A Zseljo meccs

 Újabb évforduló,két éve,hogy testvérem itt hagyott bennünket.A tavalyi évfordulókor egy vele megélt eseményről írtam,amikor is elöször jártam a Sóstói stadionban ( itt elérhető ).Akkor megfogadtam,hogy a második évfordulókor a második sóstói stadionos élményemről írok majd,hiszen ezen is vele voltam.Na meg persze a haverjaival.Az időpont pedig nem más mint 1985 április 10.A helyszín Székesfehérvár a régi Sóstói stadion.A magyar foci aranynapjait éli,hiszen a Videoton vitézkedik az UEFA kupában és az akkor jugoszláv Zseljeznicar ellen már elödöntőre készül.A válogatott pedig pazar selejtező sorozaton verekedik keresztül és jut el a mai napig is utolsó világbajnokságra amelyre kijutott.Egy hétre vagyunk a fantasztikus bécsi meccs előtt amelyen 3-0-ás diadallal biztosítjuk be a vb részvételt.Focilázban az ország.Mi meg indulunk Székesfehérvárra az elődöntőre....

A régi sóstói stadion,az ereményjelző alatt álltunk azon az áprilisi napon..akkor még nem voltak ott ülőhelyek

Már nem nagyon van meg emlékeimben milyen autóval mentünk fel,de talán egy zsigulival.Ahogy pár hónappal ezelőtt a Vidi - Győr meccsen is,most is teltház van már a kezdés előtt egy órával.Sőt még annál is nagyobb a tömeg.Harmincezer ember zsúfolódik össze a viszonylag kicsi stadionban.Mai fejjel erre gondolván arra jutok,hogy rendkivül balesetveszélyes volt a szituáció,hisz történtek stadiontragédiák úgy,hogy összetaposták egymást az emberek... Szerencsére itt nem történt baj.Csak az eredményjelző alatt jutunk némi helyhez,így a kapu mögül kell végignéznünk a mérkőzést.Nem a legjobb hely,de fő,hogy itt vagyunk,eljutottunk erre a nem mindennapi mérkőzésre.Még soha és azóta sem láttam ennyi embert egy helyen...Már ez az élmény is fantasztikus.Aztán elkezdődik a rendkivül színvonalas meccs...

A Videoton azon az áprilisi napon...Sohasem szurkoltunk nekik,de ezen a napon igen.

Egy percet sem unatkozunk.Óriási a szurkolás,óriási a hangulat.Természetesen villanyfényes a meccs,amely ekkor számomra még igen különleges.Korán vezetést szerez a Videoton.Mi akik soha nem szurkoltunk még a fehérvári csapatnak torkunk szakadtából üvöltjük,hogy hajrá Vidi!Szétizguljuk az agyunkat,de újabb fehérvári gól jön! 2-0! Aztán pár perc múlva szépít az ellenfél és máris 2-1.Ez kevésnek tűnik a visszavágóra,mindenképp gólt kellene még szereznünk!Ám a szünetig nem születik újabb gól.Nincs már meg emlékeimben,hogy szünetben kitudtunk-e menni vízelni...ma ez alighanem nem sikerülne,de akkor lehet,hogy nem mentünk át a tömegen mert félő volt,hogy nem találunk ugyanoda vissza..Kezdetét veszi a második félidő.Vendégdrukkerek is vannak valahol a lelátón,mert időként felhangzik a Ju-goszlavia, Jugo-szlavia kiáltás...Ugye ekkor még Szarajevó Jugoszlávia része.A Zseljeznicar meg szarajevói csapat vagyis ekkor még jugoszláv...

Zajlik a meccs,1985.04.10...

Továbbra is 2-1,ez nem lesz elég... Tesóm is mondja ezzel nem lehet továbbjutni,kell még legalább egy gól.Hajt a Videoton,de nem sikerül betalálnia.Aztán a 83.percben megtörik a jég!Újabb Videoton gól! 3-1! A hangulat az öröm leírhatatlan...Tombolunk mi is...Visszagondolva,ha összekéne állítanom a top10 legnagyobb gólörömömet az életben,ez valószínűleg az élbolyban végezne.3-1 szerencsés esetben már elég lehet a továbbjutáshoz!Mint később kiderült elég is volt.Mert 3-1 marad a végeredmény is.Óriási sportélményt élünk át és alighanem élményt is.Hiszen majd négy évtized távlatából is sok dolog megmaradt azért az emlékezetemben... Sokára érünk ki a nagy tömegben a stadionból,de viszonylag könnyen hazaérünk.Még a 63-as úton megyünk ki a sztrádára,majd azon a 62-es útig és úgy haza.Lám még erre is emékszem...

Köszönöm tesóm,hogy elhoztál.Kivételes maradandó élmény volt!Most,hogy két éve már,hogy elmentél,ezzel a bejegyzéssel emlékeztem rád!Remélem odaát te is jó szívvel gondolsz erre vissza.Tudom a te életedben nem ez volt a legnagyobb élmény,de ettől még számodra is jó volt.Jövőre pedig a legelső meccs emlékeivel adózom majd emlékednek,hiszen életem első meccsére is te vittél ki! 

Megvan még a meccs összefoglalója is!

Elöször a Sóstóiban

Elérkezetem egy újabb évfordulóhoz.Ma van egy éve,hogy megboldogult testvérem is egy szebb világba költözött.Nehéz idők jártak egy éve,hisz sorba veszítettem el a családtagjaimat plusz még a kutyámat is.Ma sem sokkal könnyebb,annyiból talán,hogy nem történt újabb családi tragédia azóta,remélem nem is fog...Tavaly mikor megemlékeztem a kis blogomban testvérbátyámról mindössze egy közös túraélményt tudtam csak feleleveniteni.Nem nagyon emlékeztem,hogy volt-e nekünk más közös kalandunk.Akkor megígértem,hogyha eszembe jut valami ide kívánkozó dolog azt lefogom írni.Nos elöjöttek az élmények is.A közelmúltban írtam életem első meccstúrájáról,most pedig elöjött a második élmény is az emlékezet mélyéről.Ezt próbálom meg most összeszedni egy történetté,meglehetősen kopottak az emlékeim,hiszen visszakell mennünk az időben 1984-ig.

A régi Sóstói stadion,84-ben voltam itt elöször

Sajnos a sztori olyan régi,hogy nincsenek róla képeim,így egy-egy neten talált és egy-egy későbbi saját képpel illusztrálom azt.A bátyám abban az időben nagy Rába ETO drukker volt.Nem csoda,hisz a győri csapat ekkor élte meg fénykorát.
A Verebes féle Rábáról alighanem mindenki hallott már.Bajnokok lettek 1982-ben és 83-ban is.Aztán 1984-re némileg halványúlt a csillaguk,de még mindig ott voltak az élbolyban.Mire elérkezett 84 tavasza a Győr is és fehérvári Videoton is a bajnoki címért harcolt a bajnokságban.Óriási rangadó ígérkezett a székesfehérvári sóstói stadionban.Nem tudom honnan jött az ötlet,de testvérem pár haverjával úgy döntött,hogy elmegyünk rá és elvisznek engem is.Azthiszem ez egy rendes húzás volt tőle.Én már akkor 14 évesen is Dunaújváros szurkoló voltam és kurvára nem érdekelt a Győr és a Fehérvár meccse,de egy jó kis kalandban már akkor is szívesen benne voltam.

Balra ahol a piros székek vannak,ott állhattunk valahol

Az egyik havernak a kocsijával mentünk fel,ami ha jól emlékszem még egy zsiguli volt.Az is megvan,hogy egy kicsit arébb a temető környékén parkoltunk le a kocsival.Ma már felfoghatatlan mennyiségű ember tartott a stadionba Székesfehérváron azon a kora tavaszi napon.Aztán ahogy beléptünk az arénába földbe gyökerezett a lábam.Elöször is eddig még sohasem voltam ekkora stadionban.Másodszor a meccs elött egy órával már teltház volt!Ugye akkor még a későbbi ülőhelyek is állóhelyek voltak,így jó sokan befértek.Nem kevesebb mint 25 ezer néző jött ki a mérközésre! Azért is felfoghatatlan ma már,mert van,hogy a teljes fordulóban ennek a fele van összesen...2020-ra...De akkor hatalmas tömeg volt,soha nem láttam még ennyi embert egy helyen.

Aztán már sokszor eljöttem a Sóstói stadionba az évtizedek folyamán

Mivel tesóm és a haverjai a Rába ETO-nak jöttek szurkolni,így a vendégszektorokba álltunk.Nem voltak kevesen ők sem,hiszen a 25 ezerből szerintem 9-10 ezer győri drukker lehetett akkor ott.Elképesztő hangulat volt...Csak álltam hülledezve ott,néztem,hogy ilyen létezik?Tesómék marha jól érezték magukat a több ezernyi győri szurkoló között,végül is én is,annak ellenére,hogy Fejér megyei lévén,én inkább a Videotonnak drukkoltam.De amúgy leszartam ki nyer,hiszen én akkor is,ott is Dunaújváros drukker voltam,mint bármikor máskor életem folyamán.A meccs kifejezetten jó volt!Óriási hangulat,óriási íram,hatalmas küzdelem,ám a félidőben a Videoton vezetett 1-0 arányban.A sok ezernyi győri nem csüggedt,üzte-hajtotta a csapatát.

Ilyen képet festhetett akkor is a stadion a meccs után..

A második félidőben még nagyobb iram volt.Óriási meccs volt és hát aztán már engem is magával ragadott a dolog.Élveztem,a futball ünnepe volt ez.Óriásit focizott a Győr és a második félidőben megfordította az eredményt és 2-1-es győzelemmel vonulhatott le a pályáról.Hatalmas volt az ünneplés a győri táborban,tesómék is ünnepeltek a sok ezernyi győrivel együtt.A stadionból való kijutás nem volt egyszerű,hiszen 25 ezer ember nem tünik el pikk-pakk pár perc alatt.Egy sörösüveg csattant mellettem,kis híján eltalált.Valamelyik jóképességű egyszerűen bebaszta a tömegbe...majdnem én szívtam meg.Odaérve a kocsihoz még nehezebben lehetett kijönni az útra.Egy rendör hölgyike próbálta irányítani a forgalmat,de láthatóan kicsúsztak kezéből a dolgok.Sokan ugratták is, "mi a fasz van már drága?" De aztán rendben kijöttünk a városból és rendben hazajöttünk.Hát ez volt a második meccstúrám az életemben amin testvéremmel és haverjaival voltam.Így emlékezem rá az első évfordulón.Volt még amúgy vele meccstúrám,de arról majd egy év múlva!Nyugodj békében tesóm,köszönöm az élményt!

Viszlát Testvér!

Úgy tűnik a családi tragédiák ma már sűrűbb vendégeim mint bármi más a világon...Vajon mivel érdemeltem ki ennyire az égiek haragját és mi kell,hogy abbamaradjon mindez végre valahára?Már tegnap reggel csörgött a telefon amelyben arról tájékoztattak,hogy egyetlen hozzátartozom aki még él rosszul lett és kórházba kellett vinni.Aztán délután újabb csörgés következett amely már arról szólt,hogy testvéremet lélegeztető gépek tartják már életben...

Ma reggel pedig már a haláláról tájékoztattak.

Nem tudom milyen képet kéne most ideraknom...A Salgó várt azért teszem ide,mert az egyetlen
közös túránk ide vezetett....

Mit lehet erre mondani.Kilenc (!) hónap alatt a harmadik családi targédia következett be,a harmadik közeli hozzátartozómat leszek kénytelen eltemetni.

Azthiszem ez még gombócból is sok ahogy mondani szokás.

Én pedig várom mostmár az égiek válaszát,hogy mivel érdemeltem ki ezt a sok-sok borzalmat amit az utóbbi kilenc hónapban rámszabaditottak.

Karma törvénye ide,karma törvénye oda.Ami sok az sok!

Beszámolóval tartoztok kedves szellemei vezetőim,sürgősen!

Gergő balra és testvérem János jobbra.Már odát beszélgetnek...

Bátyámmal nem éppen a közös túrázás volt a fő hobbink.Hiszen mindössze egyetlen egy olyan alkalom volt az életünkben amikor közös túrán vettünk részt méghozzá 1985 szeptemberében,ám álltala jutottam el elöször a Salgó várhoz.
A túráról ezen a helyen lehet olvasni.Sokkal inkább szerepe volt abban,hogy megszeressem a meccseket a futballt,hiszen ő vitt ki hétéves koromban elöször egy focimeccsre.Hogy ez mennyire meghatározó volt,bizonyitja az,hogy a mai napig járok meccsekre.Ha nem is voltunk napi kapcsolatban,telefonon mindig kerestük egymást és mindig mindenkor számíthattam rá!

Mostmár odaát van ő is Gergővel,Sándorral és a többiekkel.

Én pedig igy ahogy a családom hullok darabokra...

Nyugodj békében Testvérem!

Testvérem sírja (bejegyzés frissitve 2019 június 30-án)