Lassan négy éve,hogy erre jártunk Gergővel (lásd: itt ).Már akkor is nagyon tetszett nekünk a Vitányvár amely a Vértes egyik északi ormán áll.El is határoztuk akkor,hogy ide majd visszatérünk alkalom adtán.Négy év telt és eljöttem hát,sajnos Gergő nélkül,de ugye a neki tett ígéreteket igyekszem betartani.Tudom a lelke most is itt volt velem és ő irányitott úgy,hogy ismét a nyomában járjak.Öt fősre duzzadt turatársaim közül most Pisti nem tudott eljönni.Még mindig tart a koronavírus hiszti a világban és hát karanténba szorult.Így hát Zolikával,Manóval és a Tizedessel vágtam neki a túrának.Fél hétkor indult a vonat és kilenc után szálltunk le Szárligeten ahol Gergővel is egykor.Mivel az országos kéken szándékoztunk menni,Manóék a szárligeti vasútállomásnál pecsételtek egyet és ezután indulhatott a túra.Egy székelykapu volt az első látnivaló,majd azon a téren ahol Gergővel is annak idején most is megálltunk.Bevettük a bátorító pálinkát amit a Tizedes hozott,majd indultunk ki a rengetegbe.
Indulásra készen
Az országos kéket a faluból kiérve más nyomvonalra terelték,ez azonban majd másfél kilométernyi kerülőt jelentett volna,így mi maradtunk a régi nyomvonalon.Kiérve a településről nyugat - észak-nyugat felé gyönyörű táj köszönt szembe.A távolban a Gerecse vonulata vigyorgott ránk.Mintha kérdezte volna miért nem inkább ide jöttetek?Majd egyszer... Kereszteztük az 1-es főútvonalat,majd nem soká beértünk Csákányospusztára.Itt szalad elénk annak idején az a három édes kiskutya.Most nem voltak sehol ők sem... Látnivalót egy luxusbirtok jelentett hatalmas tóval és kecses híddal...majd egy több száz éves fa amely érdekesen nőtt.
A matuzsálem
Meglepődve láttam,hogy az egykori rothadozó mezőgazdasági épületeket felújították.Ez azzal járt,hogy a területet meg elkerítették...így némi kerülővel halad az út,amelyre itt tért vissza a kék jelzés.Majd a kék+ és a kék négyzet majd a Mária zarándokút jelzés is tiszteletét tette.A táj itt újra kellemesen kezdett combosodni,ha jól spekliztünk,a hegység legmagasabb csúcsa a Nagy-Csákány alatti medencében haladtunk.Feltűnt az egykori kápolna,vagy templom romja.Mielőtt felmentünk volna a dombra ahol volt egy oszlop tetején amin a jelek voltak,egy állat fejének a csontváza volt... Nem tudtam,hogy ez most ötletes-e vagy valami pihent agyú elme tette ide...Felmentünk a romhoz ahogy egykor Gergővel is.Nagyon szép volt innen a táj.Maga a rom túl izgalmas nem volt éppen.
Normáálisss?
A táj szép mint az éden...
Visszamentünk a kékre,amely egy használaton kivüli gyerektábor mellett haladt el,majd egy turistaház mellett is.Manóék éhesek voltak,de mikor javasoltam,hogy valahol kajáljunk rendre az a válasz jött,hogy majd..Nem soká elértük a Mária szakadék bejáratát.Itt ágaztak el az utak is,mi maradtunk az országos kéken.Természetesen eszembe jutottak a Gergővel való itt átélt élmények és fájt is kissé a szívem... de a táj szépsége gyógyírként hatott.Szépen,méterről méterre alakult és egyre szebb lett a mindössze 500 méter hosszú Mária szakadék.Talán Manónak tetszett a legjobban,de a többiek is élvezték.Odalenn ahogy négy éve is,most sem folyt a víz,pedig egy zúgó patakkkal lett volna ez igazán szép.De a kővek a sziklák,a hegyoldalban haladó út megkapóan szép volt.
Haladunk a Mária szakadékban
A szakadék végétől pár méterre volt a Körtvélyesi erdei temető.Mondhatnánk a romantikus,vagy inkább a misztikus temető.Persze most is érdekesnek hatott az erdő sűrűjében.Természetesen ezt sem hagyhattuk ki.Tizenöt sírt írt ki oda nekünk egy tábla,ehhez képest én 23-at számoltam,hogy annyi van a temetőben,plussz előtte egy katonasír ahol hét katona nyugodott...Közelebb mentünk,bementünk,löttünk egy seregnyi képet.Amúgy meglehetősen sokan voltak kinn a Vértesben.Nem volt zavaró,de emlékeztem amikor mi jártunk erre Gergővel,akkor csak mi voltunk ketten.Igaz az egy pénteki nap volt.Szóval a temető is tetszett a többieknek,akik még mindig nem akartak kajázni.Mentünk is tovább.
Az erdei temető
Továbbra is a kéken amely eleinte egy rövidebb szakaszra betonúttá avanzsált majd megkezdte a hullámzást le-fel,le-fel.Szerencsére többnyire le,de tudtuk majd erre jövünk vissza is,hiszen úgy terveztük,hogy a vár után majd erre jövünk vissza,a külömbség csak annyi lesz,hogy felmegyünk a kilátóba.Oda amit Gergővel négy éve elmúlasztottunk.Manó lépett közelebb hozzám,érdeklödőtt a Rockenbauer fa felöl,mert tudta,hogy erre van.Kérdezte milyen messze van a vártól.Mondtam pár száz méterre.Javasolta menjünk el addig mert kiváncsi rá.Többiek rábólíntottak,mondtam én is,jó menjünk.Még mindig nem ettünk,aztmondták majd a várban.Jó.Lassan el is értük a várat az erdei hullámzások után.
Akadályok útközben
A vár pontosabban a rom ami maradt belőle most is kecsesen köszöntött ránk.Még nem mondtam,de meglehetősen nagy szelünk volt,amit az erdőbe annyira nem éreztünk,de itt fenn a várnál már egyre inkább.Persze ez nem tartott vissza semmitől.A Vitányvár vonzereje éppen az,hogy rom.Ez így néz ki jól.Persze ez is tetszett a többieknek.Elindultunk felfedezni,vagyis csak a többiek.Én és Manó már jártunk itt.Feltárások folytak a vár körül és a belső udvaron is,így észak felöl nem tudtunk bemenni.Mondjuk kivülről is rendkivül látványos volt.A déli oldalról némi bravúroskodás árán,de belehetett menni.Be is mentünk természetesen.
Kecses várrom
Gyönyörű "jószág"
Bent sokan mozogtak,a hely pedig nem volt túl nagy,így nem tudtunk teljesen kiterjesedni.Manó és Tizedes akik nem bírják a tömeget,hamar le is mentek.Mi Zolikával még nézelődtünk kicsit.Innen láttuk,hogy a belső udvarba lemenni esélytelen most a feltárási munkálatok miatt.Ezért is volt viszonylag kicsi a hely.Annak idején Gergővel bementünk.Csináltunk pár képet,aztán nekünk sem maradt más választásunk mint lejönni a várból.Manóék nem voltak benn tíz percet sem,mi meg olyan húszat.Gergővel akkor rég vagy egy órát eltöltöttünk a várban...Na de sikerült visszatérnem,úgy éreztem ismét Gergő egy küldetését sikerült újfent megvalósítani.
Nagy élmény a Vitányvár
Még mindig nem ettünk,pedig már elmúlt dél is.Emlékeztem én is és Manó is,hogy a vár alatti völgyben van egy pihenő.Na majd ott... hiszen arra megyünk a Rockenbauer fa felé is.Leereszkedtünk a várból a völgybe,csakugyan ott volt nem messze egy pihenő.Így megpihentünk és meg is kajáltunk,na és újabb bátorító italt vettünk be,nehogy féljünk a túra hátralévő részében.Jól esett a kaja,de ugyanakkor a pihenőtől el is gémberettünk.A fa nem volt messze,de némi kaptató vezetett fel hozzá.Itt még virgoncok voltunk és hamar felértünk.Meglepődve láttam,hogy a fa lényegében üres...Régen tele volt jelvényekkel,zászlókkal,kis képekkel,csecsebecsékkel...Mi történhetett?Lelopták,levetteék?Ha levették miért?Ha lelopták arra nem is tudok megfelelő szavakat találni..Nem értettem és így nem volt az igazi.Elvesztette a varázsát.
A pihenő
A Rockenbauer fánál
Így néhány fotó után el is indultunk vissza.A gondok ott kezdődtek amikor a Vitányvár alatt a kék jelzés emelkedésbe kezdett.Kezdetem úgy érezni kiköpöm a tüdőmet és a szívem is vad dobogásba kezdett.A többiek is valami hasonlót produkáltak,na de persze felmentünk.Egy darabig lemenés jött majd a hullámzás újra,de most főként felfelé.Nem volt egyszerű így kajálás után.Nehéz volt és talán most én bírtam a legnehezebben,de a többiek sem életük csúcsformáját hozták.Mindegy felértünk és a sík terepen szinte új erőre kaptunk.Itt már meglehetősen erős tempót diktáltunk.Újra jöttek a már ismerös helyek csak most visszafelé.A betonutas szakasz,az erdei temető,majd a Mária szakadék előtt kicsit magára hagytuk a kék jelzést és rátértünk a kék+ jelzésre.Ez vitt fel a kiltóhoz.Pontosabban egy pontnál letértünk a kék háromszögre.Itt is emelkedő volt,egy fokkal már jobban bírtuk.
A Körtvélyesi kilátó
Ide már nem jutottunk el Gergővel,pedig amikor 2017-ben erre túráztunk a kilátó már állt.Szóval a kék3 hozott be ide.A fa szerkezetű kilátó teljesen jó állapotban volt.Meglehetősen nagy szél fújt itt is,de ha már eljutottunk ide a kilátót nem akartuk kihagyni.Felmentünk.Óriási szél és huzat volt odafenn,de mindenki hősiesen viselte.A szél majdnem kifújta a kezünkből a fényképezőket,telefonokat.Oda kellett figyelni.De megérte mert teljes körpanorámánk volt a szélnek hála teljesen tiszta időben.Fő látnivaló a szemközti hegyvonulat szolgáltatta.A Gerecse vonulatát láttuk észak felé és persze Tatabányát is,meg külömböző falvakat.Nyugatra és délre viszont a Vértes hegyei köszöntek szembe,keletre meg a Vértes-Gerecse vegyesen és jól látható volt maga Szárliget is.
Szemben a Gerecse
A nagy szélben nem volt tanácsos sokáig fent tartozkódni.Lejöttünk,majd a kék3-on visszamentünt a kék+-ra azon meg a kékre,amely már a Mária szakadék másik végénél jött ki.Elhaladtunk a tábor mellett a romok alatt,Csákányospusztán is át.Nagyon sokan mozogtak erre.Az órára nézve láttuk,hogy ötven percünk van a vonatig,így beálltunk egy nagyobb tempóra.Ezt a szakaszt viszont én bírtam a legjobban.Még kicsit messze volt az állomás,de negyedórával a vonat előtt odaértünk.Átlagos utazás volt haza,Kelenföldi átszállással.Ugye 8.órai kijárási tilalom van még mindig (...) így ezért is kellett sietni.Végül is fél hétkor landoltunk Dunaújvárosban.Remek túra,remek látnivalókkal,Erős szélben,de tisztuló időben.Mentünk 18.87 km-et.Újra sikeresen abszolváltam egy Gergő nyomábanos túrát.
Egyik soron következő túránk célpontja lesz a Vitányvár.A vár ahol majd négy éve már jártunk Gergővel.Akkoriban nem néztem annyira utána a várnak,a történetének,sokkal jobban magával ragadott a túra izgalma és abba lovagoltam bele inkább magam.Most azonban úgy gondolom nem árt kicsit utánajárni,hogy mi is az tulajdonképpen ahová megyünk.Ugye négy éve csak egyik állomása volt a túránknak a Vitányvár,mi ugyanis mentünk tovább akkor Gergővel egészen Vértessomlóig.Most azonban ez lesz majd túránk fő célpontja.Terveim szerint a várig ugyanazt az útvonalat követjük amit 2017-ben Gergővel is,ám a várnál majd visszafordulunk és annyiban lesz más a túra visszafelé,hogy majd felmegyünk a Körvélyesi kilátóhoz,amit viszont Gergővel elmulasztottunk hajdanán...A túra olyan érdekességeket érint majd mint a Mária szakadék és a Körvélyesi erdei temető.Ezen sorok írásakor úgy tűnik,hogy három héten belül meg is valósítjuk.Na,de erről majd akkor.Most nézzük meg mi tudható a Vitányvárról.A képek a négy évvel ezelőtti túráról valóak.
A romantikus várrom
Magyarország egyik legromantikusabb várromjának tartják a Vértes északi lejtőjén, Körtvélyespuszta fölött elhelyezkedő, az Országos kéktúraáltal is érintett Vitányvárat. A falmaradványok a környező fák közül csak akkor bukkannak elő, ha elég közel kerültünk hozzájuk. A vár szabálytalan, nagyjából ötszög alaprajzú, és a történészek úgy vélik, a tatárjárás után építhették a Csák nemzetség tagjai.
Ahogy az már lenni szokott, a várnak számtalan birtokosa volt, kezdve Luxemburgi Zsigmonddal a Rozgonyiakon keresztül Héderváry Istvánig, az építtetőjét azonban nem ismerjük, csak annyit tudunk róla, hogy valószínűleg a Csák nemzetség egyik tagja volt. Az oklevelek először a Gutkeled nemzetségbeli II. Mihályt említik várnagyként 1319 és 1324 között, mint királyi vár pedig - "Castrum Vitam, Vytam vagy Wyttam" alakban - 1379-től tűnik fel.
Az országos kék is érinti,pontosabban pár méterre a vár mellett halad el
Egy monda is kapcsolódik hozzá. Újlaki Miklós, aki a Gerencsérvár ura volt, lányát, Krimhildát egy német grófhoz szerette volna feleségül adni, így rossz szemmel nézte, hogy az inkább Hédervári Imréért, Vitányvár tulajdonosáért rajongott. A lovag egy éjszaka meg is szöktette a leányt, és a várába vitte. Újlaki éktelen haragra gerjedt; először megostromolta a várat, de nem járt sikerrel. Ekkor egy áruló várbelitől megtudta, hogy az építménybe titkos út vezet. Ezen keresztül jutott be végül, leütötte Hédervárit, és magával hurcolta a lányát. Otthon aztán biztos, ami biztos, befalaztatta a vár egyik pincéjébe. Hédervári eközben Mátyás királyhoz ment panaszt tenni, aki nem akarta szó nélkül hagyni a dolgot, a Vitányvárhoz utazott. Mire azonban megérkezett, Újlaki már rájött, hogy hibát követett el. Keblére ölelte a leányát, és mégiscsak feleségül adta Vitányvár urához.
Romjaiban is látványos
A vár török kézen is volt: először 1529-ben ostromolták meg, 1543-ban pedig el is foglalták. A következő évtizedek során még kétszer gazdát cserélt, mielőtt Pálffy Miklós 1597-ben végleg felszabadította, rá egy évre azonban inkább felrobbantották, semhogy ismét a törökökhöz kerüljön. A 18. századtól az épület az Esterházyaké volt, ezután elhordták a köveit a környékbeli építkezésekhez. A Vitányvár Baráti Kör civilek bevonásával rendszeresen végez kisebb állagmegóvó munkálatokat a romokon.
A vár szabadon látogatható
A vár egész évben szabadon látogatható,a belépés dijtalan.Legalábbis normális időkben.Mert ugye jelenleg nem élünk normális időket,hála a koronavírusnak és az idióta korlázozásoknak...Talán ennek hatása,hogy azt olvastam,hogy a vár be van deszkázva (...) bár ez 2020 augusztusi állapot amikor is éppen nem voltak korlátozó intézkedések.Így ennek még próbálok utánajárni addig is...Azért jó lenne ha nem érnének kellemetlen meglepetések.
Ha sikerül a visszatérés,akkor természetesen újra Gergő nyomában járok majd.
A Túrakirály 2017 márciusában tette itt tiszteletét
Bár némileg szeles,de ragyogó időben már korán reggel megérkeztünk a Komárom megyei Szárligetre aktuális túránk kiindulóponjához.Városunkból könnyen elérhető tömegközlekedéssel is a település.így idei harmadik bakancslistás túránkat már reggel fél8-kor megtudtuk kezdeni.Már a vasútállomás is tetszett a településen amely felett egy átjáró biztosította az átkelést.Erről lejövet azonnal az országos kéken találtuk magunkat!Szép idő,tetszetős kis falu,remekül felfestett jelzések.Minden adva volt egy remek túrához.
A útvonal tevünk az volt,hogy Szárligetről indulva átmegyünk Csákányospusztán majd elérve a Mária-szakadékot azon is végigmegyünk.Annak végénél lesz a Körtvélyesi erdei temető amit nem hagyunk ki ,majd továbbmegyünk a Vitányvárba.Lereszkedünk a Szarvaskúthoz,majd felmegyünk a Nagy-Somlyói kilátóba.Onnan pedig le végállomásunkra Vértessomlóra.Nagyjából 18km várt ránk.
A kezdeti méterek,elöttünk a Vértes
Évek óta nem voltam Vértesi túrán,igy fogalmam sem volt róla mi fogad majd,hogyan fogad majd a hegység.Azonban nem kellett csalódnom: az első pillanattól kezdve remekül járható ,jelzéssel jól felfestett utakon mentünk.Óriási piros pont a Vértesnek!Erre nem is fecsérelek több szót,mert végig a túra során semmiféle gondunk nem volt sem az utakkal,sem a jelzésekkel.Hamarosan magunk mögött hagytuk a szép Szárligetet,a falu feletti kisebb fensíkról már gyönyörü volt a kilátás a környező hegyekre.Kereszteztük az 1-es számú főútat és már Csákányospusztán is voltunk.Itt haladva rövidesen három nagyon kedves kis kutya fogadott minket.Úgy látszik minden túrán útunkba kerül valamilyen kedves állatka,ami persze nagyon jó dolog!
Gergő és a kutyusok
Ám búcsút kellett venni tölük,mentünk tovább a hegyek ölelésében.Egy kisebb kápolna romra lettünk figyelmesek kicsivel az országos kék mellett,természetesen megnéztük,de semmi extra nem volt,néhány kő és két kereszt jelezte az egykori kápolna helyét.Egy valószinüleg iskolai tábor melett haladtunk el,majd egy turistaház közelében már a Mária-szakadék fogadott minket,egy megfelelő tájékoztatást adó táblával!
Belépés a Mária-szakadékba
Ami egyedül csalódást okozott,az az,hogy a szakadék csupán csak 500 méter hosszú lesz...lehetett volna több is.Beérve a szakadékba kiderült,hogy ez lényegében egy völgy,persze nem akármilyen völgy!Egy kisebb kanyr után kibontakozodott a szakadék,sziklás hegyoldalak és magában a völgyben is sziklák sora.Nagy kár,hogy a lenti patak kivolt száradva,gondolom időszakosan azért folyhat,klassz lehet ahogy a sziklákon vízeséseket képez... Gyönyörü volt a szakadék persze így is,rendkivül élvezetes szakasza volt ez a túrának!Nehéz szívvel is hagytuk magunk mögött és nagyon valószinű,hogy még egyszer majd visszatérünk.Ez egy olyan hely amit nem elég egyszer látni!
Út a Mária szakadékban
A szakadék sziklás alja
A szakadék aztán feljebb már szelidült és a végén ott volt az erdei temető.Meghitt hangulatú volt,a temető elött ott volt egy sír amely a felírat szerint 7 magyar katona sírja volt...ez persze nem teljesen tartozott a temetőhöz,hiszen az már az 1800-as évek lején létrejött,szegény katonák pedig 1945-ben hagyták itt világunkat,de szép volt és illett a környeztebe,elötte a fán egy vers is volt a temetőről és a katonákról!A temető azért persze elvolt kerítve és ha jól tudom mindössze 17 sír volt benne,de ez is megadta a meghittséget.Elidöztünk itt egy kicsit,az egyik fába Jézus képe volt vésve,korábban a szakadék végénél is találtunk egy fát abba meg Mária képe volt festve.
És rengeteg fába volt vésve valami,úgy látszik errefelé ez valami szokás lehet.
Jézus fába vésve a Körvélyesi temetőben
A 7 katona sírja
Körtvélyesi temető
Ez ismét olyan hely volt amit nehéz szívvel hagytunk magunk mögött.Mentünk tovább az országos kéken.Hamarosan fakitermelés folyt a közelben,igy tevezett kajaszünetünket elhalasztottuk csendesebb,nyugisabb helyekre.Szép erdőkön haladt az út,fel-le,majd kisebb emelkedő következett a temető után kb.3km.nyire ahol a kék L jelzés már a Vitányvárhoz vitt minket.Ez a jelzés a kékről ágazott ki,de közel volt a vár talán 150 méternyire.A romjaiban is gyönyörü impozáns Vitányvárba első látásra beleszerettem.Gyönyörü volt!
Na itt aztán alaposan körülnéztünk!
A pillanat amikor elöször megpillantjuk a várat
Romjaiban is gyönyörü
A romos Vitányvár
A vár a Vértes egyik ormán 382 méter magasságban található Vértessomló közelében.Feltehetőleg a Csák nemzetség egyik tagja épithette a tatárjárás után.A török a 16.században ostromolta majd elfoglalta,akitől ugyan sikerült visszafoglalni,de az megint elfoglalta..Véglegesen Pállfy Miklós szabaditotta fel 1597-ben és a következő évben felrobantotta...megakadályozva ezzel,hogy a török a közelben befészkelhesse magát.A vár régészeti feltárása,állagmegóvása napjainkban is zajlik.
Mi meg itt kajáltunk,nyugi volt nem járt erre senki ember fia.Majf egy órát eltöltöttünk itt.A vár mivel egy hegyormon volt így gyönyörü kilátást is nyújtott elsősorban észak felé.
Na ezt a helyet sem volt könnyü magunk mögött hagyni és valószinü,hogy ide még majd visszatérünk!Nagy élmény volt!
Kilátás a várból
Ereszkedés következett egy szép völgyben,több kihelyezett tábla is omlásveszélyre hívta fel a figyelmünket amely életveszéllyel járt együtt.Kicsit túlzónak éreztem ezt,felnézve a hegyoldalra véleményem szerint semmi ilyesmitől nem kellett tartani.A völgyben csak néhány métert mentünk ezután következett egy emelkedő.Itt aztán megtaláltuk a Rockenbauer emlékfát!Az ő képe is fába volt vésve,a fán pedig rengeteg jelvény volt,na meg fénykép,sapka meg sok ilyen túrázással kapcsolatos dolog!Igy mi meg mostmár elkönyvelhetjük,hogy mint Rockenbauer Pál tisztelői jártunk a sírjánál a Mecsekben,a kopjafájánál a Naszályon ahol meghalt és mostmár itt is az emlékfájánál,ahol valaha ő is elhaladt csodás filmjét forgatva...
Rockenbauer emlékfa
Ezután felérve egy fensíkra ment tovább az út,majd lereszkedtünk a Szarvaskúthoz amely egy erdei pihenő,padokkal,asztalokkal,esőbeállóval,forrással egy rendkivül kellemes helyen.Apró kellemetlenséget jelentett,hogy a forrás víze nem ívóvíz volt... Pihentünk itt is elfogyasztottuk maradék kajánkat,meglepödve konstatáltuk,hogy még dél sincs.Nagyon jól haladt a túra.Pihentünk igy legalább félórát ezen a kellemes helyen mielött elindultunk volna tovább.Egy nagyon szép völgyben találtuk magunkat majd a kék jelzés elért egy keresztezödéshez.Eljött a búcsú ideje...elkellett köszönni a kék jelzéstől amely fantasztikus helyeken vitt keresztül sok-sok élményt adva.Innentől a piros jelzésen mentünk tovább.Na erről nem mondhatom el azt amit a kékről.Bár ez is kitünöen felvolt festve de rendkivül ingerszegényes részen vitt át minket míg elértük Vértessomlót...
Szarvaskút
Csodás völgy
Az ingerszegény piroson
Vértessomlót elérve még nem mentünk be a faluba,hanem előtt lefordultunk a kilátó felé.Ki tudja miért a kilátóhoz jelzett turistaút nem vezet,viszont ki van táblázva így mindig mutatta az irányt az aktuális tábla.Ez is jó persze,de lehet valamilyen jelzés hasznosabb lehetett volna..A kilátó a piros jelzéstől nagyjából 1km-re volt,persze felkelett kapaszkodni a 330 méter magas Nagy-Somlyóra,ám megértre.Maga a kilátó ha jól tudom nem rég került felújításra,így aztán rendkivül jó állapotban volt!Reméljük mindenki vigyáz rá!A három emeletes építménynek mindegyik emeletéről már jó volt a kilátás,persze a legjobb a legfelülről volt.Csodás körpanoráma jutalmazza itt azt aki feljön ide!Dél felé ugye látjuk a Vértes vonulatát.Nyugat felé Oroszlány városa látszik és sok-sok kis apróbb település,tavak.Észak felé is települések sora,Gergő látni vélte a messzeségben Tatát is,az én szemem nem oly jó,így én nem láttam.Észak-kelet felé pedig Tatabánya vigyorgott ránk és a Gerecse.Pompás volt!
A kilátó
Kilátás Tatabánya felé
Kilátás a Vértesre
A kilátóban is eltöltöttünk legalább félórát,majd lereszkedtünk utunk végállomására Vértessomlóra.Azt kell mondjam tetszett a település.Északi része részben dimbes-dombosnak tűnt.Ám nem törtöttünk itt sok időt,pedig lett volna látnivaló.Gergő a közeli Tatabányára akart bemenni (onnan indultunk haza) és szétnézni,mivel még soha nem járt ott.Így buszra szálltunk és befejeztük ezt az ismét nagyszerü túrát.
