A jó emberek léteznek!

Karácsony napján mit is lehetne írni,valami meginditó sztorit talán,de félő,hogy ilyennel nem rendelkezem,legalábbis azthiszem nem... Az évből még hátravan minimum egy túránk ami a Gerecsébe vezet majd a héten,de erről majd akkor ha megtörténik.Ha szerencsénk lesz akkor talán még egy plussz túra is beleférhet,de itt ki kell emelnem azt,hogy talán.Sok-sok helyen jártunk idén is így aztán rengeteg élmény ért,talán ezek közül megpróbálom kiemelni most azokat amelyek visszaadták kicsit az emberiségben való hitem.Sikerült idén néhány jó emberrel összefutnom.Karácsony napján ez a történet most róluk szól.

A kastély Püspökszentlászlón 

Talán mindenki ismeri azt a híres mondást vagy idézetet hívjuk akárminek amely a következőképpen szól: "Ne legyenek illúzióid!Mindenki hazudik!Minden a pénzről szól!Kibaszottul egyedül vagy és csak magadra számíthatsz!"... Talán így van,talán magam is osztom ezt a nézetet épp ezért üditöleg hathat egy kis kivétel...

Tiborral úgy ismerkedtünk meg,hogy pár éve egy Mecsekről szóló facebook oldal szerkeztésében aktívan részt vettem.Aztán pont a hülye emberek miatt ezt az oldalt meg is szüntettük,de a fenállása alatt jópár remek kapcsolatot sikerült kialakitanom.Ezek egyike volt Tibor barátom megismerése.Már korábban is meginvitált minket egy remek túrára amelynek végén olyan vendéglátásban volt részünk,hogy azt egy ötcsillagos szálloda is megirigyelhetné...Na és persze a túra is remek volt!
Idén áprilisban ismét azon a tájékon túráztunk (erről itt olvashatsz ).Persze nem hagytunk ki egy találkozást Tiborral,aki időközben a püspökszentlászlói kastély tárlatvezetője lett!
Meg is invitált minket egy sétára a kastélyban!Tette mindezt önzetlenül,teljesen ingyen (egyszerü földi halandónak ebbe a kastélyba borsos belépődijat kell fizetnie).Nagyszerű tárlatvezetést tartott nekünk.Számtalanszor jártunk már itt Püspökszentlászlón,de ez volt az első alkalom,hogy a kastélyba betudtunk menni.

Tibor barátommal a püspökszentlászlói kastély teraszán

A tárlatvezetés után Tibor még megvendégelt minket egy kávéra,aztán mi folytattuk a túránkat,amelynek egyik fénypontja ez a "megálló" volt.Tibor kedves gesztusa gyógyír volt a lelkünknek.

Júliusban a szlovákiai Burda-hegység felé vezettek útjaink.Vagy ha úgy jobban tetszik a Kovácspataki-hegyek felé.Főleg persze magyarok lakta részeken mentünk át.Ám azt nem gondoltuk volna,hogy itt ismernek meg bennünket.

Garamkövesd a Burda nyugati lábánál fekszik csodás természeti környezetben.Bár a település maga talán nem a legszebb.Leérve a Burdából már nagyon szomjasak voltunk.Iszonyatosan vágytam egy jó sörre.Mit ad isten túránk épp belebotlott egy jónak tünő kis kocsmába Garamkövesden.Egyértelmű volt,hogy itt megállunk.

Garamkövesd a szikláival

Kiültünk a kocsma teraszára a sörömmel (Gergő az üditőjével) ott dumálgattunk,mígnem egyszercsak kijött hozzánk a kocsmáros.Meglepödtem a kérdésén mert nem számitottunk rá.Azt kérdezte,hogy mink vagyunk azok akik tavaly is csinálták azt a Burdáról szóló vidót,ami a you tuben is látható?Innentől kezdve aztán volt miről beszélgetni,el is dumálgattunk vagy egy órát vele.
Erről a túráról ha gondolod itt olvashatsz .
Kellemes találkozás volt ez is,meg is ünnepeltem még egy korsó sörrel.

A kocsma Garamkövesden

Jó érzéssel töltött el a dolog,mert idehaza nem ismerik el a túrákról szóló videóim (egy-két kivétellel)erre egy felvidéki magyar az aki ezek alapján ránk ismer...

Idehaza ugye szoktunk meccsekre járni és hát ott a stadionban a mi szektorunkban már-már kialakult egy kisebb fajta családias hangulat azokkal akik szintén meccsre járnak.
Mint kiderült az egyik játékos szüleivel kerültünk közelebbi kapcsolatba,akikkel ugye rendszeresen találkozunk ott a lelátón.Amikor olyan van,hogy én nem tudok kimenni valami oknál fogva meccsre ő(k) küldi(k) el nekem mi az állás,mennyi az eredmény.Vagy ha ők nem tudnak jönni akkor pedig én szoktam elküldeni nekik,hogyan is alakul éppen a meccs.

A mi csodás stadionunk

Mi ugye nem a divatdrukkerek csapatát erősitjük,nem drukkolunk a Realnak,vagy a Barcának,de a Bayernek sem,söt a Chelseanak sem!Mi leragadtunk a Dunaújváros csapatánál és nekik drukkolunk szívből úgy,hogy a meccsek 95%-ra kimegyünk és van,hogy az idegenbeli meccsekre is elmegyünk.Hát ezt vették észre kedves barátaimék Viktorék és gondoltak egy merészet.Úgy döntöttek megajándékoznak minket egy mezzel.Mivel jól ismerték a Dunaújváros labdarugó csapatának kapitányát elintézték azt,hogy az beinvitáljon minket a csapat öltözöjébe egy meccs után és ott a csapat a kapitány álltal személyesen adjon át nekünk egy-egy mezt...
(erről itt is olvashatsz)

A mezek átadása

Azthiszem ehhez sok kommentár nem is kell... nagyon emberi gesztus és cselekedet volt ez minden érintettől és hát ezt tekintem az utóbbi évek legbecsesebb ajándékának.Én már kiskorom óta szerettem volna egy hazai mezt...

Szóval olvasva és leírva is ezeket a sorokat azt kell mondjam,egészen szerencsés évünk volt.Kevesebb túránk volt ugyan mint 2016-ban,de mégis több élményünk!
Főleg úgy,hogy tavaly nem,de idén találkoztunk jó emberekkel is!

Mert a jó emberek léteznek!

Kupabúcsú felemelt fejjel és a mez

Akik olvassák a blogom tudják,hogy kicsit kedvenc focicsapatunk útját is figyelemmel kísérjük és ha már ez túranapló,hát létrehoztuk a meccstúrákat is,hiszen el-el járkálunk időnként az idegenbeli meccsekre is.Ám ebbe a körbe tartoznak a valamilyen okból emlékezetes hazai meccsek is.Ugyen nem rég foglaltam össze a magunk mögött hagyott szezont melynek végén az első helyen kötöttünk ki.Ám hátra volt még egy fontos meccs a Magyar kupa találkozó az NB I.-es Balmazújváros ellen.Ráadásul ennek a meccsnek a végére ígérték,hogy kapunk valamit....

Zajlik a meccs (fotó:Dunaújváros online)

Ugye a kupában az elöző körben a szintén NB I.-es Vasast vertük ki,azóta nagyon ment a szekér,hiszen minden meccset megnyertük úgy,hogy közben mindössze egy gólt kaptunk.

Következett hát a Balmazújváros elleni meccs.A szokottnál mintha kicsit többen jöttek volna ki a mérközésre a nagyon hideg ellenére is.Na és ahogy haladt előre a meccs úgy a hangulat is olyan lett amilyen már nagyon rég nem volt... Sajnos a mérközés elején kaptunk egy gólt.Ezt követően hajtottunk becsülettel,de a félidő végéig egyenliteni nem sikerült.

A második félidőben alaposan rákapcsolt csapatunk a Dunaújváros ám a játékvezető sem velünk volt...rendre az ellenfelet segítette.Az egyik ellentámadásnál kiállították az egyik védőnket...mondhatni reménytelen helyzetbe kerültünk ezzel.

Ám ezt csak mi gondoltuk így,a csapat szerencsére nem.

Becsülettel küzd a piros mezes hazai csapat (fotó:Dunaújváros online)

Tíz emberrel is odaszögeztük az ellenfelet saját kapuja elé.Egészen elképesztő iramot dikdált a hazai csapat.Hosszú-hosszú idő után a közönség is abszolúlt a csapat mellé állt végre.Elképesztő biztatás támogatta a hazai csapatot,rég volt már ilyen hangulat...a bíró továbbra is ellenünk fújt....Aztán a közönség alapos támogatását élvező hazai csapat egyel kevesebb emberrel a mérközés vége elött tíz perccel egyenlített!Óriási gólöröm volt a lelátón mi is tomboltunk úgy ahogy már rég nem...Elképesztően jó mérközés volt tele izgalommal.Lejárt a rendes játékidő a mérközés 1-1 -es döntetlennel zárult.Azaz,hogy nem zárult,hisz kupameccs lévén döntetlen ugye nem lehet.Következett a 2x15 perces hosszabítás.Várható volt,hogy elöbb-utóbb elfárad a hazai csapat az álltala diktált gyilkos tempótól és az emberhátránytól.Az első 15 percben még álltuk a sarat,azt a másodikban már kiütközött az ellenfél nagyobb rutinja.Így nem kicsi játékvezetői segitséggel 3-1 arányban megnyerték a mérközést.Nekünk azonban semmi szégyenkezni valónk nem volt.Hatalmasat küzdve nem csak az ellenfél,de a bíró ellen is elvesztettük ugyan a csatát,de így ki lehet kapni.Amikor a szívedet lelkedet kiteszed a sikerért...a vereség is megbocsájtható.Felemelt fejjel jöhetett le a pályáról a hazai csapat amit a közönség a vereség ellenére meg is tapsolt.

A meccs után pedig a csapatkapitány (Csehi Tamás)  beinvitált minket a hazai csapat öltözőjébe ahol megkaptuk a mezeket.Megköszöntük persze és a vereség ellenére gratuláltunk a fiúknak az őszi teljesitményért.A mez története pedig a következő:

Csehi Tamás csapatkapitány átadja a mezt,a csapat a háttérben tapsol...

Mivel már egy ideje járunk meccsekre (én egészen pontosan már 40 éve...47 vagyok amúgy)  szert tettünk némi ismertségre.Ott abban a szektorban ahol mi ülünk szinte kialakult a közelünkben ülökkel egy nagy család.Itt tettünk szert egy jó haverságra is,mit ad isten éppen az egyik játékos szüleivel.A sok meccs és az eltelt idők alatt egyre jobb viszonyba kerültünk velük.Mint kiderült a család hölgy tagja lett figyelmes ránk,egyre szembetünő lett neki(k),hogy minden meccsre kijárunk,sőt az is,hogy olykor idegenbe is.Ők meg jó viszonyba voltak ugye a játékosokkal,hisz az ő fiúk is a csapat egyik játékosa.

Így leszervezték a csapatkapitánnyal a dolgot aki készséggel belement,így jött tehát létre a dolog.

Gergő már otthon virit a nem semmi ereklyében...

Hozzáteszem a csapatkapitány is és a csapat többi játékosa is,rendkivül közvetlen minden sztáralürt nélkülöző kedves fickók.Nagyon kedvesek voltak,tényleg igazán és persze a haver meg a felesége is akik leszervezték ezt.Hát azthiszem az ilyen pillantatokért érdemes élni...Mondják semmi sem történik véletlen...hogy mi annak idején ezt a szektort választottuk,hogy azok ültek ott hétről hétre akik...

Azthiszem soha nem fogok másnak drukkolni mint a Dunaújváros!

Hívják akárhogy : Kohász,Dunaferr vagy Pase...

Egy hátulról is.Ja és persze én is kaptam egy mezt!

Véget érő szezon

" Olyan csapatnak szurkolni aki nem a Te városodé,pont olyan mintha anyukád szeretőjének szoritanál"

Így kezdtem az augusztusi bejegyzésem az akkor kezdödő szezonról.Nos immár negyven éve,hogy meccsre járok és sohasem drukkoltam másnak,mindig kizárólag szülővárosom csapatának.Tényleg a negyven év alatt megértem már itt mindent.Voltunk fent a csúcson és voltunk lent a pokol legmélyebb bugyraiban.Mint írtam augusztusban ( lásd: ide kattintva ) jelenleg a magyar bajnokság harmadik vonalában szerénykedünk,ahol az elmúlt idényben a negyedik helyen végeztünk és mikor az idei esélyeket latolgattam azt írtam ebben a szezonban ha hozzuk ugyanezt elégedettek leszünk.

Hát elégedettek vagyunk.

És nem is kicsit!

Írány a "szinpad"

A harmadosztályú bajnokság rendkivül izgalmas.Esküszöm sokkal jobb mint az NB I.,csupa,csupa jó meccset láthattunk,az izgalmak pedig minden elözetes várakozásunkat felülmúlták!Csapatunk nyögve nyelősen kezdte a bajnokságot,bár jöttek az eredmények,de nem voltunk meggyőzőek.Aztán Iváncsán belefutottunk egy vereségbe.Ezt szerencsére sikerült korrigálni,olyannyira,hogy rá négy hétre az egyik legnagyobb rivális Tiszakécske otthonában sikerült győzni.Igaz aztán két hétre rá,a másik nagy rivális a Pécs legyőzött minket hazai pályán.

 A kupában a Vasast kaptuk.

Az október végi meccs kulcsfontosságúnak bizonyult. 

Mások szotyiznak,mi szurkolunk...

Óriási bravúrral és remek játékkal sikerült a kupából kiverni az NB I.-es Vasast.

A mérközésről annak idején beszámoltam (ez itt olvasható ).

Ez a meccs azért volt vízválasztó,mert ettől kezdve eltünt a csapat játékából a görcsösség.Felszabadultá és eredményessé váltunk.Innentől kezdve az összes meccset megnyertük úgy,hogy közben mindössze egy gólt kaptunk.Aminek az lett a vége,hogy az őszi szezon zárásakor az első helyen állunk!

Tehát nem a negyedik amivel már elégedettek lettünk volna,hanem az első helyen!

Amúgy én tudom mi okozta ezt a pozítviv változást,de ezt nem árulhatom el,mert titok!

Az arénánk

Szóval itt tartunk most.A harminc fordulós bajnokságból 16 ment le és az elsők vagyunk.Persze nagy bravúr lenne ezt a végén is megtartani,de nem lehetetlen.

Hátra van még egy kupameccs.Ugye mivel a Vasast kivertük,hamarosan újabb kör következik.Ellenfelünk a szintén NB I.-es Balmazújváros lesz.Persze nem mi vagyunk az esélyesek,de ha történetesen elvesztjük az összecsapást akkor is egy nagyszerű őszi szezont hagyunk magunk mögött.

Ünnepel az őszi bajnok

Ha minden jól megy e kupameccs után kapja meg a mezt Gergő a csapattól.Ha ez megtörténik természetesen beszámolok a nem mindennapi eseményről.

Mi ebben a szezonban két meccstúrán voltunk.Iváncsára és Vecsésre tudtunk elmenni szurkolni a csapatnak.Tavasszal esélyes lehet ebből a szempontból: Szekszárd,Pécs,Paks és Budapest (Rákosmente),remélem kettőre legalább újra sikerül eljutni.

Hát ez volt az őszi idény.Kupameccs még hátra van!

Hajrá Dunaújváros!