A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budafok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budafok. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. november 16., szombat

Túra a Kamaraerdőben a Memento parkhoz és tovább...

Nehéz behatárolni a Kamaraerdő pontosan hova is tartozik.Nem is tudom,hogy mondhatom-e,hogy még a Budai-hegység része.Igazából nem is Budapest része,noha például a wikipédia azt írta,hogy igen.Igazából a XI.a XXII.kerületek és Budaörs álltal határolt területen találjuk meg.Legmagasabb pontja a 224 méter magas Vadász-hegy.
Bár leírást nem találok róla,de némi jó indulattal akár még odasorolhatom a Budai-hegységhez.Nincs annak dél-keleti nyúlvánaihoz messze,pár kilométerecske csupán és hát dombos részen helyezkedik el maga az erdő.Tele van jelzett turistautakkal,kellemes ösvényekkel,így hívja magához a vándort.Sokan mozognak is erre.Régóta terveztük már Gergővel,hogy eljövünk,de valahogy mindig kimaradt,elmaradt,húztuk,halasztottuk,míg már nem volt többé lehetőségem Gergővel eljönni ide többé...Nem szeretnék mégegyszer ilyen hibába esni,így most elhívtam az idei túratársaimat,akik boldogan benne voltak egy kimozdulásban.

A Kamaraerdő ugymondd főbejárata
Próbáltam azt az útvonalat megvalósítani amit Gergővel is terveztünk.A 41-es villamos végállomásától átmennénk az erdő egy részén,érintve a Memento parkot,majd onnan le egészen a Camponáig Budatéténybe.Ez volt tehát a terv amit sikerült is megvalósítani.Na de akkor lássuk a részleteket.Nem kellett korán kelni,a fél kilences vonattal indultunk Dunaújvárosból,tíz óra elött szálltunk le róla Budafokon.Mivel elöző budapesti kiruccanásaikból maradtak BKK jegyek,nem kellett azzal tölteni az időnket,hogy szerezzünk azokat be.A vasúti megállótól elsétáltunk a 41-es budafoki elágazási megállójához,ahol volt egy kis presszó.Bemelegitettünk itt egy kellemes kávéval,majd megvártuk a villamost és húztunk ki vele annak végállomásáig.

A Nagy-rét
Nem hoztam magammal térképet,ahogy Gergő sem használt már utolsó túráin,hisz aznélkül is eltalált remekül mindenhova...Rendkivül egyszerű dolgunk volt,követni kellett végig a kék "m" jelzést (Mária zarándokút).Erre rátett egy lapáttal még,hogy az első pillanattól kezdve kifogástalanul fel is voltak festve a jelzések.Beérve az erdőbe meglehetősen sokan mozogtak erre,családok kisgyerekekkel és főleg futók.Mindez nem volt zavaról.Elöször egy hosszú egyenes út vitt minket,majd néhány száz méter után elértük a Nagy-rétet.Furcsáltam kicsit,arra számítottam messzebb lesz.Itt megpihentünk,na nem azért mert háromszáz méter után kifáradtunk volna,csak mivel voltak itt asztalkák,padok,így elfogyasztottuk a reggelinket a kellemes helyen.

Kajaszünet
Gyerekzsivalytól volt hangos a rét.Kicsivel odébb fözőcskéztek,ott szaladgáltak a gyerekek is.A kajcsi végeztével indultunk tovább.Az őszi erdőben lassan és szelíden emelkedett az út,de nem igényelt különösebb erőfeszítést felfelé haladni előre.Az ősz még tartott itt,de a finálé már lezajlott.Szép volt az avaros erdő a kissé borús,de kellemes időben.Néha egy másik jelzett út haladt velünk párhúzamosan,aztán elvált mellölünk.Mi pedig onnan tudtuk csak,hogy feljebb jöttünk,hogy amikor visszanéztünk,láttuk alattunk a mélységet.Nem lehetett észrevenni,hogy feljöttünk.Ám az erdő talán túlságosan hamar,véget ért...

Erdő a finálé után.Nem lehetett észrevenni,hogy felfelé mentünk.
Budafokon a Rókales utcában találtuk magunkat.Kicsit távolabb egy hatalmas víztorony vigyorgott ránk.Az utca egyik oldalán házak voltak,a másikon egy hosszan elnyúló kertészet.A kertészetben pedig tehenek tucatjait láttuk!Na de ezek nem élő tehenek voltak.Ilyen hogyan is mondjam,makett tehenek.Hogy mi célból azt nem tudom,nyilván csak a diszités részei voltak.Nem kellett itt sem sokat menni amikor is feltűnt a Memento park.
Közelebb volt ez is,mint gondoltam.

A budafoki víztorony

Tehénke egy kicsit Helénke....vagy fordítva?
A víztorony a budafoki víztorony volt.Mielőtt elértük volna a Memento parkot,egy tanösvényt láttunk dél felé indulni.Nem is tudom miért,de nem vetetük bele magunkat.Mint kiderült ez volt a Tétényi-fensík tanösvény.Majd egyszer talán bejárjuk,most nem fecséreltünk rá időt,pedig belefért volna...annál is inkább mert minden sokkal közelebb volt mint ahogy azt előzetesen gondoltam.Mindegy,megérkeztünk végül is a Memento parkhoz,ugye aki nem tudja miről is van szó,azoknak itt van a néhány nappal ezelőtti bejegyzésem.A főbejárat igen látványos volt,de mielőtt bementünk volna megnéztük a főbejárattal szemben felállított takapzatra helyezett Sztálin csizmája szobrot.

Sztálin csizmája
A talapzatra hátulról fellehetett menni.Felmentünk hát.Olyan volt mint egy kilátó.Bár különösebb kilátásunk ugyan nem volt,a park főbejáratára lehetett főleg rálátni.A csizma még felettünk volt ahová már tovább felmenni nem lehetett.A csizma amúgy ha jól tudom,az egykori ledöntött Sztálin szobornak a csizmája,de lehet rosszul tudom.Lejövet a talapzat alatt különféle helységekre bukkantunk,ahol máv raklapokra helyezett fejek tucatjai ijesztgettek minket!

A talapzatról a park főbejárata,a háttérben a víztorony
Persze nem ijedtünk meg annál is inkább mivel ezek is szobrok voltak.Volt egy Sztálin fej és sok-sok Lenin fej...Alighanem valami raktárféle lehetett ez itt.Volt még egy olvasó szobor is,meg egyéb álltalam fel nem ismert szobor is.Hogy ezeknek a fejeknek mi lesz a sorsa,vagy ez-e a végleges sorsuk,hogy itt rohadnak,nem tudom...Elbohóckodtunk velük kicsit,azért azt nem ajánlom,hogy valaki sötétben keveredjen be ide...a fejek még hagyján...de előferdülhet itt akár valami hajléktalan esetleg drogos emberke is...

Vigyorgunk Sztálinnal,a háttérben Lenin meg rajtunk nevet...
Miután kiélvezkedtük magunkat bementünk a parkba ahova egy kicsit borsosnak éreztem a belépő árát,de szerencsére szép kártya szabadidős részével lehetett fizetni.A park végül is azt kell mondjam elnyerte tetszésemet.Eszembe jutott Gergő...ide is tervezgettünk mindig egy kirándulást ami nem jött össze.Reméltem a lelke velem volt most is.Csak reménykedem,mert érezni most sajnos nem éreztem.Nem küldött ezúttal jeleket a túlvilág...A park bejáratánál egy 56-os rádión szóltak a régi kommunista zenék...mintha valóban visszamentünk volna az időben.

Készülödés befelé

Az első méterek a pénztár után...
Odabent a kommunista idők szobrainak sokasága köszönt szembe.Látványosabbnál látványosabbak voltak,a kör alakú sétányokon lehetett a közelükbe menni és megnézni őket.Természetesen mindet sorra vettük,szinte mindegyiket lefényképeztem.Remek alkotások voltak!Gergő anno nagyon szerette a szobrokat bárhol is jártunk,szerintem ezt itt nagyon élvezte volna szegény...Némelyik szobor hatalmas volt.

A leghatalmasabb szobor tán 5-6 méter magas is volt.

Osztyapenkó és Steinmetz a főváros egykori őrzöi
Legalább félórát nézelödtünk a parkban.Amúgy bőven volt látogatója a helynek,annak ellenére,hogy Budapestnek a szélén található.Ami meglepő volt,hogy ezek java külföldi turista volt,magyar szavakat alig-alig hallottunk.Nehéz szívvel jöttünk el a parkból,remek élmény volt.A másik oldalon a 7-es út haladt el a park mellett,ezen a nagy forgalom mellett nem volt egyszerű átkelni.Sokadjára sikerült.Itt ért be a kék m jelzés a budatétényi utcákba.
Ám a jelzések itt is kifogástalanul felvoltak festve!

Alattunk Budafok
Az első látnivaló itt egy tisztás volt ahonnan volt némi rálátásunk az alattunk elterülő Budafokra.Itt lehetett szembesülni vele elöször,hogy bizony fent vagyunk a tétényi-fensikon.Tovább haladva lefelé az utcákon a jelzés meglehetősen kanyargósan ment.Azon kaptuk magunkat,hogy valószinűleg valami gazdag negyedbe csöppentünk,hiszen elképesztő paloták köszöntek szembe.Fő látnivaló erre egy kisebb és egy nagyobb templom volt.

A kisebb...

...és a nagyobb templom
Aztán szelídültek a dolgok,városi hétköznapi emeletes házakra váltott a dolog.Itt meg...rengeteg macska szolgáltatta a látnivalót!Mondtuk is,hogy több macskát láttunk mint télen a macskakiállításon.Ráadásul nem is akármilyen macskák voltak ezek,hanem némelyikük elképesztően kövér!Nem is emlékszem láttam-e valaha is ennél kövérebb macskákat.Hát úgy tűnt erre még a macskák is jobban élnek mint mifelénk az emberek...Érdekes nevű utcák következtek:Sárgabarack,őszibarack utca...Ezután értünk be egy lakótelepre,ahol már panelházak sora volt.Innen már lehetett látni odalenn a Camponát és a Való világ kupolát.Lépcső vezetett le tovább.

Odalenn a Való világ kupola

A lépcső
Leérve a Való világ kupola köszönt elöször szembe,pesze ez a kutyát nem érdekelte.Engem annyiból,hogy innen is bevillant egy emlék.Gergővel még kicsi korában jártunk itt...Feltűnt túránk végpontja is a Campona.Sokkal-sokkal hamarabb letudtuk ezt a túrát mint azt vártam.Nagyjából tíz kilométeresnek becsültem,de lehet annyi nem volt,csak olyan nyolc körüli.Mindegy,nehéz nem volt.A Camponánál véget ért a túra.Nem volt más,bementünk a plázába.

Végállomás:Campona
A hatalmas plázában az "Az" dvd után nyomoztunk,de eredménytelenül.Aztán elmentünk a főzelék sarokba és alaposan bezabáltunk.Gondolkodtunk még a tropikárumon,de a 2700 Ft-os koponyánkénti árat kissé sokaltuk...még futottuk egy kört majd a pláza környékén sétáltunk egyet.A jelzés persze itt még a kupola előtt elköszönt tőlünk.Itt ami még látnivaló akadt az az RTL klub épülete volt,elmentünk oda megnézni azt is,de semmi extrával nem szolgált.

RTL klub Magyarország
Annyi maradt még,hogy elmentünk a budatétényi vasúti megállóhoz és megvártuk a vonatunkat.Sima út volt hazafelé be is aludtunk kicsit Zolival.Nem volt rossz nap,viszont maga a túrát ismét elmétereztem kicsit mint a múltkor az Alföldön.De ez most nem hosszabb volt,hanem rövidebb.Legalább két kilométerrel.Sose legyen nagyobb tévedésem...

2019. április 28., vasárnap

Odafagyás a teniszstadionhoz - ATP 2019

Nem igazán volt kedvem ehhez a bulihoz,bár emlékeztem,hogy tavaly sem volt és aztán meg úgy alakult,hogy nem is volt rossz buli.Most azért tetézte ezt,hogy meglehetősen rossz időt jósoltak erre a napra amikor mentünk,meg ugye most az elődöntőket jöttünk megnézni és nem igazán jutottak a négy közé nagy nevek,olyanok meg pláne nem akiket szívesen megnéztünk volna.Természetesen erre a bulira is jött volna Gergő is.Sajnos,hogy már nem jöhetett... Délelött kilépve a házunk kapuján,úgy döntöttem én még visszamegyek a kabátomért.Nem lehettt eldönteni milyen idő van,milyen lesz.Hüvös volt délelött és mint később kiderült jó döntés volt.Zoli barátom csak egy puloverben érkezett,bár elmodása alapján kellően alá öltözött.A meccsek délután kettőkor kezdödtek így elég volt a fél11-es vonattal felmenni.

Budafok
A helyszín a tavalyihoz képest változott.Akkor ugye a Kopaszi-gátnál volt felépitve a mobilstadion,most ezt kivitték valahova Budafok szélére.Utána kellett járni,hogy lehet oda kijutni,de nem volt bonyolúlt.Csak Budafokig vettünk jegyet,ott szálltunk le a vonatról (két megállóval a Déli pu.előtt.).Innen kellett kis gyaloglás után elmenni a Budafoki elágazás nevezetű villamosmegállóig ahol majd a 41-es villamossal juthatunk ki a helyszínre.Kis séta sosem baj,legalább látunk valamit Budafokból is,ami ugye Budapest egyik peremkerülete.Igy is lett,elindultunk,úgy volt majd útközben veszünk a villamosra is jegyeket.Elöször a budafoki piacba bolottunk bele,körülnéztünk itt,sokmindent láttunk,de olyan helyet nem ahol jegyet tudtunk volna venni.A piac környékén szép templomok voltak,ezeket megcsodálva mentünk tovább.

Budafoki református templom
Továbbra sem találtunk jegyárusitó helyet.Odaérve a villamoshoz,volt ott egy lottózó,de jegyet ott sem kaptunk.Félve a BKV ellenőrök haragjától nem mertünk bliccelni,így azt javasoltam Zoli barátomnak menjünk el a közeli Savoya parkba,ott biztos kapni majd.Tudtam az utat,hisz jártunk erre (is) Gergővel hajdanán.Nem volt messze a Savoya park és kaptunk is jegyeket ott.Ha már ott jártunk akkor az egyik kajáldánál megebédeltünk,egy-egy jó kis marhapörköltet vegyeskörettel.Kiadós adagot kaptunk,így ezzel aztán elvoltunk.Visszamentünk a villamoshoz és kihúztunk vele a "Tetthelyre".Ott aztán mondhatom,hogy csodálatos környezet fogadott!

A Kánay-tó és a sportcentrum

A kis vízesés megtévesztő,ez nem folyó hanem tó!
A Kőérberek megállónál leszállva egy tó húzodott a villamospálya mellett amit egy híd szelt ketté.Jó rálátásunk volt a sport11 nevezetű sportcentrumra a környező városrészre,mögöttünk pedig csodálatos hegy volt gyönyörű zöld erdővel.Ez lehetett itt a kamaraerdő ahová szintén voltak terveink Gergővel,hogy majd egyszer eljövünk...most látva a helyet igazán bántam,hogy ez nem válhatott valóra...Egy szarka szegödött a nyomunkba,mint Budapesten mostanában oly sokszor...Besétáltunk a szemközti parton lévő sportcentrumba,persze a belépők árának leszurkolása után.Elöször stewardessekbe botlottunk akik egy nagyon szép piros baseball sapkát nyomtak a kezünkbe!A főszponzor az Emirates ajándéka volt.Ilyesmivel korábban sehol nem találkoztam,ez egy nagyon nemes gesztusnak véltem.Jól esett,köszönjünk.

Ezt a sapkát kaptuk
Sok ember mozgott a centrumban mindehol.Könnyen megtaláltuk az arénát ami nagyon hasonlitott a tavalyihoz mégis kicsit más volt.Bementünk hát,az északi lelátó tetejére szólt a jegyünk.Meglehetősen hüvős volt.A Savoya parkba menet kicsit melegem volt a kabátban,de itt már cseppet sem bántam,hogy elhoztam magammal.Repülök húztak el szinte 3-4 percenként a stadion felett.Itt volt azthiszem a közelben egy repülőtér.Látványos,de egyben kicsit zavaró is volt.Szépen kezdett gyülekezni a tömeg a stadionban az első elődöntő kezdetére lehettünk jó két és fél ezren.

Zajlik a mérkőzés,szemben a zöld a kamaraerdő
Egy szerb és egy francia játékos játszotta az első mérközést,akik közül csak a szerbet ismertem valamennyire.Mivel nem aludtam túl jól elöző éjszaka igy a mérközés első szettjét gyakorlatilag átaludtam.Utána tértem magamhoz és tudtam figyelni a mérközést.Nem volt túl magas színvonal,meg sem közelitette a februári Alexandrova féle női WTA elödöntő színvonalát.Na és hideg volt szinte.Zolika már bánta is,hogy nem hozott kabátot,bár ezt ügyesen titkolta,de én láttam rajta.Szerencsére a meccs a szokásosnál jóval hamarabb véget ért.Egy ilyen elödöntő elszokott tartani másfél - két órát.Most 59 perc alatt lezavarták.Én nem bántam cseppet sem.A második meccs kezdetéig volt félóra,lementünk körülnézni a sportcentrumban.

Fotó Majával a méhecskével
Mivel nem volt jó idő sörözéshez,így azt kihagytuk.Amúgy minden olyan volt mint tavaly.Raklapokból kialakitott bútorzat (igazán jópofák),sátrak,kirakodók,büfék minenhol.Egy méhecskével egy közös fotót is tudtam csinálni.Na meg mindössze két wc volt,így ezekhez bizony sorba kellett állni.Na és odabent a wc-k minösége úgy gondolom méltatlan volt egy ilyen eseményhez.Ebben a WTA toronymagasan verte az ATP-t.Visszamentünk a stadionba,vártuk az újabb mérközést.A repülök meg csak húztak és húztak el a fejünk felett folyamatosan.

A második meccsre várva

Repülök felettünk.
Most sem volt jó idő.Szinte fáztunk ott fenn a lelátón.Tavaly ugye odasültünk,a héten ettől most is tartottunk.Aztán nem odasülés lett belőle hanem odafagyás... A második meccset egy számomra ismeretlen olasz és egy magyar származású szerb játszotta.A közönség ugye ebből kifolyólag a szerbnek szurkolt.Ám ez a mérközés sem hozta azt amit az ember vár egy elödöntőtöl.Ez a fajta szinvonalatlan tenisz ami a pályán folyt messze volt attól amit én szeretek.A meccset végül is az olasz nyerte és alig volt hosszabb mint az elöző meccs.
Cseppet sem bántam.

Zolika örül valaminek,tán annak,hogy véget ért a mérközés?

A nap nője
Indultunk vissza még néhány képet csinálva.Maga a mérközések kifejezetten szinvonalatlanok voltak,messze elmaradva a tavalyiakhoz képest és a februári női WTA meccsekhez képest is.Na de legalább a lányok a nők akik kijöttek a meccsre,ők igazán szépek voltak.Sokkal inkább őket figyeltem meccs közben mint ezt a szinvonalatlan szarságot.Kijövet a centrumból még jártunk egyet a Kánai-tó körül.A szarka ismét ott kisért minket (engem?)...ezután indultunk vissza a villamoshoz.Amire nem is kellett sokat várni.

Viszlát jövőre!

A Kánay-tó este hat felé
Úgy döntöttünk nem a Budafoki elágazásnál szállunk le,hanem bemegyünk az Etele útig.Onnan meg elsétáltunk a Kelenföldi pályaudvarra.Annak alagútjában megvacsiztunk.Amig ott eszegettünk kb.15 perc alatt vagy 150 gyönyörübbnél gyönyörübb nő jött-ment.Leülni mellénk sajnos egy sem akart.Nem is értem miért.Megvettük a jegyeket aztán kilibbentünk a vonathoz.Amely csurig tele volt aztán.Igy az út 60%-án állnunk kellett.
Rendben hazaértünk.Nem volt rossz buli,de gyengébb volt mint a tavalyi és jóval gyengébb mint a februrái WTA buli.Na és kissé odafagytunk a stadionhoz,főleg Zolika,mert nekem legalább volt annyi eszem,hogy hoztam kabátot.