Dagonyás karácsonyi túra

 Furán alakul a december,nagyon nehezen indultak csak be a túrák és folyton variálni is kellett,hogy melyik mikor legyen.Túrákat töröltünk,tettünk át más időpontokra vagy újat terveztünk.A karácsonyi túra eredetileg télapó túra lett volna december elején.Emlékezeteim szerint a hónap első hétvégéjén álltalában jó idő szokott lenni.Most nem volt az és a következőn sem.Már nem tudtuk hova tenni a túrát,mert a harmadik hétvégén meg már nagy túránk volt.Végül is karácsony előttre betudtuk bigyeszteni,így a télapó túrából karácsonyi túra lett,de szó szerint,hiszen Nagykarácsonyba tartottunk.Eleve kis költségvetésű túrát terveztünk,mert sajnos manapság már erre is figyelni kell és nem igazán tudtam,hova merre is menjünk.Végül hosszas agyalás után maradt a nagykarácsonyi túra amely bebizonyosodott,hogy nem volt egy telitalálat...

Nagyvenyimről kezdtünk

Ezt a túrát már megcsináltuk egyszer Gergővel 2017 augusztusában,van is róla beszámoló a blogban.Most is ugyanazon az útvonalon szándékoztam menni mint akkor.A dolognak ez a része sikerült is,de míg pár éve nyáron tökéletesek voltak az útak,addig most bizony sok helyen sár és dagonya nehezítette a dolgunkat.Terveink szerint a Nagyvenyimről induló zöld jelzésen akartunk menni a Mezőfalvi szőlőhegy,Mezőfalva és Ménesmajor érintésével Nagykarácsonyba.Úgy gondoltam ez kényelmes tempóban is 6-7 óra alatt megtudjuk tenni,hiszen a táv 22 kilométeres volt.Aztán sietni kellett a végén...Na de menjünk sorjában.

Nagyvenyim utcáin

Az arborétumban

Ahogyan mindig most is Zolika tartott velem és ez egy olyan túra volt tehát amelyen minden méteren Gergő nyomában jártunk újfent.Az idő meglehetősen ködös volt pedig kilenc után érkeztünk Nagyvenyimre.Sebaj,én szeretem,mert ennek megvan a különös misztikus hangulata.Ha már Nagyvenyim,akkor nem hagyhattuk ki a Szent Bernát arborétumot,ide mint mindig most is bementünk,annál is inkább mivel útba esett!Valóban fantasztikus hangulatot adott az arborétumnak a köd.Egyszerűen imádom a ködös túrákat!Ugye ebből az arborétumból indulnak ki Gergő emléktúrái minden évben.Boritékolhatom,hogy ez a jövőben is így lesz!Egy kicsit bóklásztunk a ködös arborétumban majd mentünk tovább a zöldön.A venyimi ipartelepen érintettük a Rátgéber tavat (Gergő tavát),de itt most elfelejtettem képeket csinálni,majd csak a filmben látható.Az októberi apadásnak nyoma sem volt,helyre állt a világ rendje.Zolika ezen feszült már két hónapja,most végre megnyugodhatott.Az ipartelep után értünk ki a természetbe a mezőkre amelyből most a köd miatt nem sokat láttunk.

Köd előttem,köd utánam

Rátértünk a mezőfalvi szőlőhegy felé vezető szakaszra.Ez az út nekem ismerös volt,hiszen a szőlőhegyen volt a kertünk és gyerekkoromban számtalan alkalommal elbicikliztem erre.Mégis mintha más lett volna a táj mint 40 éve...de alighanem én öregedtem csak.Kellemes szakasz volt leszámítva a dagonyákat amelyek erre még nem is voltak olyan durvák.A köd nagyon lassan,de kezdett felszakadozni.Az út mellett ahogy öt éve most is volt jócskán szemét,igaz nem annyi mint akkor.Miért kell ide kihordani a szemetet,nem is értem.Végül is jó volt azért ez a szakasz,mindig jó erre a környékre visszatérni,hiszen mint mondtam a fél gyerekkoromat itt töltöttem.Kicsit olyan mintha haza jönnék.

Kellemes szakasz Nagyvenyim és a Szőlőhegy között

Azért akadnak dagonyák

Elértük a mezőfalvi szőlőhegyet ahol meglehetősen nagy területen öt utca van.Ezek egyikén a Kettes soron volt a mi kis kertünk a csodás kis házzal.Agyaltam,hogy elnézzünk-e arra,de csak a szívem fájdult volna meg,így kihagytuk a Kettes sort.Kicsivel arébb aztán ott volt a kicsinyke szőlőhegyi kápolna.Itt kajáltunk Gergővel (és Zolival meg Mónival egy három évvel ezelőti túrán) természetesnek tűnt,hogy most is itt uzsonnázzunk.Így is lett,közben megcsodáltuk a kis kápolnát amely gyerekkoromban még nem volt itt.Egy talapzat volt akkor,rajta egy szent szoborral.Nem tudom melyik évben történhetett a "csere".Most is volt benn egy Mária szobor és tele a falon szentképekkel.Sajnos a kápolna mellé oda voltak hányva a mécsesek...Ejnye hívők,hát ezt így kell?

A Kettes sor

A kápolna

Fokozatosan oszlott fel a köd és már a nap is kikandikált,mi meg haladtunk tovább a szőlőhegyen.A Pálinka sor mellett is elmentünk.Ennek végében volt a nyolcvanas években a mezőfalvi szeméttelep.Emlékszem gyerekként mennyit kijártam guberálni.Ma már eltűnt a szemét a területet pedig benőtte a növényzet.A Pálinka soron meg volt a szeszfőzde ahol apám is főzette a pálinkát.Ez aztán az évek során nem tudom,hogy összedőlt-e vagy lebontották-e,de már nem volt ott.Nem tudom épült-e új a helyére,de majd ha legközelebb erre túrázunk elmegyek már arra megnézni.Most mentünk tovább a Pálinka sor végén mert a mi útunk ahogy a Kettes sorral is,úgy ezzel is merőlegesen haladt el.Kiértünk az egykori hadiútra.Ez beton volt és ahhoz a laktanyához vezetett ahol én katona voltam.Csupa-csupa emlék.Közben lovaskocsit láttunk elhaladni.Évek óta nem láttam ilyesmit,a gyerekkoromat idézte....Nagyon jó volt most erre járni,hiszen tucatnyi emlék szembeköszönt...

A Pálinka sor

Tovább az egykori hadiúton

Pár száz méter után kereszteződéshez értünk.Jobbra vitt a jelzett út Mezőfalvára.Arra tértünk le.Közben előkerült újra a lovaskocsis.Egy bácsika volt a pilóta aki kedvesen odaszólt hozzánk,ha mégegyszer találkozunk fizetünk! Hiába felbecsülhetetlen a vidéki régi öregek emberszeretete!Mondtam is neki ha így lesz természetesen a vendégem egy italra!Tovább menve újabb kellemes dolog történt.Egy autó hagyott le minket,majd megállt és visszatolatott.Tamás volt az a munkatársunk.Itt lakott Mezőfalván.Mondta az út mellett van úgy is a háza elmagyarázta melyik az,ha odaérünk feltétlen menjünk be hozzá,a vendégei vagyunk egy italra!Na ezekrét már megérte ez a túra.Ez az ami a városban nincs meg.Itt mindenkinek volt egy jó szava az emberhez.A csodálatos régi dőket idézte ez a két dolog.

Arra tovább Mezőfalvának

Mezőfalvára érve is megrohantak az emlékek,hiszen ez volt gyerekkorom és katona éveim legjelentősebb faluja.És ez a két kedves dolog nem ment ki a fejemből.Néhány méteren belül és néhány perc alatt több kedvességet kaptam mint a városban 25 év alatt!Odaérve Tamás házához már várt (felajánlotta amúgy,hogy kocsival elhoz idáig minket,de mondtam,hogy túrán vagyunk).Bementünk leültetett minket és sütivel,sörrel és whiskeyvel kínált minket közben jó félórát elbeszélgettünk.Nagyon kellemes volt és nagyon jól esett.Persze vele a munkahelyen is jó viszonyban vagyunk,de ez akkor is egy rendkivül kedves húzás volt tőle.Kijövet Tamás házából láttuk,hogy rendkivül jó lett az idő.A köd tovaszállt és ezerrel sütött a nap.Kicsit be is csiccsentettünk a piától,de tényleg csak minimálisan.Még mindig elvoltam foglalva a vidéki emberek vendégszeretetével.Mentünk tovább Mezőfalva utcáin.

Mezőfalvára érve kisüt a nap is

A mezőfalvi templom

Annak ellenére,hogy Mezőfalvának nincs igazán nevezetessége megcsodáltuk a templomot,mögötte a szobrokat,egy kis kápolnát,találkoztunk egy szalmából készült mikulással,láttuk a legendás Babletykó kocsmát és az emlékműves parkot is.Átverekedve magunkat a falun déli irányba fordultunk,erre vezetett a zöld jelzés.A faluból kiérve egy erdő és a szántóföld határán egyenesen haladt az út.Ez a szakasz jól járható volt,itt nem voltak dagonyák.Csodáltuk a természet decemberi zöldességét.Egy magaslat szolgált látnivalóul a neve a Bolondvár volt,de nem volt itt semmilyen vár sem.A kilátás a mezőkre úgy ahogy jó volt.Emlékeztem ide feljöttünk Gergővel is öt éve.

Egyenesen át

Jó másfél kilométer múlva értük el a Dunaújváros - Rétszilas vasútvonalat.Három felé ment az út.Balra nem messze a mezőfalvi vasútállomás volt.Előre a vasútvonal alatt lehetett volna átmenni,ám nem lehetett mert az útvonalat elkerítették (...),igy maradt a jobbra irány,erre ment a zöld.Erre mentünk Gergővel is anno.Egy ponton azonban letért a jelzés az útról és felvitt a vasúti töltésre ahogyan régen is.Igen ám,de az út és a vasútvonal közötti harminc méteres szakasz áthatolhatalan dzsungel volt.Valahogy átverekedtük magunkat rajta és felmentünk a vasúti töltésre.Ez nem volt veszélytelen,mert erre jártak vonatok,bármikor jöhetett volna egy.Jó ötven métert mentünk a vasúton,míg a másik oldalon letudtunk ereszkedni.

Miért is zárunk le jelzett turistaútakat?

A vasútvonal

A másik oldalon nem volt rózsás a helyzet.Egy szántóföldre értünk le,ahol a fószer beszántotta az utat...ugye ezekről írtam két bejegyzéssel ezelőtt.Megnéztem és kiderült,hogy a jelzésen vagyunk.Ám jó 400 méteren át nem volt út,a szántóföld sarában trappoltunk és persze rendkivül sárosak is lettünk.Utána kezdett úttá válni az út.Haladtunk Ménesmajor felé egy öreg kocsányos tölgy jelentette a látnivalót.Ez el volt kerítve.Ott volt egy tábla,hogy Mezőfalva nagyközség álltal védett fa és,hogy az elkerített részen belül tartozkódni tilos.Nem szándékoztunk bemenni,csodáltuk a szép fát.

Feltűnik az öreg tölgy

Védett fa

Az öreg tölgy után nem sokkal elértük Ménesmajort.A falurész Mezőfalvához tartozott,noha úgy tűnt Nagykarácsonyhoz van közelebb.Egy épkézláb utca volt itt és egy másik,de ott két házon kivül szinte nem volt semmi.Mégis 66 állandó lakossal bírt a falurész.A másik utcában valamit romboltak a gépek.Úgy gondoltuk Zolival,hogy éppen azt az elhagyatott kúriát amit megakartunk nézni.Így persze nem sikerült.Az út itt fordult déli irány után nyugatnak.Mentünk arra és hamarosan kiértünk Ménesmajorból.Ekkor még nem tudtuk,de a túra legnehezebb szakasza következett..Közben az idővel is versenyt futottunk,nagyjából másfél óra időnk volt a haza induló buszig,hogy elérjük valahol Nagykarácsonyban.Nyilvánvaló volt,hogy a falura már nem lesz külön időnk.

Ménesmajor az isten háta mögött

Bár a táj a lemenő nap decemberi fényében rendkivül szép volt,az út kezdett járhatatlanná válni.Egyre inkább sáros és dagonyássá kezdett válni,fokozatosan egyre jobban és jobban.Sok helyen az egész úton állt a víz vagy a sár.Elkerülni nagyon nehéz volt,mert mellette a szántóföld is a legtöbb helyen sáros volt.Keservesen haladtunk előre.Fogyott az idő nem voltam biztos benne,hogy elérjük a buszt.Ment még busz két óra múlva ugyan,de a fenének sem volt kedve várni egy sötét faluban.Valahol ahogy öt éve Gergővel letértünk a zöld jelzésről,akkor és most sem tudom hol.Majd utánajárok egyszer.Ez nem volt igazán probléma ,mert ez a nyomvonal is bevitt Nagykarácsonyba.A járhatatlan út viszont egyre nagyobb probléma volt.

Nem éppen ideális útviszonyok

Közben még Ménesmajor után kereszteztük a Dunaújváros - Paks vasútvonalat,most pedig újra elértük a Dunaújváros - Rétszilas vonalat.Most nem kellett felmenni a töltésre,mert alatta átlehetett menni.Még egy jó 300 méteren szar volt az út aztán befordulva a célegyenesbe az út is kezdett végre fokról fokra jobbá válni.Az utolsó négy kilométer kimerítette kicsit az erőnket ezekkel a dagonyázásokkal.A nap ahogy ment le Nagykarácsony mögött megvilágva az eget rendkivüli szépséget adott a tájnak.

Elérjük Nagykarácsonyt

Végre elértük Nagykarácsonyt!Fél óránk maradt a buszig,de még nem tudtuk hol vagyunk pontosan.Aztán az utca amire beértünk a faluba éppen belevezetett egy buszmegállóba.Célnál voltunk.Sajnos a falura nem jutott idő.A buszmegállóval szemben volt egy bolt és egy kocsma.Itt ihattunk Gergővel öt éve (ő üditőt).Most azonban a kocsma zárva volt a bolt viszont nyitva.Mivel még jó húsz percünk volt a buszig gondoltam bemegyek úgyis kellett kenyeret vennem.Ám benn a hölgy közölte,hogy nincs kenyér,de éppen hozzák pár perc múlva.Gondoltam azt már nem várom meg,nehogy lemaradjak a buszról.A busz jött is rendesen.Útközben vette észre Zolika,hogy otthagyta a fényképezőjét a buszmegállóban.Tiszta ideg lett persze én sem tudtam lenyugtatni.Aztán hála a közösségi médiának meglett a fényképező és leadták az előbb emlitett boltban és Zolikát is megtalálták.Így holnap kimegyünk érte,de persze ez már nem túra lesz.

Zolika itt még mosolyog aztán a padon felejti a fényképezőjét

Ez volt tehát a karácsonyi túránk amit előzőleg sokkal egyszerűbbnek gondoltam és ami a végére eléggé nehézzé vált.Ennek ellenére eseménydúsra sikeredett és talán a karácsonynak is köszönhetően akadtunk most pár kedves emberre.A lovaskocsis,a Tamás haverunk,az aki leadta Zolika gépét és keresést inditott,hogy megtalálja gazdáját neki,szóval ez most csupa-csupa jó dolog volt.Ha másért nem már ezért is megérte ez a túra.Végül is jó volt ez is.Nem a szokványos túra volt maradjunk annyiban.

Az évad 24.-ik túrája volt ez.Most mentünk 22 kilométert,ami összesen a 24 túrán már 379,3km-t jelent,ez pedig azt jelenti,hogy javítottunk az átlagunkon és 15,804 km-es átlagot trappolunk a túrákon idén!