Egy új sorozatot indítok amelyben a Mecseki forrásokat szeretném bemutatni és megismertetni a nagyérdeművel.Miért éppen a mecseki források?Elöször is azért mert a Mecsek a kedvencem és a források hazája a több mint kétszáz forrásával.Természetesen nem tudtam még mind a kétszáznál járni,de egyrészüknél már jártam és ittam is a vízükből.
Úgyanúgy mint a népmondás sorozatomnál,minden hónapba egy forrást mutatok be.Kétszáz forrás...hát pár évig ez elfog tartani szerintem,még az is lehet,hogy túlél engem...Mire végzek,lehet egy-két forrás már létezni sem fog,hiszen ezeket is karban kell tartani,ápolni kell,nem hagyni elenyészni.Ahol jártam már és lesz saját képem,ott természetesen azt teszem be,ahol nem,ott kénytelen leszek a neten keresni róluk,később ha járok az aktuális forrásnál mégis,akkor lecserélem a képet sajátra.Ez remélem senki érdekeit és jogait nem sérti...
Az áprilisi részben a csodás nevű Anyák-kútjával ismerkedünk meg.
Ennél a forrásnál már volt szerencsénk járni.
A csodás nevű forrás,egy csodás helyen
A forrás a Melegmányi-völgyben találjuk meg a piros+ jelzésű turistaút mentén,közel a híres mésztufalépcsős vízeséshez.
A forrás vize a háttérben található patakos barlangon át juthat el kifolyási helyére (a Melegmányi vízfolyásos barlang forrása). A forrás tulajdonképpen két helyről tör fel, az egyik a foglalt kifolyócsöves támfalból, a másik tőle néhány méterre jobbra. A vízadó képződmény a középső triász mészkő, melyből ez a tipikus karsztforrás állandó kifolyással utánpótlódhat. Vízhozamait a mérések szerint 30–2000 liter/perces szélső értékek jellemzik. A forrás vízgyűjtője nem határolható el egyértelműen a Nagy-mély-völgyi Kánya-forrásétól, mely szintén a karsztvízből kap utánpótlást. Inkább csak a felszíni vízválasztó határa jelölhető ki a két karsztforrás között morfológiai szempontok alapján. A foglalás helyétől kb. 20 m-re kezdődik meg a forrásmészkő kiválása, amely ezek után több száz méteres hosszban, változó intenzitással állandó jelleggel jól nyomon követhető a völgytalpon.
Gergővel a forrásnál,ha jól emlékszem 2013-ban
Összesen három, kőbe vésett felirat látszik a támfalon, legfelül, a sokszor ledöntött zárókőben: 1952, a támfal középső részén: Anyák-kútja, alul: -műkő kiöntésű- melegmány.
A forrás foglalásáról több elképzelés is volt, viszont perdöntő bizonyítékok kerüktek elő, méghozzá Csokonay Sándor saját "szavai". Ami egyértelműen bizonyítja, hogy a forrást Ő építette ki és édesanyjáról nevezte el aki nagy beteg volt. Ezt erősíti meg az 1959-es Mecseki sétákban leírtak is.
Kinézetre is,igen szép a forrás
Az idők során a forrás falának kövei kilazultak a patakmederbe "dőltek", és a kifolyó cső sem vezette ki rendesen a forrásvizet.
Ezért 2003-ban felújították. A régi eternit kifolyót kivésték, és saválló került helyére, melynek keresztmetszete igazodott a jelentősebb vízhozamokhoz. A falazat köveit visszatették és cementes kötéssel megerősítették.
2019. márciusában a feliratok újra lettek festve.
Jómagam a forrásnál
A forrás és a környéke nagyon szép,hiszen a Mecsek egyik legszebb völgyében található.Aki nem járt még itt,az jöjjön el,nézze meg a környék érdekességeit,látnivalóit.Van bőven!
Immár több mint négy hónapja,hogy Gergő az örök vadászmezőkön túrázik tovább...ám az űr amit hagyott maga után felemésztő,ő maga pedig pótolhatatlan.Sokan megrendültek tragikus történetét hallva,ám utánunk a hozzátartózóin kivül talán az osztálya volt az akiket legmélyebben érintett a dolog.Fényképe ma is kint van az osztályteremben...
Az osztály hamarosan elballag és készül az érettségire.Sajnos Gergő már fizikailag nem lehet köztük,de tudom,hogy látja a dolgokat és tud mindenről.
Ahogy az szokás,ballagás előtt kikerülnek a tablók egy-egy bolt kirakatában.Ez esetünkben sem történt máshogy.Hogy mikor rakták ki nem tudom,de a mai nap folyamán fedeztem fel.
Tabló a kirakatban
A helyi skála áruház mögötti utcában egy illatszer bolt kirakatába került ki Gergő osztályának tablója,ami jó érzéssel töltött el,hogy Gergő is rajta van...ha szemből nézzük a tablót,akkor a jobb alsó sarokban.Képén egy fekete csíkkal szimbolizálva,hogy már nincs köztünk.A dolog ugye mélyen megrenditő és meginditó számomra egyben.
Megrenditő,hogy ennek egyáltalán (igy) megkellett történnie.
Meginditó,mert igazán nemes gesztus volt az osztály részéről,hogy ő is rajta lehetett a tablón.Úgy tudom pont az osztálytársai kérték ezt.
Igen ő oda való,oda illik,bele a gépezetbe.Hiszen nagyon szerette ezt az osztályt.
Nemes gesztus,hogy Gergő is rajta lehet a tablón
Pontosan nem tudom,de kb.május eleje körül lehet a ballagás,tán május 4.?Utána pedig jönnek az érettségik.Tudom Gergő ezekben a napokban már szétizgulta volna az agyát,de pont azért szoktam elvinni ilyen dolgok elött egy-egy túrára,hogy oldódjon a stressz,töltödjön fel és sikeresen vegye az akadályt.Biztos vagyok benne,hogy sikerült volna neki az érettségi,hiszen megvolt a magához való esze.
Távlati tervei között szerepelt olyasmi,hogy túravezető lesz vagy bármi valami ezzel kapcsolatos dolog... A legjobb lehetett volna,hiszen nála jobban senki sem ismerte ki magát az erdőkben,hegyekben.Az évek alatt vérprofi lett ebben.
Mély köszönetem...
A ballagásra jelen állás szerint úgy néz ki nem megyek,nem megyünk el.Alighanem igen fájdalmas lenne..bár bennem ott van a kisördög,hogy lehet mégis elmegyek majd.De erre nem kell mérget venni.
Az osztály pedig szépen lassan kikerül a nagybetűs életbe.
A legmélyebb szeretetemmel kívánok nekik sikeres érettségit és egy örök élményű ballagást!A tabló szerint 2024-ben találkoznak majd újra.Talán majd akkor is eszükbe jut kicsit Gergő...
A Mecsek a népmondák és a legendák hazája.Akárhova megy az ember,szinte mindenhez fűzödik egy-egy legenda.Ezeket összesiti a mecseki népmondák gyűjteménye.Jó magam és már vagy másfél éve követem nyomon e csodálatos legendákat.A mai április részben a Réka várhoz látogatunk el.
A várról így ír a Mecsek lexokon: a Stein-malomtól délnyugatra, az Óbányai-völgy és a Réka-völgy elágazásában lévő kúpon található vármaradványok. 1963-ban Papp László régész feltáró ásatásokat végzett a területen. Megállapította, hogy a 205 x 35 m-es udvart széles kőfal vette körül. Egy többszintes öregtorony és egyéb épületek maradványait is megtalálta. Nem zárta ki a Szent István kori keletkezés lehetőségét. A hagyomány szerint itt született Skóciai Szent Margit, Szent István király unokája, aki III. Malcolm, skót király felesége lett. Tiszteletére egy emlékkövet állítottak a torony alapjára, amelyet évenként a Dr. Novotny Iván vezette túrán megkoszorúznak. A Z jelzés halad erre és erről a beágazó ZL. Réka-völgy (Keleti-Mecsek): a völgyben folydogáló Öreg-(Halász)-patak, a Stein-malomnál egyesül az óbányai patakkal. A viszonylag széles talpú völgyben sokszor át kell kelni rajta. Az Etelka-forrásnál a nagy fenyőfák alatt padokat és egy vadászházat találunk. A P+ jelzés vezet végig benne.
Ennyi maradt a Réka várból
A legenda pedig így szól:
Egykori monda szerint a ma már alig látható, de valamikor erős, büszke várat Attila király építtette feleségének, Rékának. Innen kapta nevét. István király a várat a hozzá tartozó területtel együtt az Angliából száműzött két királyfinak adta, akiket befogadott országába. Az egyik királyfi - Edward - István király Ágota nevű leányát vette feleségül. Itt született Margit nevű leányuk, aki atyja halála után anyjával együtt visszatért Angliába és Malcolm skót király felesége lett. Ő a későbbi skóciai Szent Margit. Egykori írások Terra Brittannorumnak, a brittek földjének feltételezték a területet, amelynek Réka-vár volt a központja. A másik név minden bizonnyal népi névmagyarázat eredménye. A sokak számára szokatlanul hangzó és ismeretlen Réka szót a hozzá hasonló hangzású rákkal cserélték föl. A névcserét valószínűleg az a tény is alátámasztotta, hogy a völgyi patakban sok rák élt.
A Réka vár
A fantasztikusan kivételes Skóciai Szent Margittal már részletesen foglalkoztam egyszer ezen a helyen,úgy gondolom érdemes lehet ráklikkelnetek!Kivételes történet egy kivételes emberről!
Fura,de hiába jártam és jártunk már számtalanszor Gergővel is a Mecsekben,sajnos a vár maradványaihoz nem sikerült még eljutni és Gergő nélkül az,hogy eljutok már ide valaha is erősen kétséges.Lent a Stein malomi elágazásnál viszont rengetegszer jártunk.
Hatalmas ködre ébredtem ennek a túrának a reggelén,már szinte április közepén.Hogy lesz ebből túra?Persze gondoltam,hogy elöbb-utóbb majd csak feloszlik,mindenesetre meglepő volt a nagy köd a ragyogó tavaszban.Ráadásul tetézte a dolgot,hogy mindössze plusz hat fok volt csak!Hogyan is öltözzek,hiszen várhatóan napközben majd meleg lesz és csak a kisebb hátizsákkal szándékoztam menni (Gergő zsákja ugye).Egy pulóvert vettem csak fel,aztán a helyi buszpályaudvarról indulva az immár szokásos csapattal indultunk a közeli Dunaföldvárra,na és persze Gergővel a szívemben.Már útközben oszladozott a köd,de odaérve sem oszlott fel még teljesen.Tervünk a következő volt:Felmegyünk a Kálvária-hegyre majd át a szemközti várba.Ezután vágunk neki majd a Németkérre vezető túrának.Volt egy olyan opció is,hogy a túra menetközben akár két helyen is visszafordítható hála a környék turistaútjai szerencsés vonalvezetésének,ha bármi is előadná magát.Aztán szükség is volt erre,de erről majd később.
Felfelé a Kálváriára
Az út ugyanaz volt felfelé,mint amin Gergővel is annyit,de annyit mentünk ide fel...Szerencsére kezdett melegedni az idő,de még érezhető volt a reggel csipése.Persze felfelé a némileg meredek utakon kimelegedtünk.Felérve a Kálvária csúcsára a kis fensíkra az első ami szembetünő volt a sok szemét...Lehet elöző este itt bulizott a fiatalság?A második ami szembetűnt az odalenti világot még mindig uraló köd.Nem is volt maradéktalanul élvezhető a kilátás,maga a város is alig volt kivehető a környék meg szinte egyáltalán nem.Ettől függetlenül ennek is megvolt a maga varázsa és...tulajdonképpen szép volt.Meg is reggeliztünk a világot csodálva.
Ködös város (Dunaföldvár)
Ezt követően jöttünk le a Kálváriáról és indultunk át a várba.Egyre jobban kezdett feloszlani a még maradék köd is.Mivel nincs messze,hamar átértünk a várba.Ám azt ezúttal is zárva találtuk...Úgy tűnt Zoli barátomnak aztán nincs szerencséje,hiszen másodszor vetödött el ide és mindkét alkalommal zárva találta a várat.Gondoltuk kilenckor nyit majd.Volt még nyolc percünk,úgy gondoltuk megvárjuk.Ám a vár kilenckor sem nyitott ki.Végül jött arra egy ember aki tájékoztatott minket róla,hogy valamikor tíz óra felé nyit ki majd.Addig nem várunk.Igy elindultunk akkor a túrára.Semmi más dolgunk nem volt,mint visszamenni a helyi buszállomásra és az onnan induló zöld jelzést megtalálni,majd ráállni.Ez vezet majd túránk felén.Ez fut majd bele a pirosba,majd az meg a piros+ -ba,amely már elvezet Németkérre.
Egy tojásfa útközben a városban
Rá is találtunk a zöldre és akkor nekivágtunk a túrának,amely úgy tünt olyan 19km körüli lesz.Egy jó darabig az a városban haladt,keresztezve a 6-os főútat is.Elértük a helyi vasútállomást is amelyen személyvonat már nem járt.Előtte volt egy jópofa játszótér,egy kicsit leültünk a kellemes környezetben.Ekkora már teljesen megtisztul a levegő,a köd végérvényesen feloszlott.Úgy tűnt jók a jelzések,megfelelöen vannak felfestve.Gondoltam ezzel sok gondunk nem lesz.Földvár ezen részén még sohasem járt egyikünk sem,így minden újnak tűnt számunkra.A vasúti alagúton át hagytuk el a várost.Jól járható jó minőségű út volt,kitünőek a jelzések és immár szuper az idő.Alakult a táj is.Minden adva volt egy remek kis túrához.
A hely ahol elvesztettük a zöldet.Az jobbra,mi egyenes felé mentünk.
Tök egyenesen haladt az út,itt-ott voltak róla leágazások.Mivel nem jelezte semmi,hogy lekéne térnünk bármelyikre is,mentünk tovább értelemszerűen egyenesen.Hiba volt.Ugyanis egyszer csak azt vettük észre,hogy az eddig jól látható jelzések eltűntek.Mivel itt kevés fa volt,egyenlőre betudtuk ezt annak,hogy nem volt hova felfesteni azokat.Ám ahogy haladtunk volt néhány fa,jelzés azonban egy sem...Gondoltuk itt már szartak bele az egészbe és nem festették fel tovább.Előtte a térképet böngészve a neten is úgy látszodott,hogy egyenesen kell majd kijönni a városból.Ez a tudat megnyugtatott.Tuti ez lehet a zöld jelzésű út,mi más?Nem jelezte semmi,hogy másfelé menne a zöld.Őzek futkároztak a mezőkön,ez tette mégszebbé a túrát.
Csodaszép utakon
Egy ponton már nyilvánvaló volt,hogy nem ez a zöld jelzésű turistaút.Közeledett az M6-os,amely meglehetősen messze volt a város központjától.Úgy döntöttünk pihenünk felette a hídon és majd ott kisilabizáljuk a dolgokat.Mielőtt még odaértünk volna,egy meglehetősen szokatlan dolgot találtunk az út mellett.Egy hólapátot!Vajon ki akarhatott itt a semmi közepén havat lapátolni?Ráadásul tavasszal.Alighanem egy erre haladó autóról eshetett le,de ezekszerint nem hiányzott senkinek.Hiszen már akár több hónapja itt hánykolodhatott az út mentén.Ha már itt volt elkezdtünk havat lapátolni és megtisztitani kellően az utat.
Hólapátólás
Elértük az M6-os felett átivelő hídat.Pihenés közbe kitotóztam,hogy valóban elhagytuk valahol a zöld jelzést (...) de ez az út belevezet abba a pirosba,amelybe a zöld is belefog.Így lényegében végül is jó felé haladtunk.Maradtunk hát ezen az uton.Az M6-os túloldalán egy végtelennek tünő egyenes szakasz következett.Szerencsére a táj kezdett hullámosodni,ahogy az a Mezöföldre jellemző is.Egyhén le-föl haladtunk,mignem leértünk egy kisebb völgybe.Úgy tűnt ez itt a Teletabik földje.Szakasztott olyan volt minden mint az ismert mesében.Ám egyetlen egy dolog nagyon kezdte keresztülhúzni a számításainkat.Ugyanis felbukkant egy turistajelzés.Ám az nem a piros sáv volt ahogy vártuk,hanem a piros + !Hát ez meg,hogy lehet?Nézegettem a telefonon a térképem,amely azt mutatta,hogy a piros+ elvisz Németkérre.Hát akkor irány tovább egyenesen!
Itt a második elcseszés helye.,..
Ekkor még nem tudtam,de idehaza utánajárva a dolgoknak kiderült,itt követtük el az újabb kapitális hibát.Ugyanis nem egyenest kellett volna mennünk,hanem letérni a másik irányba.Úgy valóban Németkérre vezetett volna az út.Mi azonban mentünk ugye tovább egyenesen.Fantasztikusan gyönyörű táj köszöntött ránk.Egy kisebb kanyonban találtuk magunkat,amely hasonlitott a Tolnai-hegyhátban megismert löszmélyútakhoz.Alatta pedig egy fenséges völgy bontakozott ki.Meseszép volt...A neten talált térképet ugye csak emlékezetből tudtam felidézni,így úgy gondoltam ez itt a Gyepes-árok.Valóban az volt,csak nem Gyepes volt a neve hanem Gyűrűs-árok.De végül is az volt amire gondoltam és gyönyörü hely volt!
Alakuló kanyon
Odalenn a völgy
Tehát ekkor még azzal a tudattal voltunk,hogy haladunk Németkér felé.Leérve a völgybe a Gyűrűs-árokba volt igazán szép az egész.Nem gondoltam volna,hogy a Mezőföldön létezhet ilyen szépségű táj... Talán a Teremtő vezetett erre minket,mert ezt itt látni kellett.Vagy talán Gergő...Lent voltunk a völgyben és a piros+ északnak fordult.Emlékeztem,hogy valahol majd így lesz,aztán majd ugyis nyugat,azaz Németkér felé veszi az irányt.Egy leágazás ment dél felé,valami kicsit az súgta tán az lehet a mi utunk.De a jelzés északnak ment.Mentünk hát arra a meseszép völgyben.
A Gyűrűs-árokban
Jó kilométernyit haladtunk a völgyben.Távolban láttam,hogy egy út nyugat felé megy.Gondoltam majd arra megy a piros+ jelzés.Fel a dombra.Ám az út belement ebbe az útba amely nem a piros+ volt! Hanem...az elveszett zöld jelzés!Puff neki!Ekkora kapufát régen rúgtunk...Hát ez meg,hogy lehet?Kezdett derengeni,hogy valamit nagyon benézhettünk.Hogy a fenébe került ide a zöld?Hol vagyunk?Mi ez az ördögi kör?Megkellett állnunk megvizsgálni a dolgokat és a hogyan továbbról dönteni.Egy meglehetösen alkalmatlan alkalmazás van letöltve a telefonomra.Ezen igyekeztem megvizsgálni,hol lehetünk,mi is történhetett.A piros+ itt véget ért.Nem ment tovább.Helyét felváltotta a zöld jelzés,ami ment ugye nyugatnak és tovább észak-kelet felé.Ekkor úgy láttam a piros+ nem vezet már sehová,igy Németkér alighanem ugrott.(nem tudhattam,hogy az pont ellenkező irányban van ugye,onnan amely felöl jöttünk,arra kellett volna követni a piros+ -t).
Ott ér véget a piros+.szembe nyugat felé megy a zöld,itt ahol állok pedig észak-kelet felé
Megvizsgálva a dolgokat és minden tudásomat belevetve rájöttem,hogy ez az a zöld amin jönnünk kellett volna,amit ugye elvesztettünk.Itt lett volna az a pont ahol még visszatudunk menni Dunaföldvárra.Ugyanis mindkét irányba a zöld jelzés Dunaföldvárra vezetett!Vagy ha erről jövünk itt tértünk volna rá a piros+ -ra amely Németkérre ment volna és amely késöbb egy ponton együtt ment volna a piros sávval...Huhh...nem mostanában néztem be ennyire a dolgokat.Ekkora hibákat Gergővel sosem vétettünk.Ám mégsem volt ez olyan nagy hiba,főleg annak fényében,hogy a táj lenyügöző volt.Szóval a zöld mindkét irányban Dunaföldvárra ment vissza.Választanunk kellett.Nyugat felé egy hatalmas kört leírva tér vissza oda.Észak-kelet felé pedig egy viszonylag kisebb távolságon menve ér vissza a városba.Ez tűnt szimpatikusabbnak.Elindultunk hát arra amelyről elvileg jöttünk volna...
Erdőre váltva
Elindultunk hát a zöldön vissza Dunaföldvár irányába.A táj továbbra is szép volt,de erdősre váltott!Ezt persze cseppet sem bántuk,hiszen meleg lett időközben és a nap égetett itt-ott.Itt meg adtak végre árnyékot a fák.Kifogástalanul voltak felfestve a jelzések.Reméltem már több hibát nem vétünk.Lövések dörrentek...!Meglehetösen hangosan és közelről!Több is!Hát ez meg mi a franc?Vadásznak a közelben?Ilyenkor jobb helyeken kint szok lenni egy tábla amely a vadászatra hívja fel a figyelmet és,hogy a kijelölt jelzésről letérni tilos!Itt semmi ilyesmi nem volt,tán egy orvvadász keveredett erre?Reméltük nem lőnek agyon minket,mindenesetre félelemetes volt!Az erdősáv jó másfél kilométernyi lehetett.Kiértünk a mezőkre a végén,amely dimbes-dombos mező volt.Ugye a hullámzós Mezőföldnek hála.
Csodaszép mezők
Rengeteg őz futkározott a mezőkön.A táj itt is egyre szebb és szebb lett.Balra a mezők,jobbra egy dombságra hasonlító erdős tájak.Meseszép volt ez is!A dimbes-dombos út változatos volt,egy percig sem unatkoztunk.Még hallottuk a lövéseket egy ideig,aztán szerencsére már nem.Nagyon kellemes volt itt menni.Hiába az eltévedés a balfaszkodás,valamiért erre vezetett a Teremtő,vagy tán Gergő?Mégpedig ezért a fantasztikusan szép tájakért amelyeken keresztül mentünk és valamiért ebből az irányból kellett jönnünk.Gondolom mert így volt szebb.Így aztán a túra végül is egész klassz lett.Elértük az Oláh-völgyet ahol meg egy csodaszép tavacska vigyorgott reánk.
Most akkor dombság vagy a Mezőföld?
Az Oláh-völgyi tó
Innen már nem volt messze az M6-os.Itt alatta mentünk át.Ám innen még messze volt a város.Közben egy rókát is látni véltünk.Nagyon meleg lett már,de a vízkészletünk kitartott.Ment vissza a jelzés a város felé és egy ponton belefutott a reggeli egyenes utunkba...ekkor jöttünk rá,amit eddig is sejetettünk,hogy hol vesztettük el a zöldet.Persze az okát is megtaláltuk.Az útjelző táblácska ugyanis ott hevert a fűben...vagy leesett vagy valaki leverte..Igy persze nem vehettük észre reggel,merre is megy a zöld...De igy rendeltetett,így lett igazán szép ez a túra!Biztos voltam benne,hogy ez nem véletlenül alakult így...Visszaérve a városba szerencsére találtunk egy sörözöt.Ahol persze megitattuk a lovakat.
Itt jöttünk át az M6-os alatt
Hát ha így alakult úgy döntöttünk visszamegyünk a várba,talán több szerencsénk lesz és végre Zolika is láthatja azt.Igy is lett és lőn csoda végre - a vár nyitva volt!Bementünk hát,én ugye sokat voltam itt Gergővel.Zolinak persze minden új volt,alaposan szét is nézett.Képeket csináltunk még,meg picit pihentünk is.Visszafelé menet a buszállomásra még egy fagyit benyaltunk.Aztán már nem maradt más hátra mint megvárni egy Dunaújvárosba induló buszt.
A földvári vár
Hát érdekes egy nap és egy érdekes túra volt.Tök mást terveztünk,de ami kisült belőle az egész jó lett.Rám eddig nem jellemző hibák sora jellemezte a túrát.Nem szoktam igy benézni a dolgokat.Lehet öregszem,meg ugye nem lehetett velem sajnos Gergő akivel az ilyen esetekben kiegészitettük egymást.Ha valamelyikünk elakadt a másik mindig tudta a megoldást.De mint mondtam jól sült el a dolog és hiszem,hogy nem véletlen volt,ennek így kellett történnie.Végül is kellemes élményekkel térhettünk ezúttal is haza!
Szalki sziget.Fogalom túrázásaink történelmében és a város életében is.Pedig bárhogy is tagadjuk,nem is sziget hanem "csak" egy félsziget.De ezt a helyiek sohasem ismerik be,ez mindenkinek a városban és a környéken bizony egy sziget.Minden földrajzi tudásomat elövéve tudom bizonyitani,hogy ez akkor is egy félsziget.Ám ennek esetünkben aztán semmi jelentösége nincs,ráadásul a víz úgy öleli körbe (egy pontot kivéve),hogy akár szigetnek is vehetjük.Számtalan túránk érintette a múltban,vagy innen indult ki,vagy éppen ide érkezett.Sőt olyan is volt,hogy magán a szigeten túráztunk jókat.Igen.Pont négy éve annak,hogy elöször eljutottunk a sziget legdélibb pontjára Gergővel.Ebben semmi rendkivüli nem lenne,de...a sziget és annak déli része elvan zárva a nagyérdemű elöl.Mi keritéseken és tiltott területeken át,a dzsungelt legyőzve jutottunk el oda,ahová csak keveseknek adatik meg.Éppen most négy éve...
A Szabadstrand-öböl a sziget északi részén
Gergő sírjánál voltam kinn a temetőben és ha már évforduló akkor úgy döntöttem lejövök kicsit sétálni a szigetre.Most egyedül.Januárban voltam itt utoljára Zoli barátommal,azt megelözően éveken át csak Gergővel jártam erre.A sziget megannyi emlék szinhelye az életemből,hiszen pl. itt ismertem meg a legelső szerelmemet is évezredekkel ezelőtt...De most Gergő nyomait kutatva jöttem ide,hiszen ő az aki a legjobban hiányzik...mit is érdekelnek most engem egykori szerelmek...Csak a sziget északi részét szándékoztam bejárni,ez a népszerűbb és mint mondtam a déli levan zárva,egyedül oda nem merészkedem el.Csodálatosan ébredezett a természet a sziget északi részén.
Maga a szabadstrand
Nem voltak most sokan a szigeten a jó idő és a szombat ellenére sem.Ezek többsége horgász volt.Aki ismeri a blogomat az tudja,hogy nem vagyok jó véleménnyel róluk.Sok szemetet hagynak maguk után álltalában.Most azonban nem volt sok szemét,sőt szinte semmi.Nyugodtan tudtam sétálni is.Sokat jártunk itt Gergővel ugye és az esetek többségében idegesitő volt a tömeg.Most azonban valóban alig voltak lenn.A kis zsiliphídhoz mentem,amely nem túl régi,tán 15 éve épülhetett.Mindig eljöttünk ide.Innen a legszebb a rálátás az öböl felé...
A kis zsiliphíd
Kilátás a hídról
Sokat bohóckodtunk itt,fotózgattunk.Sőt volt olyan túra amit innen inditottunk.Volt olyan év amikor a híd alatt szinte kivolt száradva a meder,de olyan év is volt amikor víz alatt volt a híd.Most olyan normál közeli állapot volt,egy pirinyót talán magas vízállással.A sziget észak-nyugati csücskébe most sem tudtam kimenni,mint az elmúlt 5 évben egyszer sem.Mint mindig most is horgászok vertek ott tanyát.Pedig onnan is jó képeket lehetne lőni.A hattyúk akik télen itt voltak,most nyomuk sem volt...de azért minden nyugis volt.Mindig is szerettem ezt a helyet.
Kilátás a híd alól
Van pár pad és asztalka is a szigeten.A korábbi években mindig foglaltak voltak ezek,leülni sem tudtunk szinte az esetek nagy többségében.Most feltünő volt,hogy ezeknél nem volt senki...Mindegy mentem tovább.A csendet a kemping felöl jövő zene törte meg.Fiatalok buliztak odabenn.Legalább nem kinn,így szemét szerencsére nem marad utánuk...A sziget e részén amúgy jól járható és a jelzést jól látható turistaút vezet körbe.Célszerű lett volna ezt piros körtúra jelzéssel ellátni,de ki tudja miért piros + jelzés volt.
Most szabadok a padok
Lassan elértem a sziget leg észak-keletibb pontját.Mondhatni a kedvenc helyünk.Itt kezdödnek szembe a mi szigeteink...amelyeket annyira,de annyire szerettünk bejárni...Ugye a második szigetet el is neveztem Gergő szigetének..egyszer talán kitudok majd tenni oda egy emléktáblát...Most azonban lehetetlenség volt átmenni.A magas vízállás ezt nem tette lehetővé.Ugye vannak olyan évek amikor annyira alacsony a vízállás,hogy a holtágakban tudunk túrázni és rámenni a szigetekre.A tavalyi ilyen volt (van is róla bejegyzés).Hogy mikor lesz legközelebb a jó ég tudja...nagyjából három évente akad ilyen év.Persze igy is lenyügöző a táj az észek-keleti csücsökből.
Jelenleg elérhetetlenek a szigetek
Majd egyszer eljövök amikor lehetöség lesz rá és átkelek Gergő-szigetére.Most mentem tovább.Kiértem a nagy Dunához.Minden rendben volt vele.Uszályok parkoltak itt.Én meg már nem mentem tovább.Beértem volna az erdőbe ahol egy darabig még tudtam volna menni,aztán lett volna lezárva a sziget további része.Azon a négy évvel ezelőtti napon ez persze nem volt akadály.Most viszont lefordultam a szigetre bevezető útra amely épp itt ért végen a Duna fő ágánál.Elindultam kifelé rajta,erre megy a piros+ is.Még egy padra lettem figyelmes.Ennél a padnál/asztalkánál ültünk utoljára Gergővel az egyik itteni túránk után....
Ahol utoljára ültünk...
Hát tényleg nem tudok olyan helyre menni amelyről ne egy-egy emlék ugorna be.Persze most kifejezetten emlékezni jöttem le.Ez meg is történt.Ettől persze jobb nem lett,mert Gergő nincs itt velem,hiányzik nagyon,de kellett a lelkemnek ez a kis séta.Nem maradt más hátra,indultam ki a szigetről,azt egy helyijáratos busszal eljöttem haza.
Mégpedig egy olyan kör ami hosszú-hosszú éveken keresztül ha nem is mindennapos,de elég gyakori volt.Ide hoztuk ki a kutyust Gergővel és jártuk körbe az állomást,ami végül is felért egy kisebb fajta túrával.Hisz nagyjából egy óra alatt lehet körbejárni a területet,ami nagyjából 4km-es utat sejtet.Talán annyi azért nincs,de nem áll messze tőle.Szóval ide járkáltunk ki elég gyakran.A kutya szerette,mert itt sok helyen eltudtam engedni,nem fenyegetett az a veszély,hogy más kutyával összeugrik.Mi pedig Gergővel jókat beszélgettünk,hülyéskedtünk vagy éppen a kutyával játszottunk.Vagy éppen diót szedtünk.Rengeteg a diófa erre.Akkoriban jelentéktelennek tünő séták voltak ezek
.Ma már tudom,hogy milyen értékkel bírt...
Kellemes út vezet az állomásra
Ma már tudom,hogy ezeken a sétákon (is) nagyon boldogok voltunk.Remekül elvoltunk hárman mindig.Jöttünk télen,nyáron,esőben,fagyban,napsütésben,kánikulában.Az,hogy mi vonzott ide annyiszor megmagyarázhatatlan,hiszen ezen a területen szinte semmi szépség sincs...Mégis jöttünk mindig.Tizenegy éven át sétáltunk erre (persze másfelé is) így meghatározó útvonal lett az életünkben ez a jelentéktelennek tünő séta.Tegnap azon kaptam magam,hogy mennyire hiányzik ez a séta...Hisz ugye Gergő elment,a kutyus megöregedett,nem képes már ide kijönni...így kaptam magam és kijöttem egyedül...Hát nem volt kellemes egyedül...megrohatnak az itteni emlékek és átkoztam a sorsot,hogy miért kell most nekem egyedül itt mennem...
Nem sok szépség van erre,mégis szerettük
A sínek mindkét oldalán lehet sétálni.Elméletileg az egyik oldal ipari lezárt terület,de a 11év alatt,csupán egyszer zavartak csak ki.Az állomás épülettel szemközti oldalon sok gyümölcsfa van,főleg alma,meggy,cseresznye,dió.Tudtunk is szedni itt néha.Volt egy-két fa amelyre különösen vigyáztak és figyeltek a vasútasok,de a többség nem érdekelte őket.Már ezen az oldalon is szabadon tudtam szinte mindig engedni a kutyát.Sokszor megnyugodni is itt nyugodtunk meg ha valami kellemetlenség ért valamelyikünket.Szóval a hely nem éppen a szépségéről volt híres,mi mégis szerettük.
Volt,hogy ezekre is felmásztunk
Az út erre egy ponton beért a helyi garazsak mögé,itt aztán mindig sok volt a szemét,bántóan sok,de minket ez sem érdekelt,mentünk állandó sétánkon,jókat beszélgetve.Most,hogy egyedül mentem itt,a szemetet illetően semmi sem változott.Pedig hát utoljára mikor is...?Tán jó féléve járhattunk erre.Akkor a kutya már alig tudott jönni,így az egész körnek csak a felét jártuk be.Gergő meg akkor is vidám volt,ha valami a lelkét nyomta,bár azthiszem én mindig kellöen megtudtam vigasztalni.Most sétálva egyedül és ezekre gondolva azon kaptam magam,hogy megeredtek a könnyeim.Baszott szar itt most egyedül,már elnézést,de ezt az érzést nem tudom szebben kifejezni.
Éveink és sétáink a toronyba vesztek...
A garazsak mögötti rész.A kép csalóka.Nincs ilyen tisztaság itt!
Aztán volt itt egy szederbokor,ahogy sétálok látom,hogy ez még megvan.Ide járkáltunk ki szedert zabálni nyaranta...Arébb feltünik a vasutas öltöző épülete,mögötte van a cseresznyefa,ahol kezdetben vödörszámra szedtük a cseresznyét,de aztán a jóképességű vasútasokat ez zavarta,kiírtak valami gúnyosat a fára...attól kezdve nem szedtük többet.Persze a termés 60%-a a fán rohadt el.Na ezért sajnálták...a tipikus büdös bunkó magyarja...mert ez egy ilyen nép,ne szépítsük...Arébb volt a üzemcsarnok a kocsijavító.Azon túl meg a diófák tucatjai.Ott szerencsére soha nem zavartunk senkit.
Igy sétálva jöttek elő ezek az emlékek...
Az öltöző épület és a kis bodé mellett a bizonyos cseresznyefa...
A kocsijavitó mühely
Aztán a kocsijavító után lehet átmenni a síneken és visszafelé venni az irányt.Itt összeszükülnek a sínek tán 4-5 vágányra (sosem számoltam meg).A túloldalon meg egy igen nagy tágas tér fogad.Na ezt szerette a kutyám,de kegyetlenül.Eső után szerette főleg mert akkor megmaradtak a pocsolyák és ő meg futkározhatott bennük.Mi meg dobáltuk a köveket,fákat amik után elöszeretettel szaladgált.Mig fiatalabb volt ez volt számára a legkedveltebb hely.Mi meg itt már láttuk a kimenő és bejövő vonatokat is.Na erre mifelénk soha nem volt nagy forgalom.Megannyi emlék itt is...
Kis mérlegház és a tágas tér
A tágas tér után egy kis rámpa,amelyre mig Gergő kisebb volt redszeresen felmentünk,azt ott bohóckodtunk.Ezután érjük el az igazgatósági épületet,majd azon túl feltünik maga a dunaújvárosi vasútállomás fő épülete.Talán nem ez a legszebb állomás,de ide csak kizárólag szép és kellemes élmények fűznek.Hiszen túráink nagy többsége innen indult és ide ért vissza...ugye az esetek többségében mi vonattal mentünk.Most egyedül sétálva is azon kattog az agyam,hogy volt-e itt bármi olyasmi valaha is ami kellemetlen élmény volt?De ilyen nem volt,ide tényleg csak kellemes dolgok fűznek.Egy idő után már a jegyárusok is ismertek és automatikusan adták mindig a jegyet,kérnem sem kellett szinte.
A főépület
A főépület után tán kétszáz méterre érjük el újra azt a pontot ahol átkelhetünk a síneken,ez a déli átjáró,az előbb emlitett az északi volt.Miután itt átkelünk gyakorlatilag teljes a kör.Innen már csak haza mentünk.Nagyjából ilyenek voltak az állomásköreink,amire tényleg minimum hetente egyszer eljöttünk,de volt,hogy háromszor is.Valahogy hozzánk tartozott,itt senki sem zavart,itt nyugodtan futkározhatott a kutya,nyugodtan beszélgethettünk mi is Gergővel.Hát most egyedül ezekre visszagondolva...mindenki eltudja képzelni milyen is lehet...Hiányoznak ezek a séták is Gergővel és a kutyával,hiszen az életem része volt.
Egy szépség parkol épp az állomáson
Ha hazuról tettük meg a kört úgy egész biztosan volt már négy kilométer,hisz álltalában egy óra,vagy egy és egy negyedóra alatt tettük meg.Fűggött attól mennyit játszottunk a kutyával.Vagy jöttek-mentek-e a vonatok mi meg bámultuk.
Csodálatos idők voltak...borzalmasan hiányoznak....
Mielött ebbe a blogbejegyzésbe jobban belemerülnénk,nézzük meg mit is jelentek a spirtuális-spiritualitás szavak:A spiritualitás összefoglaló kategórianév. Olyan világnézeti formák, amelyek elsősorban a szellemi,természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén,magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve.Ha több magyarázatot akarsz róla,google a jóbarátod.
Nem nagyon merültem bele életemben ebbe a témába,noha érdekelt a dolog.Aztán az élet felülírta a forgatókönyvet,kisfiam azaz állandó túratársam halála óta egy kicsit intenzívebben kezdtem belemerülni a dologba,ezzel is keresve az utat egy esetleges kapcsolatfelvételhez fiam lelkével.Ez többé-kevésbé sikerült is.Persze az ilyesmi csak úgy sikerülhet bárkinek is ha hisz benne.Én próbálok hinni,hiszen másom már nem maradt,csak a hit.
Spirituális utakon
Gyermekem halála után próbáltam mindenben valami kapaszkodót keresni.Nem tehettem mást,hiszen elvitte magával az életem értelmét.Rendkivül elveszettnek éreztem magam és részben még ma is érzem.Öszintén szólva az egész spiritualásról nem sok fogalmam volt.Talán még ma sincs,bár olvasgatok,kutatgatok a témában.Hittem ugyan,hogy a test halálával a lélek nem hal meg,de aztán,hogy mi történik?Nem sok fogalmam volt róla.Most egy kicsi van...A tragédia óta is próbáltam már minden jelre figyelni.Elöször egy gyerekkori barátnőm írt rám aki lélektréner.Ö írta,hogy érezte Gergőt...tőle megtudtam,amit innen-onnan már tudtam,hogy a lélek elöször a halála után itt bolyong földközelben és 42 napja van átkelni a fénybe.Megtudtam,hogy külömböző módokon jelez ha ott van velünk.Megtudtam,hogy szinte mindig megnézik saját temetésüket...és,hogy elöfordulhat,hogy segiteni kell nekik átkelni a fénybe... Onnantól kezdve sorozatosan éreztem Gergőt,kellemes simogató bizsergető érzéseket a hátamon,egy félilg éber,félig álomszerű állapotban az ölelését és éreztem két puszit is,de szinte teljesen valóságosat!Megtudtam azt is,hogy ha beszélek hozzá azt hallja,sőt a gondolatainkat is tudja értelmezni.Ám nem lehettem önző.Időben megkértem Gergőt,hogy kelljen át.
Fényes utakon,még életünkben...
Úgy gondoltam ez meg is történt.Ám ezután egy héttel újra folyamatosan éreztem őt...még volt pár nap a 42.-ik napig.Mondtam akkor maradjon ameddig lehet,de az utolsó este újra megkértem,hogy kelljen át,hiszen így fejlödhet a lelke a létezése tovább...Megint úgy éreztem átkelt,de megint újra elöjött.Kezdett nyilvánvalóvá válni,hogy még valamit akar közölni,mondani.Hiszen ha nem kellnek át annak több oka is lehet,túlzott ragaszkodás,féltés,vagy valami befejezetlen dolog,akár valami amit még közölni szeretne.Így a gyertyánál arra kértem,hogy küldjön egy jelet valahogy ahol értelmezhetem azt is,hogy ő mit akar még közölni,mondani.Ekkor már kerestem én is ezeket az ugynevezett halottlátókat.Aztán megjött a jel...Gergő megtalálta a módját,hogyan beszélgethetnénk még...Azt most nem kívánom részletezni mi volt ez a jel,de elmentem egy halottlátóhoz.Valami hasonlót kell elképzelni mint Melinda a Szellemekkel suttogó c.sorozatban.Bár nem Melinda jött el hozzám,én mentem el hozzá.Na és nem Melinda volt hanem Hajnalka,de ez most mellékes.Pénzt kért persze a dologért,na nem mintha földhöz vágott volna az összeg,de utánanéztem.Az igazi halottlátók aki valóban segiteni tudnak és szeretnének nem igazán kérnek pénzt a szolgáltatásukért...igy némi fenttartással kezeltem az egészet az elejétől fogva.Sok érdekesség hangzott el az egy órás beszélgetésen Gergővel...már ha valóban az ő lelke volt ott.Mert ezt sem hittem 100 százalékig...
Vannak ennél szebb helyek is odaát?
Elször is Hajnalka lefestett olyannak pont amilyen vagyok...honnan tudhatta?Léleklátó is persze.Aztán közölte,hogy tudom-e,hogy apám és anyám nem ugyanazon a síkon van?Hát persze,egyértelműnek tűnt...mégis honnan tudhattam volna?Meg nem értettem hogyan kerültek ők a képbe,hiszen én Gergővel akartam beszélni.Erre aztmondta,hogy ők hozták az életembe Gergőt...jó,de mégis hogyan ha más és más sikon vannak?(apám még azt is üzeni Gergővel,hogy sokkal jobb apa voltam mint ő....)Na már itt is kezdett borúlni a dolog.Na persze sok olyasmi is elhangzott ami tipikusan Gergőre valott,mintha valóban ő mondta volna.De mikor megkérdeztem,hogy mondja el nekem,mi is volt az a fő dolog amit a legjobban szerettünk,ami a hobbink volt (a túrázás pesze) nem jött válasz,illetve Hajnalka aztmondta,hogy Gergő azt akarja,hogy én mondjam el mi volt az.Na itt már alig-alig hittem neki...Végül is annyi volt még a fő mondanivaló,hogy Gergő arra kér,hogy ne hagyjam abba a túrázást,folytassam ahogy eddig,ő pedig ott lesz velem mindig...Hogyan is?Hajnalka ugyanis azt is mondta,hogy Gergő már a fényben van (tehát átkelt).Ám kiderült onnan akármikor visszatudnak jönni.Ennek később utánajártam.Valóban visszatudnak jönni,de nem akármikor.Na jó a lényeg sokminden más mellett elhangzott.Gondoltam ezt akarta még Gergő elmondani,hogy folytassam a túrázást.
Próbáltam hinni ebben,hogy valóban ő volt ott és ő mondott mindet.De ahogy távolodtam attól a naptól egyre kevésbé gyözött meg a dolog...
Gergőkém...itt még egy túránkon,de olyan mintha a fény hivná...
Valami volt,igen.Gergő talán ott volt igen.Csak szerintem a hölgyike nem tudta pontosan "leforditani" mit is akart Gergő.Mert aztán a dolognak itt nem volt vége.Ám teljesen más vízekre evezek most,de aztán majd kiderül,hogy a dolgoknak közük van egymáshoz.Idei első komolyabb túránk a Tündérsziklához vezetett a Budai-hegységbe.A dolognak elsőre semmi jelentőséget nem tulajdonítottam.Annyi,hogy emlékeztem,hogy lényegébe itt kezdödtek bakancslistás kalandjaink Gergővel évekkel ezelőtt.A hideg ellenére kellemes kirándulás volt.De úgy voltam vele,egy a sok közül.Aztán nem gondoltam,hogy ebben az évben ezután négyhetente visszatérek ide... Talán már ez is furcsa önmagában.Gergő halála után egy régi exem keresett meg akivel aztán közelebbi barátságba kerültünk újfent (barátság szó szerint,nem több legalábbis egyenlöre), ő segitett sokat nekem átvészelni valahogy ezt a nehéz időszakot amit a fiam elvesztése eredményezett.Februárban egy találkozót beszéltünk meg,egy kellemes sétával fűszerezve a Budai-hegyekbe.A Normafa környékén sétálgattunk.Kedves barátom fentről meglátta ugyan a Tündérsziklát,mondta is jó lenne lemenni oda,de utunk nem arra vezetett.Legalábbis azthittem nem oda.Mert aztán ott kötöttünk ki!Hogy hogyan nem is tudjuk..mentünk,beszélgettünk,belemerültünk és...egyszercsak ott voltunk a Tündérsziklánál..Hát nem fura? Erről a túráról/sétáról amúgy itt olvashatsz .De még ekkor sem tűnt olyan furának,bár már kezdett valami felvillanni...
A Tündérszikla
Az egészben főleg azt furcsáltam,hogy exem,aki ugyan szeretett túrázni,de nem arról volt híres,hogy olyan nagyon bírná,most szinte repült felfelé a legmeredekebb hegyoldalon...éppen úgy....mint Gergő...!Lemaradtam szinte nem győztem a tempót vele.A nap végén aztán ki-ki hazament,utána írta az exem,hogy úgy érezte,hogy olyan volt mintha...Gergő lelke belément volna...aztán a buszon hazafelé azt is érezte,hogy kiment belőle...Ekkor már kezdtünk azon agyalni,hogy a Tündérszikla nem lehetett csak egy véletlen...Valamiért "odavisz" minket Gergő...valami azzal kapcsolatos dolog...valami amit itt kell keresnünk,de mi?Gergőt továbbra is éreztem olykor-olykor.Kezdett nyilvánvalóvá válni,hogy ő is érzi,hogy a Hajnalkánál történő beszélgetés nem teljesen győzött meg és ő próbál most rávezetni valamire.Agyalgattunk,beszélgettünk a dologról az exemmel,de nem tudtuk mit akarhat Gergő lelke...az egyértelműnek tűnt,hogy nagyon okos lehet...mint írtam olvasgattam ezekről és Hajnika is mondta,hogy elképesztő dolgokra képesek...
Na álljunk meg itt és tartsunk egy összefoglalót:Gergőt elvesztem.Utána különféle érzések és jelzések jönnek odaátról...elmegyek egy halottlátóhoz,de kétségeim támadnak.Ekkor Gergő maga próbál rávezetni valamire,de még mindig nem tudjuk mire?Mindenesetre a kulcs valahol a Tündérsziklával kapcsolatos....
A Tünérszikla azon a napon amikor Gergővel voltunk itt
Miközben a megoldást keressük,Julcsi az exem több furcsaságról is beszámol ami vele történik...sikerül megfejteni a dolgot annyira,hogy úgy véljük Gergő rajta keresztül akar segíteni nekem.Vagyis az ő segítségével akar velem valamit közölni,valamit ami Hajnalkánál nem jött össze...Miért éppen vele?Valószinüleg mert Julcsi egy szinttel feljebb áll az átlagembernél a spirituális dolgokban (de még messze az igazi médiumoktól) talán egyedül az ismeröseim közül,Gergő ezért választotta őt....és ezért az sem a véletlen volt,hogy Julcsi Gergő halála után rámírt....
Márciusban újabb találkozót beszélünk meg,amit egy túrával fűszerezünk.A Budai zöldön megyünk végig.Julcsi szervezte az útvonalat,ami elmondása szerint csak úgy jött,kipattant az agyából mintha írna egy papírra és a keze nem neki hanem egy kivülállónak engedelmeskedne...
A túra egész véletlenül vagy nem véletlenül érinti a Tündérsziklát...
Valóban elérjük újra a Tündérsziklát mégha most nem is annyira véletlen mint elöző alkalommal.Lényeg,hogy én 8 héten belül már harmadszor vagyok itt (azelött életemben csupán egyszer) és Julcsi is másodszor...Újra idevezetett valami,vagy valaki...Kézenfekvő,hogy itt van valahol a megoldás,de még mindig nem lelünk rá...
Aztán már odahaza Julcsival chatelve megkérem nézze meg a videónkat ami itt készült amikor Gergővel voltunk itt.Nem-e talál valami furcsát benne vagy rajta...
Nos talált....!
A videónk
Mégpedig olyasmit amire álmomban sem gondoltam.A zenét!Amivel kezdödik a videó!
Persze elöször csak érdeklödik mi ez a zene,mi az eredetije?Ezt megmutatom.Nem magyar dal,de leforditjuk a szövegét....és...megleljük a megoldást!
Megleljük Gergő üzenetét!
Ime a dal szövege lefordítva:
Egyedül elkezdtem az utazást
A sötétség sötétségéhez megyek
Egy oknál fogva megálltam egy pillanatra
Ebben a világban tele van örömmel olyan gyenge
Város városa után utazom
Átmegy az arcokon, amiket ismerek és nem tudok
Mint egy repülés közben egy madár, néha elbomlik
Ismét újra, csak búcsút
Donde voy, donde voy?
Napról napra történetem kibontakozik
** Solo estoy, solo estoy
Csak egyedül, mint a születésem napja
Amíg a szemed az enyémben nyugszanak, vándorolok
Nincs több sötétség, amit ismerek és nem tudok
Az édességedért a szabadságomat kereskedtem
Nem tudom, búcsú vár
Tudod, hogy a szíveket ismételten meg lehet szakítani
Útok készítése, hogy a boronák jöjjenek
Mialatt eltemettem a szomorúságomat
A könnyeim, a mosolyaim, a neved
Donde voy, donde voy?
A szerelmi mesék dalai többé nem énekelek
** Solo estoy, solo estoy
Ismét az árnyékaimmal kóborolok
Donde voy, donde voy?
Csak egyedül a születésnapom
** Solo estoy, solo estoy
Még mindig egyedül, az árnyékaimmal kóborolok.
Az van hátra,hogy értelmezzük a szöveget,leforditsuk azt egy "lélek nyelvére"..
Ez megtörténik és erre jutunk:
Ő elindult / mikor meghalt / a sötétben , A sötétségből megyek ... igaz nem írja hova ,de mivel a sötétségből megy akkor valószinűleg a fény a világosság felé . Okkal megy , lehet úgy érzi itt az ideje hogy menjen . Mielőtt elindult volna a fénybe megállt itt , ő úgy gondolja a mi világunk nagyon törékeny , gondoljuk itt az életre gondol . Állandóan búcsúznia kell az élete mindíg így alakul , az újjászületésnél . Itt valami olyan rész következik hogy ő mindíg velem lesz , jön velem , vándorol / kirándul ..itt bármi lehet és a szememmel lát . Tudja hogy a sötétségből mennie kell , vagy nem térhet vissza ide ... Nem számított rá hogy elkell válnunk és búcsú nélkül ment el emiatt össze tört a szívem / vagy megszakadt / Itt jön az hogy össze kell raknom a szívem ,talpra kell állnom ,a szomorúsággal együtt temessem el a könnyeim.... Itt talán megint arra kér hogy a nevét és a mosolyát őrizzem meg mert ő csupán árnyéka önmagának ...tehát egy lélek már . A vége pedig hogy újjá születik más lelkekkel együtt...
Az eredeti dal...
Akik szerint mindez hülyeség (szerintem felesleges tovább itt lenniük) azoknak írom:Julcsi ismét furcsaságot észlel odahaza.Annak véljük,hogy Gergő megköszönte a segitségét és többé már nem jelentkezett nála!
Én is kevesebbet érzem Gergőt...van,hogy semennyire...de éppen ma e bejegyzés előtt olyan történik amire én kértem meg még a halála után...a szél lefújja a fejemről a baseball sapkám! Ugyanis ara kértem akkor a gyertyafényénél,hogy ha van mennyország (fény,végtelen,bárminek is nevezzük) akkor egyszer ezt tegye meg velem.Fújja le a sapkám a fejemről!Ma ez megtörtént.Ja és nem volt nagy szél...
Furcsa egy utazás ugye?De valahogy ebben sokkal jobban hiszek ami történt,mint a Hajnalka féle szeánszban...
