Az utolsó pillanat

 Az év ezen napjai minden évben az emlékezésé.Vannak olyan évek amikor ezekre a napokra túra esik,de mint most amikor szürke ködös esős idő van az ember beszorul a négy fal közé.Ilyenkor jobban belemerül az emlékekbe,mert mikor túra van,nem gondolok úgy erre.Persze gondolok,de olyankor nem jutok el a fájdalom küszöbig,most viszont igen...Négy éve,hogy Gergő elindult a végtelenbe,a pontos dátum persze december 11-e.Nem sok olyan dolog van amit ne írtam volna meg ezekről az időkről,de talán az utolsó pillanatról még nem írtam.Arról a percről amikor még utoljára láttam élve Gergőt és amire nem vagyok annyira büszke.Hogy miért is,az rövidesen kiderül.

Már egy jobb világban,négy éve...

Az utolsó nap valahogy nem sikerült.Nem sokat voltunk együtt.Reggel nem kisértem el az iskolába fáradtságra hivatkozva... Na nem mintha kisérni kellett volna,ez csak azért volt,mert addig is beszélgettünk egy jót,nekem meg kellett annyi séta.Meg annyit nem tudtunk együtt lenni,ezzel is növeltük az együtt töltött idő sokaságát.De az nap reggel nem akaródzott mennem.Hétfő volt és nem várt könnyű hét rám a melóba.Délutánosok voltunk,Bőven lett volna időm elmenni Gergővel,de nem mentem... Elsüllyedek szégyenben....de ami rosszabb a lekiismeretemben... Hiába igértem meg neki,hogy majd a hét többi napján elkisérem azt addig is dumálgatunk...nem volt többi nap.Mert ez volt Gergő utolsó napja ezen a világon.

Úgy alakult a nap,hogy csak este tudtunk találkozni.Mikor túl voltunk a nap eseményeinek átbeszélésén én leültem kicsit a géphez,még annyira fáradt nem voltam,hogy aludjak.Gergő a szürke pizsijében még tett-vett,aztán miközben én a gépnél ültem odaállt mögém és leste mitcsinálok.Valakinek írhattam mert megkértem rá,hogy ne leskelödjön ez nem illik és ez kicsit idegesít is... Mondta jólvan már,sarkon fordult és akkor indult aludni.Köszönt szia apu,jó éjt,mondtam jó éjt kisfiam aludj jól.Még utána néztem ahogy a szürke pizsiben ment be a szobájába,majd eltünve az ajtónál ment az ágyához.Ekkor láttam őt utoljára élve....ez volt az utolsó pillanat. 

Ma is rettenetes lelkiismeret furdalás kínoz,hogy megkértem rá,hogy ne álljon mögém és ne lesse mitcsinálok a gépen...Pedig hát semmi olyasmit nem csináltam ami titkos lett volna vagy ilyesmi... nyugodtan nézhette volna,én hülye meg elküldtem onnan...Soha nem tudom ezt magamnak megbocsájtani.Ahogy meg ment aludni,átkellett volna öllenem és adni a homlokára egy puszit,de ez elmaradt.Nem,ettől függetlenül nem haraggal váltunk el,nehogy félreértés essék,csak lehettem volna körültekintőbb is....De ez már mindig kínozni fog és mikor eszembe jut,hát olyankor kínoz is aztán rendesen...

Remélem megbocsájtott nekem Gergő (meg mert mondta odaártól!),de inkább ne bocsájtana meg,csak jönne vissza és lekeverne egy pofont nekem.De nincs ha.Az utolsó pillanat elszállt.