Idei második túránkon szó szerint Gergő nyomába eredtünk,hiszen szinte méterre pontosan ugyanazt a útvonalat szándékoztam bejárni,amit Gergővel is meghódítottunk valamivel több mint három éve.Az Adonyból induló túra,Lórév és Szigetbecse érintésével Ráckevére vezetett.Arról a régi túráról ezen a helyen amúgy olvashatsz.A szokásos túratársaim kisértek el most is.Az első döbbenet a dunaújvárosi buszállomáson fogadott.Zolika minden különösebb felszerelés nélkül érkezett...Se kaja,se ital,se hátizsák nem volt nála...nem kicsit döbbentem le.Ennél azért komolyabban kéne venni a dolgokat.Úgy éreztem ezzel a túrát szégyeniti meg.Mégis mit gondolt?Bálba megyünk?Adonyba érve aztán ráparancsoltam,hogy a helyi sparban vásároljon be,vagy akkor ne jöjjön velünk.Mivel zsákot sem hozott,szatyrot is vetettem vele.Mégis mit képzelt,majd cipelem a cuccát?
A szívemhez közel álló adonyi-öböl
Miután rendeződtek valamelyest a dolgok az adonyi öböl mentén mentünk el a kompállomásig.Sok szép emlék jött elő a szívem mélyéről,bár nem tudtam ezekre teljesen koncetrálni,mert Zolika szünet nélkül locsogott.Időben odaértünk a nyolc órási komphoz,még várnunk is kellett rá jó negyedórát.Aztán a kompon rajtunk kivül még ketten jöttek át Lórévre.Február másodikát írtunk,de pompás idő bontakozott ki a napfényes reggelen.Simán átértünk Lórévre. Kezdödhetett a túra érdemi része.
Úton Lórévre
Ha az ember komppal érkezik a lórévi oldalra mi az első amivel szembetalálkozik?Na persze az egykori rév büfé amit én még soha nem láttam nyitva,de tovább haladva az úton nagyon hamar feltűnik a Zichy kápolna.Az út odáig most alaposan sáros volt.Akadtak esők az elmúlt napokban ezek nyomai maradtak itt.Na és persze Gergő nyomai...eszembe jutott az az első csodás alkalom mikor itt jártunk.Szép volt akkor az élet,egy gyönyörű októberi napon...
A nap most is kezdett gyönyörü lenni,csak hát...pont Gergő nem volt itt.Folyton éreztem a hiányát jelentő fájdalmas szúrást a szívemben.Odaérve a kápolnához,ismét kigyönyörködtük magunkat benne.Aztán ezen a pompás helyen megkajáltunk.
A Zichy kápolna,sosem hagyom ki ha erre járok
Ugye Zichy Ödön gróf itt ért szomorú véget,ám a kajaszünet nem nagyon akart véget érni,mert Zolika igencsak elhúzta az időt.Nem tudom mi okozta,hogy ennyire formán kivül volt...Nagy nehezen indultunk csak el.Mivel Lórév a töltés túloldalán terült el nagyjából 400 méter hosszan észak-dél irányban,túratársaimat óvva úgy döntöttem nem az északi végénél megyünk be mint mi annak idején Gergővel,hanem a déli részén hatolunk be a településre.Így már rögtön az elején megspóroltam nekik fél kilométert,láttam,hogy egyikük sincs éppen élete csúcsformájában.Néhány helybéli illedelmesen ránk köszönt.A település amúgy a legnagyobb magyar szerb kisebbség hazája,itt főleg szerb anyanyelvűek élnek.Az egyik fószer szerbül is köszönt ránk.Néhány méternyire érintettük csak a települést,majd haladtunk tovább Gergő nyomán...
Út Lórév után kelet felé
Az utunk lényegében egyenesen vezetett ki Lórévből és vonzáskörzetéből kelet felé.Eleinte aszfaltozott országút volt,ami egy ponton elfordult délnek Makád felé,a mi utunk innetől földút lett.Helyenként jól járható volt,helyenként sáros.Gyönyörü zöld színben pompáztak a mezők.Most februárban!Kissé melegünk lett,nem számítottunk ennyire jó időre.Élénk szél fújt néha,de ez inkább volt kellemes,mint kellemetlen.Természetesen a Csepel-sziget ezen részén nem akadtak turistajelzéssel ellátott utak.De tudtam merre kell menni,Gergő nyomát követtem...Egy pinceszerűség tűnt fel a semmi közepén a szántóföldön.Nem emlékeztem,hogy annak idején Gergővel ezt észre vettük volna.Valószinüleg akkor 16 októberében az előtte lévő bokor még bőven zöld volt és az takarhatta.Most odamentem,benéztem.Valami tanya lehetett egykor.Az egykori szobában már kinőtt egy fa,amely legalább 20 évesnek tűnt,tehát nem mai gyerek volt itt ez a rom.De fura volt belegondolni,hogy itt valaha emberek élhettek...a környék falvai (Lórév,Makád,Szigetbecse) már kicsit messze voltak.Vajon hova járhattak az itteniek várásolni?Na mindegy mentünk tovább.
Volt ahol,voltak gondjaink....
Később egy trágyakupac köszönt szembe,ami aztán némi szaggal is járt.Ráadásul itt a sár is nagy volt.Valahogy átevickéltük magunkat.Aztán innentől már nem volt nagyon problémánk az uttal.Jó húsz perc múlva beértünk Szigetbecsére.A település is ismerös volt,nem sokat kellett mennünk,hogy betaláljunk a központban lévő kis tavacskához.Itt Móni hozta a szokásos formáját,megkellett pihennünk újra.Lórévtől tökéletes sík terep vezetett ide ami nagyjából jó ha volt 5km.Ő képes volt itt is elfáradni.Na,de pihentünk és újra falatoztunk csöppet.Itt is újra Gergő jutott eszembe,az a rész,ahogy azon a régi túrán etettük itt a kacsákat...Most nem láttam egyet sem,de aztán elöjöttek,csak nem ott ahol a padon ültünk,hanem kissé távolabb.
A kis tavacska Szigtebecsén
Közben a tavacska túloldalán észrevettem egy vendéglőt.Gondoltam meghívom a társaságot egy kávéra,hisz egyikük sem éppen a legjobb formáját futotta ezen az amúgy ritka könnyü túrán.Beérve kedves vendéglátós csajok egy külön terembe vezettek minket ami nagyon elitnek tűnt.Na gondoltam nem lesz olcsó a kávé,de mindegy.Nem is volt,a három kávéért közel ezer forintot szurkoltam le,de reméltem ettől némi erőre kapnak a túratársak.Kijövet az út túloldalán észrevettem az életfát.Hát ehhez is szép élmények fűztek,így nem hagyhattam ki...
Zolikával az életfánál
Az életfa után pedig levittem a társaságot a közeli Tőzike tanösvényre,amely alig emlékeztetett régi önmagára.Mintha a pusztulás útjára lépett volna az egész,vagy csak azért éreztem ezt mert február van és nem úgy festett mint akkor rég októberben?Ha nem is pusztult,de elvolt hanyagolva így némileg emlékeztetett a dolog a Rácalmási-szigeti tanösvényre.Azért beérve a csöppnyi erdőbe nem volt csúnya.Kicsit mentünk,aztán valami mocsár szerűség állta utunkat,nem tudtunk tovább menni az ártéri erdőben.Vártuk hátha feltűnik Shrek,de úgy tűnt nem ez a mocsár az ő otthona.Visszamentünk a tanösvény elejére ahol a padokon ismét megkellett,hogy pihenjünk.Nem volt semmi...mert nagyjából ha 350 métert jöttünk az elöbbi pihenő óta... Nem volt más akkor fotózgattam,felmentem abba a mini vadászlesbe ahová egykor Gergő is felment....
Gergő a mini vadászlesen 16 októberében...
Az apa a fiú nyomában....
Hiába na,nem tudom megszokni Gergő hiányát mindenhol ő jut eszembe főleg az olyan túrákon amelyeken korábban vele is jártam...Reméltem kipihente magát mindenki így folytattuk a túrát.A tanösvény talán egy szigeten lehet,mivel amerre jöttünk holtág vette körül,azt viszont nem tudtam,hogy körülveszi-e az egészet.Így csak tipp,hogy szigeten voltunk.Kis pofás fahídacska vezetett ki a tanösvényről.Egy utcába futottunk bele ahol egy kedves kutyus fogadott.
A becsei holtág
Egy német juhász volt amiről az embernek első látásra némi félelem érzet jön elő.A kutyus egy kerités mögött kémlelt ki,egy hatalmas udvarból.Valami gumijavitó mühely lehetett talán,nem tudom,de valami olyasmi.Gyönyörü állat volt!Odamentem szóltam hozzá,hogy gyönyörü vagy...nem ugatott nem morgott.A mancsát a keritésre helyezte.Nem bírtam ki odamentem megsimogatni,a többiek nem merték.Benne volt a pakliban egy kutyaharapás,ám esze ágában sem volt megharapni.Rendkivül kedves volt nagyon szeretet éhes...megnyalt,bújt volna hozzám.Annyira aranyos,kedves volt...szinte rossz érzéssel töltött el,hogy ott kellett hagyni.Szívesen hazavittem volna.Ugye Gergővel való túrázásaink 80%-án mindig szembe köszönt egy-egy nagyon kedves állat.Jó lenne ha ez a sorozat visszatérne...Folytattuk a túrát.
Ráckeve legszebb fája
Ráckeve következett ami gyakorlatilag összeépült Szigetbecsével.Hisz ameddig az utunk mentén kint viritott a helységnév tábla,hogy "Ráckeve" addig az út túloldalán nem a Ráckeve végét jelző tábla volt,hanem már az,hogy "Szigetbecse".Hosszan vezetett be a településre az út,aztán elértünk egy újabb tavacskát.Nem engedtem pihenni a társaságot,de itt nem is volt hol,hiszen nem volt pad.Gyönyörködtünk kicsit a tóban és a vagy 100 fős kacsa hadseregben.Dobáltunk nekik kaját,de ezek itt beszariak voltak,nem úgy mint a múltkor a Velencei-tónál lévők.A tó nagyobb volt mint a Szigetbecsei,szépségben nagyjából egy szinten voltak.
A Szulay-tó Ráckevén
Zolikának közben elfogyott a vízkészlete,pedig hát három litert vett ott Adonyban.,.nálam összesen volt fél liter és még az is félig volt.Igy bementünk egy közeli bolta,pontosabban csak ő.Móni addig kihasználta az időt a bolt előtti padon egy újabb pihire...nagyon nem volt formában.Ő amúgy sem arról híres,hogy jól bírja a túrákat,ezért is hivtuk el csak néha annak idején Gergővel,de mostani teljesítménye minden eddigit alulmúlt.De legalább nem nyavajgott.A poén az volt,hogy ez valóban az egyik legkönnyebb túra volt.Másrészt a múltkori nehezebb Likas-kői túrát sokkal jobban bírta.Mindegy pihentünk,jó idő volt.
Nem a Balaton,hanem a Duna Ráckevénél
Ezután lementünk a ráckevei Dunához amely itt szinte olyan széles mint a Duna főága Adonynál.Jól kiépített sétány vezetett a parton Ráckeve központja felé.Közben meséltem Zolikának,hogy a városháza tornyán kilátó münködik.Ellentétben a Velencei kilátóval,itt azonnal benne volt,hogy akkor felmegyünk.De odáig még volt egy kilométer.
A part a Duna,a stégek,a csónakok,a kacsák,hattyúk megkapó szépséget adtak a tájnak.Közeledve a városközponthoz egyre több érdekesség köszönt szembe.A templomtornyok,a vízimalom,a híd...Úgy döntöttem a malomba benézünk,ám odaérve az zárva volt.Majd tavasszal kinyit és látogatható lesz...
Ráckeve szépséges!
A vízimalom zárva
A hídhoz érve természetesen felmentünk rá.Átmentünk az egyik oldalon,visszajöttünk a másikon.Pompás a kilátás volt mindkét irányba.A túloldalon a híd után volt nagyjából ötszáz méterre az a templomrom ahová akkor rég Gergővel elmentünk.Most látva a többiek nem éppen fitt álapotát úgy döntöttem oda nem megyünk el.A kilátás a Dunára észak felé érdekes volt,ugyanis a víz külömböző színű volt!Tippeltük mi lehet a jelenség oka.Móni mondta az elöször megmosolyogtató dolgot,de aztán rájöttem igaza lehet.A világosabb kék résznél a víz még belehetett fagyva.Láttuk a madarak nem a vízen úszkáltak hanem jártak ezek szerint a jégen.Azért volt fura mert 12 fok volt,de valószinúleg olyan jégréteg lehetett amely csak lassan olvad el.
Az Árpád-híd Ráckevén
Kilátás,látható a víz külömböző színe
Visszaérve a partra emlékművek köszöntek szembe,egy trianoni és egy 56-os.Aztán rögtön ott volt a városháza a kilátójával.Elhatároztuk felmegyünk.Annak idején Gergővel ezt kihagytuk sajna.úgy voltunk vele majd legközelebb.Sajnos nem volt legközelebb....Most azonban itt voltam,Gergő iránti tiszteletből fakadóan elhatároztam felmegyek.Itt is 500Ft volt a belépő,mint a velencei kilátónál,érdekes Zolikát most nem zavarta.Ám jött a feketeleves.Odaérve a kapuhoz a kilátó bizony zárva volt.Nyitás majd tavasszal...Puff neki.Dühitő,hogy télen mindenhol minden zárva tart.Sehol nem számolnak ilyentájt turistákkal?Igy a ráckevei kilátó ismét kimaradt az életemből.Remélem lesz még rá alkalmam felmenni egyszer....
A városháza
Odafenn a kilátó terasz
A városháza előtt is volt egy pad.Természetesen itt is pihenni kellett,igaz most én javasoltam nekik,pihenjenek addig én fotózgattam és videógattam.Ennek végeztével indultuk a város északi része felé.Nagyon szép utakon mentünk és itt már jelzett turistaút vezetett méghozzá ha jól tudom az Ecsibe vezető piros jelzés.Volt olyan tervünk Gergővel,hogy egyszer majd azon is végigmegyünk....Egyszer talán megpróbálom megvalósítani még.Egy szép hajóparkhoz értünk ahol egy harcsa szobor és egy hatalmas csónak volt,valamint itt volt a helyi hajóállomás is.Szétnéztünk,kimentünk a Dunához,innen még nem láttam a hídat.Szép volt minden.
Csónak a hajóparkban
Ezután értünk el a Savoyai kastélyhoz amely...szintén zárva volt.Mit is lehet erre mondani?Persze mi jöttünk rossz időpontban.Lementünk itt is a Dunához,újabb szép park köszönt ránt,csodás fákkal.Láttuk a parton tovább vezet egy sétány így az erre már kevésbé szép utcák helyett az azzal párhúzamosan futó sétányon mentünk inkább.Egy mobil wc köszönt szembe,itt mindenki könnyített magán.Még egy hajó jelentett még látnivalót,azt csak kivezetett a sétány az utcára.
A park és a Savolyai kastély
Kiértünk a hév állomásra.Negyedóra várakozás után indult is.Itt az állomáson végzödött a túra hasonlóan mint akkor régen Gergővel is.Fő túratársam elvesztése után gyakorlatilag ez volt az első olyan túra amelyen szinte végig az ő lépteit követtük.Voltak hasonló túrák persze,de itt az út 90-95%-án arra mentünk ahol vele is.Talán ezért volt nehezebb nekem is érzelmileg az átlagnál..A hév borzasztóan lepusztult állapotban volt.Meleg,kényelmetlen,büdös...Viszont nem volt az állomáson jegypénztár,kalauz meg nem jött,így ingyen mentünk fel a Közvágó hidi állomásig.Még a hévről felfedeztünk egy közeli Tescot,oda elmentünk és bekajáltunk.Innen pedig gyalog mentünk el a Népligeti buszpályaudvarra.A túra nagyjából 13-14km-es volt,de túratársaim most nagyon nem voltak a toppon,de nem tudok mitcsinálni nem válogathatok kikkel megyek,örülök ha eljönnek velem.Gergő nagyon hiányzik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése