Az ember nem felejt

 Ha lassan is,de talán van némi remény rá,hogy újra beindulnak majd a túrázásaink,ha nem is oly gyakori ütemben mint eddig,de legalább pislákol némi fény végre az alagút végén...Addig is meg kell tölteni ezt a blogot néha legalább egy-egy bejegyzéssel.Persze történnek is dolgok az emberrel,még ha annyira nem is túrázós dolgok,de mindenképp az életem részét képezik,így előfordulhat,hogy a témától ugyan kicsivel távol eső történések is bekerülnek ide.Na szóval 36 év nagy idő...Most mégis előbukkant valaki a múltamból,36 év távlatából!

A minap az első szerelmem írt rám.Teljesen meglepett a dolog,hiszen 36 éve nem beszéltünk.Utána néztem és bizony 1987-ben ismerkedtünk még meg a dunaújvárosi szabadstrandon a Szalki-szigeten.A kapcsolat néhány hétig tartott csupán és különösebb veszekedés nélkül múlt el.Fogjuk inkább a szakítást arra,hogy még nagyon fiatalok voltunk.Természetesen pár hétig,hónapig fájt a dolog,de úgy kezdett a feledés homályába merülni dolog,annál is inkább mivel idővel bontogatta szárnyait egy új szerelem.Aztán az évek alatt hazudnék ha azt mondanám,hogy teljesen elfelejtődött az első szerelem emléke,mert ha arra jártam a Szalki-szigeten annál a fánál ahol megismerkedtünk mindig eszembe jutott.De nem volt mit tenni,az évek elnyelték az emlékét.Az élet pedig folytatódott.

Itt ismerkedtünk meg Melindával 1987-ben a dunaújvárosi Szalki-sziget szabadstrandján

Természetesen biztos voltam benne,hogy ő is teljesen elfelejtett.De ezen aztán azért nem izgultam túl magam.Valahol ez az élet rendje.Zajlott az élet az ember nem gondolt már rá.A közösségi oldalak megjelenése aztán új löketet adott.Ilyenkor ugye az ember beregisztrál és hát akarva akaratlanul előbb-utóbb körbenéz.Rég elfelejtett emberek,szerelmek után kutat.Na nem feltétlen azért,hogy felvegye a kapcsolatot,hanem mert szegről-végről érdekli mi lett a másikkal,hogy alakult az élete.Ezért is hagytam én is nyitott kapukat a profilomokon,hisz sok minden nem nyilvános ott,de pár dolog igen,hátha egyszer valaki utánam is kutatgat...Szóval egyszer jómagam is ráakadtam Melindára.Láttam,hogy szépen folyik az élete,család,gyerekek stb.Természetesen eszembe sem jutott bezavarni a képbe.Elraktároztam magamban a látottakat és mentem tovább.Nem emlékszem lehet aztán évente egyszer rá néztem újra és újra,de mivel változás nem volt éltem tovább a magam kis olykor eseménydús életét.Meg aztán a sok tragédiám közepette sem éppen ez jutott eszembe.

A Szalki-sziget,mennyi minden történt itt...

Telt,múlt az idő és éppen a hetekben néztem rá újra a profiljára,sok változást nem láttam csupán születésnapi köszöntéseket.Pár napja egy este meg arra lettem figyelmes,hogy ott ficereg egy üzentküldési engedély,pontosabban fogadási.Megnéztem és akkor láttam,hogy ő az.Nem kicsit lepődtem meg.De aztán egész jól elbeszélgettünk.Kiderült keresett volna már,de a férje eléggé féltékeny volt rám (...) ,na az meg,hogyan három évtized elmúltából is...mert,hogy látott minket kézenfogva anno... Na,de közben özvegy lett így semmi sem állta útját neki,hogy megkeressen.A beszélgetés közben egy régi fényképet kért,amelyen ő volt és ő maga adta.Azt gondoltam visszakéri,de kiderült,hogy csak lekellett fényképeznem és úgy elküldeni neki.Ez sikerült.Aztán kicsivel később abba maradt a beszélgetés,azóta pedig nem kommunikáltunk.

A turai kastély

Természetesen eszem ágában sincs ebbe bármit is belelátni.Csak a meglepődés,hogy 36 év után keresett meg...végül is jó érzés.De mivel azóta nem kommunikáltunk,lehet csak a kép kellett neki.Na meg bizonyság jött arról,hogy az ember nem felejt.Nem felejt el semmit,legalábbis a lényeges dolgokat egészen biztosan nem.Biztos vagyok benne ezekután,hogy az összes többi volt ex sem felejtett el,miként én sem őket.Csak az élet alakul úgy,hogy most nem beszélünk,nem figyelünk egymásra.Mert az élet folyik tovább,de valahol mélyen ott vagyunk.Ahogy én,úgy te is meg ő is,meg mindenki valahol ott ragadt egy másik ember szívében... 

Na annyit láttam még Melindáról,hogy a turai kastélyban dolgozik.Ez pedig nekünk nagy túrásoknak,kirándulosoknak egyszer még jól jöhet.Igazából jó lenne ezt a kastélyt egyszer belülről megnézni.Ha esetleg még kommunikálunk ki kérdezem erről.

Melinda amúgy számtalan dologra emlékezett,többre mint én.De feltehetőleg arra nem,hogy volt akkor egy közös számunk vele,mégpedig Zoltán Erikának a Szerelemre születtem dala.Ezzel zárul ez a bejegyzés.

Mi lett velük?

 Valentin nap,aminek igazából...soha semmi jelentőséget nem tulajdonitottam.Nem érdekelt,nem is ünnepeltem meg soha.Jó talán voltak itt-ott kedves üdvözlések,megszólítások,de ennyi.Mivel ma is egy ilyen nap van,gondoltam utána nézek egykori exeimnek.Vajon mi lett velük?Nagyon nem kellett utánanézni,mert hála a közösségi oldalaknak van akinél nagyjából képben vagyok,hogy alakult az élete,de azért megemlékszem egy bejegyzés erejéig róluk,hiszen egykor jó volt velük,szerettem s talán szerettek.Nincsenek sokan..talán hat olyan kapcsolatom volt (Mónin kivül) amire rásüthetem azt a jelzőt,hogy komoly.Komolytalanok akadtak persze régebben,de ezek nem érdemelnek már említést és sokat el is felejtettem.Szóval mi lett a hat egykori exemmel?Képeket nem teszek fel róluk,inkább egy-egy rájuk jellemző helyszín képével illusztrálom a dolgokat.

Soha nem komáltam a szívecskés képeket,de valamivel illusztrálnom kell a bejegyzést...

Melinda:

Ő volt az első.Nagyon nagyon régen történt már én is alig-alig emlékszem rá.Kapcsolatunk nem volt hosszú,talán két hónapig tartott.Természetesen hozzá fűz az első csók és az első női mell megfogásának élménye... A szakítás után egy-egy gyenge kisérlet volt részemről és részéről is az újrakezdésre,de ezek elhaltak.Ma úgy tűnik boldog életet él.Elég korán férjhez ment,gyermekei születtek és már unokái is vannak.Soha nem beszéltünk aztán,ma sincs köztünk kapcsolat,aligha emlékszik rám,mélyen a feledés homályába merülhettem...

Melindával a dunaújvárosi Szalki-sziget ezen fái között valahol ismerkedtünk meg

Ildikó:

Talán ő volt a legnagyobb szerelem az életemben...a kapcsolat ha az első perctől az utolsóig nézem akkor öt évig tartott.Meseszép lány volt.Elvoltunk egy ideig,de aztán halványult a dolog és hát ő félre is kacsingatott és aztán le is lépett egy volt osztálytárssal.Persze ehhez valószínűleg az én akkori formám is hozzájárult...Sokáig nem tudtam róla,aztán hála a közösségi oldalaknak egymásra leltünk.Pechemre pont akkor amikor a második gyermekét szülte..Ekezdtünk beszélgetni,de érzelem nem jött át tőle semmilyen formában.Ugyan elnézést kért a régi félrelépéséért,de kissé unalmas lett vele a társalgás.Nyilván boldog házasságban élt (nem az egykori osztálytárssal) én meg ebbe nem kívántam beleröfögni.Ma ugyan ismerösöm a közösségi oldalon,de nem beszélgetünk.Olykor lájkol,olykor én neki és ünnepekre és névnapokra ír.Most is nagyon szép nő...

Ildivel a győri buszpályaudvaron találkoztunk először

Ely:

Igazából talán a legfurcsább nő volt az életemben.Tudott szeretni,de mégis sokat veszekedtem vele.Szép volt ő is,de imádta a faszt,már bocsánat...Ő volt a félrelépések királynője...ettől függetlenül nem haragszom rá,hiszen jelentősen hozzájárult,hogy az önbizalmam helyreálljon,hogy higgyek magamban.Kapcsolatunk kb.tíz hónapig tartott.Itt-ott ismerösök voltunk a közösségi oldalakon,néha évek múlva is beszélgettünk,hivott kefélni...de úgy ítéltem meg neki mindegy ki dúgja meg így hagytam a francba.Akkor töröltem amikor születésnapjára írtam és mindenki másnak megköszönte a jókívánságokat,csak nekem nem.Nem tudom szándékos volt-e vagy véletlen,mindenesetre így lekoccoltam végleg az életéből.Ma neki is vannak két gyermeke és talán olyan párra lelt akit nem csal meg..Én nem beszéltem vele 14 éve,valószínűleg nála is a feledés homályába merültem.

Elyvel az Europarkhoz kötödünk főleg...

Zsuzsa:

Teljes ellentéte volt Elynek,a hűség mintaképét róla mintázhatták alighanem és mellette szerény és csendes is volt akivel sosem lehetett veszekedni...Kapcsolatunk négy évig tartott,ebből három volt a komoly rész.Kedves volt és aranyos,de a munkája végett kicsit ideges tipus.Vasárnaponként jobb volt békénhagyni,mert mindig a hétfő miatt stresszelt.Szép időket töltöttem vele,volt két csodás nyaralásunk a Balcsinál is,de aztán én rossz paszba kerültem a munkahelyemről is kirúgtak így nem igazán voltam a toppon és elhalt a dolog kettőnk között.Veszekedés nélkül múltunk el...A közösségi oldalon ugyan egyszer bejelöltem ismerősnek,de mivel hetek múltán sem jelölt vissza,megértettem,hogy nem kér belőlem,így töröltem a jelölést.Úgy tűnt vén kisasszony marad,gyermekei nem születtek és meglehetősen későn talált rá egy alighanem igazi kapcsolatra,talán egy-két éve.Látom olykor az oldalakon,de nem röfögök bele semmibe,16 éve nem beszéltem vele,valószínűleg ő is elfelejtett én meg nem kívánok beleröfögni boldog életébe.

Bár Zsuzsával Dunaújvárosban ismekedtünk meg,a legszebb találkozás mégis a Déli pályaudvar váróterméhez fűz...

Anikó:

Szintén egy szerény,csenes nő volt,de nem tartott vele sokáig a dolog,talán ha négy hónapig.Nem volt olyan szépség mint a többiek,de ő csókolt a legjobban.Aztán mégis úgy éreztem ő vert át a legjobban és úgy gondoltam,hogy ezt most nem érdemeltem meg.Mindegy,így alakult.Évek múlva bejelölt ismerösnek a közösségi oldalon,de azóta sem,soha egy lájk,soha egy üzenet semmi...az égvilágon semmi.Igazából azt sem tudom ismerösöm-e még,vagy azóta törölt-e.Vannak gyermekei,hogy kapcsolata van-e az nem derült ki.Lehet itt is elsüllyedtem már a feledés homályába.

Anikóval a Pométeusz parkban ismerkedtünk meg

Julcsi:

Vele nagyjából négy évig tartott a kapcsolat.Tudom a lelki dolgok sokat számítanak,de testileg talán tőle kaptam a legnagyobb élményeket.Voltak szép napjaink,de sok volt a meg nem értés és a veszekedés köztünk.Vele túráztam is párszor és elvitt sok szép helyre.Szerethető volt,de valamiért nem münködött a dolog kettönk között,ebbe talán én is lúdas voltam és akkori némileg viharosnak mondható életem is.A szakítás után évekkel,Gergő halála után keresett meg és próbált segíteni lelkileg.Próbáltunk barátság felé vinni a dolgot nem is egyszer,de ahogy anno a kapcsolat,ez sem münködött.Ismerösök vagyunk a közösségi hálón,hogy meddig nem tudom,mert volt,hogy én,volt hogy ő törölt.Jelenleg nem beszlünk,de nála a feledés talán még nem 100%-os.

Julcsinak köszönhetem ennek a két várnak a megismerését is

Hát ennyi és nem több,nem is kívánok ezzel tovább foglalkozni a jővőben,de mivel Valentin nap van,hát eszembe ötlött ez a dolog.Látható,hogy a hatból négy amúgy is biztosan elfelejtett már,kettő még néha idefigyel talán.Mindegy,hálás vagyok nekik,örülök,hogy ideig-óráig az életem részei voltak és nem azon kesergek,hogy már nincsenek,inkább örülök,hogy velük lehettem egykor... Mindannyiuknak boldog valentino napot!