A mindenségben veled egy vagyok!

 Pontosan négy éve ébredtem az élet legborzalmasabb napjára.Nem sok minden maradt amit még ne írtam volna le erről ebben a blogban.Kedd volt és Gergő e nap hajnalán távozott.Nem tud egy életben annál rosszabb történni mint mikor egy szülő a gyermekét veszíti el.Így ami biztos ennél rosszabb napom ebben az életben már nem lesz.Nincs több gyermekem és voltak olyan napok amikor a testvéremet vagy a kutyámat veszítettem el,vagy amikor Móni kapott strokeot és kishíján ő is távozott.De egyik sem tudta ezt a napot alul múlni.Gergő nem csak a gyermekem volt,hanem a legjobb barátom is.Hiszen tényleg mindent,de mindent megtudtunk beszélni.Mint apa soha nem bántottam,nem emlékszem rá,hogy valaha is akár csak egy pofont kapott volna.Mondjuk nem is szolgált rá soha,mert jógyerek volt.Mindig is úgy éreztem,hogy kapcsolatunk nem csak evilági,hanem túlmutat ezen.Alighanem odaát is jóban lehetünk és leszületéseink alkalmával már több életben is együtt voltunk.Erről kaptam is megerősítéseket az elmúlt négy évben.Na és az,hogy Gergő odaátról is már sok túrámon segítkezett ez is ezt bizonyítja.Gergő halálának negyedik évfordulóján most nem a szomorúságról a kínokról meg a bánatról akarok írni,hanem ezekről a segítségekről,most ezzel emlékezve rá,hiszen ő sem szomorúnak akar látni odaátról.Volt már szó ezekről a blogban,de most megpróbálom összegyüjteni azokat a túrákat amikor egyértelműnek tűnt Gergő túlvilági segítsége vagy jelenléte.

Gergő négy éve odaát

Gergő halála utáni vasárnap már nem lehetett bírni az otthonülést.Az elkeseredésben nem volt jó sehol sem lenni,de legfőképpen otthon volt néha nyomasztó,így rögtön megrendeztük Gergő emléktúráját.Ez még nem a szokásos Egyenesen át túra volt,hanem az a túra amely a sorban következett volna,amelyre Gergővel mentünk volna.A helyi repülőtérre túráztunk ki Baracs érintésével Zolival és Mónival karöltve.Már az is fura volt,hogy évek óta nem volt nálunk hó,de erre a napra behavaztunk,nem is kicsit.Így ez egy havas túra lett.Rendkivül szomorúak voltunk,de legfőképpen én.Azonban a túra elején még itt a városban éreztük,hallottunk egy furcsa hangot amelyet úgy emlékszem Móni is érzékelt,talán Zoli is,de erre már nem emlékszem.Teljesen egyértelműnek tűnt,hogy Gergő jelezte,hogy ott van velünk.A túrán aztán többször is éreztem mintha valaki simogatna vagy átölelne,egy láthatatlan kéz...ami nem volt más mint természetesen Gergő lelke.Móni is érezte itt-ott a túra közben ezt.

Az emléktúrán,életem legszomorúbb túráján,Gergő kis hátizsákjával

Mondanom sem kell,hogy szinte minden túrámnál érzem azt,hogy Gergőnek köze van hozzá.Vagy szinte akaratlanul is olyan helyen kötünk ki ami vele kapcsolatos,ahol jártunk,vagy olyanon amit terveztünk vele is.Mintha irányitana odaátról melyik túra legyen a következő.Túratervezésekkor mintha egy sugallat jönne odaátról,hogy hova merre menjünk.Erre egyik legjobb példák voltak a Tündérsziklás túrák és az,hogy három hónapon belül háromszor vezetett valami a híres sziklához.Először csak szintén Mónival és Zolival túráztam ide 2019 januárjában.Igen Gergő "ide" rejtett egy üzenetet számomra amit aztán egykori exemmel Julcsival meg is fejtettünk.Ugyanis a második és harmadik túrára ide már Julcsival érkeztem.Eleinte azt sem értettem,hogy került elő ő most újra hiszen évek óta nem tartottuk a kapcsolatot.Az első alkalomról írtam már (keresd a Túra odaátról bejegyzésemet) mert igen érdekesen alakultak a dolgok...Nem írom le,keress rá.A lényege annyi volt,hogy úgy ítéltük meg Gergő még szeretett volna egy utolsót túrázni velem és ebben Julcsi volt a segítségére.Ez 19 februárjában volt.Aztán márciusban újra visszatértünk Julcsival.A túra útvonalát most ő szervezte meg elmodása alapján valami odaáti sugallat alapján..Végül megfejtettük Gergő üzenetét.Ha érdekel mi volt az keresd meg a Spirituális utakon bejegyzésemet (2019 április).

A Gergő üzenetét rejtő Tündérszikla

Érdekes miután megfejtettük az üzenetet nem jöttünk ide többé és Julcsi is újfent távozott az életemből.Közben Mónival és Zolival a Fiumei úti sírkertben kötöttünk ki egy pesti kirándulás alkalmával ahová szintén terveztük Gergővel,hogy majd eljövünk.Aztán az Adonyi szőlőhegyen túráztunk amely szintén köthető volt Gergőhöz.A következő jelentős túra a Bazsarózsa túra volt a Mecsekben 19 áprilisában.Ezt a túrát időtlen idők óta terveztük Gergővel,de vele nem tudott valóra válni.Viszont egy február végi szeánszon amikor egy médiumnál jártam Gergő arra kért,hogy erre a túrára majd mindenképp menjünk el és ő majd ott lesz velünk.Elmentünk újra Mónival és Zolival.Egy ponton a túrán nem tudtam merre kell menni,hogy megtaláljam a bazsarózsákat,ám ekkor mintha egy láthatatlan erő irányitott volna,hogy merre is menjünk és nem soká valóban megleltük a bazsarózsákat!

Gergő bazsarózsáinál

A következő olyan túra amikor kézzel fogható volt Gergő jelenléte 19 júliusában volt.Még 2018 decemberében a Budai-hegységi Nagy-Kopasz csúcsi túrával zártuk volna az évet Gergővel.Ez a túra akkor Gergő halálával meghiúsult.Egy ideig nem tudtam eldönteni,hogy aztán eljöjjek e ide,de aztán meggyőztem magam mert úgy éreztem tartozom annyival Gergőnek,hogy a 2018-as utolsó túratervünket megvalósítom.Erre a túrára csak Móni jött el velem.Az időpont meg Gergő születésnapja környékén volt,így ezt a túrát szántuk neki ajándékba.A túrán jól elvoltunk,de egy ponton eltévedtünk.Ám ez nem volt véletlen.Hiszen ez az eltévedés mentett meg az év legnagyobb viharától!Ha nem tévedünk el az a hegy mélyén az erdő közepén csap le ránk a vihar,így azonban egy buszmegállóba behúzodva simán átvészeltük azt és ezután rendben folytatódhatott a túra!Azóta is úgy érezzük Mónival,hogy ebben Gergő keze volt.Ő irányított úgy,hogy eltévedjünk,megmentve ezzel minket egy kiméletlen vihartól...

A vihar a buszmegállóból

Jött 19 augusztus amikor szintén olyan helyekre jutottam el ahová Gergővel is terveztünk túrákat vagy kirándulásokat.Többek között az érdi Ófaluba vagy a Monostori erődbe.Majd már szeptemberben Veszprémbe.Ekkor csináltunk meg még egy emléktúrát a Mecsekben a kunyhóhoz és a Máré várhoz,Gergő és Sándor tiszteletére csupa olyan helyeket érintve amelyekhez fúzödött egy-egy kellemes emlék.Ezután az Ebédleső-hegyre tértem vissza,jött velem Móni.A túra rendkivüli bozótoson és járhatatlan utakon vezetett,de Móni hősiesen állta a sarat.Októberben egy nem álltalam szervezett túrán meg az akasztói Stadler stadionhoz jutottam el.Ezt is nagyon rég óta terveztük Gergővel.Ezután következett Gergő első "hivatalos" emléktúrája az Egyenesen át,amelyet minden évre kineveztünk Gergő emléktúrájává.A túrán mondhatni nagyon sok furcsaság történt,de persze csak Gergő jelzett,hogy ott van velünk.A szélcsendben csapkodó ablak vagy a hatalmas rét közepén egy élére állított ötven forintos pénzérme...úgy ítéltem meg ezek hatalmas ötletek voltak Gergőtől.

Az első emléktúrán amely igen emlékezetesre sikerült

Jött a november és egy őszi finálés túra a Rácalmási-szigeten ahová úgy alakult,hogy egyedül mentem.Ez a sziget állapota és az,hogy nincs velem Gergő elképesztő szomorúsággal töltött el,szinte kezdtem depis állapotba kerülni.Ekkor minden eddiginél erősebb simogatást éreztem és ölelést.A láthatalan kéz,illetve lélek tehát ott volt velem.Gergő velem tartott a túrán és olyannyira éreztem őt,hogy szinte már tényleg csak a szavát nem hallottam (nem is lehet,a lelkeknek nincs hangjuk).Ez rendkivüli vigasztaló hatású volt,tehát egyértelmű,hogy ott volt velem!Rá egy vagy két hétre a Memento parkhoz mentünk,mondanom sem kell ezt is terveztük időtlen idők óta Gergővel...Hónap végén pedig a Gemenci erdőbe jutottam végre el,erről is ugyanezt tudom mondani,hogy évek óta tervben volt már.Decemberben pedig az ingókövekhez tértünk vissza ahol már sok remek túrát átéltünk.

A rácalmási depis túrán

A 2020-as év szintén telis tele volt olyan túrákkal amelyeken már vagy jártunk Gergővel vagy terveztük,hogy jövünk.Voltunk pl.a Velencei-hegység legmagasabb csúcsán,visszamentünk a Csepel-szigeten át Ráckevére,eljutottunk a mogyoródi kilátóhoz,körbejártuk a Ferihegyi repülőteret.Jártunk a fehérvári Sóstói tanösvényen és a Bory várban,aztán májusban a németkéri túrán is alaposan eltévedtünk.Már ott tudtam,hogy ez nem véletlen.Így is volt,ha a túrán megyünk tovább eltévedés nélkül akkor nem láttunk volna olyan szép helyeket amelyeket az eltévedésnek köszönhettünk!Ezután folytatódott a sor.Eljutottunk és bejártuk a Rétszilasi tórendszert,voltunk Pécsen Tettyén.Jártam a Hegyestűn a Káli medence felett.Megnéztük a közeli Bottyán sáncot és eljutottam végre a Köröshegyi-völgyhídhoz is ami nagyon érdekelte Gergőt.Majd Baján kötöttem ki és eljutottam a Fonyódi kilátókhoz is.Ezeket mindet terveztük Gergővel is,tehát jöttek és sorban valóra váltak a terveink,sajnos már nélküle...de az,hogy nem vesztek el és valóra váltak,na ez sem a véletlen műve.

Az eltévedős németkéri túrán egy hólapátot is találtunk.Talán egy jel ez is?

És még nem volt vége.Ősszel újra eljutottam a Gemenci erdőbe és feljutottam a Zengőre is!Jött a második emléktúra,ezen már nem történtek furcsaságok.Vagy csak nem vettem észre.A Róka-hegyi kőfejtőhöz is eljutottunk,ez is tervben volt...Talán ennek az évnek a legfurcsább túrája volt amikor Zolikával útrakeltem Petőfi egykori szerelmének a sírját megkeresni Dunavecsén.Korábban már próbáltuk Gergővel is megkeresni Nagy Zsuzsika sírját a kicsinek nem mondható dunavecsei temetőben,de vagy másfél órai keresés utén sem találtuk.Most érdekes egyből és szinte azonnal megtaláltuk a híres sírt!Hogy a fenébe lehetett ez is?Hát gondolom úgy,hogy Gergő terelt minket valahogy...

Nagy Zsuzsika sírja Dunavecsén

Bátorkő várához tértünk vissza decemberben ahol jártunk már Gergővel.A ködös erdőben egy leírhatatlanul misztikus és gyönyörű túrát tettünk ide.Itt is éreztem a simogatásokat.Talán a Gergő halála óta megcsinált túrák legjobbika volt ez.Karácsonykor meg a Dinnyési fertőre tértem vissza.Napos idő volt de viharos hideg szél.Gergő meleg sapkáját használtam ekkor amiben nem fázott a fejem.A 2021-es év túrázásilag nagyon jól sikerült még úgy is,hogy Móni szeptemberben strokeot kapott és szinte két hónapig nem tudtam túrázni sem elmenni.Rengeteg szép túra volt ebben az évben is,zöme újra csak Gergőhöz volt köthető ilyen-olyan formában.Az egész év arra épült tudatalatt is,hogy a Gergővel megálmodott túrák valóra váljanak,vagy pedig visszatértem egy-egy olya túrára amelyekhez kellemes emlékek fűztek.

A besnyői körhintán

Visszatértem a Sorrento sziklákhoz és a Vitányvárhoz is.Megismételtem a Három falu túráját.ezen történt az év legkézenfekvőbb esete amikor Gergő jelzett.A besnyői kis körhintába beülve emlékeztem rá a könnyeimmel küszködve,hogy négy éve ezen játszott Gergő.Ekkor érkezett a láthatalan kéz simogatása amely rendkivül jól esett....Elmentem a helyi gépparkba is egyedül,mert tartoztam Gergőnek,ugyanis az itt készült videónk akkor nem sikerült.Itt is jött a simogató érzés!Tavasszal és nyáron is visszatértünk a Tassi zsiliphez ahová szintén kellemes emlékek fűztek.A nyáron pedig valóra váltak a Gergővel megálmodott legnagyobb tervek.Eljutottam a Tihanyi-félszigetre és a Badacsonyba is.Az év folyamán pedig még a Gaja-szurdokba is eljutottunk,de az ösküi kerektemplomhoz is vagy akár Ladományba.Ezek mind részesei voltak a terveinknek,mert sokat beszélgettünk Gergővel az évek alatt,hova-merre tervezünk még.A balatonalmádis túrán pedig rájöttem a pillangók jelentőségére is.Mindenről van bejegyzés a blogban.

Az érdi bulin legújabb túratársaimmal

Az idei évre meg az a jellemző,hogy kevesebb túra van mint az előző években,de sokkal szebbek.Nagyon sok a szép túra az idén és persze itt is vannak olyanok amiket tervezgettünk vagy amelyken voltunk már.Visszatértem pl.a piramishoz Iszkaszentgyörgyre vagy a csodás mecseki völgyekbe és a Kantavárhoz,de októberben az Óbányai-völgybe is..Aztán eljutotam olyan helyekre mint a Keszthelyi-hegység és a Börzsöny is befigyelt idén két túrával.A révfülöpi túra amelyet szintén terveztünk.Visszatértem a bölcskei pincefaluba,de a monoriba is eljutottam és végre az érdi Fundoklia-völgy is valóra vált.Lehetne még sorolni.A túrák tehát Gergő távozása óta is úgy alakulnak,hogy azok zömében hozzá köthetők.Talán kevesebbet jelez már,kevesebbszer jön a láthatatlan simogató kéz,ez gondolom azért is,mert egyfelöl túratársaim annyira beszélnek,hogy ezekre nem tudok úgy odafigyelni mint korábban,másrészt úgy ítélheti meg Gergő,hogy a legnehezebb időszakon már túlvagyok.Most is fáj és szenvedek persze,de mindezt sikerült elviselhető szintre hozni.persze azért néha jön,mert tudja,hogy mi a Mindenségben egyek vagyunk!Összetartozunk úgy is,hogy már két külömböző világban létezünk!Elválásunk pedig csak átmeneti.

Ma négy éve,hogy elmentél kisfiam.Most ezzel a bejegyzéssel emlékeztem rád (ami nem teljes) és ezzel a videóval amit az emlékedre készítettem: