Hát elképesztően nehezen jött csak össze az év második túrája.A január tényleg rotty volt,mindig történt valami ami miatt nem tudtunk nekivágni.Aztán a február első hétvégéje sem kezdődött jobban,hiszen óriási szélvihar tört az országra.Abban az időben nem lehetett túrázni.Viszont a következő hétvégén már semmi sem tudott megakadályozni benne,hogy végre útrakeljünk.Négyen vágtunk neki a hajnali veszprémi járattal a nagy kedvenc Várpalotának.Én,Zolika,Viki és Tomi a szokásos csapat gyűlt össze.Már fél nyolckor Várpalotán voltunk.Tervünk az volt,hogy Bátorkő és a Tési fensík érintésével elmegyünk a Tési szémalmokhoz és ha időnk engedi akkor még tovább a Széchenyi Zsigmond kilátóig.Napos,de fagyos reggel fogadott Várpalotán.Egy helyi pékségben bedobtunk egy reggelit és egy kávét,majd elindultunk.Rögtön a Thury várba botlottunk.
A Thury vár
Mivel még túl korán volt a vár nem volt nyitva,bemenni nem lehetett.Időnk pedig nem vol kivárni a nyitást.A vár körüli teret szépen rendbehozták.Mikor utoljára voltunk itt,alaposan felvolt túrva az egész.Innen indult ki a nekünk kellő piros jelzés.Erre mentünk Gergővel is 18 nyarán az eplényi túrán is.A vár mögötti parkot is felújították.Ez nem tudtam most mennyire tett jót neki.Mert ez alapból nem volt rossz.Akkoriban emlékművek sora volt itt.Ezek most is megvoltak,de telepitettek mellé kondigépeket,játszótereket,padokat és egy palánk várat is.Valahogy...bár szép volt,de nem volt összhangban az egész.Azért persze megcsodáltuk.Az emlékművekhez oda-oda mentünk,a palánkvárba bementünk és lovacskáztunk is a vár előtti falovakonMint a gyerekek.De ideje volt folytatni a még el sem kezdődött túrát.
Az emlékműnél ahol Gergővel is fotózkodtunk egykor...
Gyí te!
Rögtön a piros jelzésen voltunk ez vezetett ki a városból.Útközbe akadt egy kocsma.Mivel még fagyos volt az idő betértünk egy kis melegítőre.Nem kellett volna.A fél deci pálinkának 1050 Ft volt darabja!Úgy gondolom ide sem térünk be többé..Az még hagyján,hogy drága volt,de szar is!Lassan aztán a piroson haladva kiértünk a városból.Arra mentünk amerre Gergővel is 18 nyarán,valamint Zolikával és Manóval 20 telén.Most viszont választás elé állítottam a többieket.A Bátorkőhöz két útvonal vezetett.A piros tovább végig a Vár-völgyön,vagy a piros+ amely felvitt a gerincre és ott haladt a várig.Mindkettő fantasztikusan szép útvonal volt!A többiek a gerinc túrát választották.Így még egy darabig a völgyben haladtunk,majd a piros+ elágazásnál arra tértünk le,pontosabban fel.Némi kaptató volt ez a gerincre.Erre jöttünk visszafelé 2020 decemberében Zolikával és Manóval.Akkor a ködben nem sok dolgot lehetett látni.Most viszont mindent.
Balra fel a gerincre vagy jobbra a völgybe.Mindkét út elvisz Bátorkőhöz.
Kapaszkodás a gerincre
A gerincen jól járható út vezetett és piros+ jelzések is megfelelően voltak felfestve.A félig napos,félig felhős időben kinyílt a kilátásunk is a szélrózsa minden irányába.Dél felé még látni lehetett magunk mögött Várpalotát.Keletre alattunk húzodott a Vár-völgy a túloldalon egy fensík és a Bakony csodás hegyei.Nem igazán ismertem ezeket név szerint csupán a kicsit távolabb emelkedő Baglyas-hegyet ahová szép emlékek fűztek....Nyugatra is volt eleinte egy völgy.Arébb egy elhúzodó fensík,még arébb hegy és hegyek.Alighanem az Öreg-Futóné csúcsát láthattam,de erre nem mertem azért megesküdni.Északra pedig előttünk a gerinc a turistaúttal mutatta magát.
Kilátás a gerincről,alattunk a Vár-völgy,szemben a hegyek
Esetem a vadászlessel
Haladtunk a gerincen a szép kilátásokat kémlelve.Néha be-be ment az út egy-egy kisebb fajta erdőbe.Egy kidőlt vadászlesre akadtunk ami három éve is itt volt,bár emlékezetem szerint akkor még csak megdőlve volt.Eljátszottuk,hogy felmentem és eldőlt a vadászles velem együtt.Másnap itthon kaptam néhány üzit amelyben érdeklődtek,hogy vagyok,miután a képeket megosztottuk a közösségi hálón.Egyre magasabban voltunk közben észre sem lehetett venni,de már lehettünk 350-400 méteres magasságban.Ez persze itt-ott egyre jobb és jobb kilátásokat hozott.Egy sziklaszirten pedig feltűnt a távolban maga Bátorkő tornya.Ebből a perspektívából még nem láttam.Lenyügőző volt!
Megtalálod a képen Bátorkőt?
Ha nem akkor rázumolok kicsit!
Ezt nem láttuk a múltkori ködben.Haladva tovább a gerincen egy szép rétre értünk,ahol padok és asztalok voltak és egy még az előzőnél is jobb rálátás Bátorkőre.Úgy döntöttünk itt megkajálunk a kellemes környezetben.Ez is meg is történt,majd csodáltuk a fenséges kiátást.Bátorkő alattunk volt 246 méteres magasságban.Ebből ítélve mi olyan 400 méteren lehettünk a Fajdas-hegyen.A csodálkozás után megkezdtünk az ereszkedést a csodálatos Bátorkőhöz.Harmadszor voltam itt,de eddig mindig a völgy felöl érkezetem.Most először jöttem a gerincről.Nem lehet eldönteni melyik útvonal a szebb,mert odalenn meg olyan misztikusan szép...!
A rét a Fajdason
Alattunk Bátorkő!
Ereszkedés lefelé
Kissé nehézkesen ereszkedtünk le a meredek hegyoldalon.De aztán ott volt előttünk Bátorkő romos egyetlen megmaradt tornya!A várra most nem térek ki részletesen,nem rég írtam róla a Kedvenc váraink sorozatomban,ha érdekelnek a részletek keress rá!A torony most is lenyügöző volt.Természetesen eszembe jutott Gergő,vele voltam itt először.Fotózgattunk,majd ahogy mindig most is úgy döntöttünk felmászunk a toronyhoz.Szó szerint felkell mászni a köveken így juthatunk fel.Ez ígényel némi odafigyelést mert balesetveszélyes.De ha kellően odafigyelünk nem érhet majd.Most sem ért.Simán felmásztunk Bátorkőhöz.
Elérjük a csodás Bátorkőt!
Ott a baloldali vájaton lehet felmászni
Zolika kapaszkodik felfelé
Odafent is rácsodálkoztunk a világra.Innen is voltak kilátásaink.Mögöttünk a Fajdas-hegyre,alattunk a mélységben pedig a Vár-völgyre.Nagyon szeretem ezt a helyet,ha egészségem engedi jövök még erre!Hárman másztunk fel,Tomi lennmaradt.Valahogy kedvetlennek tűnt a srác a mai túrán,nem nagyon vette fel a túra amúgy nagyszerű hangulatát.Szerencsére a túra hátralevő részében ez megváltozott pozitív irányba!Mi meg lereszkedtünk a toronytól,a lefelé menet sem volt egyszerűbb.Figyelni kellett nagyon.De nem ért baj minket.Folytathattuk a tűrát.Amúgy a gerincen ide vezető út többnek tűnt mint amire emlékeztem,de a fene bánta.
Itt már lefelé ereszkedik
Fontos infó még,hogy maga Petőfi is járt itt és bizony itt írta meg a Szeget szegért c. versét.Lereszkedtünk a völgybe a piros+ után pedig visszatértünk a piros jelzésre.Erről Tésig már le sem kell majd térni.A múltheti szélvihar itt a völgyben igen éreztette hatását.Rengeteg volt az útra dőlt fa.Feljebb a hegyen is ez volt a jellemző.A völgyben még néhány óriás és érdekes alakzatú sziklafal szolgált látnivalóul,majd szépen lassan emelkedésbe kezdett az út.Még volt egy csodás rálátásunk Bátorkőre amelyet lassan elnyelt a láthatár.Itt-ott egyre több hófolt tűnt fel a Bakony erdejében.Továbbra is jó sok fa volt az útra dőlve.Az egyikben sajna meg is botlottam és most valóban elestem.Ráestem a kezemre amely az út további részén erősen fájt,elsősorban a bal kezemen a gyűrűs és a középső újjam.Valamint a térdemem is beüthettem mert ez bár akkor nem fájt,de azóta egyfolytában.Valahol aztán Tamás is térdre esett.Nem volt tehát egyszerű a felfelé út a Tési-fensíkra.
Búcsú Bátorkőtől
Akadályok...
Az út a fensíkig többnek és nehezebbnek tűnt mint amire emlékeztem.Pedig itt jöttünk Gergővel is 2018-ban.Egyre több volt a hó,bár ez még mindig édeskevés mennyiség volt,viszont ritkultak az útra dőlt fák.Az erdő mélyén egy beton kunyhó szolgált még érdekességként,nem tudtuk mi lehet a rendeltetése.Tomi meg közben szépen lassan erőre kapott,tovatűnt a túra eleji búskomorsága.Ő diktálta a tempót felfelé,miközben mi meg szépen lassan kezdtünk fáradni.Én főleg az esésem után éreztem,hogy egyre alább hagy az erőm.De a hangulat az jó volt,másztunk felfelé a Szekrényes-hegyen amelynek csúcspontja már 508 méteren volt!
Egyre több a hó
Végül felértünk a Szekrényes-hegyre és lényegében innen kezdödött a Tési-fensík,amely szintén 500 méter körüli magasságban lehetett.Ahol álltunk,onnan már maga Tés is látszodott.Légvonalban olyan 5 km-nek véltem a távolságot.Az út persze nem légvonalba ment.A fensík sem volt teljesen sík,hullámos volt,kisebb dombok vagy mélyedésekkel teli.És itt már volt szél is.Na nem mindenhol.Érdekes volt mert voltak olyan részek ahol szélcsend volt,máshol meg igen erős élénk szél fújt.Az út is hol emelkedett,hol ereszkedett.Egy ponton már nem arra mentünk amerre 5 éve Gergővel.Elbújt a nap,a szél erősebb lett.Egy szakaszon kellemetlen volt a légkör.Az út aztán hol jeges hol sáros volt.A fensíkon voltak barlangok is!Tamás hívta fel erre a figyelmem.Ő barlangászott korábban és emlékezett erre.Aztán megnéztünk a térképen a barlangok a fensík másik részén voltak.Mentünk tovább a távolban feltűnt Tés és egyre közelítettünk hozzá.
Feltűnik a Tési-fensík
A Tési-fensík
Nem éppen ideális útviszonyok
Aztán üggyel-bajjal elértük Tést.Az közben nyilvánvalóvá vált,hogy a kilátóra már nem lesz időnk.Tés csupa meglepetés volt és kellemes meglepetés!Odaérve először is kisütött újra a nap!Aztán az út mellett egy kellemes büfére akadtunk,ahol egy kellemeset kajáltunk és kávéztunk.Majd kellemesen elbeszélgettünk a helyiekkel,aki készséggel segítettek és elvittek minket a malmokhoz.Pontosabban egy cigány féle leányzó volt aki segített,de teljesen normális volt és készséges.Közben másokkal is beszélgetünk.Úgy tűnt a települést csupa kedves ember lakja!A falu volt a Bakony egyik legmagasabban fekvő települése a maga 465 méteres tengerszint feletti magasságával.E szerint a magaslati levegőn élők kedvesebbek az átlagnál?Félig végigmentünk a falun,csupán a templom szolgált látnivalóul.A leány elmondta sajna vendéglátó hely csak a falu túlsó vége felé van.Így arról lemondtunk.Közben odaértünk a Táncsics M.u 20-as házhoz,ennek kertjén keresztül lehetett eljutni a szélmalmokhoz!
Tés temploma
Itt lehet bemenni a malmokhoz!
Nem kellett bekopogni vagy becsengetni,a lány vezetésével simán bementünk,ahol aztán újabb kedves emberekre akadtunk!Egyre jobban lenyügőzött a tési emberek vendégszeretete!Egy házaspár üzemeltette itt az udvarban lévő kovácsmühely múzeumot és a kert végén túl álló két szélmalmot.Természetesen volt belépő,de nevetségesen alacsony összeg.Az öreg útbaigazított minket és adott egy hatalmas kulcsot,amellyel a egyik malomba majd betudunk menni!Mentünk hát a bácsi nem jött velünk,megbízott bennünk,hogy nem teszünk kárt a malomba.A leány még jött,de az a malomnál elköszönt ment a közeli lovardába mert ott dolgozott.Megköszöntük a kedvességét és úgy döntöttünk a malmok után majd megnézzük a Kovács műhelyt is.A két malom a Tési-fensík Tési végénél állt.Csodálatosak voltak!
A Helt malom
Gyönyörű!Balra a lovarda ahol a leány dolgozik
Mindannyian élveztük a hely varázsát.Csodálatos volt valóban!Miután alaposan szemügyre vettük kivülről a malmot bementünk.Nehezen nyílott ki,de kinyilt.Életemben először voltam szélmalomban!De a többiek is!Nehezen megfogalmazható ez az életérzés...csupán azt bántam,hogy Gergő nem lehet itt velem.Persze reméltem a lelke most is itt van...Két emeletes azaz a földszinttel három szintes volt a még ma is münködhethető malom!Nem tudtam mi mire való,de fantasztikus volt minden!Csak csodálkoztam mint szürke szamár a ködben.Felmentünk persze mindkét emeletre.Bocsi,de nem részletezem mert tényleg nem nagyon voltam képben róla,hogy mi mire való.A közelmúltban írtam amúgy a malmokról is,érdemes visszanézni azt is!Helyettem beszéljenek a képek a benti dolgokról.
A malomban
Ez a szerkezet indíthatja be a dolgokat?
A malom kulcsa a kezünkben!
Jó 20 percet biztosan benn voltunk.Majd ezután átmentünk a másik malomhoz.Ez a másik volt rosszabb állapotban,ebbe bemenni sem lehetett.De ez is gyönyörű volt!Örültem,hogy sikerült eljutni végre ide,már régóta tervben volt.Miután kigyönyörködtük magunkat a malmokban és a tájban visszamentünk a házhoz ahol a kulcsot kaptunk.Már az udvaron is érdekességek voltak.Egykori szekerek,lovasszánok,tűzoltó szekér stb.Elképesztő gyüjtemény volt.Végül a kovácsmühelynél kötöttünk ki ahol a helyi bácsi tartott nekünk előadást.Mondta ez az apja gyűjteménye ő csak vitte tovább a hagyományt.Fantasztikus volt ez is!Nem győztünk ámulkodni.
A másik malom
A gyűjtemény egy része az udvaron
A kovácsműhely egy szelete
Végül búcsút vettünk a bácsitól.Még mindig elvoltunk képedve a helyiek vendégszeretetétől.Még bementünk a helyi boltba kis csámcsogni valóért a hazaútra,majd a főtérnél várakoztunk a buszra.Az jött is időben.Várpalotai és Székesfehérvári átszállással értünk haza este hét tájban.Fantasztikusan jó bulit hozott az év második túrája.Nagyon szép helyeken jártunk,nagyon sok érdekességet láttunk.Tés meg nagy pozitív meglepetés volt!Az esésem ellenére is jól éreztem magam,de a többiek is.
Ez volt tehát az év második túrája most 18 kilométert mentünk.Ez összesen eddig 31 kilométer ami 15,5 km-es átlagot jelent.Nagyon jó buli volt!
Nos hát leszálltam az utolsó városban (lásd: Az utolsó város ).Meglehetősen korán már fél nyolcra ide értünk Várpalotára és a túra első felében újra szó szerint Gergő nyomában jártam/jártunk ismét.Bátorkőig ugyanazt az útvonalat kővettük,amit vele is 2018 nyarán...Na de ne szaladjunk ennyire előre az eseményekkel.Manóvan és Zolikával keltünk útra.Hajnalban 5.40-kor indultunk Dunaújvárosból és fél nyolckor szálltunk le a várpalotai buszállomáson a Veszprémig menő buszról.Az egész heti ború után nem is reménykedtünk benne,hogy ma jó lesz az idő.Nem is lett az,de a sors végre megajándékozott egy ködös túrával amire régóta vártunk már.Elindultunk Várpalota utcáin,úgy terveztük hivatalosan a Thury vártól inditjuk a túrát,elvégre a nekünk kellő piros jelzés is onnan indult.Ám a várhoz érve kellemetlen meglepetés ért.A vár közvetlen környékét,elöl és hátul is teljesen feltúrva találtuk.Munkálatok folytak itt,de vajon mi a jó fene készülhetett?Metró,vagy földalatti alagút?Erre alighanem a jövőben kapjuk meg csak a választ.
Munkálatok a Thury várban,pedig éppen csak,hogy kivilágosodott...
Ettől függetlenül innen indult persze a túra,csak a videó kezdő jelenetét nem tudtam itt így megcsinálni,pedig a terv ez volt.Na nem baj.Ráálltunk a piros jelzésre amiről a Bátorkőig le sem kell majd térni.Egy darabig az a város északi részén halad,elhaladva egy lakótelep és egy zsidó temető mellett is.Erre jártunk valaha Gergővel is.Végül is hamar kijutottunk a városból,a távolban látszodott,hogy mintha köd-pára ülne a Bakony erdei felett.Kutyások követtek egy darabon,de a temetőn túli kutyafuttató pályára igyekeztek,ahová mi is benéztünk,de egy marcóna öreg harcos nem éppen kedves stílusban kizavart minket onnan...Elég ijesztőek lehettünk,mondtam neki,hogy nyugodjon meg csak túrázunk a Bátorkőhöz.Erre kicsit kedvesebb stílusra váltott,közölte az bizony még messze van.Ez meg persze nem volt igaz,mert olyan vészesen messze nem volt.
Manó a kutyafuttatonál
Visszamentünk a pirosra és fokozatosan beértünk a Bakonyba.Majd egy ponton maga a piros jelzés lett a Vár-völgyi tanösvény.Úgy mint akkor rég,amikor Gergővel jártam erre... Sajna a tanösvény elején a tájékoztató tábláról eltűnt maga a tájékoztatás,de a fene bánta.Egy sorompó zárta el az utat az esetleges autós forgalom elöl (nagyon helyesen) és már benn is voltunk a Vár-völgyben,a csodás bakonyi erdőben.Ahol valóban kezdett egyre lejebb jönni a ködpárna.Ez különösen misztikus,de csodálatos hangulatot adott a völgynek.Na és persze gyönyörű volt az egész!
A tábla és a tanösvény bejárata (jobbra)
Ismert szép emlékű helyek köszöntek szembe.A tanösvény állomásai amelyek egyikén Gergővel is elfogyasztottuk egykor a reggelinket.Most is megálltunk ugyanott.Persze az én javaslatomra.Mivel hoztam kávét termoszba,így a többiek örültek neki és a kávézás után megreggeliztünk.Alig múlt nyolc óra.Bőven időben voltunk.Kicsit el is időztünk a pihenőhelyen,de nem volt túl meleg,így lassan továbbindultunk.Két oldalt szebbnél szebb sziklafalak néztek le ránk,amelyek az egyre nagyobb ködben különösen szépek voltak.A hegyek tetejét két oldalt már nem nagyon lehetett látni és húzodott egyre lejebb a köd.De nem volt kibirhatatlan hideg,sőt megítélésem szerint olyan plussz két fok körül lehetett a hömérséklet.
Ereszkedik a köd
Az út a völgyben kitünő volt,a jelzések felfestése meg jó.Egy ponton volt egy leágazás ami a piros+ jelzés volt.Na onnan fogunk majd visszjönni.Hiszen,talán még nem mondtam, egy körtúrán voltunk.A Bátorkő után a gerincen szándékoztunk visszajönni ami a piros+ jelzés volt.Ugye annak idején Gergővel (És Mónika Bernadettel) egész Eplényig mentünk.Most nem szándékoztunk ilyen nagy távú túrát menni,viszont én is meg Manó is kiváncsi volt a piros+ jelzésű útra.Zolika meg jött csak,amerre mentünk,neki mindegy volt hova meg merre.Voltak még állomások a sziklafalak pedig egyre szebbek és brutálisabbak lettek.A köd is bár lassan,de kezdett teljesen leereszkedni.
Alakul...
Manó beszélt egy Gazsi-likról ami egy barlang volt és itt kellett lennie valahol a piros jelzésű út mellett.Nem emlékeztem rá,annak idején Gergővel ez elkerülte a figyelmünket.Akkor nagyon a Bátorkőre figyeltünk,mert nem tudtuk hol van és ezért kerülhette el figyelmünket a Gazsi-lik.Most viszont könnyű szerrel megtaláltuk.Nem tudtam miért nevezték el így,mindenestre a Gazsi-lik elnevezés mulatságosnak tűnt.Előtte újra és újra megcsodáltuk ez egyre brutálisabb és szebb sziklafalakat és sziklaalakzatokat.Itt is mindkét oldalt volt,az északi irányról,nyugatira váltó út mentén.Aztán felmentünk a nem túl magasan lévő barlanghoz.Az előterét láttuk csak,mert a járat aztán meglehetősen összeszűkült,nem nekünk találták ki... majd valami barlangász felfedezi,vagy már fel is fedezte.
A Gazsi-lik
A Gazsi-lik után minden eddiginél szebbre váltott a völgy és az erdő.Túloldalon a sziklafal tetején némileg a ködbe veszve ugyan,de már ott volt a Bátorkő tornya.A völgyben pedig valami kapuszerűen helyezkedtek el a sziklák jobb és baloldat.Valóban,mikor Gergővel voltunk itt,annyira a Bátorkőre koncentráltunk,hogy ezeket a szépségeket akkor észre sem vettük.Vagy akkor zöld volt az erdő,most szürke és ködös,lehet akkor nem látszódtak annyira ezek a csodák.Most itt voltak és örültünk neki és reménykedtem benne,hogy Gergő is itt van velem és látja mindezt...
Földöntúli csodák a Bakony mélyén
Itt kötelező egy fotó...
Ott fenn Bátorkő!
Bátorkő alá értünk.Itt szintén volt egy állomása a tanösvénynek.Itt is kajáltunk egy kicsit.Itt jártunk anno Gergővel,aki akkor már úgy közölte velem,hogy itt írta Petőfi a Szeget szeggel c.versét,hogy az itt található tájékoztató táblát elolvasta volna.Emlékszem nagyon büszke voltam rá.A pihenő után búcsút vettünk a tanösvénytől és elindultunk fel a Bátorkőhöz már a piros vár és a piros+ jelzésen ami a romig egy és ugyanaz volt.Gergő akkor rég könnyen felkapaszkodott,most viszont voltak gondjaink.Az avar csúszott és nem úgy emlékeztem,hogy ennyire meredek lenne felfelé az út.Persze azért nem volt vészes.Felkapaszkodtunk és itt voltam újra.Bátorkő váránál!Itt,most is Gergő nyomában...
Felfelé a Bátorkőhöz
Visszatértem!Előttünk Bátorkő
A többiek elöször voltak itt.Én viszont ismerösként üdvőzöltem Bátorkő romjait.A romokat ahol szintén járt Petőfi és Mátyás király is...és Gergő is.Megnyugvással töltött el a dolog,hogy itt lehetek újra.Ez is olyan volt mint egy küldetés.Egy sikeres küldetés.A romok a ködös szürke időben is felülmúlhatatlanul szépek voltak.Úgy szól a krónika,hogy egy időben ez volt Mátyás király egyik vadászkastélya is.Ezért is járhatott ő is így.Megcsodáltuk a vártornyot,majd mi Manóval úgy döntöttünk felemegyünk ahogy egykor Gergővel is.Zolika persze most sem mert feljönni...hozzáteszem persze,nem egyszerű a felkapaszkodás a csúszos kőveken,de megoldható.Meg is oldottuk.
Nem volt egyszerű felmenni és lejönni...
Bátorkő közeli
Ott fenn megcsodáltuk Manóval a dolgokat,kilátásunk hála a ködnek nem nagyon volt.Persze így is csodás volt minden.Zolika lenn maradva fotózgatott.Megint lemaradt egy csodáról.Öszintén szólva lehetne csak egy kicsit bátrabb.Főleg ha már eleve Bátorkőnél voltunk.Lemenni nehezebb volt mint feljönni.Annyi hasznunk volt Zolika lennmaradásából,hogy onnan irányitott,hova tegyük a lábunkat lefelé jövet.Leérve pedig fotózkodtunk háttérben a Bátorkővel.Kurvára örültem neki,hogy sikerült visszatérni!
Manóval Bátorkőnél
Zolika nem kerülhette el a csúszos sziklás részeken való mászást,mert a piros+ (immár egyedül) itt kezdte meg az emelkedést a Bátorkővel szemben.Kicsit mindhárman elszoktunk tőle,mert bár annyira fingatós nem volt az emelkedő mégis majd kiköptük a tüdönket.Ezúttal Manó bírta a legjobban,el is húzott elölük felfelé menet.Persze én még megálltam búcsút venni Bátorkőtől.Benne van a pakliban,hogy találkozunk még!Szeretem alapból amúgy is az ilyen romokat,ide meg eleve kedves emlékek fűznek,meg az ide vezető utak is kellemesek és látványosak.Szóval búcsút intettem és emelkedtünk felfelé.Pár száz méter hosszú emelkedés volt,a szintkülömbség nem lehetett túl vészes,150 méternél nem lehetett több,de lehet annyi sem.
Zoli is megkezdi az emelkedést
Búcsú Bátorkőtől
Ez a rész kicsit nehéz volt,de nem azért mert olyan brutális lett volna,egyszerűen mi voltunk most elszokva tőle.Szerencsére nem sokára felértünk.Ez lehetett a Fajdas-hegy.Egy fensík szerű területre értünk és egy szép rétre.Ami alighanem kilátópont is lehetett egyben és alighanem párját ritkitó rálátás lehetett innen Bátorkőre,ám a köd mindettől most megfosztott minket.Csak a fehérséget láttuk kinézve a peremről.Ettől függetlenül minden szép volt itt is és misztikusan szép.Vágytunk már ilyen túrára is,persze most azért örültünk volna ha van kilátásunk.
Nem sok kilátásunk volt
Innentől kezdve a piros+ jelzésű út kifejezetten kellemes volt!Hol beért az erdőbe,hol kiért egy rétre,hol egy hasonló sziklaperemhez ért.Ezek váltakoztak felváltva pár kilométeren keresztül.Rendkivül élveztük.Egy helyen őzek kevertek a közelünkben,persze amint észrevettek minket eliszkoltak.Itt útközben beszéltük meg Manóval,hogy egyszer majd jó időben is eljövünk erre,mert innen a kilátásokat egyszerűen látni kell!Valószinű ezt azért csak 2022-ben vagy utána ejtjük meg,hisz jó lenne ha egyszer végre betudnánk jutni a Thury várba is s hát látva a munkálatokat,minimum egy éves munkának tűnik az ott...
Csodás,élvezetes út a gerincen
Tényleg fantasztikusan élvezetes volt a piros+ jelzésű út,szinte sajnáltuk,hogy vége.Ugye a piros+ beletorkolott vissza a Vár-völgybe,ahol jöttünk.Talán emlékszik az olvasó,hogy a bejegyzés első részében megemlitettem a piros+ - i leágazást,hogy majd ott jövünk vissza.Így is lett.Persze a lefele út a kőves és csúszos volt,ismét Zoli küzdött a legnagyobbat vele,de végül is sikeresen esés nélkül lejutottunk mind a hárman.Újra a Vár-völgyben voltunk.Elöször mentem a Vár-völgyben dél felé.Ugye eddig csak északi irányban mentem erre.Leérve a köd közben felszállt.Ha csak pár perccel később jövünk,lehet egy.két helyen akadt volna kilátásunk is a gerincről.Sebaj,így is szuper volt.
Újra a Vár-völgyben.A köd felszállt
Innen már gyerekjáték volt visszamenni Várpalotára.A Thury várnál fejeztük be hivatalosan a túrát,megnéztem a mérőnket 14.11km-t mutatott.Ennyit mentünk tehát.Még a városba a környéken körülnéztünk.Manó javaslatára elindultunk a Trianoni múzeumhoz.Tudtam az is zárva ezekben a koronavírusos időkben,de legalább így megtudhattam hol is van.Ha majd újra eljövünk jobb időkben akkor talán bemegyünk majd.Könnyen rátaláltunk a múzeumra,ám ott is felújítási munkálatok folytak.Mindez azt vetitte előre,hogy Várpalotát 2021-ben valószinűleg kihagyjuk,hisz minden zárva lesz akkor is ha valaha elmúlik ez az istenverte vírus.Ám 2022-ben vagy utána készek leszünk visszatérni.
Ilyen most a Thury vár környéke
Tatarozzák a Trianoni múzeumot is
Mivel nem volt nyitva semmi,még kocsmák és éttermek sem,nem volt már mitcsinálni,visszasétáltunk a buszállomásra.Nem kellett sokat várni,jött egy Fehérvárra menő busz.Ezzel elmentünk.Fehérváron leszálltunk és megnéztük a Rácz utcát.Talán mondanom sem kell,hogy itt is jártunk Gergővel.Lőttem itt is pár fotót,talán ennek a résznek majd szentelek egy külön bejegyzést.Ezután visszamentünk a fehérvári buszállomásra,ahol rendkivül szigorúan vették a maszkszabályok betartását,akin nem volt azt büntették...Hát ehhez képest Dunaújváros maga a paradicsom.Indultunk is vissza.Fehérvár most nem volt szimpatikus.Újabb csodás nap volt,egy újabb remek túrával.Örülök,hogy visszajutottam Bátorkő várához.Ezen a télen nagyon is Gergő nyomában járok úgy érzem odaáti súgallatra...
