Pályasírató

 Az a kis stadion kereken húsz éve nem létezik már.Bevásárlóközpont épült a helyére.Mi más?A klub amely ebben a kis stadionban játszott az pedig már van tán 35 éve is,hogy nem létezik.A Dunaújvárosi Építők stadionjáról beszélek.Az Építők a város második számú csapata volt és hát feltört egészen az NB II.-ig is.Szép idők voltak amikor a városnak volt egy NB I.-es és egy NB II.-es csapata is!Főleg ahhoz képest,hogy ma egy NB III.-as van.Nem is egy staidonban játszották ezek a mérkőzéseiket.A Kohász stadionról már többször is volt szó ebben a blogban.Az újjá épült 2002-ben,de a mai napig nem készült el 100%-san,ígaz már közel van hozzá.Ez a kis stadion pedig éppen 2002-ben került megszüntetésre.Elfértek itt vagy 8000 -en is!Volt,hogy a Kohász is itt játszott.Emlékeimben a 86 vagy a 87-es év dereng fel.Amikor tél végén a Kohász stadionja még alkalmatlan volt játékra áthozták ide a meccseket.Előbb egy Magyar kupa meccsen fogadtuk a Vasast.Mi akkor NB II.-sek ők NB I.-sek voltak.Nyolc ezer néző ment ki a meccsre amely pokolian izgalmas volt és amelyet elvesztettünk 3-2-re.Aztán még az első bajnoki is itt került megrendezésre,ott már "csak" kétezren figyeltük ahogy 4-1-re legyőztük a Kazincbarcikát.

Nem nagyon találni képet az Épitők stadionról,sajna csak erre leltem.Meglehetősen homályos és sokminden nem vehető ki,de ez volt az Épirők stadion.

Aztán emlékeim szerint a Kohász sem jött ide játszani többé.A pályát még használták utánpótlás vagy nöi csapatok is.Aztán szinte senki.Futni jártak le emberek,köztük egy időben én is.A pálya helyére aztán 2002-ben egy Interspar épült és a pálya ezzel megszűnt létezni.Azonban az Interspar nyugati oldalának végén megmaradt egy betonos kispálya.Én pedig a kilencvenes években fociztam a kispályás helyi bajnokságban pár évet és ez volt a mi hazai pályánk!Ezen rendeztük a hazai mérkőzéseinket.Szerettünk itt játszani,a szívünkhöz nőtt.És akkoriban még ugye az Épitők stadion volt mellette és nem az Interspar...Aztán ahogy öregedtem a foci is alábbhagyott és nem játszottam már többé és a mi csapatunk is szertefoszlott.A pálya azonban ott volt.Mindig jó érzésekkel töltött el ha arra jártam.Ám sajnos a minap döbbentem álltam ott...

Döbbenet...

Munkagépek vésték az egykori pályát!Az öltöző épületelet pedig már el is bontották.Vajon mi készül itt?Pedig hát úgy tudtam,hogy az Interspar felvállalta,hogy ide egy füves kispályát fog építetni.Valószínűleg azonban nem ez készül...(ha mégis majd megírom).Egyesek szerint egy autómosó fog ide épülni mások szerint egy KFC.Hát basszottul szükség van mindkettőre...Oké a kispályát már évek óta nem használták a városi kispályás csapatok,de akkor is...miért kell ez?Nyilván a környéken lakó gyerekek lejártak ide időnként focizni,főleg mert a közelben semmi más hasonló pálya nincs...Szóval kurvára kellett ide autómosó (főleg mert van itt 300 méterre egy másik) vagy KFC vagy akármi...

Ott már belevan vésve a pályába

Hát így válik semmivé a mi egykori hazai pályánk.Bevallom a szívemben van egy kis űr.A régi Épitők stadion elbontásának sem örültem és ennek sem.Főleg egy szar Interspar miatt....A csapatban nem tudom mennyi meccsen léphettem pályára.Talán száz,de lehet ez a szám kissé túlzó.Nem is rúgtam sok gólt,emlékszem pár gólomra,de arra sajna nem emlékeztem,hogy ezek közül ezen a pályán szereztem-e egyet is?Mindegy nem is ez a lényeg.Néha jó lenne visszamenni az időben.Persze főleg azért,hogy eltávozott szeretteinkkel újra együtt legyünk,de jó lenne azért is,hogy visszajöhessek ide egyet focizni,visszamehessek a régi Épitők stadionba egy meccsre,mert azoknak még volt hangulata...Jó lenne...

Hát ennyi volt

A pálya tehát búcsúzik,vele az ifjúságom egy újabb apró szelete is.Minimális a valószínűsége,hogy ide egy új füves pálya épülne,de mondom ha így lesz írok róla.Félő,hogy valami faszság fog ide megépülni.Nekem,vagy nekünk pedig megmaradnak az Épitők sporttelep emlékei.Hát ennyi volt.

Karácsony az Anna-hegyen

Nem akartam az egész karácsonyt otthon tölteni.Gergő nélkül ugysem tartok már karácsonyt,így úgy voltam vele ha kell egyedül is,de elmegyek valahová.Szerencsére a többiek is velem tartottak,így karácsony másnapjának reggelén,nem túl korán,de élénk szélben útrakeltünk a Pest megyei Törökbálintra.Fél tíz után meg is érkeztünk,könnyű sétával szeltük át a várost,annak a déli végében tornyosuló Anna-hegyig.Meglehetősen nyugodt kisváros benyomását keltette a település és ami még örvendetesebb volt,hiába karácsony másnapja,találtunk nyitva tartó boltot!Hamar megtaláltuk a belvárosból induló piros sáv jelzést,innen kezdödhetett a túra érdemi része.tervünk szerint egy körtúrát szándékoztunk tenni az Anna-hegyen.Nem tűnt veszélyesnek,hisz a hegy legmagasabb pontja is mindössze 285 méter volt.

Az út a sporttelep mellett kapaszkodik

A piros a település utcái után a helyi sportelep mellett haladt el.A sporttelep fekvése gyönyörű volt,beleolvadt egy völgybe a hegyek közé.Az út pedig mellette a hegyoldalban haladt felfelé.Akár innen is lehet meccset nézni ha úgy adódik,sőt kifejezetten innen jó.A sporttelepet elhagyva végre beért az út az erdőbe.Enyhén nem vészesen emelkedett.A decemberi erdő hó nélkül is lenyügözöen szép volt!Az út az elmúlt napok esőzése ellenére is jól járható.Mellénk szegödött a zöld jelzés is,de csak igen rövid időre.Amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan ment is.Később meg a zöld háromszög zavarta meg a piros egyhangúságát,de ő éppen csak megmutatta magát.Mi maradtunk a piroson.

Még szelíden halad a piros

Nem hálálta meg hűségünket a piros jelzés,ugyanis egy kicsit brutálra váltott.Na nem a legdurvább fajtából,de azért keményebbre mint vártuk.Egy kanyart vett az út amit elneveztünk Zolival Eau Rouge-nak,mível a Spai forma1-es pálya híres kanyarjához hasonlított leginkább.Ezután következett az egész túra legbrutálisabb emelkedöje.Szerencsére nem volt hosszú,tán 250 méter és a végénél ott volt a fenomenális Anna-hegyi kilátó.Felérve megpihentünk és megkajáltunk.Sokan mozogtak a környéken,a szél ami a hegyoldalban elcsendesedett itt óriási erőre váltott.

Az Anna-hegyi kilátó

Meglehetősen zörgette a szél a kilátót,Zoli úgy ítélte meg ki is leng tán kissé.Móni eleve feladta,ő bizony nem jön ide fel.Engem nem ijesztett el semmi.Végül Zolival nekivágtunk.Ám ő is csak az első szintig mert feljönni.Már ott brutális erejű szél fújt...Én nem adtam fel,tudtam Gergő sem tenné...így mentem fel tovább.Fel is értem...óriási szél volt...Nem szoktam félni kilátókban,de itt most remegett a lábam...Pedig a kilátás pazar volt,ráadásul teljes 100%-os körpanoráma fogadott!Erősen fogtam a telefont,löttem vele a képeket és a videót,féltem nehogy kifújja a kezemből a szél.Azt még kapaszkodnom sem ártott,mert még engem is lefújt volna...Szóval a kilátás pazar,észak felé látszik minden...Törökbálint,Budaörs,a Csiki-hegyek,a Budai.hegység...kelet felé Budapest,Diósd...délnek Érd,Százhalombatta és a Duna.Nyugatra meg a távolban úgy ítéltem meg a Vértest látom,de ebben nem voltam egész biztos...Az egész az orkán erejű szél miatt azonban nem igazán volt élvezhető,mégha az idő tiszta is volt.Lehet majd egyszer visszatérek,hogy nyugodt körülmények között gyönyörködhessek ebben a csodában...

Egy kilátás a szélben,észak felé

Nem bántam a lejövetelt.Folytattuk tovább a piroson az Anna-hegy nyergén.Egy erdei tornapálya bontakozott itt ki,néhány gyakorlatot ki is próbáltunk.Sokan jártak erre,népszerűnek tűnt az Anna-hegy.Ahogy az illik,minden szembejövő köszönt.A terep itt kellemes volt az út lényegébe szinten ment.Közben a zöld,a zöld körtúra és a zöld+ jelzés is tiszteletét tette hosszabb-rövidebb ideig.A piros nagy sokára kezdett kicsit lefelé menni.Persze ennek is megvolt a maga böjtje mert aztán meg emelkedett mégha nem is oly durva formában.Móni nem örült neki.Erre már az erdei tornapálya véget ért,de azért erre is ficeregtek páran.

Erdei tornán

Itt-ott emelkedett,máskor lefelé ment a piros.Egy piknikező helyet találtunk,több is akad erre amúgy.Itt elfogyasztottuk a maradék kajánkat,szüneteltük kicsit.Na nem volt egy megeröltető túra hozzáteszem.Az M nullás alattunk ment el,erre már beszürödött a sztráda hangja,a nyugodt erdő filling oda is lett.Nem sokára aztán a piros belefutott a piros+ jelzésbe.Innen már csak lefelé vezetett az út.Nem kellett sokat lefelé irányba menni,pár száz méter után elértük a települést.Itt végzödött az erdő.

Innen már csak lefelé

A ksivárosba leérvén,annak egy rendezett utcáján találtuk magunkat.Kereskutak,szép parkok,emlékművek kerültek utunkba.Sorra megnéztük ezeket.Valóban egy nyugodt,rendezett kisvárost ismertünk meg Törökbálintban.Annyira belefeledkeztünk ezekbe,hogy túlmentünk azon a ponton ahol beakartuk fejezni a túrát.Nem igazán tudtam egy idő után hol is vagyunk,valahogy az alkalmazásomon sem tudtam most úgy kivenni.Mindegy volt,felfedeztem arébb egy buszmegállót.Mivel ide kijárnak a BKK helyijáratai ott megvártunk egyet és azzal jöttünk vissza a Kelenföldi vasútállomásra.

Emlékmű a városközpontban

Persze így sem volt gond,egy sajnálnivaló maradt csak az egészben,úgy terveztem még a Kegyelet parkba elmegyünk,hála azonban ennek a kisebb eltévedésnek ez elmaradt,Sebaj.Nagyjából jó tíz kilométert túrázhattunk egy kifejezetten könnyű,de mégis látványos terepen.Egy könnyű téli túrának jó volt.Egy ponton amúgy kissé előre mentem a többiek lemaradtak a kilátó előtt volt ez,azon a bizonyos legbrutálisabb szakaszon.Akkor kértem Gergőt ha ott van velem jelezzen valahogyan.Ez megtörtént hiszen egyből éreztem a hátamon azt a semmihez sem fogható bizsergető,kellemes érzést....tehát ott volt velem most is...