Minden idők legjobb túrái Gergővel

Nehéz megszámolni,hogy hány túrán is voltunk együtt állandó túratársammal Gergővel.

Nem is akarom megszámolni,hinni akarom,hogy ez sohasem érhet véget... Kimondhatatlanul jó bulik voltak ezek,még a legrosszabb túra is kivételes élmény volt,de az igazság az,hogy olyan,hogy rossz túra nem is volt.Csúcs volt mind,amelyek életem legszebb élményeivé nőtték ki magukat.Most megpróbálom összeállítani a top 10-et,ami persze nem könnyű...nem könnyű,mert ha fél vagy egy év múlva állitanám össze a listát,lehet egész más sorrend jönne ki.De a mostani érzéseimet a mostani lelkiállapotomat veszem alapul és azt,hogy Gergőnek mi lenne a véleménye.Mindig megbeszéltük az ilyen dolgokat és ismertem annyira a fiamat,hogy tudjam nála mi lenne a top10...de nincs olyan,hogy nála vagy nálam.

Olyan van,hogy nálunk...!

Szokás szerint visszafelé haladok a listában.

A túráknak azt a címet adtam ahogy a blogban szerepelnek.

Csodás útjaink egyike...Petnyák-völgy,Mecsek

10.Túra a Csiki-hegyekben,Sorrento és egyéb csodák

Ez a túra volt a 2017-es szezonnyitó túránk.Emlékszem paráztunk mert a túra előtti napokban -11 fokos hideg tombolt még napközben is.Aztán a túra napján már plusz három körül járt az idő.Budaörsről inditottuk ezt a túrát amely a Budai-hegység dél-nyugati oldalába vezetett minket a Csiki-hegyekbe.Havas táj fogadott aminek nagyon örültünk,hiszen már régóta nem volt részünk ilyesmiben és vágytunk már egy havas túrára.A téli táj nem hazudolta meg magát,rendkivüli szépségű volt az erdő és maga a túra is.Érintettük a fantasztikus Sorrento-sziklákat amelyeknél a kilátás is pazar volt.Felmentünk Csillebércre majd a Budaörsi csodás hegyeken tértünk vissza Budaörsre.A körtúrát megfejeltük még azzal,hogy Budaörsön megmásztuk a kivételes izgalmakat tartogató Odvas-hegyet.A túra részletes krónikáját ide kattíntva olvashatod el.

Sorrento sziklái

9.Halál közeli élményeink a téli Rám-szakadékban

A lista következő túrája is egy téli túra.Elötte lévő nyáron jártunk a csodás Rám-szakadékban,annyira magával ragadó élmény volt,hogy elhatároztuk a következő év telén visszatérünk majd.Így is lett,2017 februárjában tértünk vissza.Azonban a jéggel nem számoltunk.Az egész szakadék rendkivül jeges volt,már lenn táblák tucatjai figyelmeztettek a veszélyre,sőt az életveszélyre!Ám nem törödve ezzel neki indultunk a híres szurdoknak.Szavak nincsenek rá mekkora élmény volt...Igyekeztünk rendkivül óvatosak lenni,hiszen valóban veszélyes volt.A máskor a szakadékban lévő tömegnek most nyoma sem volt,rajtunk kivül négy embert láttunk itt összesen.Bár óvatosak voltunk az első vízesés tetején majdnem visszacsúsztam.Aztán a negyedik vízesésnél a jég miatt nem lehettt felmenni.Úgy tűnt csapdába kerültünk,hisz visszafelé teljesen életveszélyes volt az út lefelé...előttünk pedig a jeges vízesés elzárta az utat...Ám túrázásaink történetének legbriliánsabb teljesitményével megmásztuk a részben jeges vízesést és kijutottunk!Azthiszem ha visszagondolok mindenre,akkor ez volt az a dolog amire a legbüszkébb voltam valaha is...A szurdok után a Szakó-nyergen és a Vörös-kő bércen át jutottunk vissza Dömösre.Fantasztikus túra volt!A túra részletes leírása ezen a helyen elolvasható.

Itt még szelid a jeges Rám-szakadék,aztán ez változott

8.A Zengő meghódítása

Az időpont 2014 tavasza.Egy mecseki oldalt üzemeltettünk a leghíresebb közösségi portálon ekkoriban.Ennek köszönhetően jó pár ismeretségre tettem szert a Mecsekből.Ennek eredménye lett,hogy meghívtak minket egy Zengői túrára.Egy hatvan esztendős úriemberrel kerültem baráti viszonyba,ők hívtak el minket Hosszúheténybe és vittek el egy Zengő körtúrára.Jó néhányan összegyültünk a túrára ami így még élvezetesebb volt,ám a fő élvezetet a látnivalók adták.Ekkor láttuk Gergővel életünkbe elöször a leírhatatlanul gyönyörű medvehagyma tengert a Zengő oldalában,amely azóta is a nagy kedvencünk lett és lehetőség szerint minden áprilisban vissza is tértünk illetve térek.Ezenkivül sikerült bazsarózsát is látnunk,valamint a Zengő egyéb csodái is élményszámban mentek.A kilátás,a Mária kápolna vagy a Püspökszentlászlói arborétum látványa után minden túrázó dörzsölheti a tenyerét mert nem mindennapi élmények.

A túra végén pedig egy halászléra is vendégül láttak minket kedves barátomék.

A túra krónikája itt érhető el .

A zengői csapat Püspökszentlászlón

7.Keresztül a Kelet-Mecseken

Ha jól emlékszem erre a túrára 2016 augusztusában került sor.Mondhatni azon ritka túrák egyike volt amit nevezhetek akár családi túrának is,hiszen Gergő édesanyja is velünk tartott.Féltem is nem fogja bírni,de aztán nem volt gond vele.A túrát Mecseknádasról inditottuk és keletről nyugat felé tartva átszeltük az egész Kelet-Mecseket.Érintettük annak két legszebb völgyét az Óbányait és a Hidasi-völgyet is.Keresztül mentünk Óbányán,Kisújbányán és Pusztabányán.Valamint felmentünk a Cigány-hegyi kilátóba is.A hosszú táv ellenére ezen a túrán nem fáradtunk el,hogyan is fáradtunk volna amikor élveztük minden egyes méterét.Nagyon jó buli volt ez is.

A túra krónikája itt olvasható el.

Gergő az Óbányai-völgyben

6.Túra a Holdvilág-árokba

Mint mindig 2017-ben is a legszebb időszak november első hete volt.Mondanom sem kel,ilyentájt a legszebb a természet és ilyenkor a legjobb túrázni is.Ezt kihasználva indultunk el az addig számunkra ismeretlen Holdvilág-árokba.A szurdok szépsége a Rám-szakadéval vetekszik ám egy részt kivéve könnyebben is járható.A hatalmas sziklafalak ölelésében ez a túra is kivételes élmény volt.A szakadék után mentünk fel a Lom-hegyre ahol az egykori légvédelmi bázist néztük meg,majd innen mentünk át a Bölcső-hegyre.Onnan pedig lereszkedtünk a Lajosforráshoz,majd az aranyló erdőt át értünk le Pomázra.

Errőt a túráról ezen a helyen írtam részletesen.

Amire szava sincsenek:Holdvilág-árok

5.Újra egyenesen át

A Nagyvenyimről Perkátára vezető túrán elöször 2017 októberében voltunk Gergővel,akkor sem volt rossz buli.Ám rá egy évre elvittük Gergő édesanyját és Zoli barátomat is magunkkal.Jól tettük,hiszen gyakorlatilag ez volt az a túra amit végig nevettünk.A táj sem volt persze csúnya,amire mág rádobott egy lapáttal a kellemes őszi idő.Érintettük a már jól ismert Szent Bernát arborétumot,majd a Rátgéber-tavat.Ezt neveztem el aztán Gergő tavának... elhaladtunk a temető és a börtön furcsa párositásán lévő részen majd egy hatalmas réten át jutottunk be Perkátára,ahol a játszótéren baromkodtunk egy hatalmasat.Kimondhatatlanul jó buli volt amely éppen a nem mindennapi hangulatának köszönheti,hogy top10-es lett.
Itt a részletes krónika erről a buliról.

Nevetve egyenesen át

4.Nyolc év után visszatérés a kunyhóhoz

Ez a túra nem volt betervezve előre,mondhatni ez volt Gergő ballagási ajándéka,hiszen pont e túra előtt két nappal ballagott a szakiskolából.A túrát úgy sorsoltuk ki!Mégpedig úgy,hogy összeírtunk tíz olyan túrát ahova szívesen elmennénk és amelyek nem részei a bakancslistának.Ennek a sorsolásnak lett győztese ez a túra.Megmondom az őszintét,titkon reméltem is,hogy ez fog győzni,hisz tudtam páratlan szépségű helyekre visz majd.Így is lett,hisz a felülmúlhatatlan szépségű mecseki Csepegő-árkon keresztül jutottunk fel az akkor már régen látott szeretett kunyhómhoz.Innen pedig felkapaszkodtunk a Mecsek ötödik legmagasabb csúcsára a Dobogóra.Onnan pedig a szintén fantasztikus szépségű Farkas-árkon végigmenve értük el Váralját.Leírhatatlanul jó buli volt ez is...

itt van a  részletes krónika.

Valahol a Dobogó környékén a Mecsekben

3.Ahol Felvidék kezdödik

Sokáig úgy voltam vele,talán ez a túra az első.Ám ezt a tervet felülírta az élet,így "csak" dobogós.A Somoskői vár és környéke talán a legszebb táj amelyen valaha is jártam.A szépségén kivül számtalan érdekességet és látnivalót is rejteget.Nagyon korán kellett indulnunk erre a túrára és csak másnap éjszaka érkeztünk haza.De megérte!A Somoskői várban ekkor már nem elöször jártunk,de szépsége most is rabul ejtett minket.Napokat eltudnék itt tölteni,ám mentünk tovább.Olyan érdekességek következtek mint a messze földön híres bazaltorgona,vagy a kőtenger.Majd a kristálytiszta levegőjű Bukovinkai-völgy után kapaszkodtunk fel az egykori kőbányába a Macskalyukba.Innen vezetett utunk a valaha volt legszebb tájon keresztül ahol megfordultam életem során.Felvidék már itt is gyönyörű volt!A kis szlovák falu Sátorosbánya szépségére sincsenek megfelelő szavak..na és a sör is itt volt a legjobb azok közül amiket valaha is elfogyasztottam!Innen mentünk még vissza Somoskőújfaluba majd onnan haza.Kivételes örök élményű túra volt...

A túra részletes krónikája ide kattíntva elolvasható.

Ahol Felvidék kezdödik...

2.Az első és utolsó túra

Ez az a túra amely ott kell,hogy legyen életem legemlékezetesebb élményei között.Mégpedig azért mert ez volt az egyetlen túra amelyen együtt túrázhattam a valaha élt két legnagyobbal a királyokkal,a legeslegjobb emberekkel akiket valaha is ismertem: Gergővel és Sándorral.Fura...ugye Gergő ekkor kezdett kinöni a pelenkás időszakából,Sándor pedig ekkor kezdett már betegeskedni,így aztán a sors tulajdonképpen ezt az egy közös túrát adta csak meg.Én meg elkövettem életem valaha volt legnagyobb hibáját amit sohasem bocsájtok meg magamnak...nem vittem fényképezőt a túrára...úgy voltam vele majd legközelebb....Sajnos nem volt legközelebb...A sors ezt az egy közös túrát adta a két legnagyobbnak.Ráadásul a túra azon a helyeken vezetett keresztül amiket én a legjobban szeretek.Hogy követhettem el ekkora hibát?A Vár-völgyből indulva mentünk a Máré várába,majd onnan vissza a völgybe.Innen a Németdöglésen át a Nyomákói-kútat is érintve értük el a szeretett Nyárádi kunyhót.Ott egy nagy pihi után mentünk vissza Sándorékhoz Szászvárra.Jött velünk Móni is Gergő anyukája.A túra emlékezetem szerint 2005 júniusában lehetett...Nem kell különösebben ecsetelnek miért is második,de ha nem világos itt részletesen is elolvashatod a sztorit.És ha még mindig nem világos miért is különleges ez a túra itt megtalálod rá a választ egész biztosan...

A Máré vára

1.Salabasina-árok

Ugye néhány napja is írtam erről a túráról amely óriási jelentőséggel bír eleve,hiszen ez volt kisfiammal az utolsó közös túránk...de ettől függetlenül is valószinűleg dobogós lenne.Így azonban kétség sem férhet hozzá,hogy az első.A Salabasina-árokról korábban begyüjtött infók alapján nagyon paráztunk.Hiszen azt Rém-szakadékként emlegették inkább.Ugyanakkor magával ragadott a dolog izgalma és kalandja...Nagyon jól tettük,hogy végül is elmertünk menni erre a túrára a Visegrádi-hegységbe,mert történetünk legklasszabb kalandja kerekedett belőle.A Salabasina bár kalandos volt,nem volt azért olyan vészes mint amilyennek leírták...Életre szóló élmény volt végigmenni rajta.Az árok után a hegység nyergein keresztül jutottunk el a Szentkútig,majd következett közös történetünk utolsó kilométere a Dera-szurdokban.Erről majd külön fogok egyszer írni,talán majd pont az egy éves évfordulókor.Ez volt a valaha volt legklasszabb túránk az életben.

A túráról részletesen ezen a helyen olvashatsz.

Gergő a Dera-szurdokban,ez az utolsó túrázós kép róla...

Hát ezek a mi top10 legjobb túráink amivel azthiszem Gergő is egyetértene...Leírhatatlanul sok csodában és élményben volt részünk amikre úgy gondolom Gergő is szívesen emlékszik vissza odaát,mégha száz életet élünk is...Remélem nála is ott vannak ezek az élmények a toppon...vagyis nem remélem hanem tudom.Ismerve a tiszta lelkét és személyiségét...

Rikájó

A Mecsek a népmondák és a legendák hazája.Akárhova megy az ember,szinte mindenhez fűzödik egy-egy legenda.Ezeket összesiti a mecseki népmondák gyűjteménye.Jó magam és már vagy másfél,de lehet tán már kettő éve követem nyomon e csodálatos legendákat.A mai májusi részben oda látogatunk ahol a boszorkányok sikoltoznak!

A Vár-völgy.Odalenn a Rikájó.

A Máré-patak vadregényes völgyének egy részét nevezik Rikájónak. A hagyomány szerint boszorkányok tanyája. Sötét és mély árnyék borul rá még napsütésben is. Hát még éjszaka! Ilyenkor a boszorkányok előjönnek rejtekükből, és hátborzon­gatóan visítoznak, rikoltoznak. Talán ettől a vészjósló riogástól kapta a nevét. Egy-egy fuvaros már kocsistól lezuhant itt a mélybe. A nép ezt is a boszorkányok művének tartotta. Ismerik hírét a kisgyerekek is, mert ha rosszalkodnak, az öreganyjuk vagy anyjuk a Rikájóba küldi őket. Ettől aztán még a legrakon­cátlanabbak is megszelídülnek.

A Mária-kútnál.A kép 2005-ös,azóta a Mária képet a Mária kápolnához vitték a Zengőre

A Mecsek lexikon lényegében ugyanazt írja le a Rikájóról mint a népmonda,de a teljeségi igényhez igazodva,ezt is leírom:

a Vár-völgyben, a Mária-kút közelében lévő terület, amelyen a néphagyomány szerint boszorkányok táncolnak és rikoltoznak. A P jelzés vezet erre.

Az évtizedek alatt sokat megfordultam ezen a környéken.Annyira azért nem kell megijedni tőle,mintahogy a legenda súgalja.Kellemes rész,nyáron is kitünő klimával.A kezdeti időkben a nyolcvanas években főleg Sándorral jártam erre,majd a kilencvenesekben és az új évezred első évtizedében pedig a haverokkal.A tízes években pedig Gergővel jártunk itt kétszer is.Szóval nem ismeretlen rész számomra ez a terület.Sőt ha isten is megsegít hamarosan újra eljövök erre.

A Rikájó rész a Vár-völgyben

Zöld a május - séta ugyanarra

Látod minden szépen bezöldült.A zöld - a legnyugtatóbb szín.Akkor minden kopasz volt már,kezdett szürkeségbe hajlani a világ,de nem volt még rossz idő.Most sincs rossz idő,de nyüzsi van.Zavaró nyüzsi,mindenhol a városban.Ahogy megyek flexek,furógépek,fűnyírók zaja szűrűdik be az erdőbe is.Máshol a padoknál hajléktalanok ülnek,olyan helyeken ahonnan szívesen fotóztam volna..Rengeteg az autó,hosszú perceket kell várni egy-egy útnál az átkelésre.Na persze,péntek van és hiába ez egy kis város a nyüzsi az nagy ilyenkor.Bezzeg akkor minden nyugodt volt.Mondjuk akkor vasárnap volt.Egy kis sétára indultunk.Az utolsó sétára...persze ezt akkor nem tudhattuk.Most ugyanarra megyek.Zöld a május,de ezen a sétán most a zöld az egyetlen nyugtató dolog...

Az első méterek az erdőnkben

Már a "mi" erdőnkbe is alig tudok átmenni akkora a forgalom a négysávos úton.Végül aztán átengednek nagynehezen az okos zebrán..A erdő most sem hazudtolja meg magát.A zöldben egyszerűen gyönyörű.Akkor a kopaszság ellenére sem volt csúnya.Az út ugyanarra visz mint akkor,az utolsó sétán.Megszámlálhatatlanul sokszor jöttünk le ide az erdőbe.Legtöbbször kutyát sétáltatni,de volt,hogy csak úgy.Az erdő minden zegét-zúgát bejártuk már,nem voltak elöttünk titkai a városi rengetegnek.Szerettük.Most is szeretem.Kevés ember mozog erre,kevés huligán,kevés hajléktalan,így aztán ebben az erdőben a szemét sem sok.Persze azért előfordul.Vigan mentünk itt azon a délutánon is.Beszéltük a jövő nagy terveit.Mennyi minden várt még ránk!Ezt tervezgettük.

Balra a lépcső,jobbra beljebb jutunk az erdőbe

Sosem volt egyszerű megmászni

Aztán elérem a lépcsőt,mint akkor ahogy elértük és mindig amikor erre jöttünk.Meredeksége miatt és mert nincs rajta pihenő rész,sosem volt egyszerű megmászni.Mindig kileheltük a lelkünket amikor felértünk.De erre vezettek útjaink a Dunaújvárostól délre eső túrákra,vagy éppen a Csövek-völgyébe és persze a stadionhoz is.Felérve veszünk búcsút az erdőtöl és érünk ki a helyi Kenyérgyári útra.Nem ez a város legforgalmasabb útja,szinte jelentéktelen utcácska,de most ahogy jövök itt is óriási a forgalom.Mi van itt?Szörnyen zavaró,mert csendet és nyugalmat szerettem volna,így emlékezni a fiamra.De ez most lehetetlen.Akkor igen,akkor az utolsó sétán nyugi volt.Mentünk csak nyugodtan és vidáman,hisz abban az évben is vártak ránk a csodás túrák...

A másik erdő

A lépcső után nagyjából ötszáz méter múlva érek be a másik erdőbe.A helyi buszállomás melletti erdőbe.Itt már teljesen sík a terep és egy kacskaringós és egy tök egyenes út visz át az erdőn,azokat keresztezi sok kisebb sétány.Ennek az erdőnek a túlsó végén van az erdei géppark amely már szerepelt a blogomban.Most azonban nem oda tartok.Az egyenes úton megyek és látszatra semmi változás.Hemzseg a szeméttől az út,ugyanúgy mint akkor december 9-én...Mintha ugyanazok a szemetek lennének itt,ez lehetséges?Azóta nem takaritották az erdőt?Nem semmi.Figyelem majd és ha nem lesz változás a jövőben majd szentelek egy bejegyzést ennek is.De most nem ez a téma.Amúgy akkor is mérgelödtünk már a sok szemét miatt.Átkoztuk,hogy milyen egy elbaszott faj az ember...Na de megyek tovább,ahogy akkor is mentünk.

Ez már az Agyamentek erdeje

Az egyik keresztező sétányra fordulok le.Ez visz be a következő erdőbe,az Agyamentek erdejébe.Ugye írtam erről is itt megnézheted.A két erdőt egy út választaja el egymástól,most itt is fokozotabb a forgalom,de átkelek némi várakozás után.Ez az erdő is lényegében a buszállomás mellett van,de mi úgy szoktuk nevezni inkább,hogy az uszoda melletti erdő.Ez nagyjából egy háromszög alakú területen terül el,ennek a túlsó végén van a stadion.Ebben az erdőben aztán mindenféle sétányok vannak,egyenes,görbe...és régen tele volt az erdő játszóterekkel is.De az Európai úniós csatlakozásnak "hála" ezek a játszóterek eltűntek ebből az erdőből...Az uszoda keritésén már nem viritanak ott a flakonok,amelyet az agyamentek rakhattak ki oda.Már eltávolitották.Itt is az egyenes úton megyek a stadion felé.

Zöld erdő

Eszembe jut az az édes történet...2014...ekkor kap világitást a stadion,kell hiszen a csapatunk éppen NB I.-es és ez a feltétele a hazai meccsek rendezésének.Napi szinten járkálunk ki,hogy lássuk készül-e a dolog.Az egyik ilyen sétánk aztán sikerrel jár.A fákon át alkonyatkor látjuk,hogy világit már az aréna....Gergő futásba kezd,látni akarja a csodát...Mire én odaérek ő már gyönyörködik is a ragyogó arénában.Rendkivüli élményként éljük ezt meg...erről részletesen is írtam itt elolvasható. Édes emlék,erre gondolok ahogy most itt megyek és ahogy feltűnik az aréna az erdő túlsó végén.

Odaérve a stadionhoz látom ahogy az készül.Ugye a mi stadionunk csak 65%-ban készült el,a maradék részt pótolják éppen.Már akkor is csinálták amikor erre jöttünk az utolsó sétán..Látom ahogy haladnak szépen vele,szép arénánk lesz.A padon ahonnan legjobban letudnám fotózni hajléktalanok ülnek.Ez már a sokadik zavaró dolog ezen a sétán...ki nem akarja,hogy erre jöjjek épp?Biztos nem Gergő...Akkor be is mentünk és ott bent készültek az utolsó felvételek Gergőről... ez is benne van a blogomba.Ha érdekel keress rá az utolsó séta bejegyzésre.Most nem megyek be.Ezerrel folyik a munka,lehet fel sem tűnnék éppen senkinek,de egyedül...mindig Gergővel mentem oda be,ha nem volt meccs akkor is rengetszer...hiszen szerettük az arénát,megnyugvás volt bent lenni...Örülök,hogy készül és remélem Gergő is látja odaátról,hogy szépül szeretett arénája...

A készülő aréna

Búcsút veszek az arénától,jövő vasárnap úgyis jövök,hiszen meccs lesz.Megyek tovább és lassan feltűnik a Lidl.Ugye akkor ide jöttünk lényegébe virslit venni.Ezt a vásárlást kötöttük egybe egy kellemes sétával ahogy most én.Persze mint írtam most nem annyira kellemes mert nagy a nyüzsi mindenfele...de legfőbb baj,hogy nincs itt velem Gergő...A Lidl mögötti utca már a Dunasor.Ezen a részen éppen nem lehet kimenni a Dunapartra,de arébb és idébb igen.Mi arébb mentünk akkor,ahogy most én is.

A Lidl

A Dunasor

Pár száz méter után ki is érek a felső Dunaparti sétányra.Ez a hely maga a tökély.Kellemes sétány visz itt,padok tucatjai,jó a kilátás és maga a domboldal meg olyan mint egy arborétum.Azonban már most péntek délelött sokan járkálnak itt.Alig tudok nyugodtan fényképezni.Akkor is erre jöttünk és itt talán az éppen elmúlt foci idényről beszélgettünk akkor...a kilátás akkor is élvezhető volt,hiába volt december az idő nem volt rossz.Most is élvezhető a levegő tiszta,így a szokásosnál messzebb is ellátni,de ez most nem érdekel.Inkább nézem a szigeteinket a közelben ahol szintén annyit de annyit bóklásztunk...innen fentről jól látszanak.

A Felső Dunaparti sétány

A Duna felett vagyunk száz méterrel

Elsétálok a kilátóig.Nyugtázom,hogy minden rendben vele,már nyitva a nagyérdemű előtt és most éppen nincsenek is kint rajta.Nagyon vártuk Gergővel az elkészültét,de az nagyon nehezen akart megszületni.Gergő nem is érhette meg...heti szinten járkáltunk ki megnézni,hogy haladnak vele.Sokáig sehogy...bár azt nem mondhatom,hogy egy kapavágás sem történt,mert az azért történt.Ám az érdemi részt azt Gergő halála után tiz nappal kezdték csinálni...azt tudom mondani mint a stadionnál.Remélem Gergő azért látja odaátról.Akkor mivel még nem volt meg,nem is tudtam kimenni rá.Most ezt pótoltam.

A kilátó

Most is azt tudom mondani mint korábban.Teljesen felesleges volt ide kilátót építeni,hisz a felső Dunapart több helyen kilátó nélkül is tudja ezt az élményt biztositani mint amit a kilátó.Persze mi szerettük mindig is a kilátókat,így örültünk neki,hogy lesz egy.A készültét folyamatosan megkülömböztetett figyelemmel kisértem ebben a blogban,ha nem hiszed nézd vissza.Kimenve rá,persze szép minden.Zöld a május és teljesen zöld az egész dunai domboldal is.

Innen veszem vissza az irányt a város felé,úgy mint akkor...Klassz szépen kiépitett sétány vezet a helyi főtérre ami Városháza tér névre hallgat,Sokat jártunk erre is.Azon a decemberi napon mire ideértünk már kezdett lassan.lassan sötétedni.A főtéren meg éppen adventi vásár volt.Mivel nem volt egy nagy eresztés és elöző este is kint voltunk itt,most nem fecséreltünk rá sok időt.Most ahogy ide érkezem egy itt felejtett fabódé árulkodik róla,hogy itt valaha adventi vásár is volt.Itt tavasz van már ezerrel,münködik a szökőkút is.

A főteret a felső dunaparti sétánnyal összekötő sétány

A főtérről aztán indultunk haza ahogy most én is.Nyugi volt akkor hazáig,most meg nyüzsi erre is.A város kettes számú főutcáján zavaró az embertömeg.Nem is állok meg már hazáig sehol,csak bandukolok haza.Akkor lassan jöttünk,beszélgettünk és csak beszélgettünk...sosem unatkoztunk egymás társaságában,mindig volt valami témánk.Bár másnap még munka és iskola várt ránk,de jókedvűek voltunk,hisz ezek voltak az utolsó napok aztán jött a téli vakáció és megyünk majd túrázni...

Rendben el is telt a hétfő a másnapi reggel azonban elvitte minden álmunkat...

A főtér a bódéval

Ez volt a mai zöld sétám.

Így emlékeztem Rád kisfiam.

150 napja,hogy elmentél....

Elöször Révbérpusztán

Túrázásaink történelmében háromszor jártunk Révbérpusztán az alföldi Solthoz közeli kis tanyán.Ezen a helyen a  régi falusi élet elevenedik fel.Régi hagyományokat ápolnak itt és lovas bemutató is szokott lenni.Főleg igaz ez minden év pünkösdkor,de az év többi szakaszában is szoktak itt rendezvények lenni.Ugye egyszer egy pompás biciklitúrát tettünk ide.Kevés bringatúránk volt sikeres a múltban,de ez az volt.Erről ha gondolod erre a helyre kattíntva olvashatsz.Ez egy tényleg jó buli volt akkor.Aztán öt évvel később jöttünk el újra Gergővel,ez tavaly volt.Na és hát ez már nem volt annyira jó buli,persze nem miattunk.Jóval szerényebb rendezés volt és sok udvariatlanságba is botlottunk itt,erről meg ha ide kattíntasz olvashatsz is.Akkor a nem kis csalódás hatására úgy döntöttünk többet nem jövünk el ide,nem költjük itt a pénzünket.Azonban sokminden megváltozott...ugye sajnos Gergő elment...és az új túratársaim még nem jártak itt.Így aztán van egy olyan terv idén pünkösdre,hogy majd elhozom ide őket.Tavaly úgy is siettünk mert meccsre mentünk,így a lovasbemutatóról lemaradtunk.Ők meg még nem láttak ilyesmit.Hát meglátjuk majd,hogy alakul.Szóval háromszor jártunk itt állandó kis túratársammal,a legjobb barátommal édes kicsi fiammal Gergővel.Kettőről van blogbejegyzés,azonban a legelső alkalomról még nincs.Ezt pótolom most.

Lovaskocsikázás Révbérpusztán,a kék pólos Gergő...

Nem sok kép maradt erről a kirándulásról,ami még megvan azokat most beteszem ide(szerencsére azóta rendszerezve,mappázva vannak a képeink).Az időpont emlékezeteim szerint háát én 2006-re emlékeztem,de lehet,hogy 2007 vagy tán 2008, Gergő tán másodikos lehetett.Nem is tudom már.A lényeg,hogy osztálykirándulásra készültek és megkértek néhány szülőt tartson az osztályal,ezzel is könyitve az osztályfönök dolgát,így több figyelem összpontosul a gyerekekre.Na ezen szülők egyike voltam én.Jó ötletnek tűnt ez a kirándulás,hiszen nem volt messze Révbérpuszta így a családoknak nem kellett holibiris összegeket leszurkolni érte.

Egy kék volvo autóbuszt béreltünk,azzal vágtunk neki a nem túl messzi kb.45km-es útnak.A gyerekeknek minden új volt,mi sem voltunk még ekkor annyira benne a túrázás világában (bár már voltak túráink),így roppantul élvezték már az utazást is.

Odefelé Dunaföldváron megálltunk.Egy kis Dunaparti mókázásra játszára,Ekkor még nem tudtuk,de erre a helyre sokat jöttünk aztán a jövőben.Ennek végeztével indultunk tovább Solton át Révbérpusztára.A tanyán nem volt különösebb rendezvény,de rajtunk kivül még két csoportot fogadtak.Leszállva a buszról persze azonnal alaposan körülnéztünk mindenhol.

A szamarazás

Megnéztünk mindent,kovácsmühelyt,régi lakóházakat,az állatokat.Kenyérlángost kaptunk.Én még lenéztem egy jó kis borospincébe,ahol az egyik anyukával lenyomtunk egy pohár bort is.Kirakodóvásárt néztünk,szóval volt minden.Gyerekeink elvoltak.Egy vetélkedőt szerveztünk,ügyességi játékokkal egybekötve.Aztán elvittek minket lovaskocsikázni a pusztába kicsit.Jó kis élmény volt.Visszatérve a tanyára pedig kilehetett próbálni a lovaglást lovakon és egy szamáron is,akit ha jól emlékszem Marcinak hívtak,de ez nem biztos.Nem biztos,hogy jól emlékszem.Az én fiam is kipróbálta Marcit,de nem volt túl sikeres próbálkozás.Persze a betyároknak öltözött helyiek végig ott voltak és vigyáztak a csemetékre.Lényeg,hogy Gergő megijedt és ijedtében csúszott lefelé Marciról,a betyár alig tudta megtartani őt is meg a szamarat is,de végül csak sikerült.Gergő pedig rohant ki a pályáról ijedtében.

A lovasbemutató

Kicsivel későbbre ígérték a lovasbemutatót.Míg erre vártunk a csárdánál,hallottuk mögöttünk,hogy a francia csoportnak felszolgálják az ebédet.Valami csipős gulyás lehetett,mert jót nevettünk ahogy krákogtak meg köhécseltek ott,egyszerre vagy ötven francia.Gergőnek annyira tetszett,hogy még tíz év elmúltával is felemlegette aztán.

Na azt eljött a lovasbemutató ideje.Addig csak tv-ben láttam ilyesmit,így megkell mondjam az öszintét,én személy szerint roppantul élveztem.Talán a gyerekek is.Ennek végeztével még elnyaltunk egy fagyit és indultunk haza.Időben tán délután öt körül haza is értünk rendben.Hát ennyi maradt meg dióhéjban az első révbérpusztai kalandunkról.Mondom utána még kétszer jutottunk el ide Gergővel,az első jó buli volt a második nem annyira.Ha minden jól megy és klappol,akkor pünkösd vasárnap visszatérünk.Sajnos már Gergő nélkül,de az ő nyomában most is...

Apacsok-kútja

Ez egy új sorozat,amelyben a Mecseki forrásokat szeretném bemutatni és megismertetni a nagyérdeművel.Miért éppen a mecseki források?Elöször is azért mert a Mecsek a kedvencem és a források hazája a több mint kétszáz forrásával.Természetesen nem tudtam még mind a kétszáznál járni,de egyrészüknél már jártam és ittam is a vízükből.

Úgyanúgy mint a népmondás sorozatomnál,minden hónapba egy forrást mutatok be.Kétszáz forrás...hát pár évig ez elfog tartani szerintem,még az is lehet,hogy túlél engem...Mire végzek,lehet egy-két forrás már létezni sem fog,hiszen ezeket is karban kell tartani,ápolni kell,nem hagyni elenyészni.Ahol jártam már és lesz saját képem,ott természetesen azt teszem be,ahol nem,ott kénytelen leszek a neten keresni róluk,később ha járok az aktuális forrásnál mégis,akkor lecserélem a képet sajátra.Ez remélem senki érdekeit és jogait nem sérti...

A májusi részben az Apacsok-kútjához látogatunk

Így néz ki az Apacsok-kútja

A Jakab-hegy keleti oldalában, a Szörnye-völgy felső szakaszán, a völgy kezdetéhez közel fakad. Hozzá közel vezet a kék sáv (K-) jelzésű turistaút. 

Többnyire a kötés nélküli, kövekkel összerakott foglalásból jelentkezik vize időszakosan, ellenben tavasszal rövid ideig jelentősebb -szélsőséges- hozamokat is produkálhat.
A forrás utánpótlódása részben a triász homokkő rés- és hasadékvizéből, részben a pálos kolostor környezetében kialakult (lebegő) talajvízből -lsd. érdekességnél- történik.
A szárazon rakott kőfal aljában kiépített ikermedencében vízhez juthat a turista. A kőfalon egy festett indián fej és a forrás neve látható.

A romos eliszaposodott forrást 2009-ben a pécsen működő Sivananda jógások kérésére Baumann József tervezte, és velük közösen újította fel.
Az elkészült forrásra egy indiánfejet festett egyik tagjuk, majd 2015-ben a forrás megkopott indián „feje” és a felirata is újra lett festve.

Az idián fej

 A forrás első táblája 1984. májusában készült el és Zelenik István (MÉV = Mecseki Ércbányászati Vállalat) készítette kollégáival, Hellényi Miksa közbenjárására és javaslatára.

Zelenik István telefonbeszélgetésünk során elmondta, hogy emléke szerint 8 tábla készült, ezek közül csak az Apacsok-kútjára, Kancsal-forrásra, Kismélyvölgyi-forrásra, Széchenyi-forrásra és a Gödör-forráséra emlékezett, a többi nevére már nem.
Réz lapra gravírozták a feliratokat és stílizált tölgyfa ág került a tábla bal szélére, valamint a Bánki Donát Szocialista brigád neve a jobb alsó sarokba.

- Mivel a táblát hamar ellopták, így egy "bádog" felirat került a helyére, amin kék alapon sárga betűk jelezték a forrás nevét.
A tábla a forrástól jobbra egy gyertyán fára lett szögelve. lsd. 1994-es fotó.
A fa sajnos időközben kidőlt, a kopott rozsdás táblát 2009-ben a felújításkor megtalálták, de azóta sajnos eltünt ez is.

- Ezért -mint korábban említettük- 2009-ben egy indián fejet festettek a forrás falazatára, és alatta volt olvasható a festett forrás neve, lsd ábra.

- 2018. júliusában, több terv után, egy új tábla lett kihelyezve a festett felirat helyére.
Ellenben 2019. január 29-én, a forrás ellenőrzése során, már nem találták meg a táblát, valaki leszedte a falról...

Tábla nélkül...

Jakab-hegyen a "lebegő talajvíz" a talaj felszínétől számított 60-100 m-es mélységben, a Permi-(250 millió éves)-vörös homokkőben vízzáró réteg (aleurolit) alakult ki, ami megakadályozza a talajvíznek az eltűnését /alsóbb rétegekbe szivárgását/. Ezért itt 60-100 m mélyen "lebeg" a víz. Mivel az említett záró réteg kb. 5%-os lejtésű Északi irányban, ezért a víz egy része a hegyen tavacskában gyűlik össze.

Az utolsó túra

Arra emlékszem,hogy paráztunk tőle.Nem is kicsit.Nagyon.De mintha valami vonzott minket oda,mint egy mágnes.Aztán az életünk alighanem legjobb túráját hozta a Salabasina-árok.Életre szóló élmény volt,tudtam ez a túra majd végigkiséri az életünket.Arra aztán legrémesebb ámaimban sem gondoltam,hogy ez lesz az utolsó túránk Gergővel...

Így aztán az eddigieknél is nagyobb jelentőséggel bír ez a túra...

Mentünk és mentünk a Salabasina-árokban átélve a csodákat és ahogy haladtunk előre emlékszem azt akartam,hogy soha ne érjen véget,soha ne legyen vége...

Most is ezt akarom.Soha ne legyen vége...

Kerek fél évvel ezelőtt volt az utolsó túránk Gergővel 2018 november 3.-án.

Ma erre emlékezem.

Gergő és mögötte a Salabasina-árok

Egy hasonló youtuber oldalán mint én,annak egyik videóját nézve hallottunk elöször a Salabasina-árokról.Félelmetes helynek tűnt,ugyanakkor rendkivül izgalmasnak.Tudtam ez a hely hív.Egyszerűen hívott magához.Többször megnéztük azt a videót,majd kutatgattunk új infók után,bármi ami a Salabasináról szólt.Minden leírás,kép és videó félelmetesnek írta vagy mutatta be...volt ahogy úgy nevezték.Rém-szakadék.Kissé féltünk,de úgy voltunk vele,ezt nem szabad kihagynunk.Megszerveztük hát ide a túrát amely része lett a 2018-as bakancslistánknak.A túráról persze annak idején részletesen írtam úgyanúgy mint mindegyikről amelyeken részt vettük.Ezt ide kattíntva megnézheted,elolvashatod.Most félév távlatából próbálom leírni az eseményeket az utolsó túrát ahogy ma emlékszem rá.

A csodás arany erdőben,ott lejebb van a Salabasina

Azthiszem nem találhattunk volna tökéletesebb időpontot a túrához mint november harmadika.Ilyenkor november elején a legszebb a természet,ilyenkor a legjobb túrázni.Az aranyló erdőben a kellemes őszi időben elfelejti az ember minden baját,szinte megújul...

Youtuber barátaim filmjében meglehetősen nehezen találtak rá a Salabasina-árokra.Ehhez képest mi Gergővel pofon egyszerűen ide találtunk.Fontos tudni,hogy ide nem vezet turistajelzéssel ellátott út.Nem véletlen.Veszélyes,csak profi túrázóknak való hely.Persze akiknek van kis sültnivalója és érzéke ehhez az ide talál.Mondanom sem kell,hogy nekünk volt.A Salabasina-árkot egy út szeli ketté,amely egy kőgátra épült.És nem mértem ugyan meg,de maga a szakadék a gát tetejétől legalább lehet 20-25 méter mélyen,ha nem több.

Odaérve le is esett az állunk.Láttuk már képen,videón,de Rockenbauer szavaival élve,ugye mindennél többet jelent a személyes élmény.

Én a kőgáton,alattam az árok felső része

A gáttól (azaz az úttól) lefelé -délre eső része az ároknak szinte említést sem érdemel.Szép szép persze,de lenézve sem tűnt veszélyesnek és az alsó rész nem is volt olyan mélyen,lejutni sem volt éppen nehéz.Ám a felső az északi rész...csak álltunk a kőgáton lesett állal.Egyrész felülmúlhatatlan szépségű volt...másrészt valóban olyan félelmetes és izgalmas ahogy azt a képeken,videókon láttuk.Úgy döntöttünk leülünk a kőgátra és megreggelizünk mielött belevágunk a nagy kalandba és gyönyörködünk a fenséges Salabasina-árokban.Evés közben is láttam Gergő arcán az izgalmat,mintha aztmondaná:úristen hova kerültem.Talán ez az alábbi kép is érzékelteti ezt:

Gergő arcán a félelem,itt még nem tudhatta,hogy élete legklasszabb kalandja várja...

Persze megkajáltunk és Gergőn is a félelem után végre az egészséges izgalom lett úrrá.Oldalt ereszkedtünk le az árokba,ami nem volt egyszerű.Meredek volt és csúszos is.A végén mindketten csúszva érkeztünk le.Lentvoltunk.Fantasztikus volt már ez is.A kőgát alján egy cső jött át az árok alsó része felöl,amelyen végül is átlehetett jönni.Youtuber barátaim amott erszkedtek le és a csövön át jöttek.Én ezt nem akartam bevállalni,hisz lehettek a csőben akár patkányok is,meg a közepén mintha kissé kezdett is volna beomlani.Na meg lemaradtunk volna a csúszos kalandról is.Igy volt jó.Elindultunk hát a Rém-szakadékban.Visszaút már nem volt.Ott nem lehetett felmenni ahol lejöttünk.Max a kőgát kővein lehetett volna visszamászni,persze eszünkben sem jutott,már Gergő is élvezte az egészet!

A kőgát

Leérve.Gergő mögött az a bizonyos cső

Miért is oly félelmetes e szakadék híre,miért is emlegetik Rém-szakadékként?Hát talán maga az út ami vezet benne.Szikla és fa akadályokkal teli.Van ahol összeszökül úgy a járat,hogy éppen csak elférni benne.Sziklákat kell mászni amik nem is alacsonyak,hogy tovább tudjon az ember haladni.Két oldalt helyenként magas falak vesznek körül.Ám csodaszép...Egyszerű Rám-szakadékhoz szokott mümájereknek nem ajánlom.Ez veri a Rám-szakadékot!Egyrészt veszélyes valóban,egyszerű földi halandó itt elvész.A másik,hogy egyedül senkinek sem ajánlom.Balesetveszélyes is,igy ha éri valami az embert a másik még mindig tud neki segiteni és igen ajánlatos az is,hogy legyen az embernél egy mobiltelefon.Mi azonban nem a mümájer fajtából valók voltunk,így elindultunk a fantasztikus szakadékban tovább.

Visszanézve a gátra

Az első akadály

Nem kellett sokat menni az első akadályig.Tán jó harminc méternyire ott volt elöttünk egy kb.két és fél - három méter magas szikla.Ezt megkellett mászni a tovább haladás érdekében.Szerencsére valaki nagyon okosan tett oda egy kötelet ami nagy segitségünkre volt a feljutásban.Tanakodtunk ki menjen elsőként.Végül is úgy döntöttünk Gergő megy,ha visszacsúszik vagy esik ott leszek mögötte és vigyázok rá.Kissé nehézkesen ment fel,de legyürte.Felérve láttam is,hogy büszke volt magára,én is az voltam rá!Én valahogy sokkal könnyebben felmásztam mint Gergő,pedig álltalában kettönk közül ő volt az ügyesebb.Most a kivétel erősiti a szabályt tipikus esete forgott fenn...Felérve jöttek az újabb csodák...

Úton az újabb csodák felé...

Nagyon szép részek következtek.Csodás sziklafalak szükülö járatok,aranyló erdő ölelt minket...akadályokat csak a faágak jelentették ezen a szakaszon.Már rég nem féltünk..ez lenne a félelmetes Salabasina-árok,de hiszen ez leírhatatlanul fantasztikus!Mitől kell itt félni?Ugyan már...Rendkivül élveztük.Nincs szó ami le tudná írni ezt a csodát ezt az életérzést amit itt átéltünk...Életünk legjobb döntése volt,hogy ezt a túrát bevettük a bakancslistánkba.Később enyhe szikla akadályok jöttek,de ezeken könnyen átverekedtük magunkat.Élmény volt minden egyes miliméter a szakadékban.

Csodák között...

Egy ponton ketté ágazott az út.Tudtam mert láttam a filmbe és olvastam is róla.Balra a minden eddigieknél komolyabb akadály,egy jó négy méter magas sziklafal.A jobb oldali vájat pedig kivezet az erdőbe jól járható szakaszon.Ti melyiket választottátok volna?Hát persze,hogy mi a bal oldalit választottuk.Nem azért jöttünk,hogy könnyen letudjuk ezt a fantasztikus kalandot.Szóval elöttünk volt egy négy méteres szikla.Faágak (vastagok) voltak neki támasztva.Ezek segitettek a felmászásban.Most én mentem előre.Megint a vártál könnyebben és simábban feljutottam.Utánam jött Gergő,ő is legyürte az akadályt,de azthiszem most megint én voltam az ügyesebb.De ennek semmi jelentősége nem volt.Élveztük ezt is.Diadal érzet fogott el ennek a sziklának a megmászása után.

Gergő mászik felfelé

Lassan felér

Odafent következett az eddigi legszükebb járat.Dagadt emberek ne jöjjenek erre mert beszorulnak!Én is éppen elfértem benne.Itt is csodálatos volt minden,noha erre a szakadékot ölelő falak nem voltam már olyan magasak.Már nem voltak olyan vészes akadályok előttünk,voltak ugyan de azok maximum ha az egy méter magasságot elérték.Mentünk,haldtunk.Voltak olyan helyek ahol újra magas volt a sziklafal.Aztán lassan-lassan kezdett szelidülni a dolog.Egyre kevesebb volt az akadály útközben,egyre kisebbek a falak amelyek aztán már nem is sziklafalak voltak hanem az erdő doborulata.A végéhez közeledett a Salabasina-árok.

A Salabasina varázsa

Ahogy haladtunk az egyre jobban megszelidülő Salabasina-árokból kifelé emlékszem úrrá lett rajtam egy érzés: nem akartam,hogy vége legyen.Nagyon nem akartam.Ez egy olyan csoda volt,egy olyan élmény aminek nem akartam,hogy valaha is vége legyen..Ma sem akarom!Ott akarok lenni a Salabasina varázsában az én gyönyörű kisfiammal.Menni végig,legyürni az akadályokat átélni a csodákat.Ott akarok lenni vele,örülni,nevetni,szeretni...Örökre.

Soha ne érjen véget a Salabasina-árok.

Soha nem is fog véget érni,mert örökre itt maradt a szívemben...

A megszelidült Salabasina-árok

Kiértünk a Salabasina-árokból annak felső szakaszán.A túra még tartott tovább.Elmentünk a Szentkútig és a Dera szurdokba is.Minden csodás volt persze,de a Salabasina varázsát soha semmi nem tudja már felülmúlni.Akkor is tudtam,hogy ez nem mindennapi élmény volt.

Gergő is élvezte és úgy gondolom boldog is volt.

Aztán 38 nap múlva meghalt...

Ez volt az utolsó közös túrám állandó túratársammal az én legjobb barátommal a gyönyörú drága édes kicsi fiammal...Soha nem felejtem el ennek az egész túrának a varázsát a fillingjét a csodáját...és az,hogy ez volt az utolsó túránk eleve sok jelentőséggel bír.

Gergő a Dera szurdokban,ez az utolsó túrázós kép róla.Ez volt kinn az osztályában is végig a halála után...

Ma már tudom,hogy van túlvilág.Fény,odaát,menny...nevezzük akárhogy.A lényeg,hogy van.Tudom,hogy a lélek számtalan életet él... újraszületik,meghal.Talán arra is van esély,hogy ugyanazokkal hoz újra össze a sors,max másmilyen formában.Aki most a fiad volt,következő életedben lehet,hogy az apád lesz és így tovább...

Tudom azt is,hogy Gergő jön amikor tud és meglátogat.Tudom azt is,hogy ott van velem azóta is a túrákon.
A lelke nem hagyott teljesen magamra engem.

És azt is tudom,lehet életünk száz is vagy akár ezer is.

Újra fogunk majd találkozni és együtt leszünk minden életben!

Ott majd folytatjuk!