2020. június 7., vasárnap

Sapka baki és vízelési gondok a Tettyei túrán

Nos hát összekötöttük a kellemest a hasznossal.Mivel lekellett mennem Pécsre a focicsoportunk játékának főnyereményéért,így gondoltam kirándulunk is egyet rég nem,vagy még egyáltalán nem látott helyekre.Én éjszakás műszakot követőn jöttem,Zoli pedig egy nap szabi után...Megvártuk az első buszt ami Pécsre megy tőlünk,ez jött is Budapestről,majd indult is tovább Pécsre.Volt már gondom az életben hosszú buszos utazásokon,így nem gondoltam egyszerű menetre a majd három órás úton...de belevágtunk,mivel a vonatközlekedést az illetékeseknek sikerült katasztrófális szintre süllyeszteni 2020-ra...

Pécs főtere
Az út most sem volt sima,a felénél már feszengtünk a buszon annyira kellett vízelnünk.Szerencsére Szekszárdon álltunk 13 percet,így ezt a problémánkat sikerült orvosolni.Innen az út Pécsig már kellemes volt.Szekszárdtól a 6-os úton amúgy nagyon szép tájakon át vezet az út Pécsre.Ezt most is csodáltam az ablakból.Fél tíz előtt érkeztünk meg a pécsi buszpályaudvarra.Ott már vártak minket a főnyereménnyel a labdával.Ezt természetesen nem mi nyertük meg.Ellenkezőleg,mi szerveztük a játékot és ez volt az egyik főnyeremény ami egy aláírt labda volt a Pécsi MFC focicsapatától.Szépen megköszöntük,váltottunk pár szót és indulhatott is a várostúra a Mecsek lábánál.

A főnyeremény
A Széchenyi-tér volt az első látnivaló ami elénk került.Itt ismét eszembe jutott az én örök túratársam:Gergő...hiszen vele jártam itt utoljára....ez újra szívbe markolt.Na,de mentünk tovább.Közben kezdett erősen fülledt idő lenni.Nem volt (még) ugyan nagy meleg,de a fülledtség kezdett nagyon zavaró lenni,ami azt eredményezte,hogy pár méter séta után szakadt már rólunk a víz.A tervünk az volt,hogy a Barbakán a pécsi várat és bástyát megnézzük,majd kimegyünk Tettyére az ottani romokhoz.Úgy terveztük előtte még felmegyünk a Havi-hegyre a szép kápolnát megnézni.Haladtunk a Barbakán felé,olyan érdekességek kerültek elénk mint a híres pécsi lakatfal vagy a négytornyú székesegyház.

A székesegyház
Ide már közel volt a pécsi vár érdekesebb részei.Pár méter séta után ott is voltunk.Valami kis parkba értünk a várfal alá,itt remek sétány vitt tovább.Sajnos azonban újra ránkjött a vízelhetnénk,pedig még nem is ittunk...Szégyenszemre nem volt más választásunk mint az egyik bokornál könnyiteni magunkon.Nem volt ez persze itt ez illő,de nem volt más választásunk.Egy szobor a füvőn röhögött is rajtunk egyet,mondtuk,hogy sorry.Néhány méterrel arébb ott volt a híres bástya a Barbakán.Alulról csodáltuk meg elöször.

A bástyához érve
Az út aztán kivitt egy szép terecskére ahonnan már teljes pompájában megcsodálthattuk a híres bástyát.Azthiszem ha jól emlékszem itt is Gergővel voltam utoljára... a régi szép időkben.Na de nem csak a régi idők voltak szépek,hanem a téren átmenő lányok is.Ezeket is megcsodálva mentünk a vár vagy ha úgy jobban tetszik a bástya kapujához amelyre egy híd vezetett be.Persze kattogtak a fényképezök,akadt erre bizony fényképezni való dolog bőven.

A bástya teljes pompájában
Én már jártam a bástyában sokszor,de most sokadszorra is tetszett ahogy beléptünk mondhatni a szentélybe.Egy csiga lépcső vezetett fel,ami inkább félcsiga volt csak,magas lépcsőfokokkal.Persze mielőtt felmentünk volna,lentről is fotózgattunk.Aztán felmentünk.Nagyon jó állapotú gyilokjáró vezetett körbe a bástyán amelyről a réseken remek kilátás volt mindenfelé.Örömünket tetézte,hogy egyenlőre egyedül voltunk (később jöttek ugyan) fenn a bástyán.Megpihenve itt fenn,csodálva a dolgokat a fülledtség okozta izzadás is lement rólunk.

Be a szentélybe

Ezt látni lentről

Ezt pedig fentről
Vagy félórát elbohóckodtunk ezen a csodás helyen majd indultunk tovább a közvetlen környék érdekességeit megnézve.Majd újra a székesegyháznál kötöttünk ki,de mentünk tovább a várban vagy várnegyedben,nem tudom minek hívják itt ezt a helyiek.Hamarosan odaértünk az alagúthoz amelyen csak gépkocsik mehettek át,de sebaj,mellette lépcső vezetett fel amely már a Mária zarándokút jelzéssel volt ellátva.Már nem csak fülledtség volt,de a nap is sütött,ez ellen védve baseball sapka volt rajtunk,amitől persze mégjobban izzadtunk.Nagyon kellemetlen páratartalmú idő volt.Átmenve az alagút előtt az úton,egy trianoni emlékmű köszönt szembe,ugye ez most éppen nagyon aktuális volt,Így én oda mentem,pontosabban kicsit felmentem a dombon megnézni.Zolika addig lenn várt.

A Trianoni emlékmű
Nagyon szép részen vezetett az út tovább,egy szerelmespár nyalta-falta egymást.A lányka csinosnak tűnt.Úgy döntöttünk most kissé izzadtan meghagyjuk a srácnak,nem megyünk oda zavarni őket.Balra leágazás volt közben,mondhatni inkább felágazás.Egy csodás lépcső vezett fel,odafenn azonban egy szép kapu vigyorgott ránk.Tutira vetetm,hogy zárva van...Zolika újból lent maradt én felmentem megnézni,főleg azt,hogy mi van a kapun túl.Jól sejtettem valóban zárva volt,a kapun túl meg a helyi kálvária volt.Végképp nem értettem miért van zárva...hiszen ezek az ország minden pontján elérhetőek a turisták számára,elkerítve meg szinte sehol nincs.Itt Pécsen miért?

Lépcső fel

Az édenkert
Mentünk tovább,a kellemetlen melegben kezdtünk szomjazni.Úgy voltunk vele az utunkba kerülő első vályúhoz majd betérünk.Közben átmentünk az út túloldalára a több száz méteren futó várfalhoz.Itt is löttünk pár képet.Feltünt szembe a Havi-hegy.Nem lesz egyszerű megmászni gondoltam.Betértünk egy utcában miközben a jelzés elveszett,mint mostanában oly sokszor....sajnos nincs velünk Gergő aki ezekre mindig figyelt.Szerencsére az utca a Tettye utca volt.Tudtam ez pont kivezet Tettyére.Igy a Havi-hegyre majd utána megyünk akkor fel,nem előtte.Talán onnan nem lesz oly meredek.

A barlang zárva...
A Tettye utcában találtunk egy vályút.Mivel nem tűnt olcsó helynek,így csak egy kávét ittunk és egy jégkrémet fogyasztottunk el.Újra lement rólunk az izzadság.Ezután már közel volt Tettye érdemi része.Oda mentünk,itt is a szép nők voltak az első látnivalók.Aztán a mésztufa barlanghoz értünk ami hála a koronavírusnak még zárva volt...Hát ide akkor nem megyünk be,talán majd egy más alkalommal.A barlang után feljebb feltűntek a tettyei romok.Ezért(is) jöttünk,ezt megnézni,mivel még én sem jártam itt soha.

Megérkezés a romokhoz
Nekem bejöttek a romok,nagyon tetszettek,de azthiszem Zolikának is.Ha jól tudom itt ez egy középkori palota volt hajdanán,mostanság pedig szabadtéri redezvényeket is tartanak itt.Belül újabb szép lány ült,bőrszoknyában...úgy tűnt az anyjával és nagyon kínai forma volt,de egyben nagyon szép is.Közben körbejártuk a romokat minden oldalról,minden irányból.Majd egy oda nem illő rozsdás építményre lettünk figyelmesek.ez nem volt más,mint egy kilátó!Na nem volt magas,de persze nem hagyhttam ki!

Jómagam a kilátóban

A Tettyei romok
Mondhatni annak ellenére,hogy nem volt magas,a kilátás jó volt.A romok előtti parkra a Havi-hegyre a romokra és a szemközti Balázs-hegyre lehetett rá illetve kilátni.Zolika is feljött és csodáltuk a kilátást,na meg mást is,hiszen időközben a bőrszoknyás kinai szépség is feljött...Úgy gondoltam érdemes volt eljönni ide.Lemenve még utoljára körbejártuk a romokat,majd elkezdtünk agyalni rajta,hogy ideje lenne enni.Nem hoztunk kaját hiszen tudtuk városba leszünk,majd beülünk valahova gondoltuk.Szerencsére a közvetlen környéken volt miből válogatni.

Tettye nagyon szép!
Az egyik vendéglátóhelyre beültünk ami hűs fák árnyékában volt.Részben jó kilátással erre-arra.Itt végre sörhöz jutottunk.Ezt nyomtuk le elsőként.Majd ahogy szoktuk az ilyen helyeken,egy babgulyást rendeltünk.Tudtam itt Baranyában a legízletesebbek.Most sem csalódtunk,noha azért nem volt az a legfinomabb.Erre még rárendeltünk egy rétest fejenként majd egy limonádé koktéllal verettük a végén.Ez nekem annyira nem ízlett.Jó egy órát üldögéltünk a kellemes hüvősön,mire rávettük magunkat,hogy folytassuk.

Mint egy életmentő mütét - sör
Következett tehát a Havi-hegy és a kápolna.Innen Tettyéről menve valóban nem volt meredek a felfelé vezető út.Jó döntés volt tehát felcserélni a Havi-hegyet és Tettyét.Lassan mentünk felfelé,hogy ne izzadjunk annyira.Talán itt nem is kapott el olyan nagyon.Felérve a Havi-hegyre remek kiépített sétány fogadott,pazar kilátásokkal.Igazán kellemes volt itt menni.Ide is eljutottam tehát,már nagyon rég óta szerettem volna,persze igazán Gergővel lett volna jó...Csodáltuk a kilátást,míg nem értünk oda a kápolnához.Míg lenn a vendéglőben vízeltünk,de kezdett úja ránk jönni a sok folyadéktól...de itt képtelenség lett volna kinyitni a csapokat olyan sokan voltak a környéken.

Kilátás a Havi-hegyről
A kápolna nagyon szép volt.Ezt is csak képeken,videókon láttam eddig.Ráadásul az ajtaja nyitva volt.Természetesen ezt nem hagyhattam ki.A kapuban ott volt egy felírat,hogy szájmaszk kötelező,de mivel nem volt senki odabenn,ezt most kihagytam.Nem hiszek a maszk erejében,egyre több az olyan hang,hogy nem véd meg semmitől,ráadásul a kilélegzéstől akár rosszul is lehetünk...na de ez nem ide tartózik.Szóval maszk nélkül belopóztam,pár másodperc erejéig csupán,egy-két képet lőni.

A Havi-hegyi kápolna kivülről...

...és belülről
Miután megcsodáltuk a kápolnát egy csapot találtunk,itt frissitettük a vízkészleteinket.A labdán és a vízen kivül nem is volt más a hátizsákomban.Ám egyre jobban kellett vízelnünk...itt nem lehetett.Elindultunk lefelé és újra hálát adtam az égieknek,mert ha itt jövünk fel az igazán necces lett volna.Pokoli meredek út vitt fel/le.Lefelé sem volt egyszerű,hát még fel....főleg ebben a fülledtségben.Hamar leértünk lényegébe,itt aztán találtunk már helyet ahol lehetett újra könnyíteni magunkon.

Lérve a Havi-hegyről
Szűk utcákon át besétáltunk a belvárosba.Tettye egyáltalán nem volt különösebb messze a belvárostól.Annak idején volt,hogy azért nem jöttünk el ide Gergővel mert úgy ítéltük meg kicsit messze van.Ez egyáltalán nem fedi a valóságot.Teljesen elérhető távolságban volt.A belváros utcáin sétálva már elviselhetetlenl fülledt meleg kezdett lenni.Az egykori helyi villamos mellett egy templom tövében egy kellemes hüvösön egy kifejezetten kényelmes padra leültünk és egy órát pihentünk.Rengeteg jó nő ment el mellettünk...

A pécsi villamos
Egy óra múltával úgy döntöttünk megyünk tovább.Vagy egy kilométerre eljöttünk már a padtól amikor Zolikának feltűnt,hogy nincs meg a sapkája.Nincs a fején...na puff neki!Mehettünk vissza a padhoz,szerencsére ott vigyorgott a padon a villamos mellett.Senki nem vitte el!A sapka baki után immár ellenkező irányba mentünk.Zolikának most az jutott eszébe,hogy tízezrese van,azt a buszon nem biztos,hogy feltudják váltani.Így beültünk egy helyre ahol elfogyasztottunk egy menüt és itt újra tudtunk vízelni is a wc-n.Közben agyalgattunk mivel menjünk haza.A buszhoz nem igazán volt kedvünk,Megnéztem telón a neten a vonatokat,nem nagyon volt kecsegtető a helyzet.Maradtunk a buszos verziónál.

Az utolsó pécsi kép
A buszállomáson még vízeltünk egy utolsót,majd indultunk haza.A buszon úgy gondoltuk Szekszárdon majd újra könnyitünk magunkon.Ám Szekszárdon a pilóta nem mondta,hogy állunk 10 percet az ajtókat meg becsukta.Így nem tudtunk vízelni.Kezdett meleg lenni a helyzet ahogy közeledtünk Pakshoz.Végül úgy döntöttem a paksi állomáson majd szólok a sofőrnek,hogy hagy szaladjunk már el pisilni,hiszen immár erősen vert minket a víz,kellemetlen volt.Ezért nem szeretem a buszos utazásokat.Paksra érve jeleztem a pilótának a dolgot,mondta menjünk nyugodtan úgy is áll hét percet.Sikerült elvégezni a dolgunkat,innen aztán már kellemes volt az út további szakasza.Hát ez volt Pécs újra.Sokadszorra járok egyik kedvenc városomban,ami most sem okozott csalódást a fülledt idő és a sok kellemetlenség ellenére sem!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése