Mérhetetlen gyászomat emberek százai igyekeztek enyhíteni és olyan közösségek is megemlékeztek a kisfiamról akikről álmomban sem gondoltam volna és olyan emberek is felhívtak vagy írtak nekem akikről szintén nem gondoltam volna.Egy csokor most ezekből és persze óriási köszönetem mindenkinek!
Elöször a ház a lépcsőház lakói értesültek a dologról azóta egy mécses ég folyamatosan a lépcsőházban a földszinten...azt nem tudom ki rakta ki pontosan,de rendkivül emberi volt...
 |
| A lépcsőházban harmadik napja ég a mécses folyamatosan |
Aztán ahogy korábban is írtam,az NB3-as csoport és oldal vezetője jóbarátom Szécsi Józsi hívott fel telefonon,támogatásáról biztosított és engdélyt kért,hogy a csoport és az oldal is megemlékezhessen Gergőről.Gergő óriási Dunaújváros PASE szurkoló volt,ő is tagja az NB3 remek közösségének.Így Józsi barátom is kellöen szépen megemlékezett róla,amivel lekötelezett.
 |
| Az Nb3-as csoport búcsúja |
 |
| Az Nb3.foci oldal búcsúja. |
Ezt követően talán látva ezt maga a Dunaújváros PASE csapata is szépen megemlékezett Gergőről.Álmomban sem gondoltam,hogy ez is valóra válhat.Persze akarta a fene,hogy valóra váljon,de a történtek ismeretében ez is nagyon szép gesztus volt Gergő szeretett csapata részéről.Persze mind az Nb3,mind a Dpase megosztásához tucatjával érkeztek a részvétnyilvánitások...
 |
| A Dunaújváros PASE labdarúgó csapatának megemlékezése |
Ezt követően a Dunaújváros PASE lecserélte a profilképét és egy fekete-fehér címert rakott ki...Látva a történteket több focista is írt nekem és részvétét kivánta.Dobos Áron aki ugyan Hollandiába a Fortuna Sittardhoz igazolt,de a szíve ittmaradt Dunaújvárosban,ő volt Gergő kedvence és ő volt a csapat legjobb játékosa.Aztán rám írt Csehi Tamás aki Ausztriába igazolt,de ő volt évekig a csapatkapitány,tőle kapta tavaly novemberben Gergő a mezt.Ezt követően Pokorni Péter kapusunk bíztositott részvétéről.Majd Dorogi Renátó írt jó sokat,részvétét és támogatását biztositva és pár régi emléket elevenitettünk fel.Ma pedig Dobos Barna hívott fel a csapat korábbi edzője és igazgatója aki a segitségét is felajánlotta ha szükségem lenne bármire,csak telefonáljak...Azthiszem mindez rendkivül emberi és kimondhatatlanul jólesik...
Gergő óriási Dpase szurkoló volt,nagyon szerette a csapatot,a stadiont,de hogy mi kis egyszerű mezei szurkolók számitottunk a csapatnak azt nem gondoltuk...
Engedjétek meg,hogy kiemeljem Dobos Áron üzenetét:Talán ő sem bánja ha megosztom itt:
"Szia!
Nem is tudom hol kezdjem nehéz ilyenkor bármit is írni de nem szerettem volna szó nélkül a történtek mellett elmenni! Először is őszinte részvétem szeretném kifejezni ! A történteket olvasva magam is megrándultam mert tudom Gergőnek milyen sokat jelentett az a csapat melynek én is tagja voltam. Elég csak vissza emlékezni minden győztes meccs utáni pacsinál az arcán levő mosolyra vagy arra a szenvedélyre ami osztályt nem nézve lángolt benne értünk, értem! Sok erőt és kitartást szeretnék kívánni!
Dobos Áron"
Ezt követöen még a Szekszárdi UFC labdarúgó csapata írt rám és kivánt részvétet...majd aTHSE Szabadkikötő csapata nevében is hasonlóan cselekedtek.
 |
| A Duol megosztása |
Ezután a DUOL,a Dunaújvárosi Hirlap is megosztotta a hírt.Természetesen nem vágytunk ilyen fokú népszerüségre és bár ne írt volna nekünk,nekem senki,csak Gergő itt lehetne még velem...A történtek fényébe persze nagyon jólesett és Gergő akárhol is van remélem látja,hogy saját csapata is mennyire szerette...
Következett az iskola búcsúja.
 |
| Az iskola búcsúja |
Rendkivül meghatóan és szépen búcsúzott el Gergőtől az iskolája.Már reggel betelefonáltam az osztályfönökének mi történt.Az iskolában a rendkivüli döbbenet lett úrá több gyereket nyugtatgatni kellett...aztán ki is tűzték a fekete zászlót az aurában pedig Gergő képét tették ki gyertyákkal...
Osztály és iskolatársak tucatjai írtak nekem...nem értették mi történt,részvétet nyilvánitottak sokan írták mennyire szerették Gergőt...
Megosztanám az iskola búcsúját is ha nem baj...
„(…) Felköltöztek a szavak a mennybe, csönd van (…)”
Mindannyian tudjuk, hogy egyszer véget ér az utunk, de fájdalmasan nehéz szavakat találnunk akkor, amikor egy ifjú élte szakad meg. Tragikus hirtelenséggel veszítettük el Gergőt, aki második családunkhoz tartozott.
Lassan öt éve annak, hogy az élet hozzánk vezette Őt, aki gyermeki tenni akarással küzdött azért, hogy szakács lehessen. És bár néha rögös volt az út, de sosem adta fel.
Sem szóval, sem tettel nem ártott senkinek, szelíden szólt mindannyiunkhoz még akkor is, ha néha nem volt könnyű segítséget kérnie. Élete arra tanít minket, hogy őszinte, tiszta lélekkel le lehet dönteni az emberek között emelt falakat és utat találhatunk egymáshoz.
Gergő akkor volt igazán boldog, ha az erdőt járhatta: a fák lombjában, minden növényben és állatban érezte azt a lüktető erőt, ami a természetből árad. Békére lelt ott, és ebben a békében általa mi is osztozhattunk.
A költő szavakat talál ott, ahol mi már némán állunk. Búcsúzunk Tőled, Gergő, mert „(…) mind elmegyünk, a ringatózó fák alól, és lépdelünk majd a csillagok mögött a menny abroncsain (…), ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.”
 |
| Érte égjen... |
Hát nagyjából ennyi,ha valakit kihagytam most elnézést.Persze ezt követöen is ismerösök és ismeretlenek százai írtak legalább egy kommentet,de sokan üzenetet is.Mindezt nem tudom elégszer megköszönni...
Álmomban sem gondoltam,hogy ennyien szerették az én kisfiamat Gergőt.Persze visszagondolva minderre ő egy rendkivüli ember volt egy csodálatosan jó ember...Soha nem panaszkodott,mindent elfogadott úgy ahogy volt.Akkor meg mit is csodálkozom?Ilyen embereket csak szeretni lehet...de nálam jobban nem szerethette persze senki.
Gergő élete példa és példaértékű aki ebben a rendkivül gonosz világban is egyszerű jószívű ember tudott maradni és persze ő a túrák királya és a stadion királya is.
Mindennél jobban szerette ezt a két dolgot (persze rajtunk kivül)
Köszönöm szépen az emberek jóságát és együttérzését!
