Ahogyan a tavalyi évet,úgy az újat is Kunszentmiklósról kezdtük.Igaz az útvonal teljesen más volt mint az egy évvel ezelőtti,de az idő kb.ugyanolyan jó.Ezerrel sütött a nap és a legmelegebb déli órákban már a tíz fokot is meghaladhatta a hömérséklet.Most is Zolikával kezdtük az évet.Már nyolc előtt az alföldi kis városkában voltunk.Tervünk pedig csupán annyi volt,hogy kimegyünk az avar kagán sírjához és vissza.Valami vagy valaki nagyon akarhatta,hogy megnézzem a sírhelyet mert valahányszor az elmúlt hetekben amikor megnyitottam az online turistatérképet mindig ez a hely köszönt szembe legelőször,annélkül,hogy elmentettem volna az oldal aktuális állását.Hát akkor itt voltam és mielőtt nekivágtunk volna,megnéztük a főteret majd beültünk egy kávéra az egyik vendéglőbe.
Kunszentmiklós főtere
A kávé ízteletes volt majd eztkövetően megkezdődhetett az év első túrája.Mivel erre nem vezettek turistajelek az egyik utcát követve juthattunk ki a településről.Majd ezt az utat kellett követnünk mert ez egyben országút is volt ahogy elhagyta a várost.A település végénél két érdekesség is volt,az egyik egy salakos négy pályás teniszcentrum szinte tökéletes állapotban.Ezek Zolika kedvencei,így alaposan körbe kellett járnunk.A másik pedig egy kisebb dombon álló szobor volt.Mivel semmi tájékoztatás nem volt róla nem tudtuk kit akar ábrázolni a szobor.Úgy gondoltuk ki mást mint az avar fővezért Bajánt.Már itthon jártam aztán utána a szobor neve Kunbaba volt a kunkapuval mögötte ami a leírásokat,fotókat figyelve egy kis faragott kapu volt és amiből már nem láttunk semmit,mivel már nem volt ott...Szóval Kunbaba fogadta a jónépet ha azok kelet felől érkeztek.
Kunbaba
Egy hosszú betonutas szakasz következett.Másfelé nem lehetett eljutni a kagán sírhoz,a országút mentén tudtuk haladni.Szerencsére nem volt jelentős a forgalom.Nagyon sok látnivaló nem volt az alföldi pusztaságon.Amik úgy feltűntek a környék gazdaságai és tanyái voltak,valamint a sok belvízes terület amelyek itt-ott már kisebb tavat alkottak.Aztán a Harmincas csatornát keresztezte az útunk.Ez legalább kis látnivalót jelentett az ingerszegény de azért mégis szép környezetben.Az alföldi csatornák világa már a tavalyi túrán is elvarázsolt és ez a Harmincas csatorna sem volt kevésbé szép.Hídat alkotva ment át felette az út,amelyről észak és dél felé is ráláttunk a csatornára és annak kék vízére.Egy duzzasztómű féle lehetett a híd északi felén,odalenn meg egy kis vízesés volt ahol zúbogott a víz.
Egy alföldi tanya
Tóvá duzzadnak a belvízes területek
Híd a csatorna felett
A Harmincas csatorna
A csatorna után még jó másfél kilométeren át az országúton mentünk majd egy tábla jelezte a balra való letérést az erdőbe.A táblán ez állt: "Avar Kagán sír".Letértünk végre a betonútról kiválóan járható erdei földútra.Érdekes volt az út elején álló postaládák látványa..Kiké ez,mi célból,hiszen ennek az erdei útnak mentén nincsenek házak...Nem tudtam így mire vélni.Közben a baloldali erdei fák alja tiszat vörös volt.Utoljára ilyent a 18-as első túrán láttunk Dunaújvárostól délre a Duna mentén.Akkor azt gondoltuk,hogy a vasmű lehet a lúdas a fák aljának vörösedésében.Itt azonban nem volt vasmű.Mi okozhatta tehát ezt a jelenséget?Mentünk tovább és megleltük a jobboldali fák közé letérő erdei utacskát.Ez vezetett a sírhoz.
Itt kellett letérni
Az országúttól a sír nagyjából hétszáz méterre lehet
Jó száz méternyi gyaloglás után az erdei utacskán valóban feltűnt a sír.Egy faragott (nem akármilyen) oszlop állt egy nagyobb földkupac mellett.Nem tudtuk megítélni,hogy a földkupac-e maga a sír vagy az tán az oszlop alatt lehet.Most sem tudjuk.Az oszlop egyszerűen lenyügőző volt!Elképesztően szép faragások rajta.Alul egy kos,aztán egy faragott felírat majd egy kétfejű kigyó vagy madár (mivel csőre volt nem tudtuk melyik).Nem volt vége.Egy-egy szarv két oldalt majd maga a Kagán feje,felül pedig egy sas és egy ló!Elképedve bámultuk eme remekművet.Az oszlop tövében mécsesek,gyertyák,egy váza benne egy elhervedt virággal és egy...méretes csont!Milyen lényé lehetett ez a csont?El nem tudtuk képzelni.
A sírhely
Az oszlop
Kezemben a méretes csont
A sír és a Kagán történetére most nem térek ki.Egyfelöl októberben volt már egy bejegyzésem amiben dióhéjban benne volt a lényeg.Másfelöl a téma oly hosszú,hogy több oldalt meglehetne tölteni vele,harmadrészt a filmben is elmondtam a leglényegesebb dolgokat.A lényeg,hogy a sírt a hetvenes évek elején tárták fel az oszlopot pedig 2008-ban állították fel.Misztikus érdekes hely volt,az oszlop pedig tényleg gyönyörű.Innen is elismerésünk az alkotónak!Megkajáltunk még itt,fotózkodtunk és csodáltuk az oszlopot valamint kicsit magával ragadott a hely szellemisége is.Örülök,hogy ide is eljutottam!A csontnak még megpróbálok utánajárni,mié és miként került ide.Nem ígérem,hogy jutok bármire is,de ha igen az természetesen megér majd egy bejegyzést!
Zseniális alkotás!
Talán több mint félórát elvoltunk itt,aztán búcsút intettünk a helynek.Nem tudom,hogy jövök-e még ide valaha is,de bármi előfordulhat.Az októberi aranysárgaságban még milyen misztikus lehet... Nem mentünk vissza az országútra hanem mentünk tovább az erdei úton amely az erdő északi szélén kifutott a nagy magyar Alföldre.Itt aztán valóban nem volt semmi más csak puszta.Illetve a messzeségben észak felé dombok tűntek fel.Mi ez?Melyik dombság lehetett az ott:Csak egy valamire tudtam gondolni,minden földrajzi tudásomat elővéve,hogy az ott már a Gödöllői-dombság igen déli része.Kicsit irreállisnak tűnt a gondolat...idáig leérhet a Gödöllői-dombság?Mennyire lehetett,mennyire láttam el?25-35 km?Itthon megnézve a dolgokat,igen!Minden valószínűség szerint a Gödöllői-dombságot látthattam!Ez egészen elképesztő!
Szóval akkor az mégis a Gödöllői-dombság,maximálisan rá zúmolva!
A pusztában csak nehezen lehetett meglátni a továbbiakban az út nyomvonalát.De valahogy megleltük.Az út pedig visszavitt a Harmincas csatornához,ott ment bele abba az országútba amelyen jöttünk.Magyarul most egy háromszög utolsó szárán haladtunk.A pusztán a távolban őzek futkostak.Jól lehetett látni nyugat felé Kunszentmiklóst is.Nem volt itt semmi,mégis klassz hely volt.Ugye erre tanitott Gergő is...mindenhol megtalálni a szépet,erről szól Gergő üzenete is a blog jobb oldalán amit soha nem tervezek onnan eltávolítani!Érdekes volt továbbá,hogy itt a csatornától keletre nem volt belvíz,míg nyugatra rengeteg!Végül elértük a csatornát és az országutat.Nyugat felé fordulhattunk.
Őzek futnak a távolban,a még távolabban pedig egy város...na melyik is?
Az országúton pár méter után ismét érdekes dolgot láttunk!Ugyan már a legelőről is látni lehetett,de innen még jobban.Ha dél-nyugati irányba néztem akkor a távolban felfedeztem Dunaújváros tornyait,elsősorban gyárkéményeit.Észak-nyugat felé pedig látni lehetett a Budai-hegységet!Újra ámulattal töltött el a dolog.A város olyan 25-30 kilométerre lehetett,a Budai-hegység meg 45 körülire.Mégis kitűnően látható volt mindekettő az Alföldről!Innen aztán nem történt már különösebb esemény,csendben visszaértünk Kunszentmiklósra.Illetve dehogy csendben,hiszen Zolikának szünet nélkül járt a szája.Mégegyszer megnéztük Kunbabát és a teniszcentrumot,majd bementünk vissza a belvárosba.
A Baksay gimnázium Kunszentmiklós belvárosában
Mivel még volt két óránk a buszig,jártunk egyet a városka utcáin,majd újfent beültünk egy kávéra.Még jártunk egy kicsit majd a megállóban ülve megvártuk a buszt.Nincs messze Dunaújváros,mégis egy órás buszozás az út hazáig.Így is időben megérkeztünk és fél ötre már itthon is voltam.Ez egy környékbeli túra volt csak.Nem volt annyira látványos mint egy hegyvidéki túra,de itt is megtaláltuk az érdekességeket a Kagán oszlop pedig mindent vitt!Ez volt az év első túrája.Most 13 kilométert mentünk,amely igy természetesen elsőre 13-as átlagot is jelent.Jön majd a folytatást,most előre láthatólag január 21.-én,de ez még változhat!
A jövő évi túraterveket szövögetve böngésztem a turistaterkep.com oldali online térképet amikor is megakadt a szemem a Kunszentmiklós közelében található síron.Nevezetesen Baján Kagán sírján.Kicsit kutakodva kezdett a dolog érdekes lenni,noha túl sok mindent nem sikerült megtudni.Ami biztos Baján Kagán sírja nincs messze lakhelyemtől,így a közeljövőben túrát szervezek majd ide.Noha a túra nagy része betonutas lesz,ez természetesen nem tart vissza,hogy felkeressük a sírt.Addig is nézzük át mit sikerült megtudnom a témáról.
Baján Kagán szobra a Nezede szoborparkban,ahová szintén készülünk!
A kunbábonyi avar kagán leletek 30 éve kerültek elő egy homokbányából. Dr. Balogh Mihály főigazgató maga is szitálta a homokot ott, további kincseket keresve. A történet, amit elmesélt a kilós arany tárgyak előkerüléséről mesébe illik. A traktorosok előtt leomlott egy homokfal, s előtárult a számtalan kincs. A munkások megosztoztak a talált tárgyakon, majd egyikőjük a helyi óráshoz elvitt belőle egy darabot, aki rögtön rájuk ijesztett, hogy ezekkel bizony azonnal menjenek a helyi múzeumhoz. A régészek rögvest lezárták a területet, megpróbálták helyreállítani a széthordott vezér sírját, s állítólag a 70 százaléka vissza is került a leletnek.
"...akinek feje volt meghajlították, akinek térde volt földre kényszerítették..." - idézi a főigazgató a VIII. századi Bilge kagán és Kül-tegin türk emlékoszlopa feliratának visszatérő refrénjét.Talán a leghívebben jellemzi a földrésznyi birodalmakat kovácsoló zseniális sztyeppei fejedelmek, a kagánok kérlelhetetlen hatalmát. A VII. sz. elején, összefüggésben a Kárpát-medencébe történt avar betelepüléssel, de legkésőbb az al-dunai szállásterületek feladásakor az avar kagáni székhely a Duna-Tisza közére költözött.
Baján Kagán sírja
Megerősítette a Duna-Tisza közi kagáni székhely korábbi feltételezését az 1971-ben előkerült kunbábonyi kagáni sír. Indokolt a feltételezés, hogy a sírban a legendás Baján kagán idős unokája nyugodhatott, aki a bizánci vereség és az avar birodalom vazallusi szervezet összeomlása után tevékeny részt vállalt az avarság újjászervezésében. A kunbábonyi lelet némely darabja egymagában is egyedüláll, mint ötvös műremek. Teljességében szemlélve pedig még ennél is jóval több: beszédes történeti forrás. A lelet csaknem teljes egészében a fémművesség terméke, amely a kor összes fémmegmunkálási eljárását felvonultatja előttünk, a lemezes poncolt munkáktól az öntésig, a rekeszes, körberakásos és formába kalapált, bordázott és gyöngyözött elemek alkalmazásáig. Az avarság legrangosabb vezetői közé tartozott, s talán maga a kagán, a fejedelem volt az a férfi, akit a 670-es évek táján temettek el a mai Kunszentmiklós Kunbábony nevű határrészén.
A fejfa
A bizonnyal évszázados hagyományokat őrző temetési rítusról ma már nem sokat tudhatunk. Annyi bizonyos, hogy az avar főurat nagyméretű, 280 cm hosszú, 130 cm széles, ÉNy-DK-i irányú sírgödörbe, arany lemezekkel díszített fakoporsóba helyezve, méltóságának jelképeivel, legszebb ékszereivel, fegyvereivel, edényeivel és eszközeivel együtt temették el. Szemfedelét aranylemezek ékesítették, kezére aranykörmös kesztyűt és halotti gyűrűket húztak. A halott mellé a túlvilági útra két birka húsát helyezték, fejéhez óriási, talán borral teli amphorát állítottak. A kunbábonyi avar férfi rangját nemcsak ékkőberakásos aranyveretekkel díszített öve, hanem arany kürtje és ivóedénye, madárfejes jogara, valamint aranyveretekkel ellátott kardja is jelzi. Egykor gazdagságát már csak sejthetjük a ránk maradt arany tárgyak alapján. H. Tóth Elvira és Horváth Attila régészeti ásatásai során a múzeumba került lelet együttes sajnos hiányos, mert a lelőhelyet megtaláló helybeliek kezén sok-sok tárgy tűnt el talán mindörökre. A begyűjtés és a hitelesítő ásatás eredményeképp 155 db aranytárgy került a múzeumba, melynek összsúlya 2,5 kg. A kunbábonyi fejedelmi sír azonban így is a világ legszebb avar kori lelete.
2008. augusztus 8-án délután 16 órakor a Kurultajra összegyűlt népek megemlékezést tartottak és emlékművet avattak a kunbábonyi feltételezett kagáni sírnál. A fejfát Simmer Sándor fafaragó készítette.
Ha Isten is megsegít 2023-es első túránk vezet ide,vagy valamelyik téli túránk.
Már az év második napján belecsaptunk a lecsóba és kezdetét vette a 2022-es idény.Egy alföldi túrát néztünk ki évkezdésnek.Nevezetesen a közeli Kunszentmiklósról indulva egészen Dunavecséig szándékoztunk menni.Nem tűnt rövidnek.Előzetes felméréseink alapján jó 22km-es túrának ígérkezett,de aztán még ennél is több lett.Újév második napjának reggelén Zolikával keltünk útra.Egyenes buszjáratunk van Kunszentmiklósig,így átszállni nem kellett,ám az út egy órás volt.Először fordult elő a történelemben,hogy most én érkeztem felkészületlenül a túrára.Nem vettem kaját mert úgy voltam vele majd veszek frisset az indulás előtt.Ám útban a buszpályaudvara az égvilágon semmi sem volt nyitva Dunaújvárosban.Zolika mondta majd ad ha kell.De aztán Kunszentmiklóson már találtunk nyitva tartó boltot.Nyolc előtt már ott voltunk.Jó időnek nézett ki (az is lett),de a reggel még kicsit hűvős volt.
Kunszentmiklós - először túrázásaink történetében
Kunszentmiklós a város nem tűn különösebben nagy eresztésnek,de a főtér és környéke nagyon szép volt.Ahogy az lenni szokott:templom,városháza,vendéglő,különféle üzletek és egy gimnázium köszönt szembe.Na és egy kellemes sétáló utca,szobrokkal és emlékművekkel.Nyáron itt biztos megy a nyüzsi,most egy-két ember lézengett erre.Ez volt túránk kiinduló pontja.A magyar zarándokutat szándékoztunk követni.Tudtam korábbi tapasztalatainkból,hogy lesznek gondjaink a jelzésekkel.A magyar zarándokút nem arról híres,hogy megfelelő a felfestése.Ám az minden előzetes várakozásunkat alulmúlta.Egész túrán mindössze tíz jelet találtunk!Tudtam az eddigi alkalmazásom a HuMap kevés lesz ide,így próbáltam letölteni egy másikat,egy jobbat.Válszatásom a Mapy.cz-re esett.Amely aztán jelesre vizsgázott a túra folyamán!
A gimnázium épülete Kunszentmiklóson
Elindulva betértünk egy kávéra az egyik kocsmába,majd itt láttuk meg a nyitva tartó boltot,így betértem oda is kaját venni.Ezután meg semmi sem mentett meg mindket a magyar zarándokúttól,amely egy ideig még természetesen a városkában halad.Egy hosszú macskaköves utcában.Jelzés erre még egy sem volt,de az alkalmazásunk kifogástalanul vezetett már itt is.Jó másfél kilométer múlva értünk ki a városból.Rögtön kilyukadtunk az alföldi mezőkön.Január másodika ellenére kezdett nagyon jó idő lenni!A nap is ragyogott,de az út kicsit dagonyás volt,sáros.Pesze azért tudtunk haladni.Egy ideig jó volt az út nyomvonala,de aztán úgy tűnt beleolvad a szántóföldekbe.Sebaj az alkalmazás itt is kitünően vezetett minket,nem tévedtünk el.
Elhagyva Kunszetmiklóst
Belvízes földeken ment át az alig-alig létező út.Jelzést még továbbra sem találtunk...A Bak éri csatorna mellett haladtunk,de nem sokat láttunk belőle.Egyszer aztán újra látható volt az út nyomvonala,amely az eddig dél,dél-nyugati irányt váltotta nyugatira.De ez is dagonyás volt.És itt megtaláltuk az első jelzést!Túránk nagyjából 3,5-4-ik kilométerénél.... Az út közben egy kis hídra ért és egy újabb csatorna köszönt szembe.Az Apaji-csatorna felett mentünk át amelyet már jól láttunk és hát...nagyon szép volt a januári napsütésben!Itt megálltunk gyönyörködve az alföldi csatornában és akkor már meg is reggeliztünk.
Az Apaji-csatorna
Tovább indulva átkeltünk a Budapest - Kelebia vasútvonalon.Itt megleltük a második jelzést!Majd az út újra délnek fordult és pár kilométeren át a vasúti sín mellett haladt.Itt legalább nem volt sáros,nem volt dagonyás.Egy ponton kereszteztük a csatornát újra,innen is szép volt a rálátásunk.Remélhetőleg ez a rész a videóban majd látszik.Aztán nem sokára feltűnt a távolban Ágotafalva a szeretetfalu.Még kellett kicsit trappolni,hogy oda érjünk.Egy út ágazott le az eddig mindössze két jelzéssel rendelkező magyar zarándokútból.Ez vitt be Ágotafalvára.Tudtam a szeretetfalu körbe van kerítve,bemenni nem lehet,de úgy láttam a térképen ez az út kikerüli.
A Budapest - Kelebia vasútvonal
A távolban Ágotafalva
A szeretetfalu nem más mint Alsószenttamás,ami pedig Tasshoz tartozik közigazgatásilag.Ám magát a szeretetfalut Ágotafalvának hívják.Most épül és idén adják majd át.Árva és családjukból kiragadott gyemkekek táborozására hozták létre,ami egy nemes ügy.Odaérve,kivolt írva a keritésre,hogy Ágotafalva,magánterület,belépni tilos.Most az egyszer nem akadtam ki ezen,hiszen tudtam nemes dologról van szó.Belesve több lakóépületnek tünő házat láttunk,talán valami vendéglőt arébb pedig azt a kéttornyú csodás templomot amit szerettem volna közelebbről is megnézni.Voltak még játszóterek,pihenők,sportpályák.Az útunk arébb viszont szintén levolt kerítve,itt tovább haladni nem lehetett.
Az Apaji-csatornánál
Visszamentünk a Apaji-csatornáig,majd annak mentén menve láttuk,hogy abba beleömlik a Kígyós-Ér mellékág.Annak mentén pedig vezetett be az út Ágotafalva másik oldala mentéhez,amely úgy tűnt el is kerüli azt.Megpróbáltuk és így is lett.Itt a Apaji-csatornánál még letértünk a magyar zarándokútról és erre kellett menni amerre most mentünk.Ez az út később újra rátér majd valahol a zarándokútra,de levág vagy 2 és fél kilométernyit.Tehát ha erre megyünk jókora darabot levágunk a túrából.Ha ezt nem tesszük meg az lett volna majd 30 km-is.Szóval ráleltünk erre a röviditő útra,amely eleinte kiváló volt.Elmentünk Ágotafalva mögött tehát majd egy újabb kishídon át a Kígyós-Ér mellékágon át.Innen valami vízművet láttunk kelet felé a közelben,nyugatra ment békésen ez a csatorna.
Híd a csatorna felett
Valami vízműnek tűnt..alighanem Ágotafalva vízmennyiségének ellátására épülhetett
Sajnos aztán az út újra dagonyásra,sárosra váltott.Nehezen haladtunk ezen a szakaszon.Zolika közben egyik barátnője kedvéért újévi röfi vadászatra indult.Én persze benne voltam a játékban és a nádasok közt a csatorna mentén megleltük az első röfit.Kb.akkora volt mint egy gyufásdoboz.Zolika szerint Dunavecséig még három kis röfi bújkál valahol.Reméltük megtaláljuk őket.A sáros út közben elérte a magyar zarándokútat.Megsporoltunk tehát két és fél kilométert!Ám az útviszonyok nem javultak.Jelzés továbbra sem volt.Szerencsére az alkalmazásunk több volt mint kiváló.Remekül vezetett minket.
Zolika a röfivel
Lassan de javult az út minősége.Átmentünk a Kigyós-Ér felett,itt aztán öt felé ment az út.Természetesen semmi sem jelezte melyik a jó irány.Kivéve a letöltött alkalmazást.Így aztán itt sem tévedtünk el.Hosszú egyenes szakasz következett,jó két kilométernyi.Kissé unalmas is volt így ez a szakasz,de legalább megtaláltuk az egyik dagonyában a második röfit.Ez sem volt valami nagy... Aztán nagy nehezen kanyarodott az út,lassan elértük Szalkszentmárton-Homokpusztát.Itt végre akadt látnivaló.Kereszteztük a gyönyörű Kiskunsági főcsatornát!
Hosszú egyenes szakasz...
Nagy kedvencem a Kiskunsági főcsatorna
Itt a hídon is tartottunk kis pihenőt,majd indultunk tovább a jelzés nélküli magyar zarándokúton.Egy darabig újra sáros volt az út,majd átkelve egy országuton javult a minősége.Itt nem sokára megtaláltuk a harmadik röfit.Már csak egyet kellett megtalálnunk.Jól elbújtak a nyavajások.Pár méterrel arébb három felé ment az út,megint csak az alkalmazás segített,mert jelzéseket felfesteni minek a hülye parasztjának...Pár méter újabb alföldi csatorna!Már az ötödik ezen a túrán!Nekem az alkalmazás azt írta ki,hogy a Fűzvölgyi-csatorna,a térkép viszont azt írja,hogy a Nagy-Ér csatorna.Nem tudom melyik a helyes,lehet mindkettő,én a vidóban a Fűzvölgyi elnevezést használtam.Ez is csodaszép volt amúgy!
A Fűzvölgyi - Nagy Ér csatorna
Amúgy ez a Nagy-Ér csatorna megy át később Solt településen is,tehát találkoztunk már vele többször is túrázásaink történetében.Még Gergővel is anno... Valóban lenyűgözően szép volt a kanyarokal,a nádasokkal a partok mentén a kék vízzel...Az út több kilométeren át mellett vezetett,szép szakasz volt,de már kezdtünk fáradni.Majd három kilométernyi volt ez a szakasz,míg egy híd vezetett át a csatornán az út pedig négy felé ment.És lőn csoda,itt volt egy jel ami jelezte a helyes írányt!De a hídon megpihentünk.Hetedik (!) órája tartott a túra,régen volt ilyen...A hídról csodáltuk ezt a csatornát is.
Alföldi csatornákban gazdag túra!
Itt a jelzést tartó oszlopon megtaláltuk a negyedik röfit!Ez nagyobb volt mint az első három.Röfögött is teljesen.Zoli barátnője Timi majd örülhet neki... Aztán ami meglepő volt,Zolika öt kullancsot szedett le rólam! Januárban,remek...!Valószinű a nádasok között vezető úton szerettek belém.Na de innen nyugatra mentünk újra az út fokozatosan javult mígnem egészen kiváló nem lett.Még egy jelet láttunk,többet aztán nem.Szemben a horizonton feltűnt Dunaújváros és a Pentele-híd sziluetteje is.Kezdett lemenni a nap és mire Dunavecsére értünk lényegébe le is ment.Nyolcadik órája trappoltunk!
Lemenőben a nap
Sokadik túránk végződött Dunavecsén,de ebből az írányból (kelet felöl) még nem érkeztünk.A városka belsejében valóságos labirintussá váltak az utcák nyomvonalai.Nagy nehezen értünk csak ki a Fő utcára.Itt még messze volt a buszmegálló és a buszig 18 percünk volt.Igy belehúztunk még,de így az összefoglaló videót nem tudtunk megcsinálni,ezt majd én külön itthon megcsinálom.Végül is elértük a buszt ami 17 óra 10-kor indult.Alaposan elfáradtunk,de szép túra volt!
Dunavecsén már sötétben
Kilenc órát trappoltunk! Jó ebben benne voltak a pihenők,a kávézás és a bevásárlás is.Nem 22,hanem 28 kilométernyit mentünk! Ilyen hosszúságú túránk négy évvel ezelőtt volt utoljára.Érdekes,hogy az is egy alföldi túra volt,amikor az Ebédleső-hegyre mentünk.A túra érdekes volt.Öt szép alföldi csatornát érintettünk.Sohasem kellett felfelé vagy lefelé menni,végig sík terep volt,de sokszor dagonyás és sáros volt az út.Hosszú egyenes szakaszok is voltak.Nagyon szép volt tényleg,de jobban elfáradtam mint bármikor máskor a hegyes túrákon.Jó volt,ez a lényeg és ezzel elindult a 22-es évad.
.jpg)
.jpg)
