Soha ne hidd...

 Soha ne hidd, hogy nem hiányoznál senkinek sem. Sosem tudhatod, hogy ki az, akinek hiányzol, de bármi körülmény vagy bármilyen belső sugallta meggátolja őt abban, hogy keressen, hogy bármilyen módon is kimutassa azt, hogy hiányzol neki. Ne feledjük, olykor mi magunk is vagyunk úgy, hogy bár hiányzik nekünk valaki, de mégsem keressük... nem kereshetjük, nem merjük keresni, talán azt hisszük, nem is szeretné, hogy keressük... Tehát más is lehet éppen így velünk.

Soha ne hidd...

S akkor még ne felejtsük azokat sem, akiknek hiányzunk, de már nem itt a Földön, nem itt a testi világban élnek. Közülük is sokan lehetnek, akiknek hiányzunk. S bár nekik már számtalan módjuk lehet arra, hogy ezt éreztessék velünk, de mégis, a legtöbb esetben közvetlenül ők sem tudnak keresni, felkeresni bennünket.

Sokan vannak tehát mindannyiunknak, kiknek hiányzunk. Számodra is vannak ilyen személyek. Ebben biztos lehetsz. Még akkor is, ha ezt most nem érzed.

Tudd, hogy nem azért nem érzed, mert nem is hiányoznál nekik, hanem azért, mert most nem kereshetnek vagy nem tudnak keresni téged. De hiányzol nekik, és nagyon sokszor gondolnak rád.

Talán mégis hiányzunk valakinek?

Bár ez az írás kicsit távol áll a túrázás világától,de valamennyire beleillik Gergő emlékblogjába mégis és gondolom nagyon sokunk életébe is.A magával ragadó írást a Tudatos Tudat közösségi oldaláról loptam,csak mert megtetszett.