A napokban tettünk ide Perkátára egy túrát.Öszintén szólva sokat nem vártam,sem a túrától,sem Perkátától.Nem volt jó híre a településnek az emlékeimben...
Aztán egy egészen klassz túrát sikerült ide összehoznunk,amely esélyes lehet az idén a legjobb környékbeli túra címre,a település pedig nem várt meglepetéssel szolgált.Egyszerüen tetszett!Perkátai emlékeimben kutatva az ugrik be,hogy 95%-ban csak keresztül mentünk a falun,azt viszont elég sokszor.A 62-es út régi nyomvonalán haladva,sokat igazából nem lehetett látni a településből.Odahaza pedig az a hír járta,hogy ez egy bicskásfalu,mégpedig a helyi kissebbségnek köszönhetően...Kétszer dolgoztam itt,egyszer egy volt kollegámnál segitettem a házat felújítani,majd éppen egy kissebbségi családnál ugyanezt.Ennyi emlékem volt idáig tehát a faluról.
Perkáta temploma
Aztán valamikor a közelmúltban elhatároztuk ezt a Nagyvenyim - Perkáta túrát.Abszolúlt nem reménykedtünk semmi különlegesben,ez eleve egy olyan túra volt amikorra éppen nem akadt más,lehetőség híján...Már az odaúton is az az erdő...alighanem a környék legszebb erdeje volt és az a hatalmas rét utána...igazán kellemes volt.A faluba beérve az pedig egyre szebb és szebb volt.Persze talán ehhez kellett az éppen zajló őszi színjáték is,de ettől függetlenül is szép volt.Kellemes volt haladni a település központjában.Jöttek sorba a látnivalók is.Na és persze mindenhova nem is sikerült eljutni,de előfordulhat még a jövőben,hogy lesznek ida tartó vagy innen induló túráink is,annak ellenére is,hogy jelzett turistaútak nem érintik a települést.
Győry kastély
Perkáta amúgy Fejér megyében, a Mezőföld keleti peremének völgyekkel szabdalt lösz fennsíkján települt , melynek neve kelta eredetű. A település megközelíthető közúton:Budapestről az M6-os autópályán,vagy Székesfehérvárról északi irányból , Dunaújvárosból déli irányból a 62-es főúton.A környéken, főként a Cikolai-vízrendszerhez tartozó vízfolyások mellékén mintegy hatvan régészeti lelőhely van.
Védőszent
A település múltjában a 18.századutolsó negyedétől a Győry család játszotta a legnagyobb szerepet.Mária TeréziátólRadványi Győry Ferenc 1775 június 25-én kapta meg Perkátát, ahová vincéseket telepít le, iskolát alapít, saját költségén római katolikus templomot építtet. Kastélyukat 1820-ban építtették. A család egyik tagja, a birtokot kitűnően vezető Győri Terézia (1843–1936), a falu jótevője élete végéig itt élt. Halálával lezárult az a másfél száz esztendő, amely a Győri család tevékenységével függött össze.
A lakosság száma az 1800-as évek elejétől napjainkig 3500–6000 fő között mozog, a nagyközség lakóinak száma ma 4024 fő, a lakások száma pedig 1573, területe 7452 ha, ebből belterület 436 ha, mezőgazdasági jellegű település.
Tipikus
Így tehát bennem a Perkátáról kialakult kép most aztán alaposan megváltozott pozitív irányt véve.Akár kellemes kirándulást is érdemes ide tenni,a kastélyt semmiképpen nem kihagyva!Akár útközben a 62-esen,egy kicsit megállni itt.Mi pedig gondolkodunk a település és a környék további felfedezésében,mert az csak egy dolog amit a 62-es útról látni,az igaz csodák ott kezdődnek ahol a betonút véget ér....
E havi bakancslistás túránk a Pilis-tetőre vezet(ne),ám egyre inkább úgy fest a dolog,hogy az okt.21.-i hétvégére megálmodott túráról egyenlőre lekell mondanunk.Sajnos úgy jöttek össze a dolgok,hogy ezen a hétvégén ezt nem tudjuk megvalósítani,a Pilisszentkeresztről induló és a Vaskapu érintésével a Pilis-tetőre vezető túrát...
Pont egy éve voltunk a Pilisben,akkor így nézett ki a Pilis-tető a Nagy-Kopaszi Dévényi kilátóból
A túrára még nem teszem oda az elmarad szócskát,reményeink szerint talán az elkövetkezendő két-három hét során sor kerülhet rá.A baj csak az,hogy addigra elmúlik az őszi színjáték.Tavaly ugye pont a Pilisben voltunk az őszi finálé idején...
Ha mégsem sikerül a következő hetekben megmászni a Pilis legmagasabb csúcsát,akkor elhalasztjuk a túrát a jövő esztendőre.
A Pilis erdeje
Azért nem maradunk túra nélkül a hétvégén.A környékbeli túrákat tudjuk erőltetni.Mivel ezerrel zajlik az őszi színjáték és régi vágyunk ilyenkor megnézni a Rácalmási-szigetet,így kinézünk majd oda.Voltunk néhány éve az év ezen szakaszán (is) ott és valóban leírhatatlanul gyönyörü a sziget.Mivel akkor még nem voltak megfelelő eszközeim fényképezésre,fotózásra,így most ezt is tudom majd pótolni.
A Pilis oldalában
Szóval ha november 5.-ig nem tudjuk megvalósítani a Pilisi túrát akkor idén már lemondunk róla.Novemberi bakancslistás túránk a Visegrádi-hegységbe a Holdvilág-árokba vezet majd.Tehát nem cseréljük el azt,erre.Hát ez van most.A tavalyi százszázalékos év után,idén jönnek a bajok,amik olykor megakadályoznak a bakancslistánk megvalósitásában...Ez idén már a második ilyen esetünk,remélem nem lesz rendszer belőle...
Ja hát igen.Velem volt a kutyám és szokás szerint mentünk egy kört az erdőben.
Azonban ma reggel valahogy szebb volt mint máskor.Ehhez a bejegyzéshez mást nem is nagyon tudok hozzáfűzni,de azthiszem nem is kell.Keresek egy verset ami ide illik.Mi meg várjuk a hétvégét egy remélhetőleg új kimozdulásra.
A tegnapi szigeti "fiaskó" nem szegte kedvünket.Mindenképp kiakartunk mozdulni ezen a ragyogó őszi hétvégén.Elővettük hát az un. hiánypotló túránkat és neki indultunk.Az egészben az volt aztán a legklasszabb,hogy ettől a túrától aztán tényleg nem vártam sokat,aztán ahogy haladtunk előre úgy történtek a dolgok,lett egyre szebb a túra.Azon kaptam magam,hogy egy rendkivül jó kis kirándulás kerekedett a dologból.
Na lássuk akkor a túra eseményeit.
Őszi színjáték az arborétumnál
Erre a túrára az volt a tervünk,hogy a közeli Nagyvenyimről indulunk majd Perkátán fejezzük be a túrát.Megnéztem előre a neten a várható útvonalat a látnivalókat,hát nem kényeztetett el a dolog.Sokmindent nem ígért ez a nap.Egy hosszú egyenes várt ránk.Szinte teljesen egyenes út vezetett át Nagyvenyimről Perkátára várhatóan egy ingerszegény környezetben.Aztán nem teljesen így lett...
Mivel Nagyvenyim közel van,így csak délelött fél10-kor kezdtük meg a túrát.
Szinte már szokás szerint a Szent Bernát arborétumból.
Már itt is gyönyörü volt minden a színes őszben...
Az ősz legszebbik arca
Az arborétum után rögtön rátértünk a zöld jelzésre amely egy jó darabon fog vinni minket.Útközben itt-ott szarvasmarhák figyeltek és vigyorogtak ránk.Meglepően produkálták magukat.Az egyik helyen a nöstény ugrotta meg a kant...Haladtunk az egyenes úton.Körülöttünk a végtelen mezők sora...szép volt ez is!Rendkivül jó időnk is volt hozzá.Egy helyen némi büdöset éreztünk,talán trágyázhattak?Na,de októberben?Felértünk közben a környék legmagasabb csúcsára.Na ezt nem kell szó szerint érteni.Egy kis bucka volt amely magasabb volt a többinél.Innen jobb rálátásunk volt a mezőkre és a közeledő Mélykútpusztára.
Csodálkozás
Egyenesen át
Kereszteztük a Mélykútpusztára bevezető negyedrendű országútat.A zöld jelzés itt búcsúzott el tőlünk ment az országúttal inkább...mi pedig folytattuk egyenesen át.
Elértünk egy börtönt!Korábban ennek a létezéséről sem tudtam,az út tervezése közben leltem rá.Vannak itt a környéken más börtönök is pl.Pálhalmán vagy Bernátkúton.Nos itt Mélykútpuszta határában is akadt egy.Az útunk kissé kiért és mellette haladt el.Mindenesetre valahogy hátborzongatónak tűnt... és ehhez hozzátesszük még azt a tényt is,hogy az út másik oldalán meg egy erdei temetőre bukkantunk,az egész egészen bizzarnak kezdett tűnni...
Jobbra a börtön,balra a mi útunk
Erdei temető,amott meg a börtön...
A börtön árnyékában
Bizarr de egyben varázslatos hely volt.A temető valószinüleg a közeli Mélykútpuszta település temetője lehetett,benn az erdőben!Szétnéztünk a temetőben,tán több sír volt -köztük számos új-,mint Mélykútpuszta lakossága...Ezután folytattuk a túrát egyenesen át...Beértünk végre egy erdőbe.Eleinte semmi különleges nem volt benne,haladt az út egyenesen,az egyik fán a "police" felírat díszelgett!Majd aztán kezdett egyre szebb lenni ez az erdő.Famatuzsálemek kerültek a szemünk elé,az erdő meg kezdett egy hegységbeli erdőhöz hasonlítani.Egy ponton véget ért az egyenes!Az út elágazott balra és jobbra.Jelzések erre persze nem voltak így találomra kellett választani.Balra mentünk és aztán kiderült ez pompás döntés volt!
Gyönyörü erdőben...
Csodás őszi természet
Az erdőben itt-ott kanyargós volt az út végre.Csodás arcát mutatta erre a természet.Szinte kár volt,hogy az erdő egy ponton véget ért...A gyönyörü erdő után,egy gyönyörü hatalmas réten találtuk magunkat!Rálátásuk volt a nem túl messzi Velencei-hegységre is.A rét legalább 1km hosszú lehetett és vagy 500 méter széles,középen szép fasorral.Kellemes volt itt is menni.A fák őszi ruhájukban pompáztak.Visszanézve a magunk mögött hagyott erdő is szépséges volt.A réten akár nyugodtan lehetett volna piknikezni is.
Az erdő széle
A csodás rét egy darabja
Az út a rétet átszelve újra egyenesre váltott,aztán elértük a Mélykúti-árkot.Sokmindenre emlékeztetett ez itten,csak éppen árokra nem.Sebaj.Az eddig északnak jövő 90%-ban egyenes út pedig elfordult jobbra kelet,észak-kelet felé.Innentől kezdve már olyan egyenes sem volt.Telkek mellett haladtunk el,majd hamarosan elértük Perkátát.
Öszintén szólva ez a település is csak onnan volt idáig ismerös,hogy átutaztunk rajta.Ideje volt hát körülnézni.Eleinte semmi különleges nem volt benne,aztán kezdett ez is szép lenni.
Templomkert
A templom környéke már szép volt.Érdekességként hatott ránk,hogy az utcán kis pilléreken meg ott voltak az új szülöttek nevei...minden évnek volt egy pillére.Ilyent sem láttam még máshol.A templommal átelenben volt a helyi iskola.Előtte egy park szobrokkal,köztük Hunyadi Mátyáséval.Ő amúgy az iskola névadója is.Szép hely volt ez is.Kicsivel odébb meg elértünk a Győry-kastélyhoz.Alighanem ez volt a falu fő nevezetessége.Lebilincselően szép volt!Közelebb mentünk hát...
Győry-kastély
A település múltjában a 18. sz. utolsó negyedétől a Győry család játszotta a legnagyobb szerepet. Radványi Győry Ferenc 1775. június 25-én kapta meg Perkátát a grófi címmel együtt Mária Teréziától. Klasszicista kastélyuk 1820 körül épült. Sajnos, a tervezője nem ismert.
Ma művelődési célokat szolgál: könyvtár, falumúzeum és egyéb kiállítási termek, klubtermek találhatók, illetve zeneoktatás folyik benne. A kastély és a körülötte levő park megfelelő színtere lehet egy-egy rendezvénynek, mivel maga a környezet kellemes hangulatot áraszt. A termek kiválóan alkalmasak kiállítások megrendezésére, a kastélykert árnyat adó fái pedig sétálásra, nézelődésre, beszélgetésre ösztönöznek.
Gyönyörü épület
Hátulról a kastély
A kastély mögött is volt egy park,ott pihentünk még egyet.Itt volt a helyi focipálya is és egy testépítő játszótér.Jópofa volt minden.Ezután lementünk még a falu fő buszmegállójához.Itt is volt egy kisebb park,emlékművekkel,szobrokkal,székely zászlóval.Itt még szétnéztünk majd a buszmegállóban megvártunk egy hazafelé tartó buszt.
Egészen kellemes és kiváló túra volt tehát.Mint írtam előzetesen ettől a túrától nem vártam sokat,ehhez képest sokat adott.Remek kirándulás volt egy remek napon!
Két évvel ezelőtt csodás túrát tettünk a környékünk szigeteire.Akkor a Duna alacsony vízállásának köszönhetően szinte száraz lábbal tudtunk átmenni a szigetek között a Duna mederben egyik szigetről a másikra.Erről a két évvel ezelőtti túráról itt olvashatsz . Most úgy festett idén sikerül megismételni azt a két évvel ezelőtti csodás túrát.Két héttel ezelőtt tartottunk terepszemlét,alaposan kezdett apadni a Duna.Minden esély megvolt rá,hogy heteken belül ismét átlehet menni a szigetekre.Így hát a gyönyörü októberi szombaton nagy reményekkel vágtunk neki a túrának.
Úton a szigetre
Egy fokkal jobb felszerelésem van talán mint két évvel ezelőtt,így a tervem az volt,hogy egy kicsit jobb videót csinálok majd a szigeteken mint akkor két éve.A környékünk szigeteiről annyit,hogy öt sziget van erre minfelénk.A legdélibb a dunaújvárosi Szalki-sziget,a legészakibb pedig a Rácalmási Nagysziget.Minket e két sziget közé beszorult három sziget érdekelt volna most leginkább.Ennek a három szigetnek nem igazán tudjuk a nevüket,semmiféle orgánum nincs róla,hogy lenne nevük.Pontosabban az egyiknek talán mégis.A Szalki-szigettől észak felé haladva elneveztük őket Első,Második és Harmadik-szigetnek.Alighanem a Harmadik-szigetet hívják Pap-szigetnek.A túrát azon kivül,hogy otthonról indultunk,igazából a Szalki-sziget észak-keleti csücskéből szándékoztunk indítani.Ám hamar lekellett mondani további terveinkről...
Már az odaút is csodás
Ez a Szalki-sziget észak-keleti csücske volt az a hely amely két évvel ezelőtt kaput nyitott a többi sziget felé.Itt az egyik Dunai-holtág apadt le annyira,hogy áttudtunk menni az Első-szigetre,majd hála a többi holtág apadásának a többi szigetre is.Két hete direkt lejöttünk ide megnézni mi a helyzet erről itt olvashatsz .Akkor úgy tünt roham léptekkel apadnak a holtágak és szinte boritékolhatónak tűnt az újabb átkelés lehetősége.Így aztán odaérve a Szalki-sziget végére megdöbbenéssel hatott ránk a látvány.A Duna nem apadt le,hanem ellenkezőleg: áradt!Jóval több volt benne a víz mint két héttel ezelőtt...
Szemben az Első-sziget,két hete pár centi hiján majdnem
teljesen száraz volt már át az út...
Egyre inkább esélytelen az átkelés...
Mondhatni ez bizony kapufa...alaposan alászaladtunk!Talán ha merészebbek vagyunk persze,lehet még így is átlehetett volna menni a köveken,max picit vízesek lettünk volna,de ha mellé lépsz a nagy Duna medre már alaposan mély lehet.Én a gyerekemmel meg nem szándékoztam kockáztatni.Annyit nem ért a dolog azért.Meg valószinüleg az Első és a Második-sziget között még durvább lehet a dolog és így tovább...Szóval akkor ennek a túrának itt és most lőttek!
A Szalki-sziget észak-keleti csücske
Nagy kár,mert az őszi színjáték kellös közepében vagyunk éppen,odaát a szigeteken meg egészen fantasztikus az ősz.Ezt ugye két éve megtapasztaltam.Az őszi csoda még két-három hétig fog tartani,jelenleg nem látom esélyét annak,hogy a Duna annyira leapadna,hogy áttudjunk menni a szigetekre...Ennek ellenére két hét múlva újra lejövünk megnézni.Ha ilyen gyors volt az áradás,talán gyors lehet az apadás is.Ki tudja....Szóval akkor a Visszatérés a szigetvilágba túránk most ennyi volt.Próba szerencse két hét múlva vagy jövőre...
Szerintetek esélyes az átkelés?A köveken átlehetne valahogy lavírozni,de...
a baloldali holtág nem mély,de jobbra a fő ág hirtelen mélyül,
mi van ha félrelépsz?
Elindultunk hát haza,még szemrevételezve a sziget azon részeit amelyen az út vezetett.Az ősz itt is és mindenhol egészen szemetgyönyörködtető volt.Nem hiába a kedvenc időszakom az évben az október.Hazafele még betévedtünk a házunk melletti erdőbe,az is hozza szokásos őszi lebilincselő formáját...Ám csak szombat van,én meg nem akarok itthon gubbasztani egész hétvégén,így lehet holnap vasárnapra kitalálunk valami környékbeli túrát.Ilyen szinjátékban vétek otthon maradni...Hogy sikerült-e valami az majd a következő bejegyzésemből kiderül.
Néhány régebbi főleg a dunaújvárosi Szalki-sziget déli részéről szóló videómban már látható volt a titokzatos bunker amelyet sok legenda övez.Sajna nekem a mai napig nem sikerült ide bejutnom,bár lehet nem is nagyon vágyom rá...A hely kisérteties.Ettől függetlenül mindig is izgattak az ilyen dolgok,így ha úgy adódna lehet bemerészkednék...persze nem egyedül.
A Szalki-sziget déli végére tartó túránk során tudtunk a legközelebb menni hozzá.Elvolt keritve,de egy résen belehetett lesni.Ez a jelenet látható az alábbi videómban katt ide! 12perc 45 másodperctől. Ennél beljebb sajnos nem volt alkalmunk bemenni.
Így az interneten próbáltam utánajárni a rejtélyes bunkernek,amit találtam róla azt megpróbálom most összefoglalni.
A bunker a Szalki-szigeten az ISD Dunaferr kikötőjének területén
Elfeledett? Ismeretlen eredetű bunker a Szalki szigeten, a kikötõnél Dunaújvárosban. Sajnos, részletesebb jelentõségét eddig nem sikerült megtudni, kideríteni. Falai kb. 1,5 - 2 méter vastagok, épp ezért belül nem túl nagy, bár kívülrõl elég nagynak tűnik. Gyakorlatilag teljesen üres, berendezési tárgyak nincsenek bent. Találtak itt föld alatti aknákat vagy folyosókat, ahova még nem mentek le. A Dunaferr Rt. Kikötõjében van, õrzött területen. Nem sokan járhattak itt bent, és a megkérdezett emberek szerint sokan félnek is tőle. Állítólag végeztek ki emberek benne, a világháború idején. A legendák szerint föld alatti járatok is vannak alatta, de amit találtak és a föld alá vezet, abban legfeljebb csak kúszni lehet, de ez nem zárja ki, hogy vezet föld alatti folyosókba vagy terembe. A sziget bejárásakor egy-két gyanúsabb árkon gyakorlatilag semmit nem találtak...Hozzáteszem mi sem...
Az épületnek nincsenek ablakai...
Bár a magassága több emeletre utal, 3 szintes az épület. Felfele a bal és jobb oldali bejárattól is vezet lépcsõsor, ami a második szinten egyesül. Volt benne fürdõ és WC helyiség, a fölszinten kisebb szobák vagy irodák, a 2. és 3. szinten nagyobb szobák is voltak, a 3-on, a bal oldalon két szoba, a jobb oldalon egy nagyobb szoba volt.Az épületen semmiféle nyílás nincs, kisebb szellõzõnyílások vannak, ami nem az utcafrontra nyílik, hanem a falban lévõ járatokba kapcsolódik, amibe akár végig is lehetne kúszni. (Nem lehet veszélytelen vállalkozás). Valószínűleg ennek látszanak kívülrõl nyílásai.
Belül...
És,hogy miből is gondolják,hogy ez egy II.világháborús bunker lehet?Nos 1944 novemberétõl a háborús pusztítás terepévé vált Dunapentele település (a német és szovjet egységek többször is átvették a hatalmat Pentele felett). A háború a 4000 fõs településen 259 katonai és polgári áldozatot követelt: 58 ember a hadszíntérré vált településen esett el, az elhurcolt zsidók száma 56 fõ. A település 904 háza közül 110 lakhatatlanná vált, további 360 épület súlyos károkat szenvedett. A szovjet csapatoknak 1944 december elején súlyos veszteségek árán sikerült átkelni a Dunán, a Szalki-sziget és a Duna keleti partja között. Az átkelõ szovjet egységeket a Duna nyugati partjáról és a magaslatról tűz alá vették, és folyamatosan lőtték.
Mit rejthet az épület mélye?
A képeken látszik,hogy szó szerint egy igen masszív, súlyosabb támadásnak ellenálló épületrõl van szó. Bevétele nem lehetett egyszerű, amíg az élelem és munició kitartott a bent lévõknek. Feltételezhető, az áramot maguknak termelték, a lőszert és az élelmet talán a föld alatt tárolták. A tetején levõ őrhelyre csak az épületen kívülrõl, létrán lehetett feljutni, az épületbõl a földszinten levõ ajtókon kívül semmiféle kijárat nincs. Annyit lehet elképzelni, hogy valahova vezetett föld alatti menekülő alagút.
A lépcsőház
Az épületről tehát ennyit tudni.Épitéséről nem sikerült információkat találnom,de feltételezhető,hogy az nem a kikötő építésekor készült,hanem minden valószinűség szerint valóban egy II.világháborús bunker.A leírások szerint amit találtam róla méghozzá német bunker.Talán ezt is lőtték a Dunán átkelő szovjet csapatok és akkor hagyhatták el a németek,vagy éppen itt pusztultak el...ki tudja...
Bárki aki olvassa és bármilyen információval rendelkezik az megoszthatja velem! Ha esetleg valaki be/le tudna menni ide és betudna vinni,kérem szóljon!
Legfrissebb túránk mondhatnánk sajnos nem Görögoroszágban esett meg,hanem itt Magyarországon méghozzá a közelben.Tehát egy környékbeli túrát tettünk a Magyarországi görög faluból Beloianniszból a magyarok lakta Ercsibe.Így már azthiszem érthető a bejegyzés címe.Meglehetősen borús időben érkeztünk meg a Fejér megyei Beloianniszba ahová autóval kivittek minket.Útközben volt ahol az eső is esett,de mire kiértünk a görögöghöz már elállt.Túránkat a festőien szép Beloiannisz főteréről kezdtük meg.
Beloiannisz főtere
Beloianniszban él a legnagyobb lélekszámú görög kisebbség.Fejér megye legfiatalabb településének története a görög polgárháborúig nyúlik vissza,nagyjából 1950-ig.
1950 május 6-án indult meg a település tervezése és építése a görög polgárháborúból Magyarországra menekülők számára. A körülbelül 400 görög családot még ebben az évben ideiglenesen a bp.-i Kőbányai-út - Hungária körút sarkán található dohánygyár fő- és raktárépületében helyezték el, ahol önálló óvodát, iskolát, postát, élelmiszerboltot létesítettek a számukra, amíg településük el nem készül. Az építkezés rohamléptekben, önkéntes munkában folyt. Rövid idő alatt 418 nagyrészt sorházi (kisebb számban családi házas) lakás, óvoda, iskola, könyvtár, kultúrház, orvosi rendelő és tanácsház épült fel Görögfalván. 1951--ben munkalehetőségként megalakult a Háziipari Szövetkezet, 1952--ben pedig a Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, amely azonban a falu szántóföldjeinek kis mérete miatt csak kevés embert tudott foglalkoztatni. 1952.április 3-án Nikosz Beloiannisz, a görög kommunista mozgalom jelentős alakjának nevét vette fel az ekkor 1850 fős település.Először 1954-ben, majd később több hullámban nagy számban települtek vissza az itt lakók Görögországba, de többségében – főleg a fiatalabbak – Magyarországon maradtak, ahol nyelvileg és szokásokban nagyrészt alkalmazkodtak a magyar környezethez, miközben még mindig ápolják a görög hagyományokat is.
Zajlik az őszi színjáték
A település nem egy nagy területen fekszik,így könnyű elérni a végére.A falu után egy csodás erdőben találtuk magunkat ahol már javában zajlott az őszi színjáték.Még a borús időben is rendkivül élvezetes volt ez a rész!Az erdő egy domboldalban feküdt és a lefelé tartó út is nagyon kellemes volt.Úgy gondolom mindig is ősszel a legjobb túrázni,mondom ezt akkor is ha a mostani túránkon nem volt igazán szép időnk.A Mária zarándokúton haladtunk éppen,az "m" jelzés végig kisérte útunkat.Kifogástalanul voltak felfestve az egész túrán!Leérve a dombról is csodás tájakon haladtunk.Balra a színes erdő volt,jobbra a távolban pedig látni lehetett a Budai-hegységet és a százhalombattai olajfinomítót.
Színes útakon
Aztán az út végérvényesen kiért a sík területre,de itt sem volt csúnya a táj.Látni lehetett a magunk mögött hagyott őszi színekben pompázó domboldalakat.Elöttünk az út meg sajnos betonútra változott.Ezt nem szeretjük,nem jó ilyeneken túrázni.Hosszú szakasz volt ez,feltünt közben a távolban Ercsi is a nagy templomával.Innentől szinte végig lehetett ezt látni.A betonútról egy idő után hirtelen levált a Mária zarándokút.A Váli.vízhez értünk.
A Váli-víz a Gerecsében ered, Komárom-Esztergom megyében, mintegy 250 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve dél-délkeleti irányban halad, majd Beloiannisznál eléri a Dunát.
A patakba torkollik Felcsútnál a Sós-ér, Alcsútdoboznál a Boglári-vízfolyás, a Szent László-patak pedig Beloiannisznál.
Hídacska a Váli-vízen
A Váli-víz mindezek ellenére csalódást okozott,a patakot szinte teljesen benötte a nád.Itt-ott lehetett csak felfedezni magát a vízet.Egy kis betonhídon vezetett át a Mária út rajta.A túlparton egy töltésre kellett felkapaszkodnunk amelyen sajnos...megint egy betonút várt ránk.Egy szűk út,épp csak egy kocsi fért volna el rajta,de ez volt a mi útunk.Kilométerek sokaságán vezetett ez az út minket.Ahogy haladtunk egyre jobban látszodott Ercsi és láttuk sokáig magunk mögött a Beloianniszi víztornyot.Balra pedig Váli-vízbe ömlő Szent László-patak tűnt fel.Sokkal többet nem mutatott magából mint a Váli víz...
Ez a patak is Komárom-Esztergom megyéből jön 300 méteres magasságból!Itt Beloiannisz közelében egyesül tehát a Váli-vízzel.
Ez a híd a Szent László-patakon ível át
Az út a töltésen kanyarogva haladt Ercsi felé még amíg egyszer csak véget nem ért!Mégpedig a Budapest - Dunaújváros vasútvonalnál elveszett a semmibe...Ám a Mária út lement itt a töltésről és végre normális turistaúttá alakult beton nélkül.Itt a mezőkön láttunk néhány vadat elfutni meg két kutyát.A jelzések még itt is kifogádtalanul voltak felfestve,ahol három felé ágazott az út,ott is megfelelöen mutatta a helyes irányt!Remélem ezt olvassa valami illetékes a Tolnai-hegyhátból... Kereszteztük a hatos főútat és ezzel együtt beértünk Ercsibe.Sajnos itt újra betonútra váltott a dolog.
A Szent Lászó-patak a Bp.-Dunaújváros vasútvonal alatt
Ercsiben elhaladtunk a Musashi üzem mellett ahol egy magányos kutyus egy vakantással üdvözölt bennünket.Elértünk egy erdős részt,ahol tavak voltak.Ám elég sokan mocorogtak a környéken a szabad helyekről meg nem volt rálátásunk a tavakra,így most ezt a helyet veszni hagytuk... Egy macskaköves utcán találtuk magunkat!Elég hangulatos volt.A Mária út pedig felkanyarodott a városba.Búcsút vettünk tőle mert mi mentünk az Ercsi révhez,ugye elsösorban rá voltunk ezen a túrán kiváncsiak,a menetrendjére és a díjszabására,hiszen kelleni fog majd nekünk jövőbeni túráinkhoz.Leértünk az Ercsi Dunapartra amely nagyon-nagyon klassz volt!
Emlékművek parkja,távolban a templom
Egy park volt itt sétányokkal és mindenféle emlékművekkel.Korábban még a macskaköves utcában volt egy Mohácsi csata emlékmű is.Ilyesmit csak most láttam elöször és bevallom felmelegítette a szívem.Sehol máshol nem láttam még ilyent.Piros pont Ercsinek!Itt a parkban pedig volt egy hősi emlékmű és egy valószinüleg holokauszt vagy háborúsemlékmű.Nem derült ki melyik mert csak nevek voltak ráírva.A park mellett keletre meg hömpölygött a fenséges jó öreg Duna.Csodaszép volt még ebben a borús időben is.
A Duna Ercsinél
A kompállomás egy picit odébb volt,de addig kellemes séta vezetett.A kompról aztán megtudtuk ugyanúgy jár mint az adonyi,viszont a viteldijak valamivel olcsóbbak!Szóval ezzel szándékozunk majd átmenni a Csepel-szigetre,ahol a jövőben majd a sziget északi részén szeretnénk túrázni,de ez valószinű csak jövőre válik majd valóra.Innen aztán felmentünk ahhoz a messze földról is látszó templomhoz.Semmi extrával nem szolgált,semmivel sem volt jobb,de rosszabb se mint ország többi temploma.Ezután bementünk a városba,ahol a Tűztorony és környéke adott még látnivalót.
A Tűztorony
A szép tűztorony Ercsi központjában állt egy Spar mellett.Szép volt,de valahogy nem illett egymáshoz a két dolog.Szembe vele volt a Milleniumi park ahol egy Koronás emlékmű állt benne egy trianoni emlékmű.Viszont mellette a táblán egy felírat azt hírdette,hogy ez egy 56-os emlékmű...szóval mindenki döntse el saját maga mi is volt.Mindenesetre szép volt.,Mindezek megcsodálása után a vasútállomás felé vettük az irányt.Még egy címerpark mellett haladtunk el,amelybe bementünk.Hát csak Ercsi címere vigyorgott onnan ránk szobor formájában.Ezután már nem nagyon akadt látnivaló.
Millenium park
A vasútállomáshoz vezető utcán még akadt egy kis izgalom.A helyi 8keresek házai mellett haladtunk el,töménytelen sok színes gyerek játszott az utcán.Kicsit izgultunk valamelyik felnőtt belénk ne kössön,de szerencsére nem történt semmi.Maga az állomás óriási csalódást okozott.Az eddig csak vonatból látott állomást mi valami komoly nagy állomásnak gondoltuk,de egy ütött-kopott ócska kis állomás volt.Jegyet sem lehetett itt venni a vonatokra.A legszebb dolog itt a ránk vigyorgó két szép cigány nő volt...
Itt végzödött a túra.A rossz borús idő ellenére is igen kellemes és látványos volt.Mindenhol láttunk szép dolgokat.Ismét bebizonyosodott,hogy az embernek nem kell mindig távolabbra utazni szép dolgokért,érdemes körülnéznünk a közvetlen környezetünkben is...
