Kedvenc váraink (27.) - Pécsváradi vár

 A sorozat következő vára is a Mecsekbe kalauzol el,pontosabban a hegység déli lábához a festőien kellemes Pécsváradra.Talán a délvidék kivételével nincs olyan nagyon a köztudatba az itteni vár.Remélem egy kicsit ez a bejegyzés is segít a népszerűsétésében.Nézzük akkor mi tudható a Pécsváradi várról:

A vár déli része

Bár ezt a helyet „Pécsváradi vár” néven ismerjük, az elnevezés félrevezető, mert ez az épületegyüttes soha nem volt hadi értelemben vett vár. Voltak falai, bástyái, de azok feladata a benn élők védelme volt az esetleges rablótámadások ellen. Komoly ostrom kiállására nem voltak alkalmasak, arra a fennállása alatt nem is került sor.

Egy erődített hajdani szerzetesi monostor ez, melyet Szent István király alapított 998-ban, Koppány legyőzése után. Az itt álló kőépületet, amely Géza fejedelmi udvarháza volt, István Asztriknak adta, hogy benne Benedek-rendi – ahogy nálunk nevezik: bencés – szerzetesek számára létesítsen otthont.

A vár alatt kellemes parkban sétálhatunk

A pécsváradi monostor a második bencés rendház volt Magyarországon. Az elsőt, a pannonhalmit, még Géza fejedelem alapította 996-ban. A monostoralapítás célja itt, a déli végeken kettős lehetett: elsősorban a keresztény hit terjesztése, a környék pogány lakosságának megtérítése volt a szerzetesek feladata. Nem szabad elfelejtkeznünk azonban arról sem, hogy a bencés rend dolgozó rend - ezt elárulja közismert jelmondatuk: „Ora et labora”, vagyis „Imádkozz és dolgozz”. A rend nyugat-európai házainak földjein a szerzetesek a kor színvonalához képest modern mezőgazdasági kultúrát fejlesztettek ki. Ennek magyarországi meghonosítása is nyilván célja volt annak, hogy a bencés rendet Géza is, István is hazánkba hívta. A pécsváradi monostort a király gazdagon ellátta földi javakkal. Az 1015-re keltezett (a Vatikánban őrzött) oklevél szerint 41 falu tette ki az apátság birtokát, benne 1136 fős háznéppel. Az oklevél részletesen felsorolja a szakembergárda tagjait, akik a monostort szolgálták, valamint az egyéb adományokat (pl. kelyheket), sőt azt is, hogy milyen büntetés jár annak, aki a monostort háborgatni merészeli.

A monostor a kezdetektől folyamatosan bővült, szépült. Az eredeti épületre egy 1157-es tűzvész után emeletet húztak, megépült az északi oldalon a bejárat barbakán bástyával – melynek egy szegmense még látható a bejárat előtt, farkasveremmel, felvonóhíddal. Később, a 13. században épült egy nagy, gótikus templom, s annak déli oldalán a 14. században a „kolostornégyzet”, azaz a bencés hagyományok szerinti négyszögletes udvar, körülötte a kerengő-folyosó, s az abból nyíló különböző rendeltetésű helyiségek, mint a káptalanterem, a közös étkezde (refektórium) stb. - ahogy ez szerencsésebb sorsú helyeken, pl. Pannonhalmán máig is látható. Az eredeti épület nyugati végéhez lakótornyot építettek, az épületegyüttest fallal vették körül, melyet bástyák tagoltak.

A bejárat

Mint szentistváni alapításnak, a pécsváradi monostornak rangja volt az Árpád-házi királyok idején. Szent István is és utódainak legtöbbje is biztosan járt a monostorban, a legtöbben kisebb-nagyobb adományokkal is gazdagították azt. Járt itt Szent Gellért is, akit éppen a pécsváradi apát és a pécsi püspök beszélt rá, hogy tervezett szentföldi zarándokútja helyett inkább a magyarok megtérítésén dolgozzon. Valamivel később Vak Béla, a trónért sikertelenül harcoló Álmos herceg megvakított fia élt huzamosabb ideig (1125-1128) e falak között. II. Béla királyként (1131-1141) hálából adományokkal gazdagította a monostort.

A pécsváradi monostor mint apátság igen jelentős hely volt Szent István korától a török időkig. A hittérítés befejezése után hiteles helyként működött (1254-1526), azaz itt foglalták írásba a különböző jogügyleteket, birtok-adásvételekkel kapcsolatos egyezségeket. Ma a közjegyzők végzik az ilyen feladatokat. Hiteles hely annak idején olyan intézmény lehetett, amely iránt kellő bizalommal voltak a hivatalos szervek és a magánügyfelek egyaránt. A mindenkori pécsváradi apát jelentős közjogi méltóság volt. Többen az apátok közül pápai megbízatást is kaptak.

A monostor életének a török hódítás vetett véget. A mohácsi csata (1526) után 1539-ben a szerzetesek elmenekültek Pécsváradról. A magára hagyott épületegyüttest, bár falakkal rendelkezett, az akkori hadvezetés nem tartotta megvédhetőnek a török haderővel szemben, ezért a katonák az épületeket és a falakat megrongálták – hogy a török ne használhassa –, és visszavonultak. A törökök csak négy évvel később, 1543-ban foglalták el Pécsváradot. A romos monostorral nem foglalkoztak, nem állították helyre azt és nem építettek benne semmit. A megrongált épületek állaga a hódoltság hosszú ideje alatt tovább romlott.

Kellemes,takaros az udvar is

A török elvonulása (1686) után a bencés szerzetesek nem jöttek vissza pécsváradi monostorukba. Az apátság elnéptelenedett birtokait a 18. század elején németekkel telepítették be. A monostor kerítőfalait felépítették, s a birtok intézősége számára az északkeleti sarokban két földszintes épületet emeltek. Akkor nyitották a nagy kaput, ami most a szálloda bejáratául szolgál (rajta az évszám: 1729).  Nagyjából épen maradt a 10-11. századi kápolna, a palota földszinti része (az emeletet helyreállították) és a délkeleti bástya. A további épületeket nem állították helyre, hanem elbontották, a köveit más építkezésekhez használták fel. A fallal kerített területet gazdasági udvarként hasznosították.

Bár apátság nem volt többé, a „Pécsváradi apát” címet – a birtok jövedelmével együtt – rendszeresen adományozták. Az utolsó ilyen „címzetes” apát Gróf Hugo Franz Karl von Eltz-Kempenich mainzi érseki helynök volt (1739-1779). Az ő nevéhez fűződik a vár feletti plébániatemplom felépítése, amit nagyrészt az uradalom jövedelméből finanszírozott. Halála után Mária Terézia úgy döntött, hogy az egykori apátsági birtok túl értékes ahhoz, hogy a bevétele ellenőrizetlenül elfolyjon, Közalapítványi Uradalmat létrehozva célvagyonná tette: a Budai Tudományos Egyetem fenntartása lett a feladata. A közalapítvány központját a várban rendezték be.

A várudvar napjainkban

A közalapítványi birtokközpont, azaz a vár 1945-től az állami erdészet központja lett, amely 1969-ig maradt a falak között. A régészeti kutatások a monostor területén 1957-ben kezdődtek és 1987-ig tartottak. Azok során feltárták és láthatóvá tették a török időben ledőlt épületek alapfalait, restaurálták a 10. századi épületet, benne a kápolnát, kialakították a kőtárat, látogathatóvá tették a monostor megmaradt részeit. Az 1980-as évek végén alakították ki a korábbi irodák helyén az éttermet, a fölé épült manzárdtető alatt a szállodát. Ebben a formában 1988-ban ünnepélyes keretek között adták át a látogatóknak.

Ezzel a beruházással ki is alakult az a struktúra, amely egészen a most zajló felújításig lényegében változatlan maradt, csupán az épületegyüttes állaga vált egyre rosszabbá.

Napjaink... 

A várban mi kétszer jártunk.Az első alkalom 1998 májusában volt amikor Mónival és Erikával voltam itt egy Mecseknádasd - Óbánya - Kisújbánya - Pécsvárad túra keretében (emlékezetem szerint erről a túráról van leírás valahol a blogban).A második alkalomra több mint húsz évet kellett várni.2019 tavaszán érintettük a várat azon a túrán amit Gergővel terveztünk be 2019-re a Bazsarózsa túrát.Sajnos Gergő ekkor már nem jöhetett...Mónival és Zolikával adóztunk az emlékének itt is. Itt mentünk el még 2020 nyarán amikor a Zengő új kilátójához tartottunk Zolikával,Manóval és a Tizedessel.Ám ekkor a várba nem jöttünk be.Bár jelenleg nem szerepel a terveinkben,de nincs kizárva,hogy még akár ebben az évtizedben eljövünk ide....

Kedvenc váraink (8.) - Szigligeti vár

Nagyon régóta terveztük még Gergővel,hogy eljövünk egyszer a szigligeti várba.Sajnos aztán már vele ez nem válhatott valóra.Aztán a sors ( és ki tudja még mi,vagy ki) úgy hozta,hogy mégis eljutottam ide.Nagyon sok csodát láttam itt,majd egy egész napot eltöltöttünk a várban.Most sorozatom következő részében tehát ez a romjaiban is pompás vár kerül bemutatásra.

A vár bejárata

A  A pannonhalmi bencések a IV. Béla által nekik adományozott Balaton melléki szigeten - Szigligeten - 1260-ban kezdték el a várat építeni, a király várépítési programjának kereténben. A mocsarakból kiemelkedő bazaltcsúcs tetején épült fel az első vár, melynek magját a régészeti kutatások szerint a legmagasabb ponton álló két erős torony alkotta. 1262-ben IV. Bélának megtetszett a vár, ezért más birtokokért cserébe visszavette és kibővittette. Uralkodása végén a várat eladományozta a Móriczhidai-családnak, akik székhelyükké tették. Nekik köszönhető az erősség nagyszabású kiépítése, így az alsóvár emelése is. 1289-ben a Kőszegi családból származó Péter veszprémi püspök elfoglalta és kirabolta a várat. 1327-ben Károly Róbert legyőzte az ellene harcoló Kőszegi családot, így Szigliget ismét királyi vár lett. Ismét bővítették a várat: a meglévő elé egy újabb kaput építenek.

Nagy Lajos király 1344-ben visszaadta a várat a korábbi birtokos család leszármazottjának, Mórichidai Simonnak. A Mórichidaiak birlokolták 1440-ig, amikor Habsburg Albert halálát követő trónutódlási harcok során először a király özvegyének, Erzsébet királynénak a párthívei, majd l. Ulászló támogatói szerezték meg. 1445-ben az Újlaki család kapta meg, akiknek erőszakkal kellett kiűzniük az addigi lakókat, hogy elfoglalhassák új tulajdonukat. 1524-ig volt az újlaki család tulajdona, ebben az időszakban épül ki a főként gazdasági feladatokat ellátó, de a védhetőséget is növelő alsóvár.

A vár felső része

Újlaki Lőrinc herceg halála után a leányági örökösök tiltakozása ellenére a vár a Tóti Lengyel család kezébe került. A mohácsi csatavesztés után a Tóti Lengyel család Szapolyai János táborába állt, ezért l. Ferdinánd a várat az akkor még hozzá hű Török Bálintnak adományozta. Török Bálint megkísérelte bevenni a várat, de a védők visszaverték. Másodszorra Martonfalvay Imrét küldte a vár ellen, aki felsorakoztatta harci szekereit közvetlenül a vár alatti sík területen, mire a védők megadták magukat. Martonfalvay Imre 1531-től 1540-ig volt a vár kapitánya. Az ő nevéhez fűződik a vár utolsó nagy, a kor katonai követelményeinek megfelelő átépítése, ennek legszebb fennmaradt emléke a rondella.

Felső várudvar

1545-ben visszakapta a Tóti Lengyel család. 1547-től 1573-ig Lengyel Brigitta férjének, a híres végvári kapitánynak, Magyar Bálintnak a kezén volt. Magyar Bálint 1573-as halála után ismét a Tóti Lengyel családé lett. 1664-ben a szentgotthárdi csatából visszavonuló törökök augusztus 14.-én háromszor is eredménytelenül ostromolták a várat. Az 1683-as bécsi hadjárat során sikerült elfoglalniuk és 3 hónapig török kézen volt.

1697-ben a vár leégett és lakhatatlanná vált. Az amúgy is elavult erősséget, 1702-ben l. Lipót rendelete a lerombolandó várak közé sorolta, ezért birtokosai a várhegy lábánál építették fel a kúriájukat. A Rákóczi-szabadságharc idejen a kuruc csapatok szálláshelyéül szolgált, de csatára itt nem került sor.

A leglátógatotabb magyar várak közé tartózik

1913-ban a Műemlékek Országos Bizottsága kisebb állagmegóvást végeztetett a romokon. Hosszú szünet után 1966 - 1968-ban kisebb ásatás történt, Kozák Károly régész vezetésével és kismértékű állagmagóvást végeztek, Erdei Ferenc tervei alapján. 1991-ben megalakult a szigligeti VÁRALAPÍTVÁNY, melynek célja, hogy a vár "műemléki helyreállítását és kultúrális, turisztikai célú hasznosítását" elősegítse. Az Alapítvány munkája eredményeképpen - döntően saját szervezéssel és anyagi forrásból, pályázati támogatásokból - egy közel teljes területén régészetileg feltárt, nagy részben állagmegóvott és helyreállított várat láthat a látogató. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság is jelentős saját beruházásokkal és különösen a Széchenyi Terv keretében elnyert állami támogatással segítette elő a jelenlegi műszaki állapot elérését.

A vár akkora,hogy órákat ellehet tőlteni benne

Immáron 750 éves múltra tekint vissza Magyarország egyik leglátogatottabb és méltán népszerű vára, a Szigligeti vár, a Balaton északi partján. Délen a Balaton partja mossa, északon pedig a tapolcai tőzeges mezőség és hegyek határolják. Bárhonnan közeledünk Szigliget felé, a régi vár mindenhonnan szemünk elé tárul. A szigligeti vár egyike azon kevés várainknak, amely a török időkben sohasem hordozta tornyain az oszmán felségjelvényeket. Derék katonái megőrizték függetlenségét 150 éven keresztül. Csak a Habsburg-gyűlölet pusztította el, felrobbantván falait.

A várból pompás kilátásunk van mindenfelé

A várat a szigligeti Várhegyen találjuk meg.Az építmény lényegében két részre osztható.Alsó és Felsővárra.A két részt jól járható lépcsők kötik össze a hegyen.A vár szinte minden részéről elképesztő panoráma tárul elénk.Teljes körpanorámát élvezhetünk főleg a vár felsőbb részeiről.Látni a Balaton,a Balaton-felvidék tanúhegyeit és a Keszthelyi-hegységet is.A vár az egyik legnépszerűbb magyar vár így szinte minden alkalommal felkell készülnünk a nagy tömegre.A várba a belépő a mi legutóbbi ott jártunkkor ezer forint volt.

A várba tehát Gergővel sajnos nem jutottam el.Zolikával voltam itt 2021 szeptemberében.Esélyes lehet a dolog,hogy valaha még jövünk erre,de ez valószínűleg nem a közeljövőben lesz.A vár és a környék maradandó élmény mindenki számára,felkeresését erősen ajánlom!