A címer halála

 Időtlen idők óta egy csapatnak szurkolok vagy szorkolunk.Csupán a csapatnév változott az évtizedek alatt,na és ebből kifolyólag a címer.Egy-egy címer olyan 7-15 évet "él",ez változó.Persze van,hogy többet van,hogy kevesebbet.A legutolsó címer különösen a szívemhez nőtt,hisz ennek a pályafutása alatt jártuk mi Gergővel a meccseket,éltünk át csomó meccsélményt.Az évek alatt szép kollekcióm is született,hiszen a sálamon,a bögréimen,a sapkámon a kulcstartómon ott volt a címer!Sőt Gergő a sálján magával vitte a sírba is...

Az ikonikus címer pályafutása véget ért

Telt múlt az idő és a csapat neve újfent megváltozott idén júniusban.Azonban a címer maradt a régi.Viszont nem kellett nagy okosság hozzá,hogy az ember rájöjjön az is változni fog majd.Nos eme jeles esemény esett meg a tegnapi nap folyamán,amikor is a klub hivatalosan közzé tette az új címert.Nekem Gábor a csapat ügyintézője messengeren el is küldte.A régi ikonikus címer pályafutása ezzel véget ér.Rengeteg élményt hagyott maga után,hisz "uralkodása" alatt szerette meg Gergő a stadiont,a meccseket,a csapatot.Láttunk megannyi győzelmet és persze vereséget is,de maradtunk közben akik voltunk: helyi drukkerek.A régi címer amúgy szerintem kurvajól nézett ki,boritékolható volt,hogy ehhez foghatót nem fognak tudni alkotni.Az új nem is lett ilyen jó.Persze nem rossz,de a régihez nem ér fel.Ime:

Az új címer

Én pedig lassan akkor cserélhetem le a kollekciót.Új sapka,új sál,új bögre,új pohár,új kulcstartó kell majd,hiszen maradtam aki voltam: helyi nagy drukker.Persze mindez idő,hiszen minden pénzbe kerül és a jelenlegi viszonyok között ez nem megy egyik napról a másikra.Na de majd lassan szépen összegyülik ez is remélve,hogy valaki majd  egy címerrel ellátott sálat majd az én sírgödrömbe is belehelyez...

Elöször a Sóstóiban

Elérkezetem egy újabb évfordulóhoz.Ma van egy éve,hogy megboldogult testvérem is egy szebb világba költözött.Nehéz idők jártak egy éve,hisz sorba veszítettem el a családtagjaimat plusz még a kutyámat is.Ma sem sokkal könnyebb,annyiból talán,hogy nem történt újabb családi tragédia azóta,remélem nem is fog...Tavaly mikor megemlékeztem a kis blogomban testvérbátyámról mindössze egy közös túraélményt tudtam csak feleleveniteni.Nem nagyon emlékeztem,hogy volt-e nekünk más közös kalandunk.Akkor megígértem,hogyha eszembe jut valami ide kívánkozó dolog azt lefogom írni.Nos elöjöttek az élmények is.A közelmúltban írtam életem első meccstúrájáról,most pedig elöjött a második élmény is az emlékezet mélyéről.Ezt próbálom meg most összeszedni egy történetté,meglehetősen kopottak az emlékeim,hiszen visszakell mennünk az időben 1984-ig.

A régi Sóstói stadion,84-ben voltam itt elöször

Sajnos a sztori olyan régi,hogy nincsenek róla képeim,így egy-egy neten talált és egy-egy későbbi saját képpel illusztrálom azt.A bátyám abban az időben nagy Rába ETO drukker volt.Nem csoda,hisz a győri csapat ekkor élte meg fénykorát.
A Verebes féle Rábáról alighanem mindenki hallott már.Bajnokok lettek 1982-ben és 83-ban is.Aztán 1984-re némileg halványúlt a csillaguk,de még mindig ott voltak az élbolyban.Mire elérkezett 84 tavasza a Győr is és fehérvári Videoton is a bajnoki címért harcolt a bajnokságban.Óriási rangadó ígérkezett a székesfehérvári sóstói stadionban.Nem tudom honnan jött az ötlet,de testvérem pár haverjával úgy döntött,hogy elmegyünk rá és elvisznek engem is.Azthiszem ez egy rendes húzás volt tőle.Én már akkor 14 évesen is Dunaújváros szurkoló voltam és kurvára nem érdekelt a Győr és a Fehérvár meccse,de egy jó kis kalandban már akkor is szívesen benne voltam.

Balra ahol a piros székek vannak,ott állhattunk valahol

Az egyik havernak a kocsijával mentünk fel,ami ha jól emlékszem még egy zsiguli volt.Az is megvan,hogy egy kicsit arébb a temető környékén parkoltunk le a kocsival.Ma már felfoghatatlan mennyiségű ember tartott a stadionba Székesfehérváron azon a kora tavaszi napon.Aztán ahogy beléptünk az arénába földbe gyökerezett a lábam.Elöször is eddig még sohasem voltam ekkora stadionban.Másodszor a meccs elött egy órával már teltház volt!Ugye akkor még a későbbi ülőhelyek is állóhelyek voltak,így jó sokan befértek.Nem kevesebb mint 25 ezer néző jött ki a mérközésre! Azért is felfoghatatlan ma már,mert van,hogy a teljes fordulóban ennek a fele van összesen...2020-ra...De akkor hatalmas tömeg volt,soha nem láttam még ennyi embert egy helyen.

Aztán már sokszor eljöttem a Sóstói stadionba az évtizedek folyamán

Mivel tesóm és a haverjai a Rába ETO-nak jöttek szurkolni,így a vendégszektorokba álltunk.Nem voltak kevesen ők sem,hiszen a 25 ezerből szerintem 9-10 ezer győri drukker lehetett akkor ott.Elképesztő hangulat volt...Csak álltam hülledezve ott,néztem,hogy ilyen létezik?Tesómék marha jól érezték magukat a több ezernyi győri szurkoló között,végül is én is,annak ellenére,hogy Fejér megyei lévén,én inkább a Videotonnak drukkoltam.De amúgy leszartam ki nyer,hiszen én akkor is,ott is Dunaújváros drukker voltam,mint bármikor máskor életem folyamán.A meccs kifejezetten jó volt!Óriási hangulat,óriási íram,hatalmas küzdelem,ám a félidőben a Videoton vezetett 1-0 arányban.A sok ezernyi győri nem csüggedt,üzte-hajtotta a csapatát.

Ilyen képet festhetett akkor is a stadion a meccs után..

A második félidőben még nagyobb iram volt.Óriási meccs volt és hát aztán már engem is magával ragadott a dolog.Élveztem,a futball ünnepe volt ez.Óriásit focizott a Győr és a második félidőben megfordította az eredményt és 2-1-es győzelemmel vonulhatott le a pályáról.Hatalmas volt az ünneplés a győri táborban,tesómék is ünnepeltek a sok ezernyi győrivel együtt.A stadionból való kijutás nem volt egyszerű,hiszen 25 ezer ember nem tünik el pikk-pakk pár perc alatt.Egy sörösüveg csattant mellettem,kis híján eltalált.Valamelyik jóképességű egyszerűen bebaszta a tömegbe...majdnem én szívtam meg.Odaérve a kocsihoz még nehezebben lehetett kijönni az útra.Egy rendör hölgyike próbálta irányítani a forgalmat,de láthatóan kicsúsztak kezéből a dolgok.Sokan ugratták is, "mi a fasz van már drága?" De aztán rendben kijöttünk a városból és rendben hazajöttünk.Hát ez volt a második meccstúrám az életemben amin testvéremmel és haverjaival voltam.Így emlékezem rá az első évfordulón.Volt még amúgy vele meccstúrám,de arról majd egy év múlva!Nyugodj békében tesóm,köszönöm az élményt!