A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tábor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tábor. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. május 7., csütörtök

Amikor itt járt a tábor

Megannyi csodát átéltünk a meccseken is.Sok szép élményt őrzünk innen is.Úgy alakult,hogy nekem jutott a több és nagyobb élmények és Gergőnek a kevesebb (sajnos).Mindenesetre örülök,hogy részese lehettem az ő ilyen tipusú élményeinek is és bárhol is van a mindenségben jó érzésekkel gondol vissza ezekre.Ezek egyike pedig a napra pontosan három évvel ezelőtti fradi meccs volt.A rettegett ellenfél,rettegett szurkoló tábora ezen az egy alkalomkor okozott számunkra is kellemes meglepetést,olyanyira,hogy a végén meg is tapsoltuk őket.Na,de nézzük a sztorit.

A fradi tábor többször is járt már Dunaújvárosban,de sosem volt oly békés mint 17 májusában
Úgy alakult.hogy sajnos a harmadosztályba csúsztunk le a 2016/17-es szezonban.Amelyből e sorok írásáig nem is sikerült kitörni.A sorsolás pedig úgy hozta,hogy 2017 május 7-én a Ferencváros csapata érkezett bajnoki mérközésre a dunaújvárosi stadionba!Na nem örültem meg,tudom,hogy a Fradi nem játszott soha a harmadosztályban!Nem is a nagy Fradiról van szó,hanem a kicsiről amely Ferencváros II.néven szerepelt az NB III.-ban.A mérközésnek különösebb tétje már nem igazán volt,hiszen az eredménytől függetlenül egyik csapat sem tudott sem javitani,sem rontani jelenlegi pozicióján.Akkor mégis,hogy gyúlhetett össze több mint ötezer néző egy ilyen tét nélküli találkozóra?

A hazai tábor is kitett magáért
A fradi kemény magja nem volt éppen békés viszonyban a klub vezetőségével,így a nagy csapat mérközéseire ez idő tájt nem járt.Így tiltakoztak a vezetés kirekesztő módszerei ellen (ebbe most ne menjünk jobban bele,nem is tartozik ide).Viszont a kis Fradit elkisérték ide-oda időnként.Mivel Dunaújváros közel volt,jó helyszín,jó stadion.Így hát eljöttek ide.
A dunaújvárosi csapat vezetősége pedig tárt karokkal várta őket,hisz tudta ez így jelentős bevétel lehet.Így aztán sikerült is egy egész jó fociünnepet varázsolni.A tábor itt szabadabb volt mint saját stadionjukban,hiszen szinte minden megvolt nekik engedve ami odahaza nem.A helyi vezetőség azt is bevállalta,hogy büntetést fizet majd tiltott eszközök használata végett,mert még így is megérte,így is bőven volt haszon a mérközésből!

Természetesen mi is ott voltunk a futballünnepen
Maga a találkozó egy átlagos színvonalú magyar bajnoki mérközés volt.A vezetést mi szereztük meg,a Fradi egyenlitett,majd ők vezettek aztán már!Szerencsére mi is tudtunk egyenlíteni,így a vége igazságos 2-2 lett.Ahogy írtam nem osztott,nem szorzott.Mindenki maradt azon a helyen ahol állt a bajnokságban.A tábor viszont kitett magáért.A meccs előtt szólt a Nélküled,majd az Éjjel soha nem érhet véget zenére jöttek be a csapatok.Aztán volt minden,petárda,füstbomba,görögtűz,tűzijáték és normális szurkolás!A tábor ekkor búcsúztatta kedvencét is Lipcsei Pétert.Szóval teljes volt az ünnep!

A tábor
A tábor pedig teljesen elégedett volt a rendezéssel és a fogadtatással.Az ünnep végén ekezdték éltetni Dunaújvárost.Sokáig szólt tőlük az Újváros,Újváros rígmus!Fura volt azoktól hallani ezt akik régebben Buzivárosoztak...de persze azt elfelejtettük,jól esett,hogy most ennyire normális minden...!Ekkor tapsoltuk meg mi is őket.Hazafelé az úton is akik a vasútállomásra jöttek teljesen normálisan viselkedtek.Ezt csak azért írom le,mert a korábbi években volt néha balhé is.Szóval minden rendben volt,valós futballünnepet éltünk át.Örültünk,hogy a részesei lehettünk!

A mérközésre nagyjából 3500-4000 fradista érkezett.
Hazai oldalról pedig 1500-2000 ember mehetett ki a mérközésre.
Egyes hírportálok 8000 nézőről cikkeztek,de azért azt megkell hagyni annyi azért nem volt.
Talán jó esetben hatezer.Persze az sem semmi.


2017. május 4., csütörtök

Az eltévedt fiú

Mihez kezdenél a sötét erdőben egyedül?Mikor már felfogtad,hogy eltévedtél?Pánikba esnél?Mennél amerre a lábad vagy a sorsod visz?Megtudnád örizni a józanságod,hogy megfelelö döntést hozz a következő lépéseddel kapcsolatosan?

Vagy jobbat tudok.

Mit tennél ha este egy erdőből elöboklászló fiú kerülne az utadba?
Aki láthatóan megvan ijedve,de még ura önmagának?
Hagynád a sorsára vagy segítenél neki?

Vagy tudok egy még jobbat:

Volt már,hogy egy nap megtetted szinte ugyanazt a túrát kétszer?

Az alábbi történetből megtudod mi,hogyan cselekedtünk.A történet minden szava igaz,megtörtént eseményt mesél el.Sajnos ebből a sztoriból nem maradt,nem is maradhatott fényképem,hiszen a szituációnál nem a fényképezés volt az elsődleges szempontunk,meg akkoriban még filmes gépeink voltak csak...A sztorit egy-két saját és egy-két neten talált képpel illusztrálom,nagyjából arról a területről ahol megesett a dolog.

Naplemente tájékán a Nyárádi kunyhónál
Már lemenőben volt a nap a Nyárádi kunyhónál,egy megfáradt társaság pihente ki az aznapi túra fáradalmait és készült a tábortűzzel egybekötött vacsorához.Remek túrát tettünk ezen a napon is a nem olyan vészesen távoli Óbányára,Kisújbánya érintésével természetesen.Élményekkel teli beszéltük át a nap eseményeit miközben kezdett estébe fordulni a nap.Éhesek kezdtünk lenni,kezdtük a gallyakat,száraz fákat összegyüjteni a tábortűzhöz.Üvöltött a magnóból a zene,pár kilométeres körzetben nem volt senki,hagytuk hát üvölteni.Vagy mégsem?Lehet,hogy mégis volt valaki a közelben?

Baljós árnyak ereszkednek az erdőre
Az erdő kezdte esti baljós ruháját magára ölteni.Gyönyörü volt,de egyben félelmetes is...Kint a kunyhó elött jókedvű társaság dinom-dánomozott,italozott,baromkodott.Aztán egyikünk mintha egy idegen alakot vélt volna felfedezni kicsit beljebb az erdőben...Ebben a kezdödő egyre inkább sötétedésbe hajló napszakban ezt már nem lehetett tisztán kivenni.
Na de nem vettük komolyan a dolgot,nem törödtünk vele,ugyan ki vetödne erre a sötét mecseki erdőbe este lassan kilenc felé?Ment tovább a banzáj,lassan meggyújtottuk a tábortűzet is.

Lobog a tábortűz
Kezdtük nyársalni a szalonnát és jóízűen falatozni.Fogyott a sör,jó volt a hangulat,annak ellenére is,hogy egy-ketten már fáradtak voltunk,hiszen azért egy közel 20km-es túrát tettünk aznap.Aztán újra meglátta egyikünk az ismeretlen alakot,már jóval közelebb.Leálitottuk a zenét és arra néztünk mi többiek is.Kicsivel odébb az erdő szélén minden kétséget kizáróan egy emberi alak állt.Hát mit mondjak... a tábortűznél a mostmár teljesen sötét erdőben olyan volt mint egy kisértet...Na nem szartunk azért be,bár túl messze nem voltunk éppen tőle.Én eszméltem elöször.Odakiáltottam,hogy: - "helló,ki vagy?-ot.Amire jött a visszaköszönés: -"sziasztok".Az ezt követő események elvésznek sajnos emlékeim homályában,a következő amire visszatudok emlékezni,hogy állt a fiú mellettünk a tábortűznél.

Sötétség az erdőben
A fiú tán max 12éves lehetett,elmesélte,hogy Kisújbányán vannak nyári táborban és,hogy bizony eltévedt.Nem volt éppen pánikban,még csak nem is félt,de érezhetően nem örült a szitunak.Segítséget kért,hogy nem-e tudnánk segiteni,mert azt sem tudja hol van,merre van Kisújbánya.Mondtam neki,hogy akkor alaposan eltévedt,hisz Kisújbánya ide kb.6km lehet.De áldja a szerencséjét mert mondtam segitünk neki persze.Elöször is adtunk neki vacsorát,majd felvázoltam neki a lehetőségeket.Vagy itt alszik nálunk és reggel visszavisszük,vagy most visszavisszük azonnal vacsi után,persze ezt csak abban az esetben ha legalább még ketten velem jönnek,mert én visszafelé nem kobászolok egyedül a mecseki erdőkben éjszaka...

Persze azonnal szeretett volna visszajutni.A kilencvenes évek közepét írtuk,mobiltelefon még gondolatban sem volt...és itt a Nyárádi kunyhónál még vezetékes sem.Gondoltuk ott a táborban már biztos aggódnak érte,így úgy döntöttünk visszavisszük a fiút a vacsi után.Még hárman jelentkeztek rajtam kivül akik eljönnek erre az éjszakai túrára,így semmi akadálya sem volt,hogy útra keljünk.Éjszaka negyed 11 felé indultunk újra neki annak az útnak,amelyen napközben is jártunk...

Csodás volt az éjjeli erdő
Persze vittünk zseblámpákat is az útra,de keveset használtuk útközben.Az éjszaka erdő az éjszakai Mecsek varázslatosan szép volt...Szép csillagos éjszaka volt majdnem teliholddal,így nem volt annyira sötét,hogy az orrunk hegyéig se lássunk.Mentünk ugyanarra amerre napközben is mentünk.Átmentünk a Kelet-Mecsek nagy hegyein a Somlyón,a Dobogón,a Szószéken és a Cigány-hegyen.Még a régi Cigány-hegyi kilátó állt ekkor,felmentünk rá.Éjfél lehetett.Csoda volt odaföntről a világ...A Mecsek egyik tetejéről néztünk le a sejtelmes erdőségre a majdnem telihold fényében.Földöntúlian szép volt...
Aztán innen már nem volt messze Kisújbánya,levittük a fiút a táborhoz,de oda már nem mentünk be.Nem vágytunk,hogy  hösként ünnepeljenek minket,azt sem,hogy megköszönjék,meg tán aludtak is már.Mondtam a gyereknek,hogy ha kérdezik,akkor mondja azt,hogy egy-két dunaújvárosi faszagyerek segített neki.Megköszönte elköszönt,mi pedig indultunk vissza a kunyhóhoz.

A Dobogó erdeje (a kép illusztráció a történethez)
 Visszafelé is felmentünk a kilátóba,egy kis időt el is töltöttünk ott,majd indultunk vissza a sárga jelzésen a Nyárádi kunyhóhoz.Két óra - fél három felé érhettünk vissza a kunyhóhoz.Ketten maradtak csak a kunyhóban ők éppen egy pár voltak,így legalább míg mi elvoltunk,tudtak adni a testi örömöknek is.Mi pedig megfáradva,de diadalittasan tértünk nyugovóra.Nem kellett altatni egyikünket sem.Hát ennyi volt ez a sztori,ismét sikerült egy jót cselekedni.A srác azóta felnöhetett,talán néha eszébe juthat a sztori,amikor a kedvesének mesél a múltról például... valószinü minket már régen elfelejtett,elvégre arra sem emlékszem,hogy a nevünket egyáltalán tudta-e.Én sem emlékszem a nevére,de arra sem,hogy bemutatkoztunk-e egymásnak.Persze biztosan.
Gyalogoltunk vagy 12-13km-et a mecseki éjszakában,részben megtéve ugyanazt a túrát amit napközben is megtettünk...

Nem volt ám ez olyan sima út,mint ahogy a térképen tünik...