Az év első túrján szembesültem az Alföld,a Kiskunság csodálatos csatorna világával.Egészen új és fantasztikus világ tárult a szemem elé.Túránk öt(!) alföldi csatornát érintett és ezek egyik legnagyobbja a Kiskunsági főcsatorna.A csatornával már találkoztunk korábbi két túránkon és már akkor is felfigyeltem rá milyen szép és érdekes.A rendkivüli szépségű tájba nem is tagadom egyre inkább beleszerettem.Egyre több és több dolog vezet rá az Alföld csodáira.Korábban a lesajnált tájat szinte figyelemre sem méltattam aztán egyre több túránk vezetett az elmúlt években erre a tájra és fokról-fokra döbbenek rá a szépségére és az érdékességére.Csak azt sajnálom,hogy Gergővel való túrázásainkból valahogy kimaradt az Alföld.Kár érte.Bliriáns szépségű a táj erre is és ezt persze csak akkor veszed észre ha kiszállsz az autódból és gyalog vagy bringával indulsz felfedező útakra.A turistaút hálozaton még van hova fejlődni,amerre én jártam eddig mindenhol gyengék voltak a felfestések.Na,de vissza a csatorna világhoz azon belül is a kedvencemmé vált Kiskunsági főcsatornához.
Csodálatosan szép a főcsatorna bármerre is járunk körülötte
A Kiskunsági Főcsatorna a főváros és a Duna-Tisza közének egyik legkedveltebb horgászvize. A Ráckevei Duna-ágból ágazik ki a Tassi zsilip közelében és Akasztónál csatlakozik a Duna-völgyi Főcsatornába.
A Főcsatorna a huszadik század hatvanas, hetvenes éveiben épült és a hajdan volt mocsaras, később labilis vízellátottságú Duna menti terület mezőgazdasági céljait hivatott kiszolgálni. Több mint 50 kilométeren át kacskaringózik Akasztóig, ezért is ragadt rá a Kígyós név. Rengeteg, változatos horgászhelyet kínál, szinte teljes hosszában.
Szerencsére tőlünk nincs messze
Szélessége átlagban 40-50 méter, mélysége 1,6-2,0 méter, pontos hossza 58,75 km, területe 303 ha.
A területen az általános halfajok mellett, úgymint ponty, süllő, csuka, szürke harcsa és keszegfélék jelentős arányban fordul elő, a compó és a széles kárász, melyek mesterséges telepítések után kerültek a jelenlegi állományszintre. A halgazdálkodási terv elsődleges célja a megfelelő halállomány biztosítása, amely az eredményes horgászathoz szükséges. A tervben minden évben kötelező érvénnyel 50 kg/ha-os telepítés került meghatározásra. A terület keszeg állománya képes az évenkénti reprodukcióra, biztosítva ezzel a ragadozó állományok eltartásához szükséges táplálékbázist. A halgazdálkodási tevékenységnek minden esetben összhangban kell lennie a Fűzvölgyi Öntöző Főcsatornán végzettekkel, mivel a két főcsatorna között a halak vándorlása nem korlátozott.
Rövid időn belül vált kedvencemmé
A csatorna lakhelyemtől nincs igazán messze és helyenként jól,ha nem is maradéktalanul,de jól elérhető.Jelzéssel ellátott turistaútakban viszont gyakorlatilag elégtelen.Csupán a magyar zarándokút keresztezi két helyen,de ugye tapasztaltuk,hogy ennek meg tragikus a felfestése.Viszont útak,földutak szinte mindenhol vannak mellette mindkét parton.Az a baj velük,hogy ezek jelzetlen utak.Nem árt tehát felkészülni ha erre túrázunk vagy bringatúrázunk.Szerencsére már akadnak jó alkalmazások erre a célra vagy megfelelő navigáviók.Eltudnék képzelni a csatorna mentén jelzéseket vagy itt-ott tanösvényeket.Így persze főleg csak a környékbeliek ismerik és épp ezért nagyrésze még érintetlen.
Sikerült már ide eljutnom és remélem még sikerül is!
A csatorna kiválóan alkalmas még kajakozásra,sőt igazából legjobban így lehet megnézni a szépségeit.Mindenképpen tervezek még erre túrákat a közeli és távoli jövőben.Az Alföld,a Kiskunság csatornái csodásan szépek.Érdemes őket felfedezni.Ha Isten is megsegít és kitartok egészségileg akkor feltétlen jövök még erre a tájra!
Télen nyáron szép!
Egy videót találtam róla amelyen az illető kajakkal járja be a csodás csatornát.Szerintem érdemes belepillázni.
Már az év második napján belecsaptunk a lecsóba és kezdetét vette a 2022-es idény.Egy alföldi túrát néztünk ki évkezdésnek.Nevezetesen a közeli Kunszentmiklósról indulva egészen Dunavecséig szándékoztunk menni.Nem tűnt rövidnek.Előzetes felméréseink alapján jó 22km-es túrának ígérkezett,de aztán még ennél is több lett.Újév második napjának reggelén Zolikával keltünk útra.Egyenes buszjáratunk van Kunszentmiklósig,így átszállni nem kellett,ám az út egy órás volt.Először fordult elő a történelemben,hogy most én érkeztem felkészületlenül a túrára.Nem vettem kaját mert úgy voltam vele majd veszek frisset az indulás előtt.Ám útban a buszpályaudvara az égvilágon semmi sem volt nyitva Dunaújvárosban.Zolika mondta majd ad ha kell.De aztán Kunszentmiklóson már találtunk nyitva tartó boltot.Nyolc előtt már ott voltunk.Jó időnek nézett ki (az is lett),de a reggel még kicsit hűvős volt.
Kunszentmiklós - először túrázásaink történetében
Kunszentmiklós a város nem tűn különösebben nagy eresztésnek,de a főtér és környéke nagyon szép volt.Ahogy az lenni szokott:templom,városháza,vendéglő,különféle üzletek és egy gimnázium köszönt szembe.Na és egy kellemes sétáló utca,szobrokkal és emlékművekkel.Nyáron itt biztos megy a nyüzsi,most egy-két ember lézengett erre.Ez volt túránk kiinduló pontja.A magyar zarándokutat szándékoztunk követni.Tudtam korábbi tapasztalatainkból,hogy lesznek gondjaink a jelzésekkel.A magyar zarándokút nem arról híres,hogy megfelelő a felfestése.Ám az minden előzetes várakozásunkat alulmúlta.Egész túrán mindössze tíz jelet találtunk!Tudtam az eddigi alkalmazásom a HuMap kevés lesz ide,így próbáltam letölteni egy másikat,egy jobbat.Válszatásom a Mapy.cz-re esett.Amely aztán jelesre vizsgázott a túra folyamán!
A gimnázium épülete Kunszentmiklóson
Elindulva betértünk egy kávéra az egyik kocsmába,majd itt láttuk meg a nyitva tartó boltot,így betértem oda is kaját venni.Ezután meg semmi sem mentett meg mindket a magyar zarándokúttól,amely egy ideig még természetesen a városkában halad.Egy hosszú macskaköves utcában.Jelzés erre még egy sem volt,de az alkalmazásunk kifogástalanul vezetett már itt is.Jó másfél kilométer múlva értünk ki a városból.Rögtön kilyukadtunk az alföldi mezőkön.Január másodika ellenére kezdett nagyon jó idő lenni!A nap is ragyogott,de az út kicsit dagonyás volt,sáros.Pesze azért tudtunk haladni.Egy ideig jó volt az út nyomvonala,de aztán úgy tűnt beleolvad a szántóföldekbe.Sebaj az alkalmazás itt is kitünően vezetett minket,nem tévedtünk el.
Elhagyva Kunszetmiklóst
Belvízes földeken ment át az alig-alig létező út.Jelzést még továbbra sem találtunk...A Bak éri csatorna mellett haladtunk,de nem sokat láttunk belőle.Egyszer aztán újra látható volt az út nyomvonala,amely az eddig dél,dél-nyugati irányt váltotta nyugatira.De ez is dagonyás volt.És itt megtaláltuk az első jelzést!Túránk nagyjából 3,5-4-ik kilométerénél.... Az út közben egy kis hídra ért és egy újabb csatorna köszönt szembe.Az Apaji-csatorna felett mentünk át amelyet már jól láttunk és hát...nagyon szép volt a januári napsütésben!Itt megálltunk gyönyörködve az alföldi csatornában és akkor már meg is reggeliztünk.
Az Apaji-csatorna
Tovább indulva átkeltünk a Budapest - Kelebia vasútvonalon.Itt megleltük a második jelzést!Majd az út újra délnek fordult és pár kilométeren át a vasúti sín mellett haladt.Itt legalább nem volt sáros,nem volt dagonyás.Egy ponton kereszteztük a csatornát újra,innen is szép volt a rálátásunk.Remélhetőleg ez a rész a videóban majd látszik.Aztán nem sokára feltűnt a távolban Ágotafalva a szeretetfalu.Még kellett kicsit trappolni,hogy oda érjünk.Egy út ágazott le az eddig mindössze két jelzéssel rendelkező magyar zarándokútból.Ez vitt be Ágotafalvára.Tudtam a szeretetfalu körbe van kerítve,bemenni nem lehet,de úgy láttam a térképen ez az út kikerüli.
A Budapest - Kelebia vasútvonal
A távolban Ágotafalva
A szeretetfalu nem más mint Alsószenttamás,ami pedig Tasshoz tartozik közigazgatásilag.Ám magát a szeretetfalut Ágotafalvának hívják.Most épül és idén adják majd át.Árva és családjukból kiragadott gyemkekek táborozására hozták létre,ami egy nemes ügy.Odaérve,kivolt írva a keritésre,hogy Ágotafalva,magánterület,belépni tilos.Most az egyszer nem akadtam ki ezen,hiszen tudtam nemes dologról van szó.Belesve több lakóépületnek tünő házat láttunk,talán valami vendéglőt arébb pedig azt a kéttornyú csodás templomot amit szerettem volna közelebbről is megnézni.Voltak még játszóterek,pihenők,sportpályák.Az útunk arébb viszont szintén levolt kerítve,itt tovább haladni nem lehetett.
Az Apaji-csatornánál
Visszamentünk a Apaji-csatornáig,majd annak mentén menve láttuk,hogy abba beleömlik a Kígyós-Ér mellékág.Annak mentén pedig vezetett be az út Ágotafalva másik oldala mentéhez,amely úgy tűnt el is kerüli azt.Megpróbáltuk és így is lett.Itt a Apaji-csatornánál még letértünk a magyar zarándokútról és erre kellett menni amerre most mentünk.Ez az út később újra rátér majd valahol a zarándokútra,de levág vagy 2 és fél kilométernyit.Tehát ha erre megyünk jókora darabot levágunk a túrából.Ha ezt nem tesszük meg az lett volna majd 30 km-is.Szóval ráleltünk erre a röviditő útra,amely eleinte kiváló volt.Elmentünk Ágotafalva mögött tehát majd egy újabb kishídon át a Kígyós-Ér mellékágon át.Innen valami vízművet láttunk kelet felé a közelben,nyugatra ment békésen ez a csatorna.
Híd a csatorna felett
Valami vízműnek tűnt..alighanem Ágotafalva vízmennyiségének ellátására épülhetett
Sajnos aztán az út újra dagonyásra,sárosra váltott.Nehezen haladtunk ezen a szakaszon.Zolika közben egyik barátnője kedvéért újévi röfi vadászatra indult.Én persze benne voltam a játékban és a nádasok közt a csatorna mentén megleltük az első röfit.Kb.akkora volt mint egy gyufásdoboz.Zolika szerint Dunavecséig még három kis röfi bújkál valahol.Reméltük megtaláljuk őket.A sáros út közben elérte a magyar zarándokútat.Megsporoltunk tehát két és fél kilométert!Ám az útviszonyok nem javultak.Jelzés továbbra sem volt.Szerencsére az alkalmazásunk több volt mint kiváló.Remekül vezetett minket.
Zolika a röfivel
Lassan de javult az út minősége.Átmentünk a Kigyós-Ér felett,itt aztán öt felé ment az út.Természetesen semmi sem jelezte melyik a jó irány.Kivéve a letöltött alkalmazást.Így aztán itt sem tévedtünk el.Hosszú egyenes szakasz következett,jó két kilométernyi.Kissé unalmas is volt így ez a szakasz,de legalább megtaláltuk az egyik dagonyában a második röfit.Ez sem volt valami nagy... Aztán nagy nehezen kanyarodott az út,lassan elértük Szalkszentmárton-Homokpusztát.Itt végre akadt látnivaló.Kereszteztük a gyönyörű Kiskunsági főcsatornát!
Hosszú egyenes szakasz...
Nagy kedvencem a Kiskunsági főcsatorna
Itt a hídon is tartottunk kis pihenőt,majd indultunk tovább a jelzés nélküli magyar zarándokúton.Egy darabig újra sáros volt az út,majd átkelve egy országuton javult a minősége.Itt nem sokára megtaláltuk a harmadik röfit.Már csak egyet kellett megtalálnunk.Jól elbújtak a nyavajások.Pár méterrel arébb három felé ment az út,megint csak az alkalmazás segített,mert jelzéseket felfesteni minek a hülye parasztjának...Pár méter újabb alföldi csatorna!Már az ötödik ezen a túrán!Nekem az alkalmazás azt írta ki,hogy a Fűzvölgyi-csatorna,a térkép viszont azt írja,hogy a Nagy-Ér csatorna.Nem tudom melyik a helyes,lehet mindkettő,én a vidóban a Fűzvölgyi elnevezést használtam.Ez is csodaszép volt amúgy!
A Fűzvölgyi - Nagy Ér csatorna
Amúgy ez a Nagy-Ér csatorna megy át később Solt településen is,tehát találkoztunk már vele többször is túrázásaink történetében.Még Gergővel is anno... Valóban lenyűgözően szép volt a kanyarokal,a nádasokkal a partok mentén a kék vízzel...Az út több kilométeren át mellett vezetett,szép szakasz volt,de már kezdtünk fáradni.Majd három kilométernyi volt ez a szakasz,míg egy híd vezetett át a csatornán az út pedig négy felé ment.És lőn csoda,itt volt egy jel ami jelezte a helyes írányt!De a hídon megpihentünk.Hetedik (!) órája tartott a túra,régen volt ilyen...A hídról csodáltuk ezt a csatornát is.
Alföldi csatornákban gazdag túra!
Itt a jelzést tartó oszlopon megtaláltuk a negyedik röfit!Ez nagyobb volt mint az első három.Röfögött is teljesen.Zoli barátnője Timi majd örülhet neki... Aztán ami meglepő volt,Zolika öt kullancsot szedett le rólam! Januárban,remek...!Valószinű a nádasok között vezető úton szerettek belém.Na de innen nyugatra mentünk újra az út fokozatosan javult mígnem egészen kiváló nem lett.Még egy jelet láttunk,többet aztán nem.Szemben a horizonton feltűnt Dunaújváros és a Pentele-híd sziluetteje is.Kezdett lemenni a nap és mire Dunavecsére értünk lényegébe le is ment.Nyolcadik órája trappoltunk!
Lemenőben a nap
Sokadik túránk végződött Dunavecsén,de ebből az írányból (kelet felöl) még nem érkeztünk.A városka belsejében valóságos labirintussá váltak az utcák nyomvonalai.Nagy nehezen értünk csak ki a Fő utcára.Itt még messze volt a buszmegálló és a buszig 18 percünk volt.Igy belehúztunk még,de így az összefoglaló videót nem tudtunk megcsinálni,ezt majd én külön itthon megcsinálom.Végül is elértük a buszt ami 17 óra 10-kor indult.Alaposan elfáradtunk,de szép túra volt!
Dunavecsén már sötétben
Kilenc órát trappoltunk! Jó ebben benne voltak a pihenők,a kávézás és a bevásárlás is.Nem 22,hanem 28 kilométernyit mentünk! Ilyen hosszúságú túránk négy évvel ezelőtt volt utoljára.Érdekes,hogy az is egy alföldi túra volt,amikor az Ebédleső-hegyre mentünk.A túra érdekes volt.Öt szép alföldi csatornát érintettünk.Sohasem kellett felfelé vagy lefelé menni,végig sík terep volt,de sokszor dagonyás és sáros volt az út.Hosszú egyenes szakaszok is voltak.Nagyon szép volt tényleg,de jobban elfáradtam mint bármikor máskor a hegyes túrákon.Jó volt,ez a lényeg és ezzel elindult a 22-es évad.
Két hete nem volt túra és erre a hétvégére sem terveztünk semmit.Aztán Zolika előállt vele,hogy ő mégis menne valahová.Ne mindig a munka,otthon meg a kertben.. és hát nekem sem volt nagyon kedvem egész hétvégén idehaza szenvedni.Így mondtam most csak egy környékbeli túra és nem más.Ebben benne volt Zoli is,így némi agyalgatás után úgy döntöttem visszamegyünk Tassra ahol márciusban jártunk,igaz az útvonal most csak egy kis részben lesz ugyanaz mint akkor.Nem Lórévre megyünk ezúttal,hanem Dunavecsére.Térképes felbecsülés alapján 15-16 km-nek tűnt a távolsága.Ez bőven belefér még a Duna völgyében a nyári nagy melegben is.Aztán a meleggel kissé meggyűrt a bajunk,de erről majd később.Vasárnap reggel vágtunk neki busszal a nem túl távoli Tassnak.Nem vagyok oda a vasárnapi túrákért ha másnap meg melózni kell menni,de ezt az egészet szombaton döntöttük el,aznap menni már nem lehetett.A busz vezetője egy rendkivül jó fej ember volt.Kissé másfelé ment a busz mint márciusban,de ő nagyon segítő kész volt,miközben el is beszélgettem vele és csak odavitt az eredetileg tervezett megállóba.Fél nyolckor Tasson voltunk.Sokat most nem vesztegettünk a településre a közeli szobrokat néztük meg csupán és indultunk is.
Tass nyári vasárnap reggel
A Tassi zsilipig ugyanaz volt a túra mint márciusban.Kiértünk a településről és rögtön a Kiskunsági főcsatorna mellett vezetett az út.A növényzet március óta megnőtt,tiszta dzsungel lett minden,így nem voltak olyan jó rálátásaink a csatornára mint tavasz elején.Persze a zöld természet így is szép volt és voltak olyanok akik a dzsungel közepén vertek itt sátrat.Kezdett melegedni az idő,hiába csak július van,de így az út a zsilipig valahogy most hosszabbnak tűnt mint az előző alkalomkor.Azért egy-egy részen mégis odafértünk a vízhez.Az út amin mentünk különben jelzetlen volt,de Dunavecsére vezetett egy jelzés.Előzetes felmérés alapján úgy láttam az maga a töltés és egy darab fa nincs rajta...Ebben a melegben öngyilkosságnak tűnt arra menni.Így választottam egy másik utat ami jelzetlen.Az más kérdés,hogy nem minden alakult kereken...de még nem értünk oda.Még a csatornánál voltunk.
A Kiskunsági főcsatorna
Hamarosan elértük a Tass üdülőövezet részt.Ide már csak pár méterre volt a zsilip.Búcsút vettünk a Kiskunsági főcsatornától és érkeztünk a zsiliphez.A napszemüvegem időközben valahol elhagytam.Érdekes tavaly is júliusban hagytam el.Mindegy ez van...Elértünk a zsiliphez ahol már harmadszor jártam.Természetesen sosem feledem az első alkalmat amikor Gergővel túráztunk el ide Lórévről.Itt megkajáltunk és megittunk egy kávét.Majd természetesen felmentünk a zsilip fölé a kis hídra.Valahogy szeretem ezt a helyet,van valami varázsa.Sajnos a zsilipre most sem sikerült münködés közben rátalálnunk.Persze így is klassz volt.Majd szentelek neki egy külön bejegyzést most már.Nem emlékszem,hogy kiveséztük volna már.A zsilip után átmentünk a szigetre megnézni az új zsilipet amit márciusban még csináltak.Nagyjából jó kétszáz méterre van az eredeti zsiliptől és szerintem nem is zsilip hanem valami vízi erőmű.A térkép Tassi zsilip II.-ként írja,de ez nem zsilip az biztos.Láttam közbe a területet ahol márciusban még dolgoztak szépen rendbe tették.Újra szabad volt az út a Csepel-sziget déli végére.
A Tassi zsilip ezúttal a szigetről nézve
Most oda nem szándékoztunk visszamenni.Visszatértünk a szigetről az eredeti útvonalunkra a Duna mellé.Itt változott meg a túra a márciusihoz képest.Egyenlőre a Ráckevei Duna majd a nagy Duna mellett haladtunk.Látni véltük ebből a szemszögből is a Csepel-sziget déli csúcsát és azt ahogy a Ráckevei Duna a főággal találkozik.Nagyon szép hely volt.Meg is álltunk itt,a szépség mellett a fák hűs árnyékában igazán kellemes helynek tűnt ez itt.Tovább menve egykori nyaralók,üdülök,horgásztanyák leromlott állapotai köszöntek szembe.Vajon miért nem lehet ilyen értékekre vigyázni?Lassan aztán magunk mögött tudtuk a Tassi üdülős rész és végérvényesen délnek fordultunk.
Csónakkikötő.Szemben a Csepel.sziget déli vége az életfával
Egy darabig fák hűs árnyékának ölelésében haladt a jelzetlen út,majd egy sorompóhoz értünk.Egy vízmű került elénk.Nem volt kinn belépni tilos tábla hát átbújtunk a sorompó alatt és mentünk tovább.Betonút volt egyenlőre.A vízmű vagy egy kilométer hosszan terült el.Végig volt benn középen piramis jellegű építményekkel.Lövésem sem volt róla mik ezek.Talán kutak,földalatti tározók...a jó ég tudja.Mentünk senki és semmi nem mondta,hogy nem mehetünk.Ám az út véget ért és amerre az alkalmazásunk az utat jelezte nem ment semmi.Pont ellenkező irányban ment ki egy út a vízmű területéről.Nem volt más lehetőség elmentünk arra.Kisebb dzsungelben találtuk magunkat,de az út még járható volt.
A vízmű
Centiméterek választottak el a Duna főágától,de a dzsungel megakadályozott abban,hogy lemenjünk a vízhez.Az út meg ketté ágazott.Mivel az alkalmazásunk azt mutatta,hogy a mi utunk eljön kissé a víztől így balra mentünk.Utólag már azt gondolom,lehet jobbra kellett volna.No de sebaj.Az út valóban távolodott a Dunától.Egyik oldalt erdő a másikon meg egy nagy tábla napraforgós között haladtunk.Arébb láttam valami mozog valami állat nem tudtuk kivenni mi az.Zoli rókának vélte.Elővettem a messzelátót és megállapítottam,hogy egy őz van előttünk nagyjából 80 méterre.Természetesen nem várta meg jöttünket,eliszkolt be a napraforgó tábla közepébe.
A napraforgósnál
Kezdtem azt érezni rossz felé jöttünk.Mindegy mentünk meglátjuk mi lesz alapon.Végül is kikötöttünk a töltésen ami nem volt más mint a jelzett turistaút.Ugye eredetileg ezen akartam megtenni a túrát.Aztán már nem ezen,de mégis ide vezetett valami.Természetesen ahogy vártam nem volt rajta egy darab fa sem,így árnyékunk itt nem volt.Ezért nem akartam már erre jönni.Na de ha már itt voltunk akkor elindultunk rajta.Először tűnt fel a közeli Duna túlpartján a Pentelei fensíkon virító Dunaújváros.Jó rálátás volt innen a hazámra.Feltűntek kicsit arébb a hatalmas kavicshegyek.Ott lehettek a Szalki tavak ahová ekkor még úgy éreztem 32 év után térek vissza.Aztán rádöbbentem,hogy "csak" 24 év múltán...Érdekes mert 4 km-re lehettünk Dunaújvárostól,de a Dunán itt nem lehetett már átjönni,így nem tervezgettünk erre túrákat Gergővel sem.Hiba volt!
A töltés ami maga a Magyar zarándokút jelzésű turistaút
A töltésen haladó jelzett turistaút keresztezett egy betonutat.Erre emlékeztem,ez volt az egykori Szalk - Dunaújvárosi révet Szalkszentmártonnal összekötő út.E mentén voltak a Szalki tavak.Természetesen nem hagyhattam ki.Eredetileg a tavak nyugati oldalán jöttünk volna ha nem kobászolunk kicsit el.Így viszont a keleti oldalukon voltunk.Mielőtt azonban letértünk volna a jelzésről ott volt az út mentén egy tábla.Rá volt írva Dunavecse még 10 km...persze csak akkor ha továbbra is a töltésen haladunk.De nem ott szándékoztunk tovább haladni.Letértünk a betonútra és ott voltunk a Szalki tavak ölelésében.Hát valami egészen másra emlékeztem.. Oké,hogy ez részben kavicsbánya,ezek meg bányatavak,de régen voltak itt horgászhelyek és strand is! Most ennem nyomát sem láttuk,csak munkagépek tucatjait,markolókat,dózerokat,dömpereket.De csend volt,senki nem mozgott erre.A tavakat kerítés választotta el a betonúttól.Tilos volt bemenni,több helyen táblák is jelezték ezt nekünk.Ám sok helyen megvolt bontva a kerítés így könnyen betudtunk menni.Az északi tóhoz mentünk oda.Soha nem látott kék színű volt.A munkaterület ellenére nagyon szép és mintha ez a kékség a tengert ídézte volna...Kellemes hűvös légáramlatok jöttek fel a víztől.Egy kisebb magaslaton voltunk ez volt a tó partja alattunk vagy tíz méterre volt a víz.
Az északi,a kékebb Szalki tó
Visszatérés 24 év múltán.Pedig nagyjából 7 km-re van onnan ahol lakom...
Szép volt ez kétségtelen.Visszamentünk a betonra majd a déli tóhoz próbáltunk odamenni.Ez azonban csak annak nyugati szélén tudtuk megejteni.Na és nini...itt volt az a jelzetlen út amelyen eredetileg jönni akartunk.Így hát ezen mentünk tovább alattunk a déli Szalki bányatóval.Ezen volt régen a strand,ebben fürödtem is 97-ben.Most csak munkagépek és kibányászott kavicsok mindenhol...lehangoló volt ez a változás.Ettől függetlenül mégis valahogy kellemes volt itt a tavak között amelyek nem voltak kicsik.Sajnáltam,hogy nem jöttünk erre Gergővel soha...ha életben marad szegény,egész biztos eljutottunk volna ide...Búcsút vettünk a tavaktól és az út jobbra azaz nyugat felé fordult.Szemben a dombon pár száz méternyire ott volt Dunaújváros.Ebből a szemszögből nem mindennap látni és meg kell mondja így csodás látvány volt!
A déli Szalki tó egy szelete
Egy vasút maradványai voltak az út mentén!Egykori vasútvonal ami a Dunához vezetett és esetleges ponton hídon meghosszabbítva át a szemközti Szalki-szigetre.De már benőtte a növényzet a talpfákat meg eltakarta a ráereszkedő föld.A vasúti sínpálya viszont látszodott.Az út pedig ismét délnek fordult és hamarosan elértük a kotort öblöt.Ezt az öblöt jól látni Dunaújvárosból a Felső-Dunapartról,de még soha nem jártunk itt.Mindig is vágyam volt eljönni ide megnézni milyen is ez itten.Hát most valóra vált.Eljutottam ide is,a csinált mesterséges Dunai öbölhöz amely Dunaújvárosból nézve nem tűnik olyan nagynak,de most,hogy itt álltam a partján bizony nagy volt.Ugyanaz volt a helyzet mint a Szalki tavaknál.Magas part vagy tíz méterrel alattunk a víz és kavicsbányászat folyt itt,de gondolom csak hétköznap.Egy két hajó és uszály állt az öbölben,ennyiből volt más.Valamint fantasztikusan szép volt az a rész ahol belement a főágba és csodás volt a rálátás innen is Dunaújvárosra.
A Szalki kotort öböl,szemben Dunaújváros (sajna a gépem nem túl jó hozzá,hogy hűen visszaadja az élményt)
Elöször a kotort öbölnél,mogöttem hazám Dunaújváros
Az út az öböl északi partjához vezetett és innen ment keletnek majd délnek.Körbejárta az öbölt.Hát ideje volt ide is eljutni.Évtizedek óta ideláttam Dunaújvárosból,de most voltam először itt.Megkapóan érdekes volt számomra ez az öböl.Megint csak azt sajnáltam,hogy Gergővel nem jutottam el ide.Dunaújvárosba átmenni itt viszont nem lehetett,ezért is vezetett a túránk most Dunavecsére.Az öböltől elbúcsúzván végre egy erdőbe jutottunk,végre kis árnyék is volt.Ám örömöm nem tartott sokáig.Az erdei szakasz meglehetősen rövidnek bizonyult.Újra a töltés köszönt szembe a jelzett turistaúttal... Nem volt más lehetőség újra felmentünk rá.Két oldalt ugyan erdők voltak,de maga a töltési út szívta magába a napfényt...Kísértetiesen hasonlított ez a szakasz a Lórév - Makád között töltési útszakaszra amúgy.
Újra a töltésen
Itt egyre jobban érezhető volt a meleg a vízkészletünk meg az utolsókat rúgta,majd el is fogyott...de úgy gondoltam még egy vagy másfél kilométer Dunavecse,addig kibírjuk.Ám hidegzuhanyként hatott egy tábla amelyen az volt,hogy Dunavecse még 3,5km... ez durva volt és ettől vagy a melegtől vagy a vízhiánytól elkezdtem fokozatosan küzködni és szenvedni.Addig lúzerkedtem míg a menés is fájt már a végén.Zolika sem futott csúcsformát,de láthatóan jobban bírta mint én.Na mondom,egy síkvidéki túrán dőlök ki.Egy ponton lementünk a töltésről az árnyékba mert már nem bírtam tovább.Iszonyatosan szomjas voltam,de kellett egy kis pihenő.Folytatva azután némi erőre kaptam,de messze voltam az elfogadható formámtól így is...mentünk és mentünk és csak nem akart jönni szembe Dunavecse...kínlódtam,de Zoli is szomjas volt már...
A világ egyik legnagyobb találmánya..
Aztán egyszer csak ott volt Dunavecse.Magamban imádkoztam legyen egy csap a településen.Ám ahogy beértünk a városba egyenlőre se csap se kocsma nem volt.Már-már a szomjhalál kerülgetett,amikor feltűnt egy kék csap.Azonnal megtámadtuk,jómagam vagy két liter vízet le is toltam.Jó hideg is volt szerencsére.Ettől valamelyest újra erőre kaptam.Kocsmát kerestünk mert egy jó sör azért így is jól esett volna,ám nyitva tartót nem találtunk...így egy fagyizóba ültünk be.Itt ugyan sört nem árultak,de hideg üditőket igen.Valahogy fáradt voltam,mert majd fellöktem az asztalt meg kiborítottam az italt...Hát nem gondoltam volna soha,hogy egy síkvidéki túra készít majd ki.Az egyre erősödő meleg és a vízhiány okozhatta valamint a sokk amikor a táblán megláttam,hogy a pár száz méternek hitt Dunavecse még több mint három kilométer...
Sörözés már idehaza
Mivel számtalanszor jártunk már a településen és nyilvánvaló volt,hogy nem találunk nyitva tartó kocsmát befejeztük itt a túrát.Elmentünk a közeli buszmegállóig és busszal hazajöttünk.Itthon söröztünk aztán már egy jót.Hát végül is nem 15-16 km volt a túra távja hanem 20-21.Könnyű terep volt és szép és érdekes tájakon mentünk keresztül,mégis érthetetlen volt számomra,hogy ennyire kikészültem a végére... Ha nem a meleg és a vízhiány az oka,akkor alighanem a fizikai felkészültség apadása az öregedés... remélem nem erről van szó és tényleg valóban csak a meleg tett ennyire taccsra...Azért még így is jó buli volt.
Lassan-lassan immár öt éve lesz,hogy Gergővel a Tassi zsilipnél jártunk.Akkor a környék és az,hogy letudtunk menni a Csepel.sziget legdélibb pontjára is,magával ragadott minket.Valószinűnek tűnt,hogy jövünk még erre,hogy majd visszatérünk egyszer.A történtek ismertek,Gergővel már nem volt többé alkalmam visszatérni,de mivel a nyomában járok,valami most is erre vezérelt... A napokban agyalgattunk,hogy nem akarunk végig otthon ülni a március 15-i hosszú hétvégén.Nem akartunk most messze menni,de mégis akartunk valahova menni.Valahogy nem jöttek most az ötletek sem.Aztán mint egy hirtelen villámcsapás,egy megvilágosodás - eszembe jutott a Tassi zsilip.Viszont úgy gondoltam,hogy most ellenkező irányból,némi módosítással csináljuk meg a túrát.Tehát pont szembe megyünk azzal az iránnyal amelyről Gergővel jöttünk 16 őszén (az akkori túráról itt olvashatsz).Ez viszont azzal járt,hogy elkellett mennünk egészen Tassra és onnan inditani a túrát.Sebaj,ugysem jártunk még Tasson (az öt évvel ezelőtti túra a zsilipnél végződött) és így megtudjuk nézni a Kiskunsági főcsatornát is.A hosszú hétvége szombati napjára jósolták a legjobb időt,így ennek reggelén keltünk útra Tassra,Manó és Zoli barátommal közösen.
Tass temploma
Már fél nyolckor Tasson voltunk,ami légvonalban ugyan nagyon közel van Dunaújvároshoz,de csak kerülővel lehet elérni a Pentele -hídon átkelve.Így sem volt hosszú utazás mert 31 kilométerre volt a település központja.Tasson a szombat reggel és a koronavírus harmadik hulláma ellenére meglehetősen nagy élet volt.Szokatlanul nagy.Mielőtt belevágtunk volna a túrába,úgy döntöttünk megnézzük a település templomát és a parkot mögötte.Odáig sétálva láttuk,hogy a sünök is itt cikáznak egy rendőrautóval,mondtam többieknek maszkot fel (ez 2021 márciusában sajnos kötelező).Manónak nem tetszett,meg is találták a sünök,de szerencsére csak odaszóltak,nem büntettek.A templom és a park szép volt,telis tele szép emlékművekkel,melyek legláványosabbika egy koronás emlékmű volt,ami persze nem a koronavírus emlékműve volt,hanem Szulejmán szultán koronavisszaadáa a magyar királynak emlékműve.Ilyent sem láttam sehol még.
A koronás emlékmű
...és,hogy mit is ábrázol
A szép park után indultunk vissza,még megláttuk Charlie angyalainak a szobrát is,amely négy mezitelen női alakot ábrázolt,akik egymással háttal körben állnak négyen.Ha jól tudom ez a négy évszakot megtestesítő szobor akar lenni.Tetszett nekünk!Ezután aztán már ráálltunk a túra útvonalára.Nem vezettek erre jelzett turistautak mégis sokkal könnyebb dolgunk volt mint pl.a legutóbbi nagylóki túrán.Értelmezhetően vezettek az utak jelzések nélkül is.A településről kiérve azonnal levettük az egészségünkre rendkivül ártalmas maszkokat.Nem kellett sokat menni már ott is voltunk a Kiskunsági főcsatornánál,amely folyókat megszégyenitően széles és szép volt.Egy hattyú uszkált a túlpart közelében,de ahhoz messze volt,hogy normális képet lehessen róla készíteni.Mentünk a csatorna partján,a jobb helyeken közelebb meszészkedve a vízhez.
A szépséges Kiskunsági főcsatorna,elöször túrázásaim történetében!
Az út másik oldalán pedig,helyenként kitünő rálátásunk volt Dunaújvárosra!A Pentelei fensíkon elterülő várost ebből a szemszögből még sosem láttam és azt hell,hogy mondjam meglehetősen szép volt!Kellemes volt az útnak ez a szakasza.Közben a túlparton rendezett nyaralók tűntek fel,mindegyik előtt ápolt,tiszta stégekkel.Ezeket a nyaralókat valószinűleg horgászok hozták itt létre és így kialakult itt egy horgászparadicsom.Később már ezen a parton ahol mi mentünk is,nyaralók voltak.Ami feltűnt,hogy tiszta volt minden,sehol semmi szemét és ami még ennél is érdekesebb volt,hogy a csatorna víze is teljesen tiszta volt!A fene sem gondolta,hogy Dunaújvárostól alig pár kilométerre észak-keletre ilyen paradicsomi körülmények vannak...
Manó és Zolika fotóz az egyik stégen a csatornánál
Egy hídhoz értünk ami a csatornán át vezetett,alatta valami zsilip féle építmény volt,hajó,de még csónak sem nagyon fért ott át.Innen is megcsodáltuk a csatornát,aztán búcsút vettünk tőle.Furcsáltam,hogy ilyen közel van Dunaújvároshoz mégsem voltam eddig itt sosem.Lehet tervezünk majd még erre a jövőben.Egy pár száz méternyi betonutas szakasz következett,ez már erre kezdett ismerős lenni,hiszen itt végzödőtt a túránk öt éve,Kiértünk a Ráckevei Dunához,ahol már egyből ott is volt a Tassi zsilip.Öt kilométert jöttünk a falutól!Mivel itt voltak padok,asztalok az idő meg kezdett kellemessé válni,úgy döntöttünk megreggelizünk.A kellemes környezetben remekül elvoltunk.Alattunk a kék Duna ág nagyon szép volt.Löttünk pár fotót itt,majd megtámadtuk a zsilipet.Ahogy annak idején Gergővel is,most is a kis hídon mentünk át felette,persze máshol nem is lehetett.Innen volt a legjobb rálátás az építményre észak felé.Délre meg a szép Duna bontakozott ki.
A Tassi zsilip
A zsilip a hídról,most épp nem münködött
Kiltás a hídról a másik irányba
Manóval a daru alatt a zsilip hídján
A zsiliphez lementünk még a másik oldalon pár fotót lőni,majd terveink szerint elindultunk a sziget legdélibb pontjához.Itt egy félsziget akadályozott így felkellett mennünk az útra.Közben láttuk,hogy a félsziget másik oldalán épül egy új zsilip.Most is dolgoztak ott a munkások.Az útat ami a sziget végére vezetett munkagépek foglalták el.Gondoltam itt baj lesz.Mentünk,mondtam max majd kizavarnak.Ránk is szólt az egyik fószer,hogy menjünk innen ki.Mondtam,hogy dehát egy turistanevezetességhez való utat zárnak le,ezt nem tehetik.De menjünk innen,nekik ezt adták ki,nem ő találta ki,nem ő tehet róla.Jó visszafordultunk akkor,de meggondolta magát és szólt,hogy jólvan menjenek.Így letudtunk menni a Csepel-sziget legdélibb pontjára.Amúgy úgy emlékeztem,hogy ez a félsziget itt nem létezett,hiszen a zsiliptől simán lelehetett menni oda.Gondolom a mostani új zsilipnek hála,alakitották át így a tájat.Kicsit illúzió romboló volt,de végül is rendezettnek tűnt minden.
A Csepel-sziget déli végpontja az Életfával
A déli végen nem sok minden változott,talán semmi.Annyiból jó volt,hogy most nem volt itt senki.Gergővel mikor itt jártunk öt éve egy szerelmes pár nyalta-falta itt egymást nem nagyon lehetett itt fotózkodni akkor.Most nem zavart senki és semmi.Így jó sok fotót lőttünk itt is.Jobb volt az idő is mint öt évvel ezelőtt,gyakorlatilag minden jobb volt és semmi sem volt jobb.Nem lehetett jobb,hiszen nem volt itt Gergő... és sajnos ezen a túrán nem is éreztem a lelke jelenlétét,ez persze nem zárja ki,hogy ott volt.Szóval megcsodáltuk a déli véget,a többiek elöször jártak itt.Innen is látni lehetett Dunaújváros egy darabját,nem volt messze,talán 10km...sajna csak a város ipari része látszódott innen.Itt volt valahol amúgy Bács-Kiskun és Pest megye találkozási pontja is,noha a végpont maga már Bács.Kiskun megye volt.A nagy Duna ág túloldalán pedig egy kedves ismerös vigyorgott ránk: a Rácalmási-sziget.Alaposan kigyönyörködve magunkat indultunk vissza folytatni a túrát.
A legdélibb pont
Zolika és Manó is eljutott ide
Jómagam Manóval a déli sarkon
Visszamenve mégegyszer megköszöntük a fószernek,hogy beengedett,majd rátértünk a töltésre.Emlékeztem ez itt egy hosszú betonutas szakasz lesz.Noha jó rálátásaink voltak innen a Ráckevei Dunára az út hála a betonnak mégis kicsit kimerítő volt.A part mentén nem volt annyi lakókocsi mint öt éve,viszont pottyantós az akadt bőven,el is neveztünk a helyet Zolival a Pottyantósok-völgyének.Nagyon sokára ért véget a betonos szakasz.Emlékeztem itt Gergővel is megszenvedtünk öt éve.A Makádhoz tartozó gyálai szabadstrandon értek véget ezen írányú megpróbáltatásaink.A pirinyó strandon szerencsére voltak padok,így itt pihentünk egy jó negyedórát,nézve a kék meglepően tiszta vízet!
A batonutas szakasz
Pottyantósok-völgye
Pihi a gyálai strandon
A gyálai strand után visszatértünk a töltésre,amely belefutott a másik,az egész szigeten át futó töltésbe,erre tértünk le egyenlőre visszaíányba dél felé,de aztán az kezdett nyugat majd észak felé fordulni és ez már nem betonút volt!Az én lábam már kezdett alaposan fájni,nem csak a betonútas szakasz miatt,hanem a rendkivül kényelmetlen munkahelyi bakancs miatt is,amitől egész héten szenvedek amúgy is.Mivel most délutános műszak után érkeztünk a túrára másnap reggel,nem volt időm pihentetni sem,így esett meg,hogy kezdett piszkosul fájni már,de azért bírtam a tempót.Ahogy kanyarodott a töltés,szép rálátásunk volt dél felé a makádi halastavakra.Három tó volt a Csepel-sziget legdélibb részén,,persze lekerítve...magánterület.... Ettől aztán felment a pumpra mindhármunkban.Lassan ebben a tetves országban nem lehet sehova sem menni,mert mindent felvásárolnak a mókustojások.Sajnos nem volt nálunk pálinka ami megnyugtasson,így beletelt némi időbe mire lenyugodtunk...haladtunk a jól járható töltésen miközben nyugat felé a kulcsi szélmalom és dombok okoztak kis izgalmat.Persze ezek már a Duna túloldalán voltak.Magát a Duna fő ágát innen nem lehetett látni.
A szigetet körülölelő töltésre érve
Rálátás a makádi tavakra
Az út a töltés közben észak felé fordult.Lórévig szándékoztunk menni,mert ott tudtunk átmenni a Dunán vissza a Dunántúlra,komppal.Tudtuk ez még 7-8 km szinte egyenes útvonal.Remek rálátásunk volt innen a teljesen sík Csepel-sziget déli részére.A hatalmas sziget gyakorlatilag nem rejtett semmi érdemleges látnivalót,de mindig is szerettem erre túrázgatni,volt valami varázsa még ennek a sík tájnak is.Jókat beszélgetve én lábfájósan haladtunk észak felé a kellemes időben.Nem sokára erdők közé ért az út.Erre is emlékeztem,többször jártunk már erre.Ugye Gergővel is akkor öt éve,csak akkor letértünk a töltésről mert bementünk Makádra.Most nem tértünk le,mentünk az erdők között a töltésen,végre enyhe kanyarok is voltak az útban.Aztán elértük azt a részt ahol két éve Zolival és Mónival annyi hóvirágot láttunk.Most is volt ezernyi,de nem csak hóvirág hanem még ibolya is,meg valami kék és sárga virág is,amikről én már nem tudtam milyen virágok.
Erdők között
Virágok között
Megcsodáltuk a virágos erdei mezőt,majd visszamentünk a töltésre.Kiérve a mindkét oldalt erdős részből,már csak a nyugati oldalon volt ártéri erdő,keletnek ismét feltünt a végtelen sikság.Annyi külömbség volt,hogy pár kilométerre keletnek feltűnt maga Makád is,északi irányba pedig Lórév.Ezek ismerős részek voltak.Az egykori tanya ami itt volt a töltés mellett viszont teljesen eltűnt.Emlékszem itt gyöngytyúkok üdvözöltek mindig mikor erre túráztunk,most viszont nem maradt itt semmi,a tanya helyén pár autógumi volt csak.Közben a nyugati ártéri erdőn látszodott,hogy alaposan megkopaszították...itt is zajlott az erdőírtás...Láttuk Lórévet magunk előtt,de az csak nem akart közelebb kerülni.Úgy tűnt időtlen idők óta megyünk már,de mintha semmivel sem került volna közelebb a falu.
Lórév
Nagyon sokára értük el Lórévet.Lementünk a töltésről be a faluba,ahol rögtön a szerb ortodox templom szolgált látnivalóul.Majd végigmentünk az észak-dél irányban nem igazán hosszú településen.Itt él a legnagyobb szerb kisebbség,nem lehetnek sokan,hiszen minössze 300-an lakják a kicsiny falucskát és főleg magyar hangokat hallottunk csak kiszürödni mindenhonnan.A vízem viszont meglehetősen kifogyóban volt és csap az nem akadt a településen,se semmi ahol valamit vehettünk volna.Sebaj.A 300 méter amelyen végigmentünk a falun már nem merített ki.Visszatértünk a falu északi végén a töltésre,majd nem sokkal utána lementünk a nagyon kedvelt Zichy kápolnához amelynél már sokadszorra jártam.
A nagyon kedvelt Zichy kápolna
Mindig szívesen jövök ide
Itt elfogyasztottuk a maradék kajánkat.Meglehetősen sokan kezdtek el mozogni a környéken,ez erre a vidékre abszolúlt nem volt eddig jellemző.Akárhányszor jártam itt,rajtunk kivül nem járt erre senki sosem.Most rendesen ficeregtek erre nem mondom.Így nem akartunk zavarni,mert a kápolna előtt üldögéltünk és gondoltuk,hogy más is akar fotózkodni,elindultunk hát a komphoz.Nem volt messze,talán öt perc járás.A Dunánál már meglehetősen nagy szél fújt és itt is sokan voltak.Ide is eljutottak a sünök,gyorsan felvettük a maszkokat,de ezek nem foglalkoztak itt ezzel.Negyedórát kellett várnunk az indulásra és hivatalosan itt fejeztük be a túrát.Mivel mértük így pontosan tudom,hogy 22,2 km-t tettünk meg.
A lórévi rév
A nagy szél ellenére simán átkeltünk a Dunán.Odaát Adnyban még bekelett sétálnunk a buszmegállóig,ha ezt még ideveszem akkor volt kb. 1.8 km plusszunk.Itt útközben találtunk egy mobiltelefont egy régi tipusú münködőképes nokiát.Hiába hirdettem meg a közösségi oldalon eddig nem jelentkezett a gazdája,nekem meg erre nincs szükségem.A hazaút sima volt és gyors,így aztán öt óra előtt már itthon voltam.A lábfájásom ellenére ez is egy kitünő buli volt,egy szuper túra,amely nem volt előzetesen benne a tavaszi tervekben,hirtelen ötletből született.Megérte.
