Atombiztos meccstúra

Rövid időn belül a második meccstúrára készültünk,annál is inkább,mivel idén már nem nagyon lesz esély rá,mert csapatunk nem nagyon játszik közeli,könnyen elérhető városokban az őszi idényben.Paksra készültünk ami közel van és könnyen el is érhető tőlünk.Természetesen most is összekötöttük a kellemest a hasznossal,hiszen kirándultunk is egyet.Úgy döntöttünk Paks álltalunk eddig nem ismert részein fogunk egyet csavarogni,mielőtt elmennék a stadionba a meccsre.Nem kellett korán kelni és indulni,hisz nagyjából háromnegyed óra az út Paksra.Így aztán fél 1-re értünk az atomvárosba.Rögtön elsöre belebotottunk a Kozármisleny FC csapatába,akik az egyik ellenfelünk a bajnokságban.Úton voltak Kecskemétre,ők ott játszottak bajnoki mérközést és éppen Pakson tartottak egy pihenőt.

Nyugis kisváros

Elöször bemetünk a busz pályaudvar melletti Tesco áruházba némi pékáruért és innivalóért.Aztán nekivágtunk a városnak.Annak déli része felé vettük az irányt,hisz ezt a részt ismertük kevésbé.Az utcákon teljes volt a nyugalom,ilyenkor vasárnap ebéd után szinte kihalt volt a város.Felfelé vettük az irányt a település nyugati része felé,ami egy kisebb dombon helyezkedett el.Tiszták és rendezettek voltak a terek és az utcák.Nem volt már kibírhatatlanul meleg sem.Mentünk amerre a lábunk vitt.Jelzett utak is voltak erre,többek között erre hagyja el a várost a piros jelzés,ami majd egyszer kelleni fog nekünk a Paks-Vajta túrához.Valami tulipán házak között haladtunk.Gergő mondta,mivel utána nézett,hogy ezek itt azért tulipán házak mert az erkélyek kialakitása és a festések tulipánokat idéznek.Rájuk nézve,némi hezitálás után végül is igen,észre lehetett venni,hogy ezek tulipán házak.

Szökőkút van,ember nincs

Elértünk egy parkba,ahol senki sem járt.Egy szökőkút üzemelt ugyan itt,de embereket nem láttunk.Azthittem ez valami szellempark talán,de aztán egy sakk(!) emlékműre akadtunk,gondoltam akkor ez biztosan a sakk park.Nem láttam még ilyesmit máshol.Ez a sakk olimpia emlékműve volt és nem volt csúnya.Tőle nem messze a hüvösben padok voltak.Itt megpihentünk kicsit és elfogyasztottuk a Tescoban vásárolt pékárukat és italokat.

A sakkemlékmű

Pakson összesen négy tízemeletes ház van.Továbbmenve ráakadtunk háromra.Aztán mentünk tovább nyugat felé.Egy sporttelep volt ott,gondosan elkerítve azon belül meg kicsi stadion.Na nem,mi nem itt játszunk ma.Eszembe jutott aztán,hogy ez egész biztosan a Paksi SE sportelepe,mi pedig ma a Paksi FC II.-vel játszunk,na és persze nem itt.Körbejártuk a sportelepet,aminek a hátsó részén klassz salakos teniszpályák voltak.Itt újabb parkra akadtunk és egy cirkuszra,amely távol a világ zajától vert fel sátrat itt.Kiváncsi lettem volna,ide a világ végére hányan jönnek el előadásra?Visszafordultunk kelet azaz a város felé a sporttelep másik oldalán.Itt meg volt a helyi strand,amely hiába a kellemes nyár végi idő,már zárva tartott.Mentünk tovább...

A hátsó park

Itt találkoztunk azzal a bizonyos piros jelzéssel.Nyugtáztuk,hogy majd a vajtai túránk erre fog vezetni.Visszeérve a városba,megláttuk arébb a negyedik tízemeletes házat.Majd egy lottózó épületére csodálkoztunk rá,amely olyan volt mint egy kisebb-fajta palota.A város erre nagyon nyugis volt és rendezett.Azt beszéltük Gergővel,hogy tulajdonképpen szívesen laknánk itt.Mentünk tovább immár lefelé ebből a fenti városrészből.Újabb látnivaló következett,a Paks fő látképévé vált Makovecz templom.Közelebbröl is megnéztünk,valóban remekbe szabott építmény volt!Be éppen nem lehetett menni,de benéztünk,láttuk fából van minden...

A Makovecz templom

Innen aztán már lent,visszafordultunk észak felé.Elértük hamarosan a buszállomás környékét és mellette a Tescot,ahová ismét bementünk hideg üditöért.Innen tovább indulva a város északi részébe,más ismert helyeken át vitt az utunk.Mivel a meccsig még volt némi idő,úgy döntöttünk,hogy a könyvtárnál lemegyünk a Dunához.A könyvtár mögött eldugva ráakadtunk a helyi piacra is.Megállapitottuk,ebben a városban minden van,csak éppen jól elvan dúgva...A Duna persze Paksnál is nagyon szép volt,kicsit pihentünk,körbe néztünk,megmosakodtunk a kellmes vízben aztán indultunk a stadionhoz.

A Duna Paksnál

Na persze a stadion is jól elvan dúgva Pakson,persze nem nekünk.Pofon egyszerűen odataláltunk.Az oda vezető út pedig a Sárgödör-tér mellett haladt el,így benéztünk oda.Ugye itt májusban voltunk a pincefalvas túra keretein belül.Ez is egy ilyen Pincefalvas skanzen rész Pakson.Át mentünk hát rajta.Jó pár házból/pincéből érzödött a cefre szaga,amely számomra édes emlékeket idézett,hiszen ilyen szagok voltak hajdanán apám pincéjénél is...

A Sárgödör-tér egyik utcája

  Hamarosan kiértünk a Sárgödör-térröl és nem kellett sokat menni amikor feltünt végre a stadion.Ez is belekerült az országos stadion programba,hiszen éppen mostanság újították fel.A lelátókat betonozták és tették fedetté.Kivülről ebből ha sok nem is,de azért látszodott valami.Odaérve meglepetten konstatáltuk,hogy nem kell fizetni a belépöért,ingyen megtekinthetö a mérközés.Ez aztán azért volt dühitö,mert egy éven belül ez már a második olyan hely volt ahol nem kértek belépőt,miközben itt nálunk Dunaújvárosban 1000Ft egy meccsjegy...

A paksi stadion még kivülröl

Belépve,egy szép pofás kis stadion fogadott.Három lelátó készen volt,csak még nem volt átadva.Mi itt a negyediken találtunk helyet,amelyen szerencsére kellemesen hüvös volt.Közel voltunk a játékoskijáróhoz és a kispadokhoz is.Kellemes atmoszférájú volt a stadion.Ha most épülne nálunk Dunaújvárosban stadion,valószinüleg az is valami ilyesmi lenne,de már felépült korábban és jóval nagyobb ennél.

Belülröl a paksi aréna

Vonulnak ki a csapatok

A meccs maga jó volt,különösen az első félidö,ahol is remekül játszottunk és 2-1-es vezetésre tettünk szert.Gondoltuk talán megnyerhetjük a mérközést.Ám a második félidőre nagyot változott a játék képe.Képtelenek voltunk egy valamire való támadást felépíteni,aminek aztán az lett a vége,hogy az ellenfél kiegyenltett. 2-2,a végén pedig annak is örülni kellett,hogy nem kapunk ki.Így maradt a döntetlen és végül is jól szórakoztunk.

Zajlik a mérközés

Meccs után visszaindultunk a buszállomásra,ahová 30 perc alatt le is értünk gyalog.Izgultunk,hogy elérjük-e a buszt.Elértük,söt még várnunk is kellett.

Aztán jött és este nyolcra már itthon is voltunk.Jó kis nap volt ez is!

a paksi aréna

A lépcső készül,nem a kilátó!

Már egy ideje figyelemmel kisérjük,az új helyi kilátó építését,többször is foglalkoztam már vele,e blog keretein belül.Azaz csak figyelemmel kísérném,mert a májusra igért kilátó ügyben nem nagyon történik semmi.Ma újra arra tévedtünk és ha már ott voltunk körbejártuk az építési területet figyelve van-e valami változás az ügyben.Ahová a kilátó fog épülni továbbra is elvan kerítve,ám annak,hogy bármi is történne itt,szinte semmi nyoma.Kicsivel odébb azonban,némi megrökönyödésemre a lépcső is levolt kerítve,Közelebb mentünk hát megnézni,ugyan miért is?

Lécsőfelújítás?

A lépcső fekete fóliával letakarva,amire köveket tettek,hogy el nem fújja a szél.

Hát ez meg mi?Vajon mi készül itt és miért?Itt egy szinte kifogástalan állapotú lécső vezet le a Dunai öbölbe.Akkor vajon mit csinálnak rajta?A korlátok is leszedve,nyomuk sincs hova lettek?Betonozzák?Burkolják?Vajon minek?Terméskővel volt kirakva a lépcső és nem tűnt úgy,hogy bármit is kell rajta csinálni.A fene sem érti.A lépcső mellett viszont frissen felálított villanyoszlopok sorakoznak,de nem hiszem,hogy ez miatt kellene egy teljes lépcsőfelújítás.A Dunai öbölbe a városból több lépcsösor is levezet,talán vagy tíz,de sosem számoltam meg.Ezenkivül egyhez tettek még villanyoszlopokat,de ott sem igényelt semmilyen más munkát az oszlopok felállítása.

Vajon mi indokolja a lépcsöi munkálatokat?

A domboldal tagolt,mondhati szintek vannak.Így lementünk a leendő kilátó alatti szintre is,megnézni ott van-e valami nyoma bármiféle munkálatoknak.Persze a nem létező lépcsőn most nem lehetett lemenni,így mellette a domboldalon ereszkedtünk lefelé,fagyival a kezünkben...Átmentünk a ponyván is,nem tünt úgy,hogy alatta frissen lehet betonozva vagy bármi.Persze ettől még lehetett.Leérve az alsóbb szintre,azon látható volt,hogy kocsikerék álltal levan járva a fű!

A lépcső melett tudtunk leereszkedni

Az alsóbb szinten haladva hamar odaértünk ahol majd a leendő kilátó fog állni.Valószinüleg innen lesz alátámasztva,valami hasonló módot tudok elképzelni,mint Pécsen a Kis-Tubesi kilátónál.A leendő kilátó alatti részen,egy kerités volt amelynél a drót gyakorlatilag össze volt görgetve,a fák és a bokrok úgy mint eddig.Semmi sincs kivágva,semmi sincs elkotorva.Nincs eltakarítva a terület a kilátó számára...

Az alsóbb szint

Kövek,föld félre kotorva értelmetlenül...

Néhány kő és némi föld az út szélére kotorva,aminek semmi értelmét nem láttam...Szóval készül a nagy semmi.Az égvilágon semmi elörelépés nincs a kilátó ügyében...ahhoz képest,hogy 2018 májusában át kellett volna adni ez kissé gáz...De még mindig nem értem,hogy jön a képbe a közeli lépcső felújítása?Elképzelhető,hogy az egésznek köze van a kilátóhoz is.Ki tudja...de valószinü.

Az egész Duna-parti domboldalon úgy tűnik valami felújítás,korszerüsités zajlik,de nem csak ott,hanem a felső és az alsó Dunaparton is.Talán van néhány dolognak értelme,de úgy tűnik soknak nincs...például fenn a sétányt,leszórták olyan salakkal/murvával amelyen már a babakocsikat eltolni képtelenség...a levezető villanyoszlopok is...valóban szükség van rájuk?Évtizedeken keresztül nem volt rájuk szükség...most az évben talán ha hét olyan nap van amikor szükség lehet igazán rájuk...de legyen tíz.Akkor tíz napon majd világit és a többin?Télen pl.amikor a kutya nem jár majd erre szükséges lesz megvilágítani a levezetö lépcsőket?Na,de odafenn készült pl.kutyajátszótér is...igen,valószinüleg ez kellett...

Az 1964-es partomlás után a természet itt csodálatos rendet rakott,kialakitva mindent úgy ahogy az a nagykönyvben megvan írva.Minden szépen a helyére került.Most mintha kezdene az ember ebbe egyre durvábban beleavatkozni és kezd az egész müanyag jelleget ölteni...Kár lenne a mi szép dunaparti domboldalunkért...

Odafenn nem sok minden változik...

Odafenn a kilátónál pedig ugyanaz a kép fogad ami fél éve is.Elkerítve,de nem készül itt semmi.Ez a kilátó is,ha majd egyszer elkészül kiérdemelheti az év legértelmetlenebb építménye címet majd,hiszen a felső sétány 75%-ról igy is nagyszerű a kilátás.Kilátó nélkül is.Na figyeljük tovább,hátha egyszer betudok számolni valami érdemlegesről is.Ja és mostmár figyeljük a lépcsőt is,majd írok róla mi is sült ki az egészből!

Leány-kő

Továbbra sem fogytam ki a mecseki legendákból,népmondákból.Ahogy eddigi is,ezután is minden hónapban közzéteszek egyet.Olyankor amikor valamilyen kapcsolatban van éppen aktuális túránkkal akár többet is.E havi legenda egyik kedvenc helyem Magyaregregy környékére kalauzol el minket,a Vágyom-völgybe.Itt áll a Leány-kő.

A mecseki Leány-kő,eldugott helyen,távol a világ zajától

A Leány-kő nevét onnan kapta, hogy egyszer egy fiú és egy lány egymásba szerettek. A szülők nagyon ellenezték a szerelmet és megátkozták őket, hogy ha még egyszer találkoznak, váljanak inkább kővé, mint hogy szégyent hozzanak a családra. A fiatalok családjuk haragja elől elbújva, lopva az erdőben találkoztak. De hiába rejtőztek el a szülők szeme elől, az átok utolérte őket. Szerelmük leghőbb pillanatában, mindketten kővé váltak. Hogy melyik a fiú, melyik a lány, azt már Neked kell megállapítanod...

Azért szoktak erre járni

A Leány-kőig jelzett turistaút nem vezet. Részben a zöld sávon,részben szekérutakon, ösvényeken, vadcsapáson közelíthető meg Magyaregregy, Kisbattyán, Kisvaszar vagy akár Szalatnak felől is.

Legrövidebb úton, végig emberjárta ösvényen, többször irányt váltva, dombot mászva, Magyaregregy felől 3 km-es (csak oda) túrával érhető el.

A legszebb és könnyen követhető útvonal, minimális szintkülönbséggel, de patakon és kidőlt fákon való átugrándozással Kisvaszarról a Szabadság- és a Vágyom-völgyön át vezet. (4 + 2,25 km távolság, csak az odaút.) 

Visszatérés a szigetekre

Közel három éve 2015 őszének derekán volt utoljára olyan alacsony a Duna vízállása,amely lehetővé tette,hogy száraz lábbal keljünk át a környék szigeteire.Kivételes élmény volt az a túra!Most hetek óta lehetett hallani,hogy alacsony újra a vízállás,sőt rekord alacsony,gondoltam ez így újra megnyitja a kaput a szigetekre.Nem hagyhattuk elveszni ezt az alkalmat sem,ám ilyen-olyan okok miatt a túra egyre csak halasztodott.Félő volt,hogy a Dunai vízállás közben megemelkedik majd.Ám a Duna nem emelkedett meg.Így szeptember elsején végre minden adva volt egy újabb szigeti túrához.Beárnyékolta a képet,hogy a média közben egyre a piros riasztással riogatott,a várható erős szél,vihar,felhőszakadás és jégeső miatt.Kockáztattunk és belevágtunk.Jó döntés volt.

A II.János Pál templom

Mivel helyi túra volt,így természetesen otthonról indultunk el a kalandra.A város szép részeit is érintettük.Mint pl. a II.János Pál templomot ami szerintem egy borzadály,de ez lényegtelen.Ezután értünk fel a Falhoz a város új nevezetességéhez.Várostörténeti képeket festettek egy helyi falra,amely aztán óriási népszerűségnek örvend a városban (méltán!) és már az országos média is felkarolta.Erről a falról amúgy nem rég írtam,ha lemaradtál róla itt megnézheted. Ezekután átvágva egy lakótelepen kezdtünk ereszkedni a Duna felé.

A falnál

Mielőtt belevágtunk volna a nagy kalandba,elmentünk a Kikötő-öbölhöz.Persze az is jócskán levolt apadva.Be is mentünk a meder közepéig száraz lábbal.Különleges élmény volt,hiszen így még itt nem jártunk.Visszagondolva amúgy az elmúlt négy és fél évtizedre,nem emlékszem a múltban ennyire durván alacsony vízállásokra...

Itt már biztos voltam benne,hogy áttudunk majd menni a szigetekre.Mindig csak a saját szememnek hiszek,hiába a híradások (amelyek sokszor ferditenek)csak úgy hiszem el a dolgokat ha látom.Szóval az alacsony vízállás igaz volt,de a rekord nem.Erre persze csak később jöttem rá.Bementünk hát a Szalki-szigetre annak is az észak-keleti csücskéhez,itt vehette kezdetét az igazi kaland.

A kikötő-öböl

A holtágak szinte ugyanazt a képet mutatták mint három évvel ezelött.Alaposan levoltak apadva és kétség sem férhetett hozzá,bizony száraz lábbal is átlehetett menni mindegyik szigetre.Ugye mondanom sem kell,itt jelzett turistaútakat bodorság lett volna keresni,bár a Szalki-szigeten voltak.A holtágakban persze nem.Könnyedén átléptünk a Szalki-szigettől számolt Első-szigetre.Mi neveztük el a környék szigeteit szám szerint,egyszerű oknál fogva:nem volt nevük.Pontosabban nem tudtunk róla.Aztán megtudtuk,hogy a Harmadik-szigetet Pap-szigetnek hívják,de a másik kettő elnevezéséröl manapság sem tudunk.Szóval az Első-szigetre átmenvén annak partján mentünk tovább amúgy északi irányba.Meglepö volt az amúgy kb.150-200 méter hosszú sziget végén egy jól járható kitaposott út!

Az Első-sziget déli csücske

Egy szexi fürdöruhás nő horgászott a sziget északi végénél,de aztán láttuk,hogy sajnos nincs egyedül..Száraz lábbal lehetett átmenni az Első-szigetről a Másodikra is.Egy apró erecske féle maradt itt a Dunából,azt átlépni gyerekjáték volt.A Második-szigeten nem volt út,az őserdőben kellett haladni.A Harmadik (Pap)-sziget nem a Második után volt hanem az mellett egy kicsivel odébb.Erre már nem járt senki emberfia.A Második és a Harmadik-szigetet egy holtág választotta el egymástól.Ahogy három éve is,ugyanúgy most is csontszáraz volt ez a Dunai holtág!Átmenve a Pap-szigetre,annak déli csücskénél megkajáltunk.

A Második-sziget partja,szemben a Pap-sziget

A száraz dunai holtág

Közben megdörrent az ég valahol a közelben az Alföld felett,de minössze két dörrenés volt,így aztán a beígért riasztó időnek még nyoma sem volt.Itt jöttem rá aztán,hogy rekord alacsony vízállás azért nincs.Ugyanis eredetileg a Pap-sziget keleti partján szerettünk volna végig haladni,ám azt a Duna főága mosta.Három éve végig lehetett menni,most nem.Tehát nem volt rekord alacsony a vízállás.Úgy döntöttünk a két sziget közötti holtágban megyünk és amikor szükséges bemegyünk valamelyik szigetre és ott megyünk majd.A száraz holtág teljesen jól járható volt.Nagyon sokára találtunk csak benne vízet.Ezt kikerülvén bementünk a Második-sziget őserdejébe,ahol persze járhatatlan terep fogadott,de átevickéltünk ezen a nehéz szakaszon is.Újra a száraz holtág következett.

Az őserdőben

 Egy idő után aztán lett víz a mederben és itt már nem lehetett tovább a holtágban haladni.Átmentünk a Harmadik azaz a Pap-szigetre.Itt sem volt jobb a terep mint a Második-szigeten,de nem adtuk fel,elakartuk érni a sziget északi végét.Valahogy a vállig érő növényzetben találtunk egy ösvényt amin valamennyire tudtunk haladni.Elértük a három évvel megismert hegyet!Igen egy hegy volt ezen az elhagyatott lakatlan dunai szigeten!Na nem kell itt nagyra gondolni.A kis hegyecske talán 20 méter magas lehetett és a megmászása kimeritett úgy mint múltkor a közel 500 méter magas mecseki Szöge-hegy megmászása.A nagy meleg és a rendkivül mély talaj lehetett az oka.Fent semmilyen kilátás nem volt,betakartak a fák csúcsai.Lejövet folytattuk az utat a járhatatlan öserdőben aztán nagy nehezen elértük a sziget északi végét!

A Pap-sziget északi vége,szemben a Rácalmási-sziget déli csücske

Gyönyörű táj jutalmazta erőfeszitéseinket!Voltunk már itt ismertük amúgy,de így is lenyügözött.A Pap-sziget végénél kezdödik a Macskalyuk,amely a dunai holtágak és szigetek találkozási helye.Láttuk már minden perpekstívából,nehéz megítélni melyikből a legszebb ez a hely,de az biztos volt,hogy innen a Pap-sziget végéről nézve is lenyügöző volt!Szemben a Rácalmási-sziget déli vége mosolygott ránk,mellettünk a Második-sziget.Körbe mindenhol pedig a dunai holtágak amelyekben itt bőven volt már víz!Hátra tekintve a főágnál pedig jól látszodott Dunaújváros még szeretett stadionunk lámpáit is észrevettük a távolban.Itt a parti sziklákon pihentünk.Itt is észrevehető volt,hogy három évvel ezelött azért még ennél is alacsonyabb volt a vízállás.

A Macskalyuk

Feltámadt a szél,azthittük itt a beígért itéletidő.Így nem idöztünk tovább itt,elindultunk vissza.Ugyanarra mentünk amerre jöttünk,lényegébe ugyanúgy.A szigeti őserdőbeli járást végül is nevezhetem extrém túrának is.A száraz holtág viszont nagyon jól járható volt.Aztán talán az eheti kemény melónak hála, én kezdtem alaposan elfáradni,annak ellenére,hogy igazából nem volt ez egy megeröltetö túra.Napi 15-20km menés a munkahelyen,valahogy itt jött ki a fáradtság,de az is lehet,hogy ez már az öregedés jelei.Végül is hamar visszaértünk a Szalki-szigetre,ahol úgy döntöttünk megvárjuk a helyi járatot és azzal jövünk haza.Ha nem kapunk észbe még most is várhatnánk...szeptember 1 lévén,már más volt a menetrend és szombaton nem járt erre helyijárat sem...Így megfáradva mentünk fel arra a lakótelepre amelyen az a fal is volt.Itt már feltudtunk szállni helyijáratra,azzal jöttünk haza.

A Pap-sziget sziklái

Mindent egybevetve kb.olyan 10-12 km-t mehettünk,viszonylag könnyü terepen.Nehézséget a szigetek járhatatlan öserdei okoztak csak.Ezeken ki is merültem kicsit,de ez is egy jó buli volt.Így tehát három éven belül másodszor is betudtuk járni a szigeteket.A Pap-szigere valószinű már nem jövünk többé,ha erre járunk akkor a Második-szigetet vesézzük majd ki.Eljutottunk arra a pontra,hogy gyakorlatilag Dunaföldvár és Ercsi között ismerünk már szinte mindent.

Őszi tervek

Hát akkor a mai nappal kezdetét veszi az őszi túraidény.Az ősz amely szerintem a legklasszabb,legcsodálatosabb évszak,amely leginkább kedvez a túrázásoknak.Október utolsó és november első napjai pedig az év legcsodálatosabb időszakát hozza.Az őszi színjáték és az elmúlás látványa a természet legszebb látnivalóvalója!Reméljük hamarosan véget ér a két hónapja tartó nyári kánikula és valóban kezdetét vehetik az őszi kalandok.

Idén őszre beleszeretnénk csapni a lecsóba,hiszen úgy tervezem,hogy kilenc(!) túráig meg sem állnánk ebben a csodálatos évszakban.Persze sokmindentől függ a dolog,de ezegyszer merjünk már nagyot álmodozni!

Nézzük meg a terveket!

Az ősz szépségeire nincsenek szavak...

Természetesen a legfontosabb,hogy a három nagy bakancslistás túra összejöjjön.Szeptemberben szeretnénk megvalósítani a már hónapok óta húzodó Pilis projektet.A Pilis-tetőt másznánk meg végre valahára,valószinűleg egy Pilissszentkeresztről induló körtúra keretében.Ezt a túrát szeretnénk két héten,de legrosszabb esetben három héten belül megvalósítani.

Októberben jönne az utóbbi évek legextrémebb túrája amely a Visegrádi-hegységi Salabasina-árokba vezetne.A várhatóan rendkivül nehéz túrát még az is neheziti,hogy ide nem vezetnek jelzett turistaútak,nekünk kell majd ott lenni a szeren és odatalálni.Kiváncsian várom hogyan szerepelünk majd itt.

Novemberben túramódosítást hajtottunk végre mint ahogy azt jeleztem is korábban.A Baglyas-hegyre mennénk a Bakonyban.Ez az a hegy amelybe beleszerelmeskedtünk Eplényből hazafelé jövet.

A Baglyas-hegy

Környékbeli túrákat illetően,idén úgy tervezzük,hogy az Adonyi-szigeten néznénk meg az őszi finálét október utolsó napjainak valamelyikén.

Újra szeretnénk végigcsinálni az Egyenesen át túrát.Tavaly ez egy nagyon sikeres túra volt amely Nagyvenyimről vezettt Perkátára a rendkivüli szépségű mélykúti erdőn át.Viszont erre a túrára csak akkor megyünk ha legalább ketten eljönnek velünk.Szeretnénk megmutatni,hogy a közelben is vannak frankó helyek.

Szemezünk nagyon a Tolna-hegyháttal is,idén eddig sajna nem tudtunk ide eljönni.Egy őszi túra itt is pazar lehet.

Aztán Ercsinél akarunk átmenni révvel a Csepel-szigetre és onnan legalább Szigetszentmiklósig eljutni az Emese parkba.

Valamint a szintén hónapok/évek óta huzodó Paks-Vajta túra is benne van a képben.

A Dunántúla királya: a Pilis-tető

Helyi túrákat illetően.hamarosan szeretnénk lemenni a környék szigeteire addig amig alacsony a Duna vízállása és átlehet menni rájuk.Bár úgy hallom,egész összel alacsony vízállás várható.

Más helyi túrát nem tervezünk,de mindig benne lehet a pakliban valami.Hirtelen ötlet is dönthet ezekről menetközben.

Meccstúrákat illetően,benne van egy meccstúra Paksra a közeljövöben.Más aztán e téren nem igazán fog beleférni a dologba,mert nem játszunk olyan városok csapatával ami könnyen elérhető.Talán majd Pécs,de ez viszont már átnyúlik a téli időszakra.

A Salabasina-árok

Na.Hát ezek a tervek őszre dióhéjban,azthiszem gazdag a kínálat.Sok-sok mindetől függ persze mit tudunk megvalósítani belölük,de ezúttal komolyabb esély mutatkozik erre is.

Na és a legfontosabb,idén már szeretném végre megvalósítani a Sándor emléktúrát a Mecsekben,az őszi iskolai szünet idején.

Egy biztos az év három legtutibb hónapja következik.

Azt a szépséget amit az ősz ígér egyszerüen nem szabad kihagyni!

Túrára fel!

Nyári összefoglaló és értékelő

Mivel mi nem követjük a csillagászati naptárat,így nekünk már augusztus 31.a nyár végét jelenti,ideje a nyári összefoglalónak.Ugyanazt tudom írni mint a tavasz végén,hogy a terveink végül is valóra váltak,ha nem is minden úgy ahogy szerettem volna.Hat túrát terveztünk a nyárra,mivel eleve tudtuk a kánikula nem igazán kedvez a túrázásoknak.Nos kánikula volt bőven,gyakorlatilag két hónapon át tombolt teljes erővel a nyár,a hat túra mégis sikerült,igaz nem abban az elosztásban ahogy terveztem.Volt három bakancslistás túránk,egy környékbeli,egy helyi és egy meccstúránk.(azt,hogy melyiket minek nevezzük visszalehet nézni korábbi megosztásaimból).Tehát a hat sikerült végül is.

Szenna

Kezdödött a nyár rögtön egy túracserével.Ennek oka az volt,hogy Gergő fiam az egyik májusi túrán megsérült kicsit ami a júniusi aktuális túrára nem jött még teljesen rendbe,Így a júniusra tervezett nehéznek ígérkező pilisi túrát elraktuk szeptemberre,a könnyebb eredetileg augusztusra tervezett zselici túrát pedig elöre hoztuk júniusra.A szeptemberi mecseki túra is így elökerült augusztusra.Szóval a Zselicben kezdtük a nyárt.Kaposvárról indult a túra amely Szennára vezetett majd onnan más útakon vissza Kaposvárra.Első látásra beleszerettünk Kaposvár városába,hisz az egyik legszebb hazai városba találtuk magunkat.A Zselic szép volt eleinte sem a jelzésekkel,sem az utakkal nem volt gondunk.Aztán ez változott,helyenként csalánnal benött utakon mentünk a jelzések pedig hiányosan alig észrevehetöen voltak felfestve.Így aztán többször is eltévedtünk a zselici túrán,de szerencsére mindig visszataláltunk a helyes útra.Szenna szép volt,a skanzen nagy élményt jelentett.Ám nyitvatartó vendéglátó helyet vasárnap délután nem találtunk.A szomszédos Kaposszerdahelyen sikerült végül szomjunkat oltani,majd onnan mentünk vissza Kaposvárra.Minden negatív dolog ellenére egy jó kis túra volt,az ekkor már höségben.A túrán ketten voltunk Gergővel.

Valahol Pálhalma és Nagyvenyim között

Ezután itt a környéken jártunk egyet.A Dunaújvárosból kiinduló körtúrán elöször Pálhalmát érintettük,majd a mezökön,kukoricásokon és erdőkön keresztül értük el Nagyvenyimet,ahol az arborétumban hüsöltünk,majd ittunk egy remek sört.Nagyvenyimről pedig egy vadiúj jelzésű úton (amely azért régebbröl már ismert volt,csak nem volt jelzett) érkeztünk vissza Dunaújvárosba.A túrán hárman voltunk velünk tartott még Zoli barátom is.Azt kell,hogy mondjam remek kis buli volt,a város környéki tájak kellemes meglepetéssel szolgáltak.

A Tési fensíkon a Bakonyban

Júliusban a Bakonyt vettük célba,ekkora már Gergő lába is teljesen rendbe jött.A túrára velünk tartott korábbi túratársunk Mónika Bernadett is.A túra Várpalotáról indult ahol még élénk szél fújt.Késöbb aztán meleg lett.A Bakonyi erdőket,fensíkokat,csúcsokat,várakat nagyon élveztük.Pazar túra volt minden értelemben.Voltunk Bátorkő váránál,a Tési fensíkon.Fő célunk azonban az Eplényi libegő volt.Sikerült is elérni és természetesen mentünk is egy kört vele.Felülmúlhatatlan élmény volt!Fent még megnéztük a kilátót és a mezítlábas tanösvényt.A túra Eplényben végzödött.Annyira remek buli volt,hogy ez a túra esélyes az év legjobb túrája címre is,Na de addig még sok víz lefolyik a Dunán.

Az erdei géppark

Egy helyi túra következett,az erdei gépparkot néztük meg.Mindenféle mendemonda keringett a neten ennek állapotáról,kiváncsiak voltunk mi ebből az igazság.Mint kiderült semmi.Itthonról induló és ide is érkezö túra nem volt egy megeröltetö menet.A géppark pedig teljesen rendben volt.A gépek környéke és a környezö utak is ápolva karbantarva voltak,ezúttal szemét sem volt sehol a környéken.Reméljük ez nem csak átmenetei hanem tartós állapot.Gergővel voltunk ezen a túrán.

A Máré vár - imádom

Következett a Mecsek augusztus elején.Egyetlen egy jelentösebb mecseki völgy maradt a Kelet-Mecsekben ahol még nem jártunk a Sín-gödör.Ideje volt ezt is felkeresni.A Mecsek szokás szerint gyönyörü volt,nem hiába az első számú kedvencem.Az elképesztö kánikulában ráadásul a Vár-völgy és erdei csodálatosan kellemes klimával szolgáltak,a források zöme fantasztikusan folyt.Elöször a Máré várhoz mentünk ahol már öt éve nem jártam.Tudtuk zárva van (már három éve),ám így kivülröl is lenyügöző látvány volt a kedvenc váram.Egy órát pihentünk a vár tövében,majd a Gergely-Éva-forrás érintésével mentünk fel elöször a hegyre majd ereszkedtünk le a Sín-gödörbe.Sajnos a völgy nem igazán volt élvezhetö mégpedig a rengeteg körülöttünk szálló légy miatt.Teljesen lefoglalt ezeknek a távoltartása.Ez a völgy is szép volt persze.Ezután viszont a Szöge-hegy megmászsása 40 fokban teljesen kimerített.Nem emlékszem mikor készültem ki ennyire utoljára egy túrán.A hegyen aztán hüvös erdöbe mentünk,de én már csak vánszorogtam.

Végül Komlóra érve egy hideg sör új energiával töltött fel.Ketten voltunk itt is Gergővel.Ez is minden negatívuma ellenére jó buli volt!

Gergő hülyéskedik a násznép elött Dunaharasztiban

Ezután kétszer is Budapest felé vettük az irányt.Az elsöt nem tudtam hova besorolni,nem túra,nem kirándulás...semmi.Hivatalos ügyet kellett elintézni,ennek végeztével sétáltunk egy jót végig az Andrássy úton,át a Lánchídon és az alagúton.De mondom ez nem túra volt.

Rá egy hétre kisértük el csapatunkat Dunaharasztiba.Tehát egy meccstúrával zárult a nyár.Budapest érintésével mentünk.Gyalog mentünk át a Kelenföldi állomástóla közvágóhidi hév állomásig.Ahogy haladtunk elöre az idöben,úgy lett egyre jobb és jobb ez a túra,jöttek az élmények sorra.Remekül éreztük magunkat,ráadásul aztán Dunaharasztiban a csapatunk is gyözött,így felkerült az i-re a pont.Remek nap volt,jó buli.

Hát ez volt akkor a nyár.Több túra nyáron már nem lesz.

Az öszi idény számunkra pedig szeptember elsején kezdödik.

Reméljük hamarosan a kánikula is véget ér és kezdetét veheti az ősz.

Ami a kedvencünk,mert ősszel a legjobb túrázni.

Öszi tervekröl hamarosan!

Élménydús,győztes meccstúra Dunaharasztiba

Elérkezett az új szezon elsö meccstúrájának napja.Szerettünk volna két héttel korábban Szekszárdra is elmenni,de akkor ez nem jött össze.Most viszont minden adva volt egy remek naphoz.Esőt és záporokat is jósoltak erre a napra,így aztán mindenre felkészülve a kis zsákunkban esőköpennyel vágtunk neki az útnak a dunaújvárosi vasútállomásról.Nem kellett korán indulni.Elvégre éjszakás műszak után voltam,másfelöl úgy számoltuk mindennel együtt is időben oda érünk majd.Délelött fél tizenegykor indultunk tehát el vonattal.Döcögös út volt,a szakasz legérdekesebb része,a Budafok - Kelenföld közötti rész volt,ami normál esetben kb.4 perc a vonatnak,most azonban ki tudja miért 25 perc volt...

Indulás!

Kelenföldön szálltunk le,már elözetesen úgy terveztük gyalog megyünk át a nem éppen közeli Közvágóhidi hévhez.Elsösorban a Bikás parkba akartunk ,a nem rég elkészült Grosics Gyula szobrot megnézni.Ellentétben a híradásokkal időközben meleg lett,a megjósolt záporoknak nyoma sem volt.Hamar elértünk a Bikás parkhoz.A takaros metróépület megtekintése után egyből beköszöntött a Grosics szobor.Remekbe szabott alkotásnak tűnt,odamentünk hát megcsodálni.

A gyönyörü szobor

Amit tudni kell róla

Természetesen fotózkodtunk itt egy sort,hisz a legenda nagy tisztelői vagyunk.Sajnos életében nem lehetett,így most a szoborral készítettünk szelfiket,na és tiszteletbeli Dunaújváros Pase szurkolóvá fogadtuk az Aranycsapat legendáját.( egy másik kicsit idekapcsolodó dolog: az Aranycsapat egy másik legendája Buzánszky Jenö,az ezredforduló környékén a Dunaferr SE tiszteletbeli elnöke volt).Bár kitünö kapusunk van,Grosicsot eltudtuk volna képzelni a Dpase hálóöreként is akár.Hatalmas tisztelet a legendának!Imádjuk halála után is!

Tiszteletbeli Dpase szurkolónak fogadtuk a legendát.Ha ezen múlt volna,örökre odaadtunk volna a sálat neki

Szelfi a legendával.Örülünk,hogy találkoztunk mégha így is...

A szobor után szétnéztünk a Bikás parkban,volt némi müanyag hatása nem mondom,de végül is tetszett.Nem volt rossz.Rengeteg ember mozgott itt és voltak még egyéb szobrok is,amelyek közül a domb tetején álló bika szobrok tetszettek.Ugye ők a park névadói,A park után mentünk tovább a lezárt Etele úton,ahol épp az egyes villamos vonalának meghosszabítása folyik Kelenföldig.Meleg volt,az út hüvös oldalán mentünk ami kellemes volt.Egy Aldiban vettünk kaját és üditöt magunknak.

A bikák

Tovább sétáltunk,hajléktalan alakok árnyékában,akik épp az egyik bokornál aludtak egy matracon...egy férfi és egy nő....lehet nem is aludtak?A Kopaszi gát közelében tudtunk felmenni a Rákóczi hídra,amely most is lenyügöző volt.Elképesztö  forgalom volt most is a hídon,mint anno azon a régi hídtúrán.Csendre vágyók,ne ide jöjjenek!A híd után már nem volt messze a Közvágóhidi hév állomás.Délután fél háromra értünk ide,a meccs ötkor kezdödött Dunaharasztiban,bőven időben voltunk még.Egy régi villamos volt itt a fő látnivaló.Aztán bejött a hév,mi pedig elindultunk Dunaharasztiba.

A villamoscsoda

Röpke félóra alatt ki is értünk a korszerünek cseppet sem nevezhetö hévvel.Még mindig több mint két óránk volt a meccsig,így elindultunk városnézésre.Esőnek továbbra sem volt nyoma.A helyi szigetre vagy félszigetre érhettünk le.Ez jó környéknek tünt,sétányokkal,kis szökőkúttal,egy dunai holtággal és egy kisebb fajta hegyecskével,amire fel is mentünk.Ez tűnt az egész környék legmagasabb pontjának.Ám felérve a kilátás szinte egyenlö volt a nullával,mivel a környező fák eltakarták azt.Még lementünk aztán a Ráckevei Dunához a hídat megnézni.

A környék legmagasabb pontja

Lépcsö (is) vezet fel,de kilátás nincs odafenn...

Ezekután elidultunk a városba.Egy násznépbe botlottunk a helyi amúgy igen szép templomnál.Gergő a poén kedvéért elövette is a Dpase sálat és úgy fotózkodott,hogy háttérben a násznép volt...Tovább menve a városban egy klassz parkra akadtunk,ez volt a Hösök parkja és ez nem keltett müanyag hatást!Ember sem volt annyi mint a Bikás parkban,viszont volt itt rengeteg szuperebbnél szuperebb emlékmű.Megcsodáltuk mindet.Legjobban egy virágokból kirakott Nagy Magyarországot ábrázoló alkotás tetszett.

Nagy Magyarország

Volt itt trianoni emlékmü,56-os,háborús,helyi hösök emlékmüve stb.Az egyik háborús emlékmű is nagyon tetszett,egy magas talapzaton egy katona állt,de ami megkapó volt az egészben az a talapzatón elhelyezett felíratok voltak.Szóval nagyon tetszett ez a park nekünk.Amikor tervezgettük ezt a túrát,úgy tünt Dunaharaszti nem egy nagy eresztés és semmi látnivaló nem lesz itt.Ehhez képest kellemes meglepetés volt a város.Egy óránk volt még a meccsig,elindultunk a stadionba.

Háborús emlékmű

Meginditó felírat

Jó tíz perc járásra volt a stadion,odaérve bementünk.Meglepetés volt a belépö ár,hisz még odahaza 1000Ft egy jegy,addig itt a kettö volt 800... Maga a stadion nem volt egy nagy szám.Jó indulattal lehetett csak stadionnak nevezni.Volt egy fedett lelátó,de nem nagy attól jobbra-balra két kis lelátó,szemben csak egy földböl kialakitott dombocska.A pálya talaja sem tűnt a legjobbnak.Ja és hiába Dunaharaszti,nem a helyi erőkkel játszottunk hanem a szomszédvár csapatával a Taksonnyal.Az ő pályájuk még ilyen sincs mint ez.Na de mindez egyáltalán nem okozott semmi problémát.Vártuk a meccskezdést,közben helyi szurkolókkal beszélgettünk - mert így is lehet...

A dunaharaszti stadion

A meccs nem volt rossz,nem játszottunk rosszul a védelmünk kifejezetten jól zárt.Az ellenfél nem igazán tudott helyzetet kialakítani.Mi támadgattunk,de az első félidőben nem született gól.A másodikban rákapcsoltunk.A védelmünk továbbra is stabil volt,majd egy szabadrúgás után egy fejesből megszereztük a vezetést!Továbbra sem volt átütő erő az ellenfél támadásaiban,talán egy komoly helyzetük akadt.Így aztán 1-0-ás győzelemmel zárult a találkozó!Már csak ezért is érdemes volt eljönni.Ám az élményeknek még nem volt vége.

Zajlik a meccs

Visszamentünk a hév állomásra,majd elindultunk vissza a Közvágóhíd felé.Egyik megállóban lánycsapat szállt fel a hévre.Némi zajt csaptak,de ez egyáltalán nem volt zavaró.Aztán kinéztek maguknak és az egyik lány oda ült mellém.Elöször a családi állapotom felöl érdeklödött,majd elöadta hogy ő jövö héten megy férjhez,adjak tanácsokat a házasélethez...Ezt aranyosan végighallgatta,majd egy kis füzetecskét adott nekem,hogy írjak bele egy kívánságot amit kivánok nekik a házaséletre.Gergőnek is odaadta,hogy ő is írjon bele.Bolond fiam azt írta bele,hogy hajrá Újváros (...)

Aztán a leányzó még egy-két emberhez odament,hasonlókért.Valószinüleg lánybúcsú zajlott éppen és a lánynak minél több ilyen beírást összekellett gyüjtenie.Nagyon aranyosak és szimpatikusak voltak!

Búcsú Dunaharasztitól

Visszaérve a Közvágóhídra,Kelenföldre nem volt idő visszamenni,még tömegközlekedéssel sem értük volna el az utolsó vonatot.Így maradt a Népligeti buszpályaudvar ami kb.2km-re volt.Elsétáltunk hát oda.Óriási forgalom volt a városban,elmentünk a Lurdy ház mellett majd a Grupama arénához értünk.Az ország jelenlegi nemzeti stadionát alaposan eltrakarták...A Telekom székházát építették elé amely egy borzalom...nem hiszem,hogy valaha is láttam ennél rondább épületet...eltakarták ezzel a gyönyörü stadiont...Ehhez már nem is tudok mit hozzáfüzni.A népligeti pályaudvar hozta mínösithetetlen színvonalát,korán bezáró udvariatlan árusokkal,alvilági alakokkal,méregdrága wc-vel.Budapest legellenszenvesebb helyét most sem fogadtuk a szívünkbe.Na de aztán beállt a busz és elindultunk vele haza.

Újabb klassz nap volt!