Elöször a Gödöllői-dombságban

Hát ez is egy régi terv volt...Gergővel már évekkel ezelőtt agyalgattunk rajta,hogy egyszer majd eljövünk erre is bóklászni.Aztán láttunk egy filmet a mogyoródi Szent László káplna-kilátóról,amely katasztrófális képet mutatott az építményről és ez aztán elvette a kedvünket.A Gödöllői-dombsági túra terve pedig idővel elfelejtödőtt.Így aztán nem is vált valóra soha és Gergővel sajnos már nem is válhatott.Én azonban tovább viszem az örökségét és elővettem a mélyből a rég elhalt terveket.Már a tél elején elhatároztam,hogy eljövök majd ide.Nem érdekelt milyen állapotban lesz a kilátó,volt már olyan értelemben,hogy nem ettől tettem függővé a túrát.Így hát február kellős közepén egy vasárnap reggelen Zoli barátommal keltünk útra a Pest megyei Mogyoródra.Zoli ezúttal kellően felkészülten érkezett a túrára.Az utunk sima volt és fél tíz felé meg is érkeztünk a mogyoródi hév állomásra.Innen indult a túra.

Mogyoród az első métereken

Tudtuk itt van pár méternyire a magyar forma1-es pálya is a Hungaroring.Gergővel anno ezt szerettük volna megnézni a kilátóból.Most megpróbálkoztam hát vele.Terveink szerint felmegyünk a kilátóhoz,majd a dombság egy részét bejárva elmegyünk egészen Gödöllőre.Nagyjából 12-14 km-nek ítéltük a túrát egy nem igazán vészes terepen.Noha útközben itt-ott ködös volt a táj,Mogyoródon már csodás idő fogadott.Egy helyi térképet böngészve egy helybéli lépett mellénk,kérdezte mit keresünk,hova megyünk.Mondtam a kilátóba szeretnénk felmenni,de nagyjából tudom merre kell menni.Erre ő eligazitott teljesen más irányba,valamint előadta,hogy a kilátó cefet állapotban van és le is van zárva.Mindez nem szegte kedvünket,elindultunk az eredetileg is tervezett irányba.Nem igazán volt gondunk annak ellenére,hogy a területről nem rendelkeztünk térképpel.Én mindent elözetesen megnéztem a neten a fontos dolgokat pedig le is írtam.Ha megfelelően lesznek felfestve a jelzések nem lesznek gondjaink.

A panzió mögött a domb ami várt ránk

A Somlyó(?) -hegy

Hamar kiértünk az amúgy hatalmas faluból.Rögtön szembe köszönt a Somlyó-hegy (ha jól tudom ez a neve),ami nem tűnt egetverően magasnak,nagyjából azonos a Velencei-hegységi Meleg-hegy magasságával.Kiérve a településről visszanézve csodás kilátásunk volt rá.Választhattunk aztán vagy a zöld3,vagy a zöld+ jelzésen megyünk-e fel.Az utóbbit választottam.Annyiból jó választás volt,hogy felfelé menet végig csodás kilátás volt elsősorban észak és kelet felé.Annyiból viszont rossz,hogy az út nagyon sáros volt.Persze a zöld3 is az lehetett.Mentünk hát fel kissé csúszkálva,de sikeresen.Hamar felértünk a kilátóhoz.

A Szent László kápolna/kilátó állapota kritikus...

Már első látásra feltűnt,hogy a kilátó nincs bizony jó állapotban.Nagyon nincs.Közelebb menve ez az érzés csak fokozodott.Aztán nem kis döbbenettel vettem tudomásul,hogy a még húszéves sincs kilátó a lehető legkatasztrófálisabb állapotban van,amit valaha is láttam.Hát ez meg,hogy lehet?Hogy lehet,hogy egy 18 éves kilátó ilyen állapotban legyen?Teljesen ledöbbentő volt!A kapu ahogy a falubéli fószer is mondta levolt zárva egy rácsos ajtóval.Ám az oldalfalon benézve felfedeztem egy ablakot amelyen belehetett mászni.Így hát ismét nem sikerült kifogni rajtunk.Bemásztunk a kilátóba.Az alsó rész állapota is katasztrófális volt.Egy újabb rácsos kapu rejtetette a kápolna részt amelyben egy nagy Szent László szobor vigyorgott ránk.Csodálkozott biztos,hogy "ni-ni látogatók"...ám itt beljebb menni nem lehetett.Egy rossz állapotú fa csigalépcső vezetett fel a kápolna kapu mellett.Elindultunk hát felfelé.

Szent László szobra

A kilátó a felső szinten....

Két szint volt fentebb mindkettő állapota kritikus.Életemben nem láttam még ilyen állapotú kilátót,pedig jártam már párban életem során...Az első emeletről a másodikra már nem csigalépcső vezetett hanem egy létra.Még erről a szintről próbáltuk megcsodálni a kilátást ám a környező fák eltakarták azt.Mindenképp felkellett kapaszkodnunk a fenti szintre.Így megmászva a létrát felmentünk.Itt sem voltak a jobbak az állapotok.Sőt nagyon kellett vigyázni hova lépünk,mert a szint itt-ott bevolt szakadva....Mondhatni ocsmány állapotok uralkodtak,de itt legalább már megcsodálhattuk a kilátást.Bár ovatósan mert nem tudhattuk a kiugró erkélyek,nem-e szakadnak le,ha rálépünk...

Kilátás

Innen már valóban látszodott a Hungaroring.Ezt szerettük volna megnézni akkor rég Gergővel..Ám sokminden azért nem látszodott belőle.A környező táj szép volt.Ám a kilátó valóban óriási csalódás volt...Úgy döntöttünk lemegyünk,a kilátó alatt láttunk asztalkát,padokat.Jó hely lesz megreggelizni.Meg is kajáltunk ám a közvetlen környék a kilátóhoz hasonlóan lehangoló volt.Elképszető mennyiségű szemét volt a környező fák között.Nem is értettem...Mi van itt,mi folyik itt?Miért szarnak bele ennyire a mogyoródiak a kilátóba és környékébe?Hát nincs a helyi politikai erőknek annyi esze,hogy egy közmunkás csapattal legalább megtisztitsa a területet?Teljesen ledöbbentő volt és érthetetlen.

A kilátónál,de a hely koránt sem olyan idilli

Nem is időztünk tovább itt.Szép hely lehetne nagyon,de az,hogy ennyire beleszarnak az itteniek,egyszerűen lehangoló volt.Ballagtunk lefelé immár a zöld3 jelzésen,ám az út egy keresztezéshez ért és semmi sem jelezte melyik a mi utunk.Józan paraszti ésszel az amelyik folytatódott egyenesen.Ám nem az volt,így kezdtünk elkeveredni.Ám valami láthatatlan erő -újra- valamiért erre vezetett minket.Aztán már kiderült miért is...nem soká egy olyan ponthoz értünk ahonnan kitünő rálátásunk volt a közeli Hungaroringre.Sokkal-sokkal jobb mint a fenti kilátóból.Bízom és hiszem,hogy újra Gergő vezérelt erre minket odaátról,mert tudta mi az amit igazán látni akarok...

Minden eddiginél jobb rálátás a Hungaroringre

A Hungaroring felett

Kicsit elkeveredtünk,de így már megérte.Csöppet sem aggódtunk azon,hogy eltévedtünk,aztán meg egy idő után már tudtam hol vagyunk.Annyi történt csupán,hogy kicsit kerültünk eredeti tervünkhöz képest.De így volt jó!Nem soká visszaértünk a zöld3 jelzésre.Az út mentén elképesztő mennyiségű szemét volt...itt a Hungaroring közelében...Büszke lehet magára az ország.mert gondolom sokan erről közelitik meg a versenypályát és hát mit látnak?Szemét,szemét hátán...Hiába volt kinn több helyen is a tábla,hogy kamerával figyelt terület,szemetet lerakni tilos....több kömbméter szemét volt szerte-széjjel.Szégyen!Mi pedig a zöld3-ön visszaértünk a falu határához ahol ráálltunk a zöld+ jelzésre.Ám azon sem volt minden fenékig tejfel.

Pedig a táj szép...

A zöld+ helyenként bevitt a szántóföldre,helyenként ki onnan,majd újra be.Sártengereken át ballagtunk a jelzések erősen kifogásolható állapotban voltak felfestve.Szenvedtünk ezen a szakaszon,míg elértük a hév vasútvonalát.Alatta egy alagúton mentünk át és innen a jelzésekkel már nem volt gondunk,viszont az út jó egy-másfél kilométeren át nagyon sáros volt,ráadásul enyhe felfelé menetben.Nem volt egyszerű erre haladni,de legalább szemét ezen a részen nem volt.

Alagút...

...majd sár...

Nem soká elértünk egy turistaút csomóponthoz.Szerencsére itt már nem volt sár.Öt út találkozott itt.Pihentünk és megettük a maradék kajánkat.Nem volt itt senki.De csak egy darabig,mert aztán meglehetősen nagy túrázó forgalom volt erre.Jöttek-mentek a túrázók.Érdekes volt,hogy a mi utunk amelyről jöttünk az senkit nem érdekelt.Talán tudták,hogy arra a legnehezebbek a viszonyok.Mi ráálltunk a Mária zarándokútra.Ezzel nem volt gond.A jelzések kifogástalanok voltak,a terep nem sáros és jól járható.Az út nagyjából párhuzamosan haladt a 3-as főúttal.Hol annak közelében,hol beljebb hatolva az erdőben.Sajnos itt is elképesztő mennyiségű szemét köszönt szembe...szinte végig az út mentén és beljebb az erdőben is.Ez ismét nem vetett jó fényt erre a dombságra.

Az erdő szép....

Az út aztán nagyjából egyenesen haladt.Az erdő a fák szépek voltak.A sok szemét nem.Mi pedig fáradtabbak voltunk a szokásosnál.Lehet a sáros út merített ki,nem tudom...Kisebb emelkedők megmászása is kimerített minket,sokszor megálltunk kicsit szusszantani.Azért megfelelő tempóban haladtunk előre Gödöllő felé.Fenyves erdő is feltűnt,újra kereszteztük a hév vonalát majd egy országutat is,amely már nem a hármas út volt.De főleg az utak közelében volt elképesztő mennyiségű szemét...Én nem is tudom hol élünk már,hogy ennyire szarunk bele a környezetünkbe...Viszont az is igaz,hogy túrázásaim történetében sehol máshol nem tapasztaltam még ilyen fokú és mennyiségű szemetes helyeket...

Nem lehet panaszunk a tájra,nem is ezzel volt problémánk...

Az M3-as felett értünk be Gödöllőre,de annyira belemerültünk a beszélgetésbe,hogy elvesztettük a Mária zarándokút jelzését...Nem volt mit tenni mentünk az utcákon be a településre.Így is ráleltünk az eredetileg is tervezett Erzsébet parkra.
A jelzés annak másik oldalán az erdőben ment.A park szép volt,ingókővekhez hasonló kövekkel és emlékművekkel,padokkal,sétányokkal.Itt is pihentünk egy nagyot mielőtt behatoltunk volna az erdőbe.Persze sorra megnéztük az emlékműveket is.

A pozsonyi csata emlékműve az Erzsébet parkban

Az erdő is az Erzsébet park része volt,sok szép sétánnyal és itt is voltak érdekességek.A legklasszabb egy szabálytalan kő építmény volt amelyet Erzsébet királynő emlékére emeltek.Arébb pedig ott volt őfelsége szobra is.Egy gyertyányos sor tette mégszebbé az egészet.Sokan sétáltak erre,örvedetes volt,hogy itt nem volt szemét.Ezen a részen vitt keresztül a Mária zarándokút és innen kilépve átmenve a 3-as főúton,annak túloldalán rögtön betért egy másik gyönyörüséges parkba a Kastély parkba.Gödöllő mondhatni a lehető legszebben fogadott tehát.

Erzsébet királyné emlékére

A kastély park

Óriási park volt ez is és elképesztően gyönyörű.Nagyon sokan sétáltak itt.Csodás sétányok vezettek a parkban amelynek központjában egy Mária Terézia szobor volt.Amott pedig feltűnt Gödöllő fő nevezetessége a Grassalkovich-kastély gyönyörüséges épülete.Közelebb is mentünk hozzá,de mivel sárosak voltunk az út porától,pontosabban sárjától nem mentünk be,így nem volt illő.Kimentünk a parkból,hogy kivülről is megcsodáljuk a kastélyt,de előtte még egy trianoni emlékműbe botlottunk.

Zolika a kastélynál

A trianoni emlékmű

Az utcán haladva Gödöllő szép városnak tűnt.Még sosem jártam itt,csak átutaztam vonattal rajta.Jó volt ezúttal itt megállni.Az út mellett hév járt ki a településről.Odaérve a kastély fő homlokzatához láttuk,hogy az még annál is szebb mint ahogy a parkból láttuk.Szép zene szürödött ki,de sehogyan sem illett a képbe a kastély előtti "COOL" felírat.Újabb orbitális ökörségnek tartottam ezt is,de nem az én dolgom megítélni mi,merre,hogyan...Fotózgattunk itt is párat mielőtt tovább indultunk volna.

Jómagam a kastélynál.

Újabb parkba értünk,úgy tűnt Gödöllő a parkok városa.Ez persze így nagyon tetszett.Ez volt az Alsópark.Ez sem volt kevésbé szép mint az elöző kettő,itt is sok érdekesség volt.Ideérve azonban már meglehetősen elfáradtunk nem sok kedvünk volt a park érdekességeit szemügyre venni.Mentünk csak a parkot átszelő Mária zarándokúton.Az pedig a helyi vasútállomásra vezetett amely mellett ott volt a hév állomás is.Egy boltba még bementünk italokat meg csámcsogni valókat a hazaútra.Más aztán nem maradt beszállni a hévbe.A túra itt ért véget.

Az Alsóparkban a kastély névadójának szobra

Sima volt az út haza,nem siettünk.Hát a Gödöllői-dombságról a benyomásaim vegyesek.A tájjal semmi gond nem volt,az szép volt,hozta azt ami elvárható tőle.Ám sehol máshol,egyetlen tájegységen sem láttam még ennyi szemetet....ez az ittenieket minősitheti...Az pedig,hogy az ország egyik legfrenktáltabb helyén álló kilátó ilyen állapotban van arra szavak sincsenek...A jelzések felfestése is vegyes képet mutatott.Sok helyen kifogásolható volt,máshol viszont remek.Így hát ilyen élményekkel távoztunk az első Gödöllői-dombság béli túránkról.Végül is ez sem volt rossz buli.