Bikás park legendái

Elég sok baj ért az elmúlt kilenc hónapban és az elmúlt egy hétben is.Olyannyira,hogy kissé ki is készültem.Így kapva kaptam az alkalmon,egy ismerösömnek kellett segíteni Budapesten,míg ahogy mentem hozzá útbaesett a Bikás park.
A park ahová szintén édes emlékek fűznek,hiszen nem is olyan régen Gergővel jártam itt.Ezeken a nehéz napokon szívemet melengették ezek az édes emlékek.Körbe sétáltam hát a parkban mielőtt még az ismerösömmel találkoztam volna.Úgy döntöttem írok majd ma este a parkról.Így hát itt vagyok,ám ahogy a parkról kutattam infók után érdekes dolgokra leltem rá.A parknak is megvannak a maga legendái!

Vajon mi lehet ez a különös építmény?Hát metróállomás!

A Bikás park a XI. kerület egyik legnagyobb panelrengetegének üdítő színfoltja. A szabadidőparkban van játszótér, sportpálya, kutyafuttató, sőt már egy tó is. Ám a legkülönlegesebb része mégis maga a domb, amelynek létrejöttéről városi legenda kering.

A történet szerint a Bikás park területén a lakótelep építésekor egy teherautó annyira megsüllyedt a sárban, hogy nem tudták kihúzni. Végül otthagyták, sőt ráhordtak mindenféle építési törmeléket, sittet, ez lett az építkezés hulladéklerakó helye. Végül egyszerűbbnek találták, ha befedik földdel, így alakult ki a 8 méter magas szánkózódomb.

A különös domb

Csúcsán a bikákkal

Ahogyan az a városi legendáknál lenni szokott,a legenda terjedt szájról szájra az újbudaiak között, míg 2013-ban az internet is felkapta. A városvezetés ekkor kezdett el foglalkozni a szabadidőpark fejlesztésével, és ekkor írt a legendáról a városrész hivatalos honlapja is. A különös történetet több oldal és egy  publicista is átvette, ám mivel az Újbuda.hu sem jelölte meg az információ forrását, a Bikás domb legendájának eredete továbbra is bizonytalan.

A Bikás domb 1974-ben épült, a Kelenföldön lévő lakóteleppel párhuzamosan. A fejükön égitesteket viselő bikák csak később, 1981-ben került a domb tetejére. Kiss István alkotása (hivatalos nevén: Monda) a népmesékre jellemző hármas alakzatot, az égi és földi valóság képzeletbeli összekapcsolódását jelképezi. Persze a környéken élőknek egész mást is jelentenek: a gyerekeknek mászókát, a fiataloknak alkalmas helyet a csókolózásra és sörözésre. Ám azt kevesen tudják, mire épülhetett a kedvenc találkozóhelyük.

A bikák

Nem a domb keletkezése az egyetlen rejtély a szobor körül. "A szoborcsoport becsületes címe: Monda. Kiss István szobrászművész alkotása. A szoborcsoport három szürkemarhát ábrázol. Eredetileg a három marha szarvai közt a nap, hold és a csillagok is helyet kaptak, de ezek az idők folyamán, letörtek, eltűntek, így ezeket többszöri pótlás után már nem láthatjuk" írja a Városi szobrok. Máig nem tudni kik vitték el és miért a magyar mondákból ismert jelképeket..

Hivatalos cáfolatot nem találtak. Csupán a Köztérkép.hu a Monda a szobrokkal foglalkozó oldalán kérdőjelezik meg a legendát. Szerintük ugyanis az akkori panelépítések idején több más lakótelep mellett is készült szánkózódomb. Azonban hozzáteszik az is, hogy az akkori építkezések nem épp a környezettudatosságukról voltak híresek, így nem kizárt, hogy tényleg törmelék van a domb alatt.

Gergő a különös dombnál

A 4-es metró megépülése óta sokat változott a Bikás. Ma már futópálya öleli körbe, sportpályák és extrém sportolási lehetőségek várnak benneteket, van több játszótér és kutyafuttató, egy mesterségesen kialakított tó partján is megpihenhettek. Szerencsére maradtak a bikák és a népszerű szánkózóhely is, a fejlesztések békén hagyták a dombot, így viszont máig sem tudhatjuk biztosan, mi is van a Bikás domb alatt.

Tavacska a parkban

A legenda érdekes és eddig nem is hallottam róla.Nekünk azonban nem ez miatt maradt emlékezetes hely a Bikás park.Nekem elsősorban a Gergővel való itt tartózkodásom végett kedves ez a park.Ha erre járok mindig bejövük,mint tettem azt ma is.

Tudom,hogy a fiam itt is jól érezte magát akkor velem,hiszen egy pompás napja volt az is az életünknek.Igazából a park előterében lévő Grosics szobor miatt jöttünk mi ide akkor,azt szerettük volna látni.Ez valóra is vált.

A Bikás park - Gergő parkja.

Gergő Grosiccsal Dpase sállal a nyakában...

Macskaland és a nemzeti sírkert

Februári első valamire való kiruccanásunk következett az immár szokásossá váló csapattal.Ez inkább volt egy kirándulásnak nevezehető kiruccanás mint túra.Persze aztán úgy alakult,hogy túráztunk,csak hát nem úgy ahogy azt hagyományos értelemben szoktunk.A nap végére lezavartunk így is 10km-t.Na de menjünk szépen sorjában.Úgy terveztük megnézzük Budapesten a Lurdy házban a Macskakiállítást ami ezen a hétvégén zajlott éppen.Gondoltuk,hogy ez nem egész napos esemény lesz,így ki kellett találni még valamit amivel a kirándulás többi részét eltöltjük.Végül is hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk,hogy a Fiumei úti nemzeti sírkertet keressük majd fel (ismertebb nevén:Kerepesi temető).Hogy teljes legyen a nap,mindenhova gyalog megyünk majd,így tehát a túra is meglesz.Nem indultunk korán a fél kilences vonattal negyed tizenegyre a Kelenföldi pályudvaron is voltunk.Innen indultunk.

Kelenföld - Etele-tér,szép emlékek örzöje ez is

Természetesen itt sem tudtam magam közömbösíteni a közelmúlt eseményeitől,hiszen Gergővel rengeteget jártunk itt és az utunk a Lurdy házig szinte megegyezett azzal amerre vele is mentünk pl.a Dunaharaszti meccstúrán... így a szívemben vele vágtam neki ennek a kalandnak is.Első utunk most is hála Zoli barátomnak a vízeldébe vezetett.Onnan tértünk rá az általam már jól ismert Etele útra.Ohh te jó ég...!Mennyit mentünk itt Gergővel,megszámolni sem tudom...most azonban nem volt itt...Szerencsére a többiek szóval tartottak,így nem volt időm a szívfájásomra figyelni.Készült az Etele úton az egyes villamos pályája amely majd nem soká elér majd a Kelenföldi pályaudvarig,Gergő ezt is nagyon várta,mert ez hasznos dolog volt és kellhetett nekünk a túrázásainkhoz a jövőben.Sajnos nem lesz jövő...

Éveket öregedve a Grosics szobornál

Hamarosan elértük a Bikás parkot.Hát itt is... Gergővel jártam utoljára,azon a bizonyos Dunaharasztiba tartó meccstúrán.Nincs még féléve...itt megtalálható az akkori túra leírása.Jókat fotózkodtunk akkor a Grosics szobornál.Most nem volt olyan jó,de Gergőt a szívembe hordozva és a tragédia óta éveket öregedve azért odaálltam egy fotóra.Gergő túrázós pulovere volt rajtam a kabátom alatt és egy kép róla a kezembe.Talán így valóban itt volt velem most is...A többieknek megmutattam a Bikás parkot,amely nem extra hely,de azért jópofa.Még felmentünk a bikás szobrokhoz is képeket csinálni,aztán folytattuk a utat az Etele úton tovább.

Zoli az acélbikákkal

Elértük azt az Aldit amelyet azon a meccstúrán is használtunk...most is vettünk itt péksüteményeket,amit aztán menetközben el is fogyasztottunk.Követve az egyes villamos sínjét a Szerémi útnál balra fordultunk.Itt újra találtunk olyan helyeket ahol vízelni tudtunk.Úgy tünik ezeknek a kirándulásoknak a fő eleme a vízelés...Tovább haladva a Kopaszi-gát közelében mentünk fel a Rákóczi-hídra.Zolinak ismerös volt a hely,hiszen az ATP teniszre is ide jöttünk tavaly áprilisban.A híd most is klassz volt,óriási forgalommal.Na és sok futóval.Átérve a pesti oldalra a Kőzvágó-híd mellett haladtunk el.Innen indultunk anno hévvel Dunaharsztiba és pl. ide érkeztünk a Ráckevei túra után...megannyi emlék szinte  mindenhol..

A Közvágó-hídnál

Ide már közel volt a Lurdy ház.Vagy 6km-es gyaloglás után ide értünk végre.Mint sokszor írtam már nem vagyok oda a plázák világáért,most azonban bementünk ide,mivel itt volt a macsekkiállítás.Én már voltam egy ilyenen 21 éve,akkor a Fradi kézilabdacsarnokában volt az esemény,bevallom az jobb helynek tűnt az ilyesmire.Némi kavarc után megtaláltuk  a kiállítást,leszurkolva a belépőjegy árát bementünk.Hát nem voltam elájulva.Egy szerintem viszonylag kis helyen óriási embertömeg volt.Nem nagyon lehetett a macskák közelébe férni,persze azért néha sikerült...hát minenféle macskafajta volt itt,úgy mint 21 éve,voltak nagyon szépek is és nagyon rondák is,de eleve nem volt az a filling mint akkor rég.Ráadásul nagy meleg is volt a teremben,nem volt egészséges dolog sokáig ott időzni.Félórát kevertünk,aztán eljöttünk.Ennyi elég volt belőle.

Talán a legszebb jószág

...és a legrondább

Leérve a Mester utcán mentünk tovább.Elözőleg megnéztem persze merre kell menni.Erre még soha nem jártam én sem,minden új volt számomra.Erre járt a 24-es villamos.A Ferencvárosban voltunk,a Mester utca és Haller utca sakán állt egy szép templom méghozzá a Páli Szent Vince templom.Jólvan ilyen is van,eddig azt sem tudtam,hogy létezik,de ezekszerint igen.A Haller utcán mentünk a Nagyvárad térig ami már viszont ismerös volt.Zolira újabb vízelhetnék jött rá,de itt csak 250Ft-ért tudott könnyiteni magán.A szükség nagy úr na...Az Orcy kert mellett az Orcy úton folytattuk tovább a sétát.A kertbe most nem mentünk be,így utólag ez hülyeség volt,mert bemehettünk volna.Majd legközelebb...

A Páli Szent Vince templom

Átérve azthiszem a nyolcadik kerületbe sok szépség nem került elénk...az Orcy úton megmutatkozott minden ami a mai világra jellemző.Elképesztő szegénység,omladozó házak és a gazdagság a villogás,új szépnek tünő,ám csúf épületek.Voltak ahol nagyon szembetünő volt ez,valahogy sehogy sem illett a környezetbe a két dolog.A 24-es villamos meg végigkisérte az utunkat.Végül is jöhettünk volna vele,de sétálni akartunk.Persze így kilencedik kilométer körül betonon már kezdtük érezni a lábunkat.Az Orcy út pedig beletorkolott a Fiumei útba.Feltűnt végre a sírkert.

Luxus az Orcy téren

Egy hosszú elnyuló téglafal mentén haladtunk ahol csak a harmadik bejárat volt nyitva.Bementünk hát,itt voltunk a Kerepesi temetőbe.Nagyon sokszor terveztük Gergővel,hogy eljövünk ide,de valahogy mindig elmaradt...és mostmár nem tud valóra válni...De most itt voltam,Gergővel a szívemben az ő puloverét viselve,így talán itt volt ő is.Belépve hatalmas sírkert bontakozott ki a szemünk előtt.Tudtuk az egy-két óra amit itt töltünk kevés lesz bejárni.De izgalmasnak és látványosnak tűnt a dolog,belevágtunk hát.

A fal túloldalán a sírkert,de csak a harmadik kapu volt nyitva

Látványosságok a sírkertben

Ez Magyarország legfontosabb temetője.Tudtam számos híres ember végső nyughelye.Persze jellegében teljesen más volt mint egy hagyományos temető,a sírok 80%-nál valamilyen látványos szobor is volt,na és kripták,maúzoleumok,kápolnák,emlékművek végtelen sora.Valóban nagyon látványos volt.Az első olyan sír amelynél egy híres ember nyughelyébe botlottunk Ady Endréé volt,nem messze innen ott volt Jókai Mór síremléke ,a közelben pedig egy friss mű: Andy Vajnáé...Rendkivül látványos és érdekes volt minden.

Ady sírja

Andy Vajna nyughelye

Aztán megláttuk Mádl Ferenc néhai köztársasági elnök sírját,majd ott volt mellette egy hatalmas elképesztő formájú sír amelyről kiderült,hogy Antall József miniszterelnöké.Ezt közelebbről is szemügyre vettük,hát nem volt semmi...Oké,hogy miniszterelnök meg minden,de nálánál nagyobb jelentöségű embereknek volt ennél szerényebb sírja...na mindegy,csak ez jutott eszembe ezt látva.Persze nem csak a híres emberek sírja volt látványos,hanem az egyszerübb embereké is,persze zömében itt híres,vagy fontos tisztséget betöltő emberek nyugodtak.

Antall József sírja

Egy honvéd tábornok nyughelye

Odaértünk Kossuth nyughelyéhez.Hát ez is rendkivül látványos volt és hatalmas.Egy maúzoleum,amibe be ugyan nem tudtunk menni,de fel rá igen.Ki is használtam az alkalmat és felmentem rá,sok fotót készítve persze.A temető legmagasabb épitménye lehetett,mert fent aztán jól beláttam mindent.Hát lenyügöző volt a sírkert...szegény Gergőt is lenyügözte volna alighanem.Erre gondoltam még itt is,ohh miért is nem tudtunk ide eljönni,pedig mindig volt róla szó...Körbejártam fenn Kossuth nyughelyét,majd lejöttem.

Kossuth nyughelye

Mentünk tovább,nézelödtünk.A többieket is magával ragadta a hely szelleme és érdekessége.Tényleg fantasztikusan lenyügöző volt.Ami viszont idegesitőnek tűnt az az,hogy a sírkertben is voltak utak,betonútak,ahová sokan autóval jöttek be...miért nem lehet az ilyen helyeket autómentessé tenni?Jó persze mozgássérültek jöjjenek,nem is róluk van szó,de sima egészséges emberek miért nem képesek gyalogolni még pár métert sem?Dühitő...ugyanez van otthon a mi temetőnkben is...egy kényelmes elbaszott nemzedék ez....

Mi meg nézelödtünk tovább.

Nem mindenki mert feljönni a Kossuth sírhelyre...Gergő biztos feljött volna velem...

Látványos síremlékek között

Látványosabbnál látványosabb síremlékek között jártunk.Elképesztő volt,óriási hatással volt rám ez a hely.Belebotlottunk aztán Kádár János sírjába is.Jóval szerényebb volt mint Antall Józsefé,noha úgy gondolom a magyar történelemben azért jelentősebb szerepe volt,most hagyjuk azt,hogy pozítiv vagy negatív értelemben.Aztán egy óriási kommunista emlékmű is utunkba került,majd a Battyhány mauzóleum,Deák Ferenc nyughelye...elképesztő volt tényleg.Én megmondom az öszintét nagyon élveztem,de úgy tűnt a többiek is.

Kádár sírja

Szovjet hösök parcellájára is rábukkantunk és sokminden érdekességre is.Némileg bénitólag hatott a sírkert északi oldalán már kivül emelkedő Aréna pláza.Hát ez nem nagyon illett bele ebbe a képbe.Már nagyon fáradtak voltunk,hisz itt a temetőbe is kobászohattunk vagy két kilométert.Nem lehetett mindent megnézni egy szuszra,tudom sokmindent nem láttunk.Pl.Arany vagy Vörösmarty sírját,de lehet eljövünk még majd egyszer egy jó időben és alaposan bejárjuk a sírkertet.Ám mostanra valóban elfáradtunk így úgy döntöttünk befejezzük a temetői bolyongást.

Vajon kit sírat?

Kiérve csak egy köpetre volt a Keleti-pályaudvar,ahol lementünk a kettes metróba.Azzal átmentünk a Délibe.Itt kedvenc pizzásunknál megkajáltunk,majd a váróteremben melegedtünk mert kezdett hideg lenni.A vonatunkig meg volt még több mint félóra.Aztán persze beszálltunk és indultunk haza.Sima utunk volt.Zoli végig aludta.Hát nem volt rossz buli ez a nap.A macskakiálítás szerintem kritikán aluli volt,de a sírkert magával ragadott.Na és persze sok olyan rész volt amerre Gergővel is sétáltunk,így tudtam rá is emlékezni most is.Igy tehát 10+2km-t sétálhattunk ha úgy tetszik túráztunk,de a betontól fájt már a lában,azért ez nem ugyanaz mint erdei utakon járni.Hogy hova merre lesz a következő buli azt nem tudom.Ha minden jól megy a WTA teniszre hamarosan eljövünk,de aztán,hogy olyan igazi túra mikor lesz meg merre csak az ég tudja...Nagyon hiányoznak ezek,mintahogy Gergő is.Vele már belevágtunk volna valamerre...

Nem volt ez rossz buli...

Élménydús,győztes meccstúra Dunaharasztiba

Elérkezett az új szezon elsö meccstúrájának napja.Szerettünk volna két héttel korábban Szekszárdra is elmenni,de akkor ez nem jött össze.Most viszont minden adva volt egy remek naphoz.Esőt és záporokat is jósoltak erre a napra,így aztán mindenre felkészülve a kis zsákunkban esőköpennyel vágtunk neki az útnak a dunaújvárosi vasútállomásról.Nem kellett korán indulni.Elvégre éjszakás műszak után voltam,másfelöl úgy számoltuk mindennel együtt is időben oda érünk majd.Délelött fél tizenegykor indultunk tehát el vonattal.Döcögös út volt,a szakasz legérdekesebb része,a Budafok - Kelenföld közötti rész volt,ami normál esetben kb.4 perc a vonatnak,most azonban ki tudja miért 25 perc volt...

Indulás!

Kelenföldön szálltunk le,már elözetesen úgy terveztük gyalog megyünk át a nem éppen közeli Közvágóhidi hévhez.Elsösorban a Bikás parkba akartunk ,a nem rég elkészült Grosics Gyula szobrot megnézni.Ellentétben a híradásokkal időközben meleg lett,a megjósolt záporoknak nyoma sem volt.Hamar elértünk a Bikás parkhoz.A takaros metróépület megtekintése után egyből beköszöntött a Grosics szobor.Remekbe szabott alkotásnak tűnt,odamentünk hát megcsodálni.

A gyönyörü szobor

Amit tudni kell róla

Természetesen fotózkodtunk itt egy sort,hisz a legenda nagy tisztelői vagyunk.Sajnos életében nem lehetett,így most a szoborral készítettünk szelfiket,na és tiszteletbeli Dunaújváros Pase szurkolóvá fogadtuk az Aranycsapat legendáját.( egy másik kicsit idekapcsolodó dolog: az Aranycsapat egy másik legendája Buzánszky Jenö,az ezredforduló környékén a Dunaferr SE tiszteletbeli elnöke volt).Bár kitünö kapusunk van,Grosicsot eltudtuk volna képzelni a Dpase hálóöreként is akár.Hatalmas tisztelet a legendának!Imádjuk halála után is!

Tiszteletbeli Dpase szurkolónak fogadtuk a legendát.Ha ezen múlt volna,örökre odaadtunk volna a sálat neki

Szelfi a legendával.Örülünk,hogy találkoztunk mégha így is...

A szobor után szétnéztünk a Bikás parkban,volt némi müanyag hatása nem mondom,de végül is tetszett.Nem volt rossz.Rengeteg ember mozgott itt és voltak még egyéb szobrok is,amelyek közül a domb tetején álló bika szobrok tetszettek.Ugye ők a park névadói,A park után mentünk tovább a lezárt Etele úton,ahol épp az egyes villamos vonalának meghosszabítása folyik Kelenföldig.Meleg volt,az út hüvös oldalán mentünk ami kellemes volt.Egy Aldiban vettünk kaját és üditöt magunknak.

A bikák

Tovább sétáltunk,hajléktalan alakok árnyékában,akik épp az egyik bokornál aludtak egy matracon...egy férfi és egy nő....lehet nem is aludtak?A Kopaszi gát közelében tudtunk felmenni a Rákóczi hídra,amely most is lenyügöző volt.Elképesztö  forgalom volt most is a hídon,mint anno azon a régi hídtúrán.Csendre vágyók,ne ide jöjjenek!A híd után már nem volt messze a Közvágóhidi hév állomás.Délután fél háromra értünk ide,a meccs ötkor kezdödött Dunaharasztiban,bőven időben voltunk még.Egy régi villamos volt itt a fő látnivaló.Aztán bejött a hév,mi pedig elindultunk Dunaharasztiba.

A villamoscsoda

Röpke félóra alatt ki is értünk a korszerünek cseppet sem nevezhetö hévvel.Még mindig több mint két óránk volt a meccsig,így elindultunk városnézésre.Esőnek továbbra sem volt nyoma.A helyi szigetre vagy félszigetre érhettünk le.Ez jó környéknek tünt,sétányokkal,kis szökőkúttal,egy dunai holtággal és egy kisebb fajta hegyecskével,amire fel is mentünk.Ez tűnt az egész környék legmagasabb pontjának.Ám felérve a kilátás szinte egyenlö volt a nullával,mivel a környező fák eltakarták azt.Még lementünk aztán a Ráckevei Dunához a hídat megnézni.

A környék legmagasabb pontja

Lépcsö (is) vezet fel,de kilátás nincs odafenn...

Ezekután elidultunk a városba.Egy násznépbe botlottunk a helyi amúgy igen szép templomnál.Gergő a poén kedvéért elövette is a Dpase sálat és úgy fotózkodott,hogy háttérben a násznép volt...Tovább menve a városban egy klassz parkra akadtunk,ez volt a Hösök parkja és ez nem keltett müanyag hatást!Ember sem volt annyi mint a Bikás parkban,viszont volt itt rengeteg szuperebbnél szuperebb emlékmű.Megcsodáltuk mindet.Legjobban egy virágokból kirakott Nagy Magyarországot ábrázoló alkotás tetszett.

Nagy Magyarország

Volt itt trianoni emlékmü,56-os,háborús,helyi hösök emlékmüve stb.Az egyik háborús emlékmű is nagyon tetszett,egy magas talapzaton egy katona állt,de ami megkapó volt az egészben az a talapzatón elhelyezett felíratok voltak.Szóval nagyon tetszett ez a park nekünk.Amikor tervezgettük ezt a túrát,úgy tünt Dunaharaszti nem egy nagy eresztés és semmi látnivaló nem lesz itt.Ehhez képest kellemes meglepetés volt a város.Egy óránk volt még a meccsig,elindultunk a stadionba.

Háborús emlékmű

Meginditó felírat

Jó tíz perc járásra volt a stadion,odaérve bementünk.Meglepetés volt a belépö ár,hisz még odahaza 1000Ft egy jegy,addig itt a kettö volt 800... Maga a stadion nem volt egy nagy szám.Jó indulattal lehetett csak stadionnak nevezni.Volt egy fedett lelátó,de nem nagy attól jobbra-balra két kis lelátó,szemben csak egy földböl kialakitott dombocska.A pálya talaja sem tűnt a legjobbnak.Ja és hiába Dunaharaszti,nem a helyi erőkkel játszottunk hanem a szomszédvár csapatával a Taksonnyal.Az ő pályájuk még ilyen sincs mint ez.Na de mindez egyáltalán nem okozott semmi problémát.Vártuk a meccskezdést,közben helyi szurkolókkal beszélgettünk - mert így is lehet...

A dunaharaszti stadion

A meccs nem volt rossz,nem játszottunk rosszul a védelmünk kifejezetten jól zárt.Az ellenfél nem igazán tudott helyzetet kialakítani.Mi támadgattunk,de az első félidőben nem született gól.A másodikban rákapcsoltunk.A védelmünk továbbra is stabil volt,majd egy szabadrúgás után egy fejesből megszereztük a vezetést!Továbbra sem volt átütő erő az ellenfél támadásaiban,talán egy komoly helyzetük akadt.Így aztán 1-0-ás győzelemmel zárult a találkozó!Már csak ezért is érdemes volt eljönni.Ám az élményeknek még nem volt vége.

Zajlik a meccs

Visszamentünk a hév állomásra,majd elindultunk vissza a Közvágóhíd felé.Egyik megállóban lánycsapat szállt fel a hévre.Némi zajt csaptak,de ez egyáltalán nem volt zavaró.Aztán kinéztek maguknak és az egyik lány oda ült mellém.Elöször a családi állapotom felöl érdeklödött,majd elöadta hogy ő jövö héten megy férjhez,adjak tanácsokat a házasélethez...Ezt aranyosan végighallgatta,majd egy kis füzetecskét adott nekem,hogy írjak bele egy kívánságot amit kivánok nekik a házaséletre.Gergőnek is odaadta,hogy ő is írjon bele.Bolond fiam azt írta bele,hogy hajrá Újváros (...)

Aztán a leányzó még egy-két emberhez odament,hasonlókért.Valószinüleg lánybúcsú zajlott éppen és a lánynak minél több ilyen beírást összekellett gyüjtenie.Nagyon aranyosak és szimpatikusak voltak!

Búcsú Dunaharasztitól

Visszaérve a Közvágóhídra,Kelenföldre nem volt idő visszamenni,még tömegközlekedéssel sem értük volna el az utolsó vonatot.Így maradt a Népligeti buszpályaudvar ami kb.2km-re volt.Elsétáltunk hát oda.Óriási forgalom volt a városban,elmentünk a Lurdy ház mellett majd a Grupama arénához értünk.Az ország jelenlegi nemzeti stadionát alaposan eltrakarták...A Telekom székházát építették elé amely egy borzalom...nem hiszem,hogy valaha is láttam ennél rondább épületet...eltakarták ezzel a gyönyörü stadiont...Ehhez már nem is tudok mit hozzáfüzni.A népligeti pályaudvar hozta mínösithetetlen színvonalát,korán bezáró udvariatlan árusokkal,alvilági alakokkal,méregdrága wc-vel.Budapest legellenszenvesebb helyét most sem fogadtuk a szívünkbe.Na de aztán beállt a busz és elindultunk vele haza.

Újabb klassz nap volt!