Rebeka legendájának nyomában

Nincs talán három hete sem,hogy Rebeka legendájáról írtam.Azóta sokat gondoltam erre,hiszen magával ragadott a történet és az,hogy Rebeka állítólagos sírja ma is látható.Hamar megszerveztem ide egy túrát mert úgy gondoltam,hogy ezt látni kell.A sztori ha eddig még nem olvastad volna ide kattíntva elolvasható.Mivel a történet és a sír a Dunaújvárostól nem messze található Enyinghez köthető,így nem került sok pénzbe és időbe sem egy ide vezető túra.Igen ám,de maga a sír felkeresése és Enying pár érdekességének megtekíntése mindössze pár órát vett volna csak igénybe,így valamit még ki kellett találni ez mellé.Természetesen egy túrát.Ez nem volt olyan egyszerű mivel a környéket a jelzett turistaútak messze elkerülik.Így nem volt egyszerű megtervezni a dolgot.Első megoldásként az merült fel,hogy Enyig körül járunk egyet.Ám hiába kutatgattam látnivaló nem igazán akadt.A második terv az volt,hogy eltúrázunk a közeli Dégre és megnézzük a híres kastélyt és annak parkját,ez amúgy is régóta tervbe van már véve.Ám itt visszatartott a 3500 forintos kastély és az 1200 forintos park belépő.Azért hol élünk már na...Harmadik variációnak a Balaton került képbe.Egy ide vezető túra ötlete lépett elő amely arra a magaspartra vezetne ami kimaradt a pár hete megejtett Balaton party túránkból.Ez volt a befutó,így tehát úgy voltunk vele,ha letudjuk Rebekát eltúrázunk Balatonvilágosra.

Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus templom

Enyingre régen tőlünk volt közvetlen buszjárat.Régen.Mert mára már ezt is sikerült elbaszni.Így úgy tudtunk legegyszerűbben eljutni,hogy Simontornyáig elmentünk vonattal,onnan pedig busszal tovább.Így is lett.Simontornyán volt még annyi időnk az átszállásra,hogy eltudtunk menni egy kávéra,végül aztán negyed 10 után értünk Enyingre úgy,hogy negyed 8-kor indultunk csak.Ez nem olyan rossz.Enyingen aztán kissé borús,felhős idő fogadott,de legalább nem volt az az elviselhetetlen még szeptember közepéig is kitartó kánikula.Enying amúgy Fejér megyei kisváros a megye dél-nyugati csücskében.Fájó,hogy a filmünkben ki tudja miért Fehér megyének neveztem Fejér megyét...Leszállva a buszról a városka központjában szinte azonnal ott voltunk az igen szép Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus templomnál.Ezt már régóta megakartam nézni,mert hála az épület oszlopainak másnak tűnt mint egy átlagos templom.

A templomban

Mielőtt belevetettük volna magunkat a mai napba,a templom előtt egy padon megreggeliztünk.Ezt követően mentünk a templomhoz.Építészetileg lenyügőzött az épület.Be is tudtunk menni és láttuk,hogy csodaszép az 1840-ben épült templom.Milyen csodákat tudtak létrehozni elődeink...Talán majd egyszer egy bejegyzésemben részletesen foglalkozok ezzel a nagyon szép templommal.Ott benn nagyon megkapó volt a csend a meghittség... balra egy helységben meg gyertyák égtek a félhomályban,koszorúk és virágot társaságában.Valóban olyan érzése volt az embernek mintha Istennél járna...Nem tudom mi volt,én egy urnatemetőre gondoltam,bár úgy tudom azok a templom alagsorában szoktak lenni.Ezután kimentünk és körbe jártuk az épületet.Érdemes volt megnézni!

Az említett helység,mi lehet?

Nekem nagyon tetszik ez a templom

Hátulról az épület

Letudván a templomot elindultunk Zolikával Rebekához.Egy szép park volt a templom szomszédságában,emlékművekkel,virágokkal.Szemben pedig magával a Battyhányi kastéllyal.Maga Battyhányi Fülöp építette a templomot és valószínűleg jelentős szerepet válalhatott a település életében,hiszen a kastély is róla volt elnevezve.Majd róla is próbálok írni ha egyszer a templomról is fogok.A park gyönyörű volt,de a kastély a települést kettészelő 64-es út túloldalán meglehetősen lepukkadtnak tűnt.Nem láttunk függönyöket az ablakokon,ebből arra gondoltunk,hogy az épületet nem használják.Na,de mentünk tovább a helyi piacot és Lidl-t elhagyva ott voltunk a temetőbe vezető Temető köznél.

A Battyhányi kastély

Maga a temető a főutcától (64-es út) mindössze ha 150-200 méterre lehetett.Felvoltunk rá készülve,hogy Rebeka sírját lehet akár egy órán át is keresni kell majd a temetőben.Nem voltak róla infóim hol is van pontosan.Ehhez képest aztán az első percben megtaláltuk!Nem volt nehéz,mivel a hírhedt sír nem is a temetőben volt,hanem még előtte a bejárattól jobbra.Azonnal észrevettük és természetesen oda mentünk,hiszen ezért jöttünk.Rebeka sírja hát...nem emlékeztetett kifejezetten sírra.Mintha egy kőkoporsó lett volna.A legendát nem írom le,hiszen mondom foglalkoztam vele már (mégegyszer itt megtalálhatod ),de érdemes elolvasni,hogy megértsd a dolgokat.Ugye a legenda szerint ebbe a kőbe tette Enying népe Rebeka koporsóját,amit előzőleg a föld többször is kivetett magából.Így nem temették már újból el,hanem egyszerűen itt hagyták.Durván ez a sztori lényege,de ennél jóval összetettebb.Mondom olvasd el a korábbi bejegyzésem,hogy megértsd!

Rebeka sírja

Maga a kő valóban úgy nézett ki mint egy koporsó!Az,hogy belefért volna-e egy valódi koporsó egy emberrel már kétséges...De itt voltunk és megcsodáltuk.Rebeka vajon valóban a település fekete báránya volt-e,vagy ártatlan áldozat?A legenda érdekes mondom engem is magával sodort!De persze nem igaz.A kőben semmilyen koporsó nincs.Maga a kő Rebeka egykori síremlékének egy darabja.Rebeka meg úgy hírlik egy betegségben halt meg,nem a rá szórt átok végzett vele (mégegyszer ajánlom olvasd el a legendát,hogy megértsd).A kő egyik végén belevan vésve a neve:Tokaji Rebeka.Mindössze 15 évet élt.Van azonban a legendának még egy szelete.Nevezetesen a kőhöz nem szabad hozzáérni mert balszerencsét hoz.Rebeka pedig mindennap éjfékkor itt kísért,az egyik padnál síratja szerelmét...Jártak itt anno szellemvadászok az említett időpontba és észleltek szellemet... Szóval ki-ki döntse el valós-e a legenda vagy sem.

Valóban sír-e vagy csak egy kődarab?

Balszerencsét hoz ha hozzáérsz!Én itt hozzáértem,de ennél nagyobb balszerencsém már aligha lehet...

Na hát eljutottam ide.Nagyon-nagyon megfogott a legenda amelybe véletlenül botlottam bele és azóta elkartam ide jönni.Én úgy gondolom Rebeka egy ártatlan kislány lehetett a sztorit meg a nép szülte valamikor ki tudja milyen indítatásból.Nyugodj békében Rebeka!Mai tudásommal úgy gondolom,hogy ő már legalább egyszer újra születhetett.Itt felmerül a kérdés,vajon mi vezérelhetett ide engem (...) Egyébként azt beszéltük Zolival,hogy ha az enyingieknek lenne egy kis eszük e köré a legenda köré feépíthettek volna egy kis turizmust... Én bizony nyakra-főre hírdetném a sztorit Rebeka sírja köré felépíteném még a szellem megjelenést is,biztos másokat is megfogna ez a történet.Na,de ennyi volt.Búcsúztunk Rebekától.Indultunk visszafelé amerről jöttünk,ugyanis átkellett menni a városon,hogy megleljük a Balatonhoz vezető jelzetlen utat.

A városháza

A Trianoni emlékmű

Átvágva a városon nagyon sok látnivaló nem akadt.Még a városháza épületét csodáltuk meg,valamint egy trianoni emlékművet.Az emlékmű után volt a református templom,itt ágazott le a nekünk kellő út.Ezen aztán kibaktattunk a településről.Az út hosszan vezetett a város után megítélésem szerint déli irányba.Eleinte két oldalt fál voltak,majd mezők.Szépen jöttek azért a látnivalók sorban.Visszanézve Enyinget lehetett látni,a távoban feltűnt a Balaton-felvidék,később a Somogyi-dombság majd maga a Balaton is.Aztán nyugat felé fordultunk egy pontot,itt az út mellett több kilométeren át egy betonteknő (!) kisérte utunkat.Végül elértük a 7-es útat.Ez volt itt maga Fejér és Somogy megye határa.

Kiérve a természetbe

Vagy 2 km-en át kísért ez a betonteknő!Mi lehet ez?

A túra jellege megváltozott,egyre inkább érezni lehetett a Balaton fillinget.Átkelve a 7-es úton egy elég rozoga betonút vitt be minket Balatonvilágosra.Beérve a településre a vasútállomásnál lyukadtunk ki,ahol volt egy vendéglő.Mivel Rebeka sírjától jövet nem álltunk meg így tartottunk itt egy kis pihenőt.Egy sört és egy kávét nyomtunk le.Kissé drága volt és a szép kártyát nem fogadták el!Aztán sem a kávé,sem a sör nem volt valami ízletes.A vasút túloldalán volt egy kilátós terasz féle.Ugyanitt jártunk négy hete a Balaton party túrán.Zolika azt javasolta közben,hogy menjünk le az alsó utcára mert emlékezett itt egy büfére és palacsintázzunk be,Oké.Lementünk bepalacsintáztunk.A szép kártyát ott sem fogadták el (tetves balatoni vendéglátóhelyek!)a palacsinta meg olyan vékony volt,hogy alig volt vastagabb a hüvelykújjamnál...Fejenként hármat nyomtunk le,ízre nem volt rossz,de árra igen.

Sörözés

Visszamentünk fel az állomáshoz,majd még feljebb a sétányra amely a magaspartra vezetett.A magaspart ott volt a szeren!Egy több kilométeres park tele sétányokkal,padokkal,játszóterekkel,emlékművekkel,szobrokkal...pazar volt.A kilátás pedig mindent vitt!Szenzációs kilátásaink voltak a Balatonra!Ezt hagytuk ki a múltkor.Szerencsére sikerült most pótolnunk.Lassítottunk a tempón,itt gyönyörködni kellett!Nagyon jó hely volt ez a magaspart.Akár egy egész napot,mit napot egy hetet is eltudtam volna itt képzelni.Lassan bandukoltunk előre.Szeptember közepén is nagyon jó idő volt még,26-27 fok lehetett.Aztán ráaladtunk a Sóhajók hídjára,amely itt egy kisebb árok felett vezetett,mellette lakatfalak.Ötletes volt.Ráakadtunk a szent korona szobrára is!Szóval nagyon klassz volt!

Kilátás a magaspartról

Jól nyomjuk Zolikával

A Sóhajok hídja

Aztán egy ponton a park a sétány véget ért,legnagyobb sajnálatunkra.Bekellett menni az utcákra.Ez már itt Balatonaliga volt (Balatonvilágoshoz tartózik ez is)Itt aztán az aligai vasútállomáson kötöttünk ki.Ez volt a túra végpontja.Mivel még bőven volt időnk Zoli javasolta,hogy menjünk le a Balatonhoz és kajáljunk meg valahol.Így is tettünk,könnyedén megtaláltuk a levezető utat.A Balatonba még fürödtek!A vendéglátóhelyek többsége azonban már zárva volt,végül ráakadtunk egyre.A szép kártyát itt sem fogadták (eszetlen idióták,hogy tudnának aratni ha elfogadnák...ezentúl meg se halljak egy balatoni vendéglátóst se hisztizni!)így aztán kikértük a lehető legolcsóbb kaját és egy sört.Katasztrófális volt mindekettő.Azt sem tudtam mit eszek a sör meg vízezett szar volt.Egyre inkább kezdenek elégtelenre vizsgázni előttem a balatoni vendéglátóhelyek...Egészen biztos,hogy ide soha többé nem ülünk be.

Inkább nem kommentálom

A kaja végeztével még sétáltunk egyet az aligai strandon (mert,hogy ott voltunk) és a parton.Sőt kicsit betettük a lábunkat is a vízbe.A Balaton még szeptember közepén is fürdésre alkalmas volt!Egy kicsit még elbohóckodtunk itt,aztán lassan indultunk vissza a vasútállomásra.Ugye itt megkellett mászni hozzá a dombot.Végül is rendbe odaértünk.A vonat pedig jött rendesen.Hazafelé végig vonattal jöttünk,fehérvári és pusztaszabolcsi átszállással.Így is mindössze két óra alatt hazaértünk!Így végződött a Rebeka legendájának nyomában túra.

Az aligai strandon,mi lehet ez?Talán szálloda?

Legalább a lábunkat beletettük

Hazafelé

Végül is jó buli volt ez a két részre osztható túra.Rebeka sírja és Enying nagyon jó volt,a Balaton is a magasparttal,viszont a vendéglátóhelyek hatalmas csalódást okoztak.Biztos,hogy ezekre a helyekre nem jövünk többé fogyasztani semmit.A táj sok helyen szép volt.Az idő pedig teljesen megfelelő lett.Voltak ugyan felhők,de nem volt zavaró.

Ez volt az év tizenhetedik túrája.Most mindennel együtt az aliga strandot is beleértve mentünk 15 kilométert.Ez összesen ebben az évben 233,1 kilométert jelent.Ez pedig túránként 13,71-es átlagot mutat.A mi korunkban ennél jobb már nem is kell.