A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reflektor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reflektor. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 1., kedd

Amikor megjött a fény

Hála a közösségi oldal emlékeztetőjének egy újabb már-már elfeledett emlék köszönt szembe.Beköszöntött az október és öt évvel ezelőtt ilyentájt érkezett meg hozzánk a fény!Négy hatalmas oszlop képében méghozzá.Na nem örültem meg,de tényleg így történt.Ha már emlékeztetett rá a facebook,hát itt a helye a történetnek a blogomban,hiszen szerves részét képezte ez is a történetünknek,az élményeinknek.

Többször is volt róla szó ebben a blogban is,hogy mennyire szerettük és szeretjük a helyi focicsapatot és annak otthonát a helyi stadiont.Gergő egyenesen imádta.Attól a pillanattól,nevezetesen egy 2013-as tavaszi naptól kezdödően kikellett vigyem minden egyes mérközésre,amely azt eredményezte,hogy óriási szurkolók lettünk (én az voltam korábban is,csak voltak a helyi fociban úgymondd üres évek,amikor nem volt kiért szurkolni).Olyannyira óriási szurkoló lett Gergőből,hogy amikor elhunyt szegény,a csapat közösségi oldala úgy emlékezett meg róla,mint leghűbb szurkolójáról... (ha nem hiszed nézd meg az Így búcsúztak c. bejegyzésemet)

Megérkeztek a reflektorok,természetesen ott kellett lennünk a történelmi pillanatnál...
Gergő attól a 13-as tavaszi naptól fogva nem csak a csapatba,de a stadionba is beleszeretett.Heti szinten kellett kijárni vele az üres arénába is,csak úgy...egyszerüen szerette,megnyugtatta és lenyügőzte az aréna...Az aréna amely ekkor mindössze 11 éves volt,de már kezdett ütött-kopott lenni.Erről is írtam már.Az építkezés 2002-ben félbe maradt és ekkor úgy gondoltuk soha nem fog elkészülni.Ám ez cseppet sem érdekelt minket.A csapat közben elkezdte diadalútját,feljutott a legmagasabb osztályba,ahol egészen addig nem játszhatott hazai pályán amig a vílágitás el nem készült.

Közelebbről a csoda
Már tartott a szezon,de a csapat még mindig nem tudott hazai pályán játszani.Szívepedve vártuk a reflektorok érkezését,mert a hírek azért csordogáltak,hogy hamarosan megérkezik.Aztán egy szeptemberi napon hazaérve ki-ki a munkából meg az iskolából,a közösségi oldalon a csapat oldala arról tájékoztatta a nagyérdeműt,hogy megérkeztek a reflektorok!Hát ezt nem hagyhattuk ki.Már indultunk is ki a stadionhoz.S lőn csoda valóban ott voltak,igaz egyenlőre lefektetve a stadion körül.Éreztük ez történelem.Fotózgattam is akkor a meglehetősen szerény képességű telefonommal,ezeket a képeket láthatjátok ebben a bejegyzésben.Boldogok voltunk.A felállításig ugyan kellett várni pár napot,de sebaj azt is figyeljük és amikor megtörténik,jövünk ki megnézni.

Állításra várva
Erre sem kellett sokat várni.A következő napok egyikén megismétlődött a dolog.Hazaérve már ott volt a hír a közösségi oldalon,hogy elkezdték felállítani a reflektorokat.Hát több sem kellett már startoltunk is ki az arénához.Részese akartunk lenni a történelmi pillanatnak.Elöször csak csak kettő oszlopot állítottak fel,azt a másik napon a maradék kettőt a stadion négy sarkába.Persze mindkét napon ott voltunk.Részesei voltunk a csodának,ahogy megszületik a fény!Az olyan ízég-vérig szurkolóknak mint mi,ez felülmúlhatatlan élmény volt!

Állítják a reflektor - 2014 október 1.
Ha már évforduló és felhozta a facebook,akkor emlékeimben úgy él,hogy október elsején már állt mind a négy oszlop.Kegyetlen jól mutatott az aréna a négy reflektorral annak négy sarkában.Én erre vártam már 35 éve,amikor pl.82-ben elvitt a bátyám Fehérvárra egy villanyfényes meccsre már akkor ott arra gondoltam,hogy te jó ég nálunk mikor lesz ilyen?Hát eljött ez a nap is.A történelem előttünk íródott.Gergő és én is azthiszem nagyon élveztük ezt az egészet.

A történelem részesei lehettünk
Úgy látszik ez az október 1.-i dátum szimbólikus az én életemben,hiszen az első meccs amelyen kint voltam,az is október elsején volt,le sem merem írni az évet...(1977).Persze még a régi arénban.A lényeg,hogy október elsején délután állt mind a négy reflektor.A csapat készülhetett rá,hogy rövidesen hazai pályán játszhat végre!Örültünk mi is mint majon a fa...szóval mint maci a málnásnak.Vártuk a próbaüzemet a tesztelést,a pillanatot amikor elöször kigyúlnak a fények.

Impozáns látványként hatott ránk
Erről írtam már egyszer részletesen.Felejhetetlen és felülmúlhatatlan élmény,főleg annak tükrében ugye,hogy Gergő már nem lehet velem... A tesztre a világítás tesztjére sem kellett sokat várni,de mi napi szinten jártunk ki,figyelni mikor gyúlnak ki a fények.Egyik ilyen sétánk sikerrel járt,az erdő felöl jövet a fákon átszűrödve láttam,hogy égnek már a reflektorok,Gergő ekkor még ezt nem fedezte fel,de mondtam neki.Akkor aztán elkezdett szaladni,hogy minél előbb kiérjen az erdőből és saját szemével átélhesse a csodát...Ezt az élmény soha nem tudom elfelejteni,azt a pillanatot amilyen hatással volt rá a dolog,azt nem lehet elmondani...Erről már volt egy részletese bejegyzésem ezen a helyen megtalálod.

A fényes aréna
Fényárban úszott az aréna amelynek látványa felülmúlhatatlan volt és azóta is az.Valahányszor erre jövök és látom,mindig jó érzéssel tölt el,mindig melegiti a szívemet a látvány.A villanyvilágítás kiépítésével aztán a csapat is hazatérhetett végre.Jó hatással volt rájuk is a dolog,hiszen az első három villanyfényes meccset megnyertük,nálunk esélyesebb csapatok ellen.Ma már minden meccset villanyfényben rendeznek,sajnos,hogy a csapat ehhez nem tud méltó partner lenni,hiszen csak a harmadosztályban vitézkedünk jelenleg és annak is csak a középmezőnyébe.Az embereket sem érdekli a dolog,Gergő is elment sajna...Bízok benne,hogy lesz még itt olyan nap amire azt lehet majd mondani,hogy megérte...Az aréna azóta elkészült mégis.Mint írtam korábban is ez Gergő vára,hiszen annyira,de annyira szerette.... Úgy tudom látja odaátról.Remélem így van!

Az arénában a legutóbbi hazai meccsen
Így íródott hát szemünk előtt a történelem,örülök,hogy mindezt átélhettem,hiszen ezzel is gazdagabb az életem története.
A sok meccs is amit Gergővel átélhettem itt,örökre felejthetetlen marad.

2017. szeptember 3., vasárnap

A sötétben véget ért mérközés

Ha jól emlékszem 1977 óta írodó meccsrejárós történetemben egyetlen egyszer fordult elő,hogy a mi régiónk egy másik csapatával játszodtunk bajnoki márközést.Mégpedig emlékezetem szerint 1983 táján amikor is a Mezőfalva csapatával találkoztunk az NB III.-ban.Itthon 7-1-re idegenben pedig 8-1-re nyertünk akkor.Azóta sokminden megváltozott.
A mi csapatunk életében/történelmében ugyan nem sok dolog...úgyanúgy liftezünk a bajnokságokban mint akkor,hol NB I.,hol NB II.,hol NB III. Csupán a nevünk változik időnként.Harminnchárom év elmúltával hozott össze újra a sors a régiónk egyik csapatával mégpedig az újonc NB III-ba most feljutott Iváncsa KSE-vel.

Már felhösödik Dunaújvárosban.Vonatra várunk...
Iváncsa közel van Dunaújvároshoz,adta magát a dolog,hogy ide elmegyünk.Egész tavasszal drukkoltunk nekik amikor még a megyei bajnokságban szerepeltek,hogy jussanak fel és akkor majd találkozhatunk...A korábbi években noha közel van,még soha nem jártam/jártunk Iváncsán.Idén a Három falu túráján jártam ott életembe elöször.Már akkor láttuk a helyi stadiont,de nem gondoltuk még,hogy pár hónap múlva itt játszunk majd bajnoki mérközést.Nos ez a nap is eljött.Szombati nap volt,délelött még jó idővel,de délutánra figyelmeztetést adtak ki,felhöszakadás várható sok esővel...
Persze ez nem tartott vissza,elindultunk mégpedig vonattal a közeli Iváncsára.

Megérkezés Iváncsára
Nagyjából negyven perc alatt értünk az Iváncsai vasútállomásra.Még kellemes volt az idő amikor leszálltunk a vonatról.A falu az állomástól nagyjából 1km-re lehetett,de a település nagyon hosszú volt és innen az állomástól a focipálya jó 5km-re volt.Tehát várt ránk egy kisebb túra...Elöttünk ment a dunaújvárosi szurkolótábor ultrái,mi igyekesztünk lemaradni tőlük és a saját utunkat járni.Hamar beértünk Iváncsára.Az első kocsmánál ránk kiáltottak: -"meccsre jöttetek?" - mondtam igen, erre a csávó: - "Dunaújváros?" -igen! Erre ő -"hajráááá"! Mondhatni a fogadtatás kedvesre sikerült.Némi séta/túra után lassan-lassan elértük a stadiont.A bejósolt eső kezdett megérkezni.Ha nagyon nem is,de elkezdett esni...
Szerencsére felkészültünk esőköpennyekkel,aztán úgy döntöttünk a stadion fedett lelátós részére megyünk majd.Ám ebben megakadályoztak...

A legnagyobb jóindulattal stadionnak nevezett Iváncsai focipálya
A bejáratnál amikor is jegyet akartunk venni,egy ribanc biztonsági őr ránk szólt - Ti dunaújvárosiak vagytok,itt nem jöhettek be!Nem tudom,honnan tudta,hogy mi dunaújvárosiak vagyunk,tán nálunk is ő volt a belépő kapunál,sosem figyeltem erre...Szóval elirányitottak a vendég szektor felé,ahol természtesen nem volt fedett lelátó,de még lelátó sem...Na nem baj,itt legalább a mieinkkel voltunk,hiszen meglepöen sokan érkeztek Dunaújvárosból a mérközésre.Az eső továbbra is esett,de nem olyan vészesen,az esőköpenyek védtek minket.

Melegítenek a mieink
Fél 6-kor kezdödött a mérközés,hála a felhőknek már a kezdéskor sem voltak ideálisak a fényviszonyok.A stadionban volt ugyan pár reflektor,de ezek nem igazán voltak alkalmasak arra,hogy villanyfényes meccset lehessen rendezni,de rásegithettek volna valamennyire ha sötétebb lesz később,hogy némi fény azért legyen.A meccs aztán elkezdödött,meglepetésre az újonc Iváncsa szerzett vezetést,amit aztán hamar sikerült kiegyeliteni,igy döntetlennel zárult a félidő,Az eső is elállt a szünetben és a második félidő úgy ment le,hogy nem is eredt el újra.Valamiért a mi csapatunk a második félidőben teljesen megzavarodott,nem is játszottunk jól és 2-1 arányban elvesztettük a mérközést.Az újonc Iváncsa pedig első NB III.-as győzelmét aratta.

Zajlik a mérközés
Minél inkább közeledtünk a mérközés végéhez annál inkább kezdett sötét lenni,az utolsó percek szinte már-már teljes sötétségben teltek..nem sikerült az egyenlítés,így vert seregként távoztunk a stadionból.Választhattunk vagy ki startolunk a vonathoz ami 1óra múlva jön,vagy megvárjuk a buszt ami szintén egy óra múlva megy Dunaújvárosba.Az állomásig nagyjából 1óra az út gyalogszerrel,igy természetesen a buszt választottuk.Ez viszont abból állt,hogy még valamivel több mint 1óránk volt azt elkell valahogy tölteni.Az eső meg elkezdett újra esni időközben és teljesen be is sötétedett.No nem baj,beültünk egy közeli kávéházba,sajna kocsmát nem találtunk a közelben,ott ettünk egy krémest és megittunk egy üditőt.Majd még mindig volt idő,elidultunk sétálni az esőben...A stadion felé mentünk vissza,ahol meglepödve láttuk,hogy égnek a reflektorok...

A stadion a meccs után félórával,esőben,kivilágítva...
A kérdés már csak az volt,hogy a sötétbe torkolló mérközésen vajon miért nem lehetett őket felkapcsolni?Biztos valami iváncsai illetékes tudná a választ.Még sétáltunk egy kicsit a környéken,elmentünk ahhoz a diszkúthoz,amelynél tavaszi túránk során tartottunk pihenőt.Most nem lehetett leülni a szakadő esőben.Iváncsán megkapó volt a hangulat.Az eső az este a megfelelöen világított utcák és a nyugalom és a csend varázslatos hangulatot teremtett a településnek...

Este Iváncsán
Sokmindent már nem lehetett tenni,bár még mindig volt vagy húsz percünk a buszig.Az eső egyre inkább rájött,nem volt más választásunk mint elsétáltunk a buszmegállóba ahol némi menedékre leltünk az eső elöl.Mind a hazai mind a vendég szurkolók már rég szétszéledtek,a mi ultráink pedig a vonatozást választották,így a megállóban már csak ketten maradtunk Gergővel.A busz jó tíz percet késett is.Aztán rendben hazaértünk.Dunaújvárosban viszont özönvíz szerű eső fogadott és a megállótól hazáig tartó szakaszon áztunk meg igazán...

Esti hangulat a hosszú Iváncsai főutcán
Szóval elég rég voltunk idegenbeli meccsen,most ez összejött.A vereség ellenére most is jól éreztük magunkat.A vereség meg hát...istenem ez benne van.Persze sosem esik jól,de a sportban benne van ez is.Volt már és lesz is még,ahogyan majd győzelmek is.Továbbra is hajrá Dunaújváros!