Az ég az igazaké - Emléktúra Gergőért

Hát nem így képzeltem,nem így akartam.Nem ezt akartam.

Az elmúlt hétvégén egy héttel eltoltuk ezt a túrát,mondván ezen a hétvégén már nyugodtabbak leszünk,hisz küszöbön lesz a téli szabadság mindannyiuknak,közelebb lesznek az ünnepek...Aztán a sors átírta a forgatókönyvet,óriási lekiismeret furdalást okozva nekem ezért (is, meg sokminden másért is).Ha egy héttel ezelött belevágunk ebbe a túrába Gergő még velem jöhetett volna.Most nem volt ott...Nyolc év után az első olyan túra amelyen nem volt ott...Legalábbis fizikai valójában nem,mert amúgy meg végig éreztük a jelenlétét,egyszer mintha szólt is volna hozzánk,Baracson meg határozottan úgy éreztük átölelt minket...Emléktúra az én gyönyörü kisfiamért.Bárcsak soha ne kellett volna ezt leírnom...

Az állomás,ahonnan annyi csoda felé indultunk...

Ez lett volna a sorban a következő túra.Így hát mi sem természetesebb,hogy ezt neveztük ki emléktúrává (de az összes túra az lesz életem hátralévő részében...).A terv amit még Gergővel dolgoztunk ki az volt,hogy egy darabig megyünk azon az úton amelyen Nagyvenyimre is szoktunk menni,ami végre jelzést is kapott.Ez volt már a sárga Mária zarándokút.Aztán majd az elágazásnál nem Nagyvenyim felé jobbra,hanem Baracs felé balra fordulunk.Elérve Baracsot pedig még elmegyünk a dunaújvárosi repülötérre és Kisapostagon fejezzük be a dolgokat.Az egész nem tűnt vészesnek 12-13km ha lehetett.

Jókedvű mikulás kíván nekünk jó utat,de nekünk nem volt olyan jó kedvünk....

A túrára meghívtam azokat akikkel Gergő a legtöbbet túrázott.Jómagam ugye kilométerek százait,de lehet ezreit nyomtuk le együtt.Aztán eljött Gergő édesanyja Móni,aki nem bírja úgy a túrákat,de most megfogadta bármi lesz is,ezt végigcsinálja.Elhívtam még Zoli barátomat aki szintén sok túrára eljött velünk.Hívtam még a másik Mónit is,aki szintén sok túrán velünk volt,de neki az utolsó pillanatban közbe jött valami,így nem tudott eljönni.

Majd talán legközelebb...Útra keltünk hát a tegnap esett friss hóban.Kisütött a nap amerre mentünk és nem volt rossz idő.Az első gyalogátkelő helynél hangot hallottunk.Mindhárman.De nem volt ott senki aki szólt volna,de a hangot mindannyian hallottunk.Azt nem lehetett kivenni mit mondott,de egyetértettünk abban,hogy Gergő jelezhetett odaátról,hogy ott van velünk...

Még ezen a kietlen úton is olyan boldogok voltunk...

Kiérve a városból tehát a sárga Márián mentünk jó darabig,arra amerre Gergővel rengeteget jártunk...Nyaranta itt körbeér a növényzet a kukoricás,a napraforgó...most azonban a kietlen táj köszönt csak vissza.Bár szép volt a friss hóban és a nap fényében,mégis oly szomorú...Mentünk hát.Zoli barátom próbálta oldani a rossz hangulatot kis hógólyozással.Móni vette is a lapot én azonban nem tudtam kellöen feloldódni.Persze nem akartam,hogy ezt lássák rajtam.Elértük az M6-os sztráda felett átívelő hídat és itt is megrohantak az emlékek.Ha a város felöl jöttünk mindig ez volt az első pihenő állomásunk Gergővel,ha pedig a város felé mentünk,akkor az utolsó.Megannyi emlék még itt is...

Zoli próbált minket kicsit jó kedvre deríteni

Leérve a hídról elértünk az elágazáshoz,de mint írtam most nem Nagyvenyim,hanem Baracs felé fordultunk.A friss hóban még ez a táj is meginditóan szép volt.Egyre több állat nyomát láttuk a hóban,aztán megjelentek a nyulak,őzek.Szaladgáltak a mezőn.Erre nem jártunk olyan sűrűn Gergővel mint Nagyvenyim felé,de emlékeim szerint azért kétszer igen és talán mindkettő biciklitúra volt.Az út visszaközelitett a sztráda mellé,ott ment egy darabig,erre emlékeztem is.

Az ég az igazaké - útközben

Elértük a Dunaújváros-Rétszilas vasútvonalat amelyhez szintén emlékek tucatjai fűznek,hisz ha erre mentünk akkor az mindig valami jó felé vezetett és Gergő nagyon szeretett erre (is) vonatozni.Kicsit megálltunk,kajaszünetre.Nem sok étvágyam volt a héten,régen a boldog túrákon ilyenkor lenyomtam három szendvicset is,most alig ment le az az egy is.Nem írtam még,hogy Gergő hátizsákja volt a hátamon...nyugtatott a dolog...Gergő úgy is megengedte volna,ez ezer meg egy százalék.

A vasútvonal is szép emlékeket őriz...

Gergő zsákjával a hátamon és a szívemben

Az út egy ponton végre elfordult nyugat felé,otthagyva a zajos M6-os sztrádát.Végre megfelelő csend ereszkedett a tájra,jobban öszpontosíthattam Gergőre a gondolataimban és a szívemben...Elértük az út alighanem legszebb részét,miközben őzek tucatjai szaladgáltak a mezőkön.Leértünk egy völgyszerüségbe,melyet a baracsi dombok öleltek körül.Jártunk itt is Gergővel emlékeztem rá.Mivel a helynek tudomásom szerint nem volt neve,így elneveztük Baracsi-völgynek és Baracsi-dombságnak azt.Gyakorlatilag ennek végén értük el Baracsot.A névtábla jelezte a helységet,újabb emlékek villantak fel...minden olyan helységnév táblánál ahol még nem jártunk,mindig fotóztunk egy-egy képet Gergővel.Most nélküle ennek nem láttam értelmét...

A völgy,a domb és az ég...

Baracs két részből áll:Apátszállásból és Templomosból.Apátszállás a nagyobb és ezt értük el elöször.Nem nagyon terveztük beljebb menni a településre a külsö utcán mentünk amely elég hangulatos volt a havas házaival.Beljebb érve a településre egy faragott fa oszlopokkal teli park került elénk,középpontjában egy szoborral.Erről nem tudtam semmit és hát öszintén szólva az elmúlt napok nem arról szóltak,hogy ennek utána nézzek mi is ez.Mindegy.Szép volt,megnéztük,majd mentünk tovább,kiérve Apátszállásról.

A park

Hamarabb odaértünk Templomoshoz mint gondoltam,ott is voltak a tavak a rég látott M6-os alatt...Gergő ezeket szerette volna főleg látni...de mivel ott volt velünk,remélem látta is...Szépek voltak,főleg az első amelynek partja is kivolt alakitva pihenőkké,sétányokká.Az első tó be is volt fagyva.Sehogy sem illett azonban a képbe a tó felett átívelő M6-os sztráda...de talán ez tette érdekessé.Mivel itt volt egy pottyantós budi,így Móni is eltudta végre végezni a kis dolgát.Itt az egyik pihenönél ettünk még egy kicsit.Zoli jóízűen,én meg Móni elég nyögvenyelösen.A híd alatt nem volt befagyva a tó és egy jóember éppen ott horgászott.Kezdett hüvös lenni,így nagy melege nyilván nem volt.Közben jut eszembe Apátszálláson is láttam a sárga m jelzést amit egyenlöre nem tudok hová tenni,hiszen térképeim,alkalmazásaim nem jelölik.Gergő biztos utána járt volna a dolognak,talán majd egyszer én is.Mentünk azonban tovább.A második tó nagyobb volt,de csúnyább mint az első.

A tó és az M6-os

A második és a harmadik tó között néztem a harmadik tóra.Arra már nem mentünk tovább mert a mi utunk visszaágazott kelet felé.Úgy tűnt a harmadik tó hatalmas.Talán majd egyszer kijövök jobban megnézni.Míg én ezt megnéztem a többiek a leágazásnál vártak.Móni mondta,hogy úgy érezte Gergő átölelte...ki sem monda,már én is úgy éreztem átölel a fiam...Egész biztos így volt,mert így kellett lennie!Letértünk a keletnek induló útra,Elöször a túra során némi emelkedöt kellett mászni,de ez semmi volt,persze a nagy hóban némileg megerőltető.Móni kezdett kidőlni,de megfogadta csak azért is végig csinálja.Érdeklödött mennyi van még hátra,montam kb.4km. Egy jó óra.

A második tó

A messze elnyuló harmadik tó

Kissé egyhangúvá vált az út,ami enyhén dél-keleti irányt vett.A távolban látszódtak Dunaújváros gyártornyai amik elég szépen okádták a füstöt.Az út nehezen volt járható mert a friss hó alatt ott volt a friss sár is.Kissé előre mentem,többször rámszóltak lassítsak...Hiába én a Gergővel megszokott tempót diktáltam,ők ezt nem annyira bírták,de volt,hogy csak azért mentem előrébb mert rámjött a sírás...mivel erősen Gergő körül jártak a gondolataim.A repülötér sarkán aztán egy emlékmű zökkentett ki a rossz hangulatomból.Egy ejtőernyős emlékmű volt,egy oszlop.

Az ejtőernyős emlékmű

Innen aztán már nem volt túl messze a repülötér.Kezdtünk igencsak belemenni a délutánba,de egyértelmünek tűnt,hogy még világosban odaérünk azért.Oda is értünk.A repülötér főbejáratánál egy régi MIG vadászgép van kiállítva alatta pedig egy repülös emlékmű.Naná,hogy nem hagyhattuk ki,hisz ez Gergőt is érdekelte volna.Meg is néztük közelebbről.A vadászgépet mindig csak a hatos úton elhaladva láttam,sosem jöttem ide hozzá.Ezért is szerette volna Gergő is közelebbről megnézni.Mivel ott volt velem,odamentünk hát.Nagyon frankónak tűnt a vadászgép alulnézetből.

A gép és az emlékmű

Alatta pedig ott volt egy repülögép szerencsétlenségben elhunytakra emlékező emlékmű,számomra megkapó felírattal: Az ég a bátraké.Ekkor jutott eszembe,hogy talán így van,de lehet úgy is,hogy az ég az igazaké.Az olyan igaz tiszta lelkeké mint amilyen Gergő is...így úgy döntöttem ez lesz a bejegyzésem címe is.

Lényegébe befejeztük itt a túrát,de busz az csak jó egy óra múlva volt és a lemenő napban kezdett nagyon hideg lenni.Ráadásul a buszmegálló jó 400 méterre volt amit csak a forgalmas hatos út mellett érhettünk el.Ez öngyilkosságnak tűnt.Szerencsére volt egy másik alternatíva is.

Így búcsúztam hát el tőled Kisfiam,tudom így szeretted volna...Persze csak képletesen,mert ezután is együtt leszünk mindörökké....

Igaz némi kerülövel egy kertek alatt futó úton,de biztonságosan elérhettük a buszmegállót.Igaz ez nagyjából plusz egy kilométert jelentett,Móni nagyon kivolt már,de nagyon igyekezett,hogy a fia büszke lehessen rá.Nekem persze meg sem kottyant ez a túra,mi más dimenzió voltunk Gergővel...Aztán odaértünk a megállóhoz még mindig volt 40 perc a buszig,de kegyetlenül hideg lett.Móni telózott az anyjának,aki értünk jött kocsival így hamar visszaértünk a busz elött vagy negyedórával a városba.

Hát ez volt Gergő emléktúrája.

A szívem soha sem fájt még ennyire...

Illetve dehogynem..kedd reggel óta egyfolytában...

A szürke völgy

A máskor üde zöld vagy éppen őszi aranyszínekben pompázó völgyre most köd ereszkedik és szürkére vált.
Az elmúlás hangulatát idézi a völgy,Gergő-völgye.A völgyünk.

Tizenkilenc év színes szélesvásznú filmjéből csupán egyetlenegy dolog hiányzik: a köd.

Egy ködös túra.Mert minden volt ám,napsütés,kánikula,ideális túraidő,eső,vihar,hó...csak éppen köd nem.Gergő és persze én is mindig nagyon szerettünk volna egy ködös túrára is beruházni,nem volt könnyű elkapni egy ilyen napot persze,hogy minden klappoljon,idő,szabadidő,anyagiak stb...így ez kimaradt.

Köd ereszkedik le a vögyre amely így válik szürke-völgyé

Azaz ez így ebben a formában nem is teljesen igaz.Mert azért akadt valami.2015 november 8.-án amikor elöször mentünk be a kiszáradt dunai holtágak és a szigetek közé...lefelé menet a Szabadstrand-öble felett sűrű köd pihent.A Szalki-szigetre érve pedig láttuk a természet újabb gyöngyszemét,ahogy száll fel a köd és bújik elő a nap...fenomenálisan szép volt,de ennyi jutott a ködös túrákból.Persze bánta a fene,mert ezt a hiányt az élmények mindig pótolták,de most,hogy köd ereszkedett a völgyre eszembe jutott...

Lementem hát...

Lementem hát,pótolva ezt a hiányosságot-részben-,részben pedig Gergőre emlékezni.Bárhová is megyek a városban,de azthiszem a világban nincs olyan hely amelyhez nem fűzne legalább egy csodás emlék...a völgy is ilyen,na is innen persze nem is egy csodás emlékünk van,hanem ezeregy...Itt szánkóztunk elöször azon a 2003-as csodás télen...,de ezt a völgyet jártuk ezerszer végig a kutyussal is amikor nem volt éppen máshová menni.Ezen a völgyön mentem keresztül ugyanúgy a kutyussal -igaz igy némi kerülövel- mikor mentem eléd az iskolához...és persze erre jöttünk haza némi kerülövel...Amikor még lovarda münködött a völgy közepén,mi meg napi szinten jöttünk le megnézni a pacikat...Vagy a bográcsozás,amelyre nem volt ugyan hivatalos Gergő,de aztán barátaim lehívták...Megannyi emlék...

Azért nem olyan sűrű a köd

Most egyedül bandukolok a völgyben és minden fagyott fűszáll újabb és újabb emléket hoz elő.Még ez a völgynek persze enyhe jóindulattal nevezhető gödör is mennyi élményt adott...A köd nem olyan sűrű azért,hogy ne lehessen látni,de a völgy északi végében lévő erdő misztikusan szép lehet.Nincs erőm oda elmenni most.Gergő biztos örülne neki,mert ő minden kis dolognak is tudott örülni és egész biztos ha együtt lennénk bevezetett volna az útunk az erdőbe,de így egyedül nem visz oda a lélek.A völgy másik vége felé megyek.Hazafelé.

A hely ahol mindig jó volt lenni

Ez volt a mi völgyünk.Meg persze minden völgy ahol jártunk.Te jó ég mennyi,de mennyi völgyben járhattunk...imádtuk őket,de ez volt a hazai,az otthoni völgy.Amely az év java részén elég szemetes.Mennyit átkozottunk ezen is...,de most,hogy megyek,lényegébe tiszta.Minimális a szemét.Persze kinek van kedve ilyen ködös szürke időben itt sétálgatni.Csak az ilyen természet örülteknek amilyenek mi is voltunk,illetve vagyunk és leszünk...

A szürke völgy...

...Nélküled..

Mit is mondhatnék még?Csak megyek és megyek,immár célok és álmok nélkül.Egy újabb nap megy el nélküled és kimondhatatlanul hiányzol édes kisfiam.Azt mondják minden rossz ellenére mégis itt vagy velem és én gyakran érezlek is,ezért hiszek is ebben.

De nem tudlak átölelni....

Na és képzelheted mennyire bánt,hogy a túrablog emlékbloggá alakul át.Ez a hely ahová annyi,de annyi vidám túránk emlékét írtam le...Nincs kedvem nélküled többé túrázni,az már nem lesz ugyanaz.Hiába gyözködnek a többiek,hogy írjam ki magamból a dolgokat és menjek és menjek...és tudom,hogy te is ezt szeretnéd,hogy menjek...Persze azért majd néha elmegyek,de maga az érzés is elborzaszt,hogy nélküled...hiszen az elmúlt nyolc évben nem volt nélküled túrám,de az azt megelöző nyolcban is alig...

Hát nem könnyű...és hiába szép a szürke völgy,most ezt hozta ki belőlem...

Így búcsúztak...

Mérhetetlen gyászomat emberek százai igyekeztek enyhíteni és olyan közösségek is megemlékeztek a kisfiamról akikről álmomban sem gondoltam volna és olyan emberek is felhívtak vagy írtak nekem akikről szintén nem gondoltam volna.Egy csokor most ezekből és persze óriási köszönetem mindenkinek!

Elöször a ház a lépcsőház lakói értesültek a dologról azóta egy mécses ég folyamatosan a lépcsőházban a földszinten...azt nem tudom ki rakta ki pontosan,de rendkivül emberi volt...

A lépcsőházban harmadik napja ég a mécses folyamatosan

Aztán ahogy korábban is írtam,az NB3-as csoport és oldal vezetője jóbarátom Szécsi Józsi hívott fel telefonon,támogatásáról biztosított és engdélyt kért,hogy a csoport és az oldal is megemlékezhessen Gergőről.Gergő óriási Dunaújváros PASE szurkoló volt,ő is tagja az NB3 remek közösségének.Így Józsi barátom is kellöen szépen megemlékezett róla,amivel lekötelezett.

Az Nb3-as csoport búcsúja

Az Nb3.foci oldal búcsúja.

Ezt követően talán látva ezt maga a Dunaújváros PASE csapata is szépen megemlékezett Gergőről.Álmomban sem gondoltam,hogy ez is valóra válhat.Persze akarta a fene,hogy valóra váljon,de a történtek ismeretében ez is nagyon szép gesztus volt Gergő szeretett csapata részéről.Persze mind az Nb3,mind a Dpase megosztásához tucatjával érkeztek a részvétnyilvánitások...

A Dunaújváros PASE labdarúgó csapatának megemlékezése

Ezt követően a Dunaújváros PASE lecserélte a profilképét és egy fekete-fehér címert rakott ki...Látva a történteket több focista is írt nekem és részvétét kivánta.Dobos Áron aki ugyan Hollandiába a Fortuna Sittardhoz igazolt,de a szíve ittmaradt Dunaújvárosban,ő volt Gergő kedvence és ő volt a csapat legjobb játékosa.Aztán rám írt Csehi Tamás aki Ausztriába igazolt,de ő volt évekig a csapatkapitány,tőle kapta tavaly novemberben Gergő a mezt.Ezt követően Pokorni Péter kapusunk bíztositott részvétéről.Majd Dorogi Renátó írt jó sokat,részvétét és támogatását biztositva és pár régi emléket elevenitettünk fel.Ma pedig Dobos Barna hívott fel a csapat korábbi edzője és igazgatója aki a segitségét is felajánlotta ha szükségem lenne bármire,csak telefonáljak...Azthiszem mindez rendkivül emberi és kimondhatatlanul jólesik...

Gergő óriási Dpase szurkoló volt,nagyon szerette a csapatot,a stadiont,de hogy mi kis egyszerű mezei szurkolók számitottunk a csapatnak azt nem gondoltuk...

Engedjétek meg,hogy kiemeljem Dobos Áron üzenetét:Talán ő sem bánja ha megosztom itt:

"Szia! Nem is tudom hol kezdjem nehéz ilyenkor bármit is írni de nem szerettem volna szó nélkül a történtek mellett elmenni! Először is őszinte részvétem szeretném kifejezni ! A történteket olvasva magam is megrándultam mert tudom Gergőnek milyen sokat jelentett az a csapat melynek én is tagja voltam. Elég csak vissza emlékezni minden győztes meccs utáni pacsinál az arcán levő mosolyra vagy arra a szenvedélyre ami osztályt nem nézve lángolt benne értünk, értem! Sok erőt és kitartást szeretnék kívánni! Dobos Áron"

Ezt követöen még a Szekszárdi UFC labdarúgó csapata írt rám és kivánt részvétet...majd aTHSE Szabadkikötő csapata nevében is hasonlóan cselekedtek.

A Duol megosztása

Ezután a DUOL,a Dunaújvárosi Hirlap is megosztotta a hírt.Természetesen nem vágytunk ilyen fokú népszerüségre és bár ne írt volna nekünk,nekem senki,csak Gergő itt lehetne még velem...A történtek fényébe persze nagyon jólesett és Gergő akárhol is van remélem látja,hogy saját csapata is mennyire szerette...

Következett az iskola búcsúja.

Az iskola búcsúja

Rendkivül meghatóan és szépen búcsúzott el Gergőtől az iskolája.Már reggel betelefonáltam az osztályfönökének mi történt.Az iskolában a rendkivüli döbbenet lett úrá több gyereket nyugtatgatni kellett...aztán ki is tűzték a fekete zászlót az aurában pedig Gergő képét tették ki gyertyákkal...

Osztály és iskolatársak tucatjai írtak nekem...nem értették mi történt,részvétet nyilvánitottak sokan írták mennyire szerették Gergőt...

Megosztanám az iskola búcsúját is ha nem baj...

„(…) Felköltöztek a szavak a mennybe, csönd van (…)”

Mindannyian tudjuk, hogy egyszer véget ér az utunk, de fájdalmasan nehéz szavakat találnunk akkor, amikor egy ifjú élte szakad meg. Tragikus hirtelenséggel veszítettük el Gergőt, aki második családunkhoz tartozott.

Lassan öt éve annak, hogy az élet hozzánk vezette Őt, aki gyermeki tenni akarással küzdött azért, hogy szakács lehessen. És bár néha rögös volt az út, de sosem adta fel.

Sem szóval, sem tettel nem ártott senkinek, szelíden szólt mindannyiunkhoz még akkor is, ha néha nem volt könnyű segítséget kérnie. Élete arra tanít minket, hogy őszinte, tiszta lélekkel le lehet dönteni az emberek között emelt falakat és utat találhatunk egymáshoz.

Gergő akkor volt igazán boldog, ha az erdőt járhatta: a fák lombjában, minden növényben és állatban érezte azt a lüktető erőt, ami a természetből árad. Békére lelt ott, és ebben a békében általa mi is osztozhattunk.

A költő szavakat talál ott, ahol mi már némán állunk. Búcsúzunk Tőled, Gergő, mert „(…) mind elmegyünk, a ringatózó fák alól, és lépdelünk majd a csillagok mögött a menny abroncsain (…), ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.”

Érte égjen...

Hát nagyjából ennyi,ha valakit kihagytam most elnézést.Persze ezt követöen is ismerösök és ismeretlenek százai írtak legalább egy kommentet,de sokan üzenetet is.Mindezt nem tudom elégszer megköszönni...

Álmomban sem gondoltam,hogy ennyien szerették az én kisfiamat Gergőt.Persze visszagondolva minderre ő egy rendkivüli ember volt egy csodálatosan jó ember...Soha nem panaszkodott,mindent elfogadott úgy ahogy volt.Akkor meg mit is csodálkozom?Ilyen embereket csak szeretni lehet...de nálam jobban nem szerethette persze senki.

Gergő élete példa és példaértékű aki ebben a rendkivül gonosz világban is egyszerű jószívű ember tudott maradni és persze ő a túrák királya és a stadion királya is.

Mindennél jobban szerette ezt a két dolgot (persze rajtunk kivül)

Köszönöm szépen az emberek jóságát és együttérzését!

Gergő azt szeretné,a barátok pedig azt akarják,hogy folytassam...

Talán furcsának tűnhet,a kedves olvasó előtt,hogy az ember itt ül a gép előtt egy nappal a kisfia halála után...Azt tudom mondani erről,hogy ez volt itt és minden ami benne van ebben a blogban maga az életem.Ez az ami most valamennyire megnyugtat,bár persze továbbra sem találom a helyem a tragédia után a világban.Ám olyan fokú emberi jósággal és segítőkészséggel találkoztam a tegnapi napon (és még ma is),hogy nem gondoltam,hogy ilyesmi létezik.Sajnos,hogy ilyen tragédia kellett hozzá,hogy erre is rájöjjek.Nagy-nagy köszönet minden embernek aki akár csak egy szóval is a részvétéről,támogatásáról biztosított.A sok jóság mellett persze legjobban a legjobb barátok álltak oda mellém,teljes mellszéleséggel.Amikor azt látták,hogy kész vagyok befejezni ezt az egész blogosdit és a túrázást meggyőztek arról,hogy ne tegyem...

Gergő iskoláján lobog a fekete zászló...

Mielőtt ebbe jobban belemerülnék szólnom kell néhány kedves dologról ami a tegnapi azaz a tragédia napján történt.Mikor híre ment a dolognak,hogy Gergő elhunyt,elöször az NB3-as közösség vezetője hívott fel.Tagjai vagyunk ennek a klassz kis közösségnek ahol kedvenc focicsapatunk és az egész nb3 történéseit követjük nyomon és mit ad isten én vagyok az egyik moderátor a csoportban.Szóval a fönök hívott fel és azt mondta,hogy szeretne a csoportban és a csoport weboldalán megemlékezni Gergőről...persze nagyon jól esett és persze nem utasítottam vissza.Ezt aztán meglátva kedvenc csapatunk a Dunaújváros PASE is megemlékezett Gergőről saját közösségi oldalán mint a leghűbb szurkolójukról (valóban az volt).Ezután játékosok is írtak nekem többek között a Hollandiába eligazolt,korábban a csapat legjobb játékosának bizonyult Dobos Áron is,vagy Csehi Tamás akitől Gergő a mezt kapta,Pokorni Peti a kapusunk,vagy Dorogi Renátó,mondjuk őt személyesen is ismerjük.A mérhetelen gyászban azért nem lehet ezt kimondani,hogy ez milyen jólesett...

Gergő tiszteletére kitett fekete zászló,az aurában pedig a képe van gyertyákkal ölelve...

Ezután a helyi média a Dunaújvárosi hirlap karolta fel a dolgot és ők is megemlékeztek...Persze nem vágytunk ilyesfajta népszerűségre,de Gergő kimondhatalanul boldog lenne ha látná,hogy Dobos Áron írt nekünk (nem is keveset)...remélem látja,vagy látta odafentről...

A sornak még nem volt vége,mert ekkor Gergő iskolájának oldala is szépen megemlékezett a kisfiamról...Mindezeket majd a következő bejegyzésemben megfogom osztani.Ezen kivül az ismerösökön kivül rengeteg ismeretlen embert írt rám,vagy nyilvánitotta részvétét,elsősorban Gergő osztály és iskolatársai.Nem győztem megköszönni a sok jóságot...Hát ez volt tegnap,aztán rám borúlt az éjszaka...Kimondhatatlanul nehéz volt, a felét átsírtam,fele időben ideültem a géphez meg ilyenek...Kimondhatalanul fájt a lelkem és a szívem és fáj most is...

A Rátgéber-tó leapadva,mintha ő is Gergőt síratná...

Aztán rám köszöntött a mai nap sajnos már Gergő nélkül...Úgy hozta a sors,hogy a hívatalos dolgok elintézése után kimentünk Nagyvenyimre.Nagyvenyimről és a környékről persze mindenről Gergő jutott eszembe,hiszen itt is bejártunk már mindent...kimondhatatlan zokogásban törtem ki,hullottak a könnyeim hiszen mindenről egy-egy szép emlék jutott eszembe...Milyen boldogok voltunk...ez most esett csak le.Aztán mivel a Rátgéber-tó közelében voltunk,míg a hozzátartozóim a dolgaikat intézték én lesétáltam a tóhoz.

Itt aztán nagyon-nagyon rámjött a sírás...olyan nagyon boldogok voltunk itt is...annyi túra indult innen,vagy érintette ezt a helyet...Sírtam csak sírtam....kibírhatatlannak tűnt a fájdalom.Úgy gondoltam ez mostantól Gergő tava lesz,ez lesz a neve,mint minden tónak ahol megfordultunk...

A birkák jobbnak látták elvonulni...

Az ott tébláboló birkák csak néztek ki ez a síró középkorú foszer aki itt kobászol...el is vonultak tőlem.Aztán jöttek a többiek és indultunk haza.Itthon sem jobb,nem találom a helyem,nem lelek vigaszt sehol semmiben.Élni kell tovább bármi van,mondják a barátaim.Meggyőztek róla,hogy semmiképpen se adjam fel,csináljam tovább a blogot és a túrákat is,egész biztos Gergő is ezt szeretné!Ő továbbra is ott lesz velem minden egyes túrán akárhova is megyek,ha látni nem is fogom,de érezni igen...Így kedves olvasó nem fogsz olyan könnyen megszabadulni tőlem.A bloggal csak-csak elfogok boldogulni,a túrák nem lesznek egyszerüek,egész biztos a sírás fog kerülgetni jó darabig minden túrán.Nem lesz bakancslista,Gergő nélkül ez értelmét vesztette.Nem lesz annyi túra mint eddig,annyi bejegyzés sem lesz a blogban mint eddig,de csinálom tovább.Amikor tudnak eljönnek velem a barátok vagy Gergő édesanyja is ha könnyebb túra lesz...és az is lehet majd én megyek el egyedül néhány olyan helyre ahová terveztük Gergővel,hogy elmegyünk...

A szomorúság lepi el Gergő tavát...

A blog neve pedig ezentúl Gergő nyomában lesz,hiszen ő fog vezetni majd mindenhova ahogy végül is eddig is tette rövidke élete során.Mérhetetlen az űr amit hagyott maga után,azt sem tudom képes leszek-e minderre,de élni kell tovább,csak azt remélem,hogy már nem sokáig...Szóval kevesebb túraleírás várható a jövöben,kevesebb bejegyzés,de a sorozataim megmaradnak a népmondákról vagy a forrásokról.

Tudom,hogy Gergő is ezt szeretné.

Szeretlek kisfiam.

Az utolsó túránk...gyönyörü volt ez is...

Elment a vándor...

Élve meghalni,azthiszem eljött ez a nap is.

A mai napon azthiszem,hogy meghaltam,már csak élő zombiként mozgok tovább a világban.Minden,de minden elvesztette értelmét.

Egyetlen kincsem,örök túratársam,drága kicsi fiam ma hajnalban elhunyt.

Semmi sem jelezte a tragédiát,hisz még este is jókedvű volt és készültünk a soron következő túráinkra.Aztán reggel a földre esve eszméletlen állapotban találtam rá.

112 majd a mentők,elöször én próbáltam újraéleszteni,majd a mentők küzdöttek érte félórát,de nem sikerült visszahozni.Életem legsötétebb,legszörnyűbb napja ez.

Soha egyetlen egy korty alkoholt nem ivott,egy cigire sem gyújtott rá,így alighanem valami rejtett betegsége lehetett szegénynek.Kiskorában ugyan szívzörejes volt,de ezt kinőte.

A halál okát e sorok írásakor még nem tudom.Elvitték boncolni,ott derül majd ki.

Így azthiszem minden,de minden értelmét vesztette.Ez a blog is.

Nem igazán lesz kivel túráznom ezekután,bár vannak barátok,haverok akik időnkét eljönnek,de Gergő nélkül ez nem ér már semmit.Egy emléktúrát biztos fogok csinálni neki.

A fájdalmam leírhatatlan.A blogot ezzel bezárom.

Hogy lesz-e folytatás?Most aztmondom nem.De lehet egyedül is neki vágok majd ha csak egy icipicit is enyhülni fog a fájdalom valaha.Ha fog.Ez volt az életem és Gergőnek is ez volt az élete.Gyönyörü helyeken voltunk túrák sokaságán,remélem rövidke életét legalább megtudtam szépíteni...

Most mást nem tudok Írni.

Természetesen a jövö évi bakancslistánk is teljesen értelmét vesztette.

A bejegyzés címét két évvel Gergő halála után módosítottam.

Az újvárosi erdőkben ma

Hosszabb kényszerszüneten vagyunk még a túrázásokat illetően,immár öt hét telt ez az utolsó túra óta,de egyre inkább úgy tűnik,hogy lassan elmúlnak a hátráltató tényezők és egy-két héten belül útra kelhetünk újra.Addig is...nehezen bírtuk már a természet nélkül,hiszen az a legocsmányabb szürkeségben is szép és nyugtató hatással van az emberre.Így ma a városban volt dolgunk,úgy döntöttünk,hogy némi kerülövel legalább benézünk a helyi erdőkbe mi is a helyzet jelenleg.

A város erdőség szempontból négy tagra osztható.Négy erdő van a városban.Vannak persze még kisebb facsoportulások,de azokat már túlzás erdőnek nevezni.

Az első erdő ami az ember útjába kerül ha a vasútállomási bejárónál jön be a városba,a kiserdő,az erdei tornapályával.Ez mellett lakom én is,ide szokom levinni a kutyát is sétáltatni.Az erdőben egy közel másfél kilométeres sétány fut körbe amely maga az erdei tornapálya,erről vannak leágazások több helyen is.Így az erdőben kényelmes és kellemes séták tehetők.

Itt jutunk be a kiserdőbe

Ami az újdonság hatásával hatott,az az,hogy mondhatni új "burkolatot" kapott az erdei út,a fő sétány legalábbis.A teljes sétányt leszórták friss (alighanem) salakkal,könnyebbé téve a járást a futást.Végül is ez,azt kell mondjam,hogy jó dolog.Azt,hogy a mellékútak is kaptak-e új salakágyat jelenleg nem tudom,most nem mentünk beljebb az erdőbe,így azt nem láttam.

Az új "burkolat"

Könnyebb a járás a jobb minőségű úton

A sorban a második erdő a helyi autóbusz pályaudvar mellett található.Ez húzodik a buszállomástól a vasmű főbejáratáig.Nagyjából 1km észak-dél irányban és 300 méter széles lehet nyugat-kelet viszonylatban.Ennek végében találjuk meg a helyi ipartörténeti gépparkot amelyről már többször is volt szó ebben a blogban.Ebben az erdőben már nem volt olyan örvendetes a helyzet mint az elözőben.Nem volt friss salakozás,ellenben jó sok helyen szemetes volt az erdő.Hála a közeli buszállomásnak,valamint a közeli vasműnek sokan átvágnak az erdőn és sokan el is végzik itt kisebb-nagyobb szügségleteiket.Ez helyenként látható is az erdőben,így az erdő eleje igen szemetes.Beljebb kb.az erdő felétől már jobb a helyzet,arra már kevesebb a szemét vagy egyáltalán nincs.

Szemetes az erdő eleje

Legalább a szemeteshez közel teszik a szemetet...

Itt is legalább annyi pozítivum vana  dologba,hogy a szemeteshez tették a ganét

Beljebb már jobb a helyzet

A sorban a harmadik erdő az agyamentek erdeje amelyről a közelmúltban írtam.Ez a helyi uszoda és élményfürdö mögött helyezkedik el elnyúlik egészen a stadionig és lényegébe ha felülröl lenéznénk rá leginkább egy háromszöghöz tudnánk hasonlítani.Ebben az erdőben is hasonlóan az elöző kettőhöz sok a sétány.Itt tették ki a kerítésre a helyi agyamentek azt a bizonyos sok sörösflakont/üveget na és a fákra is.Erről írtam az Agyamentek erdeje bejegyzésemben pár hete.Nos azóta nem sokminden változott.A sok söröscsoda a mai napig ott ficereg a kerítésre feltűzve.Annyi a pozítivum,hogy az erdőben mélyebbre bemenve úgy tűnt a fákról legalább levette valaki ezeket az idiótaságokat...

Lényegébe a Hunyadi út választja el egymástól ezt a két erdőt

Amúgy az erdő sátányai itt is jól járhatóak,itt sincs új salakozás,de úgy emlékszem pár éve volt,így az utak itt is jó állapotban vannak.Elsősorban kutyások járnak le ide,sörös barátainkon kívül persze...Régen tele volt ez az erdő játszóterekkel,de hála az európai uniós faszságoknak ezek eltűntek...Egy-két kutya sírját találjuk még meg ebben az erdőben,de azért nincs itt állattemető...

Nem nagyon változott semmi...

Pár hete ugyanez volt

Beljebb már itt is minden rendben

A negyedik erdő pedig végighúzodik a Dunaparti domboldalon a helyi stadiontól délre.Ide most nem mentünk már be.Ez az az erdő amelyen átmegyünk amikor pl.a Csövek-völgyébe megyünk túrázni.Egy része az erdőnek pont a helyi vásártér mellett van,ami magával hozza itt a rengeteg szemetet,hiszen a kedves árusok ide szokják kidobni a felesleges dobozokat,zacskókat,flakonokat stb.Lejebb pedig néhány agyoniskolázott ide rakja illegálisan a szemetjét.Kár mert amúgy egy rendkivül szépségű erdőről van szó...

Hát ez volt a helyzet ma a dunaújvárosi erdőkben.Remélhetőleg mostmár rövidesen újra beindulunk és megkezdödnek újra a túrák,jelenleg úgy tűnik az egészségünk már nem akadályoz meg ebben...

Mézes-rét mondája

A Mecsek az a különös hegység ahol szinte mindennek van valami legendája,mondája vagy éppen valami története.Ezeket összesiti a Mecseki népmodák gyüjtemény.A mai decemberi részben a Magyaregregy közelében található kis rét kerül teritékre.Merthogy ennek is van legendája!Mégha oly rövidke is.

A Mézes-rét,a Mézes-rét?

Régen az erdő mögött, az egregyi patak két oldalán húzódott a híres Mézes falu. Nevét onnan kapta, hogy sok volt itt a méh, és a méz is bőven csorgott. Az egész Völgységben, meg a Hegyháton itt sütötték a legjobb ízű mézeskalácsot. A falu elpusztult, de a helyet azóta is Mézes-rétnek nevezik.

A hely stimmel,de tavacskát nem láttam...

Mézes-rét (Keleti-Mecsek): a zobákpuszta-bonyhádi műút mellett, Magyaregregy előtt ta­lál­ható kis rét autóspihe­nő­vel, padokkal, asztalokkal, kis tóval.Igazából nem tudom,hogy jártam-e itt,de járhattam...többször is...Hidasi-völgyi,vagy Sín-gödöri esetleg Takanyó-völgyi túráim végén.Ami mégis kétséget okot bennem ezt illetően,az az,hogy nem láttam a padokat és a kis tavacskát sem...tehát lehet mégsem a Mézes-réten jártam?A képek azon a réten készültek amit én Mézes-rétnek véltem,hogy az-e majd valami hozzáértőbb egyén eldönti ha erre jár és olvassa...

Mecseki források - Alexandra - András csobogó

Egy új sorozatot indítok amelyben a Mecseki forrásokat szeretném bemutatni és megismertetni a nagyérdeművel.Miért éppen a mecseki források?Elöször is azért mert a Mecsek a kedvencem és a források hazája a több mint kétszáz forrásával.Természetesen nem tudtam még mind a kétszáznál járni,de egyrészüknél már jártam és ittam is a vízükből.

Úgyanúgy mint a népmondás sorozatomnál,minden hónapba egy forrást mutatok be.Kétszáz forrás...hár pár évig ez elfog tartani szerintem,még az is lehet,hogy túlél engem...Mire végzek,lehet egy-két forrás már létezni sem fog,hiszen ezeket is karban kell tartani,ápolni kell,nem hagyni elenyészni.Ahol jártam már és lesz saját képem,ott természetesen azt teszem be,ahol nem,ott kénytelen leszek a neten keresni róluk,később ha járok az aktuális forrásnál mégis,akkor lecserélem a képet sajátra.Ez remélem senki érdekeit és jogait nem sérti...

Az Alexandra & András csobogót Középgyükésben (Pécs) a Középgyükési út nyugati végén a piros kereszt jelzésű turistaút mentén találjuk meg.

A forrás (fotó:Baumann József)

Ez tkp. csak egy kifolyó (csobogó), maga a forrás 100 méterre nyugatra, "felfelé" a dombon, magánterületen található.

A forrástól műanyag csövön érkezik ide a víz. A csobogót az utcában lakó Vági Tibor -köműves mester- építette ki, hogy a szabadon folyó vízhez könnyebben jussnak a lakók.
2016-ban egy kis támfalat készített a kifolyó cső körül, mészhabarccsal valamint fagyálló csemperagasztóval megerősítve azt.

2018-ban készítettek egy új táblát amit (Vági)Tibor felszerelt a forrás oldalsó homlokfalára.

Két gyerekéről -Alexandra nevű lányáról és András nevű fiáról- nevezte el, és egy műanyag táblát erősített a felépítményre.

Téli tervek

A nagyszerű ősz után mégha a november nem is úgy sikerült ahogy szerettük volna,kezdetét veszi december 1.-vel a téli túraidény.Természetesen erre az időszakra is vannak terveink,álmaink amiknek szeretnénk ha legalább a fele megvalósulna.Én sajna négy hete kisebb betegséggel küszködöm,de remélem végre valahára ez is véget ér és úgy tervezzük év végére mindenképpen útra kelünk valahova.Téli terveink még igen képlékenyek mivel a jövő évi bakancslista véglegesítése éppen újévre fog elkészülni,ezért a most leírt terveket ez még akár nagyban is módosíthatja,na de azért lássuk.

Elöször is,nem is tudom minek nevezzem.Városnéző túrának,vagy koncerttúrának esetleg csináljak is ilyen menűpontot.Szóval elöször 23.-án Ceglédre mennénk.Barátomnak megígértem,hogy elkisérjük valahová egy Csondor Kata koncertre,mivel neki ő a kedvence,mindenképpen megkell,hogy nézzük tehát..úgy volt,hogy már másodikán útrakelünk ez ügyben Dabasra,de még nem vagyok olyan állapotban,hogy ezt bevállaljuk,így majd három hét múlva.Persze a koncertet összefűznénk némi városnézéssel,Cegléd amúgy is ismeretlen terep még számunkra.

Cegléd fötere,valószinüleg itt lesz a koncert

Mindenképp szeretnénk ha más nem is,de a három bakancslistás túránk megvalósulna.Ebben a hónapba,tehát még idén szándékaink szerint a Budai-hegységi Nagy-Kopaszra azaz a hegység legmagasabb csúcsára kapaszkodnánk fel.Az útvonal véglegesitése még tervezés alatt van és a legvalószinübb időpont erre december 27-30 között várható.Aztán ugyan januárra és februárra is a bakancslistás túrák azok amelyeket szeretnénk valóra váltani,de mint mondtam itt még nincs véglegesítés hová is mennénk.Jelenlegi állás szerint januárban a pázmándi sziklákhoz mennénk velencei indulással,a Bence-hegyi kilátó és Nadap érintésével.Ferburában pedig megnéznénk az egyik híres sorozatból ismert Pajkaszeget,azaz Pilisszentléleket.Itt sincs útvonal véglegesités,lehet még az is,hogy a Rám-szakadék is bekerül a képbe,ha nem lesznek jeges körülmények...de mint írtam végleges bakancslista még nincs,így ez a tervek változhatnak.

A Nagy-Kopasz a kiátóval

Környékbeli vagy helyi túrákat illetően sok elképzelésünk nincs,ahogy a dolgok majd alakulnak.Szeretnénk itt is minden téli hónapban egy ilyen túrát is összehozni.Valószinüleg Baracsra kitúráznánk,közel van,könnyű terep némi látnivaló is akad,akkor miért ne?Amennyiben igazán téli körülményekbe csöppennénk,akkor a Rácalmási-szigetre is kimennénk.Már minden körülmények között jártunk a szigeten kivéve hóban.Ezt szeretnénk még összehozni.Más elképzelésünk jelenleg nincs helyi vagy környékbeli túrákat iletően,majd menetközben alakul ki,ami eszünkbe jut alapon.

A pázmándi sziklakanyon

Meccstúrák,legalábbis focis meccstúrák egész biztosan nem lesznek a tél folyamán,hiszen meccs sem lesz,de....tenisz az lesz februárban.Újra eljön hozzánk a WTA második vonala,ha nem is  leghíresebb teniszező hölgyek jönnek el,azért reméljük valami nagyobb név mégis elfog jönni,hisz idén is itt volt Cibulkova,Lisicki vagy Vekic akik azért már elég nagy nevek a nöi teniszbe,szóval reméljük februárban is lesz valami hasonló így valószinü legalább egy napra beköltözünk a BOK csarnokba majd.Ha szerencsénk lesz akkor pedig két napra.Más meccstúra a télen nem várható.

Teca kocsmája amely nemcsak a sorozatban létezik,hanem a valóságban is Pajkaszegen.(Pilisszentléleken)

Az elmaradt Sándor emléktúra megvalósításához kisebb csoda kell,nem mondunk le róla,de nem nagy rá az esély,de 2019-ben már mindenképp szeretném végre ezt is összehozni.

Egyéb túra terveink között szerepel még a Kitörés túra a Budai-hegységben.Ezt egy haverom szervezi,szó van róla,hogy megyünk,de ezt majd az idő eldönti.Februárban lenne egy 25km-es éjszakai túra amely a háborúban a szovjet nyomás közepette,kitörést végrehajtó német katonáknak állít emléket.A felsoroltakon kivül is összejöhet persze bármi még ami menetközben alakulhat ki.

Baracsi téli idill

Ezek tehát a téli tervek most december elsején.Reméljük az elmúlt télhez hasonlóan ezen a télen is lesznek igazi téli körülmények között megtett túráink.A legfontosabb persze,hogy teljesen rendbe jöjjek egészségileg végre és hát némi anyagi javak sem ártanának.Nem keresük nagyon össze magunkat mostanában,reménykedünk némi karácsonyi plusz pénzben is...Reméljük hasonlóan az őszhöz terveink nagy része valóra tud válni,gyarapítva a kalandok és élmények végtelen sorát...