Bringakör Újváros körül

Talán már írtam,hogy biciklitúráink java nem a legjobban sikerülgetett.Nagyjából tíz túrából három esetleg négy volt sikeresnek mondható.Mindig ért valami,vagy defekt,vagy valami egyéb bicikli hiba vagy valami apróbb baleset.Így egy idő után fel is hagytunk a biciklitúrázással.Ez a leírás most egy sikeresnek mondható túrát mesél el.

 Csak a város környékén terveztünk most túrázgatni,ugye egy majdani terv szerint esetleges Velencei-tó körüli túra volt az álom.Oda-oda készülgettünk ezekkel a túrákkal.

A terv az volt,hogy kitekerünk a közeli Nagyvenyimre,onnan eltekerünk az északra található Mélykútra,majd kelet felé fordulva a Bernátkúti börtön mellett elhaladva megyünk be Pálhalmára.Onnan pedig valahol visszajövünk Dunaújvárosba.

Napfényes kellemes időben egy szombati délelött indultunk.

Indul a mandula a földesútakon Dunaújvárosból alig kiérve

Nagyvenyimig lényegében földúton mentünk ezzel is kerülve a forgalmas országútakat.Arra mentünk pont amerre a Venyimre vezető gyalogtúráink is szoktak menni.Nem nehéz emelkedövel alig tarkitott terep volt.Átkeltünk a 6-os úton majd egy helyi bevásárlóközpont után tértünk rá a földesútra.Az M6-os sztrádáig innen nagyjából 800 méter a távolság,ezt könnyedén letekertünk,majd a sztráda feletti hídon pihentünk.Na nem azért mert elfáradtunk,hanem mert innen van a legjobb rálátás a környékre.

Feltünik a sztráda felett vezető híd

Az M6-os a hídról

Innen ereszkedés volt némileg lefelé gyümölcsösök és szántóföldek ölelésében és máris a venyimi földeken jártunk.Az egyhangúságot egy-egy fa törte meg,de látni lehetett a környék falvait,elsősorban persze Nagyvenyimet és Baracsot.Hátratekintve pedig Dunaújváros vigyorgott ránk.Jelzett turistaút erre nem vezetett amúgy,de gyakorlatilag hazai pályán voltunk így nem is volt szükségünk rá.Zögykölödös agyonszáradt földúton értünk be Nagyvenyimre ahol aztán aszfaltozott útra váltottunk,ez érezhetően jobban ízlett a kerékpároknak is.

Egy-egy fa töri meg az egyhangúságot

Nagyvenyimen szokásos helyünkön pihentünk,kajáltunk.Ez amúgy a helyi víztoronynál található parknál,játszótérnél van.Innen a már jólismert arborétum felé vezetett az út,egy kicsit megálltunk itt is,hiszen kedveljük ezt a helyet amely kellemes klimájával,látványos fáival igazán vendégmarasztaló egy hely.Ám most nem ez volt túránk célpontja,tekernünk kellett tovább.Itt az arborétumnál már amúgy feltünt egy zöld jelzésű turistajel,a zöld sáv.Fogalmam sem volt róla mit kereshet itt...aztán persze kideritettem.Ez egy új jelzés,Nagyvenyimről indul elmegy Mélykútra (ahova mi) majd visszatér Mezőfalvára (óriási kerülöt leírva),majd onnan lemegy egészen Nagykarácsonyba.Hát,hogy mi célból jött ez itt létre?A jó ég tudja... de akkor már belehetne festegetni valamilyen jelekkel a környék többi útját is.Na indultunk mi meg tovább.

Szelfi az arborétumban Nagyvenyimen

Elhaladtunk az egyik tó mellett ami még a faluban található.( a környéken sok tó van,de ez az egy van benn a faluban),aztán kiérve a zöldön haladva mentünk Mélykút felé,amely itt újra földút volt már.Szinte tökegyenes az út Nagyvenyimről Mélykútra,na jó ha jól emlékszem egy apró kanyar volt azért benne.Gyerekkoromban sokat tekertem erre,de magán ezen az úton sose indultam el.Nagyvenyimről nézve olyan mintha  a bizonytalan végtelenbe vezetne...és megvallom gyerekként valahogy félelmet keltett bennem.Persze nem volt mitől félni,jól haladtunk az úton néhol annyira száraz volt már,hogy besüppedt a bicikli kereke a porba,de azért jól haladtunk.Majd 4km ez a távolság Mélykútig.Mélykút ami igazából Mélykútpuszta talán három esetleg négy utcából álló...hát,hogy önálló település-e azt nem tudom,de nem túl nagy.Igy hamar körbetekertük és mentünk Bernátkút felé újból jól járható betonúton.

Mélykútat elhagyva

Ez a rész kellemes volt,néhol azt éreztem nem a nevesincs Mélykút környékén járunk hanem valami klasszabb helyen...forgalom alig-alig volt.Bernátkútra elérvén a buszmegállónál álltunk meg.Hát amit láttunk,az maga a börtön kivülről.Tök olyasminek tünk mint valami amcsi akciófilmekben a börtön.Kivülről rendezettnek tünt és nem akarom megtudni milyen belülröl.Azt állitólag ez női börtön!De csak állitólag valójában nem tudom,hogy igaz-e,és a másik börtön ahol a férfiak vannak az Pálhalmán van...

Sokat nem idöztünk itt,megelözendő,hogy kikelljen menni a 62-es főútra,egy újabb földesútra tértünk le.Ez majdnem sima volt,így tudtunk tekerni ezerrel.Hamarosan újra kereszteztük az M6-ost,de most alulról mentünk át és azonnal Pálhalmán voltunk.Elsőre nem ismertem fel és nem is tudtam hol vagyunk...

Kastély Pálhalmán

Pálhalmához mérve szokatlanul szép volt a hely és persze gondoltam,hogy ez Pálhalma csak nem akartam elhinni.Mindenesetre a település ezen részén soha nem jártunk még.Egy kastélyfélénél voltunk egy szép parkban.Pihiztünk is kicsit itt.tökre nem akartuk elhinni,hogy ez itt Pálhalma (amely nem önálló település,Dunaújváros városrészének minösül).Aztán beljebb tekertünk a faluba és már egyre ismerösebb volt minden.Bizonyságot nyert,hogy ez bizony Pálhalma.A kastély amúgy a büntetés végrehajtási intézet része...ha jól tudom.Pálhalmán kiérve a 62-es mentén haladva még elhaladtunk Sándorháza mellett,itt van a börtön és üzemek meg ilyesmik.Hamar elértük a 6-os és 62-es út körforgóját.Itt értünk vissza Dunaújvárosba,azonban hazáig még volt egy kis út.

Sándorháza

Egy kisebb erdős rész van itt benne jól járható út,ez visz be Újváros Újtelep nevezetű részébe.Innen aztán már gyerekjáték volt a hazajutás.Rendben meg is érkeztünk vissza a starthelyre.Jó 25km-t tekertünk le és ezúttal a biciklik is bírták.Ám korai volt az örömöm,másnap munkába tekerésnél a hátsó tengelyem tört el amely ennek a túrának a következménye volt...Na de a lényeg magán a túrán jól éreztük magunkat!

Pirossal kiemelve a túránk útvonala

Túra a Vértesben - Szárligettől-Vértessomlóig

Bár némileg szeles,de ragyogó időben már korán reggel megérkeztünk a Komárom megyei Szárligetre aktuális túránk kiindulóponjához.Városunkból könnyen elérhető tömegközlekedéssel is a település.így idei harmadik bakancslistás túránkat már reggel fél8-kor megtudtuk kezdeni.Már a vasútállomás is tetszett a településen amely felett egy átjáró biztosította az átkelést.Erről lejövet azonnal az országos kéken találtuk magunkat!Szép idő,tetszetős kis falu,remekül felfestett jelzések.Minden adva volt egy remek túrához.

A útvonal tevünk az volt,hogy Szárligetről indulva átmegyünk Csákányospusztán majd elérve a Mária-szakadékot azon is végigmegyünk.Annak végénél lesz a Körtvélyesi erdei temető amit nem hagyunk ki ,majd továbbmegyünk a Vitányvárba.Lereszkedünk a Szarvaskúthoz,majd felmegyünk a Nagy-Somlyói kilátóba.Onnan pedig le végállomásunkra Vértessomlóra.Nagyjából 18km várt ránk.

A kezdeti méterek,elöttünk a Vértes

Évek óta nem voltam Vértesi túrán,igy fogalmam sem volt róla mi fogad majd,hogyan fogad majd a hegység.Azonban nem kellett csalódnom: az első pillanattól kezdve remekül járható ,jelzéssel jól felfestett utakon mentünk.Óriási piros pont a Vértesnek!Erre nem is fecsérelek több szót,mert végig a túra során semmiféle gondunk nem volt sem az utakkal,sem a jelzésekkel.Hamarosan magunk mögött hagytuk a szép Szárligetet,a falu feletti kisebb fensíkról már gyönyörü volt a kilátás a környező hegyekre.Kereszteztük az 1-es számú főútat és már Csákányospusztán is voltunk.Itt haladva rövidesen három nagyon kedves kis kutya fogadott minket.Úgy látszik minden túrán útunkba kerül valamilyen kedves állatka,ami persze nagyon jó dolog!

Gergő és a kutyusok

Ám búcsút kellett venni tölük,mentünk tovább a hegyek ölelésében.Egy kisebb kápolna romra lettünk figyelmesek kicsivel az országos kék mellett,természetesen megnéztük,de semmi extra nem volt,néhány kő és két kereszt jelezte az egykori kápolna helyét.Egy valószinüleg iskolai tábor melett haladtunk el,majd egy turistaház közelében már a Mária-szakadék fogadott minket,egy megfelelő tájékoztatást adó táblával!

Belépés a Mária-szakadékba

Ami egyedül csalódást okozott,az az,hogy a szakadék csupán csak 500 méter hosszú lesz...lehetett volna több is.Beérve a szakadékba kiderült,hogy ez lényegében egy völgy,persze nem akármilyen völgy!Egy kisebb kanyr után kibontakozodott a szakadék,sziklás hegyoldalak és magában a völgyben is sziklák sora.Nagy kár,hogy a lenti patak kivolt száradva,gondolom időszakosan azért folyhat,klassz lehet ahogy a sziklákon vízeséseket képez... Gyönyörü volt a szakadék persze így is,rendkivül élvezetes szakasza volt ez a túrának!Nehéz szívvel is hagytuk magunk mögött és nagyon valószinű,hogy még egyszer majd visszatérünk.Ez egy olyan hely amit nem elég egyszer látni!

Út a Mária szakadékban

A szakadék sziklás alja

A szakadék aztán feljebb már szelidült és a végén ott volt az erdei temető.Meghitt hangulatú volt,a temető elött ott volt egy sír amely a felírat szerint 7 magyar katona sírja volt...ez persze nem teljesen tartozott a temetőhöz,hiszen az már az 1800-as évek lején létrejött,szegény katonák pedig 1945-ben hagyták itt világunkat,de szép volt és illett a környeztebe,elötte a fán egy vers is volt a temetőről és a katonákról!A temető azért persze elvolt kerítve és ha jól tudom mindössze 17 sír volt benne,de ez is megadta a meghittséget.Elidöztünk itt egy kicsit,az egyik fába Jézus képe volt vésve,korábban a szakadék végénél is találtunk egy fát abba meg Mária képe volt festve.

És rengeteg fába volt vésve valami,úgy látszik errefelé ez valami szokás lehet.

Jézus fába vésve a Körvélyesi temetőben

A 7 katona sírja

Körtvélyesi temető

Ez ismét olyan hely volt amit nehéz szívvel hagytunk magunk mögött.Mentünk tovább az országos kéken.Hamarosan fakitermelés folyt a közelben,igy tevezett kajaszünetünket elhalasztottuk csendesebb,nyugisabb helyekre.Szép erdőkön haladt az út,fel-le,majd kisebb emelkedő következett a temető után kb.3km.nyire ahol a kék L jelzés már a Vitányvárhoz vitt minket.Ez a jelzés a kékről ágazott ki,de közel volt a vár talán 150 méternyire.A romjaiban is gyönyörü impozáns Vitányvárba első látásra beleszerettem.Gyönyörü volt!

Na itt aztán alaposan körülnéztünk!

A pillanat amikor elöször megpillantjuk a várat

Romjaiban is gyönyörü

A romos Vitányvár

A vár a Vértes egyik ormán 382 méter magasságban található Vértessomló közelében.Feltehetőleg a Csák nemzetség egyik tagja épithette a tatárjárás után.A török a 16.században ostromolta majd elfoglalta,akitől ugyan sikerült visszafoglalni,de az megint elfoglalta..Véglegesen Pállfy Miklós szabaditotta fel 1597-ben és a következő évben felrobantotta...megakadályozva ezzel,hogy a török a közelben befészkelhesse magát.A vár régészeti feltárása,állagmegóvása napjainkban is zajlik.

Mi meg itt kajáltunk,nyugi volt nem járt erre senki ember fia.Majf egy órát eltöltöttünk itt.A vár mivel egy hegyormon volt így gyönyörü kilátást is nyújtott elsősorban észak felé.

Na ezt a helyet sem volt könnyü magunk mögött hagyni és valószinü,hogy ide még majd visszatérünk!Nagy élmény volt!

Kilátás a várból

Ereszkedés következett egy szép völgyben,több kihelyezett tábla is omlásveszélyre hívta fel a figyelmünket amely életveszéllyel járt együtt.Kicsit túlzónak éreztem ezt,felnézve a hegyoldalra véleményem szerint semmi ilyesmitől nem kellett tartani.A völgyben csak néhány métert mentünk ezután következett egy emelkedő.Itt aztán megtaláltuk a Rockenbauer emlékfát!Az ő képe is fába volt vésve,a fán pedig rengeteg jelvény volt,na meg fénykép,sapka meg sok ilyen túrázással kapcsolatos dolog!Igy mi meg mostmár elkönyvelhetjük,hogy mint Rockenbauer Pál tisztelői jártunk a sírjánál a Mecsekben,a kopjafájánál a Naszályon ahol meghalt és mostmár itt is az emlékfájánál,ahol valaha ő is elhaladt csodás filmjét forgatva...

Rockenbauer emlékfa

Ezután felérve egy fensíkra ment tovább az út,majd lereszkedtünk a Szarvaskúthoz amely egy erdei pihenő,padokkal,asztalokkal,esőbeállóval,forrással egy rendkivül kellemes helyen.Apró kellemetlenséget jelentett,hogy a forrás víze nem ívóvíz volt... Pihentünk itt is elfogyasztottuk maradék kajánkat,meglepödve konstatáltuk,hogy még dél sincs.Nagyon jól haladt a túra.Pihentünk igy legalább félórát ezen a kellemes helyen mielött elindultunk volna tovább.Egy nagyon szép völgyben találtuk magunkat majd a kék jelzés elért egy keresztezödéshez.Eljött a búcsú ideje...elkellett köszönni a kék jelzéstől amely fantasztikus helyeken vitt keresztül sok-sok élményt adva.Innentől a piros jelzésen mentünk tovább.Na erről nem mondhatom el azt amit a kékről.Bár ez is kitünöen felvolt festve de rendkivül ingerszegényes részen vitt át minket míg elértük Vértessomlót...

Szarvaskút

Csodás völgy

Az ingerszegény piroson

Vértessomlót elérve még nem mentünk be a faluba,hanem előtt lefordultunk a kilátó felé.Ki tudja miért a kilátóhoz jelzett turistaút nem vezet,viszont ki van táblázva így mindig mutatta az irányt az aktuális tábla.Ez is jó persze,de lehet valamilyen jelzés hasznosabb lehetett volna..A kilátó a piros jelzéstől nagyjából 1km-re volt,persze felkelett kapaszkodni a 330 méter magas Nagy-Somlyóra,ám megértre.Maga a kilátó ha jól tudom nem rég került felújításra,így aztán rendkivül jó állapotban volt!Reméljük mindenki vigyáz rá!A három emeletes építménynek mindegyik emeletéről már jó volt a kilátás,persze a legjobb a legfelülről volt.Csodás körpanoráma jutalmazza itt azt aki feljön ide!Dél felé ugye látjuk a Vértes vonulatát.Nyugat felé Oroszlány városa látszik és sok-sok kis apróbb település,tavak.Észak felé is települések sora,Gergő látni vélte a messzeségben Tatát is,az én szemem nem oly jó,így én nem láttam.Észak-kelet felé pedig Tatabánya vigyorgott ránk és a Gerecse.Pompás volt!

A kilátó

Kilátás Tatabánya felé

Kilátás a Vértesre

 A kilátóban is eltöltöttünk legalább félórát,majd lereszkedtünk utunk végállomására Vértessomlóra.Azt kell mondjam tetszett a település.Északi része részben dimbes-dombosnak tűnt.Ám nem törtöttünk itt sok időt,pedig lett volna látnivaló.Gergő a közeli Tatabányára akart bemenni (onnan indultunk haza) és szétnézni,mivel még soha nem járt ott.Így buszra szálltunk és befejeztük ezt az ismét nagyszerü túrát.

Nagyon klassz volt!

Túránk útvonala a Vértes északi részén

Írány a Máré vár!

Mecseki és szinte egész életem túrázásainak főszereplője az a bizonyos mecseki kunyhó volt amelyről már olvashattatok ebben a blogban is többször és lesz még szó róla máskor is,hiszen mecseki túráim fő kiindulópontja volt mindig.

Ha esetleg nem tudnád miről van szó katt ide .

A Nyárádi kunyhó a Kelet-Mecsek szívében a mecseki túrázásaink főhadiszállása volt évtizedeken keresztül.Sok-sok túránk innen indult ki,vagy ide érkezett vissza.Szállásként is használtuk a kunyhót többször is,így volt,hogy akár egy hetet is eltöltöttünk itt.

A baráti társasággal ezúttal is a kunyhóban szálltunk meg,az időpont valamikor a kilencvenes években,de írhatnék 80-as vagy kétezres éveket is,de a konkrét túra amiről most írok az a kilencvenes évek egyik itt nyaralásakor esett meg.

A kunyhótól indultunk a társassággal amely ekkor hat főt tett ki.

Célunk a közeli Máré vár volt,majd a közeli strand ahol majd lubickolunk egyet,aztán majd estefelé visszajövünk a kunyhóhoz.

Ez a mecseki túránk is a kunyhótól indult

Terv szerint a zöld+ jelzésen indulunk a Nyomákói-kút mellett elhaladunk a Németdöglés erdőn át egészen a Vár-völgyig ahol az Iharos-kútnál térünk rá a piros jelzésre.Ez visz el a várhoz,majd tovább a strandra.Vissza majd a Vár-völgyön jövünk a sárga+ jelzésig,az majd visszahoz a zöld+ -ra az meg a kunyhóhoz.Nem olyan bonyolúlt mint ahogy első olvasásra tűnik.Ragyogó augusztusi reggelen vágtunk neki a nem túl nagy távnak,hiszen a várig a táv nagyjából 6km lehet,igaz majd megyünk tovább a strandig,meg majd vissza is kell jönni,így a 6-ra rájön még 8-9km,de ugye a strandon majd pihenünk.A terep sem egy egetverően nehéz,eleve olyan 350 tengerszintfeletti magasságról indulunk és a legmagasabb pont amit érintünk a 440 méter körüli Akai-tető.Na persze lemegyünk még a Vár-völgybe,onnan fel 340 méterre a várhoz.Cseppet sem ijesztő útvonal.

Nyomákói-kút a kunyhó közelében

A Nyomákói-kút nagyon közel volt a kunyhóhoz,de megtöltöttük kulacsainkat friss hideg vízzel,hisz ami a kunyhóba volt nem volt oly friss és hideg,mivel ugye ott hütőgép nem volt.Jó hangulatban indult a túra amely szerencsére igy is maradt végig.A forrás után ugyan volt némi emelkedő,de ez nem volt olyan vészes.Vadetetőre lettünk figyelmesek,de a vadak gondolom hallva a jó hangulatú társaság hangjait messze elkerülték a környéket.Az etető után ereszkedés következett a Németdöglés nevezetű részre ahol útunk mellé becsatlakozott a Somosi-patak,amely aztán a Vár-völgybe beleömlött a Máré-patakban.Szép látványos,kellemes szakasza volt ez a túrának.Melegedett a levegő,de az erdőben kellemes hüvős volt.

A legendás forrás

A Vár-völgybe érve már meg is láttuk a piros sáv jelzést,amely elöször levezetett az Iharos-kúthoz majd enyhén emelkedve "U" alakzatokat leírva haladt tovább a hegygerincen valami egészen csodálatosan szép erdőben.Itt a gerincen értük el a Gegely-Éva forrást,amelyről talán már írtam.Még túraatyám Sándor mesélte,ő is a régi öregektől hallotta a forrás különös legendáját amely arról szól,hogy ha iszol a vízéből akkor visszatérsz ide.Ez egy igaz legenda tanúsíthatom,hisz már sokszor jártam itt.A legendás forrás után már csak pár száz méter a Máré vára.

Máré vára

A vár mindig különös hatással van rám,látványa nyugtatja a lelkem,feldobja a kedvem.Kivülről is impozáns a romos vár,hát még belülről.Egy kicsit pihentünk azért mielött bementünk volna,na nem azért mert fáradtak voltunk,hanem a környezet a várral együtt marasztaló hatással volt ránk.Amúgy a várnak különösen szép legendája van,ezt most nem írom le,majd benne lesz idővel a Mecseki népmondák sorozatomban,de ha kiváncsi vagy rá keress rá a neten.A várról az első írásos emlék valamikor az 1300-as évekből van,aztán a középkor vége felé csúnyán leégett,a teljesen romos várat aztán 1960 körül kezdték kicsit rendbe hozni.Na hát akkor mi meg fogtuk magunkat és bementünk.Én már sokadjára,de volt a társaságban aki elöször jutott el ide.

A társaság egy része a gyilokjárón,balra én

A várba egy lépcső vezet fel,valamikor itt lenn egy őrtorony áll a lépcső aljánál.

A vár udvara gondozott szép,a bejárattól kicsit odébb balra van a palotaszárny,amelyben vártörténeti és helygyüjteményi kiállítást nézhetünk meg.Jobbra az egykori romok falai láthatóak,szemben pedig fellehet menni egy falépcsőn  a gyilokjáróba,amely a várfal tetején található járórész,gondolom az őr innen kémlelhette anno a környéket.Pazar kilátás van innen a környékre,tehát ez lényegében kilátóként funkciónál napjainkban.

A várudvar,szemben fent a gyilokjáró

Arra már nem emlékszem,hogy akkoriban Laci bácsi volt-e a várkapitány,de talán igen.Egy rendkivül kedves manusz,csupa jóindulattal és vendégszeretettel.Ő vár gondnoka,kezelője,de sajnos nem az üzemeltetője.Mindig jó érzéssel gondolok rá,mert egy rendkivül kedves ember.Szembemben a Várkapitány.

Mint mindig nehéz szívvel hagytam magam mögött a Máré várát,hiszen nagyon szeretem.

Az út a piros haladt tovább a hegygerincen nagy kanyarokat leírva,itt-ott lelátni a Vár-völgybe.Valamikor ez a piros jelzés elvezetett a strandra és ugymondd hátsó kapunként szolgált,így ha ügyes volt az ember a strandon nem kellett fizetni.Gondolom ezt kivédendő,a piros jelzést még a strand elött levezették a völgybe,de mi mentünk tovább a régi nyomvonalon el is értük a Máré strandot rövidesen.Hiába a hátsó bejárat mivel nem voltak sokan,így ott termett a karakter és bizony fizetnünk kellett a belépöért.Na nem haltuk bel.

Máré strand

A strand a Vár-völgy elején található csodálatos erdei környezetben.(ha jól tudom 2013 táján Erdei fürdö is lett a neve).Egy medence van amely az ország leghidegebb strandjává teszi a fürdöt,de persze kánikulában azért melegszik a víz.Van itt egy kellemes csárda amely a sör iránt érzett vágyunkat szolgált csillapitani... Kellemes parkos,fás részen pihenhetünk aztán a medence mellett,ja és vannak öltözök is.Kellemes hely!

Nagyjából délelött 11 tájban érhettünk ide,aztán itt töltöttük a nap nagyrészét.Jókat lubickoltunk,söröztünk,biliárdoztunk a csárdában,labdáztunk odakint...Este fél6 tájban fejeztük be és indultunk vissza a kunyhóhoz.

Strandolás

A Vár-völgyön indultunk vissza,nem mentünk már fel a pirosra a hegygerincre.Nagyon meleg volt már,elértük a sárga+ jelzést és itt bizony az út legnehezebb szakasza köszönt szembe.Megkellett mászni a 440 méteres Akai-tetőt egy viszonylag meredek úton.Ezzel nem is lett volna baj...de már nagyon meleg volt és volt bennünk pár korsó sör ami további izzadást okozott,így mire felértünk a tetőre valóságos árvíz vett körbe minket annyira csúrgott rólunk a víz... na de újabb szép szakasza következett a túrának,hisz ahogy haladtunk előre itt-ott egyre jobb és jobb kilátás bontakozott ki,egy vadászlesre felmenvén még a Zengőt is látni véltük.Majd a sárga+ egy ismét varázslatosan szép erdőn vezetett tovább és hamarosan belement a zöld+ -ba.Egy darabig együtt ment a két jelzés majd a sárga+ búcsút vett tőlünk és elment a Somosi-kút felé,mi pedig nem soká újra a Nyomákói-kútnál találtuk magunkat.

Akai-tető

Mivel még meleg volt,izzadtunk is,hát ittunk jó kis friss forrásvízet,innen már közel volt a kunyhó.Némiképp elfáradva,de kellemesen fejeztük be a túrát a Nyárádi kunyhónál.Ketten még lementünk négy kanna friss vízért,aztán következett az este,szalonnasütéssel,sörözéssel egybekötve.Ismét egy fantasztikus napot töltöttünk a Mecsekben és ez csak egy volt a sok közül.

Sajna ekkor még nem volt videórögzitésére alkalmas eszközöm,ezt így utólag sajnálom csak igazán...

A túra útvonala

Túra Pécsváradra

Gyönyörű időben érkeztünk meg mecseki túráink egyik fő kiindulópontjára a Baranya megyei Mecseknádasdra.Ugyanazzal a két csajszival jöttem erre a túrára akikkel a szálkai első túrán is voltunk.Egyiküknek ahogy Mecseknádasdon lelépett a buszról,rögtön megérkezett havi rendszerességgel jelentkező piros szinű barátja (...) így egészségügyi szünettel kezdtük túránkat.Terv szerint egy 18km körüli túrát akartunk tenni úgy,hogy Mecseknádasdon ráállunk a piros jelzésre ami felvisz a Kappanvasszer nevezetű részhez,majd aztán elhagyva a pirosat leereszkedünk Óbányára.Végig megyünk az Óbányai-völgyön,Kisújbányán pedig a kék négyzetre fordulunk,megmásszuk a Somos-hegyet,onnan le a Réka-völgybe amit keresztezünk.Majd a Zengő árnyékában érjük el Pécsváradot.A kezdeti kellemetlenség után tehát nekivágtunk.

Start Mecseknádasdról

Mecseknádasd dél-nyugati végénél indult felfelé az út a hegyre,360 méter körüli magasságra mentünk fel,nem volt különösebben nehéz vagy meredek.A Puszta-hegyen jártunk majd következett a Kappenvasszer nevű rész ami ha jól tudom az itteni erdőnek a neve igazából.Az út nagyon szép volt,több helyről is fantasztikus kilátás nyilt Óbánya és az Óbányai-völgy felé és a Mecsek erre húzodó vonulatára.Ez a rész tartott olyan 2-2,5 km-en át.Majd megkezdtük az ereszkedést a völgyben fekvő csodás Óbányára.

Kiérve Mecseknádasdról

Alakuló kilátások

Sokadszorra Óbányán

Óbányán már sokadszorra jártam,imádom ezt a helyet.A festői falucskának a völgyben mindössze egy utcája van,az vezet végig a településen ami aztán bevisz az Óbányai-völgybe és ez már maga a kék jelzés.Ekkori itt jártunkkor még nem volt elkeritve a Pisztrángos-tó sem,igy szabadabban lehetett ott is mozogni.Maga a település pedig hozta a szokásos színvonalát,béke,nyugalom...és ekkor alig-alig is jártak erre.A völgy is nyugis volt,sokadszorra csodáltam meg a Ferde-vízesést,a Csepegő-sziklát és a többi zubogót.Ez a völgy mindig feltölt,érdemes lenne ide mindig eljönni ha az ember maga alatt van,mert itt valóban feltöltödik!A csajok bírták a túrát,jó hát istenem a patakon itt-ott átugorva néha szerencsétlenkedtek egy sort,de tényleg jól bírták.Mondjuk eddig a terep sem volt nehéz.

Csodálatos Óbánya

A feltöltést adó Óbányai-völgy

A völgyben az esőbeállós résznél pihentünk,majd hamarosan elértük Kisújbányát.Nem mentünk be a településre,hisz a mi utunk már az elejénél dél felé fordult és ez már a kék négyzet jelzés volt.Csodálatos zöld réten találtuk magunkat.Sokminden megfordult itt a fejembe,hisz elvégre két nővel voltam... na de mentünk aztán tovább,következett az út legnehezebb szakasza.Megkellett mászni  az 520 méter magas Somos-hegyet.Végül is ha egyszer-egyszer fújtatva is a meredekebbre váltó úton,de elég jól haladva sikerült is elérni a csúcsot,ahonnan semmiféle kilátás nem volt,mert egy erdőben voltunk.Megkezdtük ereszkedésünket a Réka-völgybe.

Réka-völgy

A Réka-völgyet éppen csak kereszteztük,de pont a Réka-kunyhónál ahol forrás is volt meg asztalkák,padocskák,csodás erdei környezet is.Igy tartottunk itt egy óriási pihenőt kajálással egybekötve.Vendégmarasztaló hely volt,kicsit idézte számomra a Kunyhó elötti részt.A Nyárádi kunyhóról beszélek,amiről volt már szó a blogomban,ami mecseki túráim főhadiszállása volt ugymondd... Szóval aztán folytattuk a túrát ismét emelkedő következett,de nem annyira vészes mint amilyen a Somos-hegy elötti szakasz volt.

Majd kiértünk egy erdő gazdasági útra amely már betonút volt (ezeket nem szeretem).A Komlós-völgy és a Zengő árnyékában értünk be aztán Pécsváradra.

A Zengő árnyékában

A településen bementünk megnézni a várat ami tetszett nekünk,majd a központban sétálgattunk a busz indulásáig volt némi időnk még,de már kezdtünk fáradni is.

Hát nagyjából 18km-es volt a túra,különösebben nem volt nehéz,talán a Somos megmászása volt egy kicsit nehéz.Jól bírtuk,de aztán a buszon hazafele kellemeset aludtunk.Remek túra volt,jól megválasztott útvonallal,hiszen csodás helyeken,tájakon vezetett keresztül!

Túránk útvonala

Eltévedt túra

Talán kiderült eddigi bejegyzéseimből,hogy első számú kedvencem az bizony a Mecsek és talán az is kiderült,hogy a második kedvenc magyar hegységem a Visegrádi-hegység.

Viszonylagos közelsége és tömegközlekedéssel is jól megközelithetősége miatt gyakran megfordulok itt.Az évtizedek alatt gyűlnek innen is az élmények,történtek itt már velem életre szóló élményt jelentő dolgok,de itt esett meg velem az a rám egyáltalán nem jellemző csúfság is,hogy eltévedtem egy túra közben.Pontosabban eltévedtünk.Ebben persze szerepe volt a túrára velem tartó majd bepánikoló túratársamnak is,aki persze nem a Gergő (mostansági túratársam) volt!Na lássuk ennek a túrának a történetét.

A Visegrádi várhoz csodaszép emlékek fűznek

Ez a túra 1998 nyarán esett meg velünk,képek nem nagyon maradoztak meg róla,így a túrát most interneten talált képekkel illusztrálom,forrás a google.Nem szándékozom szerzői jogokat sérteni,így ha valaki esetleg a saját képét véli felfedezni és ezt sértőnek találja,jelezze és leveszem!Sajnos tényleg nem maradtak erről a túráról képeim.

Na szóval 98 nyarán érkeztünk meg a már jólismert Visegrádra ahova annyi csodaszép emlék fűz...Mindig jóleső érzés ide visszatérni,még úgy is,hogy aktuális túrapartnerem nem éppen a túráiról híres,de egy évvel korábban kitünöen megállta a helyét egy a mecseki Zengőre vezető túrán.Így eszembe sem jutott,hogy bármiféle kellemetlenség érhet majd vele kapcsolatban.

Amúgy nő volt az illető,hogy ki,az most édesmindegy...

Utólag belegondolva maga az útvonal megválasztása,tervezése sem volt egy telitalálat..

Országzászló a várban

A terv az volt,hogy felmegyünk a Fellegvárba,majd onnan a Sajgó-völgy felé vesszük az irányt.Onnan dél felé fordulunk átmegyünk a Kis-Bükk tetőn majd a Szentendrei skanzet is érintve a Szentendrei hévnél fejezzük be a túrát.Ami igy olyan 27km-nek tűnt!Mivel még jóval fiatalabb voltam én is és hát 40km-ket is gyalogoltam nem tűnt ez olyan vészesenek,ráadásul az a bizonyos egy évvel ezelötti Zengő túra is 30km-es volt (majd lesz arról is bejegyzésem) így biztam benne,hogy hölgy partnerem is birni fogja...végül is azthiszem nem is a távval voltak gondok....

A Visegrádi-hegység vonulatai,erdei

A várba simán feljutottunk,bár mivel már eltelt pár év utolsó itt jártam óta,kicsit másra emlékeztem az útvonalat illetően.Na de tényleg nem volt gond a várig.Ott persze körbenéztük,aztán folytattuk az útat.Kezdtem érezni,hogy valami mintha nem stimmelne... a jelek ekkor (1998-ban járunk,nem feledni) igen rosszul voltak felfestve,legalább is arra amerre mi mentünk a Sajgó-völgy irányába.Apró szerencse volt,hogy szuper túraidő volt,képzelem ha még egy vihar is ránk tört volna... a rossz jelzések ellenére tudtunk haladni,bár igen-igen ott kellett lenni a szeren.Azért egy darabig jól haladtunk.Na nem sokáig....

Csodás rét valahol útközben

Egy ponton három felé ágazott az út.Jelzés pedig semmi.Volt egy elképzelésem melyik lehet a helyes út,de elötte megnéztük azért a másik kettöt.Mindkettőn elöre mentünk kb.250 métert,egyiken sem láttunk jelet.Ez csak megerősitett benne,hogy az a helyes út amire én gondolok.El is indultunk rajta.Igen ám,de ezen sem voltak jelek...Próbáltam alkalmazni azt amire túraatyám Sándor tanitott,hogyan tájékozodjak olyan helyen ahol nincs jelzés,ahol még nem jártam...hát teljesen csődöt mondtam...Gondoltam is,ha Sándor látna leköpne... Mindig mindenhol megálltam a helyem,mindig sikerült megtalálni a helyes útat akárhol jártam...erre itt...totális csőd!Mentünk,mentünk elöre az úton jelzés semmi.Azt az út vissza is fordult észak felé.Partnerem ekkor kezdett el szépen lassan pánikba esni...

Már vagy másfél kilométert jöttünk a hármas elágazás óta,öszintén szólva semmi kedvem nem volt visszamenni.Látva partnerem aggódását én hülye még rátettem egy lapáttal.Mondtam neki,hogy bizony eltévedtünk,a franc se tudja,hogy most mi lesz...lehet ránksötétedik az erdőben...Délelött 11 óra körül volt amúgy július közepén...

Na itt már jelentkeztek a pánikrohamok,majd jött a hiszti...Kezdett az agyamra menni a hölgyike.Öszintén szólva lehet jobb lett volna magára hagyni,nekem meg eliszkolni valamerre az erdőbe...

Dunabogdányi Dunapart

Én persze nem estem pánikban,annyi még eszemben volt mennyei atyám és pártfogóm Sándor tanításaiból,hogy minden út vezet valahová...ha nincs más lehetőség maradjak rajta és várjam mi lesz...lesz ami lesz...Így mentünk tovább előre,de már kurvára idegesitett a hisztiző,nyavajgó pánikoló nőcike...Aztán mikor már azon voltam,hogy leguritom a legközelebbi hegyoldalon,egyszer csak kereszteztünk egy utat a jelzésre annyi év távlatából már nem emlékszem,de nézve a térképet minden valószínüség szerint a zöld jelzésű út volt.A távolban pedig megláttam a Naszályt.Így gondoltam ez az út levisz valahova a Duna környékére,le is tértünk rá a Naszály irányába,amely ugye a Duna túlpartján volt már.

Így is lett  az út levitt Dunabogdányba.Pánikoló partnerem lassan kezdett lenyugodni,én meg az első útba eső kocsmába lenyugtattam magam egy korsó sörrel.Így itt aztán Dunabogdányba befejezettnek tekintettem ezt a túrát.Elöször esett meg velem a történelem során,hogy eltévedtem.Még mindig szégyenlem magam érte,de ha 20-25 évenként van egy ilyen,hát istenem...belefér.

A kocsma közelében volt egy buszmegálló,ahonnan visszatudtunk menni Budapestre,majd onnan haza,mire besötétedett az erdő helyett már régen otthon voltunk Dunaújvárosban.

Hát dióhéjban ez ennek a túrának a storyja.

Rövidke útvonalunk kb.