A minap teljesitettük első zselici túránkat.Teljesen ismeretlen területre érkeztünk,hisz korábban sosem jártunk erre. A kirándulás a túra nagyon sok új élményt adott,tele volt kalanddal.Csodás helyeket ismertünk meg.A kirándulás központja Kaposvár volt.Innen indult és ide érkezett a túra.A város az első perctől kezdve a meglepetés erejével hatott ránk.Talán ki is mondhatom azt,hogy eddig ez volt a legszebb város amelyben valaha is jártunk!
 |
| Sétáló utca a belvárosban |
Mint minden magyar városnak,ennek is csökken a lakossága.A várost jelenleg alig többen mint 62 ezren lakják,ez kevesebb mint saját városom Dunaújváros lakossága a nyolcvanas évek végén.
Mi vonattal érkeztünk Kaposvárra és a vasútállomáshoz igen közel van a belváros.Szinte rögtön ápolt csodaszép utcák vezetnek be oda.Nem akarok most kitérni külön-külön a nevezetességekre,de a főtér alighanem az ország egyik legszebb főtere,a városházával a templommal a sok-sok szökőkúttal,szobrokkal.
Öröm volt itt sétálgatni,ám mi túrázni indultunk.Azonban úgy döntöttünk a túra végeztével visszatérünk még a városba és sétálunk egy nagyot.
 |
| A városháza (a tornyos) |
Túránk a városból kifelé annak déli részén vezetett.Itt átszelte a várost a 67-es út,amiröl Cipő is énekel ismert dalában.Aztán itt már zömében kertes házak voltak,amolyan kertvárosi részhez hasonlított leginkább.Itt szelte át a várost a Kapos folyó is,amely itt még meglehetösen ócskának tűnt...(feljebb Pincehelynél már nagyon szép).A folyó partja viszont nem tűnt olyan nagyon ápoltnak,de ez az egyetlen rossz dolog amit a város szemére vethetek.Ám a déli részen volt csodaszép park,kiérve a városból pedig tó is.
 |
| "Ha magányos vagy,csak ülj le mellém,suttogd el minden titkodat. Én ígérem,hogy hallgatok,s nem árulom el azokat" |
Visszaérve Kaposvárra,annak dél-nyugati részén egy fantasztikus parkerdőn vezetett az út.Itt is volt tó,nem is egy.Majd kicsit a 67-es út mentén jöttünk be a városba.Persze itt sem hiányozhat a pláza meg a multi áruházak,de minket ezek most nem érdekeltek.
Nyugat felöl jöttünk be a belvárosba.Innen is csodás utcák vezettek be.
Aztán elindultunk sétálni kelet felé.Szembeszökő volt a városban a rengeteg szökőkút,a rengeteg szobor.Sok vendéglátóhely,fagyizó.Volt ívókút is.Mondták is nekünk,hogy Kaposváron nem szomjazik az ember.
 |
| Kaposváron nem szomjazik az ember |
Egy kicsit kitudtunk lesni a belvároson kivülre is,ott is szépnek és rendezettnek tűnt minden,bár a város északi részére nem jutottunk most el.
Persze láttuk még a megyeházát is,az éppen felújítás alatt álló Csiki Gergely színházat,arébb pedig a Rákóczi stadion is feltűnt.
Szóval igy az első randevún úgy tűnt a várossal minden rendben.
Persze biztos vannak árnyoldalai a településnek,de hazafelé arról beszélgettünk,hogy
akár el is tudnánk képzelni itt az életünket.
 |
| A főtemplom |
Ha egészségünk engedi,egész biztosan visszajövünk még,hisz a városba szinte beleszerettünk.Van még bőven felfedezni való a városban és környékén is.
A várostól délre ott a Zselic a milliónyi titkaival,északra pedig ott a Desedai tó,amelynek megkerülése már felér egy komolyabb túrával.
Szóval Kaposvár és a környéke gyönyörü!
Mindenkinek ajánlom,aki még nem járt erre!
 |
| A magyar Sóhajok hídja.... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése