fényképezés volt az elsődleges szempontunk,meg akkoriban még filmes gépeink voltak csak...A sztorit egy-két saját és egy-két neten talált képpel illusztrálom,nagyjából arról a területről ahol megesett a dolog.

Naplemente tájékán a Nyárádi kunyhónál

Már lemenőben volt a nap a Nyárádi kunyhónál,egy megfáradt társaság pihente ki az aznapi túra fáradalmait és készült a tábortűzzel egybekötött vacsorához.Remek túrát tettünk ezen a napon is a nem olyan vészesen távoli Óbányára,Kisújbánya érintésével természetesen.Élményekkel teli beszéltük át a nap eseményeit miközben kezdett estébe fordulni a nap.Éhesek kezdtünk lenni,kezdtük a gallyakat,száraz fákat összegyüjteni a tábortűzhöz.Üvöltött a magnóból a zene,pár kilométeres körzetben nem volt senki,hagytuk hát üvölteni.Vagy mégsem?Lehet,hogy mégis volt valaki a közelben?

Baljós árnyak ereszkednek az erdőre

Az erdő kezdte esti baljós ruháját magára ölteni.Gyönyörü volt,de egyben félelmetes is...Kint a kunyhó elött jókedvű társaság dinom-dánomozott,italozott,baromkodott.Aztán egyikünk mintha egy idegen alakot vélt volna felfedezni kicsit beljebb az erdőben...Ebben a kezdödő egyre inkább sötétedésbe hajló napszakban ezt már nem lehetett tisztán kivenni.

Na de nem vettük komolyan a dolgot,nem törödtünk vele,ugyan ki vetödne erre a sötét mecseki erdőbe este lassan kilenc felé?Ment tovább a banzáj,lassan meggyújtottuk a tábortűzet is.

Lobog a tábortűz

Kezdtük nyársalni a szalonnát és jóízűen falatozni.Fogyott a sör,jó volt a hangulat,annak ellenére is,hogy egy-ketten már fáradtak voltunk,hiszen azért egy közel 20km-es túrát tettünk aznap.Aztán újra meglátta egyikünk az ismeretlen alakot,már jóval közelebb.Leálitottuk a zenét és arra néztünk mi többiek is.Kicsivel odébb az erdő szélén minden kétséget kizáróan egy emberi alak állt.Hát mit mondjak... a tábortűznél a mostmár teljesen sötét erdőben olyan volt mint egy kisértet...Na nem szartunk azért be,bár túl messze nem voltunk éppen tőle.Én eszméltem elöször.Odakiáltottam,hogy: - "helló,ki vagy?-ot.Amire jött a visszaköszönés: -"sziasztok".Az ezt követő események elvésznek sajnos emlékeim homályában,a következő amire visszatudok emlékezni,hogy állt a fiú mellettünk a tábortűznél.

Sötétség az erdőben

A fiú tán max 12éves lehetett,elmesélte,hogy Kisújbányán vannak nyári táborban és,hogy bizony eltévedt.Nem volt éppen pánikban,még csak nem is félt,de érezhetően nem örült a szitunak.Segítséget kért,hogy nem-e tudnánk segiteni,mert azt sem tudja hol van,merre van Kisújbánya.Mondtam neki,hogy akkor alaposan eltévedt,hisz Kisújbánya ide kb.6km lehet.De áldja a szerencséjét mert mondtam segitünk neki persze.Elöször is adtunk neki vacsorát,majd felvázoltam neki a lehetőségeket.Vagy itt alszik nálunk és reggel visszavisszük,vagy most visszavisszük azonnal vacsi után,persze ezt csak abban az esetben ha legalább még ketten velem jönnek,mert én visszafelé nem kobászolok egyedül a mecseki erdőkben éjszaka...

Persze azonnal szeretett volna visszajutni.A kilencvenes évek közepét írtuk,mobiltelefon még gondolatban sem volt...és itt a Nyárádi kunyhónál még vezetékes sem.Gondoltuk ott a táborban már biztos aggódnak érte,így úgy döntöttünk visszavisszük a fiút a vacsi után.Még hárman jelentkeztek rajtam kivül akik eljönnek erre az éjszakai túrára,így semmi akadálya sem volt,hogy útra keljünk.Éjszaka negyed 11 felé indultunk újra neki annak az útnak,amelyen napközben is jártunk...

Csodás volt az éjjeli erdő

Persze vittünk zseblámpákat is az útra,de keveset használtuk útközben.Az éjszaka erdő az éjszakai Mecsek varázslatosan szép volt...Szép csillagos éjszaka volt majdnem teliholddal,így nem volt annyira sötét,hogy az orrunk hegyéig se lássunk.Mentünk ugyanarra amerre napközben is mentünk.Átmentünk a Kelet-Mecsek nagy hegyein a Somlyón,a Dobogón,a Szószéken és a Cigány-hegyen.Még a régi Cigány-hegyi kilátó állt ekkor,felmentünk rá.Éjfél lehetett.Csoda volt odaföntről a világ...A Mecsek egyik tetejéről néztünk le a sejtelmes erdőségre a majdnem telihold fényében.Földöntúlian szép volt...

Aztán innen már nem volt messze Kisújbánya,levittük a fiút a táborhoz,de oda már nem mentünk be.Nem vágytunk,hogy  hösként ünnepeljenek minket,azt sem,hogy megköszönjék,meg tán aludtak is már.Mondtam a gyereknek,hogy ha kérdezik,akkor mondja azt,hogy egy-két dunaújvárosi faszagyerek segített neki.Megköszönte elköszönt,mi pedig indultunk vissza a kunyhóhoz.

A Dobogó erdeje (a kép illusztráció a történethez)

 Visszafelé is felmentünk a kilátóba,egy kis időt el is töltöttünk ott,majd indultunk vissza a sárga jelzésen a Nyárádi kunyhóhoz.Két óra - fél három felé érhettünk vissza a kunyhóhoz.Ketten maradtak csak a kunyhóban ők éppen egy pár voltak,így legalább míg mi elvoltunk,tudtak adni a testi örömöknek is.Mi pedig megfáradva,de diadalittasan tértünk nyugovóra.Nem kellett altatni egyikünket sem.Hát ennyi volt ez a sztori,ismét sikerült egy jót cselekedni.A srác azóta felnöhetett,talán néha eszébe juthat a sztori,amikor a kedvesének mesél a múltról például... valószinü minket már régen elfelejtett,elvégre arra sem emlékszem,hogy a nevünket egyáltalán tudta-e.Én sem emlékszem a nevére,de arra sem,hogy bemutatkoztunk-e egymásnak.Persze biztosan.

Gyalogoltunk vagy 12-13km-et a mecseki éjszakában,részben megtéve ugyanazt a túrát amit napközben is megtettünk...

Nem volt ám ez olyan sima út,mint ahogy a térképen tünik...

Túra a Sötét-völgyben

Már az idejutás sem volt egyszerű pedig a Sötét-völgy közvetlen a 6-os út mellett kezdödik.Sőt közelebb van a 6-os úthoz mint én aki születése óta itt lakik,kb.1km-re.A Sötét-völgy pár méterre található csak a főúttól igaz vagy 80km-el délebbre mint én.Ha van autód nincs más dolgod beülsz és egy óra alatt ott is vagy,de ha nincs... busszal is egyenes ágon lelehet menni,de az első arra induló busz tőlünk már olyan időpontban ér oda,hogy viszonylag késő egy túra induláshoz.Marad a vonat,hajnalok hajnalán,egy átszállással és némi kerülövel,de időben leér az ember Szekszárdra ahol még átkell szállni egy ottani buszra ami kb.negyedóra alatt repiti ki az embert a völgy bejáratához.Hát mi továbbmentünk... tudtuk persze hol kellene leszállni,de úgy döntöttünk bemegyünk a közeli Kakasdra és onnan kezdjük a túrát.

Nem volt egy nyerő ötlet...

Kakasd,faluház

Persze a településsel és annak szépségével az égvilágon semmi gond nem volt!Tetszett nagyon is!Korábban itt mindig csak átutaztunk soha nem álltunk meg,ezért is jött az ötlet,hogy innen startolunk.Megálltunk a főtéren ahol a gyönyörü faluház fogadott minket előtte némi kis kirakodó vásárral.Innen indult a kék háromszög jelzés ami majd elvisz a Sötét-völgy feletti Várhegyi-kilátóhoz.A terv az volt,hogy megnézzük ezt a viszonylag új kilátót,majd lemegyünk a Sötét-völgyi tóhoz,onnan vessük be magunkat a völgybe és lemegyünk egészen Szálkáig.A települést részben átszelő kék háromszögön indultunk hát neki.Tényleg szép kis falucska Kakasd ami Szekszárd és Bonyhád között van félúton a 6-os út mentén amúgy.A turistautunk hamarosan kiért a faluból és belevetette magát a dombságba.Egy darabig frankó volt minden,aztán kezdöttek a gondok...

A Sötét-völgy kilátója a Várhegyen

Az útat miután egyesült a piros háromszög jelzéssel,olyan fokon benötte a csalán,hogy az ember vállig ért a növényzet...Na most mi tévők legyünk...visszafordulni más utat keresni óriási időveszteség...Nekivágtunk hát.Június eleje volt az ember rövidújjúban rövidnaciban...a csalán meg  a vállunkig ér...A kezünket magasban tarva valahogy evickéltünk a csalánmezőben.A kb.400 méteres szakaszt jó félóra alatt tudtuk megtenni,szerencsére komolyabb károsodás nélkül.Ezután a jelzések elvesztek,amúgy is minösithetetlenül rosszul voltak itt felfestve.Próbáltuk kikövetkeztetni merre megy az út,arra mentünk tovább.Egy a dombságot meghazudtoló meredek oldalban mentünk lefelé ahol aztán újra előbukkant a jelzés,de itt legalább már csalán nem volt.Jó 150-200 méter után elértük a kilátót végre.A közelmúltban átadott kilátó fából volt beleillett a környezetbe és teljesen jó állapotban volt a Várhegyen,amit persze túlzás hegynek nevezni a maga 211 méteres magasságával.Felmentünk hát a kilátást megcsodálni.

Kilátás a Sötét-völgyi tóra

Azt kell mondjam:megérte (mint álltalában minden kilátó megéri).A kilátás klassz volt.Ha teljes körpanoráma nem is volt,észak,kelet és dél felé élvezhető volt a kilátás.Északra ráláttunk a Sötét-völgyi tóra.Kelet és dél felé az alattunk huzodó völgyet lehetett látni és a szemközti hegyeket,akarom mondani dombokat.Szép volt!Itt pihentünk (a kilátó alatt padok és asztalok  voltak) elfogyasztottuk a reggelinket és elindultunk lefelé a tóhoz.Innen kezdve már nem voltak gondok az utakkal.Jól járhatóak voltak és ahogy haladtunk egyre beljebb a völgyben és a dombságban a jelzések felfestése is elérte a megfelelő szintet.A tavat megnéztük körbejártuk és tóban kialakitott kis szigetekre is rámentün amelyekre kis hídacskák vezettek fel.Kellemes hely volt.

Sötét-völgyi tó

Innen már a völgyben folytattuk utunkat,jó másfél kilométeren aszfaltozott úton...ami a kék+ jelzésre hallgatott.Beértünk egy rétre ahol esőbeállók,padok,asztalok,sportpályák voltak és jó sok ember is.Kellemes szép volt a körülölelő dombokkal együtt.Újabb pihenőt tartottunk majd már az országos kéken az erdőbe beérve folytattuk a túrát.Az erdőben teljesen jól járható volt az út.Még nem volt forrás útközben ám hamarosan kettő is akadt.A távolabbi Haramia-forrás közvetlen az út mellett volt,de a közelebbi Fekete-forráshoz kellett egy kis kétéröt tennünk,de úgy döntöttük megnézzük mivel vágytunk már egy kis friss forrásvízre.1km-es kitérő volt a kék kör jelzésen.Szép erdőségbe vezetet az út átmentünk a Fekete-hídon majd rövidesen elértük a forrást ami egy vízmosás túloldalán volt.Az innenső oldalon egy kopjafa emlékmű féle volt rajta sok névvel.talán valami természetjáró kör egykori tagjainak emlékére emelték.A vízmosáson meg egy jópofa kis hídacska vezetett át.A forrás éppen,hogy csak csordogált,de megtudtuk azért tölteni kulacsainkat.Aztán később kiderült felesleges volt mert a közeli Haramia-forrás viszont ontotta a vízet.

A Haramia-forrásnál

Visszaérve a kékre hamarosan el is értük a forrást,egy icipicit beljebb volt az kék jelzéstől de pár métert csak az út másik felén meg kicsivel lejebb szintén egy klassz kis rétecske volt padokkal,asztalokkal és itt nem volt senki...Megkostolva ennek a forrásnak a vízét is pihentünk egy kellemeset ezen a réten.Kellett mert következett egy kellemetlenebb rész.Egy emelkedő jött ami nem  is a dölésszöge vagy meredeksége miatt volt kellemetlen hanem mert fa hiján az ekkor már magasan járó nyári nap rendesen megsütötte a kobakunkat.Elértük újra a kék+ jelzést ami aztán innen ha nem is nyílegyenesen,de szinten vezetett egész Szálkáig.Ez az út néhol ingerszegény volt máshol lehetett látni a dombság lankáit,völgyeit aztán megint ingerszegény helyen ment keresztül.Ez tartott vagy 4km-en keresztül,mígnem kiértünk egy fantasztikus helyre.Elsőre ebben a helyben sem volt semmi különleges,hacsak nem az,hogy jobb oldalt az erdőt felváltotta egy búzaföld.Na de ott állt egy vadászles,gondoltuk felmegyünk rá.Hát érdemes volt...nem is értem itt miért nem egy kilátó állt...Valami egészen fantasztikus kilátásunk nyílt dél-nyugat felé a feltünő Mecsek vonulataira...egészen varázslatos hatással volt ránk a hely szépsége...

Kilátás a Mecsekre

Itt ellettem volna akár egész nap is...Gyönyörködtünk vagy félórát aztán folytattuk az utat a már közeli Szálka felé.Innen már az útról is rálehett látni a Mecsekre és a környező dombokra,lankákra.Gyönyörü szakasza volt ez az útnak!Lassitottuk is a tempót,de így is hamarosan beértünk Szálkára.Ez egy "V" betűt formázó település a Szekszárdi-dombságban.Lényegében két utcája van a településnek ami ha fentről néznék le rá V betűt mutatna.Én jártam itt már korábban kétszer is,de mindkétszer a V másik szárán jöttem.Ezen oldalról is tetszett a falucska,meglepő volt a sok-sok eladó ház...tehát erre sem van nagyon munkalehetőség?Leértünk a V aljára,furának tűnt mert bár 16 évvel ezelőtt jártam itt,valahogy teljesen másra emlékeztem.Nem tudom,hogy ez volt-e a főtér,de nevezzük annak,szóval a főtér központi látnivalóját egy hatalmas szarvasbika szobor adta.Ugye mikor utoljára itt jártam ez még nem volt itt.Megcsodáltuk hát a valamikori világrekorder szarvasbika szobrát.Hatvan éven át ez volt a legnagyobb elejtett vad,ezt szemléltette a szobor.Tetszett!

A világrekorder bika

Állítólag pont akkora a szobor mint az a vad volt.Na a főtér két oldalán két vendéglátó hely volt,az egyikben tömérdek ember a másikban senki...mégis ebbe a másikba ültünk be ebédelni.Megérte.A világ legeslegjobb babgulyását sikerült elfogyasztanom itt,egészen fantasztikus volt!Úgyhogy ha legközelebb erre járok ezt megismétlem.Itt a V alján aztán ráleltünk a Szálkai.víztározóra amely aztán több kilométeren át elnyúlik dél-nyugati irányba.Ezt még megnéztük és ennek a partján fejeztük be a túrát.Jó 18km-et számoltunk biztos annyi is volt,meg tán a +1km a Fekete-kúti kitérővel.Az elején azt a csalános részt leszámítva azt kell mondjam kellemes volt.Az a rész ahol megpillantottuk a Mecseket meg egészen szuper volt és ezt még megfejelte a babgulyás.

Busszal mentünk vissza Szekszárdra ahonnan hasonló módon mint ahogy jöttünk vonattal evickéltünk haza.Ha jól emlékszem este fél9-re itthon voltunk.Az élmény miatt ismét megérte!

Túránk útvonala