A váras sorozat 2023-as év első alanya a 2022-ben utoljára felkeresett vár a Solymári vár,amelyet sokan Szarka várként is ismernek.Valahol azt olvastam,hogy nagyon helytelenül mert nem Szarka vár a neve hanem Solymári vár.A várnál az elmúlt év karácsonya környékén jártunk,ekkor a vár maga zárva volt.Ám a falak és a hely szerencsés helyzetének köszönhetően,a várat körbejárva szinte mindent láttunk odabentről is az alacsony várfalakra felmászva.A korlátoknál pedig akár be is bújhattunk volna a várudvarba.Ám ezt nem tettük meg,tiszteletben tartottuk,hogy a vár téli időszakban zárva tart.Mint említettem gyakorlatilag kivülről is mindent látni.A 180 méter magas Mátyás dombon (más források szerint csak 160 méter) álló vár méltó arra,hogy egy kirándulást tegyünk ide.
Felfelé jövet a várba elsőnek a torony mutatja meg magát
Solymár puszta már 1266-os oklevélben szerepel "Salamar" néven, ekkor az itt birtokos Baár-Kalán nemből származó II. Nána comes a margitszigeti apácáknak adományozta. A faluról először 1288-ban történik említés. IV. László király méltányolva Czempsi Rudolf mester érdemeit, aki Feketehalom vár ostromán vitézül harcolt majd Ottokár és a fellázadt kunok elleni hadjáratban többször is megsebesült, neki adományozta "Saalmar" falut.
Bár a vár téli időszakban zárva,ez ne riasszon el senkit!Járjátok körbe nyugodtan,mindent látni!
Ezután ismét margitszigeti apácák szerezték meg, akik 1337-ben Drugeth Vilmosnak zálogosították el. A várat egyes feltevések szerint Drugeth Vilmos, mások szerint pedig Laczkfi István nádor építtette, aki 1355-ben vásárolta meg ezt a területet a korabeli oklevelek szerint. A kis alapterületű kővár a továbbiakban budai tartózkodásuk idején szállásául szolgált a dúsgazdag famíliának. A törökkel vívott vesztes nikápolyi csatában a Lackfiak szembeszálltak Luxemburgi Zsigmond királlyal, ezért 1397-ben két vezető egyéniségüket az uralkodó hívei orvul meggyilkolták, váruradalmaikat elkobozták. Zsigmond később feleségének, Cillei Borbála úrnőnek adományozta, kárpótlásul annak házasságtörése miatt régebben lefoglalt délvidéki birtokaiért.
A várkapu a várfalról
A középkor további évszázadaiban magukénak mondhatta még a Korbáviai és a Rozgonyi família is. 1440-ben ostrommal foglalták el az ellenpártiaktól a lengyel származású I. Ulászló magyar király táborához tartozó fegyveresek. 1444-ben a Czudar család zálogba adta a Rozgonyi famíliának. Egy 1449-es feljegyzés szerint rövid ideig Hunyadi János kormányzó uralta, majd királyi kegyként 1455-ben Garai László nádorispán szerezte meg. 1468-ban Garai Jób és Újlaki Miklós birtoka volt. Férfiágon való kihalásuk után Mátyás király a törvénytelen kapcsolatából született Corvin János liptói hercegnek adományozta, aki később Ráskai Balázs főkamarásmesternek adta át. Ráskai Balázstól II. Ulászló király 1496-ban csere útján szerezte meg Végles váráért. Ezután Thuróczi Elek király várnak nyilvánította. Már az 1526-os mohácsi csata után jelentősebb pusztítások érték a környéken fosztogató török lovas csapatoktól.
A várudvar
Lazarus (Lázár diák) 1528-ban Apiánus Péter ingolstadti nyomdájában készült, Magyarország első nyomtatásos térképe, ami több mint kilenc|száz helységet tüntet fel. Ezen találjuk a Pilis megyét ábrázoló részen a Solymár várát jelképező tornyot, a térkép készítése idejéből „SOLMAR" felirattal. A látképét is feltünteti a várnak, ahol a vár többemeletes, magas, lőrésekkel ellátott kaputornya a félköríves bejárattal, sisaktetővel látható. Ehhez egy külső bástyafal csatlakozik, amelyhez szorosan simul egy nyeregtetős, lőréses nagy épület, ami a palota lehetett.
I. Ferdinánd 1528-ban a hűtlenségbe esett Héderváry Ferenc birtokait, köztük Solymár várát és tartozékait is elvette, és Bakics Pálnak, feleségének Theodórának és lányának Margitnak, valamint testvéreinek adományozta, azonban János király 1531-ben Buda városának adta. Miután a török elfoglalta Budát Solymár vára is elpusztult és a falu lakatlanná vált. A vár 1580 után már többé nem szerepel.
Jómagam a várnál
Maradványait a XVIII. században letelepülő németajkú lakosság jórészt elhordta és házaik falába építette. Az 1930-as évektől Valkó Arisztid műkedvelő régész kezdte kutatni a vár történetét. Az 1990-es esztendőktől elkezdődött a vár feltárása és helyreállítása. Lassan napvilágra kerültek a hosszúkás ovális alakú várfalak, melyek több lakóépületet és egy vaskos öregtornyot öveztek és a várudvaron létesített mély kút.
Nem kell feltétlen felmennünk a kilátóként is funkcionáló toronyba ha jó kilátást akarunk látni,hiszen a Mátyás domb több pontjáról is remek a kilátás észak felé a Pilisre,délre pedig a Budai-hegységre.A vár a két hegységet elválasztó medence egyik kis ormán áll.Mivel a medence felett egy légofolyosó van akár az itt alacsonyan szálló repülőgépeket is megcsodálhatjuk,hiszen azok szinte öt percenként húznak el.
A várban mi eddig egyetlen alkalommal jártunk.Ugyan 2018 januárjában majdnem feljöttünk Gergővel,de visszatartott,hogy hírét vettük a vár téli zárvatartásának.Hiba volt.Nyugodtan jöjjön fel mindenki télen is,hisz mint mondtam a alacsony várfalakra felmászva mindent látni a déli oldalon pedig egy kis korlát csupán ami akadályoz a bemenetelben.Ezen rendkivül könnyű akár átbújni is,de bízom az emberek józanságában és nem mennek be olyan helyre ami zárva tart.Mondom kivülről is mindent látni!A várban napjainkban ha nyitva tart mindössze 300 forint a belépő.Az egyetlen alkalom amikor itt jártunk az Zolikával volt 2022 decemberének utolsó napjaiban.Szerintem boritékolható,hogy jövünk mi még ide.
Bár az idei év szépségekben talán felülmúlta az eddigieket,ugyanakkor mennyiségileg elmaradt a korábbi évektől.Szerettem volna ha legalább 25 túra összejön,ami az elmúlt hat év negatív rekordja lett volna még így is,hátha még nem jött volna össze!November elején még 21-nél voltunk aztán a következő hetekben alig akart összejönni valami ilyen-olyan okoból kifolyólag.Végül aztán huszáros hajrát inditottunk és év végén tíz nap alatt lenyomtunk három túrát,így meglett a minimálisan elvárt szint a 25 túra (ebben nincsenek benne a meccstúrák).Az utolsó túrára eredetileg a Balaton csücskét néztük ki,Balatonaliga - Balatonakarattya környékét,de mi is mostanság költségkímélő üzemmódba kapcsoltunk,így az olcsóbbnak igérkező Budai-hegységet vettük újra elő.Az más kérdés,hogy nem biztos,hogy olcsóbban kijöttünk mintha a Balatonhoz mentünk volna.A Budai-hegység meg közel van,volt olyan időszak amikor Gergővel is itt fejeztük be az évet.Zolika mindenesetre azt mondta,jó lesz ez a hegység az olyan túráknak amikor alig lesz pénzünk a jövőben...Na majd meglátjuk.Szóval a lényeg,hogy 2022 utolsó túrájára a Budai-hegységbe indultunk mégpedig Solymárra.
A csodaszarvas
A fél hetes vonattal indultunk ezúttal csak Zolikával Dunaújvárosból,ez szerencsére zónázó járat volt így a megszokottnál hamarabb felértünk a Déli pályaudvarra.Onnan átsétáltunk a Széll Kálmán térre,hogy megcsodálhassuk a főváros új szobrát a csodaszarvast amely a Krisztina krt. - Sz.Kálmán tér sarkán állt.Hatalmas szobor volt és szép,így lőttünk is pár fotót.Aztán mentünk a villamoshoz és az 56A járattal mentünk ki Hűvösvölgybe.Itt végződött a múltkori Kilátós túránk is (és még jó néhány túra a múltban) és ezt is itt szándékoztam végeztetni.De mentünk innen tovább busszal Solymárra.Úgy gondoltuk előtte még reggeliként eszünk itt egy lángost,mert tudtuk van itt egy jó lángosos.Ám odaérve láttuk,hogy zárva van.Ki volt írva a mai napon technikai okok miatt zárva.Na ez a mi formánk...Így akkor mentünk a buszhoz és a 164-es járattal kilibbentünk Solymárra.
Feltűnik a vár tornya a solymári mezőn
Solymár...innen indult a 2018-as első túra...a Nagy Szénásra még Gergővel... A 11 ezer lakosú település amúgy csak egy falu.Érthetetlen számomra,hogy-hogy nem város?Mindegy ezen nem lovagoltunk sokat.Ahogyan Solymáron sem mentünk sokat mert hamar kiértünk a faluból egy csodás mezőre,egy csodaszép tájra ahol délről a Budai-hegység,északról meg a Pilis vonulata ölelt körbe minket.Rendkivüli szépségű táj volt!Persze emlékeztem itt kezdtük Gergővel immár lassan öt éve a Nagy-Szénás túrát,akkor a helyi vasútállomás felöl jövet.A távolban meg feltünt a Mátyás dombon a Solymári vár.Tudtuk,hogy zárva van,de úgy döntöttünk Zolival felmegyünk és megnézzük.Sajnos Gergővel nem mentünk fel,úgy terveztük majd visszajövünk ha nyitva lesz,sajnos nem volt legközelebb.Meg aztán fel is mehettünk volna,hiszen hiába van zárva gyakorlatilag belehet menni,de erről majd később.Előtte itt Zolival még elértük a Fatima kegyhelyet.
Csodás tájak
A Fatima kegyhely
A Fatima kegyhely a Szűzmáriai jelenéseknek állít emléket.A közeljövőben majd szentelek ennek egy bejegyzést mert érdekes téma és érdekel is.Miután megcsodáltuk és mivel voltak itt padok úgy döntöttünk megreggelizünk.Igaz leülni még nem tudtunk.Napos szép idő volt és melegedett is,de a reggel még fagyos volt.Elfogyasztva a kajánkat elindultunk a közeli Máytás dombra amelyen a vár állt.Nem voltak egyértelműek az infók milyen magas a domb.Egyes leírások és táblák 160 mások 180 méteresnek írták.Nekem valahogy szimpibb volt a 180.Elindultunk felfelé a zöld jelzésből leágazó zöld L-en,hamar fel is értünk.A vár valóban zárva volt,de a falak olyan alacsonyak voltak és a másik oldalon a korlátok is,hogy könnyű szerrel bemehettünk volna a várba.De persze tiszteletben tartottuk,hogy a vár zárva van,így nem mentünk be,a falakról és a korlát mellől néztünk be.Szinte mindent láttunk!
Bár a vár zárva...
...a falak nem magasak és akkor még ott a korlát szemben amelyen könnyű átbújni
Aranyos kis vár volt.A rendezett udvaron egy állítólag műnködő kút állt és voltak valami kiállítás féleségek a kapu mellett,a fő attrakció a torony volt amely kilátóként funkcionált.Természetesen a várat majd részletesen kitárgyalom a kedvenc váraink sorozatom egyik részében a jövő évben,most erre nem térek úgy ki.A torony is nyitva volt,de oda sem mentünk fel.Egyrészt azért az is félő volt,hogy kamerák azért vannak,bár mi nem láttunk egyet sem.De mondom a vár zárva volt és ezt tiszteletben tartottuk.Amúgy pompás kilátás volt a várból a szélrózsa minden irányába.Jól lehetett látni dél felé a Budai-hegység északi vonulatát,északra meg a Pilis majd teljes egészét és én felfedeztem mögötte a már a Visegrádi-hegységhez tartozó Bölcső-hegyet is.Nyugatra alattunk pedig maga Solymár terült el.Nagyjából ezt lehetett volna látni a kilátóból is,csak pár méterrel magasabbról.
A várudvar
A korlátnál könnyen átbújhattunk volna
Szóval annak ellenére,hogy a vár zárva volt az élmény így is garantáltnak bizonyúlt.Amúgy a belépő poton 300 forint,talán egyszer majd visszajövünk.A vár után lementünk vissza a zöldre,amely egyből emelkedésbe kezdett.Nem volt vészes emelkedő.Volt egy kis dagonya is,de különösebb problémánk nem volt vele.Egy fensík féle helyre értünk,ahonnan újból remek kilátásaink voltak!Rövidesen az út jobbra fordult és beértünk egy csodás erdőbe ahova beragyogott a napsugár is.Itt már nem volt dagonya sem,remekek voltak a turistaútak ráadásul jól kijelezve!Elértük a zöld+ jelzést és ez a kék máriával vitt le az Alsó-Jegenye-völgybe.A zöldtől pedig búcsút vettünk.Sokan mozogtak erre mindenkinek köszöntünk vagy köszönt.
Csodás erdei szakasz
A völgyben is sokan mozogtak,népszerű hely volt.Nem hiába.Méterről méterre lett egyre szebb.Egy patakra leltünk odalenn,mégpedig a Paprika patakra.Itt a völgy solymári végénél még alig-alig volt benne víz és kacskaringosan haladt a völgyben.Csodálatosan szép volt ez a völgy!A patakon itt-ott fahídak íveltek át,az első a Rózsika-forráshoz vezetett.Ám az nem folyt,de ha folyt volna is inni nem lehetett volna belőle,mert rajta volt egy felírat: nem ívóviz.Az út ment tovább és valóban egyre szebb lett a völgy.A patakba kezdett egyre több víz lenni.Az út jobb oldalán a sorrento sziklákhoz hasonló homokkő falak,sziklák,kövek helyezkedtek el sorban.Egy-egy kőfal rengeteg jó magasra felért a hegyoldalban.Az út bal oldalán a mélyben a patak meg egyre hangosabb lett.A napsugár egyre jobban beragyogott a völgybe.Kezdett földöntúlian szép lenni!
Ilyen kis fahídakkal teli az Alsó-Jegenye-völgy
Homokkő hegyek!
Odalenn a patak felöl egyre hangosabb hangok szűrödtek fel.Vízcsobogás hangja,egyre erőteljesebbé.Időközben a zöld+ jelzéstől búcsút vettünk és a kék márián és a sárgán haladtunk a völgyben.Most azonban a vízcsobogás hangjára letértünk róla.Lementünk a patakhoz.Megérte mert egy kisebb fajta vízeséshez értünk amelynek felső két oldalán egy-egy kőfal volt!A falak között folyt a patak.Közben vagy száz méterrel arébb megláttam egy ennél is komolyabb vízesést!Mielőtt odamentünk volna,megcsodáltuk ezt.Ez is fantasztikus látvány volt.A völgy elején még alig volt ugye a patakban víz,itt azonban bőségesen volt benne,folyt is sebesen!Csodás látvány volt a vízesés!
Falak közötti vízesés
Remek életérzés itt lenni
Ám még ennél is szebb volt a másik vízesés!Nagyobb,bővízűbb és hangosabb is!Rendkivüli látvány volt az öt méter magasból lezúdoló víz!Megvártuk míg nincsenek ott és odamerészkedtünk,videókat,képeket csinálni és természetesen a csodás természeti képződményt megcsodálni.Fantasztikus volt a Budai-hegység legnagyobb vízesése!Eszembe jutott,hogy terveztük már Gergővel is az errefelé zajló túrákat,de sajnos nem tudott valóra válni..sajnáltam,hogy nem lehetett itt a legjobb barátom,örök túratársam...Talán a lelke itt volt velünk most is... és látta ezt a csodát.Jó 20 percet töltöttünk a vízesésnél minden szögből megnéztük és lefotóztuk.
A kép nem adja vissza a vízesés hangját és a víz sebbeségét
Csodás környezet
Indultunk aztán tovább.Már nem sok volt az Alsó-Jegenye-völgyből.A szakasz amit itt mentünk hát nem is tudom,talán volt két kilométer,de ezzel örökre beírta magát a szívünkbe ez a remek hely!A völgy végén kiértünk egy olyan helyre ahol házak is akadtak és egy bezinkút.Mint kiderült ez volt Solymár déli vége,de öt méter múlva meg már ott volt a Budapest tábla is.Az útunk viszont újra bement egy erdőbe.Ez volt a Felső-Jegenye-völgy.Ha erre jöttünk volna elsőnek azt mondtam volna,hogy szép.Így azonban úgy éreztem a kanyarban sincs az Alsó-Jegenye-völgyhöz képest.Itt is volt egy vízesés féle,de éppen csak csordogált.Meg aztán míg az alsó völgyben hemzsegett a nép,itt rajtunk kívül nem volt senki.Maga a völgy szakasza sem volt hosszú,talán ötszáz méternyi.
Felső-Jegenye-völgy
Kiérve a Felső-Jegenye-völgyből a II.kerület utcáin találtuk magunkat.Ez volt itt a gazdagnegyed.Nem hiszem,hogy láttunk 30 milliónál kevesebbet érő házat...Érdekesen osztják odaát ezt a ki mit érdemel dolgokat...egyeseknek minden szobában úszómedence van,mások meg éheznek.Nekünk is megkell már gondolnunk minden túrát...na de ez nem ide tartózik,csak a gazdag kerületről jutott eszembe.Budaligeten voltunk és utcák hosszú sora után csakugyan egy csodás ligethez értünk.Talán ez volt maga Budaliget.Nagyon szép hely volt.Központjában egy templom volt és egy...szabadtéri templom,legalábbis szerintem az.Egy színpad féle volt oltárral előtte padokkal,nem kevéssel!
Templom kivül
És a nagytesó
Itt aztán a templom előtt összefújta a szél a turistaútakat.Mi pedig az országos kéken szándékoztunk tovább folytatni a túrát.Na,de az meg két irányba vezetett.A Remeteszurdokba tartottunk tovább és egy tábla jelezte,hogy merre tovább.Mutatta az írányt és azt,hogy a szurdok innen 15 percre van.Oké gondoltam se a térképet,se az alkalmazást nem vettem elő,hittem a táblának.Annak rendje és módja szerint 15 perc múlva -útközben kilátással a Hárs-hegyre- el is értük a Remeteszurdokot.Apró bibi,hogy azt a végét ahol nem be,hanem már ki akartunk jönni a völgyből...Ohh hát mit basztunk el?Mint kiderült a templomnál a kéken nem arra kellett volna fordulnunk amerre a tábla jelezte..hanem az ellenkező irányba.Ez ugyan rendbe levitt a szurdokhoz,de nem ahhoz a végéhez ahol mi bekaratunk menni a völgybe...a kék a másik irányba a szurdok másik végéhez vitt volna...Na sebaj,így úgy határoztunk elmegyünk a völgy végéig és vissza.Nem volt hosszú a Remeteszurdok talán bő 1km.Jártunk már itt Mónival a három évvel ezelőtti Nagy-Kopaszi túrán.
A Remeteszurdok,de hová lett a patak?
Akkor zöld volt minden és a sok levél a fákon eltakarta előlünk a szomszédos hegyoldalt.Ajjaj pedig mekkora sziklafalak meredeztek ott!Most jól láttuk,de nem ez volt az egyetlen külömbség a három évvel ezelőttihez képest.Akkor a völgy patakja az Ördög-árok ontotta a vízet,most meg...csontszáraz volt!Ezen elképedtem kissé.Hiába a csodás sziklafalak a kiszáradt patakkal úgy éreztem a szurdok elvesztette varázsát!Közben a völgy közepén a szemközti hegyoldalon barlangra lettünk figyelmesek.Hát ezt anno Mónival,hogy a francba nem vettük észre.Most viszont megláttuk,nem volt takarásban és hála a száraz patakmedernek át is tudtunk menni,majd némi kapaszkodás után ott voltunk a Remetebarlangnál.Itt is megvártuk amig eloszlik a túrássereg,aztán bementünk!
Nini,mi az ott?
Hát egy barlang
Kicsi vagyok a barlang méreteihez képest
Egy terembe értünk,nagyjából 15 méter hosszú volt és hat méter magas.Csodás kőképződmények alakultak ki ezek voltak a falak és a mennyezet.Volt beljebb egy kisebb terem,abból indulhatott ki egy járat,de azon csak kúszva lehetett már menni,mintha az elején a másik oldalon is lett volna egy kisebb terem.Elképesztő látvány volt odabenn.Hoztam lámpát,így láttunk a sötétben is.Újabb csodát fedeztünk tehát fel.Amúgy a környéken jó sok barlang van,egyszer lehet eljövünk ezeket felkeresni.A barlang után elmentünk a szurdok azon végéhez amerről jönni akartunk és ha már itt voltunk benéztünk a közeli Remeteszőlősre is.Itt kapott el ugye az a bizonyos vihar Mónival három éve amelynek átvészelésében a mai napig úgy gondoljuk,hogy Gergő segített a túlvilágról...a sztroi levan írva több helyen is a blogban most nem részletezem.Remeteszőlős ezen végén meg ott volt az a park ahol a zenélő kút volt meg a könyvmegálló és a telefonfülke stb.Itt is jártunk már és most benéztünk ide.Sajnos a kút már nem zenélt és nem is folyt.A többi dolog rendben volt.
A könyvmegálló Remeteszőlősön
A park után visszamentünk a szurdok elejére és megkezdődött idei túráink utolsó kilométerei.A kerület utcáink haladtunk jelzett utakon Hűvösvölgy felé.Erre sem szegények éltek..úgy látszik a II.kerület a gazdagok földje.Itt a betonon trappoltunk pár kilométert míg el nem értük a Nagyrétet a Hárs-hegy lábánál.Erre jöttünk anno Mónival is.Szép hely volt a látképet uralta a Hárs-hegy.Látni lehetett a Kaán Károly kilátót is,alig tíz napja voltunk ott.Az útunk aztán betért újra egy erdőbe ez egyenesen vitt vissza Hűvösvölgybe a busz és villamos állomáshoz.Itt már nem történt semmi rendkivüli.Szép útvonal volt,de ennyi.
Nagyrét és a Hárs-hegy
Az utolsó méterek
Átmentünk a gyermekvasút alatt egy alagúton és már ott is voltunk!Itt végződött a túra.Villamosra szálltunk és visszamentünk a Déli pályaudvarra.A villamosból láttuk,hogy a technikai okoból zárva tartó lángosos közben kinyitott...ohh,hogy csessze meg!A Déliben vettünk egy kis útravalót és vonatra szálltunk,ment vissza egy zónázó amiről előzőleg nem tudtam.Király volt,mert egy óra alatt Dunaújvárosba ért,így fél hatra már itthon is voltam!
Ez volt az év utolsó túrája.A huszonötödik.Ez mint írtam az utóbbi évek negatív rekordja.De ebbe most ne menjünk bele,úgy is jön az éves összefoglaló.Legyen elég annyi,hogy most 18 kilométert mentünk ezzel pedig összesen 397,3 kilométert gyalogoltunk idén,ez is közelit a negatív rekordhoz,viszont az átlagunk nem olyan rossz: ez pedig 15,892 km.
A túra nagyon szép volt élvezetes és fordulatos.Közben utánanézve kiderült,hogy nem is a templomnál lett elcseszve a Remeteszurdokos dolog hanem előtte a kék+ jelzésen a II.kerület utcáin valahol.. ott is valahol két irányba ment az út és nem a jó felé mentünk...de így legalább láttuk a Budaligetet.Jelentősége nincs mert végül is a Remeteszurdokot is bejártuk.
