Több okból is...egyrész megboldogult lány tesón éppen 19 éve távozott,fiú tesóm meg jövő héten lesz hét éve,hogy elment...Aztán a napokban írtam Losáról egykori kapusunkról akiről nyolc év múltán tudtam meg,hogy már odaát van.Szóval elkezdem nézni az ismeröseim profilját ráérő időmben,hogy nem érjen már több váratlan meglepetés,hogy évek múlva tudom meg valakiről,hogy meghalt.Hát mégis ért meglepetés...úgy,hogy nem is tudtam még megnézni mind a 490 ismerösömet,mert jelenleg ennyi van.Kiderült menetközben,hogy időközben még négyen távoztak úgy,hogy erről bármit is tudnék...A francba,hát ez nem jó.Oké aláírom,hogy nem lehet több száz emberrel kapcsolatot tartani,az is nagy szó,hogy az ember benézzen ehhez vagy ahhoz,de mégiscsak megdöbbentő,hogy hullunk mint a legyek.Tegnap ő,ki tudja holnap meg én,vagy te.Aztán van,hogy semmit nem tudunk a másikról.
 |
| A Mennyország felé |
Ahogy öregszem egyre jobban megvisel egy-egy ismerös,haver,barát távozása,hozzátartozóról nem is beszélve (de az eleve alig maradt).Most éppen az az érdekes,hogy mind a négy akiről most felfedeztem,hogy elhunyt,valaha a kollegám volt.Hát mit is mondhatnék erre?Becsüljük meg egymást emberek,mert sosem egyikünknek sem biztos a holnapja,én meg ezt már csak Gergőből kifolyólag is nagyon jól tudom.Néha egy-egy szia,egy hogy vagy,mi van veled,nagyon sok mindent érhet,szerencsés esetben az utcán egy szián kivül,pár kedves szó....Ma itt vagyunk,de holnap már lehet,hogy nem....
