A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kisértet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kisértet. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. augusztus 26., szombat

Rebeka legendája

 Mint annyi sok dologra,erre is véletlen akadtam rá.Mást kerestem,de ezt dobta a gép.És ha ezt dobta akkor jobban utána is néztem.Megmondom az őszintét korábban még csak nem is hallottam róla szégyenszemre.Azért is meglepő,mert itt van Fejér megyében.Na és a megye egyik legnagyobb érdekessége....Hej,hogy miért nem akadtam rá akkor mikor még Gergővel kalandoztunk...Most majd Zolikát kell rávennem,hogy egy szép napon majd jöjjünk el ide,mert ezt bizony látni akarom,ha törik,ha szakad!Rebeka sztorija igen csak felkeltette az érdeklődésemet!

Egy koporsó kinézetű síremlék emlékeztet Tokaji Rebeka legendájára a katolikus temetőben

Élt valamikor az 1700-as évek első felében egy Rebeka nevű hajadon Enyingen. A fiatal lány a település akkori református lelkészének, Tokaji Pál esperesnek volt a lánya. A helyi legenda szerint Rebeka híresen szép lány volt, aki bájait nem éppen méltón használta. A szóbeszéd azt tartja, leginkább a nős férfiakat részesítette előnyben. Ennek az volt a hátulütője, hogy ezeknek a férfiaknak ugyebár asszonyaik is voltak, akik komolyan vették a házastársi esküt. Egy szónak is száz a vége, rettentően dühösek lettek Rebekára és mindenféle bűbájt bevetve csúnya átokkal sújtották a fiatal leányt. Azt regélik, az átok hatására valóban az ördög bújt Rebekába, aki végül borzalmas kínok között lelte halálát.

Gyanútlanul azt gondolhatnánk, a fiatal lány hányattatásai ezennel véget értek, de nem volt ekkora szerencséje. A reá bocsátott átok a túlvilágon sem hagyott neki nyugtot. Az elhantolt koporsót a föld kivetette magából, akárhányszor próbálták eltemetni. Egyesek szerint a református lelkész lányát végső megoldásként a katolikus temetőben próbálták nyugalomra helyezni, hátha itt végre megtalálja békéjét, de másnapra itt is kitaszította a föld a lány koporsóját. Többen és többször is próbálták a koporsót elásni, de sosem jártak sikerrel. Ekkor a falu népe úgy határozott, kőbe zárják a halottas ládát és úgy hagyják. Akadnak azonban olyan pletykák, hogy a megcsalt asszonyok ásták ki időről időre Rebeka koporsóját, bosszúból. A lány azóta is minden éjjel megjelenik saját sírjánál, és elhagyott szeretője után zokog.

Sír vagy kőkoporsó?
Lássuk be, ennél gyengébb forgatókönyvvel is készültek már horrorfilmek. A 18. század is nagyon rég volt, és majd' 300 év távlatából nem is olyan könnyű utánajárni, valójában mi is történhetett a fiatal lánnyal – de azért korántsem lehetetlen. Iván Gézát, Enying református lelkészét kérdeztük: mit tud a mai napig éjszakánként visszajáró kísértetről? 

A lelkész szerint a lányról szőtt mese hasonló lehetett, mint a zsákos emberekről vagy a fekete kézről kitalált rémtörténetek, amikkel a gyerekeket riogatták régen: elviszik őket, ha rossz a magaviseletük. Azok a fiatalok, akik úgy viselkednek, mint Tokaji Rebeka, hasonló sorsra juthatnak.

Mi az igazság?Félek a hasonló legendák híveinek lehangoló lehet....
Mint kiderült, a katolikus temetőben nem kőkoporsó található, hanem egy koporsó alakú mészkőoszlop, ami a lány síremlékének egy darabja. Valójában – s ezt a Fejér Megyei Hírlapban 1972-ben megjelent írás is alátámasztja – Rebekát halálát követően abba a református temetőbe temették, ami később az enyészeté lett és ami a jóval később épült katolikus templom helyén volt korábban. 

A lány édesapja 1721-től szolgált a településen lelkészként, és amikor 1753-ban elhunyt, lánya mellé temették. A régi temető helyén, amikor a katolikus templom alapkövét 1838-ban letették, már csak egy kis kápolna állt. Így Rebeka édesapjával közös síremlékét – ami nem tudni, hogyan és mikor került el eredeti helyéről, de nem kizárt, hogy a kápolna bontásakor mozdították el – jobb helyet nem találva a katolikus temetőben fektették le. A síremlék azóta is ott hever. Talán valamilyen betegség ragadta magával a lányt, de semmiképpen sem átok végzett vele. A mára elkopott felirat szerint Tokaji Rebeka 15 évet élt.

Tábla a sztorival a sír mellett
Én azonban szeretem és hiszem az ilyen legendákat,így mindenképpen elszeretnék majd ide jönni.Már csak azért is,mert régóta szemezek a Fejér megyei településsel Enyinggel,hiszen akad itt más látnivaló is.Szóval ígérhetem elfogunk majd jönni reményeim szerint a következő két év folyamán valamikor ide is.

Bármi is a legenda vagy a valós sztori,csak remélni tudjuk,hogy Rebeka békére lelt és azóta már könnyen előfordulhatott,hogy akár többször is leszületett már.De ez már egy másik történet....

Szóval jövünk majd!

2016. november 19., szombat

A sziget déli vége


Egy olyan helyi túráról írok most ami szintén még jóval e blog születése előtt történt 2016 februárjában egy szokatlanul szép verő fényes napon.Városunk szigete a Szalki-sziget az a hely ahol már kismilliószor voltunk,hisz itt van a kemping,a halászcsárda a strand,koncertek és egyéb rendezvények is szoktak itt lenni.Igen ám,de mindez a sziget északi részén.A sziget déli része ugyanis a senki földje,ember elől lezárva (legalábbis igy tudtuk) és bizony nem nagyon lehetséges oda bejutni.Úgy döntöttünk felfedezzük ezt a rejtélyes déli részt.Így azon a napsütéses februári napon nekivágtunk...

A Kikötő-öböl a kikötővel
A Szalki-sziget tehát Dunaújváros fő szigete,lényegébe félsziget.Hiszen a szigetre bevezető százlábú híd nem szószerinti híd hanem egy töltés.A sziget északi részét nyugatról a Szabadstrand-öböl határolja,míg a sziget közepét és a déli részt a Kikötő-öböl.Kelet felől természetesen a Duna fő ága.
Az észak részen vannak tehát a szabadidős tevékenységeket biztosító létesitmények és helyek.Halászcsárda,keping,színpad,büfék,strand,sétányok,szálloda stb. A sziget közepén találjuk a Dunaferr ipari kikötőjét és gabonasilót,valamint egy bunkerszerü építményt amiről még lesz szó.
Aztán a sziget déli része úgy tünik a városból (onnan rálátni a Felső-Dunapartról),hogy a senki földje és a hát a sziget dél felé egyre inkább összeszükül.Úgy döntöttünk ide megyünk a déli szigetcsúcsra.Elhatározáskor még nem voltunk biztosak benne,hogy sikerül-e majd ez a túra de ha meg sem próbáljuk akkor biztos nem sikerül.

A Szabadstrand-öböl
A sziget észak-dél irányban hát mit is mondjak?Nem lehet több 2 km-nél,sőt szerintem valamivel kevesebb.A legnagyobb szélességénél pedig max 400 méter ha lehet.Ezen a bizonyos Százlábú-híd töltésen mentünk be a szigetre,úgy döntöttünk mielött nekivágnánk a déli résznek körbe megyünk az északi részen is.Ez hozta a szokásos szép színvonalat,mindig is szerettem ezen a részen sétálni.Megdöbbentő volt viszont a Duna magas vízállása,hisz alig néhány hete volt annak,hogy rekord alacsony vízállás mellett száraz lábbal mentünk át a környék szigeteire.

A sziget északi része mindig hangulatos és szép
Szigeti hangulat
A kis zsiliphíd a sziget legészakibb pontján
Kilátás a Zsiliphídról
Szemben az Első-sziget ahová pár héttel ezelőtt száraz lábbal mentünk át
A hangulatos északi rész után dél felé fordultunk.Ahogy halad az ember előre dél felé,úgy válik a sziget egyre barátsagtalanabbá és egyre rejtélyesebbé.Elöször még egy kellemes erdőben haladunk ami ilyenkor tél tájt járható,de alighanem nyáti időszakban teljesen benövi a növényzet.Eleinte ráakadunk padokra,asztalokra amik körül szemetek vannak.Tehát itt még jártak.Aztán egy sínpár ami belevezet a Dunába.Valaha itt ponton híd volt...Ezután egy kihalt,lepusztult játszótérhez érünk.Itt vagyunk az ipari létesitmények és a kikötő mögött...és itt feltünik a rejtélyes bunker.
Sajnos körbekeritve és lezárva,nem tudunk bemenni,talán jobb is...mert azt hallottam kisértet járta hely.. A bunker amin van egy ajtó,de ablak sehol...kb.két emeletnyi magas...Azt beszélik a II.világháborúban is itt állt és itt német katonák éltek és haltak meg.Hogy mi ebből az igazság nem tudom,állítólag az ő szellemeik kisértenek itt...Megyünk tovább dél felé.

Út dél felé az erdőben
Egy kerités állja az útunkat - még a sziget közepén járunk,hol van még a déli vég?Valóban itt fel kell adnunk,ennyi volt?Aztán találunk egy rést a keritésen,átlehet bújni,elférünk!Folytatjuk az útat.Beérünk egy nem is tudom,alighanem egy vízmú telepre ami nem münködik és teljesen kihalt.
Kútak és vízmúszerü épitmények mindenhol és egy jól járható út dél felé.Megyünk hát... érezhető ahogy a sziget egyre inkább szükül...már nincs kikötő meg semmi ipari dolog,jobbról-balról a Duna,közeledik a déli vég.Aztán a vízmú végénél egy kapu...nyitva...!

Már a vízmútelepen összeszükül a sziget
Szerencsére nyitva
Innen már csak 100 méter lehet a déli csúcs.Igen ám,de innen aztán tényleg járhatatlan az út!A járható út a kapunál ugyanis véget ért.Itt meg úgy benőtte a bózontos az útat,hogy azon áthatolni lehetetlenségnek tünik..

A legnehezebb szakasz
Valahogy átjutunk,helyenkét oldalt a veszélyes sziklákon botladozva,attól tartva,hogy a Dunába is beleeshetünk...de a cél előtt méterekkel nem adjuk fel!Nagy nehézségek árán sikerül elérni a Szalki-sziget déli csúcsát!Megcsináltuk,szinte hihetetlen!Kevés helyi lakos járhat itt.Szinte diadal érzés ragad el minket,Pihenünk is itt egy órát mielött visszafordulnánk.Az utolsó száz méter megerőltetőbb volt mint egy komolyabb túra.Sikerült hát ez a tervünk is.Ezekután a visszaút már gyerekjáték.
Klassz túra volt ez is.Bebizonyitottuk,hogy itt helyben is lehet remek túrákat csinálni.

A sziget déli vége
Lehet utánunk csinálni!