Látod minden szépen bezöldült.A zöld - a legnyugtatóbb szín.Akkor minden kopasz volt már,kezdett szürkeségbe hajlani a világ,de nem volt még rossz idő.Most sincs rossz idő,de nyüzsi van.Zavaró nyüzsi,mindenhol a városban.Ahogy megyek flexek,furógépek,fűnyírók zaja szűrűdik be az erdőbe is.Máshol a padoknál hajléktalanok ülnek,olyan helyeken ahonnan szívesen fotóztam volna..Rengeteg az autó,hosszú perceket kell várni egy-egy útnál az átkelésre.Na persze,péntek van és hiába ez egy kis város a nyüzsi az nagy ilyenkor.Bezzeg akkor minden nyugodt volt.Mondjuk akkor vasárnap volt.Egy kis sétára indultunk.Az utolsó sétára...persze ezt akkor nem tudhattuk.Most ugyanarra megyek.Zöld a május,de ezen a sétán most a zöld az egyetlen nyugtató dolog...
 |
| Az első méterek az erdőnkben |
Már a "mi" erdőnkbe is alig tudok átmenni akkora a forgalom a négysávos úton.Végül aztán átengednek nagynehezen az okos zebrán..A erdő most sem hazudtolja meg magát.A zöldben egyszerűen gyönyörű.Akkor a kopaszság ellenére sem volt csúnya.Az út ugyanarra visz mint akkor,az utolsó sétán.Megszámlálhatatlanul sokszor jöttünk le ide az erdőbe.Legtöbbször kutyát sétáltatni,de volt,hogy csak úgy.Az erdő minden zegét-zúgát bejártuk már,nem voltak elöttünk titkai a városi rengetegnek.Szerettük.Most is szeretem.Kevés ember mozog erre,kevés huligán,kevés hajléktalan,így aztán ebben az erdőben a szemét sem sok.Persze azért előfordul.Vigan mentünk itt azon a délutánon is.Beszéltük a jövő nagy terveit.Mennyi minden várt még ránk!Ezt tervezgettük.
 |
| Balra a lépcső,jobbra beljebb jutunk az erdőbe |
 |
| Sosem volt egyszerű megmászni |
Aztán elérem a lépcsőt,mint akkor ahogy elértük és mindig amikor erre jöttünk.Meredeksége miatt és mert nincs rajta pihenő rész,sosem volt egyszerű megmászni.Mindig kileheltük a lelkünket amikor felértünk.De erre vezettek útjaink a Dunaújvárostól délre eső túrákra,vagy éppen a Csövek-völgyébe és persze a stadionhoz is.Felérve veszünk búcsút az erdőtöl és érünk ki a helyi Kenyérgyári útra.Nem ez a város legforgalmasabb útja,szinte jelentéktelen utcácska,de most ahogy jövök itt is óriási a forgalom.Mi van itt?Szörnyen zavaró,mert csendet és nyugalmat szerettem volna,így emlékezni a fiamra.De ez most lehetetlen.Akkor igen,akkor az utolsó sétán nyugi volt.Mentünk csak nyugodtan és vidáman,hisz abban az évben is vártak ránk a csodás túrák...
 |
| A másik erdő |
A lépcső után nagyjából ötszáz méter múlva érek be a másik erdőbe.A helyi buszállomás melletti erdőbe.Itt már teljesen sík a terep és egy kacskaringós és egy tök egyenes út visz át az erdőn,azokat keresztezi sok kisebb sétány.Ennek az erdőnek a túlsó végén van az erdei géppark amely már szerepelt a blogomban.Most azonban nem oda tartok.Az egyenes úton megyek és látszatra semmi változás.Hemzseg a szeméttől az út,ugyanúgy mint akkor december 9-én...Mintha ugyanazok a szemetek lennének itt,ez lehetséges?Azóta nem takaritották az erdőt?Nem semmi.Figyelem majd és ha nem lesz változás a jövőben majd szentelek egy bejegyzést ennek is.De most nem ez a téma.Amúgy akkor is mérgelödtünk már a sok szemét miatt.Átkoztuk,hogy milyen egy elbaszott faj az ember...Na de megyek tovább,ahogy akkor is mentünk.
 |
| Ez már az Agyamentek erdeje |
Az egyik keresztező sétányra fordulok le.Ez visz be a következő erdőbe,az Agyamentek erdejébe.Ugye írtam erről is itt megnézheted.A két erdőt egy út választaja el egymástól,most itt is fokozotabb a forgalom,de átkelek némi várakozás után.Ez az erdő is lényegében a buszállomás mellett van,de mi úgy szoktuk nevezni inkább,hogy az uszoda melletti erdő.Ez nagyjából egy háromszög alakú területen terül el,ennek a túlsó végén van a stadion.Ebben az erdőben aztán mindenféle sétányok vannak,egyenes,görbe...és régen tele volt az erdő játszóterekkel is.De az Európai úniós csatlakozásnak "hála" ezek a játszóterek eltűntek ebből az erdőből...Az uszoda keritésén már nem viritanak ott a flakonok,amelyet az agyamentek rakhattak ki oda.Már eltávolitották.Itt is az egyenes úton megyek a stadion felé.
 |
| Zöld erdő |
Eszembe jut az az édes történet...2014...ekkor kap világitást a stadion,kell hiszen a csapatunk éppen NB I.-es és ez a feltétele a hazai meccsek rendezésének.Napi szinten járkálunk ki,hogy lássuk készül-e a dolog.Az egyik ilyen sétánk aztán sikerrel jár.A fákon át alkonyatkor látjuk,hogy világit már az aréna....Gergő futásba kezd,látni akarja a csodát...Mire én odaérek ő már gyönyörködik is a ragyogó arénában.Rendkivüli élményként éljük ezt meg...erről részletesen is írtam itt elolvasható. Édes emlék,erre gondolok ahogy most itt megyek és ahogy feltűnik az aréna az erdő túlsó végén.
Odaérve a stadionhoz látom ahogy az készül.Ugye a mi stadionunk csak 65%-ban készült el,a maradék részt pótolják éppen.Már akkor is csinálták amikor erre jöttünk az utolsó sétán..Látom ahogy haladnak szépen vele,szép arénánk lesz.A padon ahonnan legjobban letudnám fotózni hajléktalanok ülnek.Ez már a sokadik zavaró dolog ezen a sétán...ki nem akarja,hogy erre jöjjek épp?Biztos nem Gergő...Akkor be is mentünk és ott bent készültek az utolsó felvételek Gergőről... ez is benne van a blogomba.Ha érdekel keress rá az utolsó séta bejegyzésre.Most nem megyek be.Ezerrel folyik a munka,lehet fel sem tűnnék éppen senkinek,de egyedül...mindig Gergővel mentem oda be,ha nem volt meccs akkor is rengetszer...hiszen szerettük az arénát,megnyugvás volt bent lenni...Örülök,hogy készül és remélem Gergő is látja odaátról,hogy szépül szeretett arénája...
 |
| A készülő aréna |
Búcsút veszek az arénától,jövő vasárnap úgyis jövök,hiszen meccs lesz.Megyek tovább és lassan feltűnik a Lidl.Ugye akkor ide jöttünk lényegébe virslit venni.Ezt a vásárlást kötöttük egybe egy kellemes sétával ahogy most én.Persze mint írtam most nem annyira kellemes mert nagy a nyüzsi mindenfele...de legfőbb baj,hogy nincs itt velem Gergő...A Lidl mögötti utca már a Dunasor.Ezen a részen éppen nem lehet kimenni a Dunapartra,de arébb és idébb igen.Mi arébb mentünk akkor,ahogy most én is.
 |
| A Lidl |
 |
| A Dunasor |
Pár száz méter után ki is érek a felső Dunaparti sétányra.Ez a hely maga a tökély.Kellemes sétány visz itt,padok tucatjai,jó a kilátás és maga a domboldal meg olyan mint egy arborétum.Azonban már most péntek délelött sokan járkálnak itt.Alig tudok nyugodtan fényképezni.Akkor is erre jöttünk és itt talán az éppen elmúlt foci idényről beszélgettünk akkor...a kilátás akkor is élvezhető volt,hiába volt december az idő nem volt rossz.Most is élvezhető a levegő tiszta,így a szokásosnál messzebb is ellátni,de ez most nem érdekel.Inkább nézem a szigeteinket a közelben ahol szintén annyit de annyit bóklásztunk...innen fentről jól látszanak.
 |
| A Felső Dunaparti sétány |
 |
| A Duna felett vagyunk száz méterrel |
Elsétálok a kilátóig.Nyugtázom,hogy minden rendben vele,már nyitva a nagyérdemű előtt és most éppen nincsenek is kint rajta.Nagyon vártuk Gergővel az elkészültét,de az nagyon nehezen akart megszületni.Gergő nem is érhette meg...heti szinten járkáltunk ki megnézni,hogy haladnak vele.Sokáig sehogy...bár azt nem mondhatom,hogy egy kapavágás sem történt,mert az azért történt.Ám az érdemi részt azt Gergő halála után tiz nappal kezdték csinálni...azt tudom mondani mint a stadionnál.Remélem Gergő azért látja odaátról.Akkor mivel még nem volt meg,nem is tudtam kimenni rá.Most ezt pótoltam.
 |
| A kilátó |
Most is azt tudom mondani mint korábban.Teljesen felesleges volt ide kilátót építeni,hisz a felső Dunapart több helyen kilátó nélkül is tudja ezt az élményt biztositani mint amit a kilátó.Persze mi szerettük mindig is a kilátókat,így örültünk neki,hogy lesz egy.A készültét folyamatosan megkülömböztetett figyelemmel kisértem ebben a blogban,ha nem hiszed nézd vissza.Kimenve rá,persze szép minden.Zöld a május és teljesen zöld az egész dunai domboldal is.
Innen veszem vissza az irányt a város felé,úgy mint akkor...Klassz szépen kiépitett sétány vezet a helyi főtérre ami Városháza tér névre hallgat,Sokat jártunk erre is.Azon a decemberi napon mire ideértünk már kezdett lassan.lassan sötétedni.A főtéren meg éppen adventi vásár volt.Mivel nem volt egy nagy eresztés és elöző este is kint voltunk itt,most nem fecséreltünk rá sok időt.Most ahogy ide érkezem egy itt felejtett fabódé árulkodik róla,hogy itt valaha adventi vásár is volt.Itt tavasz van már ezerrel,münködik a szökőkút is.
 |
| A főteret a felső dunaparti sétánnyal összekötő sétány |
A főtérről aztán indultunk haza ahogy most én is.Nyugi volt akkor hazáig,most meg nyüzsi erre is.A város kettes számú főutcáján zavaró az embertömeg.Nem is állok meg már hazáig sehol,csak bandukolok haza.Akkor lassan jöttünk,beszélgettünk és csak beszélgettünk...sosem unatkoztunk egymás társaságában,mindig volt valami témánk.Bár másnap még munka és iskola várt ránk,de jókedvűek voltunk,hisz ezek voltak az utolsó napok aztán jött a téli vakáció és megyünk majd túrázni...
Rendben el is telt a hétfő a másnapi reggel azonban elvitte minden álmunkat...
 |
| A főtér a bódéval |
Ez volt a mai zöld sétám.
Így emlékeztem Rád kisfiam.
150 napja,hogy elmentél....
