A kilátós túránk a Budai-hegyekben viszonylag hamar véget ért (erről itt lehet olvasni).Bár beértünk a túra után a Déli pályaudvarra,de mivel még kora délután volt úgy döntöttünk,hogy kár lenne még hazavonatozni.van még időnk bőven,elindultunk fel a Budai várba.Átvágtunk a Vérmezőn és a Szél Kálmán térről mentünk felfelé a várhoz.
Nem kellett túl messze menni,hamarosan ott voltunk a Budai várnegyed északi bejáratánál.
Földanya szobra a vár közelében
Az északi kapu
Már a várkapu környékén rengetegen voltak.Többnyire jól öltözött turisták.Kicsit kilógtunk a sorból mert mi meg túrázáshoz voltunk öltözve és ugye túra után nem terveztük,hogy ide feljövünk.Igy itt-ott észrevettem az emberek rosszalló pillantásait,de aztán különösebben nem hatott meg.Szük és tágasabb utcák forgatagában sétáltunk a várnegyedben,hamarosan feltűnt a Mátyás templom.Furcsa volt,mert ebből az irányból még sose közelitettem meg,mindig csak amonnan.De pesze szépséges volt mint mindig.A templomnál aztán már hatalmas turistasereglet volt...
Feltünik a Mátyás templom
Embertömeg a Halászbástyánál
A templomba nem akartunk bemenni a túrarucinkban...de a Halászbástyát nem hagytuk ki.Rengeteg ember volt itt,főleg külföldiek,főleg szelfizgettek.Végül is feltudtunk menni a bástyára ahol ha lehet még többen voltak.Szombat délután volt amúgy,szeptember elején...Szinte közelharcot kellett vivni a kilátásért mert mindenhol álltak.Eleinte ez nem is sikerült,de aztán rendeztük sorainkat és beférköztünk egy helyre a kilátást megcsodálni.A kilátás persze fenetikus volt,de mi már tudjuk mint a Budai-hegység nagy kedvelői,hogy bizony nem innen nyillik a legjobb kilátás Budapestre,de azért tetszett.
Kilátás a bástyáról
Kilátás északi irányba
Elindöztünk itt egy kicsit,de a hatalmas embertömeg kezdett zavaró lenni,külömben is még mindig furán néztek ránk néhányan az öltözékünk miatt.Amúgy a túra ami reggel indult eleinte elég borús időben zajlott,mostanra a túra végén ideérve a várhoz már egészen fantasztikus idő volt.Mentünk tovább a várnegyed utcáin,a tömeg persze erre sem volt kisebb.Hamarosan elértünk a Sándor palotához a köztársasági elnök rezidenciájához.Itt található a Budavári sikló felső állomása is.Látva a tömeget ez teljesen esélytelennek tünt,így nem is keritettünk rá sort.
Kilátás déli irányban a bástyáról
Sándor palota
Bent a várban pedig éppen Borfesztivál zajlott ahova a belépö kopnyánként 3000 forint volt...na ezt sem eröltettük,így magába a várba nem mentünk be (amit két hónap múlva pótoltuk egy esti menettel itt - erről itt olvashattok).Nem volt mit tenni elindultunk vissza,de a várnegyed legnyugatibb utcáján ahonnan csodás kilátás bontakozott ki a Budai-hegyekre amelyeket éppen néhány órával ezelött jártunk be.Nekem pedig kitudja miért elkezdett fájni a lábam,de egyre erősebben...nem volt ez rám eddig jellemző,így nem értettem a dolgot,de ettől persze fájt.Amivel nem is volt gond egy darabig,de aztán lett...
A vár nyugati része
Végig érve az utcán csodás kilátásokat nézve lekellett menni vissza a Délibe.A várnegyedből innen hosszú magas lépcsők vezetnek le.Na itt lettek aztán gondjaim.Lábfájásom olyan erősnek bizonyúlt,hogy egyszerüen nem tudtam lefelé haladni a lépcsőkön.Csak lestem,mert ilyesmi még sosem fordult elő velem.Kínszenvedés volt lefelé az út pokoli fájdalmak közepette.A máskor talán 5perces út vissza a Vérmezőig most majd egy órás volt.Kínkeservesen aztán leértünk a Vérmezőre és sik telepen azért tudtam menni megfelelöen a fájdalom ellenére is.Szóval fura volt és kellemetlen.Elértünk egy hazainduló vonatot és ezzel zártuk be az eseménydús napot.
November tájékán már korán sötétedik,így ha délutám fél5 körül mész valahova bizony azt már csak sötétben tudod megtenni.Ám van amikor ez előny.Például a Budai vár ilyenkor sokkal szebb kivilágtott pompájában mint nappal bármikor.Ráadásul az a nagy tömeg sincs mint egy nyári világos napon,így különösebb fennakadások nélkül közlekedhetünk a várban,odaférhetünk minden klassz kilátóponthoz,minden nevezetességhez kényelmesen.Ezért is választottunk egy ilyen időpontot.Nem bántuk meg.
Az Erzsébet-híd irányából közelítettük meg a várat és jártuk végig a déli kaputól.
Megnéztünk mindent ami útunkba került.
A kilátás is sok helyről élvezhető volt.A jobb napokon tömött halászbástyán most kényelmesen elfértünk.
Ezt a várlátogatást amúgy egy Budaörsi túra előzte meg,amiről majd később írok.
Nem bántuk meg,hogy feljöttünk ide a sötétben.Különösen kellemes hangulata volt a sötét nyugodt novemberi délutánban!
