Jó időt jósoltak a hétvégére,így bátran fogtunk bele egy újabb túrába.Zolikával és Mónival indultunk el Dunaújvárosból a reggeli fél nyolcas busszal Székesfehérvárra.Nem jól indult a nap.A szép időnek nyoma sem volt.Szürke és ködös volt minden,de nem volt különösebben hideg.Ráadásul ez a busz kerülővel ment és mire Fehérvárra ért tömve lett.Szerencsére a még mindig tartó vírus helyzet közepette azért hálát adtunk az égieknek,hogy ez az intelligens vírus buszon legalább nem fertőz.A maszkban a réteges ruhában,a tömegben a meleg buszon azért bepülledtünk.Mire letudtunk szállni a fejem is megfájdult és Mónit is a rosszullét környékezte.Soha többé nem jövünk a fél nyolcas busszal.A kora reggeli járatok sokkal jobbak.Székesfehérváron sem volt jobb az idő.Szürke és ködös volt minden.Persze ez nem gátolt meg benne,hogy elmenjünk Kúlázni!
Tó a Királyok parkjánál
A közeli Királyok parkjából akartam índitani a túrát,amelyen a tervek szerint kimegyünk innen a Sárpentelei parkerdőbe,onnan pedig Szabadbattyánba.A parknál már jártam párszor,Gergővel egy volt exemmel és egy régi barátnővel aki csak barát volt.Így kellemes emlékeim vannak innen.Odaérve meglepetten tapasztaltam,hogy a környék alapos felújításon esett át.Amikor utoljára erre jártam,tán hat éve is már,nem volt ilyen szép és rendezett.Most viszont valami szabadidőpark félét alakítottak itt ki.Sétányok,sportpályák,padok,sporteszközök és a két tó ami azért már korábban is itt volt.Jól nézett ki,de ezzel a régi nyugis filling tovatűnt.Szerencsére a Királyok parkja az ugyanolyan volt mint régen.
A Királyok parkja
Királyok a Királyok parkjában
A park megcsodálása után elindultunk a túrára,elinditottam a kilométer mérő alkalmazást is.Egy darabig a város utcáin kellett mennünk.Rögtön az elején egy kisebb piacba botlottunk,ahol...Zolika bevásárolt.Ha már itt volt.Házi szalonnát és szalámit vett,ami szerencsére befért a zsákjába.Ezután trappoltunk a város utcáin,elértük a Burger Kinget,innen indult ki a nekünk kellő piros jelzés.Meg is találtuk és az út során sok problémánk nem volt vele.Itt-ott ugyan kicsit hiányos volt,de végig jól felvolt festve.Követtük hát.Érdekes utcákon,sínek alatt és mellett vezetett,át egy mezőn azt kiért valami falu részbe,ezt nem tudtam eldönteni még Fehérvár része-e vagy sem.Valószinűleg az volt mert találtunk egy buszmegállót egy földúton(!),ahová helyijáratos buszok jártak ki.
Móni az alagúton át...a sínek alatt vezetett a turistajelzés...
...majd a sínek mellet
Erre már jó minőségűek voltak az utak,könnyedén haladtunk a szürkeségben.Vajh hova lett a beígért kellemes idő?Hétvégi telkes részek mellett haladtunk,majd beértünk egy fás részre,erdőnek nevezni még túlzás volt azért.Rendkivül szemetes volt viszont...hiába az ember sosem tud megjavulni... Ismét alagút jött,de most nem sínek alatt mentünk,hanem a Székesfehérvárt körülölelő körgyűrű alatt,amelyen a 7-es és 8-as főút haladt itt most egyszerre.Átérve a túloldalra végre erdős részre értünk.Ez már maga volt a Sárpentelei parkerdő.Már az első métereken kifogástalanok voltak a jelzések és az utakkal is csak annyi gond volt,hogy itt-ott sárosak voltak az elmúlt napok esőzései után.
Erdőbe érve
Amikor erdőbe érek,olyan mintha hazatérnék...
Egy sorompónál bohóckodtunk kicsit,majd az utunk a déli irányból,keletnek fordult (legalábbis érzésem szerint).Tudtam itt egy hosszú egyenes következik.Így is lett,de ez a szakasz több volt mint kellemes.Nagyrészt fenyves erdő volt az erdő.A levegő is jobb volt így az átlagnál talán.Úgy terveztem a piroson elmegyünk a piros+ jelzésig,azon viszont kicsit visszamegyünk egy pihenőig,ahol majd megkajálunk.Útközben is voltak padok,asztalok,de ragaszkodtam hozzá,hogy a pihenőnél együnk majd.Éreztem érdemes lesz (persze mert előzőleg én felmértem a terepet).Rétek,más egyéb utak keresztezték utunkat.Szép és kellemes volt.Nagy sokára értük el a piros+ jelzést.Azon pedig visszafelé kellett menni.Móni erejét kezdte felemészteni a dolog,de addig cseszegettem míg kibírta a pihenőig.Valóban érdemes volt.Mert egy szép és kellemes helyre értünk.
Elérve a pihenőhöz
Itt is volt több pad,asztal,tűzrakóhely.Egy emlékmű,táblák,arébb egy pottyantós féle építmény.A helyet azonban uralta egy fedett építmény,amely eső ellen védett talán ebben asztalok,padok hosszú sora.Ezt nekünk találták itt ki.Örvendtünk vala.Az építmény teteje ugyan kezdett meghajolni,azthiszem lesznek még vele problémák a jövőben.De most nem voltak.Megcsodáltuk a helyet,Móni hála sasszemének észrevett beljebb a sűrűben egy hídat!Nem tudtuk mire vélni,nem jelezte semmi,hogy itt lenne bármiféle víz,patak ami felett esetleg átívelnie egy híd.De erősködött Móni,hogy az bizony egy híd.Jó mondom kaja után megnézzük,mert mi szemeink Zolikával bizony nem igazán láttak el odáig.Megkajáltunk,megkávéztunk kellemesen.Szerencse,hogy nem volt túl hideg,meg is néztük +5 fok volt éppen.
A "kajálda"
Az emlékmű
Miután végeztünk a kajálással és mielőtt még elindultunk volna a hídat felfedezni,megnéztük a közeli pottyantóst.Megérte.Túrázásaim történetének egyik legjobb pottyantósa volt,ráadásul dupla és ami a lényeg tiszta!Móni fel is avatta.Mi csak csodálkoztunk.Miért nem lehet ezt minden hasonló helyen megvalósítani?Valóban nem mindennapi pottyantósnak tűnt ez.Az erdő talán nem volt annyira felkapott hely,hogy ide mindenféle ember kijárjon,így talán ennek is volt köszönhető az állapota és a tisztasága.
Az év pottyantósa?
Ezekután elindultunk felfedezni a hídat.Kiváncsiak voltunk Móninak igaza volt-e és valóban volt-e itt egy képtelenségnek tűnő híd.Hát szó-szó bizony igaza volt!Ugyanis beljebb a sűrűben ott volt egy igen szép híd!A dolog érdekessége az volt,hogy ugyan ment itt út,de nem jelzett út és nem patak felett ívelt át,hanem csak egy kisebb árok felett és hát...ehhez képest igen.igen szép volt!Nem lehetett olcsó...de úgy tűnik itt valakiknek semmi sem volt drága,hiszen a pihenő és az erdő is teljesen rendben volt!Bár utunk nem arra vezetett tovább,de természetesen kipróbáltuk a hídat!
Móni jól látta,valóban itt egy híd az erdő mélyén!
Meglehetősen szép és jó állapotban!
Nem hagyhattuk ki...
Visszamenünk a piros+ jelzésre.Móni a kaja után új erőre kapott és most szinte repült,tán ő volt a legjobb állapotban a hármunk közül.Alighanem éhes lehetett már.A piros+ visszavitt a piros jelzésbe.A találkozási pontnál srácok főztek,fiatalok voltak,de valahogy teljesen normálisaknak tűntek.Éreztem ezek nem fogják itthagyni a szemetjüket sem.Köszöntek illedelmesen,mi meg mentünk tovább a piroson,ami újra tök egyenesen haladt kelet felé.Az erdő továbbra is teljesen rendben volt.Egy erdei tornapálya kerülte körbe a piros turistautat,kitáblázva megfelelően végig.Beljebb egy nagyobb rétet láttunk,ahol egy nő egy babakocsit tolt éppen és egy kislánnyal játszott.Valószinűleg kijött a természetbe a gyermekeivel az anyuka.Megnéztük a rétet.Meseszép volt...
Szép ez a rét is
Itt is tele volt aztalokkal és padokkal igaz fedett itt nem volt,de ennél nagyobb baj sosem legyen.Na és itt is volt egy hasonló pottyantós mint az előbbi pihenőnél.Nagyon nagy piros pont az itteni illetékeseknek,de tényleg!És le a kalappal!Ilyennek kell lenni egy parkerdőnek.Ez annyira rendben volt,hogy szavakat sem találok rá.Az itteni pottyantóst is megnéztük,az anyuka a két gyerekkel meg...nem volt túl illedelmes,mert köszönni nem tudott,de még visszaköszönni sem.Mindegy mentünk tovább a piroson és legnagyobb bánatukra lassan véget ért ez a csodás erdő.
Az erdő végén
Az út belefutott a hétvégi telkek közé,ennek elején volt ott a Szent Vendel kápolna aprócska építménye.Persze,hogy ezt sem hagytuk ki,hisz csak pár méter kitérőt jelentett.Szép volt a kis kápolna itt a kertek és az erdő találkozási pontjánál.Miután megcsodáltuk visszatértünk a piros jelzésre amely itt már újra délnek fordult és az erdő és a keretek között haladt éppen néhány száz méteren át.Aztán egyszer s mindenkorra magunk mögött hagytuk az erdőt.Én úgy érzem visszatérünk majd még ide alkalom adtán és remélhetőleg majd jó időben...
A Szent Vendel kápolna
Egy ponton a piros bement végleg a telkek egyik utcájába.Itt búcsút vettünk tőle,mert mi egyenesen mentünk tovább,innetől már jelzetlen utakon.Egy egykori alighanem szeméttelep mellett haladtunk el,majd utunk keresztezte a 7-es főútvonalat.Átérve már Szabadbattyán területén voltunk.Egy villanytelep mellett mentünk el,ahol egy puli kutyus üdvözölt kedvesen minket,én meg is simogattam a többiek nem merték.Majd egy telepen vadászrepülők(!) parkoltak,pontosabban ami megmaradt belölük,mert úgy tűnt valamit szerelnek rajtuk és inkább ki mint be...Feltűnt arébb utunk egyik célpontja a Kula torony.Még az utcákon kevertünk majd átvítt az utunk egy meglehetősen rossz állapotú hídon a Sárvíz fellett.Igen,ez az a Sárvíz amely a Rétszilasi-tavak mellett is elfolyik!A híd meg...hát hol is van az erdei remek jó állapotú híd?Mert ez itt meg katasztrófális állapotban volt.
Híd a Sárvíz felett Szabadbattyánnál
Egy legelő félére értünk,majd újabb víz került elénk,ez pedig a Sárvíz-Malomcsatorna volt és ezen nem volt híd,az út kivezetett mellette a 7-es útra,ezen tudtunk átmenni a csatorna felett.Rögtön ott is volt a Kula teret jelző tábla.Innen pedig pár méterrel beljebb volt maga a Kula torony.Ugye pár bejegyzéssel ezelőtt írtam róla,így most külön nem térnék ki rá,tekerj kicsit vissza a bejegyzésekben ha kiváncsi vagy rá.Elég az hozzá,hogy meglehetősen szép épület volt az egykori végvár tornya.Körbejártuk,szinte minden szemszögből le is fotóztuk.Valóban szép volt.Odabenn egy kiállítás münködött,de koronavírusos idők vannak még mindig,így az zárva volt.
A Kula torony
Itt kuláztunk hát...
Elfogyasztottuk a maradék kajánkat itt egy padnál,majd meglepődve láttam,hogy alaposan belefutottunk a délutánba.Nyolc órási kijárási tilalom van még mindig,túl sok időnk nem maradt ha időban haza akartunk érni.De a Cifra kertet még terveztem ehhez a kiránduláshoz és mivel nem volt messze és a többiek is szerették volna természetesen elindultunk oda.Ismét átkellett volna kelni a Malomcsatornán ám a híd helyén csak annak lábait találtuk meg...Hát ez meg mi?A hely egyik fő nevezetességéhez nem vezet be híd?Hova lett mi történt vele?Leomlott?Fogalmunk sem volt.Arébb vagy 300 méterre láttunk egy másik hídat,elmentünk hát odáig és így tudtunk átmenni.
Ennyi maradt a hídból...
A Cifra kert egy szelete
A Cifra kert egy tó volt körülötte sétánnyal és több százéves platánokkal amelyek nagyon szépek voltak.A tóba egy sziget volt rá egy híd vezetett (ez a szép és a csúnya hídak túrája volt úgy tűnik...)Bementünk a szigetre ott egy fedett pihenő volt ami nem volt jó állapotban,ezenkivül a kis sziget semmilyen extra dolgot nem tartogatott.Körbejártunk aztán a tavat,majd kikellett mennünk másik irányba újra a hetes útra,hogy ismét áttudjunk kellni a Malomcsatornán.Elmentünk a közeli buszmegállóig mert már négy óra is elmúlt.Itt félórát kellett várnunk a buszra,majd Fehérváron ötven percet az átszállásra,így aztán este hét után tértünk csak haza lényegébe.Jó buli volt a nem túl kellemes idő ellenére.A kilométer mérőnk a végén pedig 17.637 km-et mutatott,ennyi volt tehát a mai túra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése