Ami valóban a tiéd, az visszatér

 Egy jó kis írást találtam egyik kedves barátom oldalán.Csak azért osztom meg itt mert tetszik és maradjon kis nyoma ennek is.Amúgy úgy érzem mindez rám nem érvényes.Bármennyire is szeretném úgy érzem nincs ilyen személy az életemben mint akiről ez az írás szól,az ilyenfajta csoda messzire elkerül...

A szerelem, amit a lelked egyszer felismert, nem felejt el téged

Vannak szerelmek, amelyek nem múlnak el akkor sem, ha csend lesz a helyükön....

Kapcsolatok, amelyek olyan mély nyomot hagynak bennünk, mintha valaki a szívünkhöz írt volna egy nevet, amit az idő sem tud lemosni. És amikor ilyen érzéssel találkozunk, nem véletlen.

Lehet, hogy most épp távol vagytok egymástól. Lehet, hogy a külvilág szerint már tovább kellett volna lépned. De a szíved mégis őrzi azt az embert. Nem a megszokás miatt, nem a ragaszkodás miatt, hanem valami mélyebb, kimondhatatlan, lelki emlékezés miatt...

Az „igazi” nem mindig marad veled az első pillanattól kezdve....!

Néha el kell engednünk azt, akit a legjobban szeretünk, mert az idő, a körülmények, vagy a belső sebek még nem engedik, hogy együtt növekedjetek. De ami igaz, az nem múlik el, csak várakozik.

Érik.

Formálódik.

És újra utat keres hozzád.

Mert a lélektársak, akár egy előző életből, akár ebből, mindig megtalálják egymást újra. Nincs az a távolság, nincs az az idő, ami végleg elválasztaná őket, ha mindketten készen állnak a valódi kapcsolódásra!

Nem kell üldöznöd.

Nem kell görcsösen kapaszkodnod a múltba.

Csak engedd, hogy az energia, amit valaha megéltetek, tegye a dolgát.

Mert a szeretet intelligens.

Tudja, hova kell visszatalálnia.

Tudja, mikor kell újra megszólalnia bennetek.

És lehet, hogy nem pont úgy tér vissza, ahogyan te most elképzeled.....

Lehet, hogy új alakban, új történetként, de ugyanazzal a lélekkel. És akkor minden összeáll majd. Akkor már nem lesz kétség, csak csendes felismerés: „most már készen vagyunk egymásra.”

Addig pedig ne várakozz üresen.

Töltsd meg az időt önmagaddal.

Gyógyulj, lélegezz, építs.

Mert az igazi szerelem nem veszteséggel jön vissza, hanem teljességgel.

És csak akkor tud veled maradni, ha te már egész vagy nélküle is.

Ami valóban a tiéd, az visszatér. Aki valóban hozzád tartozik, az megtalálja az utat hozzád. És amikor eljön az idő, nem kell kérdezned.

Érezni fogod.

Az ember nem felejt

 Ha lassan is,de talán van némi remény rá,hogy újra beindulnak majd a túrázásaink,ha nem is oly gyakori ütemben mint eddig,de legalább pislákol némi fény végre az alagút végén...Addig is meg kell tölteni ezt a blogot néha legalább egy-egy bejegyzéssel.Persze történnek is dolgok az emberrel,még ha annyira nem is túrázós dolgok,de mindenképp az életem részét képezik,így előfordulhat,hogy a témától ugyan kicsivel távol eső történések is bekerülnek ide.Na szóval 36 év nagy idő...Most mégis előbukkant valaki a múltamból,36 év távlatából!

A minap az első szerelmem írt rám.Teljesen meglepett a dolog,hiszen 36 éve nem beszéltünk.Utána néztem és bizony 1987-ben ismerkedtünk még meg a dunaújvárosi szabadstrandon a Szalki-szigeten.A kapcsolat néhány hétig tartott csupán és különösebb veszekedés nélkül múlt el.Fogjuk inkább a szakítást arra,hogy még nagyon fiatalok voltunk.Természetesen pár hétig,hónapig fájt a dolog,de úgy kezdett a feledés homályába merülni dolog,annál is inkább mivel idővel bontogatta szárnyait egy új szerelem.Aztán az évek alatt hazudnék ha azt mondanám,hogy teljesen elfelejtődött az első szerelem emléke,mert ha arra jártam a Szalki-szigeten annál a fánál ahol megismerkedtünk mindig eszembe jutott.De nem volt mit tenni,az évek elnyelték az emlékét.Az élet pedig folytatódott.

Itt ismerkedtünk meg Melindával 1987-ben a dunaújvárosi Szalki-sziget szabadstrandján

Természetesen biztos voltam benne,hogy ő is teljesen elfelejtett.De ezen aztán azért nem izgultam túl magam.Valahol ez az élet rendje.Zajlott az élet az ember nem gondolt már rá.A közösségi oldalak megjelenése aztán új löketet adott.Ilyenkor ugye az ember beregisztrál és hát akarva akaratlanul előbb-utóbb körbenéz.Rég elfelejtett emberek,szerelmek után kutat.Na nem feltétlen azért,hogy felvegye a kapcsolatot,hanem mert szegről-végről érdekli mi lett a másikkal,hogy alakult az élete.Ezért is hagytam én is nyitott kapukat a profilomokon,hisz sok minden nem nyilvános ott,de pár dolog igen,hátha egyszer valaki utánam is kutatgat...Szóval egyszer jómagam is ráakadtam Melindára.Láttam,hogy szépen folyik az élete,család,gyerekek stb.Természetesen eszembe sem jutott bezavarni a képbe.Elraktároztam magamban a látottakat és mentem tovább.Nem emlékszem lehet aztán évente egyszer rá néztem újra és újra,de mivel változás nem volt éltem tovább a magam kis olykor eseménydús életét.Meg aztán a sok tragédiám közepette sem éppen ez jutott eszembe.

A Szalki-sziget,mennyi minden történt itt...

Telt,múlt az idő és éppen a hetekben néztem rá újra a profiljára,sok változást nem láttam csupán születésnapi köszöntéseket.Pár napja egy este meg arra lettem figyelmes,hogy ott ficereg egy üzentküldési engedély,pontosabban fogadási.Megnéztem és akkor láttam,hogy ő az.Nem kicsit lepődtem meg.De aztán egész jól elbeszélgettünk.Kiderült keresett volna már,de a férje eléggé féltékeny volt rám (...) ,na az meg,hogyan három évtized elmúltából is...mert,hogy látott minket kézenfogva anno... Na,de közben özvegy lett így semmi sem állta útját neki,hogy megkeressen.A beszélgetés közben egy régi fényképet kért,amelyen ő volt és ő maga adta.Azt gondoltam visszakéri,de kiderült,hogy csak lekellett fényképeznem és úgy elküldeni neki.Ez sikerült.Aztán kicsivel később abba maradt a beszélgetés,azóta pedig nem kommunikáltunk.

A turai kastély

Természetesen eszem ágában sincs ebbe bármit is belelátni.Csak a meglepődés,hogy 36 év után keresett meg...végül is jó érzés.De mivel azóta nem kommunikáltunk,lehet csak a kép kellett neki.Na meg bizonyság jött arról,hogy az ember nem felejt.Nem felejt el semmit,legalábbis a lényeges dolgokat egészen biztosan nem.Biztos vagyok benne ezekután,hogy az összes többi volt ex sem felejtett el,miként én sem őket.Csak az élet alakul úgy,hogy most nem beszélünk,nem figyelünk egymásra.Mert az élet folyik tovább,de valahol mélyen ott vagyunk.Ahogy én,úgy te is meg ő is,meg mindenki valahol ott ragadt egy másik ember szívében... 

Na annyit láttam még Melindáról,hogy a turai kastélyban dolgozik.Ez pedig nekünk nagy túrásoknak,kirándulosoknak egyszer még jól jöhet.Igazából jó lenne ezt a kastélyt egyszer belülről megnézni.Ha esetleg még kommunikálunk ki kérdezem erről.

Melinda amúgy számtalan dologra emlékezett,többre mint én.De feltehetőleg arra nem,hogy volt akkor egy közös számunk vele,mégpedig Zoltán Erikának a Szerelemre születtem dala.Ezzel zárul ez a bejegyzés.