Az év negyedik túrájára február második hétvégéjén került sor.Szinte minden évben jutott túra erre a hétvégére.Ekkor jártunk évekkel ezelőtt Gergővel a jeges Rám-szakadékban,de ekkor tettük tiszteletünket a Fiumei úti sírkertbe és ezen a hétvégén jártunk először az Ebédleső-hegyen is 2018-ban és persze sorolhatnám még... Most célunk a Gödöllői-dombság talán legnyugatibb hegye,pontosabban dombja volt a fóti Somlyó-hegy.Nagyon rég,tán féléve is már,hogy vonattal mentünk túrára,most végre újra.Mivel nem aludtam jól éjjel,így útközben el-el bóbiskoltam,de Zolika is aki eljött velem erre a túrára.Fél hétkor indultunk,nyolcra értünk a Délibe,onnan átlibbentünk a Nyugatiba,ahonnan kilenckor indult a vonat.Fél tízkor szálltunk le Fótfürdőn.Első utunk a közeli tóhoz vezetett amit mielőtt még körbejártunk volna,megejtettük a reggeli szünetet.
Szépséges tó fogad Fótfürdőn
Kellemes napsütéses idő köszöntött ránk,február 12 ellenére szinte tökéletes túraidő.Arra most ne térjünk ki,hogy az idióta időjósok egész héten mivel próbáltak szívatni...Kaja után körbejártuk a tavat,nem volt nagy,de igen szép.A körbevezető út hol nádasba,hol erdős részbe futott bele.A tavon pedig kacsák produkálták magukat.Mindez megcsodálása után álltunk rá a zöld jelzésre ami felvitt minket a Somlyó-hegyre.Odáig az út kb. másfél kilométer volt,de ezalatt nulla jelzést láttunk.Aztán beérve az erdőbe,az első 15 méteren ott volt kapásból hat jelzés!A Fótfürdőről kivezető út amúgy a vasút és egy országút mellett haladt egy ideig,a másik oldalt pedig hétvégi házak,majd egy erdő volt látható.Aztán az út jobbra fordult és enyhén megkezdte emelkedését a Somlyó-hegy irányába.
Enyhén emelkedünk
Eleinte kopár részeken haladtunk felfelé,orrunk előtt a Somlyóval.Ahogy emelkedtünk,visszafordulva egyre inkább kibontakozott a kilátás.A távolban a Budai-hegységet véltük látni.Amarról pedig feltűntek a Gödöllői-dombság dombjai.Lassan beértünk az erdőbe,az út jól járható volt,enyhén emelkedett csak,mondhatni kellemesen,jelzések erre pedig már voltak.Egy szokatlan betonfalra lettünk figyelmesek az erdő közepén,szürreálisnak tűnő látvány volt.Mi lehetett itt valaha?Lövésünk sem volt.Mindegy,feljebb egy az útra dőlt fa állta utunkat,de sikeresen átbújtunk alatta.Még feljebb meg egy jóképű kő állt az út mentén,erre felmásztunk persze.
Zolika megemeli és arébb rakja az útra dőlt fát!
Kő kövön nem marad!
Könnyen értünk fel a dombtetőre,ahol némi fensík fogadott utakkal,erdőkkel.Egyenesen (balra) kellett tovább mennünk,de elfordultunk jobbra,erre vitt ugyanis az út a hegy legmagasabb pontjához ami 288 méteres volt.Gondoltuk megnézzük,kb. 4-500 méterre lehetett.Odaérve egy magassági pont (kő) fogadott és némi kilátás.Azért némi mert a fák betakartak és akadályozták annak élvezését,pedig...Pedig nagyon sokmindet lehetett látni és nagyon messze ellehetett látni!Többek között a Naszályt (édes emlékek....) a Mátrát,a Karancsot(!) (édes emlékek..) is kilehetett venni,de persze fő látnivaló a Gödöllői-dombság vonulata volt.Megérdemelt volna a hely egy kilátót!
A dombra érve
A legmagasabb pontnál
Innen visszamentünk oda ahol felértünk a dombtetőre és elindultuk akkor a másik irányba.Rövidesen véget ért az erdő és egy nagy kopár fensík szerű rét köszönt szembe.Erre vitt az út ami pár méter után belefutott túránk csúcspontjába.A fensíkról elképesztő kilátás nyílt nyugatra!Ez kilátó nélkül is élvezhető volt.Alattunk Fót maga,szemközt a távolban pedig a Dunántúli-középhegység gyöngyszemei: A Budai-hegység,a Pilis,a Visegrádi-hegység volt jól látható.Sok hegy már ismerösként köszönt szembe: a Szabadság,a János,a Hármashatár,a Kevélyek,a Pilis,a Dobogókő mind-mind ismerös volt már amelyek csodás emlékeket őriztek.Jó volt így "együtt"látni őket...
Pazar hely!
Sok ismerős tűnt fel a távolban...
Sokáig csodáltuk a kilátást erről a remek helyről.Aztán tovább bandukolva a nagy kopár réten,kelet felé is feltűnt egy az eddigieknél jobb kilátás.Elsősorban a Gödöllői-dombok voltak láthatóak,de feltűnt a Hungaroring és jól kivehető volt innen is a Mátra.A Naszály és a Karancs viszont innen már nem volt látható.Lassan megkezdtük az ereszkedést a csodás hegyről.A lefelé vezető út sem volt csúnya...sokáig élvezhető volt a kilátás,majd erdős részekbe értünk be,végül pedig az utcákba trappoltunk.Megérkeztünk újra a tóhoz,a körtúra teljes volt.
Visszatérés a tóhoz
Kicsit még mulattuk itt az időt majd elmentünk a vonathoz.Félóra innen az út a Nyugatiig,ezalatt alaposan beájultunk a vonaton.Mivel Fótfürdőn nem találtunk éttermet,úgy terveztük,hogy majd a Déli melletti Vagon étterembe eszünk.Kajáltunk már itt,emlékeztünk rá,milyen jó itt a gulyás..belépve azonban nem akadt szabad asztal.Elindultunk éttermet keresni,de a Déli környékén nem volt semmi...Tele lett ezzel a faszom,így visszamentünk a Déli pályaudvarra,ahol két-két pizzát vettünk.Így a nagy kajálás most elmaradt.Ötkor indult a vonat,fél hét után itthon is voltam.Jó kis túra volt,rövid de remek.A Somlyó-hegy belopta magát a szívembe,elképzelhető,hogy még visszatérek egyszer...
Ez volt idei negyedik túránk.Most csak 10 kilométert tettünk meg.Ez ebben az évben összesen eddig: 71,3 km,ami 17,825 km-es átlagot jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése