Kapufa a Sas-hegyen,gólok Csepelen

Minden évben akad egy forró kirándulás,amikor is kifogjuk az év legmelegebb napját.Ugye tavaly a Máré vár,Sín-gödör,Szöge-hegy túra volt az ami közel 40 fokos melegben került sorra,tavalyelőtt pedig a nagyvenyimi Öreg-tóhoz mentünk ki a legnagyobb forróságban.Idén úgy tűnt a Sas-hegyen talál majd ránk a legmelgebb nap.Terveink szerint a Sas-hegy megmászása majd körbenjárása után a tanösvényen,leereszkedünk a Farkasréti temetőbe ahol néhány híres ember sírját igyekszünk majd megtalálni,utána pedig mivel a Dunaújváros éppen Budapesten játszik bajnoki mérközést,méghozzá Csepelen,összekötjük a kellemest a hasznossal,ahogy anno Gergővel is szoktuk és kimegyünk megnézzük a meccset.
A túrára vagy inkább csak kirándulásra a szokásos tavaszi csapatot sikerült megfűznöm,hogy jöjjenek el,Zoli és Móni tartott velem.

Támfal a Sasligetben,az a kerek nem tudom milyen építmény lehet...

Nehéz meghatározni hova is soroljam a Sas-hegyet.A hegy maga kicsit kivül esik a Budai-hegység "hatáskörén" maximum amolyan utótag.Buda szívében a Kelenföldi pályaudvar közelében találjuk meg a 266 méteres magassággal rendelkező a vonatból nézve szép sziklás hegyet.A hegységtől már pár kilométerrel odébb.Odafent körpanoráma fogadja a vándort és ott fent érezni azt,hogy ez a hegy a Budai-hegység amolyan mostoha gyereke.Na de így vagy úgy én azthiszem mégis csak a Budai-hegység része és a Gellért-heggyel együtt annak legkeletibb tagja.A lényeg,hogy ezt az írást akár három mappába is beletehetem,hiszen igaz rá akkor a Budai-hegység,de Budapest is,valamint a mérközésnek köszönhetően a Meccstúra is.

Meleg van!Út a Sasligetben

Nem siettünk,kilenc után kicsivel értünk Kelenföldre.Úgy döntöttünk ha már itt vagyunk elmegyünk a közelben található az elmúlt hónapok alatt kedvencünkké kinőtt kocsmába és lenyomunk egy nagyfröccsöt.Így is lett ,kellet a frissitő az induláshoz,már most közel harminc fok volt!Mivel olvastam,hogy odafenn a hegyen csak túravezetéssel lehet menni,úgy gondoltam a 11 órási indulásra felérhetünk.Nem volt messze a hegy,a csúcsig talán 5km-es túra vezetett.Elindultunk hát a fröccs után,át a Kelenföldi alagúton a Budaörsi útig.A melegnek hála nem a túrabakancsomat vettem fel,hanem egy sima edzőcipőt.Ez hiba volt,de csak utólag derült ki,este amikor levettem...A Budaörsi úton már nagyon meleg volt,odanyomott ránk a nap rendesen...A Dayka Gábor utcánál tértünk le róla,ez vitt a közeli hegy felé.Ezen legalább már voltak árnyékos részek,de turistajelek nem.De ez nem zavart,előre jól feltérképeztem már a területet,tudtam jel nélkül is merre kell menni.

Milliomos házak

Ebben az utcában aztán paloták,milliómos házak sora köszönt szembe...látszott rajtuk,hogy lakói nem a vasgyárban güriznek három műszakban éhbérért....Elértük a Sasligetet amely az első erdős rész volt ezen a túrán és mint kiderült az utolsó is.Az Antónia lépcsőhöz érve következett az első meredek szakasz,felfelé...Hiába nem volt hosszú (talán 350 méter) a hőségben nem tűnt túl csábitónak.De erre ment tovább az út.A kezdeti ijedtség feleslegesnek bizonyúlt,meglehetősen könnyen felkapaszkodtunk.Felérve egy kisebb fensíkon találtuk magunkat amelynek a neve Fátra tér volt.

Az Antónia lépcső felső szakasza

Meglepően jól bírták felfelé,nem számítottam erre!

A téren volt padok,asztalkák részben árnyékban,így pihentünk itt egyet.Ami még örvendetesebb volt,hogy már kilátásunk is volt ha nem is teljes,de olyan 40%-os mindenképp,elsősorban észak és észak-keleti irányba.Jól látszodott a Budai vár,a Mátyás templom,a Duna a Margitszigettel és ha jól emlékszem a szomszédos Gellért-hegyre is átlehetett látni.Klassznak tűnt a dolog!Mielőtt folytattuk volna a túrát,löttünk itt pár fotót.Aztán indultunk tovább.Sajna túránk java része betonúton haladt,tudtam ez sok jót nem ígér...

Zolik a hegyen

Egyedül is bepróbálkozom...

A Meredek nevezetű utcán mentünk tovább a csúcs felé,erre sem szegények laktak..az utca közben Tájék utca névre változott.Ezen értük el különösebb nehézségek nélkül a hegy csúcsát.Ám kellemetlen meglepetés fogadott...Maga a Sas-hegyi tanösvény egy elzárt területen van,a bent található látogató központból indulnaka túrák óránként az ösvényen körbe.Ezzel nem is volt semmi gond,vállaltuk igy is a túrát,tudtuk a 11-esről lemaradtunk,de majd a 12-el megyünk.Ám a terültet levolt zárva...Hogy a fenébe?Vasárnap délelött 11 után?Nézegettük a kapuba kirakott firkálmányokat amelyből aztán kiderült,hogy a terület augusztus 1-20.között zárva tart...Basszus...ekkora kapufát már régen rúgtunk...

A terület zárva!

Mivel itt is volt pad-asztalkával részben árnyékban,pihentünk hát.Közben két csoport is érkezett akik szintén kapufát lőve alászaladtak a dolgoknak.A tanösvény zárva volt.Engem azért bosszantott fel,mert Gergővel már évek óta terveztük ezt is,hogy feljövünk ide.Nem valósulhatott meg ugye és most amikor feljövök a tiszteletére ,érte az emlékének adózva,most meg...zárva van.Persze mi főleg én voltam a lúzer.Nem vettem észre az apróbetűs részt az oldalukon,amiben leírták,hogy zárva lesz...Na mindegy,el is határoztuk,hogy majd visszatérünk lehetőség szerint még az idén,nem ebben a forróságban,hanem a szép őszben majd.

Elindultunk lefelé a hegyen a Farkasréti temetőhöz amely gyakorlatilag a hegy nyugati lábánál volt.Félóra elég is volt,hogy leérjünk.A temetőnél már elviselhetetlen volt a forróság,szerencsére úgy tűnt a sírkert nagyrésze fás,így bőven lesz árnyék.Bementünk hát a hatalmas temetőbe,fogalmam sem volt róla merre kell menni,így találomra választottunk egy irányt.

Griffmadár fogad a temető bejáratánál

Úgy tűnt rossz irányt választottunk.csak nem akart szembeköszönni egy híres ember sírja sem.Pedig hát itt van eltemetve a legtöbb híres ember hazánkban.Na jó a Fiume úti sírkertben több van (ott februárban jártunk).Aztán végre az első ilyen dr.Lakat Károly sírja volt,a híres foci edző az FTC-t is irányitotta,valamint ha jól tudom szövetségi kapitány is volt.Ehhez képest a sírja bántóan elhanyagolt  állapotban volt.Tovább szambázva a hatalmas temetőben úgy tünt eltévedtünk a sírok közötti labirintusban (később kiderült mégsem).Voltak érdekes sírok,pl.volt amelyiken bárány szobrok voltak,de angyalos pl.az rendszeres volt.Ám híres ember sírjára nem bukkantunk.

Dr,Lakat sírja

Aztán egyszer csak megváltozott minden.A temető nagyjából középső részéhez érve híres emberek tucatjainak sírjára bukkantunk.Elöször a színészeké: Márkus László és Gobbi Hilda sírja köszönt szembe,majd Karády Kataliné.Ezek már nem voltak elhanyagolva...később rátaláltunk sportolók sírjára: Kolonics György,Gyarmati Dezső vagy éppen Pap Lászlóéra.Jöttek sorba a többi: Antal Imre,Agárdy Gábor,Zelk Zoltán,Fekete István és még sorolhatnám.Nem semmi élmény volt az biztos!Persze ezeken kivül is akadtak látványos sírok,e legjobb egy olyan volt amin egy egészen elképesztő kutya szobor is volt!

Gobbi Hild sírja

Kolonics György sírja

Szóval akadt látnivaló bőven.A nagy melegben ezen a részen már nem védtek annyira a fák,úgy döntöttünk akkor kijövünk.A temető további részét majd akkor jövünk el felfedezni amikor a Sas-hegyre visszatérünk.A tetemő kapujánál szerencsére jó állapotú wc-k is voltak,így könnyiteni is tudtunk magunkon.A Sas-hegyi kapufa után tehát a temető ahogy azt előzetesen reméltem is,kivételes élményt hozott!Érdemes volt ide is ellátogatni és akkor tehát mint mondtam majd visszatérünk remélhetőleg még az ősz folyamán.Mi pedig indultunk vissza a Kelenföldi pályaudvarra,na nem azért mert akartunk hazamenni...

Az a bizonyos kutyás sír

Mellékutcákon haladva szörnyű melegben értünk vissza a Budaörsi úthoz.Itt egy szupermarketben friss hideg italokat vettünk,amivel némileg felfrissitettük magunkat.Kövekezett újra az alagút,majd úgy döntöttünk megebédelünk.A kedvenc kocsmánk közelében találtunk egy megfelelőnek tünő helyez,ahol aztán a kiszolgáló asszonyság eléggé udvariatlannak tűnt,valamint az a kaja sem volt amit szerettünk volna enni.Így hamburgert rendeltünk ami minden volt,csak éppen finom nem.Hát úgy gondolom itt sem költöm többé a pénzem,ez ezer meg egy százalék!

Az ebéd végeztével lementünk a 4-es metróhoz majd elhúztunk vele a Fővám térig.

Innen pedig lesétáltunk a Boráros térig a csepeli hévhez.Itt volt megbeszélve a találkozó Józsi barátommal,aki jött velünk Csepelre a meccsre.Igy is lett,de mivel bőven volt még időnk elsétáltunk a következő hév megállóig a Rákóczi hídhoz
.A nagy melegben ez nem is volt olyan nagyon jó ötlet,de elvoltunk.Itt szálltunk fel aztán a hévre és kihúztunk vele Csepelre.Csepelen nem jártam 12 éve és persze,hogy egész másra emlékeztem és eszembe jutott az is,hogy ennek a hatalmas szigetnek legdélibb pontján még Gergővel jártam 16 őszén...A stadion viszonylag közel 6-7 perc sétára volt a hévállomástól.

Úton a Boráros térre

Jönnek a csapatok

Hiába voltunk Csepelen,a meglehetősen lepusztult stadionban nem a Csepellel,hanem a Kelenföld SC-vel játszottunk bajnoki mérközést.Szerencsére találtunk hüvös helyet a lelátón,vártuk a kezdő sípszót.Közben megérkeztek Józsi barátai akik szóval tartottak minket,főleg egy öregedő fószer fosta a szót,ráadásul össze-vissza beszélt,hol a Dunaújvárost szidta,hol az ellenfelet,vagy éppen dicsére.Mindegy a mérközés elkezdödött.Ez volt a második forduló,ugye az elsőben 2-1 arányban kikaptunk az Iváncsától odahaza.Most javítani kellett mindenképp.

Kezdödik a meccs,a pirosak vagyunk mi

Úgy tünt a meccs első részében ez nem fog sikerülni,nem játszottunk jól.Aztán úgy a félidő felétől átvettük a játék irányítását és jól focizva szereztünk egy gölt.Ezzel vezettünk.Szünetben kimentünk wc-re,a budi katasztrófális állapotban volt itt,majd elmentünk ásványvízért a büfébe.Visszaértünk még a második félidő kezdete előtt.

A második félidőben nem játszottunk jól,de újabb gólt szerezve bebiztosítottuk a 2-0-és győzelmet.Így tehát javítottunk és gólokat lőve távoztunk Csepelről.

Az újvárosi szurkolóknak köszöni meg a csapat a bíztatást

Józsi a barátaival maradt mi pedig visszamentünk a közeli hévhez.Lemenőben volt már a nap,egy kicsivel kezdett jobb idő lenni.Csepel maga amúgy szépnek tűnt,lehet egyszer eljövök csak úgy körülnézni.Visszadöcögtünk a Rákóczi hídhoz.Ott elmentünk az 1-es villamos megállójához,majd azzal immár eltudtunk menni egészen a Kelenföldi vasútállomásig.Úgy fejeztük be pesti kalandunkat ahogy kezdtük:elmentünk a kedvenc kocsmánkig,ahol fröccsöztünk egy jót.Ezután nem maradt más kimenni a vonathoz.

Csepelen a lemenő nap fényeiben

Nehézkes hosszú volt az út hazáig.Több dologtól is szenvedtem.Ugye kidörzsölte valami az ágyékom tájékát ami ilyen melegben és,hogy nem tudtam hol bekenni kezdett eléggé elviselhetetlen fájdalmakat okozni...aztán az egyik lábomújján vízholyag is keletkezett,kellett nekem nem a túrabakancsban jönni...Azt ugye a fő látnivaló kimaradt a kiránduláson a zárva tartás miatt és iszonyatos meleg volt.De mindezek ellenére most is elvoltunk,főleg annak fényében,hogy a Dunaújváros győzött Csepelen.Bízom benne Gergő velem-velünk volt most is,én nem éreztem őt ezen a kiránduláson,de Móni arról számolt be,hogy igen.Hát így legyen..

Búcsú Csepeltől