A szemüveg

Van úgy,hogy megmagyarázhatatlan dolgok történnek.Persze én hajlamos vagyok már mindent túlvilági dolognak mínösiteni,amiben lehet,hogy van is valami,de lehet,hogy nincs és létezik rá ésszerű magyarázat is.Jelen történetemben is próbálok rá ésszerű magyarázatot találni a történtekre,de nem tudok.Így nem marad más,mint abban hinni,hogy Gergő segített odaátról és amig nincs rá más logikus magyarázat addig jó is ebben hinni.Na,de lássuk mi történt.A dolog a közelmúltbéli Hegyestűi túrán esett meg,ahová Manó barátommal mentem el.Ugye köztudott rólam,hogy azokon a képeken amelyen én is szerepelek előszeretettel szeretek napszeműveget viselni.Nöi barátaim olykor meg is szólnak érte,hogy miért bújok mindig a szemüveg és a sapka mögé (mert baseball sapkát is viselek ilyenkor)... Erre most nem válaszolnék,mert nem ez a téma,a történet szempontjából most a szemüveg a lényeg.Tehát a rólam készült fotók nagyrészében rajtam a szemüveg.Valahogy így mint a képen.

Hát kb,így a szemüveg mögé bújva...

A szemüveg a Hegyestűi túrán is ott volt velem.Ritkán veszem elő ugymondd arra a célra ami az elsődleges funkciója.Álltalában a fotózás miatt van velem.Mikor elkészül egy kép megy be a zsebbe,várva a következő alkalomra amikor majd kell.A Hegyestűn is így volt.Már felfelé mentünk a hegyen amikor a zsebbe csúsztattam,egy zsepivel együtt.Mentünk és egyenlöre nem volt rá szükség.Aztán a kellemetlen meglepetés akkor ért,amikor már magánál a Hegyestűnél,a bazaltoszlopoknál akartunk fényképezkedni.Se a zsebkendő,se a szemüveg nem volt sehol.Egyből arra gondoltam,hogy a zseb mellé tehettem és mindkettő a földön landolt felfelé jövet a hegyen.Megnéztem alaposan a hátizsákom,de abban sem volt.Na gondoltam oda az egyetlen szemüvegem.Kettő volt,de az egyiket évekkel ezelött ott hagytam az intercityn a Mecsekből hazafelé jövet még Gergővel.Így most odalett ez is.Nem nagy veszteség persze,majd veszek egyet otthon gondoltam.Addig is Manó odaadta fotózáshoz az övét.

A történet főszereplője

Jó hát így alakult gondoltam.El is felejtödött a dolog a kirándulás további részében,használtam Manó szemüvegjét.Hazaérve kipakolás közben sem találtam sehol a szemüveget.Aztán elmentünk Zolival a Hegyestűi túra után a Sigray kúriához,oda egy a másik szekrényem mélyén talált réges-régi szemüveget vittem,mivel ugye elhagytam a túrákhoz használtat.Tovább felejtödött a dolog,egészen addig amig a Köröshegyi-völgyhídi túrához készülödtem.Pakoltam össze és benyúltam a túraszekrényembe,ahol minden túrához való dolgom megtalálható: térképek,kulacs,távcső stb...ahogy kinyitottam a szekrényajtót és akartam valamit kivenni,óriási meglepetésemre ott volt a polcon az elveszett szemüveg...!Az állam is leesett a meglepetéstől és a döbbenettől.Hát ez meg,hogy lehet?Hiszen elhagytam a Hegyestűn!Átnéztük a hátizsákot is,Manó is tanúsíthatja...

Hogyan került elő az elveszett szemüveg?

Visszavarázsolva...

Ugye megvádolhatnak azzal,hogy én alaposan hiszek a túlvilági dolgokban a spirituális dolgokban,főleg Gergő halála óta,hiszen számos jel (bizonyiték?) jött már odaátról az elmúlt 20 hónapban.És amikor megtaláltam a szemüveget,a döbbenet és a meglepetés mellett mást is éreztem: melegséget és megnyugvást és azt a kellemes bizsergető érzést amiről a spiritualitás azt mondja,hogy a lelkek simogatása....Gergő simogatott...Az elveszett szemüveget pedig ő varázsolta vissza nekem a szekrénybe...Más magyarázatot nem tudok rá,de nem is akarok!Hiszem,hogy így volt,hiszen a nyáron (bár a túrablogban nem szerepel ugyan),de megerősitést is kaptam,hogy Gergő lelke velem van ahogyan azt ígérte is,ahogyan azt érzem is folyamatosan.

Hát ez a szemüveg visszatérésnek sztorija.

(figyelem,esetlegesen cáfolandó,vagy lehülyéző kommenteket nem engedek be,nem érdekelnek!)