Alszik a város

Alszik a város. Holdfény mossa szennyesét,
lámpák fénye szerteszét töri a sötét eget.
Felleget hajt a szél csillagok hunyorító fényeinél baktatok.
Elkésett álmos utasok az utolsó buszra várnak,
meleget sóhajtanak a szürke panelházak...

Odahaza...

Álmaim sötétbe burkolom,s mint málló vakolat

- mit jótékonyan eltakar az éj –
nem látszik rajtam most a szenvedély.
Az élet lassan túlhalad,de emlékeimben megmarad
minden, ami szép...

Adventi vásár Dunaújváros

Szeretem ezt a várost.

Az ébren töltött éjszakák párás melegét, szűk
sikátorok hűs szagát,az ébredő város moraját,
poros utcaköveket, és minden apró szegletet.

A város fölé emelkedő víztorony

Itt születtem, és itt élt az apám, itt van a fiam,

s talán, itt lesz majd unokám.
Ha erre gondolok, szeretetet érzek.
Része vagyok, s nekem részemmé lett.

Leszáll a csendes éj....

Mindenkinek aki valaha is benézett ide,boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

Egy másik víztorony és egy óriás gyár

A liget estébe nyúlva...

Alvó állomás - túráim nagyrészének kiindulópontja...

A szomszéd a Vörösfenyő

Már sok szó esett ezen blog keretein belül szeretett kunyhómról a Mecsek mélyén.Nem hiába hisz mecseki főhadiszállásom volt szinte három évtizeden keresztül.Ha visszalapozol a blogomban a "Mecsek" témánál sok-sok minden van már róla írva.Sajnos úgy alakultak a dolgok,hogy 2009 után nyolc évig nem látogattam el ide,idén májusban azonban végre újra eljuthattam.Jó volt újra látni,ám ez a bejegyzés most mégsem a kunyhóról szól,noha a helyszín ugyanaz.A kunyhónak mióta megismertem ugyanis van egy állandó szomszédja,egy hasonló kunyhó mint a mi Nyárádi kunyhónk,mégis egészen más.

Ő is megérdemli,hogy írjak róla.

A Vörösfenyő kulcsosház

Ez a másik kunyhó,kb.négy méterre van a Nyárádi kunyhó mellett és a Vörösfenyő kulcsosház névre hallgat.A Kelet-Mecsekben járunk,Szászvár,Vékény,Kárász,Magyaregregy települések felett a hegyen,pazar környezetben.Ezen a helyen jópár jelzett turistaút találkozik,úgy szoktam nevezni,hogy ez itt egy turistaútcsomópont.Tudomásom szerint ha jól emlékszem hét külömböző írányban indulhatunk innen túrázni,így könnyen elérhetőek innen a Mecsek legszebb helyei.Azt kell mondjam tehát,a két kis kunyhó a Mecsek talán legjobb helyén található.A Vörösfenyő kulcsosház fehéres-szürke kőporral van bevakolva,láthatóan sokkal jobb állapotban van mint a Nyárádi kunyhó.Bár sokat voltam itt,magába a házba talán ha két alkalommal tudtam csak bemenni.Odabent is sokkal jobb állapotok uralkodnak mint a Nyárádi kunyhóban.

A két kunyhó egymás mellett a Mecsek legjobb helyén

A házat jelenleg a Hétdomb Természetbarát Egyesület üzemelteti.A ház kibérelhető,természetesen egyesületi tagok e téren előnyt élveznek.A házban 21 főt tudnak elszállásolni.Két szoba van az egyik 9 a másik 12 férőhelyes.

A világítás petróleumlámpával történik.Vízet a közelben fakadó három forrásból -Nyomákói,Balincai,Kata- lehet hozni (ezekben megegyezik a Nyárádi kunyhóval).

Felszerelt konyha és külön mosdóhelyiség is várja a túrázókat.

Mindkét ház állapota sajna romlóban

Na és pontos információim vannak a szállásdíjakról,de ezek a jelenlegi 2017 decemberi állapotot tükrözik.Elképzelhető változás ha valamikor a jövőben olvasod ezeket a sorokat.

A ház tagoknak - a kulcsosháznál legalább évi egy alkalommal végzett munka, illetve útfestés vállalása esetén - térítésmentes. A fenti tagok közvetlen családtagjainak
(ha a tag az előzőeknek megfelel, időkorlátozás nélkül)
rezsiköltség (300 Ft/éjszaka) ellenében vehető igénybe.

A tagok távolabbi családtagjainak és legjobb barátainak évente egy alkalommal (max. 2 éjszaka), rezsiköltség (300 Ft/éjszaka) ellenében igényelhető a kulcsosház.

A vendégek szállásdíja:

Felnőtteknek 900, diákoknak (16 éves korig) 600 Ft/éjszaka.
Fűtés esetén: a szállásdíj összege + 100 Ft-tal nő éjszakánként.

A sátorozási díj 400 Ft/éjszaka.

Odabent klassz minden....

A ház előtt az évek folyamán létrehoztak egy esőbeülöt,amely egy tetővel véd a csapadéktól,de úgy,hogy közben mégis kint ülhetünk a levegőn.Ha jól emlékszem nyolc asztalka van a tető alatt,padokkal.Ezt sokszor használtuk mi is.Volt,hogy itt ebédeltünk,vacsiztunk vagy éppen kártyáztunk.

Mindkét házikó maximálisan kielégiti azon kirándulók,túrázók igényeid,akik nem vágynak luxus körülményekre,akik valóban a természet szeretete miatt jönnek ki ilyen helyekre,pihenni,túrázni,kirándulni,szalonnát sütni stb.

Pokrócok,párnák mindkét házban biztosítottak

Számomra mindkét ház (temészetesen főleg a Nyárádi kunyhó) édes emlékeket ébreszt.Nagyon jó volt ide jönni mindig is és nagyon jó itt elmenni is.Valószinű a dolgok úgy alakulása végett már aligha tudok itt bármelyik házban is megszállni hátralévő életemben,így próbálom majd néha úgy alakitani a túráimat,hogy azok érintsék ezt a számomra igen kedves helyet.Na és persze lesz még szó róluk bőven ebben a blogban.

A Vörösfenyő kulcsosház,arébb pedig a Nyárádi kunyhó.Mint két testvér...

A világítás petróleumMlámval történik.

 Vizet a közelben faSSSSkadó három forr

Angyalok városa

A történet alapját az adja,hogy jelenlegi legjobb cimborámnak már gyerekkora óta első számú kedvence Csondor Kata müvésznő.Őt elsősorban szinkronszinésznőként ismerhetjük többek között az Egyről a kettőre c.sorozatból,amelyben Dénát szinkronizálta,de énekesnőként is tisztelhetjük,ugye ha felhangzik a híres "Add tovább" c.nóta,na azt ő énekli.

Már szinte évek óta fűzi az agyam,hogy menjünk el egy koncertjére.Mondtam neki,hogy járjon utána,hol merre ad valami müsort,azt akkor ha lehetőség lesz rá elmegyünk végre.Hát elérkezett a nap amikor ezt megtehettünk,Kata ugyanis mint kiderült a Tatabányai adventi vásárban ad müsort december 16.-án.Úgy döntöttünk akkor írány Tatabánya.

Éjszakás műszak után,délben vágtunk neki az útnak Dunaújvárosból,a cimborám meg éppen dögrováson volt,lázzal és torokfájással küzködött,de úgy volt vele ezt a lehetöséget nem hagyja ki,hogy végre élőben láthassa első számú kedvencét..

Fent a Turul,következő nagy túránk oda vezet majd!Remélhetőleg még az idén!

Tatabánya az egyik legkönyebben elérhető város tőlünk,szerencsés esetben alig több mint két óra alatt elérhető.Most is hamar odaértünk.Esőt jósoltak a mai napra,de gyönyörü napfényes idő volt és igazán hideg sem volt.Leszállva Tatabányán a vonatról első utunk a főtér felé vezetett hisz itt lesz majd a koncer,itt lép fel Kata.Igen ám,de addig még volt két és fél óránk.Kezdésnek az adventi vásár kellös közepén lehörpintettünk egy jó kis forralt bort.

Aztán mivel volt még bőven idő,elindultunk a környéken egy sétára.Komárom megye székhelye meglehetősen nyugodt képet mutatott.Egy jó nagy kört mentünk,azt visszaértünk a főtérre az adventi vásárhoz.Ha már itt voltunk ledobtunk még egy forralt bort.Körte (!) bor volt,rendkivül ízletes!Közben néztünk egy jégszobrászt aki éppen alkotott egy angyalt...

Alkot a művész

Egy biztonsági örrel kerültünk közben jó viszonyba,elbeszélgettünk ott vele,ahogy néztük a müvészt ahogy alkot.Ám felvoltunk fázva,nem gyöztünk vízelni,így elindultunk a közeli plázába wc-re.Ezt többször is megtettük még a koncertig hátralévő időben.Ide-oda járkáltunk a pláza és a főtér között mert állandóan ránk jött a húgyozás... Egyik visszatérés alkalmából a főtérre megittuk a harmadik forralt borunkat amely eper bor volt!Elképesztően finom volt!Kezdett lemenni a nap és kezdett hideg lenni.Na de egy újabb út vár ránk a plázához...Vízelni.

A pláza

Visszaérve a főtérre már sötét volt,de az advent fényei világítottak.A színpad mellett megláttuk a művésznőt Katát.Rendkivüli szépség volt valóban...!Cimbim sokat kommentel a müvésznő face oldalán és úgy tünik az ő kommentjei a legnormálisabbak,legsokat mondóbbak,mert elöfordul,hogy a müvésznő válaszol is rájuk.Így mikor földbe gyökerezett lábbal néztük a rendkivüli szépségű nőt az úgy tünt mintha felénk nézne és megismerné a cimborámat...Na de az idillt megtörte,hogy Kata elment még valahova,valószinüleg wc-re.Ránk meg várt a negyedik bor.Ezúttal meggy.

Az adventi vásár Tatabányán

Már nem volt sok idő a koncertig,nem fért bele egy újabb út a pláza wc-hez.Így keresve egy közeli bokort,üritettük ki a felesleges víz mennyiséget.Visszaérve a színpadhoz közel álltunk,ahol egyre nagyobb tömeg kezdett gyűlni.El is kezdödött a müsor,ám Kata helyett egy óvodás csoport lépett a színpadra és ők adtak elő egy müsort.A Jégvarázs zenéjére táncoltak meg ilyesmi.Félórás müsoruk szerencsére hamar véget ért.Következhetett Kata.Egy igazi angyal.Már a belépése is felülmúlhatatlan szépségű volt...

Angyal lép a színpadra

Mondhatni eléggé színvonalas müsort adott Kata a közben némileg megfogyatkozó közönségnek.Néha-néha ide integetett felénk.Tuti,hogy megismerte a kedvenc kommentelöjét a cimbim személyében!Meg hát főleg mi tapsoltunk,mi énekeltünk vele együtt.Persze azért voltak rajtunk kivül mások is.A müsor tényleg jó volt.Gyönyörü énekesnő gyönyörü hanggal egy színvonalas müsort adott elő.Úgy tünt a csaj nemcsak szép,de kedves is.Szépen beszélt,mosolygott,szerény volt.Hát végül is kezdtem érteni miért is első számú kedvence a barátomnak.

Angyal mellettünk,illetve elöttünk

Ám ennek a müsornak is egyszer végett kellett,hogy érjen.Legnagyobb sajnálatunkra.Nem volt utána már több fellépő...(ez fura,mert nálunk Dunaújvárosban is gazdagabb a müsor).Álltunk a színpad elött,Kata még ott fotózkodott pár emberrel a színpad mellett.Adta magát a dolog,hogy egy ilyen alkalmat nem szabad kihagyni.Odamentünk hát.És valóban...Kata valóban megismerte már az elején kedvenc kommentelöjét(rajongóját) így szívesen fotózkodott velünk és beszélgetni is lehetett vele.Nagyon normális és kedves volt!Amikor elmonduk,hogy Dunaújvárosból jöttünk szinte leesett az álla...aztán meginvitált minket egy budapesti koncertjére is (nem tudunk elmenni sajna),kérdezte merre,hol melózunk.Aztán mivel megismerték egymást én hagytam,hogy kicsit beszélgessenek még úgy,hogy más ne zavarja őket.

Barátom és Kata

Nem egy díjnyertes kép rólam,de a müvésznő gyönyörü!

Mikor végeztek elköszöntünk,Kata úgy búcsúzott,hogy majd még beszélünk...(inkább csak ők,hisz már igy ismerik egymást).Ezután elindultunk a plázához egy oltári nagy húgyozásra.Közben cimbim beszámolt még róla,hogy miröl beszélgettek.Többek között a szinkronmunkáiról,hogy mik mennek a háttérben meg fellépésekröl,meg ilyesmik.Hát persze szegény jóbarárom életének legnagyobb élménye volt ez.Órák múlva sem tért teljesen magához a történtek után...A pláza után még volt másfél óránk a hazafelé induló vonatig,így jártunk még egyet a városban.Újabb forralt bort már nem ittunk.Cimbimet ellepte a rózsaszín köd,valóban nem tért magához az élmény után...Teljesen megértettem.Beszélni olyasvalakivel aki gyerekkora óta kedvence,aki megismeri mint kedvenc rajongóját és ilyen kedvesen viszonyul hozzá....valóban nem mindennapi élmény lehetett.

Kész az alkotás

Nem is tért magához szegény,még a főtérre is visszakellett egyszer menni,hátha ott van még Kata...mert ugye a nagy beszélgetés közepette autogrammot meg elfelejtettünk kérni tőle...de szerintem a beszélgetés többet ért.Na de már nem volt ott.Az angyal jégszobor közben elkészült,örizve egy szép nap és egy igazi angyal emlékét...
Kata már messze járt...ideje volt nekünk is távozni az angyalok városából.

Túra a váraljai tavakhoz

Ha akad rendszeres olvasó (esetleg) akkor neki(k) nem kell már bemutatnom Sándort akit csak túraatyámként emlegetek e blog keretein belül.Aki esetleg nem tudná ő a nagybátyám volt és vele túrázgattam 25 éven keresztül főleg a Mecsekben.Sajnos aztán ő elhunyt mostmár közel tíz éve,rengeteg emléket maga mögött hagyva...ez az egyik a sok túrából amit vele tettünk.Egy reggel a Nyárádi kunyhónál köszöntött bennünket (hol máshol?),nem emlékszem milyen évszak lehetett,vagy nyár,vagy tavasz vége.Meglehetősen jó idő volt,napsütés de nem túl meleg.Túrázásra kifejezetten jó idő.

Sokadszorra a blogomban a Nyárádi kunyhó

Tehát a Nyárádi kunyhótól inditottuk a túrát és elöször a sárga kör jelzésre tértünk rá.A kunyhó amúgy ha nem írtam volna korábban,turistaútak csomópontjánál fekszik.Hét felé lehet innen menni túrázni.A sárga körön ritkán indultunk túrázni,elsősorban a közeli forrásokhoz mentünk itt vízet hozni,hiszen mindössze kb.ötszáz méterre van a kunyhótól két forrás is.Most azonban a sárga körön ballagtunk amely a gyönyörü balincai erdőn keresztül vezeti a vándort,ott megy le-fel a dünéken.Páratlan szépségű útvonal!A források után pár száz méterre a Balincai vadászházhoz ér az út.Ez egy hasonló kulcsosház mint a Nyárádi kunyhó.A két kulcsosház távolsága egymástól talán 1km.

A Balincai vadászház

A sárga kör jelzés azonban nem ér véget a Balincai vadászháznál,megy tovább még a mecseki erdőben még olyan 3 km-t,elöbb keresztezi a zöld háromszög jelzésű turistautat,majd beletorkollik a zöld+ jelzésbe,amelyen ha jobbra fordulunk elvisz egészen Óbányára,balra pedig levezet Mázára.Mi most Máza felé fordultunk Sándorral.Valahol megálltunk hiszen az útra hozott söröcskét vétek lett volna hagyni meg melegedni,így ledobtunk egy-egy üveggel.Az üres üvegeket természetesen nem dobtuk el.

Valahol a zöld+ jelzésen

Ahhoz képest,hogy Mázán számtalanszor jártam,persze főleg átutazóban,arra a részre ahol mentünk nem igazán emlékszem.Persze egy kocsma mintha meglenne emlékeimben,ahová mielött folytattuk volna a túrát,természetesen betértünk.Itt lement a második söröcske is.Akkoriban még én is vékonyabb voltam,egy-egy sör nem tudott megizzasztani (ma már ez sör nélkül is sikerül).Valami hangulatos kocsma rémlik,de sem a nevére,sem arra nem emlékszem,hogy hol is volt ez Mázán,de azthiszem túl nagy kitéröt nem igényelt a dolog.A kellemes sörözés után visszatértünk az erdőbe és a kék négyzet jelzésen folytattuk a túrát.

A gyönyörü Máza

A kék négyzet jelzés Mázáról indul ki és minő meglepő elvezet Óbányára,persze másfelé mint a zöld+.Sajnos mind a mai napig nem mentem rajta végig,de egyes szakaszain már többször is jártam.Ez a jelzés nagyjából 3km után ér el egy erdőgazdasági utat amely szintén Mázáról jön és aminek eleje még a zöld+ jelzés vége...Itt az erdőgazdasági útnál egyesül a kék négyzet jelzés a sárga+ jelzéssel és együtt mennek a váraljai erdészházhoz.Az erdészháznál még találhatóak egyéb kulcsosházak is,a térkép ezeket vendégházaknak jelöli.Itt érünk bele a Váraljai-völgybe.Szép környezet ez itt.Búcsút vettünk a kék négyzettől és a Váralja felé vezető sárga+ -on folytattuk tovább amely itt egyesült a Farkas-árok felöl jövő kék+ jelzéssel...

A váraljai erdészház környékén

A házak után észak felé 1km-re érjük el a váraljai tavakat.Ugye többször is jártam már itt,vannak is róla bejegyzéseim,de azthiszem ekkor Sándorral,ez volt az első alkalom.A legnagyobb tavacska mellett van az az óriási rét.Emlékszem mérhetetlen szabadság érzésem támadt ekkor mikor elöször voltam itt.A hatalmas réten csak álltam ott és éreztem,hogy szabad vagyok,hogy minden rendben és,hogy soha-soha semmi baj nem érhet.Persze ez nem így van,de ez a rét ezt hozza ki az emberből.Rácsodálkoztunk a tavakra,majd indultunk be Váraljára.

A rét a váraljai tavaknál

Sándorral persze több szerencsém volt mint Gergővel évekkel később.Hiszen mi ugye nem találtunk kocsmát.Sándor egyből tudta hova kell menni.Így a gyönyörü Váralján elértük túránk végállomást a helyi kocsmát.Persze út porától fáradtam itt is elfogyasztottuk jól megérdemelt söröcskénket ami ilyen helyeken,ilyen buli után nagyon jól tud esni.Elidöztünk még itt egy kicsit aztán a következő busszal visszamentünk Sándorékhoz Szászvárra.Nagyon jó túra volt.Nagyjából 15km-t mehettünk.

Az útvonalunk

Deindol

A Mecsekben szinte mindennek van valami legendája.Akárhová is megyünk nagyon -nagyon sok dolog van amihez valamilyen mecseki népmonda kötödik.A Mecseki népmondák sorozatom decemberi része a pécsi Deindolról mesél.

Deindol (vagy Daindol) Pécs egyik városrésze a Mecsekoldalban,a Bálicsvölgy,Donátus és a Kismélyvölgy által határolt,völgyekkel tagolt részen.Tengerszint feletti magassága kb. 250-400 méter.Évszázadokon át híres szőlőtermő vidék volt,majd a 20.század végére hétvégi házak és kertek váltották fel a szőlőtőkéket.

Nem emlékszem pontosan,de talán járhattam erre amikor a közeli Kismélyvölgyben túráztunk 2013-ban.Na ezek után nézzük mit mesél a helyről a legenda:

Pécs Deindol része

A szőlővel és gyümölcsfával borított Daindol valamikor egyetlen német emberé volt. Amikor halálát érezte közeledni, fölvitette magát a hegynek arra a részére, ahonnan egész birto­kát láthatta. Három fia is vele ment. Az ember fölosztotta kö­zöttük vagyonát. Nyugatról kezdte, rámutatott az első völgyre, és így szólt legidősebb fiához: Das ist dein Thal (svábosan: Dein Thol). Magyarul: Ez a te völgyed! Majd a középső fiá­hoz szólva rámutatott a másik völgyre, s megint mondta: dein Thol. Végül a legkisebbnek szintén: dein Thol. Innen ered en­nek a területnek a hármas felosztása: Nagy-, Közép- és Kis-Deindol.

Kilátás Deindolról

Az évforduló és az egyetlen túra

December....hogy öszinte legyek nem igazán tartozik a kedvenc hónapjaim közé.Bár jókat szoktunk túrázni főleg év vége felé.Decemberi hónapban távozott az anyukám is néhány éve és most az évforduló kapcsán hirtelen azon kaptam magam,hogy elkezdtem gondolkodni,volt-e valaha is közös túrázási élményünk.Őt persze nem igazán ez a világ vonzotta,bár szerette a természetet,de ez a szeretet kimerült abban,hogy kijárkáltunk a hétvégi kertünkbe,vagy otthon ki-ki ült a parkba.Aztán mégis eszembe jutott,hogy bizony volt egy túránk.Az egyetlen egy közös túrám - anyámmal.

Ennek története a mai bejegyzésem témája.

A szálló Balatonszéplakon

Hát nem ma történt.Mégcsak nem is a közelmúltban...a történet az egyre távolodó gyerekkoromba nyúlik vissza.Nyolc éves voltam és 1978-at írtunk!Így persze alig-alig van meg bármi is az elmémben,de ahogy írom a dolgokat,úgy néhány dolog elöjön.

A Balatonon nyaraltunk a Dunai Vasmű Medicor szállóban Balatonszéplakon.Azóta sem jártam itt,így nem tudom azt sem,hogy meg-e van még a szálló.Arra sem emlékszem hányadik emeleten laktunk,de talán az ötödiken.Kellemes volt,azt a tényt leszámítva,hogy egyik nap majdnem belefulladtam a Balatonba.Ezt most nem részletezem,szerencsére vigyáztak rám az örangyalaim,így most itt lehetek és írhatom ezeket a sorokat.

Egyik nap szüleim egy kirándulást szerveztek Tihanyba,ahová hajóval szándékoztak elmenni.A szállótól gyalog mentünk a siófoki kikötőig és sokadjára és alig találtuk meg,de végül meglett.Fel is ültünk egy hajóra és kihajóztunk a Balaton nyílt vízére.

A Balaton Siófoknál

Nem elöször ültem akkor hajón,hiszen a Dunán már volt benne részem.Persze élveztem amennyire visszaemlékszem.Arra is emlékszem,hogy a hajó elöször nem Tihanyba ment,hanem kikötött Balatonfüreden is.Lerakta az ide induló utasokat és felvette a tovább indulókat,ezután elindult Tihany felé.Persze az apátság már szinte Siófoktól látszódott.Tetszett a dolog már nyolc évesen is...Azhiszem a szüleim is élvezték a kirándulást bár már nincs meg az arcuk erről a kirándulásról.A hajó kikötött a fenséges Tihanyi-félszigetnél,mi pedig kiszálltunk.

Ez a látvány sokaknak kedves lehet

Az nincs már meg,hogy esetleg evéssel vagy ivással inditottunk,az megvan,hogy nekivágtunk.Egy aszfaltozott út vitt fel,legalábbis amerre mi mentünk.Turistajelzésekre ekkor én még nem gondoltam.Nem emlékszem milyen dölésszögű kaptató volt felfelé,arra igen,hogy én kicsit kivoltam...és arra is,hogy szüleim viszont meglehetősen jól bírták!Nem tudom mennyi ideig tartott felmenni,de felértünk.Pompás volt a kilátás emlékezetem szerint és valami sétányra emlékszem az apátság mellett.Azóta nem voltam itt,így nem tudom igazolni valóban így van-e,de ilyesmire emlékszem.

Az apátság és környéke

Azthiszem bementünk a templomba,bár a részletek erről már nagyon homályosak az elmémben...talán itt valahol ehettünk és mintha elö-elö jönne,hogy sült halat.Az viszont már totál nincs már meg,hogy ezután mitcsináltunk.Ami még elöjön az az,hogy mentünk lefelé ugyanarra amerre felfelé jöttünk.Lent a kikötőben még kobászolhattunk kicsit vártunk a hajóra.Nyilván a menetrendre szüleim odafigyeltek.A hajó megérkezett és mi pedig búcsút vettünk Tihanytól.Arra persze ekkor nem gondoltam,hogy ez a séta fel és le,ez lesz az egyetlen egy közös túrám az édesanyámmal...és talán apámmal is(bár ezt meg majd végig kell még gondolnom):

Az apátság örzi egyetlen közös túránk emlékét...

A hajó visszafelé már nem ment be Balatonfüredre,egyenesen Siófok felé vette az irányt.Rendben meg is érkeztünk és úgy rémlik vissza Balatonszéplakra a kikötőtöl már valami helyi járatos busszal mentünk.Végül is a kirándulás rendben lezajlott.Az a furcsa,hogy az elmúlt immár közel negyven évben nem is nagyon gondoltam én erre,most jött elő a közeledö évforduló alkalmából...Az is fura,hogy még ennyi mindenre visszatudok emlékezni annyi év távlatából.

Hajó vissza Siófokra és a végtelenbe....

Azóta sem jártam Tihanyban (Siófokon igen).Agyalgatunk rajta,hogy elkéne már jönni ide is.Jövő évben maximum egy be nem tervezett túrára lehet lehetöség ide,de 19-ben belevesszük a bakancslistába mindenképpen.Addig is örzöm az emlékeket,főleg most,hogy újra elöjöttek...

Királynői séta Komárnoban

Az évek ködfátyolán át eszembe jutott egy kiránduláska életem egyik nagy szerelmével akit e blog berkein belül csak Királynőként emlegetek (olvashatsz róla még: ezen a helyen ).

Megvallom az öszintét: ha a feledés homályába nem is merültek ezek az emlékek,azért már rég nem gondoltam rá...de most egy véletlennek köszönhetően eszembe jutottak.

Akkor ott erről sajnos semmiféle fénykép nem készült,nem is készülhetett,mert nem volt nálunk fényképező.Azóta már van annyi sütnivalóm,hogy bárhová is megyek viszek fotó eszköszt.Na,de akkor nem készült ugye semmi,így e sztorit kénytelen vagyok az interneten talált képekkel illúsztrálni,napok óta keresgéltem,de nagyon olyant sem találtam ami visszaadja azokat a helyeket ahol pont jártunk,ráadásul nagy hó is volt,ilyeneket meg nagyon nem találtam...szóval bekell most érni azokkal amiket felleltem.

Akkor üljünk be az időgépembe és utazzunk vissza.

Az időpont 1990 december közepe táján.Nem emlékszem pontosan...

talán december 8.?

Komárno a hóban

Vonattal érkeztünk meg Komáromba.Nem tudom már mi volt az elképzelés,azt sem,hogy mi volt a kiruccanás célja és miért éppen Komárno volt az úticél.Arra viszont igen,hogy a Királynő gyakran megfordult ez idő tájt a Felvidéknek ezen a részein,így valahogy biztos köze volt ehhez a dolognak.Nagy hó volt,akkoriban még december volt a december....Egy hónappal voltam a seregből való leszerelésem után.Leszállva a vonatról a komáromi vasútállomáson,azonnal a közeli Duna felé vettük az irányt.Kisebb kis dombocska volt a Duna partján,tán több száz méteren húzodott a határ (mert ugye az is itt volt a Duna közepén) magyar oldalán Komáromban.A Királynőnek ezt látva kedve szottyant csúszkálni (....),egye fene csúszkáljunk....Így seggre csücsülve a dombocskán csúszkáltunk lefelé a jelentéktelen lejtőn.Miután a csúszkálástól némiképp megfájdult fenséges kis pópója hógolyózásba kezdtünk...Na így teltek a kirándulás vagy inkább kiruccanás első percei.

Jégzajlás valahol Komáromnál,akkoriban nem volt ennyire durva

Ezután mentünk fel a komáromi hídra,mi is a neve?Erzsébet híd?Alighanem.Akkoriban még nem lehetett csak úgy átmenni a két ország határán,kellett útlevél.Az volt nálunk,de a túlparton a komárnoi határörök figyelemre sem méltattak.Mentünk hát be az ekkor még csehszlovák városba.Elözöleg persze váltottunk cseh koronát,az euro ekkor még nem létezett erre.A hóban egy kellemes kis városkára leltünk,rendkivül hangulatos volt amennyire emlékszem belőle.Egy hangulatos utcában mentünk épp és arra világosan emlékszem,hogy azt éreztem:mintha valamiféle Holle anyó mese helyszínén járnánk.Nagyon tetszett ez a rész.Aztán bementünk egy áruházba azt,hogy minek már nem tudom.Ami megvan ebből az az,hogy a táskákat még azelőtt lekellett rakni,hogy bementünk a vásárlói térbe...Akkoriban csehszlovák barátaink még nem tartottak ott ahol manapság,a fejlödésnek ekkor még nem igazán volt nyoma.Például nem lehetett nálunk kapni csokoládét...viszont a Királynő elmondása alapján a konzerveik finomak voltak,így vettünk hát párat.

Talán ez a kép emlékesztet legjobban az akkori hangulatra

Valamerre még sétálhattunk de,hogy merre azt már nem tudom,ami megvan még:egyre inkább kiértünk a belvárosból egy lakótelepre ahol elképesztően szürke panelrengeteg fogadott.Itt már nem volt tapasztalható a belvárosi varázslatos Holle anyós hangulat.Itt is egy boltra leltünk,bementünk valamit venni mert már éhesek kezdtünk lenni.A bolt leginkább egy mai Pennyre emlékeztető valami volt,annak színvonalától ekkor persze messze elmaradva.Csokoládé itt sem volt.Volt viszont valami elképesztő fonomságú kifli és franciasaláta.Ezeket vettem kajcsizni.Valóban elképesztően finomak voltak.

A szürke panelek között már nem volt kedvünk sétálni,így visszafele vettük az irányt a belvárosba.Nem nagyon lakhattunk jól,mert kedvünk támadt egy hamburgert is megenni.Találtunk is egy hamburgerezőt.Nem kellett volna...A hamburger nem sokkal maradt el az elöző bejegyzésemben emlitett szerbiai hot-dogtól...na ennek még azért normális íze volt,de így festett akkor egy csehszlovák hamburger: zsömle,benne a hús és némi pirosarany...Na ehhez képest hozzáteszem mára már óriásit fejlödtek,hiszen 26 évvel később a szlovákiai Párkányban fiammal rálelünk majd a világ legfinomabb hamburgerjére...

Talán itt is voltunk?A jó ég tudja...

Mi ezek után a híd fel vettük az irányt és átjöttünk a magyarországi Komáromba.Lehet,hogy itt ettünk aztán normális hamburgert,már nem emlékszem,csak halványan rémlik valami.Itt is bementünk a belvárosba,itt is volt valami áruház,de aztán,hogy bementünk-e,meg merre mentünk az nincs már meg...A vasútállomásra visszaérve megvártunk egy vonatot azzal távoztunk erről a helyről.Hát durván ennyi ami megmaradt ebből.Fura,hogy évek óta eszembe sem jutott,de egy véletlen most előhozta.Ezek szerint ott volt ez valahol a szív nagyon mélyén...mintahogy a Királynő is ott van az összes többi Királynővel együtt.Ha valami előhoz még emlékeket bármelyikükkel kapcsolatban,azokat leírom majd ide.

Az elveszett útlevél

Az elöző bejegyzésem írásakor eszembe jutá még egy sztori,alig korábban egy héttel mielött a havas Mecsekbe indultunk,lementünk a szerbiai (akkor még jugoszláv) Szabadkára.A hírhedt piacra terveztünk egy bevásárló utazást.El is indultunk,én a bátyám annak havarja és két nő,egy régi 1500-as Ladával...Tesóm ült elöl a haverjával,én hátul a két csajszi között.Aligha kívánhat kellemesebb utazást magának az ember...

Semmi jele nem volt azon az október végi napon,hogy egy hét múlva hatalmas hó lepi el az országot.Még viszonylag jó időben vágtunk neki az útnak.

A Tompai határátkelő

Keresztül vágtunk az Alföldön,főleg az 53-as főútvonalon haladva.A Lada öt emberrel is szinte repült.Viszonylag hamar elértük az akkoriban még nyugis Tompai határátkelőt.Még jóval a jugoszláv háború előtt voltunk,migránsokról sem hallott ez idő tájt még senki.A határra érve azonban így is kellemetlen meglepetés ért.A határőr ki tudja miért engem nézett ki magának.Ki kellett mászni az autóból és bemenni az őrszobára vagy mi volt az.Kipakoltatta velem a zsebeim és átmotozott.Nem volt mibe belekötnie,így visszamehettem a kocsiba.Amúgy ekkor én legalábbis 300 márkát hoztam magammal (euro még képzeletben sem létezett).Ezt szándékoztuk majd beváltani valahol Szabadkán.

A határ jugoszláv oldalán csak legyintettek a határörök,mehettünk simán tovább.

Szabadka október vége felé

Az út a határtól Szabadkáig,hát nem igazán kötött le,keresztül mentünk egy falun (talán Kelebiján?) amelyben semmi szépséget nem fedeztem fel.Beérve Szabadkára,első látásra a város sem nyerte el tetszésemet.Leparkoltunk a piac közelében,aztán rögtön találtunk megfelelő embereket a márka beváltása ügyében.Akkor a 300 márkáért kaptam 1 millió dínárt.Elöször életemben milliomos voltam!Na persze sokat nem ért,de odakinn jóval olcsóbb volt minden.Így a piacot végig böngészve alaposan sikerült bevásárolnom úgy,hogy félmillió dínárom még maradt is.Vettem egy csomó polót,farmert,zoknit,vettem kabátot na és a helyi specialitást rízses csokit.Két órát kobászoltunk a piacon ahol aztán minden környékbeli nemzet fiát meglehetett találni...Mivel még mindenkinek maradt pénze,úgy döntöttünk a belvárosban is szétnézünk.

Szabadka belvárosa

A belvárosnak már voltak olyan részei amik tetszettek.Végül is hiába hívták ezt itt ekkor Jugoszláviának,ez egy régi magyar város volt...A belvárosban is sikerült bevásárolni.Itt vettem meg ekkor életem legjobb cípőjét (ezt ekkor még nem tudtam) egy simodot,amely 8 évig szolgált aztán engem.Bevásárlás után megéheztünk.Elmentünk hot-dogot enni.Miután beleharaptam a kivülröl jól kinéző hot-dogba határozottam az az érzésem támadt,a hús fura íze után,hogy kutyát eszem...nem tudom az volt-e valóban,de nem kellett többet beleharapnom a hot-dogba...ment a kukába.Fura volt az utcákon szerbek között járni,de semmi gond nem volt.Még egy élelmiszer boltba benéztünk,itt kaptunk végre valami ehető kaját is.

Szabadka szép arca

Mikor mindennel végeztünk és a pénzünk nagy része elfogyott,ideje volt visszaindulni haza.El is indultunk.A határ előtt centiméterekkel jött a feketeleves...a soförünk,tesóm haverja ekkor döbbent rá,hogy az útlevelét elhagyta...Miután végigfutott rajtunk az első döbbenet,elkezdtünk gondolkodni,hogy mi is legyen,hol veszhetett el az útlevél.Ha nem lesz meg hogyan jutunk haza?Lekell menni Belgrádba a magyar követségre ideiglenes papírokért,hogy áttudjunk menni a határon?Aztán az agyalások közepette eszébe jutott a pilótánknak,hogy valószinüleg a szabadkai piacon veszhetett el az útlevél,amikor egy farmert próbált fel kitette az asztalra...Na akkor irány vissza a szabadkai piacra!Rekord idő alatt odaértünk...

A nemzetközi piac

Némi keresgélés után ráleltünk arra a helyre ahol a farmert próbálgatta a pilótánk.Szerencsére az eladók magyarok voltak és még nagyobb szerencsére náluk volt az elveszett útlevél!Látták,hogy valaki otthagyta az útlevelét,elrakták,gondolták majd csak hiányolja azt visszajön...Hát így lett meg nem kis szerencsére az útlevél...Mi van ha ezek az emberek nem magyarok?Vagy ha idő elött összapakolják az árujukat,mondván mára ennyi volt...sose találjuk meg őket,azt lehet még a mai napig valahol Szerbiában keverünk...

A jó istenke ekkor tán még szeretett és fogta a kezem,kezünket,így aztán rendesen hazaértünk a kalandos nap után.Jól bevásároltam életem első milliójából...

Rövid ideig milliomos lehetettem...

Hóban a kunyhóhoz

A születendő télben eszembe jutott egy régi havas túra.

Az időpont 1988 november 2. világosan emlékszem rá ma is.Alig egy hónappal voltunk apám halála után,a családi tragédia fáradalmait kipihenni érkeztünk Sándorékhoz a Mecsekbe.Már útközben szakadt a hó,a vonatok jelentős késésekkel közlekedtek,de biztonságosan oda értünk a mecseki Szászvárra Sándorékhoz.A szakadó hó előre vetitette egy nem mindennapi túra lehetőségét másnapra.Így is lett.Nem emlékszem,sem azelőtt,sem azóta se,hogy ilyen hamar beköszöntött volna valaha is a tél.Mint írtam november másodika volt csupán.Visszagondolva pl.az idei november elejére,még javában zajlott a természet őszi színjátéka és csodaszép idő is volt.Na,de akkor 1988-ban,estére már jó 30centis hó lepte el a Mecseket.

Sajnos a túráról nem maradtak képeim,amúgy is csak egy régi szmena volt akkor nálam.A múltban sajnos valahol elvesztek a vele készült képek.Így a bejegyzést néhány környékbeli és ottani képekkel illusztrálom amik nem ekkor készültek.

1988 november elejére alaposan behavazott a Mecsekben

Sándorral és az ő egyik cimborájával vágtunk neki a téli túrának.Alaposan felöltöztettek,kaptam olyan dolgokat amikre nem készültem: pl.hótaposót és meleg kabátot.Ahogy erre szokás ilyentájt a túrát egy jó felessel inditottuk,így aztán már az első métereken sem fáztunk.A települést (Szászvárt) is alaposan belepte a hó amely ekkora reggelre már elállt.Na és a nap is ki ki sütött.Minden adva volt egy remek téli túrához.Célunk mi más is lehetett volna mint felmenni a Nyárádi kunyhóba.Persze nem csak azt akartuk,hogy felmegyünk azt jövünk is.Odafent úgy spekliztünk,hogy majd befütünk,főzünk egy jó nyúl paprikást na és csinálunk egy kis forralt bort.Ezt így ahogy írom,még így is pompásan hangzik és nagyon-nagyon jó visszagondolni rá.

Hó lepi a betonútat is

A faluból kiérve egy betonút vezetett fel a közeli kb.3km-re lévő bányához amely ekkor tán még üzemelt.Bár az erre irányuló emlékeim már nagyon homályosak.Az út sem volt még letakarítva,nagyon friss volt a hó és a betonúton is volt vagy 20centi vastag.A hótaposókban azonban remekül haladtunk.Áthaladva a bányatelepen az Ól-völgyben találtuk magunkat.Itt már a betonút véget ért (nem mintha ebből bármi is látszodott volna...) és átváltott normál erdei útra.A piros + jelzés akkoriban csak eddig vezetett le a hegyekből (ma már levezet a faluba teljesen).Itt találkoztunk vele.A jelzés pár méter után betért az erdőbe,ahol már vagy 40 centi hó volt.A jelzett turistaúton lehetetlenségnek tűnt felkapaszkodni a kunyhóhoz...

Az erdőben a jelzésen a hóban lehetetlenség volt menni...

Ám volt egy másik lehetőség is.Az erdő gazadasági útat kell követni,az talán valamennyire járhatónak tűnt,bár ezen is volt legalább 25-30 centis hó...Némi kerülö,de nem vészes.A nap sütött továbbra is és a hó csillogott...elképesztően szép és fenséges volt a téli Mecsek a csillogó hóval...nem nagyon lehet ezt leírni...Aztán a hó vastagsága ahogy haladtunk felfelé a hegyen egyre vastagabb lett...már talán volt 50 centi is.Ha itt az úton ez van,mi lehet az erdőben...Térdig süppedtünk a hóban mégis az egésznek a varázsa leírhatatlan volt...Normál esetben a faluból nagyjából egy óra vagy egy és egy negyedóra alatt lehet felérni a kunyhózoz (6km),de legyen másfél óra.Most ez közel három óránkba telt,de felértünk.Itt is csodaszép volt minden,de nagyon kár,hogy elvesztek valahol az eredeti képeim...

A téli kunyhó évekkel később....

A kunyhóba érve azonnal befütöttünk majd elkészitettük a kaját,megföztünk és forralt bort is csináltunk.Mesebeli hangulat volt.Sándor,én és a cimbije.Jól elvoltunk.Hamar felmelegedett a kunyhó így nem kellett fáznunk.A kaja és a bor pedig ilyen helyen ilyenkor....azthiszem nem nagyon kell ecsetelnek mennyire jólesett!Tán még kint is aludhattunk volna a fagyos novemberben,akkor sem fáztunk volna.Miután minden elfogyott a kaja és a bor is,ideje volt visszaidnulni.Lefelé is kelleni fog legalább két óra és hát november elején már korán sötétedik...na nem mintha Sándor nem talált volna haza sötétben is.Búcsút vettünk a téli kunyhótól,persze előtte összepakoltunk,a fütést kikapcsoltuk aztán indultunk vissza.Ezúttal a piros+ jelzésen az erdőben.

A szomszéd a Vörösfenyő kulcosház.Jóval több hó volt akkor mint itt a képen

Csakugyan nagyon nagy volt a hó ez erdőben.Térdig ért.Ráadásul nagyon kellett figyelni mert az út több ponton az Ól-völgy felett halad és nagyjából csak olyan 40 centi széles...alatta a szakadékkal.Ha megcsúszik az ember lezúghat a völgybe...Ám ezúttal sem ért baj minket.Simán leértünk a bányatelepre,ahol időközben a betonútat már megtisztitották ekkorra.Így a lefele út egy órával kevesebb volt mint felfelé, 2óra alatt leértünk.A faluba már sötétedni kezdett.Sándorék ráadásul a falu túlsó végén laktak,de a fene bánta.

A nem túl nagy táv a nagy hó miatt azért sokat kivett belölük.

De megérte és megérné százszor is!Bárcsak élne még Sándor és felmehetnénk oda minden télen....

A szokásos útvonal,látható,hogy az erdőnél letértünk a piros+ -ról