Fura,hogy immár másfél éves ez a túrablog,de apámról még nem igazán esett szó benne...Persze nem mondhatnám,hogy sokat túráztunk együtt.Sőt....sohasem túráztunk.Túrázásaim nagybátyámhoz Sándorhoz köthetőek,róla volt már szó bőven.Ám apámmal sohasem túráztunk.Pontosabban egyszer igen mert ezen a túrán ott volt ő is...de ezen kivül semmi,hacsak a telkünkről a közeli faluba való bringázásokat nem tekintem még annak.Nem is nagyon lehetett közös túránk,hiszen meglehetősen későn születettem,illetve csöppentem be.Ő már jóval túl volt a negyedik ikszen mikor én jöttem.Folyamatos három műszakban dolgozgatott egy emberpróbáló helyen erre rá is ment az egészsége.Na és a testalkata sem volt éppen túrázásokhoz való.
Ám rengeteget sétáltunk.Rengeteget.
Legtöbbet a Duna mentén.
 |
| A D28 a Duna mellett,kellett,hogy járjunk erre is... |
Méghozzá olyan sétákat,amelyre én manapság már ráadnám a túra nevet.Így már is bukik az a megállapitásom,hogy sohasem túráztunk.Alig lehetttem három-négy éves,már kilométereket mentünk...és ahogy most így írom,kezd megvilágosodni bennem valami...lehet,hogy nem is Sándor szoktatott rá a túrázásokra?Lehet,hogy apám már évekkel korábban bevitt a sűrűbe?Nahát...ez a felismerés most egyszerre elborzaszt és felemel...hiszen eddig mindig Sándor ugrott be,ha arról kellett beszélnem,hogy hogyan is kezdödött minden...Ez eddig eszembe sem jutott,pedig mindig is itt volt az elmémben,igaz jó mélyen...Apám már akkor hitte,mit hitte - tudta!Tudta,hogy merre is vezetnek majd az útjaim...
 |
| Lehet,hogy már évtizedekkel korábban is jártam a csatornánál,mielött Gergővel felfedeztük volna azt... |
Nincs már meg a pontos útvonal,hogy merre is mentünk.Alighanem déltől-északig bejártuk Dunaújváros Duna partjának minden szegletét.Apám,anyám és testvérem elbeszéléseiből tudom ezelet.Amire én emlékszem,lassan majd fél évszázad távlatából...valami csatornára igen,a Dunára természetesen,a kikötő is beugrik,az is,hogy itt-ott kavicsokat dobálok a vízbe és az is,hogy apám ott volt velem mindig...
Megmondom az őszintét a felismerés a visszaemlékezés most melegséggel önti el a szívemet...
 |
| Bejártuk a Duna mentét a város dél és északi határáig |
A Szalki-szigeten is tuti,hogy jártunk.A Halászcsárdáról is vannak emlékfoszlányaim.Az is megvan,hogy mindig jól éreztem magam ezeken a sétákon/túrákon.
Meccsre viszont sohasem vitt ki apám...Nem volt Kohász (Dunaújváros) drukker.A Vasasnak drukkolt mindig is.Nem járt ki a Kohász meccseire,így azt,hogy én Dunaújváros drukker lettem azt egész biztosan nem neki köszönhetem.Mikor kikapott az akkor még Kohász névre hallgató Dunaújvárosi focicsapat,mindig szeretett ugratni apám.Persze sosem bántón,sosem bántott volna meg.Elviccelte az ilyesmit kedvesen...Manapság én is tudnám ugratni,hisz éppen pár hete esett ki a Vasas az NB I.-ből.
 |
| A kikötöbe százszámra járhattunk... |
Aztán sokat néztük a futball világbajnokságokat még a fekete-fehér tévéken.
Na és ragyogó paradicsomot varázsolt egy semmire sem jó földböl az öreg.Száz gyümölcsfánk volt a telkünkön és megtermett minden.Sohasem volt gondunk semmiféle gyümölcsre vagy zöldségre.
Persze olyan igazi nagy közös túra nem volt.
De mégis apám volt az,aki elinditott ezen a szépséges úton.
Vele tettem meg az első lépéseket...
A nagy sétáknak immár 44-45 éve...
Ő pedig harminc éve ment el.
Remélem harmincat még adtok nekem és aztán újra találkozunk.....
Boldog születésnapot és boldog apák napját Papa!
Ott az örök vadászmezökön is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése